„Az 1917.-es októberi orosz forradalom (hivatalos kommunista elnevezéssel Nagy Októberi Szocialista Forradalom) 1917. november 7-én (az Oroszországban akkor használt julián naptár szerint október 25-én) Oroszország akkori fővárosában, Petrográdban (ma Szentpétervár) lezajlott forradalmi eseménysor.
1917 februárjában az első világháború tragikus történései, a katonai összeomlás, a nép és a katonák elégedetlensége hatására Oroszországban polgári demokratikus forradalom tört ki, megdöntötték a cári rendszert (február 23.).
Az újonnan felállt ideiglenes kormánynak azonban kevesebb volt a tényleges hatalma, mint a munkások, parasztok, katonák és matrózok közvetlenül választott tanácsainak (szovjet), amelyek a városokban, gyárakban és laktanyákban működtek. Az útmutatás a petrográdi szovjettől érkezett, amely már az 1905-ös forradalomban is vezető szerepet játszott, és a februári forradalom első napjaiban újjáalakult. A szovjetek megerősödésének következtében a bolsevikok már nem támogatták az ideiglenes kormányt. Július 3–4-én a bolsevikok puccskísérlete megbukott. Lenin Finnországba menekült. Trockijt, Lunacsarszkijt, Kamenyevet bebörtönözték.
A bolsevik párt – a júliusi vereség ellenére – katonailag jobban meg volt szervezve, mint az összes többi oroszországi politikai erő. Ők rendelkeztek a legrégibb illegális múlttal és legnagyobb terrorista tapasztalattal. Csak nekik jutott eszükbe, hogy a hiányzó belföldi támogatást külföldiekkel helyettesítsék: a puccsban fontos szerepet szántak az általuk beszervezett, a bolsevik mozgalom lelkes híveivé vált kínai vendégmunkásoknak és magyar, német, lett és lengyel hadifoglyoknak.
A bolsevik hatalomátvétel sikerét – a politikai helyzet sajátosságai mellett – több szerencsés véletlen is elősegítette, melyeket Lenin ügyesen ki tudott használni” – Wikipédia
A reakciós jobboldali élősködőpártiak szívesen nevezik terroristának azokat, akik országuk felszabadításáért vagy az osztályelnyomás ellen harcolnak. Természetesen az ilyen gondolkodás alapján a Rákóczi, Kossuth, Petőfi is csak rebellis terrorista és nem szabadságharcos; puccsnak nevezik, ha a nép megelégszik az elnyomással és ennek tudatára ébred; vezetőik segítségével, amilyenek a bolsevikok voltak harcol a szabadságért; képtelenek felfogni, hogy a dolgozó nemzetek proletárjai alapvetően nem egymásnak, hanem a nemzetközivé vált élősködő kapitalistáknak az ellenségei lesznek, ha öntudatra ébreszti őket a bolsevikok pártja, a kommunista párt. De ettől nagyon félnek.
Petőfi Sándor: A Nép nevében
„Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hírét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz… úgy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!”
A jobboldali erkölcs természetesnek tartja a felsőbbrendűségre, a kizsákmányolásra épülő gazdaságot, és az ezzel járó élősködést, ami tulajdonképpen bűn az ember, az emberiség ellen; ebből azt következtetik, hogy nem lehet a társadalmat a gazdaságot üzemeltetni csak az egyéni érdeknek más egyének és a közösség érdeke fölé helyezésével. Ez azonban a valóságban a másik ember kizsákmányolását vonja maga után; továbbá szerintük, a kizsákmányolás és élősködés a kizsákmányoltnak is a legjobb; így nem is lehet csak a kizsákmányoláson alapuló társadalom, ezen erkölcs alapján; ez azonban diktatúra a dolgozó nép felett. A felsőbbrendűséget képviselő jobboldali erkölcs elítéli, aki ez ellen lázad és a valódi demokráciáért szólal meg.
A bolsevikok képesek voltak ezeknek az embertelen jobboldali nézeteknek a megtörésére, de a kizsákmányoló élősködőknek ez rossz lett. Az urak nem adták fel és a világ szemetei az amerikaiakkal az élen vissza akarták állítani a kizsákmányoló rendszert, de nem sikerült nekik, mert a nép a bolsevikok vezetésével erősebb volt a hitvány uraknál. Ez azonban nem sikerült volna, ha nincs Lenin, aki megalapította a harcos bolsevik pártot.
Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger…
„Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!”
„Még folyt a Téli Palota ostroma, amikor a Szmolnij Intézetben megnyílt a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek II. Összoroszországi Kongresszusa. Az ekkor már országszerte és a 12 milliós hadseregben is nagy befolyással rendelkező szovjetek 673 küldöttje között 390 bolsevik volt (58 %), a többi helyek megoszlottak az eszerek és a mensevikek között. A kongresszus kimondta, hogy kezébe veszi a hatalmat, és ünnepélyesen kikiáltotta a szovjethatalmat, államformaként pedig a proletariátus diktatúráját.
Ezután a kongresszus alaptörvényeket, ún. dekrétumokat fogadott el. A békéről szóló dekrétum az azonnali és annexió nélküli békekötést tartalmazta. A gyűlés másik fontos határozata a földről szóló dekrétum. E szerint a szovjethatalom megváltás nélkül elkobozza a cári család, a földbirtokosok, a kolostorok és az egyházak földjeit minden tartozékukkal együtt. A dekrétum megszüntette a földek magántulajdonát, a földet nacionalizálta és átadta használatra a parasztságnak. (A bolsevikok a földosztást „átmeneti kitérőnek” tekintették, programjuk a föld közös, szövetkezeti művelését tartotta fejlettebbnek.)
A bolsevik forradalom néhány napig tartó harc után Moszkvában is győzött, pár héten belül pedig csaknem egész Oroszországban felülkerekedett.” – sulinet.hu
A szovjethatalom kikiáltása
„A dolgozó nép érdekeit kifejező II. összoroszországi szovjetkongresszus határozatai rögzítették a fegyveres felkelés győzelmét. A kongresszus október 25-én (november 7-én) este 10 óra 45 perckor nyílt meg a Szmolnijban. 402 szovjet — több, mint az 1917 júniusában tartott első kongresszus idején — küldte el képviselőit. A kongresszus összetétele híven tükrözte az 1917 októberére-novemberére kialakult politikai erőviszonyokat. A 673 küldött közül 390 bolsevik, 160 eszer (ezek többségükben baloldaliak voltak), 72 mensevik volt; a többiek a kisebb frakciók között oszlottak meg vagy nem jelölték meg pártállásukat. 505 küldött arra kapott utasítást választóitól, hogy követelje a hatalomnak a szovjetek kezébe való átadását. A minszki szovjet utasítása például így hangzott: „Az országban minden hatalom kizárólag a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjeit illeti meg. Semmiféle megegyezést a nagyburzsoáziával, semmiféle részvételt a tőkések kormányában!” Az utasítás követelte, hogy kössenek igazságos, demokratikus békét, szüntessék meg a föld magántulajdonát és haladéktalanul, már az alkotmányozó gyűlés előtt adják át a földet a parasztságnak. A luganszki szovjet utasítása kimondta: „A jelenlegi helyzetből egyetlen kivezető utat látunk: a hatalom azonnali átadását a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjei kezébe.” Az utasítás a népek önrendelkezési joga alapján annexió és hadisarc nélküli békét, az „elő-parlament” feloszlatását, a termelés munkásellenőrzését követelte. A gdovi járás parasztjai azt írták, hogy az ideiglenes kormány teljesen képtelennek bizonyult a nép akaratának teljesítésére. „Mostantól fogva — jelentették ki a parasztok — nem bízhatunk többé olyan hatalomban, amely nem felelős a népnek, és követeljük, hogy az összoroszországi kongresszus. . . mind a központban, mind a vidéken vegye kezébe a hatalmat.”
A néptömegek minden reményüket abba vetették, hogy a hatalom a szovjetek kezébe kerül. Félreérthetetlenül kifejezték ezt a munkások, katonák és parasztok gyűlésein hozott határozatok. A tambovi kormányzóságban tartott gyűlések egyikén a következő határozat született: „Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szovjetek körül, miként a nap körül a bolygórendszer, megszerveződik a forradalmi demokrácia, amely véget vet a nemzetközi burzsoázia által kitervelt és előidézett testvérgyilkos háborúnak. A földet megváltás nélkül át fogják adni a dolgozó népnek, a földműveseknek.”
A szovjetek II. összoroszországi kongresszusát a régi Központi Bizottság nevében a mensevik F. I. Dan nyitotta meg, de a kongresszus vezetését nyomban átvették a bolsevikok, a legnagyobb pártfrakció résztvevői. Az arányos képviselet elvének megfelelően alakult elnökség tagjai a következők voltak: a bolsevikok részéről V. I. Lenin, V. A. Antonov-Ovszejenko, A. M. Kollontaj, N. V. Krilenko, A. V. Lunacsarszkij, V. P. Nogin és mások, a baloldali eszerek részéről B. D. Kamkov, V. A. Karelin, M. A. Szpiridonova. A jobboldali eszerek, a mensevikek és a bundisták vezetői megtagadták az elnökségben való részvételt. Leplezetlenül védelmükbe vették az ellenforradalmi ideiglenes kormányt, rágalmazó módon „katonai puccsnak” nevezték az októberi forradalmat, s ezzel a szovjetekkel való nyílt szakítás útjára léptek. Az árulók e csoportja kivonult a kongresszusról, és átment a városi dumába, ahol a kadetokkal együtt „A haza és a forradalom megmentésének bizottsága” néven ellenforradalmi központot alakított. A kongresszusi küldöttek „dezertőrök!”, „árulók!” kiáltásokkal illették a távozó megalkuvó vezetőket. A bolsevik frakció határozati javaslatot olvasott fel, amelyben megállapította: „A megalkuvók távozása nem gyengíti, hanem inkább erősíti a szovjeteket, mert a munkás- és parasztforradalmat megtisztítja az ellenforradalmi szennyeződéstől.”
Késő éjjel megérkeztek az ülésre a Téli Palota ostromának résztvevői. A kongresszus lelkesen fogadta a hírt, hogy bevették a Téli Palotát és letartóztatták az ideiglenes kormány tagjait.
Ezután a szovjetek II. kongresszusa elfogadta a „Munkások, katonák és parasztok!” című felhívást, amelyet Lenin fogalmazott. Ez kimondta: „A kongresszus a munkások, katonák és parasztok óriási többségének akaratából, a munkások és a helyőrség Petrográdban végrehajtott győzelmes felkelésére támaszkodva, kezébe veszi a hatalmat.”
A felhívás deklarálta, hogy a hatalmat vidéken is a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjei veszik át, amelyeknek biztosítaniuk kell a forradalmi rendet. A kongresszus szovjetköztársasággá nyilvánította Oroszországot, amelyben a szovjethatalom az egyetlen törvényes hatalom.
A felhívás a következőkben foglalta össze a szovjethatalom tevékenységének programját: azonnali demokratikus békét ajánl valamennyi népnek; a földesúri földeket, a koronabirtokokat és az egyházi birtokokat megváltás nélkül a parasztbizottságok rendelkezésére bocsátja; bevezeti a termelés munkásellenőrzését; biztosítja a valódi önrendelkezési jogot az Oroszországban élő nemzetek számára; végrehajtja a hadsereg teljes demokratizálását és így tovább.
A kongresszus felhívással fordult a lövészárkokban harcoló katonákhoz, hogy védjék meg a forradalmat az imperializmus minden támadásával szemben, őrködjenek éberen és állhatatosan a forradalom biztonsága felett mindaddig, amíg az új, szovjet kormány ki nem vívja a demokratikus béke megkötését. A szovjethatalom egyik legfontosabb feladata az volt, hogy megvédje a szocialista államot az imperialista agresszióval szemben.”
(idézet: – Világtörténet 8. kötet – című könyvből)
SaLa
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
„Az újonnan felállt ideiglenes kormánynak azonban kevesebb volt a tényleges hatalma, mint a munkások, parasztok, katonák és matrózok közvetlenül választott tanácsainak……………………………………….. szovjetek megerősödésének következtében a bolsevikok már nem támogatták az ideiglenes kormányt. Július 3–4-én a bolsevikok puccskísérlete megbukott. Lenin Finnországba menekült. Trockijt, Lunacsarszkijt, Kamenyevet bebörtönözték.”
Na az ilyen logikai ellentmondások miatt hiteltelen az egész komcsi propagandaanyag.
„hiányzó belföldi támogatást külföldiekkel helyettesítsék: a puccsban fontos szerepet szántak az általuk beszervezett, a bolsevik mozgalom lelkes híveivé vált kínai vendégmunkásoknak és magyar, német, lett és lengyel hadifoglyoknak.”
ezek szerint mindenféle harsogó bolsi propagandandával szemben orosz honban mégsem örvendett túl nagy népszerűségnek a bolsevik felforgatás,
ezért lehetett égetően szükség a külhoni”vendégekre”, szóval hagyjuk ezt az öntudatos orosz nemzeti blablát;
és ezek szerint az is igaz lehet,
hogy 100.000 szadista magyar komcsi harcolt a szovjet Vörös Hadseregben……. a kínaiakról még nem lehetett hallani, sőt a bolsi propagandában sem mutogatták eleddig a kínai vendégmunkásokat.
„az egész komcsi propagandaanyag.”
Te meg az ilyen szemellenzős,elvakult bárgyu duma miat vagy hiteltelen!
Hasonlítasz Torgyán papára,Csurkára, stb. .
Ha kiírom a teljes hivatalos megnevezést;
agitációs kommunista v. bolsevik propagandaanyag, attól jobban érzed magad?
Minden esetre a témához és a felmerült kérdésekhez ettől függetlenül még mindig nem sikerült semmi értelmeset , tényszerűt hozzáragasztanod.
Villany oszloppal nem vitatkozunk!
„A bolsevik hatalomátvétel sikerét – a politikai helyzet sajátosságai mellett – több szerencsés véletlen is elősegítette, melyeket Lenin ügyesen ki tudott használni”. A helyzet sajátosságairól és a véletlenekről:
http://www.origo.hu/tudomany/20171107-nem-a-forradalmi-a-hevulet-hanem-a-nemet-titkosszolgalat-vitte-lenint-oroszorszagba.html
Engem nem kell győzködni,
eddig is tisztában voltam vele, hogy a Nagy Októberi Forradalom csak egy modern mese ‘alulképzett’ felnőtteknek.
Azért az idézettből megragadt az a lenini felismerés, hogy
„…a munkások nem elég képzettek és intelligensek saját érdekeik felismréséhez, és érvényesítéséhez.” szépen körülírták azt a nihilt, ami még ma is így lehet.
A nyugati-német kapcsolatról lenne jó többet megtudni, különös tekintettel az amerikaiak szerepére, annak tükrében, hogy a cári család kivégzésére utasító parancsot is onnan küldték a szovjet bolsevikoknak.
Azért érdekes,
hogy SaLa agymenései után, a vérkomcsik lapítanak a fűben, mint az a bizonyos melléktermék és se a 100.000 nyi „magyar” bolsevik vendég katona a szovjet vörös hadseregben cikkhez, se a szadista cárgyilkos ‘magyar’ kommunistákhoz egyetlen köhintésük sem volt.
Ilyen nagy IQ-val rendelkező/0,02/ végtelenített lejátszval nem érdemes vitatkozni.
Ó nagy komcsi agitátor!
Hát hogy is merne veled bárki vitatkozni,
csak olyan jó lenne, ha a sok ‘meséhez” valami igazat is odatennétek,
pl. Őrvezető által feltett kérdésekhez,
vagy a 100.000 -nyi magyar kommunista szovjet Vörös hadseregben elkövetett harcaihoz-arra is gondolva, mi lett volna, ha az a 100.000 harcedzett katona a Magyar Tanácsköztársaság harcaiban vesz részt Oroszország helyett ( na ennyit a szovjet bolsik támogatásáról, mintsem öncélúak voltak a forradalom harcában);
a cárt kivégző szadista magyar kommunista témakörhöz szólnátok valamit,
de csak lapítotok,
nyomjátok ezt a hangszórókból egykor -mindenki által ismert- üvöltő propagandát.
Meséld el miért a cárral foglalkozol ennyit , tán rokon?
Tizedét nem foglalkozol Csaucseszku vagy netán Kadhafi halálával !
Ami következménye most már földrészeket veszélyeztet!
Egyébként áruld el légy oly kedves mennyi időt éltél abban a kibirhatatlan mocskos mindent felemésztő,emberek testét,lelkét megnyomorító rendszerben?
Már csak azért , hogy tisztán lássuk útálatod okát.
„Meséld el miért a cárral foglalkozol ennyit ,”
mert kedvenc területem a XIX-XX. század eleje, mert ebben az időben még könnyebb nyomon követni a háttérerők-érdekek működését.
Mert nem az érdekel kedves elvtárs,
hogy épp ki kit ölt meg és szaladgált a vörös zászlót lobogtatva (erre nem gerjedek), milyen eszmék mentén, mert az csak a körítése a mesének.
Egyébként most sem értem, miért Horthyt kárhoztattátok, amiért nem szaladt neki a néhány száz emberével az oláhnak a Tanácsköztársaság megsegítésére, miközben mint kiderült a vörös bolsevik elvtársak 100.000 harcedzett öntudatos magyar kommu7nista katonát ‘parkoltattak’ ez idő alatt a szovjet Vörös Hadseregben.
Mert talán tényleg másképp alakulhatott volna azzal a sereggel ország történelme, talán trianon sem lett volna ebben a formában…..
„következménye most már földrészeket veszélyeztet” nem most már, hanem már akkor, az egész Földet……….. de az efféle apróság ne is zavarja meg elvakult mozgalmi tisztánlátásodat.
Sokkal többet, mint kellett volna, bár a mostani 1 év tényleg felér akkori 3-al.
„Egyébként most sem értem, miért Horthyt kárhoztattátok, amiért nem szaladt neki a néhány száz emberével az oláhnak a Tanácsköztársaság megsegítésére, miközben mint kiderült a vörös bolsevik elvtársak 100.000 harcedzett öntudatos magyar kommu7nista katonát ‘parkoltattak’ ez idő alatt a szovjet Vörös Hadseregben.”
Nem vagy időzavarban?…………biztos?
Több kérdésre ma sincs hiteles válasz: az 1916-os cári békekezdeményezés miért és hogyan sikkadt el? Kik kényszerítették a cárt március 15-i lemondására, államcsíny volt? Mihail nagyherceg kijelölt trónörökös milyen körülmények között lépett vissza a cár lemondását követő 24 órán belül? Milyen szerepük volt ebben a bolsevikoknak? Lvov herceg és Kerenszkij kényszerítette visszalépésre az utódot? Párizs és London miért nem fogadta be a foglyul ejtett uralkodót és családját? Vajon véletlen, vagy a központi akarat következménye, hogy a nagyherceg meggyilkolása (Perm, 1918. 06.13.) és a cári család (1918.07.16. Jekatyerinburg) lemészárlása ilyen közel esik egymáshoz? Kik szervezték az elvetélt júliusi puccsot? Mi valójában Lenin alkotása? Mi Krupszkajáé és Parvuszé? A nagy tőke és a titkosszolgálatok mennyire érintettek? Véletlen, hogy Lenin és Parvusz ugyanabban az évben halt meg, vagy valakik elvarrták a szálakat? Mi a magyarázat a baloldali zsidó politikusok meghatározó szerepére? Az iskolázottság elegendő indok? Mussolini, Parvusz és Lenin nézeteinek van közös gyökere? A változást elegendő, csak akarni, vagy kell még valami más is?
Sok-sok megválaszolatlan kérdés vár még igaz feleletre. Az elhallgatás, a titkosítás időszaka talán véget ért. Julius Martov mensevik politikus 1917. október 25-én, a bolsevik puccs után elhangzott szavai: „Egy napon meg fogod érteni a bűnt, melyben részt veszel.”
Tamás Gáspár Miklós szerint: „1917 októbere még csak ezután következik.”
https://www.google.com/url?q=https://archivum.ujszo.com/napilap/velemeny-es-hatter/2009/05/29/megtalaltak-mihaly-orosz-nagyherceg-nyomait&sa=U&ved=0ahUKEwiNx_2L2MvcAhUliaYKHXWqAs4QFggGMAE&client=internal-uds-cse&cx=007967562308732647425:usiyyvuxkiw&usg=AOvVaw04FJIVnHCO6U3EXgraBPV9
Jók a kérdések, de nem biztos, hogy manapság is lenne akarat a megválaszolásukra, mert akkor át kellene írni a XX század történelmét.
„az 1916-os cári békekezdeményezés miért és hogyan sikkadt el?”
erre vonatkozóan van Drábiknak előadásrészlete, amiben is cári orosz államrendszer szabadkőműves magas rangú tisztviselői szabotálták el a cári kezdeményezést, levelezést.
Hozzátéve, hogy ugyanaz az érdekkör a német oldalon is megakadályozott bárminemű közeledést a „királyi” unokatestvérek között.
„Kik kényszerítették a cárt március 15-i lemondására” a körülmények ismeretében, erre is válasz Drábik előadása, bár konkrét dokumentációval nem szemléltetett, hanem következtetett.
„Párizs és London miért nem fogadta be a foglyul ejtett uralkodót és családját?” fenti magyarázatokban erre is benne van a válasz. A cár békülési szándéka a háttérhatalom-szabadkőművesek érdeke szerint nem láthatott napvilágot, el kellet szigetelni.
Még csak az kellett volna az érdekkörnek, hogy idő előtt kiszálljanak a többiek is a Nagy Háborúból. Avagy rájöjjenek, kik rángatják őket a madzag végén……
Ezen megközelítésre nagyon logikus és dokumentáltan alátámasztott Drábik János elmélete.
Wikiből:
” Mihail csak azzal a feltétellel fogadta el a trónt, ha a nép jóváhagyja a koronázását. A bolsevikok azonban gondoskodtak róla, hogy a népet ne lehessen megkérdezni, s az ő nyomásuknak engedve Mihail (aki cárként a II. Mihály nevet viselte volna) még aznap lemondott a trónról (bár a lemondó nyilatkozatot csak másnap, március 16-án írta alá). Ezzel Oroszországban a monarchia mint államforma megszűnt létezni. ”
„Mussolini, Parvusz és Lenin nézeteinek van közös gyökere?” mert van?
Egyáltalán mit csinált Lenin és Mussolíni éveken át Svájcban, mert az nehezen hihető, hogy ne találkoztak volna….
A Drábik gondolatokat átnéztem, már futólag ismertem, de nem vettem komolyan. Most, nézetkülönbségeim fenntartásával, revideálom magam. Véleményem szerint az USA hangadói nem voltak egységesek a hadba lépést illetően. Sokan a kívül maradás mellett foglaltak állást és jó néhány támogatója (többek között Rockefeller és a Wartburg rokonok) lehetett Németországnak. A fehér és vörös páholy erőltetett, bár kitudja. Trockij 1917. március 26-án szállt hajóra a bolsevik mozgalmárok támogatásának szándékával, április 06-án az USA bejelentette a hadba lépést Németország ellen. Mindkét oldal mellett mozgásba lendültek az erők.
A brit támogatás és befolyás Kerenszkij irányába életszerű. Szabadkőműves, mensevik (marxista), valamint Antant barát volt és kokainista. Ez utóbbi akkor más megítélés alá esett, mint most. A cár szövetségesei általi lemondatása nagyon valószínű, inkompetenciája komoly kockázatot jelentett. Ennek ellenére a cári család beutazásának megtagadása durva, rövidlátó politika. A német Wartburg támogatás Lenin és társai felé teljesen logikus és érthető.
Nos, a kőművesek, velük csak a baj van. Kőműves Kelemen tudna mesélni… Tény, hogy Trockij törekvési és a hatalomra került bolsevik törvénykezés döntései rendkívül hasonlítanak a szabadkőműves programra. „…a páholyok az Ádám Weishaupt által kidolgozott hét célt tűzték maguk elé; először: minden fennálló kormányzat megdöntése, másodszor: a magántulajdon eltörlése, harmadszor: az öröklés megszüntetése, negyedszer: a patriotizmus felszámolása, ötödször: a vallás megszüntetése, hatodszor: a házasság eltörlése, és végül: egy világkormány létrehozása.” (Drábik J.)
Ui: Svájcban Mussolini egy orosz hölgy támogatását élvezte, Parvusz ott járt egyetemre. Lenin ott alkotott. A marxizmust mindhárman ismerték, de nem szerették.
Az USA hangoztatott indoka a háborúba belépésre 1917-ben , az 1915-ben elsüllyesztett Lusitánia nem volt indok.
Már eleve az ártatlan civilek meggyilkolása is álságos volt, mivel az usa kormányzata tudhatta, hogy fegyvereket szállít a hajó Angliaba, mivel a német követség valamelyik napilapban közölte is, hogy senki ne szálljon fel a hajóra, mert az el lesz süllyesztve.
A korabeli hadijog szerint ak mozgósít, vagy fegyvert szállít háborús övezetbe, az autómatikusan hadviselő féllé válik, hadüzenet nélkül is. Így az Usa már 2015ben -de talán előbb is- hadviselő féllé vált.
A szabadkőművesekről sajna keveset tudok, de szerintem ők is csak fel lettek eszközként használva.
Berthelot lemondását Vilmos nem fogadta el- Drábik szavaival – azt mondta, „hogy most már vigye is el a balhét, amit megcsinált” ugyanis Vilmos távollétében üzent hadat hadat.
„a cári család beutazásának megtagadása durva, rövidlátó politika.”
Drábik szerint az amerikaiak le akarták nyúlni a cár óriási amerikai pénzvagyonát is és ezért családostul halnia kellett.
Másrészt amennyiben békét akart a cár, az akkori hadban álló Angliának, nyugatnak nagyon rosszul jött, ráadásul amennyiben elmozdításában tevékeny részük volt, akkor ez elfogadhatatlan lett volna.
Másrészt egy uralkodói vérrokon legitimitása az angol koronán belül, nem biztos , hogy nem okozott volna belpolitikai bonyodalmakat is.
Biztosan lehetett még számos ok.
Minden linkedet szívesen olvasom, mert sok újdonságot nyújt nekem.
Parvuszról jó lenne többet tudni, de oroszul közel sem értek annyira, hogy olvassam.