Már a magyarok járnak át napszámosként Romániába

Százával járnak a Békés megyei határvidékről aradi gyárakba dolgozni. Pedig ott nincs társadalombiztosítás – de a fizetés több mint a közmunka, a munka jobb, mint a napszám, és a pénzbehajtók nem érik utol az embert.

Több száz Békés megyei jár át naponta Romániába zömében gyári munkára, ehhez sokszor 80-90 kilométert kell utazni – írja a Szabadföld. A lap szerint aki csak a normális napi 8 órát dolgozza le, az is megkeres nettó 130-140 ezer forintot. Három műszakos a munka, a műszakpótlékot kifizetik, korlátlanul lehet túlórázni, egy túlóráért nettó ezer forint körül adnak.

Aradon hatalmas és zsúfolt az ipari zóna. Az E68-as európai főút elkerülő szakaszán könnyűszerkezetes üzemcsarnokok, ameddig a szem ellát. Ezek a cégek zömmel olasz és német tulajdonban vannak, a nagy, nemzetközi autógyáraknak szállítanak be.

A Leoni például, ahol a legtöbb Békés megyei dolgozik, a gépkocsik elektromos kábelrendszerét gyártja. Nincsenek szigorú egészségügyi követelmények. A munka jó része abból áll, hogy összeillesztik a kábelnyalábokat, és különféle csatlakozókat raknak a szálak végére. Állva nehezebb dolgozni, de a munka egy részét ülve is lehet végezni. Ha jól meggondoljuk, még a nyolc általánosra sincs szükség ehhez a tevékenységhez.

A Leoni munkásbuszának végállomása például Sarkad, ahol szinte megszűnt a foglalkoztatás, amióta tönkretették a téeszt, és bezárták a cukorgyárat. Az ipari munkahelyek zöme Gyulán is elveszett. A fürdőhöz kapcsolódó idegenforgalom sokaknak ad ugyan munkát, de a régi gyárak ezres létszámainak a töredéke tud csak belőle megélni. Sarkad–Gyula–Elek–Lőkösháza–Dombegyház–Battonya, majd a határon át Arad az útvonal. Sarkadról majdnem 90 kilométer csak az odaút. Kunágotáról és Kétegyházáról még így is személyautóval, kisbusszal kell Elekre vagy Dombegyházra, a buszhoz vinni az embereket.

A megterhelő körülmények ellenére sokaknak számít az állandó munka és a biztos fizetés. A legtöbbször azonban nem vonnak le a pénzből semmit egészség- vagy nyugdíjbiztosításra. Sokaknak pedig a bedőlt devizahitel miatt kell Romániába ingázni, a magyarországi bérüket ugyanis egyből elszedné a behajtó.                                                                                           (piacesprofit)

Bal-Rad komm: Benne van ebben a viharsarki történetben a magyarok jelen – és jövőtragédiája egyaránt.

“…a magyarországi bérüket ugyanis egyből elszedné a behajtó.”

– Nyomorultak versenyfutása az élettel a MAI MEGÉLHETÉSÉRT, a holnapi biztos éh, dög, vagy fagyhalál tudatában. Közmunkából menekülnek egy járulékfizetés nélküli világba.

MERT SZERETNÉNEK ÉLNI! LEGALÁBB NAPONTA EGYSZER JÓLLAKNI – AMÍG BÍRNAK ROBOTOLNI!

“…szinte megszűnt a foglalkoztatás, amióta tönkretették a téeszt, és bezárták a cukorgyárat. Az ipari munkahelyek zöme Gyulán is elveszett…a régi gyárak ezres létszámainak a töredéke tud csak…” – HELYBEN MEGÉLNI!

1991. június 28-án – ezen hét csütörtökén volt annak 27 esztendeje – MEGSZŰNT A KGST!

Nade helyette jött a “MEGVÁLTÓ EUROATLANTI BEINTEGRÁLLÓDZÁSUNK”!

Vele a tőke, az áruk és szolgáltatások, meg a személyek szabad áramlása. És egyéb csodás lehetőségek.

Hajléktalan, munkanélküli lehetsz! Megdögölhetsz éhségbe vagy valami nyavalyába, meg megfagyhatsz!

MINDEHHEZ JOGOD VAN, HISZEN SZABAD VAGY!

 

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!