„Csillagszemű” Mónika, a fosztogató!

Vitorla küldte e-mailben a balrad.ru részére:

„Közös munkánk! Amiért létrejöttünk. Ismét elítélték Abonyit. Rémregény. Forrás megjelöléssel, de nem szó szerint lehet közölni.”

A balrad.ru adminjaként BEVÁLLALOM AZ ÍTÉLET SZÓ SZERINTI KÖZLÉSÉT a balrad.ru-n! 

Íme az ítélet:

„Karcagi Járásbíróság 5.B.61/2015/72. szám
A sikkasztás bűntette miatt Abonyi Mónika vádlottal szemben 5.B.61/2015. számon folyamatban lévő büntetőügyében a Karcagi Járásbíróság a Karcagon, 2018. február 16. napján megtartott nyilvános alapján meghozta és 2018. március 2. napján kihirdette az alábbi ítéletet:
ABONYI MÓNIKA
•
• magyar állampolgár,
vádlott bűnös: zsarolás bűntettében (Btk. 367. § (1) bekezdés 2. fordulata és (2) bekezdés d) pont 2. fordulata).
A bíróság ezért a vádlottat 1 (egy) év szabadságvesztésre ítéli.
A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg.
A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 2 (kettő) évre próbaidőre felfüggeszti.
A vádlott a kiszabott szabadságvesztésből – a végrehajtás elrendelése esetén – legkorábban a büntetés 2/3 (kettőharmad) része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
Kötelezi a vádlottat, hogy ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül Czinege Józsefné (5300 Karcag, Tanya 301. szám alatti lakos) magánfélnek kártérítés jogcímén fizessen meg 2.200.000,- (kettőmillió-kettőszázezer) forintot és ezen összeg után 2010. január 3. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napján, míg 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát;
továbbá ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül fizessen meg Czinege Józsefné magánfélnek az ügyvédi képviseletével felmerült 84.000,- (nyolcvannégyezer) forint összeget; valamint ugyanezen teljesítési határidőn belül a magánfél képviselőjének Dr. Gergely Klára (5300 Karcag, Táncsics krt. 15. szám alatti) ügyvédnek 272.000,- (kettőszázhetvenkettőezer) forint munkadíjat.
továbbá a Magyar Államnak külön felhívásra 132.000,- (egyszázharminckettőezer) forint eljárási illetéket.
Az eljárás során eddig felmerült összesen 608.747,- (hatszáznyolcezer-hétszáznegyvenhét) forint bűnügyi költségből 46.990,- (negyvenhatezer-kilencszázkilencven) forintot a vádlott köteles megfizetni a Magyar Államnak a Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívására, a felhívás kézbesítésétől számított 15. napon belül;
a bíróság megállapítja, hogy további 561.757,- (ötszázhatvanegyezer-hétszázötvenhét) forint költség a Magyar Állam terhén marad.
Indokolás:
A Karcagi Városi Ügyészség l.B.96/2016/22. számú vádiratában 1 rendbeli az 1978. évi IV. tv. 317. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt emelt vádat a vádlottal szemben az alábbi tényállás alapján:
„Abonyi Mónika vádlott 2010. január 2-án megjelent a Karcag, Tanya 301. szám alatt és közölte a tulajdonossal, Czinege Józsefnével, hogy a nem megfelelő tartás miatt a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány nevében névtelen bejelentés alapján jár el és másnap el fogja szállítani a sértett tíz üszőjét és egy tenyészbikáját.
2010. január 3-án a vádlott meg is jelent Czinege Józsefné tanyáján teherautóval és segítséggel és ekkor a tanyáról tíz darab üszőt és egy tenyészbikát elszállított a Nagykáta, Túlsópáskom 60. szám alatti tanyára. A szállítás közben Czinege Józsefnét és családját arra szólította fel, hogy ne avatkozzanak bele a szállításba, mert „ha igen akkor, hívja rendőrséget és bilincsben viszik el őket”.
Az átszállított állatok valamennyien magyartarka fajtájúak voltak és 505.263.- Ft értéket képviseltek.
A vádlott 2010. február 25-én – a büntetőeljárás megindulását követően – este 11 szarvasmarhát visszaszállított Czinege Józsefné tanyájára, ezek azonban nem az általa elszállított állatok voltak, sokkal gyengébb kondíciójúak és részben más fajtájúak is (vörös frízek). A visszahozott állatok egyészségi állapota miatt azok leöléséről határozott a hatósági állatorvos 2011. február 16-án.
A Czinege Józsefnééktől elszállított állatokat a vádlott a Nagykáta, Túlsópáskom 40. szám alatti tanyáról ismeretlen helyre szállítatta.
A cselekménnyel okozott 505.263.- Ft kár nem térült meg.”
A Karcagi Járási Ügyészség a 2013. szeptember 24. napján kelt és tárgyaláson előterjesztett vádmódosításban a cselekmény jogi minősítését 1 rendbeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. tv. – a továbbiakban Btk. – 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pont szerint minősülő – figyelemmel a Btk. 459. § (6) bekezdés b) pontjára – nagyobb értékre elkövetett lopás bűntettére módosította, a vádat kitelj esztette és a vádlottat további egy rendbeli a Btk. 195. §-ába ütköző kényszerítés bűntettével vádolta meg. A tényállást az alábbiak szerint módosította:
„A vádlott 2010. január 2-án megjelent a Karcag, Tanya 301. szám alatt és közölte Czinege Józsefné sértettel, hogy a Csillagszem Állatvédelmi Alapítványhoz érkezett névtelen bejelentés alapján, mint „állatzsaru” jár el, valamint azt is, hogy a nem megfelelő állattartás miatt másnap elszállítja a sértett szarvasmarháit. A sértettet és családját azzal fenyegette meg, hogy amennyiben ellenállnak, 3 évre börtönbe záratja őket és örökre eltiltja az állattartástól.
2010. január 3-án a vádlott ismételten megjelent a tanyán egy teherautóval és segítőivel, majd 10 darab magyartarka fajtájú üszőt és 1 darab bikát elszállított a Nagykáta, Túlsópáskom 40. szám alatti tanyára. Az állatok felrakodása közben Czinege Józsefnét és családját arra szólította fel, hogy saját érdekükben ne avatkozzanak bele a szállításba, mert ellenkező esetben hívja a rendőrséget és bilincsben viszik el őket. A megfélemlített sértett és családja a tanya épületéből nem mert kijönni, azonban a szállításhoz szükséges okmány aláírását megtagadta.
Az elszállított állatok értéke összesen 2.530.000,- Ft volt.
Az állatokat befogadó személy 2010. február 24. napján a további tartástól elzárkózott, ezért kérésére az illetékes állatorvos engedélyt adott az állatoknak a Karcag, Tanya 301. szám alá történő visszaszállítására. Ennek ellenére a marhák a vádlott rendelkezés szerint a Csillagszem Alapítvány szajoli telephelyére kerültek átszállításra. A telephelyről a vádlott az állatokat eltulajdonította és ismeretlen helyre szállítatta.
2010. február 25-én – a büntetőeljárás megindítását követően – a vádlott az eltulajdonítás leplezése érdekében 11 szarvasmarhát visszaszállított a sértett tanyájára. A visszaszállított állatok nem a sértett állatai, részben más fajtájúak – vörös frízek -, csonkolt és vágott szarvúak voltak, valamint tarlósömör betegségben szenvedtek. A hatósági állatorvos 2011. február 16-án az ismeretlen származású visszaszállított állatok leöléséről határozott.
A sértettnek a bűncselekménnyel okozott 2.530.000.- Ft kára nem térült meg.”
A Karcagi Járási Ügyészség a 2017. december 4. napján előterjesztett vádmódosításában Abonyi Mónika vádlottal szemben a vádat 1 rendbeli a Btk. 367. § (1) bekezdés 2. fordulatában meghatározott zsarolás bűntettére változtatta, az alábbi módosított tényállás alapján:
„2009. decemberében Czinege Józsefné sértett Karcag, Tanya 301. szám alatti ingatlanát a rossz időjárási körülmények miatt elöntötte a belvíz, a lakóépületet megrongálta a vihar, a konyhában állt a víz, az udvaron álló, a szarvasmarhák elhelyezésére szolgáló fedett fészer tetejét leszakította a viharos szél.
A sértett és családja 2010. január 2-án a belvíz elvezetésével foglalkozott, amikor megjelent a tanyánál Abonyi Mónika vádlott és közölte a tulajdonossal, Czinege Józsefhével, hogy a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány nevében, névtelen bejelentés alapján jár el. A bejelentés szerint nem megfelelően tartja az állatokat, ezért szeretne szétnézni. Fellépésének nyomatékot adva egy „Animal Cops” – Állatzsaruk – feliratú az alapítvány emblémájával ellátott kártyanaptárt adott át id. Czinege Józsefnek és közölte, hogy amennyiben ellenállnak, úgy visszajön a rendőrséggel és elviteti őket. Miután megnézte az állatok tartási körülményeit veszekedni kezdett a sértettel azt kiabálva, hogy éheztetik az állatokat és olyan rossz körülmények között vannak elhelyezve, hogy másnap el fogja szállíttatni a szarvasmarhákat. Eközben többször is megfenyegette őt, valamint a családját, hogy börtönbe fogja záratni őket. A családot ért természeti csapás miatt egyébként is feszült, rossz lelki állapotban lévő sértett és családja a vádlott agresszív fellépése, az általuk akkor még fel nem ismert kártyanaptáron lévő felirat és embléma alapján őt hivatalos, „hatósági személynek” vélte és kérlelte, hogy ne vigye el a marhákat, mert a tejtermékekből élnek. Erre a vádlott közölte, hogy akkor csak 10 darab üszőt és a bikát viszi el, azonban tavasszal a többi állatra is igényt tart. Addig pedig rendszeresen ellenőrizni fogja a tartási körülményeket.
2010. január 3-án a vádlott 5-6 megtermett férfi társaságában meg is jelent Czinege Józsefné tanyáján egy teherautóval. Abonyi Mónika vádlott kiválogatta az elszállítandó állatokat, segítői pedig a fészerbe kötött marhák köteleit ásóval elvágták és a tanyáról 10 darab magyartarka fajtájú üszőt, valamint 1 magyartarka fajtájú bikát elszállítottak.
A szállítás megkezdésekor Czinege Józsefhét és családját a vádlott arra szólította fel, hogy jobban járnak, ha a házban maradnak, ne avatkozzanak bele a szállításba, mert „ha kijönnek, vagy szólnak valamit, azt ellenállásnak tekinti és azonnal hívja a rendőrséget, előzetes letartóztatásba veteti őket és intézi mindnyájuknak a 3 év börtönbüntetést”, ezért a megfélemlített sértett és családtagjai a tanya épületéből nem mertek kijönni. Távozása előtt beüzent a sértettnek és felszólította az állatok marhaleveleinek és füljelzőinek átadására, melyet Czinege Józsefné megtagadott, de továbbra sem mert kijönni az épületből.
A Czinege Józsefnétől elszállított állatokat a vádlott a Nagykáta, Túlsópáskom 40. szám alatti tanyára, majd onnan ismeretlen helyre szállítatta.
Abonyi Mónika vádlott az állatok elszállítását megelőzően nem kérte az állatvédelmi hatóság engedélyét, ezzel megszegte az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1988. évi XXXVIII. tv. – Atv. – 45/B. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A vádlott 2010. február 25-én este – a büntetőeljárás megindulását követően – 11 szarvasmarhát visszaszállított Karcagra az 1837. helyrajzi szám alatti Büszke tanyára, ezek azonban nem az általa elszállított, hanem részben más fajtájú, sokkal gyengébb kondíciójú, láthatóan beteg szarvasmarhák voltak. A visszahozott állatok közül 2 darab szarvasmarha elpusztult, míg 2011. február 16-án a többi állat leöléséről határozott a hatósági állatorvos.
A vádlottnak már a sértett állatainak elszállításakor sem állt szándékában azok visszaszállítása.
A vádlott cselekményével Czinege Józsefné sértettnek 2.200.000,- Ft kárt okozott, amely nem térült meg.”
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg.
Abonyi Mónika vádlott fékezett, kiskorú gyermeke nincs. Érettségit tett, közgazdasági és kereskedelmi vendéglátó ipari szakképzettséggel rendelkezik. A Tifi Kft. alkalmazásában áll munkavezetőként, melyből havi nettó 140.000 Ft jövedelme származik. A vagyonát képezi a Szajol, Külterület 0139/23. hrsz-ú, a Szajol, Külterület, 0139/21. hrsz-ú, a Szajol, Külterület 0139/5. hrsz-ú és a Szajol, Külterület 0139/4. hrsz-ú ingatlanok összesen 13.500.000,- Ft körüli értékben, valamint a KGE-392 frsz-ú Volswagen Cady típusú tehergépkocsi és az LNH-226 frsz-ú Hummer típusú személygépkocsi, egyéb vagyona nincs.
A vádlott büntetve volt:
A Szolnoki Városi Bíróság a 2001. szeptember 11. napján jogerőre emelkedett 11.B.99/2000/13. számú ítéletével adó-, és társadalombiztosítási csalás bűntette, folytatólagosan elkövetett adó-, és társadalombiztosítási csalás bűntette és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt 1 év börtönre ítélte, melynek végrehajtását 4 évre próbaidőre felfüggesztette.
A vádlottal szemben a Szolnoki Járásbíróságon jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette és más bűncselekmények miatt 9.B.872/2015. számon van folyamatban eljárás.
A vádlott a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány (székhelye: 5000 Szolnok, Hant út 1. szám, telephelye: 5081 Szajol, Vöröscsepel Tsz Major) elnöke.
Czinege Józsefné sértett Karcag, Tanya 301. szám alatti ingatlanát 2009. decemberében a rossz időjárási körülmények miatt elöntötte a belvíz, a lakóépületet megrongálta a vihar, a konyhában állt a víz, az udvaron álló, a szarvasmarhák elhelyezésére szolgáló fedett fészer tetejét leszakította a viharos szél.
A Karcag, Tanya 301. szám alatti ingatlanába a belvíz miatt nem volt lehetőség a takarmány beszállítására annak ellenére, hogy a sértett a 2009. december végén megkötött megállapodás alapján szálas takarmánnyal rendelkezett, ezért a sértett és vele együtt gazdálkodást folytató családtagjai 2010. január elején az állatok szálas takarmánnyal történő etetését a tanya ingatlan körüli, általuk „avarnak” nevezett, legelőn lévő szálas fű lekaszálásával és összegyűjtésével biztosították.
A sértett és családja 2010. január 2-án a belvíz elvezetésével foglalkozott, amikor megjelent a tanyánál Abonyi Mónika vádlott és közölte a tulajdonossal, Czinege Józsefhével, hogy a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány nevében névtelen bejelentés alapján jár el. A bejelentés szerint nem megfelelően tartják az állatokat, ezért szét szeretne nézni.
A vádlott már a megérkezésekor fellépésének nyomatékot adva egy „Animal Cops” – Állatzsaruk – feliratú, az alapítvány emblémájával ellátott kártyanaptárt adott át id. Czinege Józsefnek és azt közölte, hogy amennyiben ellenállnak, úgy a rendőrséggel jön vissza és elviteti őket.
Ezt követően megtekintette az állatok tartási körülményeit, majd veszekedni kezdett a sértettel azt kiabálva, hogy az állatokat éheztetik és olyan rossz körülmények között vannak elhelyezve, hogy másnap el fogja szállítani a szarvasmarhákat. Eközben többször is megfenyegette a sértettet és annak családját, hogy őket börtönbe fogja záratni.
A családot ért természeti csapás miatt egyébként is feszült és rossz lelki állapotban lévő sért. és családja a vádlott agresszív fellépése, az általuk ekkor még fel nem ismert kártyanaptárom lévő felirat és embléma alapján őt hivatalos, „hatósági személynek” vélte és arra kérlelte, hogy ne vigye el a marhákat, mivel a tejtermékek értékesítéséből élnek. Ekkor a vádlott azt közölte, hogy 10 darab üszőt és egy bikát fog elvinni, azonban tavasszal a többi állatra is igényt tart, addig pedig rendszeresen ellenőrizni fogja a tartási körülményeket.
A sértett együtt élő hozzátartozói közül id. Czinege József (a sértett férje) és ifj. Czinege József (a sértett fia) a Karcagi Városi Ügyészség B.736/2009/4/I-II. számú 2009. július 6. napján kelt és 2009. július 17. napján jogerőre emelkedett határozataival alkalmazott vádhalasztás hatálya és egyidejűleg alkalmazott pártfogó felügyelet hatálya alatt álltak, mely miatt a vádlott által kilátásba helyezett súlyos hátrány alkalmas volt arra, hogy Czinege Józsefné sértettben komoly félelmet keltsen. A sértett ingatlanán a sértetten kívül a sértett félje, id. Czinege József és gyermekei, ifj Czinege József, Czinege Piroska, Czinege Mária tartózkodtak, akik ellenállást nem tanúsítottak. Ennek ténye és a sértett kérlelő magatartása alapján a vádlott felismerte, hogy a fenyegető közlései a sértettben és családjában komoly félelmet keltettek.
A következő napon, 2010. január 3-án a vádlott 5-6 férfi társaságában ismételten megjelent Czinege Józsefné tanyáján, ekkor már egy teherautóval. Abonyi Mónika vádlott kiválogatta az elszállítandó állatokat, segítői pedig a fészerbe bekötött marhák köteleit levágták és a tanyáról 11 darab magyartarka fajtájú üszőt, valamint 1 magyartarka fajtájú bikát elszállítottak.
A szállítás megkezdésekor Czinege Józsefhét és családját a vádlott arra szólította fel, hogy jobban járnak, ha a házban maradnak, és ne avatkozzanak bele a szállításba, mert „ha kijönnek, vagy szólnak valamit, azt ellenállásnak tekinti és azonnal hívja a rendőrséget, előzetes letartóztatásba veteti őket és intézi mindnyájuknak a 3 év börtönbüntetést”.
A megfélemlített sértett és családtagjai a tanya épületéből ezért nem mertek kijönni. A vádlott távozása előtt azonban beüzent a sértettnek és felszólította az állatok marhaleveleinek és füljelzőinek átadására, melyet Czinege Józsefné megtagadott, de továbbra sem mert kijönni az épületből.
A vádlott ezt követően az állatokat a marhaleveleik és füljelzőik nélkül, jelöletlenül szállítatta el Czinege Józsefnétől id. Galbács Ferenc Nagykáta, Túlsópáskom 40. szám alatti tanyára, akivel azt megelőzően az alapítvány által „befogadott és elszállított állatok elhelyezésére és tartására” megállapodást kötött.
Abonyi Mónika vádlott az állatok elszállítását megelőzően nem kérte az állatvédelmi hatóság engedélyét, ezzel megszegte az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1988. évi XXVIII. tv. –Atv. – 45/B. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A vádlott a Nagykáta, Túlsópáskom 40. szám alatti telephelyen elhelyezett állatok gondozásához, tartásához és orvosi ellátásához ne járult hozzá, ezért id. Galbács Ferenc kezdeményezésére all darab szarvasmarha – 10 darab üsző és 1 darab bika – a Nagykáta, Túlsópáskom 40. szám alatti tanyáról id. Galbács Ferenc IVECO típusú tehergépkocsijával a Csillagszem Alapítvány szajoli telephelyére került átszállítása 2010. február 24. napján.
A vádlott 2010. február 25. napján az esti órákban – a büntetőeljárás megindulását követően – 11 szarvasmarhát – 9 üszőt és 2 bikát szállított Karcagra az 1837 hrsz. alatti úgynevezett „Büszke” tanyára, melyek azonban nem az általa a sértettől elszállított szarvasmarhák, hanem részben más fajtájú, sokkal gyengébb kondíciójú, láthatóan beteg szarvasmarhák voltak.
A visszahozott állatok közül egy verestarka üsző 2010. december 28. napján, míg egy vöröstarka, szarvtalanított bika 2011. február 16. napján a betegségben elhullott.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Élelmiszer-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság Karcagi Kerületi Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrzőhivatala 25.10/91/0/2011. számú 2011. február 16. napján kelt előzetesen végrehajtható határozatával elrendelte a Karcagi úgynevezett „Büszke” tanyán forgalmi korlátozás alatt tartott, a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány által odaszállított 9 darab ismeretlen tulajdonú, jelöletlen szarvasmarha kártalanítás nélküli leölését, melyet a hatóság a Jászszentandrási vágóhídon foganatosított.
A vádlottnak már a sértett állatainak elszállításakor sem állt szándékában azok visszaszállítása.
A vádlott cselekményével Czinege Józsefné sértettnek összesen 2.200.000 Ft kárt okozott, amely nem térült meg.
***
A vádlott a tárgyaláson a vallomástételt megtagadta, de az eljárás korábbi szakában tett vallomásait fenntartotta. A vádlott a büntetőjogi felelősségét is tagadta.
A vádlott az eljárás megismétlését megelőzően tett, – a Karcagi Városi Bíróságon l.B.39/2012/10. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt – vallomását fenntartott, melyben a bűnösségét és a bűncselekmény elkövetését ugyancsak tagadta.
A vádlott ezen vallomásában azt beismerte, hogy a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány képviseletében eljárva, állatvédőként előzetes bejelentés alapján jelent meg Czinege Józsefné sértett Karcag, Tanya 301. szám alatti ingatlanánál, ahol először id. Czinege Józseffel találkozott, akinek elmondta, hogy az alapítvány nevében jár el, azt sem tagadta, hogy ez alkalommal id. Czinege Józsefnek egy „Animal Cops” (Állatzsaruk) feliratú, az alapítvány emblémájával ellátott kártyanaptárt adott át. Id. Czinege József kezében vasvilla, vagy lapát volt, míg a tanyához a műúttól körülbelül fel úton találkoztak és már ekkor azt közölte vele id. Czinege József „vigye az összeset” és azt is mondta, hogy „nem tudunk enni adni az állatoknak, vigye az összeset”.
A vádlott vallomása szerint ezt követően megtekintette az állatokat, szakadó hó volt, vízben álltak az állatok fedetlen karámban, „csont és bőr” voltak. A trágyában és a vizes talajon álltak, továbbá neki id. Czinege József azt is elismerte, hogy két napja nem ettek az állatok, valamint a portán takarmány sem volt. Az álláspontja szerint az állatok az éhhalál küszöbén voltak.
A vádlott vallomása szerint abban érzi magát „bűnösnek”, hogy az összeset nem vitte el.
A vádlott azzal is védekezett, hogy amikor id. Czinege Józsefet kérdőre vonta, hogy miért nem ad el az állatok közül, hogy takarmányt vásároljon, akkor vele id. Czinege József azt közölte, hogy nem bírja azokat eladni. A vádlott álláspontja szerint ezen előadása id. Czinege Józsefnek helyálló volt, mivel nincs piaca ebben az időszakban az állatoknak, illetve azok csont és bőr voltak, így azokat csak áron alul lehetett volna értékesíteni.
A vádlott előadása szerint Czinegéék az összes szarvasmarha elvitelét felajánlották, melyre azt közölte, hogy az összeset nem bírja elvinni és Czinegéék kérték, hogy legalább azokat vigye el, amelyek esznek, de hasznot nem hoznak, míg a tejelőnek hagyja nekik, mivel abból meg tudnak élni.
A vádlott vallomása szerint ezt követően került sor arra, hogy Czinege Józsefnével visszamentek a mintegy 800 méterre parkoló vádlotti gépkocsihoz és ott írták meg a jegyzőkönyvet, hogy átadja az alapítványnak a 11 marhát, mely jegyzőkönyvet Czinege Józsefné aláírt és így megegyeztek abban, hogy a következő nap elszállítja az állatokat.
A vádlott azt tagadta, hogy Czinege Józsefnét és családját feljelentéssel, rendőri intézkedéssel, szabadságvesztéssel, vagy kényszerintézkedéssel fenyegette. Az észrevételiben arra is hivatkozott, hogy erőfölényben lettek volna, így a fenyegetése nem is lett volna alkalmas komoly félelem keltésére. Összefoglalva: a vallomása szerint a sértett és családja felajánlását követően vette fel a jegyzőkönyvet és állapodtak meg az állatok elszállításáról.
A vádlott ténybelileg a vallomásában azt is elismerte, hogy ezt követő napon 2010. január 3- án több férfival jelent meg szállítóeszközzel Czinege Józsefné tanyáján és onnan 11 darab állatot elszállított id. Galbács Ferenc tanyájára. A védekezése szerint azok tulajdonjogát nem kívánta megszerezni, csak elvitte azokat, nem volt az alapítvány a tulajdonos és nem is akart tulajdonossá válni.
A vádlott védekezése szerint az első jegyzőkönyvben ugyan 10 üsző és 1 bika volt írva, azonban amikor elszállították az állatokat, akkor észlelték, hogy az állat hosszú szőre miatt a kisbikának a hímvesszőjét korábban még nem látták, tehát egy kisbikát, egy nagybikát és 9 üszőt szállított el.
A vádlott vallomása szerint ugyanazon állatokat szállították el id. Galbács Ferenc Nagykálló, Külsőpáskom 40. szám alatti tanyájára, melyeket a sértettnél a teherautóra felpakoltak.
A vádlott azt maga is elismerte, hogy az állatok elszállításánál rendőr és hatósági állatorvos nem volt jelen, de ekörben azzal védekezett, hogy az állatok életveszélyben voltak, azonnali beavatkozás volt szükséges, másrészt Dr. Temesvári Tamás állatorvost telefonon megkereste, aki neki segítséget nem nyújtott, de szállítójármű érdekében megadta Karcag Önkormányzat Városgazdálkodási Vállalat telefonszámát, így volt segítség, egy traktor az állatok elviteléhez.
A vádlott arra is hivatkozott, hogy már az állatok elszállításakor 5 bála takarmányt vittek az állatoknak, azt azonban nem vitatta, hogy egy részét az állatok elszállításakor a sárba taposták.
A vádlott vallomása szerint id. Galbács Ferenc kezdeményezésére szállították vissza az állatokat, ő nem kívánta azokat visszaszállítani, mivel a sértettnél azok veszélyeztetve voltak. A vallomása szerint ugyanazokat az állatokat szállítatta vissza id. Galbács Ferenc utánfutóval, aki 2 vagy 3 „kanyarban” küldte az állatokat az alapítvány Szajoli telephelyére.
Ezt követően feltett bírói kérdésre azt vallotta, hogy a visszaszállítás során háromszor fordultak, egyszerre négyet meg hármat hoztak, így estére végeztek a szállítással, melyet követően másnap szállították vissza Karcagra a sértett állatait.
A vádlott határozottan állította, hogy id. Galbács Ferenc a tartásért nem kért ellenértéket.
A vádlott azzal védekezett, hogy ezután 2010. február 25-én az esti órákban 6 óra körül szállították Karcagra az állatokat. Czinegéék a visszaszállításkor négy állatot a nevükön szólítottak: pl. Nóra, Csilla. Az álláspontja szerint felismerték azokat, így biztos, hogy az ő állataik lettek visszaszállítva.
A vádlott vallomása szerint a sértett tanyájáról elhozott állatok betegek voltak, foltokban hullott a szőrük, rühösek voltak, ekörben arra is hivatkozott, hogy Czinege Józsefné sértett további marháit is állatvédelmi intézkedés keretében hatósági eljárásban a karcagi Büszke tanyára kellett szállítani.
A vádlott a vallomásában és az eljárás során tett észrevételeiben is hangsúlyozta, hogy a sértettel történt megegyezés alapján hozták el és gondozták az állatokat, a költség elszámolása úgy történt volna, ha az elhozott állat tartása, gondozása költségét kifizeti a tulajdonos, akkor az összes állatot visszakapja, ha nem tudja kifizetni, annyi állat marad vissza, ami fedezi az ellátás, tartás költségét.
A vádlott azt is elismerte, hogy tudott arról, hogy az állatokat meg kellett volna jelölni, ellenkező esetben a szarvasmarha azonosításra alkalmatlan és kényszervágásra kerülhet sor, kivéve ha a tartó nem tudja genetikai vizsgálattal bizonyítani az állatok azonosságát.
A vádlott a vallomásában és észrevételeiben az általa elvitt szarvasmarhák méretét is vitatta és az elvitt nagyobb bika vonatkozásában is azt vallotta, hogy körülbelül 400 kg-os lehetett. Ezt meghaladóan hangsúlyozta, hogy az állatok jelöletlenek voltak, a sértett és az állatorvosok mulasztása miatt, ezen állatok tenyészállatoknak nem minősíthetők, azok értéke kisebb, illetve értékkel nem is rendelkeztek.
A vádlott álláspontja szerint az általa elszállított állatok nem mindegyike volt magyartarka, a nagy bika magyartarka volt, a többi között viszont „limuzinszerűt” is látott.
A vádlott előadása szerint az állatokról kamerafelvételt is készített, mellyel egyértelműen tudná bizonyítani, hogy milyen állatot szállított el, de azt a kutya kennelben találta meg összerágva, így a felvétel megsemmisült.
A vádlott az észrevételeiben a sértetti tanúk, így id. Czinege József, Czinege Józsefné, Öregné Czinege Katalin, Czinege Piroska, ifj. Czinege József és Czinege Mária tanúk szavahihetőségét is kétségbe vonta. Az álláspontja szerint a vallomásuk ellentmondásos, az általuk hivatkozott állatzsaru közlés nem hangzott el. A nyomozás során csak id. Czinege József tanú tett említést ezen „Animal Cops” feliratú naptárról és azt a további sértetti tanúk csak a büntetőügy tárgyalási szakában említették.
A bíróság azt már a vádlott szavahihetősége körében is értékelte, hogy az általa megjelölt kamerafelvételt arra hivatkozással nem adta át az ügyben eljáró nyomozónak, mivel a videokamerát esőt érte és az tönkrement. Ezzel szemben azonban a Csillagszem Alapítvány honlapját megtekintve a bíróság a bizonyítási eljárásban a tárgyaláson azt állapította meg, hogy a vádlott által hivatkozott videofelvétel az internetre feltöltésre került, melyet időközben onnan már töröltek.
Ugyancsak belső ellentmondás van a vádlott vallomásában a tekintetben is, hogy az állatokat a védekezése szerint az állatok megmentése érdekében, az életveszélyes állapotuk miatt szállította el jelölés és hatósági állatorvosi engedély, illetve igazolás nélkül. A vallomása alapján azonban az is megállapítható, hogy a jelöletlen szarvasmarha esetében a jogszabály szerint 48 órán belül a leölés iránt kell intézkedni, ha a jelölés – akár genetikai vizsgálattal -nem történik meg.
A vádlottnak azonban a bíróság álláspontja szerint a sértetti ingatlanban tapasztalt szerény körülmények alapján tudnia kellett, hogy a sértetteknek az elvitt állatok genetikai vizsgálatához szükséges fedezet nem áll rendelkezésre. Márpedig annak hiányában az állatok leölése iránt kell az eljáró állategészségügyi hatóságnak intézkedni. Ezt meghaladóan a genetikai vizsgálat költsége a vizsgált szarvasmarha értékéhez közelítő nagyságrendű, melyre figyelemmel kérdéses, hogy a sértett tudja-e vagy akarja-e a genetikai vizsgálat költségét viselni.
Összefoglalva: a vádlottnak tisztában kellett lennie azzal, hogy jelöletlen elszállítás az elszállított állatok leöléséhez vezethet. Ennek tudatában – bár állatvédelmi okokra hivatkozva szállította el a 11 darab szarvasmarhát. A bíróság álláspontja szerint a szállítás ezen módja alapján megkérdőjelezhető azon vádlotti szándék, hogy a vádlott valóban a szarvasmarhák védelme érdekében szállította el azokat, ha azután az állatok leölésére lehetett számítani.
A bíróság ezen álláspont kialakításakor figyelemmel volt arra is, hogy maga a vádlott is elismerte, hogy a szarvasmarhák általános állapotának, egészségügyi állapotának felméréséhez szükséges ismeretekkel nem rendelkezett, melyre figyelemmel azonban non volt abban a helyzetben, hogy megítélhesse annak tényét, hogy a Czinegéék által tartott szarvasmarhák valóban közvetlen életveszélyben vannak-e.
A vádlott védekezése szerint ezt meghaladóan a sértettnek és családjának megfelelő jövedelme volt arra, hogy a szarvasmarháit, illetve az állatait méltó körülmények között elhelyezze, ekörben – az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában is – Czinege Józsefné, Czinege Mária, Öregné Czinege Katalin, ijf. Czinege József vallomásaira hivatkozott, mely szerint havi 5-600.000 Ft bevételük is származott a tejtermékek értékesítésből. A vádlott számításai szerint azonban havi 1.000.000 Ft bevételt szerezett a család, amely elegendő lett volna az állatoknak száraz istállóra és megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányra.
A vádlott ezen érvelése kapcsán azonban a bíróság megjegyzi, hogy a sértettek bevétele nem csak az 5 tagú család megélhetését, hanem a sértettek által tartott állatok takarmányozásának költségét is fedezte, így a sértett és családja bevétele költségekkel terhelt, melynek tükrében fogadta el a járásbíróság Czinege Józsefné, Czinege Mára, Öregné Czinege Katalin és ifj. Czinege József bevétel körében tett vallomását és azt a tényt, hogy a család megélhetését és a takarmányozás költségét követően csak szerényebb beruházásra maradt fedezet a családi költségvetésben.
A vádlott a vallomásában mindvégig tagadta, hogy erőszakkal, vagy fenyegetéssel vitte el az állatokat a sértettől és vitatta azt is, hogy ezáltal vagyoni hátrányt okozott a sértetteknek, arra hivatkozott, hogy ugyanazokat az állatokat szállította vissza, másrészt az állatok jelöletlenek voltak.
A vádlott a nyomozás során tanúkénti kihallgatásakor törvényes figyelmeztetés után azonban maga is azt vallotta, hogy Czinege Józsefnével abban állapodtak meg 2010. január 2-án, hogy egy bikát és 10 üszőt visz el a sértett tanyájáról, ekkor is elismerte, hogy az állatok elszállításakor sem rendőr, sem állatorvos nem volt jelen. Ezen vallomásában sem említette azt a lényeges körülményt, hogy valójában 9 üszőt és 2 bikát szállított el a sértett tanyájáról, de elismerte azon tényt, hogy az állatvédelmi jogszabályok szerint önállóan nem intézkedhetett és a tulajdonos akarata ellenére nem vihetett volna el semmit és be sem mehetett volna a sértett ingatlanára. Ekörben azonban azzal érvelt, ha Czinegéék nem akarták volna a szállítást, meg tudták volna akadályozni, azonban a szállításkor csak Czinege Józsefné lányával (Öregné Czinege Katalin) beszéltek, mással nem is sikerült beszélni.
A bíróság a vádlott ezirányú védekezését nem fogadta el tekintettel arra, hogy a vádlott érvelése szerint kifejezetten a sértett és családja kérésére vitte el a 11 darab állatott és a sértetti család ezt meghaladóan további szarvasmarha állomány elszállítását is kérte, ennek ellenére az elszállításkor a rendelkezésre jogosult sértett és annak ingatlanon lakó családja az ingatlanból ki sem jött, a szállításban nem segédkezett, ellenkezőleg az elszállításhoz szükséges okmányok és fiilszámok átadását a sértett megtagadta. Ezen tényekből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy Czinege Józsefné sértett az állatok elszállításához nem járult hozzá. Ha Czinege Józsefné és a sértetti család kifejezetten kérte volna az állatok ellátásához szükséges pénz- illetve takarmány hiányában az állatok szállítását, nyilvánvalóan az elszállításhoz szükséges okiratokat és fülszámokat is átadták volna.
A vádlott nyomozás során tanúkénti kihallgatásakor (nyomozati irat 98. oldal) maga is elismerte, hogy a szállítást követő napokban a területileg illetékes hatósági állatorvosnál, illetve a rendőrségen eljárást kezdeményezett, melynek során Dr. Bíró Tamás azt állapította meg, hogy az istálló javítása folyamatban volt, takarmánya is volt az állatoknak, illetve dr. Domán György megvizsgálta azt ottmaradt állatokat, melyeket közepes kondícióban talált. Ekörben a járásbíróság figyelemmel volt arra is – utalva a későbbiekben részletezett igazságügyi állatorvos szakértői és állatvédelmi szakértői szakvéleményre is – hogy a hátramaradt szarvasmarhák fejőstehenek voltak és közepes kondiciójúak; annak ellenére, hogy – a szakértői vélemény alapján is megállapíthatóan, de köztudomásúan is – a tejelő szarvasmarha táplálék igénye magasabb és a szervezet tápanyagtartalékait a megvalósuló tejtermelés is igénybe veszi. Nyilvánvaló, hogy a hasonló táplálékot fogyasztó, a vádlott által elszállított állatok – melyeknek a tejkiválasztás nem vette igénybe a szervezetét – hasonló állapotban lehettek.
A bíróság a vádlott vallomását az abban foglalt logikai ellentmondásokra, de különösen Czinege Józsefné, Öregné Czinege Katalin, Czinege Piroska, ifj. Czinege József, id. Czinege József, Czinege Mária, Dr. Domán György, Dr. Bíró Tamás, id. Galbács Ferenc, Hamar Imre, Dr. Péter István, Mukus József, Kiss János, Szabó Margit, Dr. Temesvári Tamás, Apró Attila és Fekete László tanúvallomásaira, a vádlott által az eset kapcsán kiállított Jegyzőkönyvek” tartalmára, a vádlott hatóságokhoz intézett, okiratokban rögzített közlései tartalmára is figyelemmel nem fogadta el és a tényállást a vádlott védekezésével szemben ugyanezen tanúk vallomásai és azt alátámasztó alábbiakban részletezett okirati bizonyítékok, valamint dr. Deim Zoltán Ph.D. igazságügyi állatorvos, igazságügyi mezőgazdasági és állatvédelmi szakértő szakvéleménye tartalma alapján, azokat egymással összevetve, egyenként és összességében is mérlegelve állapította meg.
Czinege Józsefné, id. Czinege József, ifj. Czinege József, Czinege Piroska és Czinege Mária tanúk vallomása alapján – összevetve azt Öregné Czinege Katalin vallomásával is – kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádbeli időszakban, 2009 év végén, 2010 év elegén Karcag területén rendkívül kedvezőtlen csapadékos és belvizes időszak volt, melynek tényét a büntetőügy tárgyalási szakában csatol, a Karcagi Hírmondó 2010. márciusában megjelent XXIII. évfolyam 9. számába foglalt (az iratokhoz csatolt) újságcikk is alátámasztott, ugyanis ebben az időszakban már 2200 ha volt a Karcagi Belvízvédelmi szakaszon belvíz alatt, így a decemberben lehullott jelentős csapadék miatt január 1-én másodfokú készültséget rendeltek el a Karcagi Belvízvédelmi szakaszon.
Ezen tanúvallomások alapján az is megállapítható, hogy nemcsak a sértettek jószágai, de maguk a sértettek is belvízzel voltak sújtva, az általuk lakott tanyaingatlanba is betört a víz. A jószágokat karámban tartották, melynek tetejét azonban a vihar elvitte, illetve a karámot borító, az állatokat védő nejlont is szél a feltépte, így a karámban megkötözött állatok közvetlenül az időjárási körülményeknek voltak kitéve.
Ugyanezen tanúk vallomása alapján a bíróság azt is megállapította, hogy az állatok ebben az időszakban is kaptak takarmányt oly módon, hogy a Czinege család a tanya körüli – általuk avarnak nevezett – a száraz füvet lekaszálták és azt lovaskocsival az állatoknak szénaként beszállították.
Ezt meghaladóan ezen tanúk vallomása alapján azt is megállapítható, hogy nem azért nem volt a tanya ingatlanon további takarmány, mert a sértett és családja nem kívánt gondoskodni az állatokról, hanem azért, mert a belvíz miatt akadályoztatva voltak annak beszállításában. A takarmányról és annak szállításáról azonban már azt megelőző hónap végén megállapodtak, majd a takarmány az állatok elszállítását követő napon, 2010. január 4-én már meg is érkezett a tanya ingatlanhoz.
Czinege Józsefné, id. Czinege József, ifj. Czinege József, Czinege Piroska és Czinege Mária tanúk vallomása alapján azt is megállapította a bíróság, hogy 2010. január 2-án a vádlott egyedül érkezett a sértett tanyájához, először id. Czinege Józseffel találkozott, akinek az állatvédelmi alapítvány „Animal Cops” feliratú kártyanaptárát átadta. A sértett ingatlanára ment és ott az állatokat megtekintette, melyet követően közölte, hogy az állatokat el fogja szállítani és amennyiben ellenállnak, úgy a rendőrséggel visszajön és elviteti őket. Miután megnézte az állatok tartási körülményeit, velük veszekedni kezdett és azt kiabálta, hogy éheztetik az állatokat és olyan rossz körülmények között vannak elhelyezve, hogy másnap elszállítja azokat. Eközben többször is fenyegette a sértettet és ezen tanúkat, hogy börtönbe fogja záratni őket.
Ugyanezen tanúvallomások alapján egyértelműen levonható azon következtetés is, hogy a sértett és családja egyáltalán nem ajánlották fel a vádlottnak az állatok elvitelét, ellenkezőleg az ellen tiltakoztak, majd a sértett azért könyörgött, hogy legalább a tejelő jószágait a megélhetés érdekében hagyja meg.
Ugyanezen tanúvallomások alapján az is megállapítható, hogy ezt követően Czinege Józsefné sértett egy vádlott által készített jegyzőkönyvet írt alá, azt azonban nem az állatok elvitele érdekében, hanem annak bizonyításaként, hogy a jegyzőkönyv birtokában az elvitel tényét tudja a sértett igazolni.
Ugyanezen tanúvallomások, valamint Öregné Czinege Katalin tanúvallomása alapján azt is megállapította a bíróság, hogy az állatokat a sértett és családja rendszeresen etette, továbbá az általuk tartott állatok magyar tarka jellegűek voltak, azok között szőrhiányos, beteg, különösen tarlósömörös állat egyáltalán nem volt. Az állatok bár sárosak, koszosak voltak, a szőrük hosszabb volt, de azokat nem kívánták veszélyeztetni, ellenkezőleg a környező területet elárasztó belvíz ellenére a belvíz elvezetésével, – a takarmány utánpótlás lehetőségének elzáródásával – az általuk avarnak nevezett szálas takarmány begyűjtésével, a természettel küzdve biztosították az állatok ellátását.
Ezen tanúvallomásokat dr. Domán György tanúvallomása is megerősíti, akinek a vallomása szerint ugyan közepes, közepes-gyenge állapotúak voltak a sértettek jószágai, azonban közvetlen veszélyben, vagy életveszélyben nem voltak, ezen állapot huzamosabb fenntartása esetén esetleg a kihűlés veszélye jelentkezhetett volna. Másrészt az állatokat kezelő dr. Domán György tanú előadása szerint beteg, különösen tarlósömörös állatot az állományban nem tapasztalt, illetve a sértett szarvasmarhái magyartarka jellegű szarvasmarhák voltak.
Czinege Józsefné sértett, id. Czinege József, ifj. Czinege József, Czinege Piroska és Czinege Mária tanúk vallomása alapján – figyelemmel Öregné Czinege Katalin tanú vallomására is – (a továbbiakban ezen ítéletben sértetti érdekkörbe tartozó tanúk) annak ténye is megállapítható, hogy a vádlott 2010. január 3. napján, az állatok elszállításakor az ingatlanra történő belépéshez és az állatok elszállításához nem kért engedélyt, vagy hozzájárulást a sértettől, vagy annak családtagjaitól, ellenkezőleg a tanya ingatlanban lakó sértettet és annak családtagjait fenyegetve őket tanya épületbe küldte, majd azt követően szállította el az állatokat.
Ugyanezen tanúvallomasok alapján – ennek tényét a vádlott magam sem vitatta – az is megállapítható, hogy a vádlott kérte ugyan a sértettől a marhaleveleket és a füljelző számokat, melyek az állatok azonosításához, elszállításához feltétlenül szükségesek, azonban annak kiadását a sértett megtagadta, mely alapján a vádlott egyértelműen a sértetti hozzájárulás és akarat hiányára következtethetett és tudatában kellett annak is lennie, hogy ezen okiratok hiányában az általa elszállítottak jelöletlenek és genetikai vizsgálat hiányában várhatóan azok leölésére kerülhet sor. A bíróság álláspontja szerint ezen tény a 2009-2010 évben megvalósult, a kergemarhakór kapcsán közzétett média információkra és média közlésekre figyelemmel is köztudott volt.
A sértetti érdekkörbe tartozó fenti tanúk vallomása alapján elfogadta a bíróság azon tényt is, hogy a vádlott egy nagyobb bikát és 10 üszőt szállított el a sértettől, mely vallomásokat a sértett által is aláírt, a vádlott által 2010. január 2. napján készített Jegyzőkönyvnek” nevezett okirat is megerősíti.
Dr. Domán György tanú vallomása is ennek tényét erősíti, mivel tudomása szerint egyetlen egy nagyobb bikát, úgynevezett tenyészbikát tartott a sértett. Ennek tényét erősíti az is, hogy a sértett által az állatokról vezetett telephelyi nyilvántartás szerint – utalva a korábbiakban részletezendő igazságügyi állatorvosi szakértői véleményre is – az állatok elvitt beazonosíthatóak. A 10 elvitt üsző beazonosítható, azok között azonban bika nem volt.
A bíróság ezt meghaladóan azért is fogadta el a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomását az elvitt állatok ivara vonatkozásában, mivel a vádlott a nyomozás során tanúkénti kihallgatása során még maga is azt vallotta (nyomozati irat 97. oldal 4. bekezdése), hogy abban állapodtak meg, hogy „elviszünk egy bikát és tíz üszőt”. Majd ezt követően tett vallomásában egyáltalán nem tett említést arról, hogy végül eltérő nemű állatokat szállított el a sértett tanyájáról.
Ekörben a bíróság figyelemmel volt arra is, hogy a vádlott maga is elismerte, hogy id. Galbács Ferenc tanyájáról ugyancsak 10 darab üszőt és 1 darab bikát szállítottak vissza a szajoli telephelyre. Bár valóban védekezett azzal is, hogy ezt követően azt id. Galbács Ferenc kicserélte, melynek alapvetően ellentmond id. Galbács Ferenc tanú vallomása, mely szerint a Nagykáta, Túlsópáskom 40. szám alatti tanyáján további szarvasmarhát nem tartott, ezért ez alapján is kizárt, hogy üszőt bikára cserélte volna. Ennek tényét a vádlott szavahihetősége körében is értékelte, a vádlott védekezésének elvetése során.
A sértetti érdekkörbe tartozó tanúk a vádlotti cselekmény lényegét tekintve mindvégig egyezően és következetesen adták elő a vallomásukat. A bíróság álláspontja szerint a további tanúvallomások alapján sem kérdőjelezhető meg ezen tanúk vallomása. A bíróság álláspontja szerint ezen tanúvallomások között lényegi ellentmondás nincs, az ellentmondás részben az észlelés eltérő pozíciójából, részben az idő múlásból ered, másrészt az csak látszólagos. A bíróság álláspontja szerint a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk, illetve az állatok elszállításánál és visszaszállításánál segédkező és jelenlévő tanúk vallomásai közötti ellentmondás is túlnyomórészt látszólagos, másrészt az időmúlásra vezethető vissza.
A sértett becsatolt egy a vádlott által használt és id. Czinege József részére átadott „Animal Cops” (Allatzsaruk) feliratú kártyanaptárt, amelyet a bemutatkozáskor használt a vádlott.
A nyomozás során csak id. Czinege József számolt be arról, hogy a vádlott egy kártyanaptárt vett elő, majd az állatrendőrség kifejezést legelőször csak Öregné Czinege Katalin és Czinege Piroska tanúk tárgyaláson tett vallomásaiban hangzott el, melynek tényét Czinege Józsefné, ifj. Czinege József, Czinege Mária tanúk is megerősítették.
A járásbíróság álláspontja szerint önmagában ennek ténye alapján azonban a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk szavahihetősége nem vonható kétségbe, tekintettel arra, hogy id. Czinege József volt a közvetlen észlelő pozíciójában, így nyilvánvalóan a vallomásában előtérbe állította ezen kártyanaptár tényét, míg a kártyanaptáron lévő felirat magyarra fordítva „állatzsaruk” kifejezést jelent.
A Czinege család további tagjai azonban id. Czinege József elmondásából értesültek annak átadásáról. A tárgyaláson tapasztalt – a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk által tanúsított – magatartásuk alapján ezen tanúk egyszerűbb személyiség-szerkezetűek, a nyomozó hatóság által foganatosított és az eljárás tárgyára irányított tanúkihallgatások során a további tanúk – id. Czinege Józsefen kívül – így nem a kártyanaptárra és az állatzsaruk kifejezésre, hanem az ezt követően a vádlott által megvalósított – a rendőrséggel történő – fenyegetésre, a fenyegetésben megfogalmazott szabadságelvonásra koncentráltak. Ekörben a járásbíróság nem hagyhatta figyelmen kívül annak tényét sem, hogy a „zsaru” és rendőrség kifejezés rokonértelműek, így a bíróság álláspontja szerint ezen tény alapján a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk szavahihetősége nem vonható kétségbe.
Öregné Czinege Katalin pedig a rendőrségen is érdeklődött rövid úton, telefonon, ahol éppen azt tudakolta, hogy ilyen „állatrendőrség” létezik-e és eljárhat-e. Ekörben a vallomása mindvégig következetes volt.
Ezt meghaladóan a vádlott – általa sem vitatottan – az „eljárása” során jegyzőkönyveket készített, helyszínmegtekintést végzett, mintegy „helyszíni szemlét foganatosítva”, felvételt készített, mely cselekmények ugyancsak a hatósági eljárás látszatát kelthették, majd az eljárása során tanúkat vett igénybe és a jelenlévőkkel az általa készített okiratokat aláíratta.
A bíróság álláspontja szerint a természettel együtt élő, tanyán lakó, életvitelszerűen állattartással foglalkozó sértetti érdekkörbe tartozó tanúk ezek alapján alappal következtethettek arra, hogy a vádlott hatósági eljárásban jár el. A sértett és hozzátartozói magatartása alapján a vádlott pedig nyilvánvalóan felismerte, hogy a magatartása a sértettben és családjában félelmet kelt, mivel – bár létszámfölényben voltak – 2010. január 2-án nem tanúsítottak ellenállást, majd az állatok elszállításakor – tartva az esetleges további jogkövetkezményektől – a sértett, továbbá a tanúként kihallgatott hozzátartozói a tanya ingatlanból már ki sem jöttek, elkerülve az esetleges konfliktus helyzetet.
Ekörben a járásbíróság arra is figyelemmel volt, hogy az állatok elszállításánál jelen lévő tanúk is megerősítették a vádlott által sem vitatott azon tényt, hogy a vádlott a cselekményéről jegyzőkönyvet vett fel, majd azt ifj. Galbács Ferenccel, Becze Bélával és Galbács Richárddal tanúként íratta alá, míg ő maga eljáró személyként látta el az okiratot az aláírásával.
Az elszállításnál közreműködő Hamar Imre tanú is hivatalos eljárásként tekintett a vádlott eljárására a vallomása szerint (Karcagi Járásbíróság l.B.39/2012/12. sorszámú jegyzőkönyv 24. oldal 4. bekezdése, illetve jelen ügyben 32. sorszámon felvett jegyzőkönyv 21. oldal 7. bekezdése).
Becze Béla tanú is a lényegét tekintve intézkedésként élte meg (a vallomása szerint) a vádlott eljárását, hiszen azt vallotta, hogy „Abonyi Mónika valami papírt írt, hogy milyen intézkedés történt, azt aláírtam” (Karcagi Városi Bíróság l.B.39/2012/12. számú jegyzőkönyv). Ezt meghaladóan Becze Béla tanú arról is beszámolt, hogy a vádlott hatósági személyként viselkedett, adatokat kért, adatokat rögzített, felvételt készített, a tanú személyigazolványát elkérte, majd tanúként irtatta alá az általa kiállított okiratot.
Hamar Imre és Becze Béla ezen tanúvallomása – melyet a Jegyzőkönyv” kiállításának körülményei vonatkozásában a lényeget tekintve ifj. Galbács Ferenc és Galbács Richárd tanúk vallomása is megerősítenek – ugyancsak a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomásai támasztják alá, tekintettel arra, hogy ezen tanúk is a vádlott fellépését, magatartását mintegy hivatali eljárásként észlelték.
A vádlott már részletezett vallomása, de Hamar Imre, Becze Béla, ifj. Galbács Ferenc, Galbács Richárd tanúk vallomása alapján is az állapítható meg, hogy a sértett és a tanyában lakó hozzátartozói az állatok elszállítása során egyáltalán nem jöttek ki az ingatlanból annak ellenére, hogy lényegében életvitelszerűen az elvitt állatok tartásával, szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoztak, illetve foglalkoznak, valamint a sértett nagy értékű, a megélhetésüket biztosító anyagi javait szállította el a vádlott. Ezen tényből a járásbíróság arra következtetett, hogy a vádlott fellépése, magatartása, az általa kilátásba helyezett jogkövetkezmény valós és komoly félelmet keltett a sértettben és a sértetti érdekkörbe tartozó tanúkban, mivel ellenállást nem tanúsítottak és a nekik okozott nagy vagyoni hátrány ellenére – vélhetően azt jogszerű intézkedésnek tekintve – tűrték az állatok elszállítását.
Mindezen körülményekre is figyelemmel fogadta el a bíróság a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk azon vallomását, hogy a vádlott „állatrendőrség vagy állatzsaru” kifejezést használt, majd szabadságvesztéssel, börtönbüntetéssel fenyegette ezen tanúkat, akikben ezen fenyegetés – figyelemmel az id. Czinege Józseffel és ifj. Czinege Józseffel szemben alkalmazott vádhalasztás tényére is – komoly félelmet keltett és a sértettben és annak hozzátartozóiban keletkezett ezen félelmet felismerte a vádlott, melyet kihasználva szállította el a sértett 11 darab marháját.
A sértett és az ingatlanban tartózkodó hozzátartozói félelmét jelzi az, hogy elégséges volt a vádlott részéről azon – sértetti érdekkörbe tartozó tanúk által is megerősített – közlés, hogy ne jöjjenek ki a házból, illetve jobban járnak, ha a házban maradnak és ne avatkozzanak bele a szállításba, mert „ha kijönnek, vagy szólnak valamit, ezt ellenállásnak tekinti és azonnal hívja a rendőrséget, előzetes letartóztatásba veteti őket és intézi mindannyiuknak a 3 év börtönbüntetést”. Czinege Józsefné sértett tanú tárgyaláson foganatosított kihallgatásakor már úgy emlékezett, hogy egyáltalán nem kommunikáltak az elszállításkor a vádlottal, így fenyegetés sem volt és – a korábbi fenyegetés okán – mindvégig bent voltak a tanya ingatlanban, arra azonban még emlékezett, hogy történt olyan közlés, hogy ne menjenek ki.
Ugyanakkor Czinege Józsefné tanú a büntetőügyben korábbi tárgyaláson (Karcagi Városi Bíróság l.B.39/2012/10. számú jegyzőkönyv 18. oldal 2. bekezdése) még a vádlotti fenyegetésre emlékezett.
Czinege Józsefné sértett és Öregné Czinege Katalin tanúk a Karcagi Kerületi Főállatorvosi Hivatalban Dr. Bíró Tamás kerületi főállatorvos előtt felvett jegyzőkönyvben is beszámoltak ezen fenyegetésről. A jegyzőkönyv valóságtartalmát Dr. Bíró Tamás tanúkénti kihallgatása során is megerősítette.
2010. január 3. napján elhangzott fenyegetés vonatkozásában a bíróság Czinege Józsefné korábbi tárgyalási szakban, illetve nyomozás során tett vallomását fogadta el figyelemmel arra, hogy ifj. Czinege József, id. Czinege József, Czinege Mária, Czinege Piroska és Öregné Czinege Katalin tanúk is – utóbbi mint hallomástanú -megerősítették annak tényét, hogy ez alaklommal elhangzott a vádlott részéről a felszólítás, hogy jobban járnak, ha a házban maradnak és ne avatkozzanak bele a szállításba, majd ezt követően rendőrséggel, előzetes fogvatartással és börtönbüntetéssel fenyegette a sértettet és családtagjait, melynek következtében kialakult félelem miatt maradtak a tanyaingatlanban.
A sértett hajlottabb életkorára is figyelemmel volt a járásbíróság, amikor a sértett korábbi tárgyalási szakban és nyomozás során tett vallomását fogadta el.
A sértett és Öregné Czinege Katalin tanú ingatlanon elfoglalt helyzetének, az elszállítás körülményeinek tisztázása érdekében a bíróság a sértett elmondása alapján készített vázrajzot (21. sorszámú jegyzőkönyv T/l. számú melléklete), mely alapján megállapítható – összevetve a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomásával -, hogy a sértett és családtagjai tanyaépületéből a karámba nem láthattak be, az állatok elszállításának körülményeit legfeljebb Öregné Czinege Katalin észlelhette. Az ekörben a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomásiban mutatkozó, Öregné Czinege Katalin esetkori elhelyezkedésére vonatkozó kisebb ellenmondásokat azonban az időmúlásból adódó emlékezethiány miatt a járásbíróság már nem tudta feloldani és tisztázni.
A vádlott vitatta az általa elszállított állatok nemét, illetve az elszállítás körülményeit is (elvágták-e az állatok köteleit, vagy nem).
A bíróság vádlott által elszállított állatok neme vonatkozásában figyelemmel volt arra, hogy Czinege Józsefné sértett és az érdekkörébe tartozó tanúk a lényeges tények és körülmények vonatkozásában mindvégig következetes vallomást tettek. A vádlott által sem vitatottan 2010. január 2. napján a sértett közlése alapján került az általa kiállított jegyzőkönyvbe a 10 üsző és 1 bika megjelölése, melyet Czinege Józsefné sértett az aláírásával is „hitelesített”.
Czinege Józsefné és a tanúként kihallgatott hozzátartozói folyamatosan ellátták, gondozták a szarvasmarhákat, huzamosabb ideje szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoztak, így nyilvánvalóan tisztában voltak az általuk tartott jószágok nemével is. Ezért a bíróság elfogadta a sértett és az érdekkörébe tartozó tanúk azon vallomását, mely szerint a vádlott a tanyájukról 10 üszőt és 1 bikát szállított el. E tekintetben figyelemmel volt arra is, hogy a 2010. január 3. napján a vádlott által kiállított Jegyzőkönyvet” a sértett nem hitelesítette, míg az elmondása szerint a sértett a 2010. január 2. napján felvett jegyzőkönyvet éppen azért hitelesítette az aláírásával, hogy legyen egy okirata arróL, hogy milyen állatokat visz el tőle a vádlott.
A sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomását dr. Domán György tanú vallomása is megerősíti, mely szerint a sértettnek jellemzően egy bikája volt, egy tenyészbikája, további bikáról tudomással az állatokat ellátó Dr. Domán György sem szerezett tudomást.
A sértett egy kockás füzetben szarvasmarha állomány nyilvántartást vezetett (Karcagi Városi Bíróság B.39/2012/14. szám alatt csatolt okirat), melynek tartalma ugyancsak azt erősíti, hogy a vádlott 10 üszőt vitt el a sértettől, hiszen a nyilvántartás adati szerint azok darabszám tekintetében beazonosíthatók, melynek tényét az alábbiakban részletezett, a bíróság által beszerzett igazságügyi állatorvos szakértői vélemény is alátámasztott.
A vádlott a vallomásában maga is arról számolt be, hogy 2010. február 24-én id. Galbács Ferenc tanyájáról a szajoli telephelyre 10 üszőt és 1 bikát szállított el a szállítással id. Galbács Ferenc által megbízott Apró Attila. Az állatok nemének összetételét Apró Attila tanú is megerősítette. Ezen vádlotti nyilatkozat, illetve Apró Attila tanú vallomása alapján ugyancsak arra lehet következtetni, hogy 10 üsző és 1 bika került elszállításra a sértetti ingatlanból.
Ennek tényét erősíti az is, hogy – mivel 10 üszőt és 1 bikát szállítottak a szajoli telephelyre, – ezért került sor arra, hogy külön hoztak még egy bikát annak érdekében, hogy azt majd Karcagra szállítják.
A vádlott maga is azt vallotta, hogy tudomása szerint az általa elszállított állatokat-a befogadó id. Galbács Ferenc tanyájára szállították változatlan összetételben, melynek tényét Galbács Richárd, ifj. Galbács Ferenc és Becze Béla tanúk is megerősítettek.
Ezt meghaladóan id. Galbács Ferenc is azt vallotta, hogy a vádlott az állatokat a Nagykáta, Túlsópáskom 40. szám alatti tanyájára szállíttatta, ahol további szarvasmarha állománnyal nem rendelkezett, majd ugyanezen állatokat változatlan összetételben szállítatta tovább Apró Attilával 2010. február 24-én.
A bíróság álláspontja szerint nem merült fel olyan körülmény, amely alapján Becze Béla, ifj. Galbács Ferenc, Galbács Richárd, id. Galbács Ferenc tanúk vallomása ekörben kétségbe vonható lenne. Hasonlóképpen nem vonható kétségbe Apró Attila tanú vallomása, aki közvetlenül id. Galbács Ferenc tanyájáról szállította el az állatokat a vádlott szajoli telephelyére.
Ezen tanúvallomások alapján – mérlegelési jogkörében – a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott Szajol telephelyére ugyanazon állatok kerültek visszaszállításra, amelyeket ezen tanúvallomások alapján – mérlegelési jogkörében – a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott Szajol telephelyére ugyanazon állatok kerültek visszaszállításra, amelyeket 2010. január 3. napján a sértettől annak akarta ellenére elszállított; ezt meghaladóan a vádlott által sem vitatott, de Fekete László és Apró Attila tanúk vallomásával is alátámasztott azon tény, hogy 2010. február 24. napján 10 üszőt és 1 bikát szállítottak a vádlott szajoli telephelyére. Mindezek alapján vonta le a járásbíróság azon következtetést, hogy a sértett tanyájáról a vádlott 10 üszőt és 1 nagyobb bikát szállított el.
A bíróság a bizonyítékok fentiek szerint értékelése során figyelemmel volt arra is, hogy az eljárásba bevont igazságügyi állatorvos szakértő az elszállítás során készült fénykép, a sértettek által rendelkezésre bocsátott fénykép, a sértett által vezetett állomány nyilvántartás, a rendelkezésre álló ENÁR nyilvántartás adatai alapján – bár nem egyedenként de jelleg és fajta vonatkozásában be tudta azonosítani a sértettektől elvitt szarvasmarhákat, mely sértett és a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomását és a sértett által vezetett szarvasmarha nyilvántartás tartalmát megerősíti.
A bíróság azonban észlelte, hogy Abonyi Mónika vádlott az általa 2010. január 3-án készített Jegyzőkönyv” elnevezésű okiraton 9 üsző és 2 bika elszállítását rögzített, valamint – bár a tárgyaláson már a szállítás körülményeire, az állatok küllemére pontosan nem emlékeztek – Galbács Richárd, ifj. Galbács Ferenc két bika elszállításáról számolt be.
Ezzel szemben Becze Béla tanú nyomozati szakban és tárgyalási szakban tett vallomásaiban (nyomozati irat 211-213. oldal, Karcagi Városi Bíróság l.B.39/2012/12. sorszámú jegyzőkönyv 22-23. oldalai, illetve jelen ügyben 45. sorszámon felvett jegyzőkönyv 3-8. oldalain) egy nagy bika elszállítására emlékezett, mely ugyancsak a sértett és a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomását, illetve a vádlott által 2010. január 2. napján felvett jegyzőkönyv adatait támasztja alá az elvitt állatok neme vonatkozásában.
Hamar Imre tanú az elmondása szerint mezőgazdasággal foglalkozik, ennek ellenére csak egyetlen bikát észlelt az elszállított állatok között, mely ugyancsak a sértett és a tanúként kihallgatott hozzátartozói vallomása tartalmát erősítette meg.
A vádlott vallomásában és észrevételeiben foglalt védekezése szerint az általa elszállított állatok szőre a kedvezőtlenebb időjárási viszonyok miatt hosszabb volt. Ezt a sértett és a tanúként kihallgatott hozzátartozói sem vitatták, de a vádlott által készített fénykép, mint okirati bizonyíték tartalma, illetve az alábbiakban részletezendő igazságügyi állatorvos szakértői vélemény tartalma is ezt támasztja alá.
Az általa készített okiraton a vádlott rögzítette az állatok nemét, a hivatkozása szerint 2010. január 2. napján az állatok hosszú szőrzete miatt nem észlelte, hogy az egyik „boíjú bika volt”. A vádlott azonban maga sem vitatta, hogy a szarvasmarha tenyésztés terén nem szakember, hasonlóképpen ifj. Galbács Ferenc és Galbács Richárd sem tekinthető szakembernek, így a bíróság a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomására, a 2010. január 2. napján vádlott által felvett jegyzőkönyv tartalmára, Hamar Imre, Becze Béla tanúk már részletezett tanúvallomására, az igazságügyi állatorvos szakértői véleményben foglaltakra, az ENÁR rendszer rögzített adataira, valamint a sértett által a szarvasmarha állományról vezetett nyilvántartás adataira figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy a megfelelő szakképzettséggel nem rendelkező vádlott 2010. január 3. napján vélhetően tévesen rögzíthette az általa elvitt állatok nemét, mely közlést a megfelelő jártassággal nem rendelkező Galbács Richárd és ifj. Galbács Ferenc is elfogadott, majd a vádlott által tévesen rögzített adatokra még a nyomozás során, illetve részben a tárgyalási szakban visszaemlékeztek.
Galbács Richárd és ifj. Galbács Ferenc, illetve id. Galbács Ferenc azonban a szállítás részleteire, körülményeire az igen nagy időmúlásra figyelemmel már pontosan nem emlékezett, így a vallomásokban mutatkozó ellenmondás már érdemi szembesítéssel sem volt tisztázható.
További ellentmondásként mutatkozott, hogy dr. Kapp Péter Károly tanú, mint a Fővárosi és Pest Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság hatósági állatorvosa 2010. január 11. napján vizsgálta id. Galbács Ferenc tanyáján az odaszállított állatállományt (nyomozati irat 217-221. oldalain fellelhető csatolt jegyzőkönyv), melynek során egy nagyobb és egy kisebb bikát rögzített, ugyanakkor a nyomozás során első alkalommal tett vallomásában (nyomozati irat 215-216. oldalai) azt vallotta, hogy 2010. január 11-én mérte fel az állatállományt, annak fajtáját, súlyát és színét, azonban azok ivaráról nem tett vallomást, hanem csak a 2010. február 24-i elszállítás vonatkozásában vallotta azt, hogy a visszaszállítás előtt adta ki az állatorvosi igazolást a szállításhoz, mely alkalommal ismét felmérte az állományt, mely számszakilag egyezett, valamint fajta, ivar, szín és külső jegyek alapján is azonos volt a korábban rögzítettekkel.
A járásbíróság nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy az első vallomásában foglaltak szerint az állomány megérkezésekor – bár az erre vonatkozó jegyzőkönyvi pótlap azt tartalmazza -, csak az állatok fajtáját, súlyát és színét mérte fel.
A bíróság dr. Kapp Péter Károly vallomása értékelése során figyelemmel volt ezt meghaladóan arra is, hogy a tárgyaláson maga sem tudta megmondani, hogy hány bika volt az általa vizsgált állatok között, ugyanakkor utalt arra is, hogy szemrevételezéssel azonosította súlyukat, ivarukat, színüket az állatoknak, azok id. Galbács Ferenc tanyájára történő megérkezésekor, majd hasonlóan szemrevételezéssel állapította meg annak tényét, hogy az állatok ugyanazok, melyből az a logikai következtetés vonható le, hogy részletesebb állatorvosi vizsgálatra nem került sor.
Ez a következtetés vonható le dr. Kapp Péter Károly tanú által az eljárás korábbi szakaszában tett vallomása alapján is (Karcagi Városi Bíróság l.B.39/2012/10. számú jegyzőkönyv 33. oldal 1-2.bekezdése), hiszen már ez alkalommal sem tett határozott nyilatkozatot, illetve vallomást az állatok neme vonatkozásában, csupán arra utalt, hogy a dr. Bíró Tamás karcagi kerületi állatorvos által készített jegyzőkönyv tanúsága szerint 9 üsző, 1 kisbika és 1 egy nagybika került elszállításra.
A bíróság továbbá arra is figyelemmel volt dr. Kapp Péter Károly tanúvallomása értékelése során, hogy az állatok ugyan 2010. január 3. napján megérkeztek a hatósági állatorvos által ellenőrzött területre, végül csak 2010. január 11. napján került sor a vizsgálatra, mely alapján a bíróság arra következtet, hogy az állatok jelöletlen volta ellenére a hatósági állatorvos kevésbé tartotta fontosnak az állatok vizsgálatát, illetve a vizsgálatot nagyvonalúan, szemrevételezéssel, a dr. Bíró Tamás karcagi hatósági főállatorvos által már rendelkezésére bocsátott adatokat rögzítve végezte el, melyre figyelemmel fordulhatott elő, hogy tévesen rögzítette az 1 üszőt 1 darab kisbikaként.
Dr. Kapp Péter Károly tanúvallomása alapján az is megállapítható, hogy az állatok elszállításakor is szemrevételezéssel állapította meg, hogy az állatállomány ugyanaz és egészséges, mely vizsgálat során „összességében, megjelenésében” állapította meg az állomány azonosságát (Karcagi Városi Bíróság l.B.39/2010/10. sorszámú jegyzőkönyv 33. oldal 3. bekezdésébe foglalt vallomása).
A bíróság ennek tükrében értékelte a dr. Kapp Péter Károly által 2010. január 11. napján kelt jegyzőkönyv tartalmát is, melyben rögzíti ugyan, hogy az állatokban – id. Galbács Ferenc tanyáján – nincs krotália és egyéb jelölés, de több állatban – a lyukas fül alapján – a korábbi jelölést (két állatban krotália töredéket) valószínűsíti.
Dr. Kapp Péter Károly, mint eljáró állatorvos által tett adatrögzítés és vizsgálat a fentiekben kifejtettek miatt felületesnek mondható, ezért kétséget kizáró adatokat a bíróság álláspontja szerint ez alapján nem lehet megállapítani, így a bíróság ekörben a további tanúvallomásokra volt figyelemmel.
Ezt meghaladóan azonban dr. Kapp Péter Károly tanúvallomása erősíti id. Galbács Ferenc azon vallomását, hogy id. Galbács Ferenc tanyáján további szarvasmarhák nem voltak és az odaszállított és tőle elszállított állatállomány azonos volt, mely így – összevetve azt Becze Béla, ifj. Galbács Ferenc és Galbács Richárd tanúk vallomásával – azonos a sértettől a vádlott által elszállított állatokkal.
Az elszállított állatok mérete és egészségügyi állapota, tápláltsága vonatkozásában is eltérő tartalmú tanúvallomást tettek a tanúk, illetve a vádlott.
A vádlott az állatok esetében életveszélyes állapotról, lesoványodottságról, betegségről számolt be, ezzel szemben a sértett és a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk az vallották, – bár az állatok nem voltak túltápláltak, – azonban nem voltak gyenge, vagy lesoványodott kondíciójúak, illetve azok betegségben sem szenvedtek.
A bíróság észlelte azon ellentmondást is, hogy id. Galbács Ferenc tárgyaláson is fenntartott tanúvallomásában (nyomozati iratok 191. oldal) azt vallotta, hogy dr. Kapp Péter Károly hatósági állatorvosnak szólt, hogy nem tudja tovább tartani a marhákat, hiszen a Csillagszem Alapítvány és más szerv sem finanszírozta számára azok tartási költségét, ezért kérte az állatok zárlatának feloldását. Ezért intézett egy autót, hogy az állatokat visszaszállítassa a sértettek tanyájára, az autó azonban Szolnok környékén defektet kapott, ezért utasította arra a szállítót, hogy az állatokat pakolják le a vádlottnál, azaz a Csillagszem Alapítvány telephelyén.
Ugyanakkor dr. Kapp Péter Károly – aki az eset részleteire ugyancsak nem emlékezett, de a nyomozás során tett vallomását fenntartott – nyomozati vallomásában úgy nyilatkozott, hogy őt a vádlott értesítette arról, hogy az id. Galbács Ferencnél karanténban lévő állatokat szeretnék visszaszállítani az eredeti tartási helyre, melyhez hozzájárult a Karcagi Főállatorvosi Hivatal is.
Id. Galbács Ferenc egyértelműen úgy nyilatkozott a vallomásában, hogy Karcagra kívánta szállíttatni az állatokat és azok a járműnél jelentkező defekt miatt kerültek aztán el Szajolba.
Id. Galbács Ferenc tanú és dr. Kapp Péter Károly az eset részleteire a tárgyaláson már nem emlékezett, az emlékezet hiányuk miatt kétséget kizáró következtetés nem vonható le arra, hogy a vádlott kezdeményezte volna eredetileg a karanténban lévő állatok visszaszállítását. Id. Galbács Ferenc tanú vallomására figyelemmel – tekintve, hogy az okirati bizonyítékként csatolt megállapodás szerint a tartás költségeihez a vádlott, illetve a vádlotti alapítvány egyáltalán nem járult hozzá – érdekében állt az állatok visszaküldése akár a Szolnoki telephelyre, akár a karcagi,büszke” tanyára.
Apró Attila ugyanakkor id. Galbács Ferenc megbízásából szállította el az állatokat végül Szajolba (l.B.39/2012/24. számú tárgyalási jegyzőkönyv), de azt adta elő, hogy 11 állatot kellett szállítania Szajolba, melyek között egy bika és a többi üsző volt.
Id. Galbács Ferenc és Apró Attila tanú vallása ellentmondást mutat. Apró Attila tanú mindvégig következetesen arról számolt be, hogy az eredeti úticél is Szajol volt, míg id. Galbács Ferenc ennek tényére már nem emlékezett, így a járásbíróság Apró Attila tárgyaláson előadott és a bíróság által is közvetlenül észlelt vallomására figyelemmel állapította meg azt a tényt, hogy id. Galbács Ferenc utasítására történt az állatok elszállítása, mely szállítást a szajoli telephelyre foganatosították. Annak ténye azonban már kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy id. Galbács Ferenc eredetileg a karcagi Büszke tanyára történő szállításra adott-e utasítást; id. Galbács Ferenc emlékezetének hiányára, illetve tartós külföldi távollétére figyelemmel ekörben szembesítéssel sem volt tisztázható az ellentmondás.
A vádlott maga is elismerte, de Dr. Bíró Tamás, Dr. Domán György, valamint a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk, Kiss János és Mukus József tanúk vallomásai egybevetése alapján kétséget kizáróan megállapíthatók, hogy a vádlott 11 darab szarvasmarhát 2010. február 25. napján visszaszállított a karcagi „Büszke” tanyára. A visszaszállítás során a vádlott Kiss János, Mukus József, Dr. Domán György, Dr. Bíró Tamás, ifj. Czinege József, id. Czinege József, Öregné Czinege Katalin és Czinege Piroska volt jelen, míg a vallomásukban – mint közvetett tanúk – a visszaszállítás tényét Czinege Józsefné sértett és Czinege Mária tanúk is megerősítették.
Dr. Domán György és dr. Bíró Tamás tanúk vallomásai egybevetése alapján az a következtetés vonható le, hogy a sértetti oldal részéről jelenlévő id. Czinege József, ifj. Czinege József, Öregné Czinege Katalin és Czinege Piroska a visszaszállított szarvasmarhákat, vagy azok egy részét felismerni vélték.
Ennek tényét erősíti a nyomozati irat 105-109. oldalain lévő hatósági állatorvos által kiállított jegyzőkönyv is, mely szerint 2 bika és 9 üsző került visszaszállításra, valamint rögzíti azt is, hogy a sértettek név szerint is megismertek több állatot, „Judit, itt van, Csilla, Nóra, Angéla itt van, még hiányzik Vanda, Lara, Noémi, Pufi, Dina, Gréta”.
Ugyanakkor ugyanezen okiratok és dr. Bíró Tamás és dr. Domán György vallomásai egybevetésével az is megállapítható, hogy Czinegéék nem fogadták el ezeket az állatokat és a vádlottat kérték, hogy a nagy bikát, valamint a további üszőket is szállítsa vissza.
Mukus József vallomása alapján is megállapítható annak ténye, hogy az eset során a vádlott és Czinegéék között vita volt, kiabálást, káromkodást hallott és csak mintegy 20 perc vita után terelték le az állatokat, maid további várakozást és veszekedést követően hagyták hátra az állatokat.
Kiss János tanú is azt vallotta, hogy Czinegéék 10 üszőt és 1 bikát követeltek pedig 2 bikát és 9 üszőt hoztak vissza, illetve úgy nyilatkoztak, hogy nincs meg az összes állat, a nagy bika és 3-4 üsző hiányára panaszkodtak, bár azt nem mondták, hogy egyik sem az övéké.
A bíróság a tanúvallomások és a hatósági állatorvos által a 2010. február 25. napján történt visszaszállítással kapcsolatosan felvett jegyzőkönyv tartalma alapján megjegyzi, hogy a fenti tanúk egyike sem vitatta, hogy a visszaszállításra az esti órákban sötétben került sor és non csak id. Czinege József, ifj. Czinege József, Öregné Czinege Katalin és Czinege Piroska tanúk, de dr. Domán György és dr. Bíró Tamás, valamint Kiss János és Mukus József is megerősítette annak tényét, hogy az állatokat egy alig megvilágított istállórészbe terelték le, így Czinegééknek lényegében lehetőségük sem volt arra, hogy megfelelően megtekintsék a visszahozott állatokat, azokat legfeljebb méret, ivar és alapvető külső jegyek alapján kísérelhették meg beazonosítani.
A bíróság álláspontja szerint így kerülhetett sor arra, hogy ezen megtekintést követően azon állataikat hiányolták, melyek ilyen körülmények közötti megtekintés alapján nyilvánvalóan nem voltak a visszahozott állatok között és ezt meghaladóan ilyen körülmények között kerülhetett rögzítésre annak ténye, hogy az állatok egy részét (vélhetően amelyek mérete, neme, alakzata a sajátjukhoz hasonló) felismerték – a bíróság álláspontja szerint legfeljebb felismerni vélték, – melyet tényként rögzített a hatósági állatorvos a jegyzőkönyvben.
A bíróság megítélése szerint – azonban az ekörben rendelkezésre álló tanúvallomások egybevetése alapján – akkor járt volna el körültekintően a jegyzőkönyvet felvevő dr. Bíró Tamás hatósági állatorvos, ha a történteket akként rögzíti, hogy az állatokat Czinegéék nevükön szólították, az üszők egy részének, illetve a nagy bika hiányát észlelték, míg a további üszőket felismerni vélték.
A fenti tanúvallomások tartalmára és a jegyzőkönyvbe foglalt esti órai időpontra figyelemmel így levonható az a következtetés, hogy 2010. február 25. napján nem voltak a sértett és családja abban a helyzetben, hogy pontosan megtekintsék és beazonosítsák a visszahozott állatokat, mivel azt a hely- és fényviszonyok nem tették lehetővé. A tanúvallomások között ekörben jelentkező tanúvallomások így az észlelés hiányosságaiból és az eltérő észlelési pozícióból eredhetnek. A tanúk vallomásai között ekörben felfedezhető ellentmondás így lényegében látszólagos.
A járásbíróság a tanúvallomások és ezen jegyzőkönyv fentiek szerinti értékelése során nem hagyhatta figyelmen kívül annak tényét sem, hogy Czinegéék részéről a 2010. február 25. napján hatósági állatorvosi eljárásról felvett jegyzőkönyvet a Czinege család egyik tagja sem írta alá, mivel annak tartalmát kétségbe vonták.
Ugyanakkor ezt követően – immár nappali látási viszonyok között – 2010. március 1. napján kelt sor az állatok külső jegyeinek rögzítésére és dr. Domán György állatorvossal Czinegéék közölték, hogy nem a tőlük elszállított állatok kerültek visszaszállításra.
A 2010. március 1. napján a dr. Domán György állatorvos által felvett jegyzőkönyv (nyomozati irat 111-113. oldal) tanúsága szerint viszont a Czinege család tagjai ugyan egyetértenek azzal, hogy milyen módon és milyen jellemzőkkel rögzítette dr. Domán György a visszahozott állatok külső adottságait, sajátosságait, azonban kifejezték azon véleményüket, hogy a szarvasmarhák nem a tulajdonuk, tehát nem azonosak a tanyájukról elvitt szarvasmarhákkal. A sértetti érdekkörbe tartozó tanúk, illetve a sértett tanúvallomása, dr. Domán György, dr. Bíró Tamás, dr. Temesvári Tamás és dr. Dániel Mihály tanúk vallomásai alapján az a következtetés vonható le, hogy a sértettől elszállított állatok egészségesek, magyartarka jellegűek voltak, egy állományt képeztek, azok között szarvtalanított (csonkolt) állat nem volt, melynek tényét a Nagykáta, Túlsópáskom 40. szám alatti tanyára szállított állatok vonatkozásában id. Galbács Ferenc, illetve dr. Kapp Péter Károly kezelő állatorvos hatósági jogkörben eljáró, illetve kezelő állatorvos tanúvallomása, valamint az általa ekörben kiállított igazolások és jegyzőkönyvek tartalma is megerősíti. Ezzel szemben a visszaszállított állomány tekintetében a nyomozati iratok 113. oldalán fellelhető, dr. Domán György állatorvos által felvett jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy a visszahozott állatok között van tarlósömörös, csonkolt szarvú is és maga dr. Domán György tanúként is utalt arra, hogy a nagyüzemi tartás jeleit mutatta ez az állomány és vélhetően nem azonos a sértettől elszállított állatokkal. Dr. Domán György ezen vallomását, illetve a sértett, valamint a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomását az alábbiakban részletezett igazságügyi állatorvos szakértői vélemény is megerősíti, melynek tartalma alapján az a lényegében kategorikus következtetés vonható le, hogy a vádlott által a karcagi „Büszke” tanyára szállított állatok egyike sem azonos a sértettől a vádlott által 2010. január 3. napján elszállított állattal. Ennek tényére figyelemmel is fogadta el Czinege Józsefné sértett, illetve a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomását a bíróság és vetette el a vádlott ekörben előterjesztet védekezését.
Az állatok azonosítása, illetve értéke meghatározása végett a nyomozati szakban szakértőként került kirendelésre prof. Dr. Nagy Jenő mezőgazdasági igazságügyi szakértő. A szakértő 2010. augusztus 26. napján szakértőként került kirendelésre, de már a nyomozati szakban 2011. február 18. napján a nyomozó hatóság tanúként is kihallgatta, majd a büntetőügyben (az eljárás megismétlése előtt) a tárgyalási szakban 2013. február 11. napján (Karcagi Városi Bíróság l.B.39/2012/16. számú tárgyalási jegyzőkönyv) prof. dr. Nagy Jenőt ismét szakértőként hallgatta ki. Szakértőként nem járhat el, aki az ügyben tanúként vesz, vagy vett részt a Be. 103. § (1) bekezdés c) pontjába foglalt rendelkezés alapján.
Miután a nyomozás során a szakértő már tanúként került kihallgatásra 2011. február 18. napján, így ezt követően az ügyben szakértőként nem járthatott volna el, ezért a tárgyalási szakban tett megállapításai bizonyítékként nem vehetők figyelembe.
Az ügyben nyomozóként eljáró Darabos László tanúvallomására, Czinege Józsefné sértett tanúvallomására is figyelemmel annak ténye is megállapítható, hogy a szakvélemény elkészítéséhez – a sértett és az ügyben eljáró nyomozó jelenlétében – a sértettnekvisszaszállított 11 darab állatról prof. dr. Nagy Jenőt fényképeket készített, amelyeket a nyomozati irathoz csatoltak.
A járásbíróság álláspontja szerint ezen fényképek az ügyben eljáró nyomozó ellenőrzése mellett készültek és azok valódiságát sem a vádlott, sem a sértett nem vonta kétsége.
A bíróság az előadottakra figyelemmel a prof. dr. Nagy Jenő által készíttetett fényképeket, mint okirati bizonyítékokat felhasználhatónak találta, azonban – miután tanúként és szakértőként is kirendelésre és kihallgatásra került – a szakvéleményét érdemben nem használta fel a bizonyítás során, hanem igazságügyi állatorvos, mezőgazdasági és állatvédelmi szakértőt rendelt ki a sértett tanyájáról elvitt és a karcagi „Büszke” tanyára visszaszállított állatok azonosságának, értékének megállapítása érdekében.
A bíróság dr. Deim Zoltán Ph.D. igazságügyi állategészségügyi, állatorvos, igazságügyi mezőgazdasági szakértő, (de a szakterületét tekintve ezt meghaladóan állatvédelmi szakértői is) aggálytalan szakvéleménye alapján megállapította, hogy a vádlott Czinege Józsefné sértettől 10 darab üszőt és 1 darab bikát szállított át, melyek magyartarka fajtájúak voltak, ennek tényét nemcsak a fentiek szerint értékelt okirati bizonyítékok, hanem a marhalevelek és a Czinege Józsefné által becsatolt fényképek is alátámasztották.
A szarvasmarha-fajok egyedeinek jelöléséről, valamint Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről szóló – ENÁR – 99/2002 (XI.5.) FVM rendelet 7. § alapján a szarvasmarhákat egyedi jelöléssel kell ellátni. Ugyanezen rendelet 8. § (1) bekezdése alapján a szarvasmarha egyedi jelölésére kizárólag a tenyésztési hatóság által jóváhagyott és olyan páros füljelző alkalmazható, amely megfelel az 1960/2000/EK. Európa Parlament és Tanács rendeletben leírt követelményének és tartalmazza az ország kódját, a tenyésztési hatóság betűjelét vagy lógóját, az ENÁR számot és az ENÁR számmal megegyező vonalkódot és kiemelt formában a használati számot.
Ugyanezen rendelet 12. § (1) bekezdése szerint a szarvasmarha csak akkor szállítható, ha az idézett Európa Parlament és Tanács rendeletben foglaltaknak megfelelően megjelölték, valamint marhalevél és állategészségügyi bizonyítvány is kíséri.
Ugyanezen rendelet 10. § (3) bekezdése alapján, ha a füljelző páros kiesett, elveszett, vagy olvashatatlanná vált és az állat kétséget kizáróan másként nem azonosítható, az állattartó kérésére és költségére, alkalmas genetikai vizsgálattal meg kell állapítani az állat származását, ennek eredményessége esetén az állománynyilvántartásban vagy az állat marhalevelén feltüntetett füljelző megrendelhető (dupla pótlás).
Ugyanezen § (4) bekezdése szerint azonban annak eredménytelensége esetén, vagy ha az állattartó a genetikai vizsgálat költségét nem vállalja, 48 órán belül az állattartó költéségre kártalanítás nélkül le kell ölni az állatott.
A sértett és az érdekkörébe tartozó tanúk vallomásai, az állatorvosok és a szakértői vélemény alapján az megállapítható, hogy a vádlott által elszállított állatok egy része vonatkozásában a füljelző (krotália) és a hozzá tartozó marhalevél ugyan kiállításra került, azonban a páros füljelző nem került behelyezésre, míg az állatok egy részénél a füljelzővel és marhalevéllel való megjelölés is elmaradt: részben a sértett mulasztása, részben az arra kötelezett állatorvos mulasztása miatt. Ekörben utal arra a bíróság, hogy a dr. Péter István tanú maga is elismerte – de ennek ténye egyébként a tanúvallomások alapján is aggálytalanul megállapítható -, hogy ekörben az eljáró állatorvosok, illetve a fülszám kiadására jogosult, de egyben köteles állatorvos hiányosan teljesítette a kötelezettségét.
A szakértői vélemény tartalma, de az előzőekben részletezett és értékelt tanúvallomások alapján is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a sértett tanyáján az állatok egyikében sem került elhelyezésre jelölés, páros füljelző, illetve krotália, ekörben azonban a bíróság – a szakértői véleményben foglaltakkal, dr. Domán György, dr. Bíró Tamás, dr. Temesvári Tamás tanúk vallomásával egyezően – utal arra is, hogy a már hivatkozott FVM rendelet 10. § (3) bekezdése alapján csak akkor kell genetikai vizsgálattal megállapítani az állat származását, ha az állat kétséget kizáróan másként nem azonosítható.
A bíróság ekörben egyetértett a szakértő véleményében, illetve a tanúként kihallgatott állatorvosok vallomásaiban foglaltakkal, hogy a sértett állománya a sértett tanyáján elkülönítetten egységes állományként került elhelyezésre, így mindaddig kétséget kizáróan azonosíthatóak lettek volna az állatok, míg a vádlott onnan azokat el nem szállította.
Ugyanakkor azáltal, hogy a vádlott az állatállományt a sértett tanyájáról elszállította, ezen azonosítás lehetőségét már kizárta, legfeljebb genetikai vizsgálattal lehetett volna az azonosítást elvégezni.
A bíróság dr. Deim Zoltán szakértő véleménye alapján azt is megállapította, hogy a Karcag, Tanya 301. szám alatt a sértett által tartott állatok tenyészállatok voltak, mivel „háremszerű és szabadpároztatás bejelentő” lappal és jegyzőkönyvvel rendelkeztek, mely annyit jelent, hogy egy kiválasztott bikával, célzott tenyésztési céllal pároztattak, ami tenyésztési tevékenységnek bizonyult. Kifejtette azon álláspontját is, hogy akkor nem beszélünk tenyésztésről, ha az állatokat hizlalják és a cél csupán az állatok testtömegének növelése.
A bíróság, valamint a vádlott és védője megkereste a Magyartarka Tenyésztők Egyesületét, aki közölte (l.B.39/2012/15. számú utóirat), hogy az ENÁR Országos Adatbázisban foglaltak szerint az üsző állatok magyartarka fajtába soroltak, nő ivarú egyedek, tenyészállatnak tekinthetők, a hímivarú bika – „a nagybika” – azonban nem rendelkezik központi lajstromszámmal tenyészbikaként, ezért az álláspontja szerint az – jogilag – tenyészállatnak nem tekinthető.
Közölte továbbá, hogy ezen egyedek származásuk alapján magyartarka törzskönyvbe nem sorolhatók, tehát nem törzskönyvezettek, így az egyedek árát 225.000 Ft + ÁFA, míg a hímivarú esetén 280.000 Ft + ÁFA értékben határozta meg.
A bíróság dr. Huth Balázs tenyésztésvezetőt, a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete részéről tanúként hallgatta ki, aki a megkeresésben foglaltakat megerősítette, kifejtette azon álláspontját, hogy jogilag a sértettől elszállított állatok tenyészállatnak nem tekinthetők. Az állatokat fénykép alapján a tárgyaláson pontosan azonosítani nem tudta, azonban a bíróság álláspontja szerint ennek megítélése, meghatározása, a forgalmi érték meghatározása, az elvitt és visszaszállított állomány azonossága vagy az azonosság hiányának megállapítása már nem a tanú feladata, az az ügyben kirendelt igazságügyi állatorvos szakértő kompetenciájába tartozott.
A vádlott és a védelem kifogásolta, hogy a Magyartarka Tenyésztők Egyesületének közlései, dr. Huth Balázs vallomása ellenére a szakértő tenyészállatként jelölte meg a sértettől elvitt szarvasmarhákat.
Ekörben a járásbíróság utal arra, hogy a szakvéleményben foglaltak, illetve dr. Huth Balázs tanú vallomásában, illetve a Magyartarka Tenyésztők Egyesületének közléseiben foglaltak között az ellentmondás látszólagos tekintettel arra, hogy dr. Deim Zoltán szakértő a ténylegesség alapján ítélte meg a sértettől elvitt állatokat, melyek fizikálisán tenyészállatok, azok tenyésztésre alkalmasak és a tenyésztés nyomon követhető a sértett által vezetett okiratok tartalma alapján, így a tevékenység tényleges tenyésztési tevékenységnek bizonyul még akkor is, ha az jogilag nem felel meg a dr. Huth Balázs által előadottaknak, illetve a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete által közölteknek.
Ezen okfejtésre is figyelemmel a bíróság elfogadta a szakértő azon megállapítását is, hogy a sértett magyartarka fajtájú állatokat tartott. A magyartarka tipikus kombinált kettős hasznosítású fajta, amely egyesíti magában a minőségi tejtermelés és a hústermelés iránt támasztott igényeket.
A magyartarka fajták esetében a mesterséges evolúció még nem ment végbe, továbbra is megmaradt a rideg, félszilaj tartás keretei között, a magyartarka teheneket kötetlen tartásban, jellemzően épület nélküli területeken tartják, a szarvasmarha jól viseli a hideget, nyáron azonban árnyékos pihenőhelyet kell biztosítani, télen huzattól mentes száraz pihenőhelyű területen, telelőkertekben lehet a szabadban tartani. A fajta általában közepes nagyságú, a tehenek 5-600 kg-osak, míg a bikák 7-800 kg-osak.
Az ügyben szereplő szarvasmarhák vizsgálatakor nem történtek mérlegelések, azonban a fényképfelvételek alapján becsülte a szakértő a testtömegüket, valamint a kondíciójukat.
A bíróság elfogadta a szakértő azon megállapítását – mely a sértett és a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomása alapján is megállapítható – hogy a szerényebb tartási és táplálási körülményekre, illetve a minőségi táplálék ideiglenes hiányára figyelemmel, a testtömegek az elvártnál kissé alacsonyabbnak bizonyultak a fajtához és a korhoz viszonyítva, hiszen a fényképfelvételeken lévő üszők körülbelül 250 kg-osak, míg a bika legfeljebb 800 kg-os testtömegű lehetett.
A bíróság a szakértői véleményből kiemeli – az állatorvosként eljáró, de tanúként is kihallgatott dr. Domán György, dr. Bíró Tamás, dr. Temesvári Tamás, dr. Dániel Mihály és dr. Kapp Péter Károly tanúk vallomásaiban foglaltakra is figyelemmel – hogy az ügyben szereplő fajták jól tolerálják a szerényebb tartási módot és nem voltak közvetlen életveszélynek kitéve.
A bíróság elfogadta a szakértő azon megállapítását, hogy a sértett bánásmódja nem veszélyeztette az állatok testi egészségét és épségét, ezért nem volt alkalmas a bánásmód a maradandó egészségkárosodás, vagy pusztulás okozására. Ellenkezőleg: a szakértő részletesen kifejtette azon álláspontját, – mellyel a sértetti vallomásokra figyelemmel a bíróság is egyetértett -, hogy a magyartarka fajtájú szarvasmarhák kifejezetten kedvelik az ügyben szereplő tartásmódot. Az emberi szem számára igénytelen, méltatlan tartási módot mutatnak a dokumentumok, azonban az állatok boijadzása, tejtermelése azt igazolja, hogy a tartásmód megfelelő volt a számukra.
A bíróság ezért nem fogadta el a vádlott azon védekezését, hogy az általa elszállított állatok közvetlen életveszélyben voltak, így nem volt idő a hatósági állatorvos, illetve a rendőrség bevonására.
Az elszállított és visszaszállított állatok száma, neme között a tanúvallomásokon és az okiratokon is számos eltérés volt. Dr. Deim Zoltán igazságügyi állatorvos szakértő a füljelzők hiányában az iratban rendelkezésre álló fényképfelvételek és a marhalevelek egybevetése alapján adott véleményt, majd kategorikusan megállapította, hogy a nyomozati iratok 265- 275. oldalán szereplő fényképeken (korábbi igazságügyi szakértői szemle) látható egyedek nem egyeznek meg a Czinegeéné által becsatolt fényképfelvételeken szereplő állatokkal. A bika esetében is hasonlóan adott szakvéleményt, mivel az küllemileg (szemállás, rajzolat) nem egyezik meg, az elszállított és a visszaszállított bika sem. Kizárt az egyezőség azért is, mert az elszállításkori szarvasmarhák – a tanúvallomásokból is megállapíthatóan – nem voltak kilyukasztva, míg a visszaszállított egyedek fülein láthatóak voltak az egyedi füljelzők előzetes behelyezésének jelei.
így az igazságügyi állatorvos szakértő azt állapította meg, hogy az elszállított állatok és a visszaszállított állatok egyik egyede sem volt azonos.
Ekörben adott szakvéleményét a tárgyaláson is fenntartotta azzal a kiegészítéssel, hogy egy az elszállítás napján készült fényképfelvételen az egyik egyed vonatkozásában csak nagy valószínűséggel állítja, hogy nem azonos az elszállított és visszaszállított állat, ekörben az eltérő külső adottságokat is megjelölte, míg a további 10 szarvasmarha vonatkozásában továbbra is fenntartotta azon lényegében kategorikus szakvéleményét, hogy a visszaszállított állatok egyik egyede sem volt azonos az eredetileg elszállítottakkal.
A bíróság álláspontja szerint azonban az állatok szállítása, elhelyezése mindaddig nyomom követhető, amíg azokat a vádlott szajoli telephelyére nem szállították el. Megállapítható, hogy a sértett állatait szállították vissza a vádlott szajoli tanyájára, az is megállapítható, hogy a vádlott rendelkezhetett ezt követően az állatokkal és a vádlott rendelkezése alapján történt a továbbszállítás; azonban az is megállapítható, hogy a vádlott nem ugyanazon állatokat szállította vissza. Az állatok kicserélésére így egyedül a vádlottnak volt lehetősége.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban az nem állapítható meg, hogy mi lett a sértett jószágainak további sorsa és annak tényét sem lehetett bizonyíték hiányában tisztázni, hogy hogyan jutott a vádlott a sértettnek visszaszállított – eltérő – szarvasmarha állományhoz.
A bíróság megállapította, hogy a vádlott eltérő állatállományt szállított vissza, ugyanakkor a vádlott határozottan azt állította, hogy az általa visszaszállított állatállomány azonos, továbbá csak a vádlottnak volt lehetősége kicserélni az állatállományt, ezért a bíróság álláspontja szerint a vádlott szavahihetősége megdőlt.
A vádlott védekezése szerint az elszállított állatok betegek voltak, ezzel szemben a sértett és a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk, Hamar Imre, id. Galbács Ferenc, dr. Kapp Péter Károly, dr. Domán György, dr. Bíró Tamás tanúk, valamint Apró Attila tanú vallomásai alapján is arra vonatható következtetés, hogy a sértettől elszállított állatok nem voltak betegek, melynek tényét az igazságügyi állatorvos szakértői vélemény is megállapítja. Ugyanakkor a visszaszállított egyedekben légzőszervi problémákat (taknyos, köhög), valamint tarlósömör megbetegedést írtak le. Ekörben utalt a szakértő arra is, hogy a különböző helyről származó szarvasmarhák összekeveredése, elszállítása gyengíti az állatok immunrendszerét. Ezen szakértői megállapítás ugyancsak annak tényét erősíti, hogy a visszaszállított állomány nem azonos a sértettől elszállított állománnyal.
Az igazságügyi szakértő az elszállított állomány értékét 2.200.000 Ft-ban, míg a visszaszállított állatállomány értékét 1.850.000 Ft-ban határozta meg az általa ismert forgalmi viszonyokra figyelemmel.
A szakértő nem a jogilag tenyészetnek minősülő tenyészállatok értékével számolt, azonban a szakvéleménye alapján megállapítható, hogy a tényleges tenyészetet alkotó, de jogilag nem tenyészállatnak minősülő szarvasmarha példányok vonatkozásában is van forgalmi érték, melyet ezen tények alapulvételével határozott meg. A szakértő kifejtette – a más ügyekből szerzett tapasztalata alapján – annak tényét is, hogy a forgalmi korlátozás alá eső dolgoknak – jelen esetben a jelöletlen állatoknak – is van értéke, sőt úgynevezett „feketepiaca”, mely miatt nem volt megalapozott a vádlott és védőjének azon álláspontja, hogy mivel az állatok jelöletlenek voltak, így azok tényleges forgalmi értékkel sem rendelkeztek.
Ekörben a szakértő is megerősítette a bíróság által is osztott azon álláspontot – figyelemmel az ügyben tanúként kihallgatott állatorvosok előadására és a már hivatkozott FVM rendelet rendelkezéseire -, hogy a sértettek által a tanyájukon tartott állatok egységes állományt képeztek, így lehetőség lett volna az állatállomány jelölésére – lényegében genetikai vizsgálat nélkül – figyelemmel arra, hogy az egységes állomány, illetve annak egyedei beazonosíthatóak voltak. Ezen beazonosíthatóság azonban azáltal szűnt meg, hogy a vádlott elszállította az állatokat a sértett tanyájáról, majd végül azokkal a saját szajoli telephelyére szállítást követően ismeretlen módon rendelkezett.
A szakértői vélemény alapján is megállapítható, hogy a vádlott által megvalósított szállítások egyáltalán nem feleltek meg a szakma szabályainak, ugyanis a szállításhoz a kezelő állatorvos által kiállított bizonyítvány, állattartói nyilatkozat, ENÁR átirányítást igazoló dokumentum, valamint olyan jármű és járművezető is szükséges, akinek engedélye van az állatszállításra.
A bíróság ugyancsak a vádlott szavahihetősége körében értékelte annak tényét, hogy tudott arról, hogy az állatok jelölése szükséges, ennek tudatában szállította el a sértett állatait.
A bíróság egyetértett a szakvélemény azon megállapításával, hogy a visszaszállított egyedeket nem tekinthetjük állattenyésztési értelemben megfelelő és azonos értékű dologi pótlásnak, mivel az elszállított és visszaszállított állatok hasznosítási célja és iránya eltérő jellegű, illetve azért sem, mert jelölés és azonosítás hiányában azok leölésére került sor.
A szakértő azt nyilatkozta, hogy kategorikus bizonyossággal a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, hogy Czinege Józsefné állatállományában, mely egyedileg azonosítható állatok voltak 2010. január 2. és 3. napján, mivel az állatok fiilében a krotáliákat az illetékes erre felhatalmazott állatorvos nem helyezte be. Az egyedi azonosítás vagy annak valószínűsítése azonban az állattartó nyilatkozta, a tanúk leírása, az állomány nyilvántartás, valamint a kiváltott marhalevelek alapján lehetséges. A szakértő ezen véleménye azonban nem érinti azon – lényegében kategorikus – nyilatkozatát, hogy a vádlott által elszállított és a sértetteknek visszaszállított állatállomány nem azonos.
Etekintetben igen nagy valószínűséggel, illetve egy állat vonatkozásában nagy valószínűséggel adott szakvéleményt a szakértő.
A szakértő ugyan objektív módon a vádlott által elszállított állatok pontos testtömegét nem tudta meghatározni, azonban az állatok méretét, hozzávetőleges életkorát meg tudta határozni és a szakvélemény szóbeli kiegészítése során meggyőző magyarázatát adta annak, hogy ezen tényezők alapján – figyelemmel az állatok közepes, közepes gyenge kondícióját is -, hogyan határozta meg a vádlott által elszállított állatállomány értékét.
A bíróság is észlelte a sértetti vallomásokban is fellelhető, de a tanúként kihallgatott állatorvosok nyilatkozatában is fellelhető azon tényt, hogy az elszállított állatokról készült fényképeken, illetve a visszaszállított állatokról készített fényképeken nem csak az állatok színállománya, hanem rajzolata is eltérő, így ezen tapasztalásra is figyelemmel a bíróság elfogadta a sértettek azon nyilatkozatát – utalva a szakvéleményre is -, hogy a tulajdonosok kisebb létszám esetében megismerik az állataikat, valamint a becsatolt fényképek alapján jól látható, hogy az állatok végéig megtartott rajzolatukban is eltérőek voltak.
Dr. Deim Zoltán igazságügyi állatorvos szakértő szakvéleménye szerint az avarral történő etetés nem adekvált táplálkozási mód a vegyes hasznosítási módú magyartarka fajták számára. A tárgyaláson azonban a bíróság szembesítette a szakértőt azon ténnyel, hogy a sértett által használt „avar” kifejezés nem tényleges falevelet jelent, hanem a sértett és családja által a téli időszakban lekaszált szálas takarmányt, mely elégségesnek bizonyult az állatok szerveinek megfelelő működéséhez és a testhőmérséklet megtartásához, utalt arra, hogy az állatok saját testük elégetésével fedezik a hiányzó energiát, ami fogyáshoz vezethet.
A szakértő nem osztotta a vádlott és védője azon álláspontját sem, hogy a sértettek azért is veszélyeztették az állatokat, mivel a vizes, részben fedetlen karámban kikötve tartották azokat. A bíróság ekörben utal a szakértő által előadott és a bíróság által is elfogadott azon álláspontra, mely szerint a sértett tanyája körül – a vádlott és további azt észlelők tanúk által sem vitatottan – igen belvizes, illetve belvízzel borított terület volt, így az állatok szabadon bocsátása, rideg tartásban való legeltetése az időjárási körülmények miatt közvetlen életveszélynek tette volna ki az állatokat, hiszen az állatok sárba történő beragadásához, süllyedéséhez és fulladásához is vezethetett volna.
A bíróság az előzőekben részletezett szakvélemény tartalmára is figyelemmel fogadta el a sértett és a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomását a vádlott által elvett állatok neme, fajtája, ivara vonatkozásában és ezen szakértői vélemény tükrében értékelte a már kifejtett módon a tanúként kihallgatott állatorvosok, illetve az állatok sértetti tanyáról történő elszállításakor jelenlévő tanúk, id. Galbács Ferenc tanú, valamint Apró Attila tanú vallomását. A szakvélemény alapján és a fentiek szerint értékelt tanúvallomások és okirati bizonyítékok tartalma alapján a vádlott vallomását és abban foglalt védekezését nem fogadta el.
A bíróság tanúként hallgatta ki Kun Józsefet is, akinek a vallomása azonban az ügy szempontjából érdemi, közvetlen bizonyítékot nem tartalmaz. A tanú közvetve Czinege Józsefiiétől értesült a sértett marhái elszállításáról, ennyiben a sértett és sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomását támasztotta alá. A vallomása alapján az is megállapítható, hogy az általa a Hubai és Társa Kft. Berekfürdői szarvasmarha telepén látott és kényszervágással érintett szarvasmarha nem volt azonos a sértettől elszállított állattal, mivel az szürkemarha volt.
A szakértői vélemény is utal arra, hogy a sértett és családja a szarvasmarhák tartása és tenyésztése során nem tartott be minden szabályt. A sértett maga sem vitatta, hogy ebben az időszakban részben fedetlen volt a karám és a karám oldalára felhelyezett fóliát is elvitte a szél, így a karám belseje is felnedvesedett, mely nem tekinthető optimális tartási körülménynek.
Lingné Orosz Hajnalka tanú is azt erősítette meg, hogy a sértetti tanyán az állattartás vonatkozásában mulasztásokat tapasztalt 2010. februárjában, majd mivel belvizes a terület, kötelezték a sértettek a birkaistálló és tyúkól padozatának megemelésére és a marhaistálló olyan állapotba történő átalakítására, hogy az abban lévő állatok a külső környezeti hatásoktól védve legyenek. A tanú a Karcag Városi Polgármesteri Hivatal mezőgazdasági ügyintézőjeként járt el és ekörben hozott kötelező határozata alapján – amint azt a tanú vallomásában megerősítette – a sértett és családja a birkaistállót és tyúkólat határidőből rendbe hozta, míg a marhaistállót kiürítette, abban szarvasmarhát már nem tartott.
A bíróság álláspontja szerint azonban a sértett és a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk szavahihetősége nem vonható kétségbe azon körülmények okán, hogy az állattartás valamennyi szabályát nem tartották be, illetve a mezőgazdasági ügyekben eljáró mezőgazdasági hatóság a környezeti hatások miatt külön előírással kötelezte a sértettet az állatok elhelyezésére szolgáló helyiségek alkalmassá, illetve alkalmasabbá tételére. Ennek oka ugyanis elsődlegesen nem a sértett és családja magatartására, hanem sokkal inkább a sértett tanyájának kedvezőtlen elhelyezkedésére, illetve ezen időszak rendkívül belvizes voltára, valamint az igen kedvezőtlenre fordult időjárásra volt visszavezethető.
A bíróság tanúként hallgatta ki Nagy Józsefet, aki a vallomásából megállapíthatóan a sértettek javára közreműködött az eljárás során, a nyilatkozataira figyelemmel elfogult lehet, azonban a vád tárgyává tett cselekmény vonatkozásában tényeket nem észlelt, tényekről közvetlenül nem szerzett tudomást, a vádlott cselekményéről, illetve a visszaszállított állatokról is csak a sértett és családja előadása alapján értesült. Ekörben a tanúvallomása a sértett és a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk fentiek szerint értékelt tanúvallomását támasztotta alá.
A tanúként kihallgatott Szabó Margit a vádlott által vezetett Csillagszem Alapítvány könyvvelője volt a vádbeli időszakban és jelenleg is. A vallomása alapján megállapítható, hogy az alapítványt lényegében adományokból tartották fent, az állatok értékesítésével az alapítvány nem foglalkozott, illetve a sértett tanyájáról elvitt állatok vonatkozásában sem bocsátott ki a Csillagszem Alapítvány – és így teljesítést sem foganatosított – id. Galbács Ferenc részére a tartás és elhelyezés költsége és a szállítás kapcsán. A tanú számlák alapján végezte a könyvelést és a vallomása alapján megállapítható, hogy az alapítvány egyáltalán nem értékesített állatott, és továbbértékesítés sem volt, pontosabban arra vonatkozó számlát az alapítvány nem bocsátott a rendelkezésére. A bíróság álláspontja szerint azonban nem vonható le az a következtetés, hogy Szabó Margit tanú vallomása alapján kizárható lenne, hogy a vádlott értékesítette tovább a sértettől elszállított állatokat, mivel Szabó Margit tanú a Csillagszem Alapítvány tényleges gazdasági tevékenységét fizikálisán nem követte figyelemmel, csupán a vádlott által rendelkezésre bocsátott számlák alapján könyvelt a Csillagszem Alapítványnak.
A bíróság ezért a tényállást a vádlott védekezésével szemben Czinege Józsefné, Öregné Czinege Katalin, Czinege Piroska, ifj. Czinege József, id. Czinege József, Czinege Mária, dr. Domán György, dr. Bíró Tamás, ifj. Galbács Ferenc, id. Galbács Ferenc, Galbács Richárd, Becze Béla, dr. Kapp Péter Károly, Hamar Imre, Mukus József, Kiss János, dr. Temesvári Tamás, dr. Dániel Mihály, Apró Attila, Mukus József, Darabos László, valamint Szabó Margit, Lingné Orosz Hajnalka, Kun József, Nagy József tanúk vallomásai alapján állapította meg.
***
A bíróság ezt meghaladóan a tényállás megállapítása figyelemmel volt Dr. Deim Zoltán Ph.D. igazságügyi állatorvos szakértő szakvéleményére, valamint a tanúvallomásokat és a szakvéleményt alátámasztó további okirati bizonyítékok tartalmára, így különösen a nyomozói feljegyzés, Dr. Bíró Tamás, Czinege Józsefné sértett feljelentése, ahhoz csatolt fényképmelléklet, a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány által – illetve a vádlott által – 2010. január 2. napján, 2010. január 3. napján kiállított Jegyzőkönyv”, a Dr. Bíró Tamás által 2010. január 4. napján felvett jegyzőkönyv, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság Karcagi Kerületi Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Hivatal előtt 48/2010. számon keletkezett iratok, különösen a sértett 2010. január 4. napján tett panaszbejelentése, a vádlott által 2010. január 10. napján a területi állategészségügyi igazgatósághoz Dr. Péter István igazgatófőállatorvoshoz címzett levél tartalma, a Karcagi Kerületi Főállatorvosi Hivatalban 2010. január 11-én Dr. Bíró Tamás által felvett jegyzőkönyv, a 2010. január 13. napján a karcagi Uniál Kft. telephelyén felvett jegyzőkönyv, a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány által 2010. január 30. napján Karcag Város Jegyzőjéhez írt levél, a sértett állatállományára vonatkozó marhalevelek, Dr. Domán György tanú által rendelkezésre bocsátott okiratok, így különösen a 2010. február 25. napján történt állatszállításról felvett jegyzőkönyv, a 2010. március 1. napján az állatok szemlézéséről felvett jegyzőkönyv tartalma, rendőri jelentések és feljegyzések adatai, Dr. Bíró Tamás által csatolt és kiállított okiratok, illetve a Dr. Kapp Péter Károly által kiállított iratok és okiratok, a 01-001/2010. szám alatt Dr. Kapp Péter hatósági állatorvos által 2010. január 11. napján felvett jegyzőkönyv, annak pótlapjai, a Karcagi Területi Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Hivatal 215/1/2010. számú forgalmi korlátozást elrendelő határozata, a Dr. Kapp Péter Károly által kiállított állatorvosi igazolás és hatósági ellenőrző vizsgálatról felvett jegyzőkönyv, ENÁR lekérdezés adatai, a nyomozásba bevont szakértő által a nyomozó hatóság felügyelete mellett készített fényképfelvételek, a Magyartarka Tenyésztők helyszíni ellenőrzéséről 2005. május 3. napján felvett jegyzőkönyv, ahhoz csatolt számla, befizetést igazoló feladóvevény tartalma, további sértett által csatolt fényképek tartalma, a Karcagi Városi Bíróságon 2.Szk.l45/2010/6. számon id. Czinege József vonatkozásában jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség és egyéb szabálysértés miatt folyamatban volt ügy iratai, háremszerű és szabad pároztatás bejelentő lap, az állati eredetű termékek kistermelői termeléséhez, előállításához, illetve feldolgozásához sértettnek kiadott hatósági állatorvosi igazolás, belföldi marhalevél igazoló lapok és azzal egyidejűleg a sértett által csatolt fényképek, a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány honlapjáról rögzített fényképfelvételek, Öregné Czinege Katalin szabálysértési feljelentése, ahhoz mellékletként csatolt okirati bizonyítékok tartalma, az elhullott állatokra vonatkozó átvételi elismervények, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság tájékoztatása, a vádlott erkölcsi bizonyítványának tartalma, a vádlott által visszaszállított állatok vonatkozásában 2011. február 16. napján kelt leölési határozat, annak teljesítésére vonatkozó rendőri jelentés tartalma, összefoglaló rendőri jelentés adatai, a tárgyalási szakban csatolt szarvasmarha nyilvántartás feliratú kockás füzet, háremszerű és szabad pároztatás bejelentőlapja nyomtatvány-tömb, id. Galbács Ferenc és a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány között 2008. január 1. napján Szolnokon létrejött megállapodás, a tárgyalási szakban csatolt „Animal Cops” feliratú kártyanaptár, szerológiai vizsgálathoz
foganatosított vizsgálati megrendelő, arra vonatkozóan kiadott számlák és borítékmásolat, háremszerű és szabad pároztatás bejelentésére vonatkozó nyomtatvány és annak helyszíni ellenőrzésére vonatkozó jegyzőkönyv tartalma, a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete által adott közlések adatai, a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány alapító okirata, a Bírósági Integrált Információs Rendszerből a Csillagszem Állatvédelmi Alapítványra vonatkozó lekérdezés tartalma, a Szolnoki Törvényszéken az ügyben Bf.565/2014. számon folyamatban volt másodfokú eljárásban csatolt beadványok és okiratok adatai, a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete által tett közlések, illetve a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány Magyartarka Tenyésztők Egyesületéhez foganatosított megkeresései tartalma, a vádlott vagyoni bizonyítványa, az ingatlanaira vonatkozó tulajdoni lap másolatok, a sértett ingatlanáról a tárgyaláson készített vázrajz, a tárgyaláson a sértett és a sértetti képviselő által becsatolt fényképek, a Karcagi Hírmondó 2010. március 5. napján megjelent számának másolata, a Dr. Domán György által Karcagon, 2010. január 6. napján végzett állapotfelmérésre vonatkozó tárgyaláson csatolt okirat, csatolt pendrive, Dr. Péter István igazgató-főállatorvos 2010. Május 12. Napján adott válaszát tartalmazó sértett által csatolt okirat másolata, hatósági állatorvosi igazolások, fulszámok másolata, nyomozást megszüntető határozatok tartalma, utcanév táblázat, ENÁR lekérdezés tartalma, a vádlott gépkocsijára vonatkozóan csatolt okiratok és gépjármű nyilvántartás lekérdezés tartalma, az AKKCIÓ Szolnok Kft. által, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Kormányhivatal által adott közlések, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal által megküldött állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési határozatok, illetve ezen eljárások során keletkezett iratok tartalma alapján állapította meg.
A sértetti képviselő indítványai, a sértett közlései és Nagy József tanú vallomása, az általa csatolt okirat és pendrive tartalma alapján, illetve a bíróság által e körben foganatosított bizonyítási kísérlet adatai alapján adat merült fel arra vonatkozóan, hogy a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány honlapján a vádlott által az állatokról a cselekmény elkövetése során készült videofelvétel az interneten fellelhető, e körben az AKKCIÓ-Szolnok Kft. közlése alapján megállapítható, hogy a felvétel már törlésre került, így a bíróság arra vonatkozóan további bizonyítást nem folytatott le, azonban ennek tényét a vádlott szavahihetősége körében értékelte, hiszen a nyilatkozata szerint a felvétel megsemmisült és az nem állt rendelkezésére.
A vádlott és védője az igazságügyi állatorvos-szakértői vélemény kiegészítését is indítványozták, a bíróság azonban e körben a bizonyítási indítványt elutasította; A szakértő ugyanis a marhaleveleket és a sértett és családtagjai előadásait (az állatokra vonatkozó előadásait) egybevetette a fényképfelvételekkel, így a sértetti állatállományt be tudta azonosítani, illetve azt is ki tudta zárni, hogy a karcagi Büszke tanyára visszaszállított állatok nem azonosak a sértetti állománnyal. A bíróság álláspontja szerint e körben további bizonyítás nem szükséges.
Másrészt a szakértő előadásából megállapíthatóan a további bizonyítás, a szakértői vélemény egyedi azonosítás irányába tett további pontosítása nem is lehetséges. A bíróság maga is elfogadta a szakértő azon közlését, hogy a rendelkezésre álló adatok, fényképek nem alkalmasak arra, hogy a szakértői vizsgálat során a fényképek alapján a sértett egyes állatait, az elvitt állatokról készült fényképeket vagy a visszaszállított állatokat a leírásokkal egybevetve pontosabban beazonosítsa az egyedeket.
A büntetőügyben eljáró nyomozóhatóság, ügyészség és bíróság az alapos gyanú tárgyát képező, majd vád tárgyává tett cselekmény minősítése vonatkozásában mindvégig bizonytalan volt. A nyomozóhatóság először az 1978. évi IV. tv. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és (5) bekezdés a) pont szerint minősülő jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt folytatott nyomozást, majd a minősítést módosítva ugyanezen törvény 317. § (1) bekezdésébe ütköző és (4) bekezdés a) pont szerint minősülő nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt folytatta az eljárást. A Karcagi Városi Ügyészség a hivatkozott vádiratával a Btk. 317. § (1) bekezdésébe ütköző és (4) bekezdés a) pont szerint minősülő nagyobb értéke elkövetett sikkasztás bűntettével vádolta a vádlottat, majd ezt követően a vádat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. tv. – továbbiakban Btk. – 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pont szerint minősülő nagyobb értékre elkövetett lopás bűntettére módosította ezután a minősítést egy rendbeli a Btk. 195. §-ába ütköző kényszerítés bűntettére módosította, végül a bizonyítási eljárás befejezését követően az ügyész egy rendbeli a Btk. 367. § (!) bekezdés 2. fordulatában meghatározott zsarolás bűntettére módosította a jogi minősítést.
Az előadottak alapján azonban az a következtetés is levonható – figyelemmel az iratok tartalmára -, hogy az eljáró hatóságok, illetve a bíróság az alapos gyanú, illetve a vád tárgyává tett cselekmény tényállásához, illetve annak jogi minősítéshez igazodva foganatosították a kihallgatásokat és folytatták le a bizonyítást. A vádlott és védője kifogásolták, hogy a bíróság pontosította és hallgatta ki részletesen a sértettet, illetve a sértetti érdekkörbe tartozó tanúkat a vádlott által felmutatott kártyanaptárról, annak és a vádlott fenyegetéseinek a sértettre és hozzátartozóira gyakorolt hatásáról. Ennek ténye ugyan megállapítható, azonban ez nem az eljáró hatóság és bíróság rosszhiszemű eljárására, hanem a jogi minősítésben tapasztalt bizonytalanságokra és a jogi minősítéshez igazodó bizonyítási tevékenységre vezethető vissza.
A bíróság a Büntető Törvényvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. 2. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a vádlott büntetőügyében a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. tv. (Btk.) rendelkezéseit alkalmazta tekintettel arra, hogy összhatásában nézve – különösen a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezések tekintetében – a vádlottra nézve az kedvezőbb.
A vádlotti védekezésben adat merült fel arra, hogy a sértett all darab szarvasmarhát a vádlottra rábízta, a visszaszállított állományról így sajátjaként is rendelkezett. Ugyanakkor az eljárási jogosultsága, hivatali minősége vonatkozásában a sértettet és családját megtévesztette, illetve tévedésbe ejtette, míg a sértettben és családjában a fellépésével a fenyegetései miatt félelmet is keltett. így a bíróság különös gonddal vizsgálta, hogy a vádlott cselekménye a Btk. 372. § (1) bekezdése szerinti sikkasztás, a Btk. 373. § (1) bekezdése szerinti csalás, vagy a Btk. 367. § (1) bekezdése szerinti zsarolás bűncselekményt valósította-e meg.
A Btk. 367. § (1) bekezdése szerint a zsarolás bűncselekményt az valósítja meg „aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal, vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön és ezzel vagyoni hátrányt okoz”.
Ugyanakkor a Btk. 372. § (1) bekezdése alapján a sikkasztás bűncselekményt az követi el, aki a „rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik”.
A csalás bűncselekményt pedig a Btk. 373. § (1) bekezdése alapján az követi el, aki Jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt,vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz”.
A rábízás a dolog jogszerű birtokba adása, mely szokásos élethelyzetekben valamely jogügylet (rendszerint szerződés) formájában történik, de történhet alaki kötöttségek, formalitások nélkül is és a jogcíme is közömbös. A rábízás a tulajdonosi jogok kivételes átengedését jelenti, azaz jogokról történő lemondás. Ha valaki jogáról mond le, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kitérjesztően értelmezni.
A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a jogi lemondásnak kifejezettnek, egyértelműnek és vitathatatlannak kell lennie. Jelen esetben azonban a sértett részéről joglemondás, illetve rábízás, birtokba adás nem történt, melynek ténye a sértett és sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomása alapján is megállapítható, de erre utalnak az elszállításkor jelenlévő Hamar Imre, Becze Béla, Ifj. Galbács Ferenc és Galbács Richárd tanúk vallomásai is, akik arról számoltak be, hogy a sértett, illetve annak családtagjai az állatok elszállítása során egyáltalán nem tettek jognyilatkozatot és egyáltalán nem fejezték ki abbéli szándékukat, hogy a vádlottra kívánják, illetve all darab szarvasmarhát. Ellenkezőleg, a sértett az elszállításról felvett jegyzőkönyv aláírását megtagadta, a fíilszámok és a marhalevelek kiadását ugyancsak megtagadta, melyből az a következtetés vonható le, hogy nem bízta rá a vádlottra a szarvasmarháit.
A bíróság maradéktalanul egyetértett az ügyész azon kifejtett álláspontjával, hogy a vádlott sem magánszemélyként, sem az alapítvány képviselőjeként nem volt jogosult más tulajdonát elszállítani, vagy birtokba venni és állatvédőként csak jelzési joga volt a rendőrség és az állategészségügyi hatóságok felé, a szükséges intézkedések megtétele érdekében. A vádlott észrevételeivel és vallomásával meg is erősítette annak tényét, hogy ezen körülménnyel tisztában volt. A vádlott ugyancsak tisztában volt azzal is, hogy a jogszerű szállítás szabályait is megszegte, pedig rábízás esetén elegendő idő állt volna rendelkezésére a jogszerű szállítás megszervezésére.
A rábízás, mint törvényi tényállási elem hiányában a vádlott cselekménye sikkasztásnak nem minősíthető.
A vádlott a cselekményét jogtalan haszonszerzés végett, fenyegetéssel követte el, vagyoni hátrányt okozott, de hivatali minősége vonatkozásában a sértettet és családját meg is tévesztette és a cselekményével a sértettnek kárt is okozott. Tekintettel arra, hogy a csalás Btk. 372. § (1) bekezdésében meghatározott törvényi tényállásához képest a fenyegetés is megvalósult, így a cselekménye nem a Btk. 373. § (1) bekezdésébe, hanem a Btk. 367. § (1) bekezdésébe ütközik.
A járásbíróság így a Btk. 367. § (1) bekezdésének tényállási elemeit vizsgálta. A Btk. 367. § (1) bekezdése alapján ugyanis, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal, vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön és ezzel vagyoni hátrányt okoz, bűntett miatt 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A bíróság a zsarolás tényállási elemeit vizsgálva először a vádlotti fenyegetést vizsgálta.
A vádlotti fenyegetés ténye az alábbi tanúvallomások, illetve okirati bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható volt.
Czinege Józsefné sértett a Karcagi Kerületi Fő-állatorvosi Hivatalban 2010. január 11. napján jegyzőkönyvekbe foglaltak szerint azt nyilatkozta (nyomozati irat 69-70. oldalai) a vádlott által 2010. január 2. napján megvalósított magatartásról „Szombaton bejött az állatvédelmis nő a tanyára, szétnézett és elkezdett velünk kiabálni, hogy elvisz mindenünket, merthogy egy hete sem néztünk rájuk. Mondta, hogy vasárnap jön, a teheneket itt hagyja és az üszőket, meg a bikát viszi el. De ha ellenkezni merünk, kihívja ránk a rendőrséget. Mi nem mertünk szólni a rendőröknek, mivel már korábbról problémánk volt velük.”.
A sértett a 2010. január 13. napján tett tanúvallomásában (nyomozati irat 91. oldala) pedig az alábbiakat vallotta „ez a nő azt mondta nekem, hogy mi fel vagyunk jelentve… és neki innen minden marhát el kell szállítani…. én erről a nőről azt gondoltam, hogy hivatalos szerv tagja, mert folyton azzal fenyegetett, hogy bezárat minket, ha ellenállunk, emiatt nem mertem kihívni a rendőrséget, én úgy gondoltam ez egy hivatalos eljárás, hogy ennek az alapítványnak joga van ezt tenni velünk, ezért is engedtem, hogy elvigyék az állatokat… adásvételi szerződést nem írtunk alá, egy jegyzőkönyvet írtam alá 2010.01.02-án, amelyet én akkor nem is olvastam el, mert nagyon ideges voltam. Másnap alá akartak íratni velem egy papírt, de azt nem írtam alá. Azt nem mondta ez a nő, hogy hová viszi az állatokat és azóta sem tudunk róla semmit, én nem adtam el az állataimat és nem is önként adtam át… hanem én azt hittem, hogy ez egy hivatalos eljárás és féltem, ha nem működök együtt, akkor bezáratnak minket, ezzel fenyegetett ez a nő”.
Öregné Czinege Katalin tanú a Karcagi Kerületi Főállatorvosi Hivatalban a 2010. január 11- én felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint (nyomozati irat 69-70. oldalai) azt vallotta, hogy „vasárnap fél 12 körül ért a tanyára a nő és a két fiatal férfi, aki nem mutatkozott be, azt mondták, hogy viszik az állatokat, mindjárt jön az autó és azzal viszik el az üszőket és a bikát, édesanyámat beküldték a házba, azt mondták, ha ellenállnak azonnal hívja a rendőrséget és azonnal előzetes letartóztatásba helyez mindenkit, aki a tanyára van bejelentve… kérdésemre nem mondta meg hova viszi az állatokat.” Öregné Czinege Katalin ezen tényeket a 2010. március 30. napján tett tanúvallomásában is megerősítette, melyet a Karcagi Városi Bíróság által l.B.39/2012/10. számú jegyzőkönyv 22-23. oldalain, illetve a jelen ügyszámon megtartott tárgyaláson is fenntartott: „másnap én kint voltam a tanyán… a többiek azért nem jöttek ki a házból, mert azt mondta az ott lévő nő az alapítványtól, hogy jobban járunk, ha bent maradunk a házban, mert ha kijövünk, vagy szólunk valamit ő azt ellenállásnak veszi és azonnal hívja a rendőrséget és előzetes letartóztatásba vetet és intézi mindannyiunknak a 3 év börtönbüntetést.”
Dr. Domán György tanú tárgyaláson tett vallomása szerint (28. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv): „nekem annyit mondtak, hogy odajött ez az állatvédő társaság, igazolványt mutattak, majd mondták, hogy viszik az állatokat állatkínzás meg ilyesmi miatt. Az állatok kondíciója közepes, közepes-gyenge, jellemző a közepes és kicsit jobb állapot rájuk. A közepes-gyenge előfordult, de nem jellemző. Nem azokat hozták vissza, ez teljesen más állomány volt, tenyészbika nem volt köztük.”
Dr. Domán György fenntartotta azonban a 2010. február 25. napján tett tanúvallomását is (nyomozati irat 102-103. oldalai), mely szerint „kimentünk a tanyára 2010.01.04-én, ott mondták el Czinegéék, hogy előző hétvégén a Csillagszem Alapítvány képviseletében egy hölgy rendőrségi feljelentéssel ijesztgette őket, majd elszállított 10 növendék szarvasmarhájukat”.
A lényegét tekintve a tárgyaláson Czinege Piroska tanú is hasonló tartalmú vallomást tett, de a tárgyaláson a vádlotti közlések pontos tartalmára már ő sem emlékezett, azonban fenntartotta az eljárás során korábban tett vallomásait.
Czinege Piroska a nyomozás során (nyomozati irat 125. oldala) azt vallotta, hogy az „elszállításkor csak a húgon Katalin volt kint az udvaron, én a családdal bent voltam a házban, mert ez a nő azt mondta nekünk, hogy ne avatkozzunk közbe, mert ha igen, akkor hívja a rendőrséget és bilincsben visznek el minket. Mi féltünk ettől, ezért ki sem jöttünk a házból”.
Czinege Piroska folytatólagos tanúkihallgatása során (nyomozati irat 147-151. oldalai) azt vallotta, hogy „azt mondta a nő, hogy nem muszáj őt beengedni, de ha nem engedjük be akkor visszajön a rendőrséggel és minket becsukat és három évre leültet, ilyeneket beszélt. A nő erélyesen lépett fel, arrogáns volt, fenyegetőzött, megijedtünk tőle” „… olyanról nem volt szó, hogy anyukámék eladnák az állatokat ennek a nőnek, hiszen ezekből élnek, nem volt szó semmiféle árról, egyezségről, arról sem, hogy ez a nő tartaná őket egy darabig. Azt hajtogatta a nő, hogy a többi tehenet azért hagyja csak itt, hogy ne halljunk éhen a télen, de azokért is érte fognak jönni”.
A Karcagi Városi Bíróságon B.39/2012/12. számon felvett jegyzőkönyvbe foglalt vallomása szerint Czinege Piroska vallotta, hogy „azt mondta Abonyi Mónika, hogy állatzsaru, laikusan ott abban a katasztrófában, idegesen, mikor minden csupa víz volt, azt se tudtunk, hogy létezik-e ilyen, hogy állatzsaru. Három év elzárással fenyegetett, elhittük, hogy zsaru, nem mentünk ki a házból, azt mondták, jobban járunk a saját érdekünkben. Féltünk, hogy tényleg el leszünk zárva, mert édesapám meg a bátyám már fel voltak függesztve, féltünk, hogy elviszi őket a börtönbe, vagy akár édesanyámat, vagy mindőnket. Másodikén írt alá egy papírt édesanyám, azt a papírt nem írta alá, amit másnap hoztak, akkor már úgy döntött, hogy nem ír alá semmit. Mondta, hogy állatzsaru, egy kártyanaptárat mutatott, akkor még nem tudtuk, hogy naptár, azt hittük, hogy igazolvány”.
Id. Czinege József is fenntartotta az eljárás során tett terhelő vallomásait. Azt vallotta, hogy „én azt hittem, hogy az alapítvány egy hatóság”. Id. Czinege József azt is előadta, hogy , jöttek másnap 5 nagydarab testes ember meg a nő, jöttek a jószágokért. Mondták, hogy jobb lesz ha bent maradok a tanyába, ne hívjam a rendőrséget. Én nem mertem kimenni, mert féltem attól az 5 nagydarab embertől, meg a hatósággal is volt már dolgom, a rendőrséggel.” (nyomozati irat 141-144. oldalai).
A Karcagi Városi Bíróság B.39/2012/12. számú jegyzőkönyv 13-14. oldalain foglaltak szerint id. Czinege József: „az állatokat mi nem akartuk eladni, kihasználta azt, hogy beleköthet a belvizes udvarba, meg abba, hogy az út miatt nem tudtunk behozni takarmányt”.
Dr. Bíró Tamás tanú is fenntartotta azon vallomását, mely szerint „olyat nem mondtak Czinegéék, hogy önként adták oda az állatokat, ők azt mondták, hogy a rendőrséggel lettek megfenyegetve, hogy ki se jöjjenek a házból” (Karcagi Városi Bíróság B.39/2012/16. számú jegyzőkönyv).
Becze Béla tanú 45. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt vallomása szerint „volt ott hatósági személy, gondolom a Mónika, úgy viselkedett, adatokat kért, az én adataim is úgy kerültek oda, mint tanú, azt hiszem a személyigazolványomat kérte el”.
A vádlott maga sem vitatta, hogy 2010. január 2-án, majd 2010. január 3-án is Jegyzőkönyvet” vett fel a cselekedetéről, továbbá azt ő mint eljáró személy írta alá, míg az általa tanúként felkért személyekkel azt aláírták, továbbá a 2010. január 2-án készített Jegyzőkönyvet” a sértettel is aláírtatta.
Kétségtelen tény, hogy a sértett, illetve a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk az állatzsaruk kifejezést csak a büntetőügy tárgyalási szakában említették, azonban ennek megítélése során a bíróság figyelemmel volt arra is, hogy az eljárás korábbi szakaszaiban más vagyon elleni bűncselekmény alapos gyanúja miatt (lopás, csalás, sikkasztás) volt folyamatban az eljárás, így nyilvánvaló, hogy a tanúk kihallgatása is ezen törvényi tényállási elemekre koncentrálódott és így az ezzel kapcsolatos tények a tanúk által csak akkor kerültek részletesebb kifejtésre, amikor a bírósági eljárásban a bíróság a vádlotti magatartást a tanúkihallgatások során megkísérelte ekörben is feltárni.
A bíróság ezen tények megítélése során figyelemmel volt arra is, hogy a sértett és a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomása a lényegét tekintve mind a fenyegetés megtörténte, mind a hivatali minőség színlelése, továbbá a sértetti akarat hiánya tekintetében egyező tartalmúak voltak, azokat a vádlott által készített okiratokat tartalma, továbbá dr. Domán György, dr. Bíró Tamás tanúk vallomása és az alábbiakban részletezett további okiratok tartalma, valamint – ezt meghaladóan a hatósági minőség színlelése vonatkozásában – Becze Béla tanú vallomása is alátámasztja. Ugyancsak alátámasztja a sértetti akarat hiányát és annak tényét, hogy a sértett és családtagjai komolyan vették a fenyegetést Hamar Imre, ifj. Galbács Ferenc és Galbács Richárd vallomásai is, akik arról számoltak be, hogy a sértett és családja – Öregné Czinege Katalin kivételével – nem tartózkodtak az udvaron, illetve ellenállást sem tanúsítottak.
Ezen bizonyítékok alapján arra vonható következtetés, hogy a sértett és családtagjai a vádlott által közölteket komolyan vették, azt súlyos hátrány kilátásba helyezésének értékelték, ami alkalmas volt arra, hogy bennük komoly félelmet keltsen. A vádlott tanúk által előadott (fentiek szerint már részletezett) magatartása alapján pedig egyértelműen levonta a bíróság azt a következtetést, hogy a vádlott a sértett és családja tekintetében felismerte azt, hogy a közléseit fenyegetésként értékelték és ezen felismerés alapján valósította meg a cselekményét.
A Btk. 459. § (1) bekezdés 7) pontja szerint fenyegetés: súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
Ekörben a bíróság utal a BH.2017.359. jogeset I. pontjára, mely szerint a zsarolás törvényi tényállásának alapesete a fenyegetés fogalmát megszorítás nélkül tartalmazza, ezért érvényesül a törvényi értelmezés, mi szerint a fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
Ugyanezen eseti döntés II. pontja szerint a fenyegetés (erőszak) esetében annak mivoltát nem a kifejtő elkövető, hanem az elszenvedő sértett oldalán kell vizsgálni. A fenyegetés ugyanis a sértett akaratára ráhatás, tehát annak félelemkeltő hatása szempontjából közömbös, hogy a terhelt komolyan gondolta-e. Jelentősége csupán annak lehet, hogy a terhelt felismerte-e, miszerint a fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.
Jelen esetben azonban megállapítható, hogy a vádlott felismerte a fenyegető közlései sértettre és családjára gyakorolt hatását és ezen felismerés birtokában valósította meg cselekményét.
A vádlott védekezése szerint jogszerű hátrányt helyezett kilátásba, azonban ekörben utal a járásbíróság a BH.2012.55. számú eseti döntésre, mely szerint a félelemkeltés jogszerű, vagy jogszerűtlen hátrány kilátásba helyezésével is megvalósulhat. Megvalósulhat továbbá alaptalan feljelentéssel fenyegetéssel is, mivel az is alkalmas arra, hogy a megfenyegetett a szabad akaratával ellentétes magatartást tanúsítson (BH. 1999.348. számú jogeset).
A bírói gyakorlat szerint a fenyegetésnek nem kell közvetlenül élet, vagy testi épség ellen irányulnia; elegendő, ha alkalmas komoly félelem kiváltására, akaratot hajlít, vagy korlátoz. A komoly félelem kiváltására alkalmasság vizsgálatánál a megfenyegetett személy fizikai, pszichikai adottságát, életkorát és az elkövetés külső tényezőit is értékelni kell.
Jelen ügyben kedvezőtlen időjárási viszonyok között a tanyán élő sértett és családja a saját lakóingatlana, illetve az állatok és az állatok elhelyezésére szolgáló karám védelmében (a víz elvezetésével) foglalatoskodott, belvizes időszakban. A saját létfenntartásuk, illetve a megélhetésüket biztosító állatállomány is veszélyben volt. Ezt meghaladóan – mint azt az ügyész által csatolt, vádhalasztást tartalmazó okiratok, illetve ügyészi határozatok alapján megállapítható – a sértett hozzátartozói, ifj. Czinege József és id. Czinege József vádhalasztás hatálya alatt álltak, ilyen körülmények között a vádlott által megvalósított fenyegető kijelentések a jogszerűtlen hátrány kilátásba helyezésével a sértettben és családjában alkalmasak voltak a komoly félelem kiváltására.
Az alábbiak szerint értékelt tanúvallomások és okirati bizonyítékok tartalma alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vádlottat a cselekmény megvalósításakor a jogtalan haszonszerzési célzat motiválta, mely már a sértett állatainak elszállításakor is fennállt.
Erre utal a vádlott büntetőügyben 2010. február 4. napján – tanúként – tett vallomása (nyomozati irat 97-98. oldalai), mely szerint „nekünk van jogosultságunk arra, hogy ha tudomásunkra jut, vagy tapasztalunk állatkínzást, vagy rossz állattartást, akkor a hatóságok intézkedését kéijük, mi önállóan nem intézkedhetünk és a tulajdonos akarata ellenére el sem vihetünk semmit és be se mehetünk a portájára, ha ő nem akaija”.
Jelen ügyben azonban a már részletezett tanúvallomások tartalma és a sértett által az állatok elszállításkor tanúsított magatartás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a sértett akarata ellenére vitték el a 11 darab szarvasmarhát.
Az elszállított állatok vonatkozásában Abonyi Mónika azt vallotta, hogy „úgy szokott lenni, ha nem hatóság jár el, elvisszük, tartjuk őket, megtesszük a jogi lépéseket. Azután ha az ügy lezárul, vagy azt állapítják meg, hogy bűncselekmény történt, vagy a gazda csinál megfelelő helyet, amit addig gondozásra, takarmányozásra költöttünk, azt levonjuk az állatok értékéből, annyit visszatartunk, a többit visszaadjuk a tulajnak”.
A büntetőügy tárgyalási szakában a vádlott azt is vallotta, hogy a „tartás költségei vonatkozásában több verzió van, amikor állatkínzás miatt lefoglalásra került, akkor a hatóság felé adjuk le a számlát, amikor a tulajdonos lemond az állatokról, akkor átszáll a tulajdon az alapítványra, amikor megegyezés van, mint itt is elhozzuk, mikor biztosítanak megfelelő helyet visszavisszük, kiszámoljuk, hogy mi merült fel, azt kifizeti és az összes állatot visszakapja, ha nem tudja kifizetni, annyi állat visszamarad, ami fedezi ezt az értéket. Az ilyen visszamaradt állatok életük végéig nálunk maradnak” (B.39/2012/10. és 12. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt vádlotti vallomások).
A vádlott maga is tudott arról, hogy állatorvos és rendőrség közreműködésével lehet csak az állatokat elszállítani, melyről a Karcagi Városi Bíróság B.39/2012/12. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt vallomásában beszámolt: „elmentem a rendőrségre és kértem a rendőröket, hogy az ottmaradt 10 állat ott szenved, azt mondták, hogy állatorvos kell hozzá, holnap menjek állatorvossal”. Azt is vallotta ügyészi kérdésre, hogy „amikor visszavittük az állatokat és a hatósági állatorvos írt jegyzőkönyvet, ott sem írta alá Czinege úr, mert ő azt hiszi, ha nem úja alá akkor érvénytelen. A marhalevelek átadását is megtagadták, ez így van, csak feltételezem, hogy Czinege úrnak az a meggyőződése, marhalevelet, illetve fiiljelölést akkor kell a fülébe rakni, ha az állatot eladja, mivel ő nem adta el nekünk, ezért nem adta át.” „Nem én miattam kerültek vissza az állatok, ha rajtam múlik az állatok soha nem kerülnek vissza.” (Karcagi Városi Bíróság B.39/2012/12. számú jegyzőkönyvbe foglalt vallomása 7-8. oldala és a Karcagi Járásbíróság B.61/2015/30. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt vádlotti észrevétel)
A vádlott ezen vallomásai és észrevételei alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vádlott tudott arról, hogy jogszerűen nem viheti el a sértett állatait és tisztában volt azzal is, hogy a hozzájárulást a sértett – vagy akár bármely hozzátartozója – nem adta meg, hiszen a füljelzők és marhalevelek átadását megtagadták. Ezen ismeret birtokában azonban a vádlott elszállította az állatokat annak ellenére, hogy tudott arról, hogy azt csak a rendőrség és a hatósági állatorvos tevékeny közreműködésével valósíthatta volna meg.
A vádlott vallomásai alapján az is megállapítható, hogy a sértettől elvitt állatokat nem kívánta visszaadni, illetve még azok visszaadása esetén is csak meghatározott összeg fizetését követően lett volna azokat hajlandó a sértett birtokába visszabocsátani.
Ennek tényét erősíti a vádlott 32. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt Dr. Péter István tanúhoz intézett azon észrevétele is, hogy „ön hívott fel telefonon a szállítás napján, 25-én hogy vigyem vissza az állatokat, ha jót akarok magamnak. Mondtam, hogy nem viszem vissza, soha nem vinném vissza.” „ Azt mondta az egész ország rendőrsége ezeket a marhákat keresi, vigyem vissza. Tudta, hogy elindultak a marhák, azokat vigyem vissza, amit elindítottak, mert az egész ország rendőrsége ezeket keresi”.
Ezt meghaladóan Dr. Péter István tanú vallomásában is adat merült fel arra, hogy a vádlott hasonló módszerrel más személyektől is állatokat igyekezett elszállítani.
Dr. Péter István tanú -21. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt vallomása szerint – „volt több ügy is a Csillagszem Alapítvánnyal szemben, hasonló jellegűek, állatmentés címén eltulajdonított állatok, ilyen ügyek voltak. Volt ahol mi akadályoztuk meg az állatok elszállítását.” „Ilyen jellegűek voltak, amit a Csillagszem állatvédelmi okokból, annak ürügyén igyekezett eltulajdonítani (Jászapáti eset, Urbán doktor akadályozta meg)”. Id. Czinege József is megerősítette a tárgyaláson is fenntartott, de a nyomozás során tett azon vallomását (nyomozati irat 141-144. oldalai), mely szerint „mióta visszahozták nekünk ezt a 11 jószágot, azóta vagy 10 autó került meg nálunk, akik a teheneiket keresték, azt mondták, hogy tőlük is elvitte a Csillagszem Alapítvány a jószágaikat, de nem vitték vissza nekik”.
Ezen tanúvallomások tartalmát a vádlott vallomása is erősíti; ugyanis a Karcagi Városi Bíróság B.39/2012/16. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt vádlotti vallomás szerint – id. Galbács Ferenc azon vallomására, hogy neki az alapítvány nem fizetett – azt vallotta, hogy „gondolom arra azért emlékszel, hogy abban az évben 5 lovat odavittünk, amivel rendeztük a dolgot.” A vádlott ezen vallomása is arra enged következtetni, hogy a vádlott az állatvédelmi okokra hivatkozással elszállított állatokat sajátjának tekintette és azzal mintegy tulajdonosként kívánt rendelkezni.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Élelmiszerbiztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság a 2011. március 23. napján kelt, 25.1.597/002/2011. számú Czinege Józsefnének címzett levelébe; jelen ügy 37. számú utóirata – azt foglalta, hogy az alapítvány elnöke telefonon megkereste Dr. Temesvári Tamás állatorvost, aki nem volt ügyeletben, tényként közölte, hogy megegyezett a tulajdonossal, hogy megveszi az állatokat és elszállítaná, de a tanyáról való kihozatalhoz a felázott talaj miatt jármű kell.
Szabó Margit tanú vallomása (21. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv) alapján az is megállapítható, hogy az alapítvány az elszállított állatokról nem vezetett nyilvántartást, azok a könyvelésbe sem kerültek bele, az állat értékesítésről számlát sem állított ki annak ellenére, hogy esetenként a tartás költségét az elszállított állatokkal fedezte.
Ezen tények összevetése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vádlott tisztában volt azzal, hogy a 11 darab szarvasmarha ingyenes megszerzése a számára anyagi haszonnal, tehát vagyongyarapodással jár.
A bíróság a jogtalan haszonszerzési célzat fennállása körében figyelemmel volt arra is, hogy a vádlott maga is tudott arról, hogy az állatok elszállításához jogszabályi felhatalmazása nem volt, a sértett az állatok elszállítására nem hatalmazta fel, az állatokat nem bízta rá, a vádlott a sértettet fenyegette, majd annak a sértettre és családjára gyakorolt hatását felismerte és ezen és felismerés tudatában szállította el az állatokat.
A vádlott azt maga is elismerte, hogy állatokat a sértett tanyájáról elszállította, de azzal védekezett, hogy azokat vissza kívánta szállítani.
Ennek tényét, illetve a védekezését az általa 2012. január 2. napján keltezett jegyzőkönyv (nyomozati irat 57. oldal) is cáfolja, mivel azt rögzítette, hogy „egy bikáért és 10 üszőért cserébe az állatok elszállításakor egy autónyi szálas takarmányt kapnak.”
Ugyanezen tényt igazolja az általa 2010. január 3. napján kiállított Jegyzőkönyv” (nyomozati irat 59. oldala), melyben azt foglalta, hogy 9 darab üszőt, 1 darab kisbikát és 1 darab nagyobb bikát „elszállítja az alapítvány”, „5 nagy körbála takarmányt hoztunk”, majd ezt követően az állattartó nyilatkozataként azt rögzítette, hogy „Nem írok alá semmit… nem kérünk értük semmit”. A sértett a jegyzőkönyv aláírását megtagadta.
A vádlott maga sem vitatta, hogy dr. Péter István részére 2010. január 10. napján levelet írt (nyomozati irat 67-68. oldalai), melynek tartalma szerint azonban „megegyeztünk, hogy a borjúkat és a bikát megveszem, ellenértékeként a másnapi szállításkor szálas takarmányt hoztunk”. Az alapítvány 2010. január 13. napján kelt jegyzőkönyve tartalma (nyomozati irat 71. oldala) szerint az alapítvány 50 kisbála lucemaszénát hozott „ennek az ellenértékét nem kéijük, az elszállított állatokért még pluszba adjuk”.
Dr. Bíró Tamás vallomása és az általa tett feljelentés (nyomozati irat 44. oldala) tartalmazza azon ténymegállapítást, hogy „az alapítvány tájékoztatása szerint megvette az állatokat 5 bála szálastakarmány fejében, adásvételi szerződés nem készült, hatósági közreműködés, állatszállítási dokumentáció nem volt, a kötelező vérvételek nem történtek meg”.
Id. Galbács Ferenc tanú pedig azt vallotta, hogy „először amikor felhívtak ezzel a bértartással, az lett mondva, hogy ezek az állatok a fedezet arra, hogy a tartás ki lesz fizetve”. „Amikor befogadtam ezek az állatokat úgy gondoltam, hogy maguk az állatok a fedezet.” „Úgy volt, hogy a későbbiekben a fülszámok meglesznek, Mónika említette, hogy meg fognak érkezni a fülszámok és a marhalevelek, nem volt csere, nem hozták vissza az állatot teherautóval, egy fuvarban szállítottam vissza.” (45. sorszámú jegyzőkönyv, valamint a Karcagi Városi Bíróság B.39/2012/16. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv)
Dr. Kapp Péter Károly tanú vallomása, valamint az általa 2010. január 11. napján felvett jegyzőkönyv (nyomozati irat 161-169. oldalai) tanúsága szerint a vádlott azt nyilatkozta, hogy „az állatok hivatalos nyilatkozatok szerint a Csillagszem Alapítvány tulajdonában vannak (adásvétel útján).” „A Csillagszem Alapítvány nyilatkozik, hogy a felmerülő állategészségügyi és tartási, takarmányozási és egyéb felmerülő költségit vállalja”. „A Csillagszem Alapítvány nevében a vádlott nyilatkozott és a jegyzőkönyvet is ő írta alá, így azon nyilatkozatot tette az állategészségügyi hatóság felé, hogy az általa elszállított 11 darab szarvasmarha „adásvétel útján a tulajdonát képezik.”
A vádlott által készített és aláírt okiratok tartalma, nyilatkozati alapján egyértelműen az állapítható meg, hogy a vádlott a hatóságok előtt, illetve id. Galbács Ferenc részére is az állatok tulajdonosaként tűntette fel magát, mely alapján vont a bíróság arra következtetést, hogy már az állatok elszállításakor sem állt szándékában az állatokat visszaszállítani.
Ezt erősíti a vádlott azon magatartása, mely szerint rendőrségi intézkedés és hatósági állatorvosi közreműködés nélkül történt a szállítás.
Ennek tényét támasztja alá Abonyi Mónika 2010. január 10. napján Dr. Péter István tanúhoz, mint az állategészségügyi ügyben eljáró személyhez írt (nyomozati irat 67-68. oldalai) levele is, melyben azt írta, hogy „Tudtuk, hogy hatósági állatorvosi vélemény nélkül semmilyen intézkedést nem kérhetünk sem a jegyzőtől, sem a rendőrségtől”.
A bíróság a vádlott vallomását és abban foglalt védekezését az előzőekben kifejtettek szerint nem fogadta el, így nem fogadta el a vádlott által tanúkénti kihallgatásakor tett azon közlését sem, hogy „az alapítvány csak felelős őrzője volt az állatoknak”.
A vádlott a cselekményével a sértettnek vagyoni hátrányt okozott, melynek összege Dr. Deim Zoltán igazságügyi mezőgazdasági, állatorvos és állatvédelmi szakértő szakvéleményéből megállapíthatóan 2.200.000 Ft.
Nemcsak a sértett és a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomásai, de a további tanúvallomások – részben a vádlott észrevétele – alapján is levonható az a következtetés, hogy a sértettől a vádlott által elvitt és a vádlottal által ezt követően 2010. február 25. napján a karcagi „Büszke” tanyára szállított állatok nem azonosak. Azok alakzata, fizikai jellemzői, fajtajellemzői teljesen, míg ivaruk részben eltérő volt, márpedig dr. Deim Zoltán szakértő szakvéleménye, dr. Kapp Péter Károly, dr. Domán György, dr. Huth Balázs, dr. Dániel Mihály tanúk vallomásai egybevetése alapján kétséget kizáróan levonható azon következtetés is, hogy ezen visszaszállított állatok jelöletlen állatoknak minősültek, azok azonosítására csak az állatállomány értékét közelítő genetikai vizsgálat elvégzésével lett volna lehetőség.
A tanúvallomások és dr. Deim Zoltán igazságügyi állatorvos szakértő szakvéleménye alapján azonban levonta a bíróság azt a következetést, hogy az esetleges genetikai vizsgálat sem vezetett volna eredményre, ezen bizonyítékok egybevetése alapján kétséget kizáróan megállapítható annak ténye is, hogy a visszaszállított állatok nem voltak azonosak a vádlott által a sértettől elszállított állatokkal.
Dr. Kapp Péter Károly azt vallotta, hogy „nem azonos jellemzővel rendelkeznek a jegyzőkönyvben leírtak, mint amiket vizsgáltam, szarvtalanított, csonkolt szarvú, ez az azonosítás szempontjából segít, megjegyeztük volna. Nem jegyeztem fel ilyet, valószínű nem volt szarvtalanított.” (30. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt vallomása, dr. Domán György felméréséről készült okirat elétárása után).
Dr. Kapp Péter Károly a karcagi „Büszke” tanyára visszaszállított állatokról készített fényképfelvételek elétárása utána azt vallotta, hogy „ezek nem azok az állatok” (30. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv).
A nyomozati irat 113. oldalán lévő, a visszaszállított állatokról dr. Domán György, mint hatósági állatorvos által 2010. március 1. napján felvett jegyzőkönyv azt rögzíti „5. tétel csonkolt szarv, mindkét fül lyukas” „7. tétel: tarlósömörös, szarvtalanított” „10. tétel: szarvtalanított”.
Dr. Huth Balázs tanúvallomása -, illetve az eljárásba bevont igazságügyi állatorvos szakértő szakvéleménye alapján is – megállapítható, hogy a visszaszállított állatok a nagyüzemi tartás jeleit mutatják (részben csonkoltak, szarvtalanítottak) ugyanakkor a sértett és családja háztáji jellegű, vegyes, elsősorban tejelési célú állatállományt tartott.
Dr. Domán György tanú, mint a sértett állatait kezelő állatorvos maga is azt vallotta, hogy „ha a nagy bika visszaszállításkor ott lett volna, akkor biztos, hogy felismerte volna, biztos, hogy a nagybika nem került visszaszállításra”. „A visszaszállított állatok más fajtájúak voltak” „látszott, hogy az nem abból az állatállományból való, volt mindenféle színű. fejű. Czinegééknél eredetileg egy bikától származó egyforma marhák voltak, ez pedig más volt első megítélésre is”. „Az elszállítást megelőző egy év alatt semmilyen betegsége nem volt Czinegéék állataiknak, nem is volt elhullásuk sem. Ha rossz körülmények között van tartva, illetve alultáplált, számtalan betegség jelentkezik nála” (l.B.39/2012/10. számú tárgyalási jegyzőkönyv)
Ugyanakkor dr. Dániel Mihály azt vallotta „nekik tejelő marháik voltak, a tejelő marha sovány, hajói tejel, lehet, hogy egy nem állatorvos szenvedő állatnak nézi. Náluk természetes, hogy kint a csípőcsont, másként ítélem meg mint egy állatvédő, felismerem, ha legyengült állatot látok.”, de Hamar Imre tanú is arról számolt be, hogy „egy nagy állatra nagyon emlékszem magyartarka bika volt, ez nagy, én is tartok állatot, láttam milyen gyönyörű volt, jó volt mind az összes, nem voltak rossz állapotban, az üszők sem voltak rossz állapotban, csak azok kisebbek voltak.”
Ezt meghaladóan Becze Béla tanú is azt vallotta „volt egy nagy bika ami viszont egy jó nagy traktorhoz lett rögzítve, annyira nagy volt ez a bika, hogy nem mertük vezetni” „A bika súlya az átlagtól nagyobb volt, olyan 8 mázsás lehetett, erős, jól táplált állatnak tűnt” (Karcagi Városi Bíróság B.39/2012/12. sorszámú jegyzőkönyvbe és jelen ügyben 45. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt vallomásai).
A már részletezett szakértői vélemény adatai alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a sértettől elvitt állatállomány 2.200.000 Ft kiskereskedelmi értékkel bírt (ilyen áron lehetett volna azokat értékesíteni a kiskereskedelmi piacon), így a vádlott cselekményével ilyen összegű vagyoni hátrányt okozott a sértettnek.
A szakértői vélemény tartalma, továbbá a már részletezett sértetti és sértetti érdekkörbe tartozó tanúk vallomása, valamint a fentiekben részletezett tanúvallomások és okirati bizonyítékok tartalma alapján az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlott a karcagi „Büszke” tanyára nem a vádlottól eredetileg elvitt állatokat szállította vissza, így a sértett kára nem térült meg.
Ezért a bíróság a fenti bizonyítékok egyenkénti és összességében történő mérlegelését követően megállapította, hogy a vádlott jogtalan haszonszerzés végett fenyegetéssel (a sértettre és együtt élő hozzátartozóira irányuló fenyegetéssel) kényszerítette a sértettet arra, hogy all darab szarvasmarha elszállítását eltűrje, mellyel a sértettnek 2.200.000 Ft vagyoni hátrányt okozott.
A vádlott által megvalósított fenyegetés kapcsán értékelt tanúvallomások és az okirati bizonyítékok tartalma alapján az is megállapítható, hogy a vádlott a cselekménye során, mintegy hivatalos személyként, hivatali minőséget színlelve járt el, mely magatartás alapján nemcsak a sértett és a sértetti érdekkörbe tartozó tanúk, de az azt észlelők (így például Becze Béla és Hamar Imre is) hivatali eljárásnak vélték a vádlott cselekményét, a vádlott magatartása és az általa kiállított okiratok tartalma alapján abban a téves feltevésben, hogy a vádlottnak joga van a sértett állatai elszállításához.
A Btk. 360. § (2) bekezdés d) pont 2. fordulata szerint a büntetés 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés, ha a zsarolást hivatalos minőség színlelésével követik el.
A bíróság fentiek szerint értékelt bizonyítékok tartalmára figyelemmel megállapított tényállás alapján az előzőekben kifejtett jogi álláspontjára figyelemmel megállapította, hogy Abonyi Mónika vádlott bűnös a Btk. 360. § (1) bekezdés 2. fordulatába ütköző és a (2) bekezdés d) pont 2. fordulata szerint minősülő hivatalos minőség színlelésével elkövetett zsarolás bűntettében.
A bíróság a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként vette figyelembe – kisebb nyomatékkai – a vádlott büntetett előéletét.
A vádlott esetében ugyanakkor nyomatékos súlyosító körülményként értékelte, hogy a végszükségszerű állapotban lévő, a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kiszolgáltatott sértett sérelmére követte el a bűncselekményt.
A bíróság a vádlott ügyében nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlottnak fel nem róható időmúlást.
A bíróság a vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára, a feltárt bűnösségi körülményekre figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a vádlottal szemben – a Btk. 33. § (1) bekezdés a) pontja és 34-36. §-airafigyelemmel a büntetés Btk. 79. §-ában meghatározott célja kizárólag szabadságvesztés büntetéssel biztosítható, melynek végrehajtási fokozata a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján börtön, melyből a vádlott a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján – a végrehajtás elrendelése esetén – legkorábban annak kettőharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
A járásbíróság álláspontja szerint a vádlott ügyében az időmúlás igen nyomatékos enyhítő körülmény tekintettel arra, hogy a vádlottat egyáltalán nem terheli az eljárás elhúzódásában mulasztás.
A vádlottal szemben a cselekmény tárgyi súlyára, jellegére és a bűnösségi körülményekre figyelemmel a törvényi minimumot (2 év) kissé meghaladandó – tehát a Btk. 80. § (2) bekezdése szerinti középmértéktől jelentősen elmaradó tartamú – végrehajtandó szabadságvesztés büntetés lett volna indokolt.
A bíróság azonban a 2/2017. (11.10.) AB határozatban foglaltakra is figyelemmel Magyarország Alaptörvényének 28. cikk (1) bekezdésében foglaltak alapján az alkotmányos jogok biztosítása érdekében, a vádlottal szemben alkalmazott büntetőjogi jogkövetkezményt az eljárás elhúzódása miatt enyhítette és jelen határozatában rögzítette az elhúzódás tényét és azzal összefüggésben a büntetés enyhítését és az enyhítés mértékét.
Az enyhítés mértéke körében a bíróság a törvény szerint kiszabható legrövidebb 1 évi tartamra enyhítette a szabadságvesztés büntetés tartamát a vádlott alkotmányos jogainak sérelmére figyelemmel a Btk. 82. § (1) bekezdése és (2) bekezdés c) pontja alapján.
A már hivatkozott Alkotmánybíróság által kiadott határozata (83) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a járásbíróság rögzítette, hogy a vádlott ésszerű határidőn belüli elbíráláshoz való alkotmányos alapjoga az időmúlásra figyelemmel sérült, így jelen határozatában a büntetés kiszabása során a büntetőeljárás elhúzódásából származó sérelmét orvosolta a szabadságvesztés tartamával, továbbá – az alábbiak szerint – annak próbaidőre történő felfüggesztése útján. A vádlottat a bíróság így már jelen eljárásban jogorvoslatban részesítette az eljárás elhúzódása miatt.
A vádlott esetében a személyi körülményeire, de különösen az időmúlásból eredően az ésszerű határidőn belüli elbíráláshoz való joga sérülése kapcsán kifejtett álláspontjára figyelemmel a bírói gyakorlatban kimunkált fokozatosság elve alapján is a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 85. § (1) és (2) bekezdése alapján próbaidőre felfüggesztette.
A bíróság álláspontja szerint ugyanis a vádlott ügyében olyan mérvű az időmúlás, melyre figyelemmel végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása nem indokolt Ekörben a bíróság figyelemmel volt arra is, hogy a vádlottal szemben 8. éve folyik jelen büntetőeljárás, azonban ez idő alatt további bűncselekmény elkövetése miatt nem történt marasztalása.
A bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése során figyelemmel volt annak tényére is, hogy az időben igen elhúzódó büntetőeljárás már önmagában is az egyéni visszatartás irányába hat.
Ezt meghaladóan a vádlott már részletezett előéleti adatira figyelemmel – elsősorban az időmúlás alapján – elégséges a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése.
Ezt meghaladóan a 2/2017. (11.10.) AB határozat tartalmát tekintve, a vádlott ésszerű határidőn belüli elbíráláshoz való joga sérült, mely jogsérelem kiküszöbölése a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása érdekében is szükséges.
A járásbíróság álláspontja szerint a vádlott büntetőügyében olyan mérvű az időmúlás mely miatt nem csak – a Btk. 82. §-ában meghatározott enyhítő szakasz alkalmazásával – a törvény szerint kiszabható legrövidebb büntetés megállapításával, hanem ezt meghaladóan a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésével küszöbölhető ki a vádlottnak az ésszerű határidőn belüli eljáráshoz való joga sérelme.
A bíróság ugyanezen indokok alapján a Btk. 61. és 62. § alapján nem látta indokát a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásának. Az ügyész a Btk. 52. § (1) bekezdés b) pont és 54. § e) pontja alapján indítványozta, hogy a bíróság a vádlottat tiltsa el foglalkozás gyakorlásától, mivel a cselekményét a foglalkozásának felhasználásával szándékosan követte el és a Btk. alkalmazásában foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető a civil szervezetnek a civil szervezetekről szóló törvényben meghatározott vezető tisztségviselője.
A vádlott valóban mint civil szervezet – alapítvány – vezető tisztségviselője, ezen foglalkozásának felhasználásával szándékosan követte el a bűncselekményt, azonban a bíróság megítélése szerint a cselekmény elkövetése óta eltelt igen hosszú időre, az ezen időszakban a vádlott által tanúsított kifogástalan vezetői tisztviselői tevékenységre figyelemmel a vádlottal szemben a foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabása rendkívül méltánytalan lenne, az időmúlás alapján megváltozott életviszonyaira is figyelemmel.
Ezért a járásbíróság a már hivatkozott 2/2017. (11.10.) AB határozatra utalva az időmúlás miatt bekövetkezett vádlotti érdeksérelem ellensúlyozása céljából is, a vádlottal szemben a foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabását mellőzte.
A járásbíróság Czinege Józsefné sértett magánfél polgári jogi igényét a Be. 335. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel érdemben bírálta el.
A bíróság a vádlottat a cselekmény elkövetésekor hatályban volt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. 339. § (1) bekezdése alapján, míg a fizetendő kamat mértékét ugyanezen tv. 301. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel a 2013. évi XXXIV. tv. 14. § (10) bekezdés d) pontjában foglalt módosításra is – kötelezte a vádlottat a kártérítés összege után késedelmi kamat megfizetésére.
A járásbíróság a Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. 344. § (2) bekezdése alapján 30 napban határozta meg a teljesítési határidőt a követelés összegére is figyelemmel.
A bíróság a vádlottat az illetékekről szóló többszörösen módosított 1990. évi XCIII. tv. 42. § (1) bekezdés a) pontja alapján kötelezte az eljárás során felmerült eljárási illeték megfizetésére.
A bíróság a vádlottat kötelezte a 25/2016. (XII.23.) IM rendelet 6. § (1) bekezdése alapján ugyanezen rendelet 3. és 4. § meghatározottakra figyelemmel, valamint a rendelet 5. §-ában foglaltakra tekintettel a magánfél, illetve annak képviselője díja megfizetésére.
A bíróság a vádlottat a Be. 338. § (1) bekezdése alapján kötelezte a nyomozati szakban és az elsőfokú bírósági eljárásban – kivéve az eljárás megismétlése kapcsán – felmerült bűnügyi költség megfizetésére; annak megállapításával, hogy az eljárás megismétlése folytán felmerült további bűnügyi költség a Be. 403. § (5) bekezdése alapján az állam terhén marad.
Karcag, 2018. március hó 2. napján
Donkó Gábor s. k. ülnök • Dr. Gy. Molnár Sándor s.k. a tanács elnöke • Batyiczki Sándorné s. k. ülnök
Az ítélet aláírásában akadályozott ülnökök helyett is: Dr. Gy. Molnár Sándor s. k. a tanács elnöke
A kiadmány hiteléül:”

Megjegyezném: A „csillagszemű” Mónika kötődését azidőszerinti élettársán keresztül a Jobbikhoz!

Ennek a marhatolvaj – egyszerű emberek kifosztásában jeleskedő – bűnbanda a dorbézolásainak „védnöke” volt Ragály Tonyó.

Végül pedig – de nem utolsósorban – ki kell emelni „Vitorla” szerepének döntő fontosságát ennek az aljas ügynek a jogi végigvitelében. Közreműködését a Czinege – család RÉSZBENI ÉLETBENMARADÁSÁBAN! Sajnos a kifosztás és ellehetetlenülés miatt volt családtag, aki meghalt!

KÖSZÖNJÜK „VITORLA”! ELISMERÉSÜNK!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!