A török hadsereg is megerősítette Kardigan dühöngését:”Olajág” néven tegnap délután kettő órától szárazföldi és légi offenzívába kezdett Szíria északi részén, amelynek célpontja a Népvédelmi Egységek (YPG) nevű kurd milícia.
Ankara a terrorszervezetként nyilvántartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) bábjának tartja a Washington támogatását élvező YPG-t. A török katonaság leszögezte, hogy a “nemzetközi szerződésekben biztosított önvédelmi jog alapján” indított hadművelet során tiszteletben tartják Szíria területi egységét.
Ennek során eddig – a tüzérségi akciókon túl – három rakétát lőttek a kurdok állásaira, a légierő 72 gépe pedig 108 célpont ellen 113 támadást hajtott végre.
A kurd válasz sem váratott magára. Az éjszaka folyamán kilenc határmenti török településre rakétákat lőttek ki.
Orosz katonai és politikai elemzők véleménye szerint a pontosan az afrini kurdok ellen indított török támadás úgy kell az USA-nak, mint az éhezőnek egy falat kenyér.
A törökök ugyanis azt a kurd területet támadják, ahol éppenséggel a “legoroszbarátabb” kurdok tanyáznak, akik az Aleppoért vívott harcok során kizárólag az orosz és szír kormányerőkkel működtek együtt.
Ezek az elemzők nem is tartják véletlennek a törökök Afrin kanton elleni támadását. Néhányan odáig “merészkednek” a következtetéseikkel, hogy a nagy Kardigan-USA csahogás volt egy titkos török-amerikai oroszellenes paktum firhangja.
Abban mindenki egyetért, hogy a 29-30-ra Szocsiba összehívott Szíria konferenciára akár döntő hatása is lehet az “Olajág” akciónak.
Erősödnek a vélemények, miszerint Oroszország – Szíria – Irán KÖZÖS LÉPÉSEKET KELL HOGY TEGYENEK A TÖRÖK AGRESSZIÓVAL szemben.
Moszkvából ezidáig érdemi reakció – a “külvilág számára” jól érzékelhető módon – Kardigán provokációjára még nem érkezett.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ez Törökországon belüli polgárháborut generál.
Törökországban rengeteg kurd él.
A Kurd forro vérü nép.
Most erdogán felbaszta az agyvizüket,és a török belpolitika felforr.
Külpolitikai hatása az olyan bonyolult,hogy a begabolyodott horgászzsinort egyszerübb kibogozni.
Usa érdek
Orosz érdek
Szunita érdek
Siita érdek
Izraeli érdek
Sziriában mindenki mindenkinek a szövetségese,Sziriában mindenki mindenkinek az ellensége.
sziria bármikor lángba borithatja az egész közelkeletett.
Ami Oroszország olajbevételére pozitiv hatást fog gyakorolni.
Egyszerü az Irániak Átkuldik Törökbe Speciális kurd alakulatokat.
A Pkk volt tagjai Törökország infrastrukturáját Hidakat ,generátorokat,erömüveket,
semmisitenek meg.
Napi 20-50 célzott robbantás turistaközpontok ellen.
Az Oroszok hadják ,hogy Sziria berobbantsa Szaudarábiát.
Utána az Usa dilletáns stratzégáknak köszönhetöen,az Orosz olajbevétel 100%-kot fog ugrani.
Meglátásom szerint a közel keleten csak akkor lenne igazán béke, ha szaud arábiából nem jönne kőolaj. Csak hát se az oroszok, se az irániak nem tesznek ez ellen semmit, pedig mindkettőjük érdeke lenne.
Megkérdem én:
A Pentagonba már csak a hülyéket veszik fel?
http://orientalista.hu/torokorszag-buszokkal-szallitja-az-iszlamistakat-a-sziriai-kurdok-ellen-kepek-video/
A kurdok rossz oldalt választottak, s ennek most megisszák a levèt.
Eddig arról szóltak a hírek, hogy a kurdok amerikai segédlettel építik ki a határörizetet.
Most “orosz-barát ” kurdok lettek?
Rakétázzák a török oldalon lévő településeket? Ott nem kurdok laknak??
Nekem itt valami nem kerek.
Az én meglátásom szerint a törökök Putin engedélyével lövik a kurdokat, mivel azok külön közigazgatást akarnak kialakítani az amerikaiak által megszált területen.
Admin:
Szét kell választani a kurd-kurd területeket Szíriában. Az afrini kurdok az oroszbarát kurdok, a manbidzsi kurdok-akiket az USA-tákolgat, azok akarnak (?) határőrséget! Csakhát a törökök inkább az afriniakat támadják.
Idézet egy korábbi hírből:
“Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint az USA állandóan félrebeszél. Egyre több tény bizonyítja, hogy az amerikaiak lázasan buzgólkodnak Szíriában “az alternatív hatóságok” kiépítésén. Ez pedig határozottan ellentétes minde eddig általuk aláírt kötelezettségeikkel.”
Irának nem érdeke az eszkaláció. Pláne nem egy török konfliktus.
Nekem az a furcsa, hogy ahogy elindult a török támadás – még csak légi – az orosz külügy már közölte is, az orosz egységeket kivonták a körzetből. Ha tudtak a török tervekről, akkor azt ők engedélyezték is egyben.
Van egy viszonylag egyszerű (lehetséges) magyarázata is annak, miért az afríni kurdokat támadják a törökök és klienseik: mert ott a legegyszerűbb a dolguk. A másik oldalon már “határvédelem” van, és többek között amerikai kapcsolat biztosítja az utánpótlást. Afrín környékének oldalán viszont beékelődött egy vegyes türkmén/turkomán és arab terület, az erősítéseket pedig, mint korábban láthattuk, a szír kormány által uralt területen keresztül lehet csak küldeni. Ez körülményesebb, ráadásul a török több irányból is alacsony kockázattal támadhat (nem kell félnie pl. a kurdoknak juttatott fegyverek nagyobb részétől). Az oroszok itt most kénytelenek engedni, stratégiai okokból.
Mégis milyenek azok a”sratégiai okok” t. Fergetek ? Szerintem CSAK EGY “STRATÉGIAI OK” jöhet számitásba, éspedig a törökök NATO tagsága, és ez szerintem elégé NYOMÓS “STRATÉGIAI OK”szerintem. Fél ujjat húzni egy NATO tagálammal, mert az BELÁTHATATLAN KÖVETKEZMÉNYEKKEL JÁRHATNA, szerintem,
létezik más mód is, mint katonai kényszer.
pl a gazdasági kényszer, stb
A törökök kihasználják a helyzetüket. A NATO-ban betöltött szerepük a mostani török vezetés mellett amolyan se veled, se nélküled dolognak tűnik. Egy jó stratéga, mint Putyin (és tanácsadói) ezt biztosan értékelik. Jelenleg Törökország a NATO tagjaként, figyelembe véve az általa gerjesztett feszültségeket, szerintem hasznosabb Oroszországnak, mintha nyílt lépéseket tenne az eltávolodás felé. A Fekete-tengeren túli orosz jelenlét szempontjából megkerülhetetlen tényező, szíriai és további térségi céljaik eléréséhez szintén. És mellesleg gazdasági szampontból is jelentős, bár inkább közvetett partner, nem beszélve Törökország kaukázusi és közép-ázsiai kapcsolatairól. Ezzel szemben PKK-PYD kérdése alighanem kevésbé fontos, bár nyilván számít Oroszországnak, Törökországnak pedig nagyon is. Az Egyesült Államoknak sem jelentéktelen ez, csakhogy erőteljes támogatása a török érdekekkel ütközik (mellesleg a célja aligha a kurdok felemelése, inkább a szír kormánynak és szövetségeseinek a hátrányba hozása). Szíria legitim kormányának is számít, elsősorban az ország szuverenitása és a várható újabb (gyakorlati) területi veszteségek szempontjából, de persze az sem mindegy, mi történik a kisebbik rossz “szövetségessel”, amely eddig nem volt abban a helyzetben, hogy fellépjen vele szemben, inkább okosan együttműködő volt. Megtámadásuk Szíriának hátrány, a PYD-nek hátrány, az Egyesült Államoknak és Izraelnek (Törökország pozícióinak javulása miatt) hátrány, az oroszoknak még elviselhető hátrány, ami később előnnyé kovácsolható, a törököknek meg jó. Ha sikerül elérni a céljaikat az afríni területek határsávján, akkor függetlenül attól, hogy Manbidzs sorra kerül-e vagy sem, a végén két NATO-taghoz kötődő irányítású, de egymással konfliktusban álló terület lesz egymás mellett, amelyek kompromisszumokat lesznek kénytelenek kötni egymással. Tehát a térségben meggyengülhet az amerikai-izraeli, és a vele kényszerházasságra lépett öböl menti arab (elsősorban szaúdi) érdekérvényesítő képesség, míg Törökországé erősödik. Szaúd-Arábia ezek után gondolhatja úgy, hogy a török vagy szír szempontoknak kevésbé enged, és politikailag (nem katonailag, hiszen a fegyverek az YPG-n keresztül kerültek leosztásra, ott pedig valószínűleg ügyeltek az erőviszonyok megtartására) meggyengítheti az SDF-et a hozzá kötődő beduinokkal, amiből még érdekes dolgok is kisülhetnek az Irán-fóbiája miatt. Oroszország Szíria ügyében úgy járhat el, hogy tudja: a legerősebb darabot támogatja az oszágból, miközben Törökországot is, Szíriát is, sőt már az olajon kívül egyéb lehetőségeket keresni kényszerülő szaúdiakat is egyre több szál fűzi hozzá, ami előnyök mellett hátrányokkal is jár. Vagyis hosszú időnek kell még eltelnie, amíg az érdemi rendezés bekövetkezik, addig Oroszország nyilván megteszi azt, amit még tud és az érdekében áll. Például a gyakorlatban elnézheti (bár nemtetszését kifejezve), hogy a törökök az afríniak mellett a kurd “határőrség” ellen is támadást indítsanak (akiket alighanem “garanciaként” hozott létre az USA, hogy a fegyverek ne kerülhessenek át Törökországba, csakhogy ebben a törökök nem bíznak), mert tudják, hogy a fegyverrel való ellátásukat Trump felfüggesztette. Ekkor az amerikaiak újból küldhetnek fegyvereket és egyéb támogatást, de csak Irakon keresztül. Irak, hogy csökkentse függőségét az USA-tól, és a túlzott kurd megerősödés ellen Törökországgal együtt hatékonyabban lépjen fel (ezzel elkerülve a PKK ellen indított, határon átnyúló török büntetőakciókat, amelyek ellen mindig tiltakozott), tovább közeledhet Oroszországhoz, ami végül akár azt is eredményezheti, hogy a kurdok és a velük együtt rekedt egyéb néptöredékek utolsó utánpótlási vonala is lezárulhat egy idő után. Ebben az esetben a konfliktusok miatt az Egyesült Államok végül a PYD/YPG mögül ugyanúgy kiallna, mint Irakban tette Barzaniékkal, és a kurdok értelemszerűen Aszad felé közelednének, míg a vele szemben ellenséges beduinok harcosai hiába akarnák felújítani a határon átnyúló kapcsolataikat és a lefejezős-kegyetlenkedős terroristáskodást, már nem lesznek abban a helyzetben, hogy ezt megtegyék. A török persze befolyása alatt tartaná, amit klienseivel és katonáival megszerzett, de az olajban gazdag területek visszakerülhetnének a szír kormány ellenőrzése alá, a maradék pedig befagyna. Ez egy olyan végkimenetel lehetne, amelynek hatására ha nem is válna a szó szoros értelmében “multipolárissá” a térség, hiszen még mindig messze az amerikai-izraeli páros lenne a legerősebb, a befolyásuk jelentősen csökkenne egyes térségi középhatalmak (Törökország, Irán) javára.
a látszatnak megfelelő magyarázat, de a látszat az mindig csal. A valóság kicsit arrébb van. Keresd meg a Jemeni elnök nyilatkozatát, és rájösz.
Ha kardigan cigánykodik, akkor az örök áruló nép a magyar “törökösködik”? A címadó a tudását devalválja az ostobaságával. Érthetetlen!
Ülj le, egyes.
Ja! Ilyen amikor nyelvészkedik az, aki nem tud tartalmi különbséget tenni a cigánykodik és mondjuk a magyarkodik között.
Egy és ugyan az: Önmentés-önhülyeség és a hülyeség magyarázata. Te ne le ülj, hanem feküdj és mássz el!