Egy titkos kormányjelentés szerint nagy bajban van a szakképzés
Egyre népszerűtlenebb hiányszakmák, eredménytelen Hídprogram, lemorzsolódás, elöregedő pedagógusok – ez jellemzi a szakképzést egy a kormánynak készült, nem nyilvános jelentés szerint.
Hiába próbálták ösztöndíjjal népszerűsíteni a hiány-szakképesítéseket, annak nem volt egyértelmű pozitív hatása, ahogyan a korai iskolaelhagyók szakmaszerzését szolgáló programoknak sem – derült ki a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) megbízásából készült, lapunk birtokába került nem nyilvános, 2017 júniusi jelentésből. A hiány-szakképesítések (mint például ács, cukrász, szakács, hegesztő) támogatására 2010-ben hozták létre a Szabóky Adolf Szakképzési Ösztöndíjat, ám az eredményekből nem olvashatók ki pozitív irányú változások, a hiányszakmák továbbra is népszerűtlenek.
A lemorzsolódás csökkentését és a korai iskolaelhagyók szakmaszerzését célzó Arany János Programok és a Hídprogramok sem javítottak sokat a helyzeten. Előbbiekben egyre kevesebb iskola és diák vesz részt, a jelentés szerint itt „feltétlenül szükséges a kedvezőtlen tendencia megfordításához szükséges lépések kialakítása. A Köznevelési (Híd II.) és a Szakképzési Hídprogramban is egyre kevesebben vesznek részt. A Híd II.-ben ráadásul csak a képzést megkezdők 10-30 százaléka szerez részszakképesítést. „A hátrányos helyzetű fiatalok szakmához juttatására bár történtek intézkedések, de ezek nem érték el az elvárt eredményt” – olvasható a jelentésben. Pedig a lemorzsolódás és a korai iskolaelhagyás mértékét a jelentés szerzői is aggasztónak tartják. „Legutóbb tizenegy éve volt olyan magas a korai iskolaelhagyás aránya Magyarországon, mint 2016-ban” – írták. Hozzátették: miközben Magyarország egyre távolodik a kitűzött céltól (vagyis attól, hogy 2020-ra 10 százalék alá csökkenjen a korai iskolaelhagyók aránya) a tagországok összesített átlaga folyamatosan javul. A jelentés megemlíti: míg a gimnáziumokból lemorzsolódottak aránya alacsony és egyenletesen 7 százalék körüli, a szakgimnáziumokból lemorzsolódottak aránya meghaladja a 15 százalékot. Ugyanez a szakközépiskolákban már 25 százalék, és folyamatosan romló képet mutat.
A jelentés szerint ez összefügg a diákok alacsony szövegértési és matematikai eszköztudásával. „A teljes 15 éves korosztály mintegy 25 százaléka alapvető számolási és szövegértési problémákkal küzd, gyakorlatilag funkcionális analfabétának tekinthetőek, így a szakmai készségeik megfelelő fejlesztése sem lehetséges” – írták.
Problémát okoz a pedagógushiány és a tanárok elöregedése is. Miközben a kormány nyilvánosan tagadja, hogy hiány lenne pedagógusokból, a jelentésben feltüntetett adatok szerint a középfokú oktatásban teljes és részmunkaidőben foglalkoztatott pedagógusok száma a 2016/2017. tanévben 306-tal kevesebb, mint egy évvel korábban, és 913-mal kevesebb, mint a 2014/2015-ös tanévben. Hosszabb időtávra visszatekintve, 3899 fővel kevesebb, mint a 2007/2008-as tanévben. A jelentés szerint a szakközépiskolákban tanítók száma csökkent jelentősen: a 2012/2013-as tanévben 8910, a 2016/2017-es tanévben már csak 7382 főt tett ki.
A szakgimnáziumban tanító pedagógusok korcsoportonkénti megoszlásáról azt írták, hogy a 2012-2016-os időszakban a 25-29 évesek, a 30-34 évesek és a 35-39 évesek körében jelentős a csökkenés (a 25-29 évesek csupán 52 százaléka maradt a tanári pályán), a 60-64 évesek korcsoportjába tartozó tanárok létszáma viszont több mint a duplájára nőtt. Ugyanez a tendencia érvényesül a szakközépiskolában tanítók esetében is. A jelentés szerzői szerint a pedagógus életpálya bevezetése „nem feltétlen” oldja meg a problémát, ahogy a kormány által sokat emlegetett, az utánpótlás biztosítására létrehozott Klebelsberg Ösztöndíj sem. „A szakképzést érintő szakmai tanárhiányon az eltérő, közismeretre fókuszáló szempontrendszere okán a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj sem tud jelenleg értékelhető módon segíteni” – fogalmaztak.
A jelentés szerint mindebből jól látható, hogy az elmúlt időszakban bevezetett szakképzési intézkedések hatása „nem tudta megfelelően ellensúlyozni a korábban elindult kedvezőtlen folyamatokat”.
(nepszava)
Bal-Rad komm: A problémát MOST MÉG nem is igazán érzékeljük. Egy eredendően az ország fölszámolását célzó, bűnös politikai rendszer már több mint negyedszázados regnálásának a jövőbeni hatása lesz a megsemmisítő.
A lesilányított közoktatás – és általában is a közoktatásnak mint állami privilégiumnak a megszüntetése – kitermelte az eredményét.
(Aligha véletlen, hogy Donbasszban VISSZATÉRTEK A SZOVJET ÉRA oktatási szisztémájához! ORSZÁGOT KELL ÉPÍTENIÜK! Bár OTT VAN saját gazdaság, és nincs szaporított deviancia!)
A Döbrögisztánná silányított, önálló gazdaság nélkülivé fosztott országban a tervezhetőség megszüntetése eredményezte a fájó jövőt! Már most látszik a baj!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
A fenti cikk olvasása közben jutott eszemben. A felsőoktatásba a közeljövőben (vagy talán már most is) bemeneti feltétel egy idegen nyelvvizsga. Természetesen elfogadom azt (magam is beszélek angolul), hogy az emberi kapcsolatok, a szakmai fejlődés és az élet számos területén fontos az idegennyelv ismerete, de nem tudom (persze nem vagyok szakember), hogy valaki nyelvismeret nélkül lehet-e jó pedagógus, mérnök vagy akár orvos. A magyar egészségügynek nem az a legnagyobb problémája, hogy egy angol nyelvű szaklapban megjelenő új gyógyítási módszereket el tudja-e olvasni az orvos. Miért nem lehet elképzelni azt, hogy valaki Magyarországon akar magyarul gyógyítani, tanítani, színészkedni, stb.? Természetesen az nagyon jó, ha valaki beszél nyelvet, de miért van az, hogy ha M.o.-n értelmiség akar valaki lenni kötelező közelednie egy globalizált világhoz. Persze lehet, hogy rosszul gondolom, mint írtam nem vagyok oktatási szakember.
Maximálisan egyetértek veled, és ha megengeded válaszolok a „miértre”…
Azért, hogy a Magyarországon végzett mérnök, orvos, tanár, akárki, nemzetközi rabszolga lehessen. Nyelvtudás nélkül ugyanis a szakmai tudás semmit sem ér.
Józ ! és Rosi Nante !
Maximálissan egyet értek ,de nem fogadom el,hogy ” Nyelvtudás nélkül ugyanis a szakmai tudás semmit sem ér.”
Jó lenne egy ici-pici egészséges nemzeti őntudat!Ma már nem kötelező feltüntetni az árukon magyarul semmit! Szeretném látni,hogy bárhol a világon ezt meg lehetne tenni,hogy a hivatalos nyelven nem tájékoztatnák az ügyfelet!
Én meg veled értek egyet, és egyértelműbbé teszem amit írtam:
Nyelvtudás nélkül ugyanis a szakmai tudás semmit sem ér külhonban.
Értsd úgy, hogy aki csak magyarul tud, magyarul tanulta a szakmáját, az csak Mo-on tud vele érvényesülni, máshogy kifejezve, csak Mo-nak tud használni. Ahhoz, hogy más országok, népek ki tudják ezt a tudást használni, ahhoz kell az idegennyelvtudás.
Ez a felfogás nem zárja ki, hogy bárki, bármikor bármilyen nyelvet tanuljon ill. az ez irányú tudását a maga és országa számára kihasználja. Sőt, ez kívánatos is.
De: „Miért nem lehet elképzelni azt, hogy valaki Magyarországon akar magyarul gyógyítani, tanítani, színészkedni, stb.? ” -és ehhez nem kell idegennyelvtudás…
+ 1, mert a kötelező nyelvtudástól nem fogsz többet tudni a szakmáról.
A magyar mérnök többnyire nem tudott nyelveket, de aki akart mindent megtudott az új elmééleti és gyakorlati szaklapokból, és bármely nyelven is jelent meg valami azt le lehetett fordítatni. Vagy a Moszkvában müködő forditó iroda a világ összes lapját könyvét lefordította oroszra (több mint 4000 fordító dolgozott ott ), és onnan már könnyen ment a magyarra fordítás.
A napi jó munkához, meg nem a legújabb ismeretek megszerzésén át vezet az út, mert azt elöbb ki is kell dolgozni. És csak ezután átültetni a napi gyakorlatba.
Az ismeretek és eredmények töredéke érhető csak el magyarul, sajnos. Még a legújabb munkamódszereket is gyakran külföldön kell eltanulni, majd bevezetni otthon. Ahol van pénz, van jó iskola, és sok a kísérletező, dolgokat kutató ember, akik nem vágynak/nem mehetnek máshova, ott a tudás felhalmozódik.
A Nyugathoz való csatlakozással jöttek a jogdíjak is.
Szóval a Sci-Hub és a Library Genesis nélkül még ma is sok ember meg lenne lőve, bevallják vagy sem.
Legyünk őszinték. Ebben a korosztályban ennyi a cigányság aránya. Szakközépiskolában tanító ismerős alig várja, hogy nyugdíjba mehessen, mert nem bír velük.
Fegyelmezetlenek.
Én értek a nyelvükön.
A magyarok nyelvén is értek.
Tisztel mind a cigány mind a magyar.
Ha minket meglopsz,akkor a jövöben tudni fogod mi a tisztelet.
Most is egy magyar arogáns tolvaj aktáját várom.
Igérem a jövöben tudja mi a tisztelet,és alázat,ebben jok vagyunk.
Nincs ezekkel semmi baj!Valamikor az ifjú segédek elmentek külhonba ellesték az okosságot ,majd haza jöttek és itthon kamatoztattákaz vagy tovább fejlesztették!
A lényeg lenne az egészséges nemzeti őntudat és nemzeti büszkeség,nem pedig a megalkuvás ,meghunyászkodás!
Igen, kutyából nem lesz szalonna…
Van egy észrevételem: a mai fiatalok azt látják, hogy a sok zsidó és velük egy húron pendülők munka nélkül (mert fizikai termelő munkát szinte egy sem végez ) szereznek vagyonokat , jólétet (pl.: Orbán aki soha egy percet sem dolgozott a való világban, csakis a politikából él ) és tisztességes munkát végzők alig vannak megfizetve. Ezért ahogy lehet vagy keresnek léhütő munkát, állami helyeken, vagy elmennek az országból. Megfigyelhető, hogy a médiák szinte sulykolják, hogy odakint 6 x a fizetés, persze nem egészen így van. Ismerős nővérke, aki a szakfőiskolát is elvégezte, nyelvet tanult négy éve, mert itt a nővérszállón sem tudott igazán komolyan félre tenni, még nyugdijra sem és kiment németbe dolgozni.
3 hónap spec. nyeltanulás és orvosi szintű munkákat bíztak rá, mert onnan is elmennek az orvosok svédbe, amerikába, ausztráliába. Szó sem volt napi 8 óráról, inkább 12, hármnaponta ügyelet és szinte csak kéthetente volt hétgégéje. A költségeket levonták, nálunk a betegek kajáját eszik, ott fizetniűk kell érte, az élet sokkal drágább a lakás piacon, kb kétszer annyit tud félretenni, mint itthon tett. Mióta a migráns kérdés napi üggyé vált, őt is jobban lenézik, hogy idegen (nem német ), magányos , mert mindenkije itthon van. Még kint él, de csalódott.