Magyarországon ma koldulásért vagy például úttesten gyaloglásért is pénzbírságot lehet kapni.
A megbírságoltak sokszor szegény emberek, akik élelemért koldulnak, vagy a megélhetésük miatt kényszerülnek szabálysértésre.
Ha nem tudnak fizetni, akkor rövid úton börtönbe kerülnek.
Megmutatjuk, mennyire egyszerű ma Magyarországon szabálysértés miatt elzárást kapni.
És hogy kik azok, akik emiatt börtönben ülnek.

2016-ban egy 54 éves férfi kilépett a kocsma ajtaján, majd úgy döntött, átmegy a hely előtt húzódó négysávos út túloldalára. Mindenki így csinálja a környéken, így neki sem volt kedve több száz métert gyalogolni a legközelebbi zebráig. Őt azonban pont észrevették a rendőrök és meg is büntették 60 ezer forintra. “Sávonként 15 ezer” – mondta róla a férfi. Azt tudta, hogy szabálysértést követ el, arra azonban nem számított, hogy ezért több tízezer forintra bírságolják. Nem is tudta kifizetni, helyette 12 napot töltött a börtönben, hogy leülje a bírságot.

Az 54 éves férfi egyike annak a 46 fogvtartottnak, akikkel még 2016-ban beszélgettek egy kutatócsoport tagjai négy különböző magyar börtönben.

Van köztük a devizahiteles kamionos, akinek lejárt a jogosítványa, kétgyerekes családapa, aki lámpa nélkül biciklizett, és ezért több alkalommal sokszázezer forintra büntették. Miért csapda számuka a legegyszerűbb szabálysértési bírság is?

Már a rossz bicikliért is bírság járhat
Az utóbbi öt évben átlagosan 200 és 400 fő közé tehető azoknak az embereknek a száma, akik naponta az elzárásukat töltik a magyar büntetés-végrehajtás intézményeiben. Azaz nem ítélték el őket semmilyen bűncselekményért, és nem is előzetes letartóztatásban vannak. Az elzárás ugyanis egy külön büntetés-végrehajtási kategória, amit ugyan történetesen egy börtönben kell eltölteni, de ezeknek a fogvatartottaknak nem bűncselekmény miatt kell börtönbe vonulniuk, hanem például azért, mert korábban nem fizettek ki egy rájuk kirótt pénzbírságot.

Pénzbírságot pedig manapság nagyon könnyű összeszedni Magyarországon:

Pénzbírság járhat azért, ha valaki lámpa nélkül biciklizik,
Ha az úttesten sétál a járda helyett,
Ha koldul,
Ha jogosítvány nélkül vezet.

Ilyen esetekben a rendőr több tízezer forintos bírságot is kiszabhat. Ha pedig ezt a megbírságolt nem tudja, vagy nem akarja kifizetni, akkor akár le is dolgozhatja. Ha nem dolgozza le, akkor a büntetést átváltoztatják elzárásra, és 5000ft/nap-os átváltással leülheti a büntetését egy magyar börtönben.

Sokan azonban egyszerűen nincsenek tisztában azzal, hogy pénz helyett dolgozhatnának is, mások pedig elvesznek az ehhez vezető bürokrácia útvesztőiben, így mindenképpen a börtönben kötnek ki.

De mi van akkor, ha koldus azért koldul, mert másképp nem jut ennivalóhoz? Ha a sofőr azért vezet jogosítvány nélkül is, mert máshogy nem tudja összeszedni a pénzt a korábbi bírsága kifizetésére, és ezért újra megbírságolják? És hiába bírságolják százezrekre, akkor sem fog felhagyni vele? A kutatás során éppen az derült ki, hogy az elzárt szabálysértők között nagyon sok az ilyen ember.

Ezért kiválasztottak néhány olyan büntetési tényállást, amely köthető ezekhez az emberekhez. Például a koldulást, a közúti közlekedési szabálysértést vagy a tiltott prostitúciót, és kifejezetten olyan fogvatartottakkal akartak beszélni, aki ezek miatt ülnek börtönben.

Végül 34 férfival és 12 nővel beszéltek, akik az abban az időszakban elzárás miatt börtönben lévő fogvatartottak 9 százalékát tették ki. A legfiatalabb 20 éves, a legidősebb 62 éves volt. A velük készített interjúkból szemezgetünk most mi is.

Sokaknak munkája nincs, csak családja

Egy 20 éves fiú nyolcadmagával élt együtt egy házban. Három műszakban napi 12 órát dolgozott, de egyszer lemeszelték és megbírságolták, mert nem volt prizma és csengő a biciklijén. Nem fizette be, annyi volt a munkája, hogy nem volt rá ideje. Nélkülöztek, ebből arra lehetett következtetni, hogy egy nap hazavitt tüzelőnek egy szatyorban egy öl fát, amit a házuk mellett talált, szerinte a közmunkások hagyták ott, miután kivágták. A rendőrök elkapták, és azt mondták, az erdőből hozta a fát, ami lopásnak számít.

“Maga is elhozta volna, mindenki elhozta volna, tüzet gyújtani kell!” – mondta, de ez nem hatott meg senkit, ezért börtönbe zárták.

A kutatók szerint a legtöbb esetben a szabálysértési cselekmény szorosan kötődött az elkövetők társadalmi helyzetéhez és megélhetéséhez. Csak a megkérdezettek 22 százalékának volt az elkövetés idején stabil munkahelye. Ezzel szemben sokan alkalmi vagy feketemunkából éltek. Heten dolgoztak közmunkásként, 10 embernek pedig egyáltalán nem volt semmilyen munkája, ők szociális segélyből éltek. Közben több mint a harmaduk kiskorú gyereket nevel.

Sokuknak nem ez volt az első szabálysértési ügye, a felüknek azonban soha az életében nem volt súlyosabb összetűzése a törvénnyel, mint egy szimpla szabálysértés.

A sokadik alkalommal elzárást töltők elsősorban kerékpáros közlekedési szabálysértéseket (például lámpa, prizma, láthatósági mellény hiánya, nem a kijelölt kerékpárúton való közlekedés) követtek el, vagy koldultak. Felhalmozták a bírságokat, amelyeket végül képtelenek voltak kifizetni, ezért azokat átváltoztatták elzárássá.

Egy hajléktalan férfinak például több mint 70 szabálysértési ügye volt – elsősorban koldulásért és szemetelésért -, ezeket az 15-20 ezer forintos bírságokat változtatták át elzárássá, ami összesen két éves börtönt jelentett neki. „De hát nem bűnöztem, mert aki rabol, az persze kerüljön börtönbe, de én csak koldultam, nem bántottam senkit…”- mondta. Hozzátette azt is, volt, hogy a rendőrök bírság helyett inkább beültették az autóba, elvitték a város határán túlra, majd otthagyták, hogy gyalogoljon vissza.

Az egymás után érkező büntetések nem csak a koldusokat, hanem azokat is érzékenyen érintették, akiknek az autójuk a munkaeszközük.

Az egymás után érkező büntetések nem csak a koldusokat, hanem azokat is érzékenyen érintették, akiknek az autójuk a munkaeszközük.

Egy 36 éves, két gyereket nevelő férfi kamionsofőrként dolgozott, közben pedig a devizahitelét törlesztette. Egyszer azonban lejárt a jogosítványa és az egészségügyi alkalmassági engedélye is. Ezek miatt egymás után kapott több százezer forint pénzbírságot. A vezetéssel azonban nem hagyhatott fel, különben nem tudott volna pénzt keresni, és nem tudta volna kifizetni a pénzbírságot, ezért újra meg újra volán mögé ült, és újra meg újra megbírságolták. Összesen félmillió forintot fizetett ki, mire azt mondta, nem képes tovább törleszteni.

Volt, aki még a börtönbe sem tudott egyszerűen bejutni

A kutatók számára az is kiderült az interjúk során, hogy a megkérdezettek nagyon szégyellték magukat azért, mert börtönbe kerültek. Többen titkolták ezt a gyerekeik elől, mások a munkaadójuk elől is, ami azért problémás, mert így inkább kockára tették a stabil vagy az alkalmai munkájukat, mintsem hogy vállalják, elzárták őket. Sokakat egyik napról a másikra vittek el a rendőrök, volt olyan fogvatartott, akinek a munkaadóját a Helsinki Bizottság ügyvédje értesítette arról, hogy az alkalmazottját elzárták, és nem csak lóg.

A kutatók olyan fogvatartottakkal beszélgettek, akiknek börtönbe kellett vonulniuk, holott a büntetésüket akár le is dolgozhatták volna 5000ft/6óra váltóval, közérdekű munkával, és akkor nem kellett volna börtönbe menniük. A közérdekű munka ráadásul nem egyenlő a közmunkával, munkaidőn kívül lehet végezni (legalább heti egy napon, de akár hétvégén is), nehogy emiatt veszítse el a rendes munkahelyét a szabálysértő.

A gond az, hogy sokan ezzel egyáltalán nincsenek tisztában. A kutatás szerint a megkérdezetteknek csupán a 15 százaléka mondta azt, hogy a rendőrök elmagyarázták neki, a büntetését kiválthatja például munkával. Levélben is eljuthatnának hozzájuk az ügyükben hozott határozatok, sokan azonban máshol vannak bejelentve, mint ahol éppen tartózkodnak.

Ha pedig meg is érkeznek, a tájékoztatók nyelvezete egyáltalán nem olyan, amelyet ezek az emberek könnyen megérthetnének.
Így végül sokan azt sem tudták, mi a különbség a közérdekű és közmunka között. Volt, aki azt mondta, nem tudnak egy héten keresztül “ingyenmunkát” végezni, hiszen ott a rendes munkájuk is, arra pedig csak később jöttek rá, hogy ha elzárják őket, akkor ténylegesen kiesnek a munkából, míg a közérdekű munkával nem. Volt olyan is, aki elvállalta a közérdekű munkát, de egyszerűen képtelen volt teljesíteni.

Egy 23 éves családapa elfelejtette átíratni az autóját, és bekapcsolni a biztonsági övét, ezért végül közérdekű munkát kellett végeznie. Ehhez napi két és fél órát kellett utaznia, és háromezer forintos útiköltséget fizetnie. Nyolc nap után úgy döntött a család, hogy ezt nem engedhetik meg maguknak, ezért abbahagyta a munkát, és elzárást kért.

A megkérdezettek átlagosan 114 napot töltöttek börtönben (volt, akinek több mint 1000 napot kellet ülnie tiltott prostitúció miatt). Ez sok idő és meg is érezték az emberek, ráadásul egyes esetekben a börtönben töltött idő alatt még nőtt is a napok száma, amennyit még rács mögött kellett maradniuk, a bíróság ugyanis folyamatosan változtatta át a korábban kapott pénzbírságaikat elzárásra.

Maga az elzárás pedig még úgy is megterhelő volt számukra, hogy elvileg a börtönökben kevésbé szigorúan kell bánni velük, mint a valódi elítéltekkel.
Például szabadon mozoghatnának a körletekben, mégis sok helyen ezt nem tehették meg, és volt olyan szabálysértő, aki még a börtönbe sem tudott egyszerűen bejutni.

Egy büntetlen előéletű közmunkás férfit 40 ezer forint be nem fizetett bírság miatt küldtek börtönbe (csordásként vigyázott tehenekre, de a tehenek letörték két autó visszapillantóját). Kétszer kellett átszállnia, míg eljutott a számára kijelölt börtön közelébe, majd még hat kilométert gyalogolt a börtönig. Ott aztán kiderült, hogy későn érkezett, délután 4 óra után ugyanis már nincs befogadás, azt mondták, jöjjön vissza másnap. Nem volt pénze hazautazni, ráadásul másnap sem tudott volna korábban megérkezni, ezért egy állomáson aludt, aztán másnap reggel újra begyalogolt a börtönbe, hogy elkezdhesse letölteni a nyolcnapos elzárását.

A kutatók szerint a megkérdezettek azt mondták, már annak is örülnének, hogy ha a több különböző bírság miatt felhalmozódó büntetést nem egyben kellene leülniük, hanem hazamehetnének köztük pár napra a családjukhoz (akik sok esetben nem tudnak elutazni látogatásra a messzebb fekvő börtönökbe). Van ugyan egy olyan lehetőség, hogy ha a család kifizeti a fennmaradó bírság teljes összegét, akkor ki kell engedni a fogvatartottat, de egyenként nem lehet kifizetni a bírságokat, egyben pedig ez sok családnak megterhelő.

Sokan azt mondják, hiába a börtön, újra szabálytalankodni fognak
A kutatók szerint külön probléma az, hogy sokszor olyan embereket is börtönbe zárnak, akiket a törvény szerint nem lehetne, mert például beteg, fogyatékos, vagy egyedül neveli a kiskorú gyerekét, esetleg a szülőjét ápolja otthon. A 46 börtönben lévő emberből többen is azt mondták, éppen ilyen helyzetben vannak.

Egy 36 éves nő például rosszindulatú méhnyakrákkal került börtönbe úgy, hogy az elzárás idejére volt időpontja rákműtétre. Ezt azonban el kellett halasztani. A börtönben pedig félt attól, hogy a zárkatársai megtudják, hogy beteg (Hepatitis-fertőzött is volt), ezért titkolta, hogy fájdalmai vannak.

A kutatók több esetben beszéltek gyerekeket egyedül nevelő szülőkkel, akiknek egy hozzátartozójuk vállalta ugyan a gyerek gyámságát, de csak azért, nehogy elvegyék a gyerekeket az elzárás miatt a családtól. Mások a súlyos beteg rokonukat ápolták otthon, de erről semmilyen hivatalos papírjuk nem volt.

Egy 20 éves, kerékpáros szabálysértés miatt elzárt fiú például még értesíteni sem tudta a cukorbeteg, kerekesszékes apját, hogy beviszik. Volt olyan, aki végstádiumban lévő rákos anyja miatt kérte azt, hogy ne zárják el, és kapjon egy kis haladékot a bírság befizetésére. Megkapta, de éppen akkor jutott a végére egy másik, korábbi ügye is, ezért mégiscsak be kellett vonulnia a börtönbe.

A kutatás szerint a megkérdezettek fele gondolta azt, megvolt az elrettentő ereje az elzárásnak, soha többet nem akarnak visszakerülni, és kétszer is meggondolják, hogy újra elkövessenek valamilyen szabálysértést. Ez azonban főleg olyan embereknél került elő, akik fiatalok voltak és az első elzárásukat töltötték. “Természetesen kérdéses, hogy a szabadulás utáni, valódi élethelyzetükben kitartanak-e ezek a fogadalmak, vagy a szükség és kényszer lesz az úr” – áll a kutatásban.

A megkérdezettek másik fele teljesen hatástalannak nevezte az elzárást.

Úgy gondolják, hogy a szabálysértések a legkisebb rossz, amit elkövethetnek, mert nem látnak kiutat a szorult élethelyzetükből.
(kím)

Bal-Rad komm: Kommentár helyett:

„Ő csorda számra tartja gyülevész
Szolgáit! éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kívánna; sok
Meránit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
Van véve a léhűtőktől, s mi egy
Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.

Ő táncmulatságokat ád szüntelen,
Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
Keresztelője volna: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak legszebb lovon
Ficánkolódnak – tegnap egy kesej,
Ma szürke, holnap egy fakó: – nekünk
Feleség- és porontyainkat kell befogni,
Ha veszni éhen nem kívánkozunk

Ők játszanak, zabálnak szüntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztulnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.”

– Ismerős ugye? Tiborc panasza. No NEM EZ A TIBORCZ panaszkodik:

Ő NEM „AZ” a Tiborc! Ő „A” TIBORCZ!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!