Majdhogynem biztosra vehető, hogy a „Malarosszija – ötlet” valóban csak a reakciók felmérését szolgálta. Egy korántsem új, ám kétségkívül létező elgondolás fölvetése alig a hamburgi G20-csúcs után AKÁR JELZÉSÉRTÉKKEL IS BIRHAT!
Mondani sem kell talán, hogy a „megszellőztetés” az újabb minszki összejövetelre időzítve, hozta a várt hatást! Leonyid Kucsma – Kijev főtárgyalója – szinte azt is elfelejtette, hogy miért is érkeztek a belorusz fővárosba. Tegnap egyfolytában csa „malarosszijázott”, és Oroszországot szekálta, hogy ítélje el Zaharcsenko ijesztgető akcióját.
Kucsma ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy Valcmanék Kijevben megteszik a szokásos diplomáciai lépéseket is! (Meg is történt.)
Tegnapelőtt a nagyszőlősi Balázs Zoltán, a munkácsi 128. hegyivadászdandár ÖNKÉNTESEKÉNT 22 éves korában pusztult el teljesen értelmetlenül Zajcevo ukrán megszállású részén.
Mára virradóan – kicsit délebbre – ugyancsak Zajcevoban, de a falu DNR – részén két helyi civil halt bele a valcmanisták aknavetőtüzébe.
Novotoskovszkoje határában (ukránok megszállta LNR-terület) három lator meghalt, mások három megsebesült, amikor járművük aklnára futott.
Gorlovka északi részén az éjszakai latorágyúzás egy civil súlyos sebesülését „eredményezte.”
Donyeck Petrovszkij kerületében két civil sebesült bele a latorostromba.
Trudovszkában három civil sebesült meg súlyosan. Szahankában ugyancsak hárman kerültek kórházba. Dokucsajevszkben és Leninszkojeban szintén civilek sebesültek meg mára virradóan.
Trudovszkai mindennapok:
„Csendélet ostrom után”-Alekszandrovkában:
Zajlik a „Kenyér Tűzszünet”.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Történelmi csúcson a magyarok száma – éhbért fizetnek Ausztriában az idénymunkásoknak?
A magyar munkaerő kivándorlása a jelek szerint nem lassul, júniusban több mint 3500 fővel többen dolgoztak Ausztriában, mint előtte bármikor. Egy év és egy hónap alatt egyaránt a magyar dolgozók száma nőtt legjobban, bár románok is sokan jöttek. Lehet, hogy Ázsia felzárkózik, a dolgozók száma innét is gyorsuló ütemben növekszik.
Magyarország: 87 816 fő. Ennyi magyar állampolgárságú munkavállalót tartott nyilván az osztrák társadalombiztosítási szervezet (Hauptverband) június végén, ami jóval több, mint az eddigi, januári rekord, 84 258 fő. Közel 3600 fővel dőlt meg tehát az akkori csúcs. A nyári és téli csúcsot főleg a turizmus munkaerő-igénye okozza, bár nyáron a mezőgazdaságnak is lehet szerepe.
Egy hónap alatt a magyarok száma 5059 fővel nőtt, ez sokkal több, mint bármely más ország esetében. A második helyezett Szlovákia is csak 2150 fővel többet adott az osztrák munkaerőpiacra. Egy év alatt, júniustól júniusig a magyarok száma 7600 fővel nőtt, a román állampolgároké 6200, a németeké 3700 fővel.
Az utóbbi egy évben, júniustól júniusig Ausztriában 67 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, ebből nem egészen 46 ezer külföldi volt.
Munkába állnak a menekültek?
Ami még feljövőben van, az az ázsiai származású munkaerő. Ez a kimutatásokban így összevonva szerepel, valójában nagyon sokféle országot takar, Szíriától Kínáig, Vietnamtól Indiáig, Afganisztántól Indonéziáig. Részletek híján csak valószínűsíthető, hogy egyre több menekült talál munkát. Ez azért is logikus, mert egy nyelv elsajátítása beletelhet egy-két évbe.
Lehet, hogy csak most kezdenek elhelyezkedni azok a menekültek, akik a 2015-ös hullámmal érkeztek? Az ázsiai foglalkoztatottak száma mindenesetre még csak 36,6 ezer, míg az európai vendégmunkások mindösszesen 652 ezren vannak, 18-szor annyian.
A minimum töredékét fizetik
A Kleine Zeitung című lap arról írt kedden, hogy a mezőgazdasági idénymunkások Stájerországban éhbérért vagy dömping-bérért dolgoznak – legalábbis az ausztriai fogalmak szerint. A Pro Ge szakszervezet azt állítja, a kollektív szerződésekben szereplő 7,5 eurós (mintegy 2300 forintos) bérminimum töredékét fizetik a gazdák a főleg kelet-európai vendégmunkásoknak. (Ausztriában nincs minimálbér, de a szakszervezetek által kialkudott, a kollektív szerződésekben szereplő bérminimum sokszor betölti ezt a szerepet.)
Hallgatnak és nyelnek
A közszolgálati televízió riportjára hivatkozva azt írják, a szakszervezet 2,5 és 4,5 euró (765 és 1380 forint) közötti órabérekről is tud. Valamint arról, hogy a kialkudottnál többet vonnak le a munkásoktól szállásra, és a túlórákat is alig fizetik ki. A Magyarországról, Romániából és Bulgáriából érkező vendégmunkások ezt csendben tudomásul veszik, mert nem akarják elveszíteni munkájukat.
A szakszervezet a külföldi munkavállalókat plakátokon akarja informálni jogaikról. Figyelemre méltó az a megjegyzésük, mely szerint mindez független a választási kampánytól. Ősszel ugyanis Ausztriában választások várhatók, ilyenkor sokféle szervezet és politikus aktivitása megnő, ahogy azt a menekültkérdésben is láthattuk.
(privatbankar)
Bal-Rad komm: „…Hallgatnak és nyelnek…” – és dolgoznak! Ottani éhbérért! Mert még mindig TÖBB MARAD NEKIK, mint Döbrögisztánban!
Amelynek qrmány föltalálta VOLNA a spanyolviaszt! Az importmunkaerővel. Ugyancsak a portfolio.hi cikke foglalkozik a témával:
„Ezrével jönnek az ukránok Magyarországra dolgozni – vannak bajok!”
Záhony, 2017. június 11. Belépésre váró autók éjfél után néhány perccel a magyar-ukrán határátkelõhelyen, Záhonyban 2017. június 11-én. Ezen a napon nulla órákor életbe lépett az ukrán állampolgárok európai uniós vízummentessége, ezentúl vízum nélkül utazhatnak az Európai Unió tagállamaiba Ukrajna biometrikus útlevéllel rendelkezõ állampolgárai. MTI Fotó: Balázs Attila
Merthogy „sokan azonnal tovább is állnak Nyugatra.”
„…az engedély kiállítását, majd a munka felvételét követően az ideérkezett munkavállalók továbbmentek valamelyik nyugat-európai országba. Ez a lehetőség törvényes, ugyanis az itthon kiállított engedély az egész unió területére érvényes, a lelépett munkavállalók száma meghaladhatja a több ezer főt…”
-Az érkezett mintegy tízezerből!
Aki teheti, menekül Döbrögiék karmai közül!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Juhász: Olyan milliós órája van Ragálynénak, mint amiért Botkát támadták
Folytatódik Rogán Antal kálváriája a drága holmijai miatt: ezúttal nem a táskája, hanem a feleségén látható óra miatt tette fel neki a klasszikussá vált „mibű” kérdést Juhász Péter. Az Együtt politikusa csütörtökön közzétett egy fotót, amin Rogán Cecília egy – állítása szerint – milliós értékű órát visel. Hasonló modellt, mint amivel szerinte Botka Lászlót próbálták lejáratni. A miniszter vagyonbevallása alapján pár százezer forint megtakarításuk van, Juhász szerint csak az óra több mint 2 millió.
Egy olyan fotót osztott meg saját Facebook-oldalán Juhász Péter csütörtök reggel, amelyen Rogán Antal felesége látható, amint egy feltűnő órát visel. Az Együtt elnöke szerint ez azért érdekes, mert pont ahhoz hasonló órát, egy Rolex Datejustot, mint amivel az MSZP-s Botka Lászlót próbálták lejáratni korábban. Pontosabban annak „fehérarany csatos változatát”, amely 2,5 millió forintba kerül újonnan – állítja Juhász, akinek állítólag egy úgy juttatták el a Rogán Cecíliáról készült fotót.
A fotón a kiegészítő csak távolról látható, nehéz pontosan beazonosítani. Az ellenzéki politikus azt nem nevezi meg, hogy milyen eseményen készült és az sem derül ki, hogy milyen minőségben volt jelen a miniszterelnöki kabinetirodát vezető Rogán felesége. De a ruházatának más darabja is érdekes, mert Rogán Cecília állítólag egy olyan tavalyi Valentino cipőt visel, amely 520 euróba kerül.
„Rogán vagyonnyilatkozatában 400 000 forint megtakarítás szerpel. Ehhez képest pár hete egy római luxusszállodában szállt meg Cili asszonnyal, ahol egy éjszaka 300 000 forint. A feleségén többmilliós óra, egy átlagfizetésnyi cipő, és egy sokszázezres táska. Kérdezhetném: mibű?” – teszi fel a kérdést Juhász.
Rogán már többször keveredett táska-ügybe is, legutóbb például azt kellett bizonygatnia, hogy a zaciban vette drágának tűnő táskáját. A helikopteres utazásukból szintén óriási botrány keveredett, az elsőre mindent letagadó miniszter nem győzte bizonygatni, hogy sikeres üzletasszony feleségének köszönhetően, ingyen repkedtek.
Megkerestük a Rogán által irányított kabinetiroda sajtóosztályát, hogy a miniszter reagáljon Juhász állításaira és a fotó valódiságára. Amint befut a válasz, közölni fogjuk.
(HVG)
Bal-Rad komm: MIBŰ? – kérdezgetik az álellenzéki politikusbűnözők az éppen regnáló politikusbűnözők vagyonát firtatgatva!
HÁT ABBÚ, AMIRE ŐK IS VÁGYNAK! A KÖZBŰ!
Az összerabolt, összecsalt pénzekből. A magyar nép kifosztásából! A bűnöző – POLITIKUSI – ténykedésből.
PERSZE EGYSZER MINDEN JÓNAK VÉGE SZAKAD!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Ötven éve szakította meg a diplomáciai kapcsolatait Magyarország Izraellel, amit a magyar zsidóságból sokan nagy fájdalommal éltek meg. A keleti blokk több országában antiszemita kampány kezdődött ekkor, nálunk „csak” a külügyi és a hadügyi vezetésből rúgtak ki többeket zsidó származásuk miatt. Hogyan próbálta felhasználni és sarokba szorítani a hazai zsidóságot a Kádár-rendszer tágabb külpolitikai céljai érdekében? Múltidézés a Netanjahu-látogatás apropóján, most először megjelent titkos iratok alapján.
Magyarország a szovjet blokk részeként arabbarát és Izrael-ellenes politikát vitt lényegében az egész kommunista periódusban, a külpolitikai helyezkedés azonban idehaza is rendkívül érzékeny kérdés volt akkor is. A zsidó származásúak számát a hatalom 150-200 ezer közöttire tette a szigorúan nem nyilvános becslésekben. Ha csak belsős anyagokban tette is, a hatalom számontartotta, ki a zsidó – ellentétben a közbeszéddel, ahol csak nagyon korlátozottan lehetett zsidó ügyekről egyáltalán szót ejteni.
A származás a rezsim nyilvános szótárában tabunak számított, ez azonban nem korlátozta a hatalmat abban, hogy a sáncok mögött továbbra is élénken foglalkozzon a „zsidókérdéssel”. A háború előtti antiszemitizmusból és magyar közbeszédből megörökölt kifejezés továbbélt 1945 után is, ahogy a zsidókkal szembeni gyanakvás is. Nem csak kocsmaszinten, ahol továbbra is népszerű volt a kommunisták=zsidók mélységű világmagyarázat; a téma a szovjet blokk országaiban jóval magasabb szinten is időről időre előkerült, sőt, a háttérben végig jelen volt.
Ezzel kapcsolatban számos új adatot hoz egy új angol nyelvű kötet (tervben van a bővebb magyar kiadás is), a Kovács András szerkesztésében néhány hete megjelent Zsidókérdés a kommunizmusban (Communism’s Jewish Question). Sok más, először most publikált forrás és az ezeket elemző fejezetek mellett ebben jelent meg Kádár Jánosnak az MSZMP Politikai Bizottsága előtt tartott beszéde is 1967-ből, melyet a pártfőtitkár a hatnapos arab–izraeli háború kapcsán mondott el. A külpolitikai tájékoztató keretében Kádár kitért a magyarországi zsidóság körében hallható Izrael-barát hangokra is, melyek sajnálatos módon nem illeszkedtek a pártszékházból elvárt szólamhoz.
„A párttagság bizonyos kisebb része – ne értsen félre senki – de bizonyos területen létező és nagy hatással bíró része nem kommunista módon viselkedett. S én ebből semmiféle faji dolgot nem akarok kihozni, és megértem, hogy nem mindenki előtt elég világos, ki az agresszor, a támadó, bizonyos aggodalmat meg lehet érteni, de ez nem jár együtt azzal az engedéllyel, hogy vitassák a párt és a kormány álláspontját ilyen döntő kérdésben, hogy ki mellett vagyunk, és ki ellen harcolunk…. Ezt én nem hagynám szó nélkül. Ez a mi rendszerünk életkérdése, hogy a párt intakt legyen és szilárd. És ha kevesebb lesz a párttag, az kisebb veszély, mintha ingadoznak. Ezt nem szabad tűrni és megengedni. …. Ha nagyon elszaporodnak ezek a tendenciák, rendszabályokat kell foganatosítani. Mert hogy mi jó állásokban hizlaljunk embereket, akik kritikus helyzetekben így lépnek fel, az nem engedhető meg!”
Érdemes figyelni a retorikára, Kádár ugyanis egyébként tartózkodott nyilvánosan „a zsidókérdés” tárgyalásától. A bújtatottan antiszemitizmusra apelláló szövegeknek és a kódolt zsidóellenességnek azonban megvolt a hagyománya a baloldali rezsimekben.
Miközben a sztálinizmus éveiben való politikai szerepvállalást sokan – köztük még az a Nagy Imre is, aki politikai csillaga emelkedését 1953-tól részben éppen paraszti származásának köszönhette – a kommunista vezetők zsidóságával hozták összefüggésbe, a kommunista pártok 1945 után igyekeztek politikailag kihasználni a zsidóellenességet. Alkalmanként (például Miskolcon vagy a lengyelországi Kielcében) még a háború utáni pogromok kiprovokálásában is szerepük volt.
Közben a szovjet blokk országai antifasiszta alapon igyekeztek manipulálni a holokauszttúlélők érzelmeit. A hivatalos beállítás szerint az antifasizmus a kommunizmussal egyenértékű, aki elutasítja a fajelméletet, annak az államszocializmus oldalán a helye, aki pedig nem híve a kommunista rezsimnek, az értelemszerűen legalábbis fasisztagyanús – a holokauszt politikai instrumentalizálása a kommunizmus egyik máig ható élő hagyatéka.
Az antifasiszta retorika ellenére a kommunista pártok gyakran ignorálták az üldözött zsidók szenvedéseit, és a népi támogatás érdekében a pártapparátusban is korlátozni próbálták a zsidók számát. Bár formálisan minden antiszemitizmust elutasítottak, 1945-től sajátos kettős beszéd alakult ki. A zsidóellenesség új kódrendszerében „cionistákról”, „kozmopolitákról”, „a pártba beszivárgó megbízhatatlan kispolgári elemekről” értekeztek; a keresztényellenes, nemzetpusztító zsidókról szóló régi sztereotípiákat felváltotta a munkásosztállyal és a Szovjetunióval ellenséges, „az imperializmus ötödik hadoszlopát” megtestesítő veszélyes kozmopoliták képe – ez alig burkoltan mind a zsidókat jelentette.
Az antiszemita kampány csúcsdrámája a nagy szovjet orvosper volt, a tisztogatásoknak azonban Sztálin halála véget vetett. A békésebb helyzet 1967-ben változott meg radikálisan. A hatnapos arab–izraeli háborúban a szovjet blokk feltétlen támogatást adott az arab országoknak. Noha a háttérben Moszkva mérsékelni próbálta arab szövetségeseit, a szovjet propaganda az Amerika bábjának beállított Izraelt ítélte el az agresszió miatt, és az Izrael elleni háborút az imperializmus elleni harcként narrálták. A magyar külpolitika önállósága ebben legfeljebb odáig terjedhetett, hogy csak egy nappal később szakítottuk meg a diplomáciai kapcsolatokat a zsidó állammal.
„Kádár elvtárs tájékoztatta Brezsnyev elvtársat a lengyel elvtársakkal egyeztetett lépéseinkről – az Izraellel való diplomáciai kapcsolatok felfüggesztéséről. Brezsnyev elvtárs azt válaszolta, hogy ez megfelel a Moszkvában kidolgozott közös álláspontnak. Örömmel nyugtázta, hogy itt minden rendben van, és meg tudjuk tenni ezt a lépést.”
(A Brezsnyev és Kádár közötti telefonos egyeztetés összefoglalója az MSZMP Kádár János Titkárságáról, 1967. június 12.)
Bár Magyarországon nem következett a lengyelországihoz hasonlóan durva ‘anticionista’ kampány, a hatnapos háború után a zsidó származásúak lojalitását szintén hajlamos volt megkérdőjelezni a hatalom. Ezt jelzi az idézett Kádár-beszéd is, de ennél jóval konkrétabb lépések is történtek: a magyar belügyből, a Külügyminisztériumból és a hadügyi vezetésből is távolítottak el zsidó származásúakat.
Az Izrael-ellenesség megbélyegzése a politikai retorikában sajátos módon gyakran összekapcsolódott a (nyugat)német-ellenességgel. A keleti blokk államai az érdekeiknek megfelelő történelmi torzítással a nyugati blokkba tartozó NSZK-t a náci bűnösök védelmezőjének tüntették fel, míg a baráti NDK-t az antifasiszta harc örökösének. Ebbe a propagandaképbe rondított bele, hogy az ötvenes években Nyugat-Németország és Izrael között kifejezetten jók lettek a kapcsolatok: megállapodtak a jóvátételben, és megtörtént a diplomáciai kapcsolatok felvétele is. A problémát megint csak visszavetítve azzal próbáltak megoldani, hogy a „cionista” zsidók és a „fasiszták” közötti háború alatti kényszerű kooperációkat sarazták – leginkább Kasztner Rezső amúgy valóban sok utólagos vitát kiváltó embermentését, aki több ezer ember életét mentette meg azon az áron, hogy Eichmann-nal üzletelt. A „cionizmust” így mindenesetre egy kalap alá lehetett vonni a fasizmussal és az elvtelennek mondott üzleteléssel. Az Izraellel szimpatizálók elleni kampány különösen cinikus módja volt az így ellenségesnek nyilvánított zsidók náci kollaboránsként való megbélyegzése.
„A cionizmus jellemzője az antikommunizmus, a szovjetellenesség, a nemzetközi imperializmus kiszolgálása, a kapitalista Izrael dicsőítése, a zsidók felsőbbrendűségének hangoztatása és a zsidók Izraelbe csalogatása” – szögezte le egy összefoglaló állambiztonsági irat 1967-ben.
Az állambiztonságon belül az Izraellel kapcsolatos ügyekre felállított külön alosztály egyik fő feladata az Izraellel kapcsolatos megnyilvánulások figyelése volt. A kapcsolódó aktákban a zsidókkal kapcsolatos ismert sztereotípiák bukkannak fel: „nemzetellenes zsidó kozmopolitizmus”, „a vezető pozíciók elfoglalása”, „zsidó túlérzékenység”, „klánszerű összetartozás” és „összeesküvésszerű nemzetközi hálózatok” toposzai köszönnek vissza az állambiztonsági zsánerben.
A Salom fedőnevű titkosszolgálati akcióból 1968-ban bírósági ügyet is csináltak, melynek végén két rabbiképzős diákot ítéltek el és börtönöztek be „cionista tevékenység” címén. A háttércél Scheiber Sándor eltávolítása volt – a rabbiképző vezetője nagy szellemi tekintély, a függetlenség őrének számított, akire ezért ügynökök hadát állították, többek között a Dohány utcai zsinagóga rabbija jelentett róla. A zsidó vallási szervezeteket hasonló módszerekkel igyekeztek megtörni, mint más egyházakat: részben pénzügyi kontrollal, részben azzal, hogy csak a szocialista rendszer iránt lojális és gyenge vezetőket engedtek pozícióba kerülni.
Miközben a rezsim igyekezett magát az „antifasiszta harc” egyetlen jogos örökösének beállítani, a hatalom a zsidó élet színtereit kőkeményen korlátozta. A zsidóságot hivatalosan kizárólag vallási csoportként ismerték el, a nem vallásos (tehát az 1945 utáni, három-negyedrészt budapesti zsidóságon belül ezek voltak nagy többségben) zsidó identitásokat elnyomták, így a zsidóság megéléséhez kizárólag az állambiztonságilag megfigyelt és politikailag korrumpált vallási szervezetek jelentettek legális kereteket.
Az 1967-es háború után több mint két évtizedre megszűntek a diplomáciai kapcsolatok Izraellel, és a gazdasági kapcsolatok is minimálisra redukálódtak. Ennek csak az államcsődközeli helyzet vetett véget a nyolcvanas évek elején, amikor minden lehetőséget igyekezett megragadni a hatalom, hogy pénzhez jusson. Az Izraellel való viszony rendezésétől nemcsak közvetlen hasznot reméltek, de a nemzetközi zsidó üzleti körök befolyásában híve a globális tőke baráti közeledését is ambicionálták. A magyar fél bizniszt akart, lehetőleg túl sok politika nélkül; „a nemzetközi zsidó tőke bevonását” úgy, hogy azzal ne kockáztassunk túl sokat a Szovjetuniónál és az arab országokban. Simón Peresz húsz amerikai-zsidó üzletember bevonásával 300 millió dolláros befektetési csomagot javasolt, más kérdés, hogy az üzlet végül jóval a remények alatt maradt. A diplomáciai kapcsolatok végül csak a rendszerváltós időkben álltak helyre – ezt készítette elő Jichak Samir 1988-as budapesti látogatása, az utolsó alkalom Netanjahu mostani látogatása előtt, amikor izraeli kormányfő Magyarországon járt.
(index)
Bal-Rad komm: Adódik mindjárt a kérdés: miért útálja a világ a ZSIDÓKAT (nem a zsidót!) a történelmük során állandóan?
A válaszOK lehetNEK milliók. Ki-ki kedve szerint tallózhat közöttük.
Sztálin szinte látnok volt-e téren. Megpróbálta elejét venni a problémáknak. Tudta és fölfogta: a zsidóknak jogos szükségük van egy SAJÁT HAZÁRA! Megcsinálta hát nekik Birobidzsant!
De nem számolt a zsidó-fanatizmussal. A cionista makacsággal. A ragaszkodásukkal a Szentföldhöz.
A II. világháború után aztán Anglia és a cionizmus megbuktatta Sztálin tervét, és elvetette a viszály magvait Izrael szentföldi létrehozásával.
MÉGEGYSZER: A ZSIDóKNAK IS JOGUK VAN SAJÁT ORSZÁGHOZ, ÉS ANNAK MEGVÉDÉSÉHEZ! (De másoknak is!)
A kádári Magyar Népköztársaság társadalompolitikájába nem fért bele a nacionalizmus, és a kisebbségek elvtelen kritizálása. A köznép nagyjából tudta hogy ki a zsidó. De tolerálta! Nem volt napi családi téma valamely család vagy egyén származása. A köznép tudomásul vette, hogy VANNAK zsidó patikusok, orvosok, kereskedelmi ügyintézők, ügyvédek az ÜMK-ban, meg ilyen-olyan művészek. Nem voltak elnyomva, de kiváltságaik sem voltak.
Hogy mikor kezdődött a „zsidózás”? – már szinte senki nem tudja. De azzal együtt a bajok is elkezdődtek, hogy aztán ma ott tartsunk ahol tartunk! Nagyon mélyen tartunk!
Hogy mi lehet ennek a háttere? – arra megint embere válogatja a választ.
A Kádár korszakban nem volt érdem zsidónak lenni, de hátrányt sem jelentett!
Ma? Hát erre megint ki-ki a saját szája-íze szerinti válaszok között válogathat. Indokkal/érvekkel! Pro és kontra!
Amit pedig Döbrögi produkált tegnapelőtt a Netanjahuval közös sajtótájékoztatóján, azt tanítani lehetne! MAGYARORSZÁGOT BŰNÖSNEK NEVEZTE A HOLOKAUSZT MIATT (joggal!) KÖZBEN VISZONT ISTENÍTI HORTHYT!
Hol vagyunk már attól, hogy a whytézz úr kivételes államférfi volt!?
És hol van a békés Kádár-korszak?
Ahol és amikor az ember számított CSAK!
Nem az, hogy te magyar vagy, te oláh, te tót, te zsidó, te cigány, te sváb! – stb.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Megunta a kopasz fejet a KDNP-s képviselő Hollik István – Ennyibe kerülhetett a hajbeültetése
Nemrég még kopasz volt, de már serken a haj Hollik István feje tetején: a gyakran szereplő KDNP-s politikus plasztikai műtétre is hajlandó volt azért, hogy jól nézzen ki.
A konzervatív képviselő több éve kezdett kopaszodni, 2015-ben, amikor bekerült a parlamentbe, már szinte teljesen tar fejjel ismerhette meg a közvélemény az arcát.
Kérdeztük a képviselőt, hogy milyen indokokból vállalkozott hajbeültetésre, de nem kívánt részletesen vallani a szépészeti beavatkozásról.
– Magánügynek tekintem, és erről nem szeretnék nyilatkozni – mondta szerénykedve a Blikknek a kereszténydemokrata Hollik István.
Úgy tudjuk, hogy a parlamenti ülésszak végeztével ment a hajbeültetésre, ezért a plakáttörvény elfogadása miatt összehívott rendkívüli parlamenti ülés az ő számításait is keresztülhúzta: kénytelen volt frissen műtött fejjel megjelenni a szavazáson.
Alig egy hónappal a hajbeültetés után még mindig látszódnak a beavatkozás nyomai. A szakemberek szerint fél év kell a végleges eredmény eléréséhez, vagyis Hollik hajkoronája várhatóan novembertől ragyoghat teljes pompájában.
– Egy ilyen beavatkozás elég időigényes, nagyjából 2–6 órán át szokott tartani, hiszen vagy szálanként ültetünk be, vagy egy hosszú bőrcsíkot helyezünk át a fejbőr hátsó, illetve oldalsó részéről, patkó alakban – magyarázta a Blikknek a beavatkozás részleteit dr. Révész Zsolt plasztikai sebész, aki hozzátette, hogy beültetéskor a hajkorona általában nem nyeri vissza eredeti formáját. Az ár változó, hiszen a beültetni kívánt haj mennyiségétől is függ, és csak olyan emberen végezhető el, akinek még van saját haja. Ami biztos, hogy akár egymillió forintot is kóstálhat egy újraélesztett hajkorona.
Itthon egy politikusról lehetett tudni, hogy élt a hajbeültetés lehetőségével. Szekeres Imre volt MSZP-s vezető és honvédelmi miniszter unta meg kopaszságát, és hajat csináltatott magának.
(blikk)
Bal-Rad komm: A Szegeden tegnapelőtt KILAKOLTATOTT 69 éves Matuszka Emőke másfél Hollik-fej árával tartozott Botkáéknak! Igaz, ő másodmagával, viszonylag hosszú idő alatt gyűjtögette össze a tartozást.
Hollik Nyalonc – NEM MELLESLEG SOROS-ABRAKOLT IS – „emberibb” formát akar magának. Ő , a vakbuzgó döbrögista „keresztényhitű”, nem éri be az Istenadta (természetes) küllemével. Szépfijú is akar lenni! Kerül-amibe kerül!
Hollik Pityuka új, dús hajra vágyik! (Matuszka Emőke fedélre! És még sokan mások. Ők az élhetetlenek! Akik képtelenek saját lábukra állni!)
TELIK MINDENRE AZ ÚJ POLGÁRRHY – ÉS NEMMZETTHY ELYTHNEK! MEGÉRDEMLIK!
Mi is őket!
Kár, hogy jellemet és lelkiismeretet nem lehet vásárolni! „EZEK” azt is vennének! Kerül-amibe kerül! Bár gyanítjuk, hogy „EZEK” ilyesmire nem költenének! Annyit azért ráadásul nem is tudtak/tudnak összelopni, hogy tiszta lelkiismeretet tudjanak venni!
„EZEK” fölöslegesen nem szórják a pénzt!
Hollik hajára visszatérve: lesz az még beretvának áldozata! Amikor a tetvek megtelepülnek benne!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Tegnap Zsukovszkijban járt az orosz államfő. Ott megnézte a MAKSZ 2017 légijármű kiállítást. Gyalogosan közelítette meg a tetthelyet, népes kisérettel.
Egyszercsak észrevett egy fagylaltos kioszkot. Mint igazi torkoskodó, egyből odakanyarodott. Illedelmesen köszöntötte a gyévuskát, és kiválasztott egy neki tetsző vologdai fagylaltot. (Inkább jégkrém az, arrafelé nemigen divat a nálunk szokásos fagylalt.)
A gyévuska kiszolgálta, Putyin elnök meg fizetett. Egy ezer rubeles bankóval. Bajba került a leányzó, mert ezer rudel azért nem kis pénz, és elkezdett kotorászni a visszajáró után.
„Hagyja kislány!”szólt az elnök. Ne adjon vissza. Amíg tart belőle, szolgálja ki a többieket.”
A vendégeim vagytok egy fagyira-szólt a kísérőkhöz fordulva. Több se kellett a kíséretnek. Majdnem le is ürítették a készletet. (Biztos akadt olyan élelmes, aki repetázott is.)
Az elnök-látva a habzsolást-aggodalmaskodott: „Elég lesz az ezres?”-kérdezte.
-„Hogy őszinte legyek, elég soványan kell számolnom!”-válaszolta az eladó egy kissé zavartan. De végülis elég lett az ezer rubel. Mindenkinek jutott nyalnivaló.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Mintha megfeledkezett volna Szíriáról tegnap és ma a diplomácia. Sehol semmi látványos csörte. Leszámítva az izraeli durcit. Így aztán „normális” mederben, a megszokott módon zajlik a háború.
Aleppotól északra kilenc török katonával végeztek tegnap délután a kurdok. Közben komoly technikai veszteségeket is okoztak Kardigan armadájának.
Manbidzsban ma merénylet következtében meghalt a kurdok és a szír kormány között közvetítő Sheikh Shalash Ghana. Fölrobbantották valakik.
Raqqa tartományban tovább csökkentette a szír hadsereg a rémkalifátus „gazdasági” hátterét. Újabb gázmezőkről szorították ki a latrokat.
Raqqatól délkeleti irányba nagyot durrantott tegnap este az orosz légierő. Egy komoly kalifátusista lőszerkészletet csíptek meg. Persze volt ott néhány briganti is.
Kelet-Ghoutában elkeseredett harcok dúlnak a kormányerők és a mindenféle dzsihadista martalóchordák között. Komoly veszteségekkel mindkét oldalon.
Deir ez-Zor már csak déli irányból közelíthető meg. Az M7-jelű főútvonalat ma a szír kormányerők mintegy 30 km. hosszon birtokba vették Es-Sühne környékén.
Idlib latorrezervátumban csak martalócveszteségek vannak! Azok viszont elképesztőek. A tezsvírháború résztvevői olyan buzgalommal irtják egymást, mintha holnap nem is lenne nap.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Mondjon le Botka László szegedi polgármesteri posztjáról – a Magyar Nemzet információi szerint ezt javasolták az MSZP miniszterelnök-jelöltjének tanácsadói. Ezzel ugyanis a politikus bizonyíthatná elkötelezettségét, és garanciát adna rá, hogy végigcsinálja a kampányt úgy is, ha az előzetesen lefektetett feltételei nem valósulnak meg. Hiszen nem tűnik úgy, hogy tavaly decemberi színre lépésekor megfogalmazott elvárásai – amelyek alapján a miniszterelnök-jelöltséget vállalta – teljesülni fognak. Sem az, hogy ne csak az MSZP, hanem a teljes baloldal kormányfőjelöltje legyen, sem pedig az, hogy a többi baloldali kis párttal együtt közös listát állítsanak.
Forrásaink szerint tehát logikusan felmerül a gondolat, hogy a feltételek hiányában Botka László vajon kitart-e úgy is, ha csak a szocialista párt miniszterelnök-jelöltje, és más baloldali pártok listájával is versenyeznie kell.
Ráadásul a politikus erre korábban – hiába kérdeztük – nem adott egyértelmű választ. Figyelmen kívül hagyva a felvetést csak azt ismételgette: biztos benne, hogy lesz választási szövetség.
Kerényi György, az MSZP kommunikációs igazgatója a Magyar Nemzet megkeresésére közölte, fel sem vetődött, hogy Botka László lemondana a polgármesterségről, és nem is tanácsoltak neki ilyet. Hiszen – folytatta – a kormánytagok is el tudják látni kormányzati feladataikat és a kampányt párhuzamosan, ő pedig több cikluson át volt polgármester és képviselő egyszerre. Kerényi György azt is hozzátette, hogy Botka László kormányváltáson dolgozó elszántságának nincs köze polgármesteri munkájához, arról pedig szerinte korai beszélni, hogy megvalósulnak-e az általa meghatározott feltételek (közös lista, közös egyéni jelöltek, közös miniszterelnök-jelölt), de biztos benne, hogy a többi „demokratikus” párt is belátja, ezek nélkül nem lehet kormányváltás.
A Magyar Nemzet forrásai szerint mindenesetre Botka Lászlónak őszig kellene meghoznia a döntését, hogy lemond-e a számára biztonságot jelentő szegedi polgármesterségről. Ha ugyanis ragaszkodik a városvezetői poszthoz, a jövőjével kapcsolatos kétségeket nemhogy eloszlatná, hanem még erősíti is. Márpedig egyre jellemzőbb érzés a szocialista párton belül, hogy Botka Lászlónak bizonyítani kell, hiszen – mint lapunk is megírta – egyre fogy körülötte a levegő. Viszont személyes elkötelezettségének garantálása mellett valamiféle irányváltásra is szüksége lehet. Erről írt korábban az MSZP-n belül még mindig nagy befolyással bíró egykori pénztárnok, Puch László lapja is. A Vasárnapi Hírek keményen fogalmazott: „Egyre többen gondolják úgy, ha szeptemberig–októberig nem változik a helyzet, akkor Botka a vezérkarral egyeztetett stratégia szerint kénytelen lesz repülni.” Az egyik fő és számokkal is alátámasztható bírálat eddigi szereplése kapcsán, hogy hiába telt el több mint fél év azóta, hogy az MSZP élére állt, a párt támogatottságára ez semmilyen érdemi hatással sem volt. A közvélemény-kutatások szerint a szocialisták továbbra is nemhogy kormányváltó szerepben nem tűnnek fel, hanem a második helyért harcolnak a Jobbikkal. Hiába hangoztatják, hogy Botka László lett Orbán Viktor kihívója, a jobbikos Vona Gábor is ugyanolyan elánnal mondhatja, hogy márpedig ő az első számú ellenfele a jelenlegi miniszterelnöknek.
Éppen kedden jelent meg a balliberális Republikon fővárosi mérése, amely szerint többen vannak ugyan Budapesten a baloldali és liberális szavazók, mint a kormánypártiak, ám széttöredezettségük miatt meg sem közelítik a Fideszt. Ráadásul a szocialisták sem nevezhetők dominánsnak. A biztos választók körében a kormánypárt 38 százalékon áll, míg az MSZP 16-on, a Demokratikus Koalíció és a Momentum egyaránt 9-en, az LMP 6-on, de még a kutyapártnak is van 4 százaléka. Vagyis a baloldalon elvileg nyerhetőnek titulált Budapesten jelenleg nem mutatkozik nagy esély a kormánypártok „leváltására”.
Mára állandóvá vált kritika Botka Lászlóval szemben az is, ahogyan a többi baloldali párttal, vagyis esetleges szövetségeseikkel, például Gyurcsány Ferenccel összeveszett. Az utóbbi időszakban emellett sokakban igen erős visszatetszést keltettek a Botka László környezetébe kívülről hozott, és egyből magas posztra emelt „új emberek” is.
(mno)
Bal-Rad komm: Nyilvánvaló, hogy Botka a nyugdíjog kitartó, kiválóan tejelő szegedi polgármesterkedéssel nem fog fölhagyni egy biztos választási kudarcért cserébe! Ami – valójában – nem is biztos hogy kudarc! Neki legalábbis.
Jogos lehet ugyanis a gyanú, hogy lepaktált ő Döbrögivel. „Hangoztasd az összefogás szükségességét, és cselekedj megosztó módon! Szeged örökös polgármesterévé teszlek cserébe, a vele járó kiváltságokkal!” Kb. ez lehet a szegedi paktum lényege!
Botka ha még két hónapig húzza a Maszop „miniszterelnök”-jelöltjeként, már teljesítette a vállalást! Döbrögi is, Botka is hátradőlhetnek! Várhatják nyugodtan a „választásokat”!
Kérdés persze az, hogy UTÁNA MEDDIG LEHETNEK NYUGODTAK?!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
A tegnapi „Malarosszija-Kisoroszország” zaharcsenkoi beszéd körül forog most a téma úgy, hogy a legnevesebb „játékos” – Oroszország – HIVATALOSAN nem foglalkozik a dologgal. A Kreml sajtóosztályának vezetője Dmitrij Peszkov tegnap délután eképpen fogalmazott: „Nem kommentálnám a bejelentést. Oroszország továbbra is a minszki megállapodás végrehajtásában érdekelt.”
Többen is úgy vélik, hogy a bejelentés egyfajta szondaként szerepel. A mi lenne ha…? – kérdés lereagálására kíváncsi „valaki”.
Ugyanakkor néhányan Zaharcsenko „túlbuzgalmaként” akarják láttatni a tegnapi bejelentést. Naivak ne legyünk: Zaharcsenko nem elmebeteg. Komoly „szakmai” háttér kell ahhoz, hogy bárki ilyesmit kifejtsen még szűk baráti körben is, nemhogy a televíziók által világgá kürtölten.
Ráadásul a „terv” sem újdonság! Láthattunk már korábban is Malarosszija térképeket a Bal-Rad-on!
A téma kapcsán az amerikai külügy szóvivője valamivel bőbeszédűbb volt, mint Peszkov.
Heather Nauert elmondta, hogy – és most fogódzzanak meg – „az amerikai külügy aggódik, DE NEKEM NINCS EGYÉB HOZZÁFŰZNI VALÓM”!
Berlinben a Germán Lotyó amint levegőhöz jutott Malarosszija ötletének híre után, azonnal a „teljességgel elfogadhatatlan” – nyöszörgéssel reagált. Emlékeztetnénk: már a tavasszalis kielégületlenül, duzzogva távozott Szocsiból, ahol egy Putyin elnökkel megejtett villámrandin Donbassz illetve Maradék-Ukrajna került szóba.
Kijevben Turcsinov Hiéna még csuklani is elfelejtett. A hír hallatán egyből a Krescsatyik utcát kezdte vizslatni, hogy ott vannak-e már a Medvék. Később – amikor már kommunikálni is képes volt – arról vartyogott, hogy ő előre megmondta!
Emlékeztetnénk: nincs tán egy hónapja sem, hogy Turcsinov már egy diadalmas moszkvai bevonulást tervezett. A győztes ukrán hadak élén.
Nyilvánvaló, hogy a reakciók „malarosszijailag” mostmár óránként fognak bennünket bombázni, de egy mondással eléje mennénk a találgatásoknak! „A kérdés így hangzik: hová fekszik a Medve? A helyes válasz: ahová a kedve tartja!”
Mindenesetre megvan a mai minszki vízgereblyézés egyik fő témája!
Egyelőre még Donbassz határán hoholtankok dekkolnak gondosan álcázva. Mint a drónfelvétel is mutatja, a Jaszinovataja-elágazástól alig néhy kilométerre, egy „templom kertjében”!
A valcmanista latortüzérség pedig ténykedik.
Egy összesített DNR/LNR jelentés szerint a „Kenyér Tűzszünet” eddigi időtartama alatt a népköztársaságok területén nyolc civil halt bele a latortüzérségi ostromba, és elesett 14 katona a harcok során.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
