Hogyan beszélt Kádár zárt körben a zsidókról?
Ötven éve szakította meg a diplomáciai kapcsolatait Magyarország Izraellel, amit a magyar zsidóságból sokan nagy fájdalommal éltek meg. A keleti blokk több országában antiszemita kampány kezdődött ekkor, nálunk „csak” a külügyi és a hadügyi vezetésből rúgtak ki többeket zsidó származásuk miatt. Hogyan próbálta felhasználni és sarokba szorítani a hazai zsidóságot a Kádár-rendszer tágabb külpolitikai céljai érdekében? Múltidézés a Netanjahu-látogatás apropóján, most először megjelent titkos iratok alapján.
Magyarország a szovjet blokk részeként arabbarát és Izrael-ellenes politikát vitt lényegében az egész kommunista periódusban, a külpolitikai helyezkedés azonban idehaza is rendkívül érzékeny kérdés volt akkor is. A zsidó származásúak számát a hatalom 150-200 ezer közöttire tette a szigorúan nem nyilvános becslésekben. Ha csak belsős anyagokban tette is, a hatalom számontartotta, ki a zsidó – ellentétben a közbeszéddel, ahol csak nagyon korlátozottan lehetett zsidó ügyekről egyáltalán szót ejteni.
A származás a rezsim nyilvános szótárában tabunak számított, ez azonban nem korlátozta a hatalmat abban, hogy a sáncok mögött továbbra is élénken foglalkozzon a „zsidókérdéssel”. A háború előtti antiszemitizmusból és magyar közbeszédből megörökölt kifejezés továbbélt 1945 után is, ahogy a zsidókkal szembeni gyanakvás is. Nem csak kocsmaszinten, ahol továbbra is népszerű volt a kommunisták=zsidók mélységű világmagyarázat; a téma a szovjet blokk országaiban jóval magasabb szinten is időről időre előkerült, sőt, a háttérben végig jelen volt.
Ezzel kapcsolatban számos új adatot hoz egy új angol nyelvű kötet (tervben van a bővebb magyar kiadás is), a Kovács András szerkesztésében néhány hete megjelent Zsidókérdés a kommunizmusban (Communism’s Jewish Question). Sok más, először most publikált forrás és az ezeket elemző fejezetek mellett ebben jelent meg Kádár Jánosnak az MSZMP Politikai Bizottsága előtt tartott beszéde is 1967-ből, melyet a pártfőtitkár a hatnapos arab–izraeli háború kapcsán mondott el. A külpolitikai tájékoztató keretében Kádár kitért a magyarországi zsidóság körében hallható Izrael-barát hangokra is, melyek sajnálatos módon nem illeszkedtek a pártszékházból elvárt szólamhoz.
„A párttagság bizonyos kisebb része – ne értsen félre senki – de bizonyos területen létező és nagy hatással bíró része nem kommunista módon viselkedett. S én ebből semmiféle faji dolgot nem akarok kihozni, és megértem, hogy nem mindenki előtt elég világos, ki az agresszor, a támadó, bizonyos aggodalmat meg lehet érteni, de ez nem jár együtt azzal az engedéllyel, hogy vitassák a párt és a kormány álláspontját ilyen döntő kérdésben, hogy ki mellett vagyunk, és ki ellen harcolunk…. Ezt én nem hagynám szó nélkül. Ez a mi rendszerünk életkérdése, hogy a párt intakt legyen és szilárd. És ha kevesebb lesz a párttag, az kisebb veszély, mintha ingadoznak. Ezt nem szabad tűrni és megengedni. …. Ha nagyon elszaporodnak ezek a tendenciák, rendszabályokat kell foganatosítani. Mert hogy mi jó állásokban hizlaljunk embereket, akik kritikus helyzetekben így lépnek fel, az nem engedhető meg!”
Érdemes figyelni a retorikára, Kádár ugyanis egyébként tartózkodott nyilvánosan „a zsidókérdés” tárgyalásától. A bújtatottan antiszemitizmusra apelláló szövegeknek és a kódolt zsidóellenességnek azonban megvolt a hagyománya a baloldali rezsimekben.
Miközben a sztálinizmus éveiben való politikai szerepvállalást sokan – köztük még az a Nagy Imre is, aki politikai csillaga emelkedését 1953-tól részben éppen paraszti származásának köszönhette – a kommunista vezetők zsidóságával hozták összefüggésbe, a kommunista pártok 1945 után igyekeztek politikailag kihasználni a zsidóellenességet. Alkalmanként (például Miskolcon vagy a lengyelországi Kielcében) még a háború utáni pogromok kiprovokálásában is szerepük volt.
Közben a szovjet blokk országai antifasiszta alapon igyekeztek manipulálni a holokauszttúlélők érzelmeit. A hivatalos beállítás szerint az antifasizmus a kommunizmussal egyenértékű, aki elutasítja a fajelméletet, annak az államszocializmus oldalán a helye, aki pedig nem híve a kommunista rezsimnek, az értelemszerűen legalábbis fasisztagyanús – a holokauszt politikai instrumentalizálása a kommunizmus egyik máig ható élő hagyatéka.
Az antifasiszta retorika ellenére a kommunista pártok gyakran ignorálták az üldözött zsidók szenvedéseit, és a népi támogatás érdekében a pártapparátusban is korlátozni próbálták a zsidók számát. Bár formálisan minden antiszemitizmust elutasítottak, 1945-től sajátos kettős beszéd alakult ki. A zsidóellenesség új kódrendszerében „cionistákról”, „kozmopolitákról”, „a pártba beszivárgó megbízhatatlan kispolgári elemekről” értekeztek; a keresztényellenes, nemzetpusztító zsidókról szóló régi sztereotípiákat felváltotta a munkásosztállyal és a Szovjetunióval ellenséges, „az imperializmus ötödik hadoszlopát” megtestesítő veszélyes kozmopoliták képe – ez alig burkoltan mind a zsidókat jelentette.
Az antiszemita kampány csúcsdrámája a nagy szovjet orvosper volt, a tisztogatásoknak azonban Sztálin halála véget vetett. A békésebb helyzet 1967-ben változott meg radikálisan. A hatnapos arab–izraeli háborúban a szovjet blokk feltétlen támogatást adott az arab országoknak. Noha a háttérben Moszkva mérsékelni próbálta arab szövetségeseit, a szovjet propaganda az Amerika bábjának beállított Izraelt ítélte el az agresszió miatt, és az Izrael elleni háborút az imperializmus elleni harcként narrálták. A magyar külpolitika önállósága ebben legfeljebb odáig terjedhetett, hogy csak egy nappal később szakítottuk meg a diplomáciai kapcsolatokat a zsidó állammal.
„Kádár elvtárs tájékoztatta Brezsnyev elvtársat a lengyel elvtársakkal egyeztetett lépéseinkről – az Izraellel való diplomáciai kapcsolatok felfüggesztéséről. Brezsnyev elvtárs azt válaszolta, hogy ez megfelel a Moszkvában kidolgozott közös álláspontnak. Örömmel nyugtázta, hogy itt minden rendben van, és meg tudjuk tenni ezt a lépést.”
(A Brezsnyev és Kádár közötti telefonos egyeztetés összefoglalója az MSZMP Kádár János Titkárságáról, 1967. június 12.)
Bár Magyarországon nem következett a lengyelországihoz hasonlóan durva ‘anticionista’ kampány, a hatnapos háború után a zsidó származásúak lojalitását szintén hajlamos volt megkérdőjelezni a hatalom. Ezt jelzi az idézett Kádár-beszéd is, de ennél jóval konkrétabb lépések is történtek: a magyar belügyből, a Külügyminisztériumból és a hadügyi vezetésből is távolítottak el zsidó származásúakat.
Az Izrael-ellenesség megbélyegzése a politikai retorikában sajátos módon gyakran összekapcsolódott a (nyugat)német-ellenességgel. A keleti blokk államai az érdekeiknek megfelelő történelmi torzítással a nyugati blokkba tartozó NSZK-t a náci bűnösök védelmezőjének tüntették fel, míg a baráti NDK-t az antifasiszta harc örökösének. Ebbe a propagandaképbe rondított bele, hogy az ötvenes években Nyugat-Németország és Izrael között kifejezetten jók lettek a kapcsolatok: megállapodtak a jóvátételben, és megtörtént a diplomáciai kapcsolatok felvétele is. A problémát megint csak visszavetítve azzal próbáltak megoldani, hogy a „cionista” zsidók és a „fasiszták” közötti háború alatti kényszerű kooperációkat sarazták – leginkább Kasztner Rezső amúgy valóban sok utólagos vitát kiváltó embermentését, aki több ezer ember életét mentette meg azon az áron, hogy Eichmann-nal üzletelt. A „cionizmust” így mindenesetre egy kalap alá lehetett vonni a fasizmussal és az elvtelennek mondott üzleteléssel. Az Izraellel szimpatizálók elleni kampány különösen cinikus módja volt az így ellenségesnek nyilvánított zsidók náci kollaboránsként való megbélyegzése.
„A cionizmus jellemzője az antikommunizmus, a szovjetellenesség, a nemzetközi imperializmus kiszolgálása, a kapitalista Izrael dicsőítése, a zsidók felsőbbrendűségének hangoztatása és a zsidók Izraelbe csalogatása” – szögezte le egy összefoglaló állambiztonsági irat 1967-ben.
Az állambiztonságon belül az Izraellel kapcsolatos ügyekre felállított külön alosztály egyik fő feladata az Izraellel kapcsolatos megnyilvánulások figyelése volt. A kapcsolódó aktákban a zsidókkal kapcsolatos ismert sztereotípiák bukkannak fel: „nemzetellenes zsidó kozmopolitizmus”, „a vezető pozíciók elfoglalása”, „zsidó túlérzékenység”, „klánszerű összetartozás” és „összeesküvésszerű nemzetközi hálózatok” toposzai köszönnek vissza az állambiztonsági zsánerben.
A Salom fedőnevű titkosszolgálati akcióból 1968-ban bírósági ügyet is csináltak, melynek végén két rabbiképzős diákot ítéltek el és börtönöztek be „cionista tevékenység” címén. A háttércél Scheiber Sándor eltávolítása volt – a rabbiképző vezetője nagy szellemi tekintély, a függetlenség őrének számított, akire ezért ügynökök hadát állították, többek között a Dohány utcai zsinagóga rabbija jelentett róla. A zsidó vallási szervezeteket hasonló módszerekkel igyekeztek megtörni, mint más egyházakat: részben pénzügyi kontrollal, részben azzal, hogy csak a szocialista rendszer iránt lojális és gyenge vezetőket engedtek pozícióba kerülni.
Miközben a rezsim igyekezett magát az „antifasiszta harc” egyetlen jogos örökösének beállítani, a hatalom a zsidó élet színtereit kőkeményen korlátozta. A zsidóságot hivatalosan kizárólag vallási csoportként ismerték el, a nem vallásos (tehát az 1945 utáni, három-negyedrészt budapesti zsidóságon belül ezek voltak nagy többségben) zsidó identitásokat elnyomták, így a zsidóság megéléséhez kizárólag az állambiztonságilag megfigyelt és politikailag korrumpált vallási szervezetek jelentettek legális kereteket.
Az 1967-es háború után több mint két évtizedre megszűntek a diplomáciai kapcsolatok Izraellel, és a gazdasági kapcsolatok is minimálisra redukálódtak. Ennek csak az államcsődközeli helyzet vetett véget a nyolcvanas évek elején, amikor minden lehetőséget igyekezett megragadni a hatalom, hogy pénzhez jusson. Az Izraellel való viszony rendezésétől nemcsak közvetlen hasznot reméltek, de a nemzetközi zsidó üzleti körök befolyásában híve a globális tőke baráti közeledését is ambicionálták. A magyar fél bizniszt akart, lehetőleg túl sok politika nélkül; „a nemzetközi zsidó tőke bevonását” úgy, hogy azzal ne kockáztassunk túl sokat a Szovjetuniónál és az arab országokban. Simón Peresz húsz amerikai-zsidó üzletember bevonásával 300 millió dolláros befektetési csomagot javasolt, más kérdés, hogy az üzlet végül jóval a remények alatt maradt. A diplomáciai kapcsolatok végül csak a rendszerváltós időkben álltak helyre – ezt készítette elő Jichak Samir 1988-as budapesti látogatása, az utolsó alkalom Netanjahu mostani látogatása előtt, amikor izraeli kormányfő Magyarországon járt.
(index)
Bal-Rad komm: Adódik mindjárt a kérdés: miért útálja a világ a ZSIDÓKAT (nem a zsidót!) a történelmük során állandóan?
A válaszOK lehetNEK milliók. Ki-ki kedve szerint tallózhat közöttük.
Sztálin szinte látnok volt-e téren. Megpróbálta elejét venni a problémáknak. Tudta és fölfogta: a zsidóknak jogos szükségük van egy SAJÁT HAZÁRA! Megcsinálta hát nekik Birobidzsant!
De nem számolt a zsidó-fanatizmussal. A cionista makacsággal. A ragaszkodásukkal a Szentföldhöz.
A II. világháború után aztán Anglia és a cionizmus megbuktatta Sztálin tervét, és elvetette a viszály magvait Izrael szentföldi létrehozásával.
MÉGEGYSZER: A ZSIDóKNAK IS JOGUK VAN SAJÁT ORSZÁGHOZ, ÉS ANNAK MEGVÉDÉSÉHEZ! (De másoknak is!)
A kádári Magyar Népköztársaság társadalompolitikájába nem fért bele a nacionalizmus, és a kisebbségek elvtelen kritizálása. A köznép nagyjából tudta hogy ki a zsidó. De tolerálta! Nem volt napi családi téma valamely család vagy egyén származása. A köznép tudomásul vette, hogy VANNAK zsidó patikusok, orvosok, kereskedelmi ügyintézők, ügyvédek az ÜMK-ban, meg ilyen-olyan művészek. Nem voltak elnyomva, de kiváltságaik sem voltak.
Hogy mikor kezdődött a „zsidózás”? – már szinte senki nem tudja. De azzal együtt a bajok is elkezdődtek, hogy aztán ma ott tartsunk ahol tartunk! Nagyon mélyen tartunk!
Hogy mi lehet ennek a háttere? – arra megint embere válogatja a választ.
A Kádár korszakban nem volt érdem zsidónak lenni, de hátrányt sem jelentett!
Ma? Hát erre megint ki-ki a saját szája-íze szerinti válaszok között válogathat. Indokkal/érvekkel! Pro és kontra!
Amit pedig Döbrögi produkált tegnapelőtt a Netanjahuval közös sajtótájékoztatóján, azt tanítani lehetne! MAGYARORSZÁGOT BŰNÖSNEK NEVEZTE A HOLOKAUSZT MIATT (joggal!)
KÖZBEN VISZONT ISTENÍTI HORTHYT!
Hol vagyunk már attól, hogy a whytézz úr kivételes államférfi volt!?
És hol van a békés Kádár-korszak?
Ahol és amikor az ember számított CSAK!
Nem az, hogy te magyar vagy, te oláh, te tót, te zsidó, te cigány, te sváb! – stb.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
A tőkések általában a soknyelvűség miatt (Sztálin) a tőkések!Kizsákmányolók.Nem vallási alapja van,hanem gazdasági!Ellopják a kisemberek munkaidejét.Ebből a lopásból élnek jól!És ezt Marx (egy zsidó) írta le teljesen tudományos eszközökkel.A probléma nem a zsidó vallás,hanem a kapitalista lét!A „LÉ” határozza meg a tudatot.Az egy más kérdés Soros Györgytől Weiszmanfrédig,hogy együtműködtek a fasiszta németországgal.Ez történelmi tény.Soros maga elismerte.A zsidók háttérbe szorítása Kádár idején nemzeti ügy volt.Messze hatékonyabban,mint Hitler és Horthy idején bármikor.Megszünt a gazdasági hátterük.Ezért fejlődött úgy az ország ahogy fejlődött és a magántulajdon,a tőke uralmának visszaállítása miatt esik vissza úgy ahogy most a vidék teljesen elnépelenedik.A FIDESZ ne legyünk tévedésbe lényegében zsidó párt.Konspirának,de a Metanyau látogatás bebizonyította,hogy az.AY JOBBIK ugyan ez.Félzsidók irányitják ezt is azt is.Az orsdzág lakossága nem sok mindent tud a Kádári Magyarország és a zsidók viszonyáról.Direkt nem beszéltünk róla.
Ja még egy!Én magam több felderítést végeztem zsidó bűnözők ügyében.Üzérkedésnek hívtuk akkor.Jellegzetes csalásról van szó!
+1
Több komoly tévedés van Admin megjegyzéseiben.
A zsidóknak nincs joguk saját országhoz, hiszen magukat vallásként, nem etnikumként határozzák meg. Az más kérdés, hogy valójában faj és úgy is viselkednek. Nincs joguk, mert a világon megvannak a területek tulajdonosai, ezért -mint tették és teszik- csak rablás, azaz erőszak árán jutnak új területekhez. Ebből kifolyólag a rablott holmi megvédéséhez sincs joguk.
Egy esetben lenne joguk. Ha egy adott területet teleszülnek és így megváltoznak az etnikai arányok.
A másik tévedés. A Kádár rendszerben a színészek legtöbbje zsidó volt és mint nemrég kiderült, (persze ezt tudtuk) annyira belterjesen működött, hogy gojnak alig volt esélye bejutni. Ugyanez elmondható a könnyű- és komolyzenéről, a festészetről, stb.
+1. Azért ne legyünk annyira szívtelenek szegény kis metéltekkel. Nekik is joguk van egy országhoz, de mivel ezen a bolygón már nincs szabad hely, ezért én a holdat javasolnám nekik. Ott keressenek maguknak országot de ne itt a földön 🙂
Az csak azért létezik hogy a nemzetközi zsidó oda meneküljön mindenféle jogi felelősségre vonás elől.
Teljesen jogosan patkányfészeknek nevezhető,afféle menedék,ha szorul a here.
Asszimilálódni,hogy rájuk is vonatkozzon adott ország törvénye ?
Höhö,még mit nem.
Kíváncsian várnék egy szerkesztői állásfoglalást /véleményt/e pár napocska látogatás összefoglalójaként,mit hogy látunk,mert elég sok érdekes mondás volt,van.
Mondjuk pl ez,itt
https://444.hu/2017/07/19/izraelben-tartjak-a-visegradi-negyek-kovetkezo-talalkozojat#comments
Meg a „nem akarunk kevert népességet” Orbán mondás..Szóval hogy az Orosz hogy éli meg,mi a lózung,mi nem,mert megkavart az érdek újságírás,itt a neten.
Most búcsúzunk,vagy csak az egyik fele búcsúzik,az hogy engem maguktól megszabadítanak,hiú álom,vagy épp belecsapunk a nagy mózes kosárba.
Hm? Tud valaki okosat?
Na most, mindezekkel szemben a rideg valóság: minden népnek, etnikumnak annyi földje van, amennyit:
1. meg tud szerezni háborúban,
2. és meg is tudja azt védeni.
Magyarország mikor nyert utoljára háborút?
Ahogy Csaucseszku mondta Kádárnak anno, „mi már kétszer voltunk Budapesten, önök egyszer sem voltak Bukarestben..”
A zsidók megszerezték Palesztinát (saját maguk földjét), valójában ők egy nép, többféle vallással, de nem ez a lényeg: van hozzá rakétájuk, hogy bárkinek odabasszanak, és még katona sem kell hozzá!
Kéretik ide leírni egyetlen egy (!!!!) európai ország nevét (nem fontos hogy szomszéd legyen), amelyiken nyugodt szívvel hadat üzennél, ha te lennél a magyarok istene (Andorrát most hagyjuk, mert a héten éjszakások)!
Nagy hazafias frázisok helyett masírozás, gyakorlatozás, hadiipar, gépipar, és a legfontosabb: tanulni, tanulni, tanulni – de nem EZEKNEK, hogy hogyan kell őket szolgálni, hanem az utókornak hogyan kell Hazát építeni, és hogy azt hogyan kell megvédeni! Kevés nemzeti zászló, és sok lőszer!
Kárpátok Géniusza nem ismeri a történelmet. 1916 dec. 6. Bukarest megszállásának kezdete.
100 éve volt, és az még Monarchia volt, úgy tudom. Azóta kétszer voltak Budapesten a románok, és nem vendégségben. Csau sok minden volt, csak hülye és jobbikos nem volt (kettő ugyanaz).
A rideg valóság tény de ez nem változtat azon, hogy nem jogos.
A jog érvényesítésének legbiztosabb eszköze az erő(szak).
A gyengéket lesöprik, mint a morzsákat az asztalról, és az erősekkel tárgyalnak. Aki pedig nagyon erős, annak nincs is szüksége tárgyalásra sem.
Képzeld el, hogy pld. neadjisten Szlovákia vezére mégis csak beugrik a harckocsijába, és megindul elfoglalni Budapestet, mi pedig ellenlépésként gyorsan körbeplakátoljuk az M0-ás gyűrűt, hogy tiszteld a magyart! Mert e pillanatban itt tart a „magyar” honvédelem, és ez engem jobban izgat, mint a zsidók rablása a közel-keleten.
Nézd, elbeszélünk egymás mellett.:-) Teljesen egyetértek veled (a tót fikcióval kapcsolatban is). Abban is, hogy a jog érvényesítésének a legbiztosabb eszköze az erőszak. És itt a lényeg: a jog érvényesítése. Márpedig amit a zsidók csinálnak jogtalan, ebből következően nincs mit érvényesíteni. Ami maradt, az a jogtalan erőszak.
A magyar honvédelem helyzete minden normálisan gondolkodó embert idegesít és elkeserít, de azt kell nézni, hogy kik miatt jutott oda, ahol van. Itt jön a képbe a zsidóság, amely nálunk is a valódi hatalomgyakorló, tehát a palesztinai probléma szorosan kötődik a magyarhoz.
Izraelt/mint Palesztinából kiszakitott részt/ az első világháború alatt ígérte oda Anglia a zsidoknak az amrikaiak hadba lépéséért ugyanis a Fritzek kipicsázták volna őket!
Ez az ígéret a második vh.után realizálodott
Ez tény, de attól még nem jogos. Trianon sem volt az de az is tény.
Hívjuk segítségül az Index kistestvérét, a 444-et, ahol a CEU doktorandusza (és a „Magyar Progresszív Intézet” elemzője), F. Gábor elmondja nekünk, mi az „antiszemitizmus”!
„Antiszemitizmusról onnantól beszélhetünk, ha valaki társadalmi problémák szerteágazó halmazát fogja össze, szervezi a zsidóellenes előítéletek köré, és e problémák megoldását ezen előítéletek mozgósításával véli kivitelezhetőnek. Shulamit Volkov történész Az antiszemitizmus mint kulturális kód című tanulmányában arról ír, hogy az antiszemitizmus hogyan fog össze és jelképez olyan, egymástól egyébként rendkívül távol álló problémákat, mint a liberalizmus és a szocializmus, hogyan állítja »a zsidót« a szociális kérdés középpontjába. Nem attitűdről van tehát szó, hanem világnézetről, amelynek középpontjában »a zsidó« mint absztrakt fogalom, univerzális kód áll.
Az antiszemitizmus nemcsak annyit állít, hogy »a zsidók ilyenek és olyanok«, hanem a társadalmat a »zsidókérdés« mentén »beszéli el«. Eszerint a keresztény/muszlim társadalom permanens háborút kényszerül vívni a túlélésért a világuralomra törő zsidókkal, akik az egyaránt általuk mozgatott liberális kapitalizmus és a kommunizmus harapófogójába szorítva igyekeznek leigázni a »befogadó« népeket.”
„Antiszemita” kampány kezdődött volna Magyarországon is? Nem. „Antiszemita” (nyilván teljesen légből kapott…) világképből vett attitűdökre alapozva kódoltak annak érdekében, hogy a kockázatokról beszélni lehessen? Igen. Izrael potenciális segítői reális veszélyt jelentettek. Más kérdés a kiszorításuk hatékonysága.
„A »cionizmust« így mindenesetre egy kalap alá lehetett vonni a fasizmussal és az elvtelennek mondott üzleteléssel” – szalonszemitázik tovább az Index. Lazán átsiklik olyan dolgok fölött, mint például Haim Arlosoroff 1919-ben kiadatott Der jüdische Volkssozialismus c. műve, mely egy 1905-től 1930-ig Palesztinában működő párt (a Hapoel Hazair) nézeteit tükrözi, vagy a „Haavara”, ami a cionista Zsidó Ügynökség és Németország közti megállapodás alapján a háborúig (papíron kicsit tovább is) biztosította a zsidók kitelepülését Németországból Palesztinába.
Admin írja: „És hol van a békés Kádár-korszak? Ahol és amikor az ember számított CSAK! Nem az, hogy te magyar vagy, te oláh, te tót, te zsidó, te cigány, te sváb! – stb.” Illetve ezt is: „MÉGEGYSZER: A ZSIDóKNAK IS JOGUK VAN SAJÁT ORSZÁGHOZ, ÉS ANNAK MEGVÉDÉSÉHEZ! (De másoknak is!)” Tehát a magyaroknak is. Akkor viszont… valamit azért csak számít, ki a magyar, ki az oláh, ki a tót, ki a zsidó, ki a cigány, ki a sváb, nem? Ebben van némi szabadsága az egyénnek, de a teljes kötődés generációk alatt alakul ki. Ehhez persze nem ártana szintén generációk hosszú során át stabilizálni, ki a magyar. Akkor mondhatnánk, hogy aki inkább ez vagy az, mint magyar, az nem magyar. De ha azt sem tudjuk, ki a magyar…?
444 cikke:
https://444.hu/2014/01/26/filippov-antiszemitizmus?page=3
a megoldas mindig egyszerü.aki nem asszimilalodik idegen helyen mas akar lenni az takarodjon.magyarorszag szetszedese is az ö bünük meg a két vilaghaboru is ugyanis néhany uzsoras nem ér semmit ha nincs mindenre kaphato mocskos hordaja.a fajtajaban megtalalta.amik ezek muveltek muvelnek sunyiban vastag börrel a pofajukon a törtenelem folyaman tömegsirt erdmelne,de menjenek békével.huzzanak a kurva anyjukba az usaba .ugyis ott az erö a takonyhad.izrael meg lopott föld.sosem volt a nyomorultaké-sosem volt orszaguk csak a nagyhatalmaknak kemkedtek felforgattak raboltak föleg saját zsebre.eurazsia afrika legyen zsidomentes
Viszlát, és kösz a szavakat!
http://hvg.hu/itthon/20170719_Bekapcsolva_maradt_Netanjahu_mikrofonja_Budapesten_ahogy_az_EUt_szidta
Amikor Netanjáhúról van szó, a mikrofonok néha „megzavarodnak”.
Mi megirtuk.
Ök félnek.
A cionizmus és az iszlamizmus kioltják egymást.
A kazár sosem volt szemita. A kazár antiszemita ellopták a szemiták földjét
Mélységessen elitéljuk az antiszemita fasiszta kazárokat.
A kazárok (csak a vezetőik!) valahogy átvették a szemiták vallását, de hogy? Miért venné fel valaki mások vallását? Házasság révén? Ez nagyon gyakori eset volt és ma is az. Együtt jár az asszimilációval és a pénzzel, ahogy ez Európában is történt. Akkor a kazárokra lehet mondani, hogy nem szemiták?
Kinek állt érdekében külön kezelni a kazárokat?
Kezeljük külön az etiópokat is? Kezeljük. De, attól még az etiópokkal kötött „házasságok” „következménye” nem tagadható. Ahogy az sem, ami az előtt történt.
Ezért hát ideje átgondolni a kazárok akkénti megítélését, amelyben őket, és csak őket jelölik meg az elítélendő események okozóiként.
„Kádár János Zsidózott!”
…hát mit is mondjon, akiben még maradt annyi értelem, hogy gondolkodjon?
Ezek a történelemhamisítások, nagyjaink bemocskolása alpári és még aljasabb dolog, hogy szöveg, illetve ténykörnyezetből kiemelt gondolatokkal operálnak mind azok, akiknek a tudásáért csak a kapitalista ad alamizsnát. Az a borzalmas, hogy az értelmiség, (Alig említhető meg kivétel, de tisztelet nekik.) olyan mélyre süllyedt, hogy a mindennapi betevője és az individuális valóságban való vergődése mellé már azt sem hiszi el, hogy anya szülte, csak hogy falhasson. Szégyen! Olvasom az új sütetű, bértollnok történészek, politológusok, és a többi ilyen emberszabású írását és azon tűnődök, hogy valakik azért tanulnak, hogy mint a hittérítők és igehirdetők profin hazudjanak.
Kádár azon zsidókról beszélt akik mint tőkések, hatalmasok a saját népüket a zsidó társadalmat csapják be.
Csak azt mondhatom, hogy éljen és virágozzék Észak-kórea, éljen és hasson Sztálin!
Kádár aki félzsidó volt, azokról a zsidókról beszélt, akik a párt Moszkvából irányított politikáját nyíltan bírálták. Stalin is zsidó volt, mint ahogy az ötösfogat minden tagja (Lenin, Trockij, Kamenyev, Zinovjev, Stalin ). Mikor konkrét fenyegetéssel rákényszerítették Irán feladására, döbbent rá, hogy származása nem védi meg fajtársai retorzóitól.
Izrael fèlresikerült hamis-zàszlos müvelete 1967-ben a hatnapos hàboru soràn.
Az izraeli haderö lègböl ès vizen tàmadt a nemzetközi vizeken tartozkodo USS Liberty amerikai
felderitö hajora, melyet el akart süllyeszteni ès az akciot Egyiptom nyakàba varrni. Ezzel akartàk
elèrni, hogy megtorlàsul az USA atombombàt dobjon le Kairora.
http://orientalista.hu/de-uram-az-amerikai-hajo-nem-baj-lodd-ki-amikor-izrael-megtamadta-a-uss-libertyt/
Az USS Liberty elleni tàmadàs diohèjban. Video- angol beszèd ès felirat.
https://www.youtube.com/watch?v=rBB6CqCGWh8