A minap a balrad.ru kommentrovatába írta be egy “keményen szélsőjobbos” magyar olvasónk az alábbi kommentet:
Egy erdélyi magyar keményen kiosztotta Orbánt: Ceausescu sem kapott ilyen durva szitkokat
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
64 éves tanár ember vagyok, Erdélyben születtem. Trianon után nem volt könnyű magyarnak lenni szülőföldemen. A Ceausescu diktatúra elől menekültem el az anyaországba majdnem 40 évvel ezelőtt. Bár Magyarországon is diktatúra volt, még is 1000-szer emberségesebb mint ami az akkori Románia területén volt.
A két diktatúrát összehasonlítván a 70-es években még is úgy éreztem magam mintha egy nyugati államban élnék.
Létbiztonság, közbiztonság lengte be az emberek hétköznapjait. A diktatúra sötét fellegei közül a Kádár rendszerben még is sütött ránk a fény.
Miniszterelnök Úr!
A rendszerváltás hajnalán az egyik legodaadóbb támogatójuk voltam. Ugyan nem tudtuk, hogy mit hoz majd a rendszerváltás, de még is vágytunk a szabadságra, demokráciára, szabad oktatásra. Legrosszabb rémálmomban sem hittem volna, hogy egyszer majd megint egy rohadt diktatúrában kell élnem.
Az Ön kormányzása, sokban emlékeztet engem Ceausescu diktatúrájára. A nép szenvedett, sok helyen éheztek de a haverok a liblingek jól éltek. Az állampárt vezetőjének hatalmas palotái voltak szerte az országban. Az Ön palotáit ma úgy hívják, hogy stadion, a kincstárnokát pedig úgy, hogy Mészáros Lőrinc.
A román diktátor is meg volt róla győződve egy idő után, hogy amit tesz az jó és a hazáját szolgálja vele. A körülötte lévő emberek is ezt erősítették benne. Épp úgy mint magában a megannyi talpnyaló. Rogán, Habony, Kósa ezek az emberek akik nap mint nap elhitetik a vezérükkel, hogy amit tesz az jó és csak a nép érdekeit szolgálja.
Megannyi hasonlóság van az Orbáni elnyomás és a ceausescui diktatúra között. De talán a legnagyobb az, hogy mind a ketten a magyarokat sanyargatták a legjobban.
Bár tudom, hogy a Fidesz egyik meghatározó kommunikációja a „kommunistázás” de van egy rossz hírem.
Kádár János a legrosszabb napján is jobb magyar volt, mint magából bármikor lesz.
Nem azért szöktem el Ceausescu rohadt rendszeréből, hogy megint egy ilyen rohadt rendszerben kelljen élnem.
Viktor tanulj a román diktátor esetéből és ne gyűlöld ennyire a magyart.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Az utolsó kép a vátesz?!
Én láttam a korabeli TV “közvetítést” az eseményről, és nem volt az az érzésem akkor, hogy ez egy “népi forradalom” záróeseménye lett volna. Így, utólag inkább Moammer Kadhafi és Szaddám Huszein esetéhez hasonlítanám. Feltehetően az események háttér-története is megtévesztően hasonló lehet.
Én nem vonok párhuzamot a Ceausescu, a Kádár és az Orbán rendszer között, mert csak az utóbbi kettőről van tapasztalatom. Amellett, hogy sok igazság van a leírtakban, abban majdnem biztos vagyok, hogy ezt nem egy 64 éves erdélyi születésű tanár írta. Az írás célja kommunikációs jellegű még akkor is, ha tartalmaz valós elemeket.
(Egyébként alapfeltétel, hogy egy jó kommunikációs írás tartalmazzon valós elemeket.)
Ha 40 éve jött át, akkor többet élt itt, mint ahol született, de valószínűleg szülőföldjével sosem szakította meg a kapcsolatot.
Mi ebben a gond.
Azért nem kell minden 64 évesre, vagy idősebbre agyalágyultként tekinteni, még ha jelentős részük az is.
A fiatalok igen nagy részének a fejében akkora a nihil és közöny mint a setét éjszakában.
Az értelem és éleslátás se országhatárhoz, se életkorhoz nincs kötve.
Az ember ne magából induljon ki.
Nem azért írtam, mert esetleg nem írhatta volna. Még egyszer mondom, azért, mert ez egy kommunikációs trükk, műfaj…
Ja, és, ha fiatal lennék, akkor nem lenne tapasztalatom a Kádár-rendszerről…
kommunikációs műfaj?
Saját véleménye már nem is lehet?
Attól, hogy egykor a magyar határon kívül élt, figyelemmel kísérte az anyaországban történteket, sőt alkalmanként testközelből is.
Az erdélyiek igen is agyafúrt és ügyes, éleslátású emberek.
Egy 24 évesen 1977-ben esetleg házassággal hazánkba kerülhetett ember Romániából.
24 évesen akkoriban felnőtt az ember, önálló értékítélettel; nem úgy, mint manapság.
2002-ben nekem is egy erdélyi születésű barátom aposztrófálta a vityát a Chau diktatúrára törő hasonlatossággal.
Akkor még kinevettem és nem hittem el.
Mára be kell látnom , én voltam a balga és rossz emberismerő.
A cikk írója persze nem is az 56-ot megtorló majd erőszakos TSZ-esítés korszakáról ír, a kommunista műszakkal és szombattal, hanem már a mosolygós, legvidámabb barakk korából, ami ugyebár csak az 1980-as évektől meglévő élmény.
Tévedések elkerülése végett/nem tisztem védeni és nem is akarom de/azt elkell ismerni,hogy Csau likvidálásakor Romániának egy buznyák tartozása nem volt!
Nekem és akit ismertem már a ’60-’70-es évek is mosolygossan teltek!
A 60-as években erőszakoskodtak a parasztokkal, tették közösbe a földjeiket. Annyira nem mosolyogtak, hogy sokan inkább öngyilkosságba menekültek.
A 70-es évek már jobban alakultak, de akkoriban még Romániából érkezett a csempészett bors, kávé, stb.
A 80-as években megfordult az irány, Romániába csempészték innen a kávét, meg mindenféle élelmiszert. Még én is álltam 50 méteres sorba csontért, szalonnáért Nagyváradon.
Csau egy büdösbogár volt, de nem a nép és a népért távolítatták el, hanem felülről, nyugatról.
+
Igen, erre céloztam fentebb.
Valószínűleg a többi szoc. ország vezetője is így járt volna, ha nem adják be a derekukat. Beadták…
Ebből a szempontból, utólag, Ceausescu-t akár újra is lehetne értékelni…