A gazdaság tükörképe: a bankrendszer és a nem fizető hitelek

A nemfizető hitelek kezelése Európában és Magyarországon is jelentős gondokat okozott a válság után. Sok országban a mai napig rendkívül magas a nemfizető hitelek aránya a bankrendszerben, és az EU-átlag is csak lassan araszol lefelé. Van azonban egy-két ország, amely kifejezetten sikeres volt ezen a téren. Melyek a fő tanulságok, és hogyan vizsgázott Magyarország?

A nemfizető hitelek állománya a 2008-as válságot követően Európa-szerte megugrott. A magánszektor és a vállalati szféra hitelei közül a 2007-es 2 százalékról 2013-ra csaknem 8 százalékig emelkedett a nemfizetők aránya, és európai szinten még mindig a nagyon magasnak mondható 5 százalék fölött van.

A KPMG erről szóló elemzése szerint 2016 közepén Görögországban és Cipruson volt a legdrámaibb a helyzet: mindkét országban 40 százalék feletti nemfizető aránnyal, őket követte egy másik országcsoport, ahol 18–22 százalékról számolt be a helyi jegybank. Ebbe a csoportba tartozott a 18 százalékos Magyarország mellett Szlovénia, Portugália, Írország, Bulgária és Olaszország is. (Magyarországon a ráta 2016 végére a teljes hitelállomány 7 százalékra csökkent.)

Min múlik, hogy az egyes országok bankrendszereinek hogyan sikerült kimászniuk a slamasztikából?

Állami közreműködéssel

A bankoknak nyújtott finanszírozás mellett Spanyolországban és Írországban állami közreműködéssel alapítottak „rossz bankot” és workout-céget főképp a kereskedelmi ingatlannal fedezett nemfizető hitelek felvásárlására, azzal a filozófiával, hogy az államnak van ideje kivárni az idők jobbra fordulását, hogy azután jó árat kapjon az alacsony értéken átvett fedezetekért. Az ír Nama és a spanyol SAREB példája azt bizonyítja, hogy hatékony válságkezelést követően a fellendülő ingatlanpiacon ezek az átvett vagyonelemek felárral, azaz sikeresen értékesíthetők.

A Magyar Nemzeti Bank egyik tanulmánya arra irányítja rá a figyelmet, hogy az állam Írországban és Spanyolországban is szerepet játszott a lakossági jelzáloghitelek átstrukturálásában azzal, hogy kötelező érvényű lépéseket írt elő a bankoknak, illetve magatartáskódexeket fektetett le a bankok és az adósok számára. Áttekintve ezeket a szabályokat és ajánlásokat azt láthatjuk, hogy nemcsak vonzó lehetőségeket (kamatmoratóriumot, az adósság egy részének elengedését, futamidő-hosszabbítást, kilakoltatási moratóriumot stb.) tartalmaznak, hanem világossá teszik a fedezet realizálásának, azaz elvételének szabályait, és lerövidítik ügyintézési idejét is. Vagyis nemcsak ösztönzik az adósok együttműködését, de azt is világossá teszik, hogy mi történik azokkal, akik nem lépnek be, vagy nem tesznek meg mindent az adósságuk törlesztése érdekében.

Mi történt Magyarországon?

A nemfizető lakossági hiteleknél két nagyobb csomag került erre szakosodott piaci szereplők kezébe: előbb az Erste Bank adott el egy 300 milliárd forint névértékű csomagot, később az Unicredit Bank egy másik 130 milliárdosat. Az eladási árfolyam egyik esetben sem publikus, de a piaci pletykák 20 és 25 százalék közötti árfolyamokat emlegetnek.

A jelzáloggal fedezett lakossági portfóliók esetében még mindig jelentős állományok vannak egyes hazai bankok kezében, miután a magyar szabályozás a közelmúltig megnehezítette a nem teljesítő hitelportfóliók felvásárlására szakosodott vevők életét. A kilakoltatási moratóriumok és az eleve lassú jogérvényesítés miatt a vevők hozamelvárása a magyar piacon még mindig rendkívül magas Nyugat-Európához képest, így az ajánlott árak a közelmúltig nem találkoznak a bankok elvárásaival.

A magyar bankok nagyjából 2016-ra képezték meg az a céltartalékszintet, ami már lehetővé teszi, hogy a vevői ajánlatokat további egyszeri veszteségek nélkül komolyan meg lehessen fontolni. Ezután a bankok már tudtak ügyleteket kötni: ma is folyamatban van a Raiffeisen Bank 300 millió eurós nagyságrendű jelzáloggal fedezett lakossági hitelportfóliójának értékesítése. Vannak azonban olyan bankok és más pénzintézetek, amelyek portfólió-értékesítési kísérletei kudarcba fulladtak, mert megfelelő céltartalék híján az ügylet újabb egyszeri veszteséggel járt volna, amit a tulajdonosok nem akartak lenyelni.

A nemfizető állomány csökkenésében a 2015 óta tartó ingatlanpiaci áremelkedés is szerepet játszott.

Sok lakás cserél gazdát a piacon, és ilyenkor az eladók sok év után végre törlesztenek.

Sokan felismerték, hogy a lakások drágulása miatt az ingatlan értéke most már meghaladta a hitel volumenét, ezért botorság lenne hagyni elúszni a lakást. Így a családok inkább mozgósítják a tartalékokat, nehogy a bank eszébe jusson elvinni a lakást. Sajnos az ingatlanpiaci boom térben meglehetősen korlátozott: főképp Budapestre, a nagyobb városokra, valamint a kiemelt üdülőövezetekre vonatkozik, másutt a házak és lakások továbbra is nehezen eladhatók.

A bankok rossz portfólióiból ilyen módon a jobb elemek tűnnek el, a megmaradó portfólió viszont inkább romlik, mint javul.

Nem is lesz könnyű megszabadulni tőle, hiszen vevő már csak igen nyomott áron akad, és egyáltalán nem biztos, hogy bank már annyira leírta az állomány értékét, amennyire a piac árazza.

Nem segíti a tranzakciók számának növelését az sem, hogy a kilakoltatások számának növekedésétől megriadva a kormány új szabályt hozott, amelynek értelmében a lakásokat első körben nem lehet a becsérték 100 százalékánál alacsonyabb áron meghirdetni.

Az utóbbi egy-két évben a bankok komoly céltartalékot tudtak felszabadítani, ami nagyrészt abból keletkezett, hogy az áremelkedés miatt a fedezet értéke emelkedett,
a nem törlesztőket egyre jobb áron tudják eladni.

Még az is előfordulhat, hogy ha portfoliót értékesítenek, a vételár néhány százalékkal magasabb lesz, mint a leírt érték, tehát a bank nettó pár százalékot még nyer is az üzleten. Miután tetemes tételekről van szó, ez a pár százalék jelentős lehet az éves eredményben.
(Forrás: index)

Bal-Rad komm: Az index.hu cikkéből CSAK a lakossági bedőlt hitelek témáját copyztuk. Maga a cikk nem érinti a hitelesválság okát, a VALÓS OKÁT PEDIG MEGEMLÍTENI IS NAGY ÍVBEN KERÜLI!

Van azonban egy-két döbbenetes adat és körülmény az írásban, amikre azért felhívnánk a figyelmet!

“…A nemfizető lakossági hiteleknél két nagyobb csomag került erre szakosodott piaci szereplők kezébe: előbb az Erste Bank adott el egy 300 milliárd forint névértékű csomagot, később az Unicredit Bank egy másik 130 milliárdosat. Az eladási árfolyam egyik esetben sem publikus, de a piaci pletykák 20 és 25 százalék közötti árfolyamokat emlegetnek…”

– Azaz: egy tízmillió forintos követelést max. 2,5 millió forintért ad el a bank egy hiénacégnek. Ez EZT AZ ÖSSZEGET be is vasalja a bedőlt hitel tulajdonosán, majd MÉGIS ELVESZI AZ INGATLANT! Amit aztán piaci áron ÉRTÉKESÍT!

Itt bukkannak föl a hiénákközött a politikusok, vagy azok holdudvara!

Döbrögisztánban stabilan 160 ezer körüli a bedőlt hitelek száma. Ezek átlag netto összege 5 millió forint! Ez NYOLCSZÁZ MILLIÁRD FORINTOT JELENT!

Amennyiben az állam hajlandó lenne ennek az összegnek a 25 százalékát beleinvesztálni egy adósmentő portfoliovásárlásba (mint a hiénacégek!), úgy alig több mint egy vizes vb. brutto bekerülési kültségével megmenthetne legalább 640 ezer magyart a kilakoltatástól, hajléktalanságtól!

RÁADÁSUL A TULAJDONOS EGY HOSSZAB LEJÁRATÚ HITEL FORMÁJÁBAN EZT VISSZA IS TUDNÁ FIZETNI!

Persze ehhez politikai akaratra lenne szükség! Az viszont nincs, mert akkor ugrik a hiénák profitja!

A látszatintézkedések pedig még egy kis ideig talán elfedhetik a gyújtózsinór lángja, és a puskaporos hordó közötti igencsak rövidke távot!

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!