“A szerencse gyermekei”!

Szerencsés nemzedék? Náluk legalább csenget a pénzespostás

BÉKÉS MEGYÉBEN (is) akad olyan falu, ahol csak 15-20 embernekvan rendszeres havi fix jövedelme. Ebben a világban a biztos nyugdíjjal rendelkezők, még ha keveset hoz is a postás, jólétben élőnek számítanak.

Szerencsésnek mondhatják magukat, mert sem az előttük élő generációknak nem jutott, de előreláthatóan az utánuk következőknek sem lesz osztályrésze ez a kevés létbiztonság.

Békés megye 36 településén 429 nyugdíjast kérdeztek meg 2015-ben az életkörülményeikről.

A feldolgozott eredményekből Köteles Lajos történész, nyugdíjas főiskolai igazgató és Rozsnyai Katalin klinikai szakpszichológus, a Szent István Egyetem gyulai campusának docense írt összefoglaló tanulmányt.

A vizsgálat igazolta, hogy a nyugdíjas kori problémák gyökerei legtöbbször az aktív életkorból erednek. A sarkadi kistérségben például az egy lakosra jutó éves nettó jövedelem 2014-ben mindössze 419 654 forint volt. A szerzők 280 forint/dolláros árfolyamon számították ki, hogy ez évi 1500, napi átlagban 4,17 dollár – ami nem is az ázsiai, hanem az afrikai szegénység szintjét jelenti. Az alacsony bérek meghatározzák a nyugdíjakat és a nyugdíjas kor életminőségét is. A nyugdíjak összege településtípusonként erősen eltér. Az idősek több mint harmada így is anyagi gondokkal küzd a városokban – de még többen falun.

2007 és 2013 között Békésben 4229-ről 15 064-re nőtt a szociális étkeztetésben részt vevők száma. A falusi és a képzetlen emberek korábban halnak – de legkorábban a képzetlen falusiak.

Fontos mutató, hogy támogatják-e egymást a különböző nemzedékek, és ha igen, hogyan. A nyugdíjasok 31 százalékát istápolják a családtagjaik, miközben minden második nyugdíjas segíti a leszármazottait.

A gyermekeinek ételt ad az idősek 35, pénzt 27, az unokákra felügyel 21 százaléka. A gyermekek a szüleiket munkával, élelmiszerrel, gyógyszerrel és tüzelővel támogatják. A községekben az egymásra utaltság jóval erősebb, mint a városokban.

A rendszerváltozás óta Békés megye elvesztette lakossága csaknem negyedét – egyes településekaz ott élők 30-35 százalékát. 1994-ben a Békés megyei GDP az országos átlag 80 százalékát tette ki – 2010-re már csak valamivel több mint a felét. Az aktív népesség zöme minimálbérből vagy közmunkából él, nagyon kevesen képesek idős korukra tartalékot félretenni. Pedig a nyugdíjuk jóval kevesebb lesz, mint a mostani nyugdíjasoknak.

Sokan csak életük egy részére szereznek nyugdíjjogosultságot, mások alig jutottak legális munkához, így nem lesznek jogosultak semmilyen nyugdíjra. Az előrejelzések szerint a bérnek is mind kisebb hányada – egy-két évtized múlva alig 30 százaléka – lesz a havi nyugdíj összege.

Miközben a fejlett világban a nyugdíjba lépés egy új, kötöttségektől mentes, de még hosszú időn át viszonylag egészséges életszakasz kezdetét jelenti, a perifériákon az egyes országokon belül is igen nagy különbségekkel, de az aktív életkorhoz képest további elszegényedést hoz.

A Kádár-kori középrétegek, első generációs értelmiségiek, alkalmazottak, szakmunkások, akik fiatalkorukban tanulhattak, felemelkedhettek, és ma teljes öregségi nyugdíjat élveznek, többnyire konszolidált helyzetben élnek. Ám ez is viszonylagos. Vidéken keveseknek adatik meg a jól megérdemelt pihenés: az itteni szemlélet szerint némelyik nagymama egész életén át a család cselédje, és ha van is pénzük a nagyszülőknek, inkább beleadják az unoka autójába, semhogy elmennének belőle nyaralni.
(szabadfold)

Bal-Rad komm: Szerencsés nemzedék?

Annyiban igen, hogy megélhetett egy háborúmentes időszakot, 45 éves koráig egy emberséges rendszerben élhetett. A szerencsésebbjei a rendszerváltást követően nem maradtak munka nélkül, és a szocializmusban szerzett “piacképes” szakmai képesítésükkel úgy-ahogy elboldogultak.

Jelentős részük nyugdíjjogosult, sokuk nem! Vagy csak kegydíjra! Vagy arra sem.

“…Békés megye 36 településén 429 nyugdíjast kérdeztek meg 2015-ben az életkörülményeikről…A Kádár-kori középrétegek, első generációs értelmiségiek, alkalmazottak, szakmunkások, akik fiatalkorukban tanulhattak, felemelkedhettek, és ma teljes öregségi nyugdíjat élveznek, többnyire konszolidált helyzetben élnek…”

-Mint tudjuk, a lét határozza meg a tudatot!

Ezek a nyugdíjasok SEGÍTIK ANYAGILAG a gyerekeiket-unokáikat, és ezt természetesnek tartják. Ami helyes is!

Viszont ők azok, akik MÉG HISZNEK A POLITIKUSOKNAK! – és ezért szép szavakkal manipulálhatók! Nem veszik észre a viszonylagos anyagi biztonságuk közepette, hogy gyermekeiknek-unokáiknak a jövőjét is elrabolták-ellopták azok, akik nekik enyelegnek. AKIKET ŐK – MINT KÖTELESSÉGTUDÓ “VÁLASZTÓK” – hatalomba emelnek/tartanak. Hogy az ő szavazataikkal tovább fosztogathassák a gyerekeiket-unokáikat.

EZ A RÉTEG MÉG HISZ A POLITIKUSOKNAK, MERT EGY OLYAN KORBAN SZOCIALIZÁLÓDOTT, AMIKOR A POLITIKA AZ EMBER SZOLGÁLATÁBAN ÁLLT!

Nem veszik észre, hogy a nyugdíjukat nem a szépeket csicsergő politikusbűnözőknek köszönhetik, hanem saját maguknak! Mert megdolgoztak érte, mert megtermelték.

Persze többet is! – de hol van az már?

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!