Sokat dolgozik a magyar, de lelombozó, milyen keveset keres
Átlagosnak megfelelő mennyiségű időt töltöttünk tavaly munkával a legfrissebb adatok szerint, az ezen idő alatt elvégzett munkáért viszont megdöbbentően kevés fizetést kaptunk.
2016-ban átlagosan 1761 órát dolgozott egy magyar munkavállaló, derül ki az OECD legfrissebb statisztikájából. Ezzel egy 2012 óta tartó trend tört meg, azóta ugyanis most először mutatott emelkedést a ledolgozott órák száma. A növekedés nem feltétlenül előnyös, ám még nem lógunk ki a sorból, hiszen az 1761 óra alig marad el valamivel az OECD átlagától. Ezzel egyben a történelmi mélypontról is elmozdultunk, hiszen egy évvel korábban, a 2015-ös adat jelentette ezt 1995 óta.
A legtöbbet Mexikóban dolgozták a munkavállalók tavaly, 2255 órát, míg a legkevesebbet Németországban, 1363 órát. A visegrádi országok vonatkozásában annyi változás történt a 2015-ös adatokhoz képest, hogy hazánk megelőzte Szlovákiát, ahol egyébként egy év alatt 14 órával 1740-re csökkent a ledolgozott órák száma. A cseheknél 1770, a lengyeleknél pedig 1928 óra volt az egy főre eső átlagos munkával töltött idő tavaly.
Miközben a ledolgozott munkaórák alapján az OECD-tagállamok középmezőnyébe tartozunk, nem mondható el ez a munkáért kapott fizetést illetően.
A nemzetközi szervezet nemrég publikálta a bérekre vonatkozó statisztikáját is, ami szerint 2016-ban átlagosan egy munkavállaló átlagos bruttó keresete 21 711 dollár volt, ami előző évhez képest 5,1 százalékos növekedés eredménye. A béremelkedés mértékével a tagállamok élvonalában vagyunk, hiszen előttünk mindössze 4 tagállam szerepel: Izland (+8,9 százalék), Lettország (+6 százalék), Lengyelország (+5,4 százalék) és Észtország (+5,3 százalék). Igenám, viszont ennek ellenére a rangsor legvégén szerepel a magyar bér, mindössze Mexikóban kerestek ennél kevesebbet a dolgozók, 15 311 dollárt.
A bérek elmúlt években mutatott alakulását tekintve nem túl rózsás Magyarország helyzete,
2010-hez képest ugyanis bár 2,5 százalékos volt a dollárban regisztrált növekedés mértéke, a rangsorban 3 helyet csúsztunk vissza.
Vagyis a bérfelzárkózásunk közel sem halad jól nemzetközi viszonylatban. 2010-ben még az észtek, a litvánok és a lettek is kevesebb pénzért dolgoztak, mára viszont mindhárman megelőzték hazánkat. Ráadásul nem lehet elmondani, hogy egy hajszálon függött volna a helyzet, hiszen a letteknél 6 év leforgása alatt 28, a litvánoknál 24, az észteknél pedig 16 százalékkal nőttek a bérek. Így akár több ezer dollárral is több pénzért dolgozhatnak, mint a magyarok.
Az élen egyébként Luxemburg áll 62 636 dollárral, mögötte USA 60 154, és Svájc 60 124 dolláros éves fizetéssel. A visegrádi országok közül az élen Lengyelország áll 25 921 dollárral, a csehek átlagosan 23 722 dollárt vihettek haza, a szlovákok pedig 23 508 dollárt.
(mfor)
Bal-Rad komm: Döbrögisztán erős és büszke európai ország!
Van is mire büszkének lennünk! A magyarok tűrőképessége legendás.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Ezen egyedül a JOBBIK “béruniós” programja tudna változtatni – de az meg a Fidesz/MSZP/ballibsi bandáknak nem jó. Mert akkor nem lennének bérrabszolgák, akiket szárazkenyéren dolgoztathatnának a kampósorrú megbízóik ugyebár.
Pedig: ha “Tescós Rozália” is hazavihetne legalább havi 500.000Ft-t tisztán kézbe, akkor a jelenleg is a nyugati árszínvonalon (sajnos a minősége nem éri el a nyugatit) árult élelmiszert, rezsidíjat, stb akkor a háza tatarozásáért, bővítéséért, én mint “gecináci rablókapitalista” magyar kisvállalkozó is a nyugati szolgáltatási díjakat megközelítő vállalási összegen tudnám neki azt elvégezni úgy, hogy Tescós Rozáliának” is jóval több maradhatna még a bukszájában, mint a jelenlegi éhbéréből.
Továbbá akkor az én szakembereim sem vándorolnának (menekülnének) ki nyugatra, mert én is nyugati bért tudnák neki fizetni.
Hovatovább: Akkor nekem is több lenne a nyereségem, amiből fejleszteni tudnám a cégemet. A 20-30 éves “gépcsodáimat” lecserélhetném sokkal korszerűbbekre, takarékosabbakra, amelyek szervízköltsége uszkve csak a töredékébe kerülnének mint pl a jelenlegi 26 éves homlokrakodó gépemé.
Kiadhatnám én is simán és egybe a nyári szabadságokat, a melósaim a horvát tengerparton, vagy a Balatonnál hetyeghetnének és pihenhetnék ki magukat, vígan sörözgetve. Magam is szabadságra mehetnék, mondjuk a Cot’de Azur tengerpartra, finom koktélokat szürcsölgetve bámulva a naplementét ahol a végtelen tenger és az égbolt a rózsaszín-vörös naplemente fényében összeér.
De hát Orbánék nem nagyon szeretnék, hogy a melósaim sörhasat növesszenek, engem pedig elvakítson a tenger felett lenyugvó napnak a fénye.
Vigyáznak az egészségünkre és a fittségünkre, amiért örök hálával tartozunk Orbán Viktornak!