Kádár Jánost elmentik főtitkári tisztéből
Budapest, 1988 május 23. Ezen a napon mentették fel Kádár Jánost pártfőtitkári tisztéből. Utódja Grósz Károly lett.
Kádár János záróbeszéde:
“Kedves elvtársnők, elvtársak!
Megítélésem szerint a pártértekezlet háromnapi kemény munkával eredményesen elvégezte feladatát. Határozattá emelte útmutató állásfoglalását a párt feladatairól, politikai intézményrendszerünk továbbfejlesztéséről, s újjáválasztotta a párt vezető szerveit.
Köszönetet mondok a vezető testületekből most kiváló elvtársaknak hosszú időn át becsülettel és tisztességgel végzett munkájukért, s magam is szeretnék szívből gratulálni a párt vezető szerveibe újonnan megválasztott elvtársaknak. Egészséget, sikereket kívánok mindnyájuknak.
Kedves elvtársnők, elvtársak!
Tennivalóinkat meghatározza a párt tavaly júliusi gazdasági-társadalmi kibontakozási programja, a kormány múlt év szeptemberében elfogadott hároméves stabilizációs munkaprogramja, s a pártértekezlet irányt mutató állásfoglalása. Nagy és nehéz feladatok várnak ránk. Teljesítésükhöz egységes akarat, összefogás kell a pártban s az országban egyaránt.
A párt eleget kíván tenni történelmi küldetésének, és a mai napon tanúsította, hogy képes erre. Ennek érdekében megújítja a pártéletet, az új követelményeknek megfelelően alakítja a pártmunka módszereit, s továbbhalad a demokratizálás, a reformok útján. Folytatja szövetségi politikáját, összefogásra törekszik a szocialista társadalom minden magyar hívével, pártállásra, ideológiai hovatartozásra való tekintet nélkül. Tömöríti a nemzet minden alkotóerejét nagy történelmi céljaink elérésére, népünk boldogulására.
A nemzetközi életben együtt akarunk működni szövetségeseinkkel, mindazokkal, akik partnereink a béke és a biztonság megszilárdításában, az országok és a népek gyümölcsöző kapcsolatainak erősítésében.
Végezetül szeretnék köszönetét mondani a pártértekezlet küldötteinek, a szervezőknek, a hírközlő szervek tudósítóinak, a pártértekezlet munkájának technikai feltételeket biztosító, ellátó szerveknek és más intézmények dolgozóinak. Jó egészséget, minden jót, sikereket kívánok mindnyájuknak.
Mély meggyőződésem, hogy közös akarattal boldogulni fogunk. Tovább haladunk a szocializmus építésének útján, egy szebb, jobb, biztatóbb jövő felé.
Ezzel a pártértekezlet munkáját befejezettnek nyilvánítom, az ülést bezárom, és kérem, hogy énekeljük el az internacionálét!”
(Forrás: nepszava)
Bal-Rad komm: “…Mély meggyőződésem, hogy közös akarattal boldogulni fogunk…”
-Kádár Jánosnak eme gondolata AKKOR már csakis pusztába kiáltott lehetett! Eme gondolata CSAKIS MOSTANTÓL LEHET ÉRVÉNYES! A boldogulás az még messze van! Még akkor is, ha MOST AZONNAL TENNI KEZDENE A NÉP a boldogulása érdekében.
Ha volt Kádár Jánosnak bűne?-akkor az az volt, hogy nem vette észre a célra alkalmatlanok tobzódását. Bár őt a történelem vihara sodorta az ország élére, és ugyanaz a törekvés távolította el! Sokat nem tehetett!
Amit viszont tett, az a magyarság történelmének legszebb, legeredményesebb időszakai közé sorolandó!
Ami viszont eltávolítását követően történt, az a magyar tragédia!
1988 május 23. ennek a tragédiának a kezdete! A VÉG KEZDETE!
MA MÁR TUDJUK!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
“…Kádár Jánosnak bűne?-akkor az az volt, hogy nem vette észre a célra alkalmatlanok tobzódását.”
Dehogynem ! Csak nyíltan, a köznépnek nem mondta ki. Mert hitt abban, hogy az egyszerű emberek is tudják, hogy értük létezik a rendszer, tehát kiállnak érte…..
És itt a MI bűnünk, nem vettük észre, hogy átvernek azok, akiket a Párt juttatott egzisztenciához… (“reformkommunisták”, KISz vezetők, karrierista újságírók,….stb bőven)
A hazaárulás jóval korábban történt … 1984. végéra az IMF felmérte az állami (kivéve a hds, a hőr és a rendőrség objektumait, területeit és eszközeit) és szövetkezeti vagyon értékét … erre azért volt szükség, hogy az IMF-taggá vált MNK hitelképességét meghatározzák. Ekkor tudta meg a nemzetvesztő “értelmiségi” banda, hogy mekkora vagyon halmozódott fel majd 40 év alatt az emberek munkája nyomán (állami vagyon értéke akkor 482 milliárd USD, a szövetkezeti vagyoné 486 milliárd USD) … és ekkor beindult a “Pavlovi-reflex” a xarháziaknál … Azonnal szövetkeztek egymással – néhány Nyugatra menekült mocsokkal együtt -, hogy a vagyont le fogják nyúlni. Ez volt a híres-hírhedt “rózsadombi paktum” 1985. decemberében, ahol faji alapon gyűlt össze a bűnözők “szine java”. Egy nagyobb részük, örökölve eleik jellemtelenségét, a Bach-korszak óta tevékenykedett a magyarság kizsigerelésén, míg a többi a Fényes Szelek tagjaiból, illetve azok kölykeiből került ki. Származástól, eredettől függetlenül egyetértettek abban, hogy náluk sokkal jobb helyen lesz a nép által összekuporgatott állami – és szövetkezeti vagyon.
… és szét is barmolták, el is lopták mindazt, amihez hozzáférhettek …
“Kedvenceim”, az emigránsok (tisztelet a kivételnek):
http://www.komment.hu/tartalom/20090225-velemeny-a-rozsadombi-paktum-mint-osszeeskuves-elmelet-hattere.html
“Az 1959-ben alapított Amerikai (majd Amerikai-Kanadai) Magyar Élet a publikálás pillanatában már évek óta Dömötör Tibor lelkésznek és az általa alapított Szabad Magyar Református Egyháznak a befolyása alatt állt. Olyannyira, hogy a hetilapot Dömötör lánya, Elisabeth Schmidt szerkesztette, és a lap vezércikkeit jobbára maga a lelkész írta – Bakos Gyula álnéven. Az 1929-ben született Dömötör fiatal lelkipásztorként menekült el 1956-ban Magyarországról, és néhány évnyi fizikai munka, majd más gyülekezetekben való lelkészkedés után 1966-ban került az ohiói Akron egyik magyar református egyháza élére. Erősen apologetikus életrajzának sablonjai mögül is kisejlik, hogy Dömötör nem mindennapi munkabírással és karizmával rendelkezett. Egyesítette a kisváros két rivalizáló magyar egyházát, mindenféle állami ellenkezéssel dacolva felépítette a Lorántffy Otthont, az amerikai magyarság egyik legnagyobb idősgondozó intézményét, majd megszervezte a Károli Gáspár Lelkészképző Intézetet. 1980-ban – némiképp sajátos körülmények között – megválasztották az Amerikai Magyar Szövetség elnökének, 1983-ban pedig létrehozta saját egyházát, amelynek püspöke lett, és amelynek gyülekezetei alakultak az Egyesült Államok több nagyvárosában, valamint Kanadában és Ausztráliában.
Lapja a kilencvenes évek legelején nem sokban különbözött az emigráció átlagos kiadványaitól, cikkeinek java a vezércikket követően a magyarországi sajtó írásainak egyszerű bemásolásából állt, amelyet az amerikai magyar élet egyes eseményeinek kommentálása követett. A hagyományos antikommunista hangvétel azonban már 1990-91 fordulójától új elemekkel bővült, párhuzamosan a lapgazda rendszerváltozással kapcsolatos kiábrándulásával. Dömötör korábban is publikált szélsőjobboldali fórumokon, saját lapjában azonban ezek új elemek voltak. Az Amerikai-Kanadai Magyar Élet elmaradt rendszerváltozásról cikkezett, 1991-től látens, majd nem is annyira látens zsidózás is előfordult (később egyenesen dicsérőleg írtak a louisianai kormányzói posztért induló David Duke-ról), a vezércikkek kifogásolták a területi revízió elmaradását, az “idegen érdekek” szolgálatát, és egyre többet ostorozták az új magyar kormány politikáját. Azok az elemek, amelyek megtalálhatók a “paktumban”, már mind jelen voltak Dömötör álnéven írt publicisztikáiban, amelyek legfőbb hazai referenciapontja a már említett Szent Korona, Romhányi László lapja volt. A színházi rendezőként induló, majd a nyolcvanas évek közepén a rendszerváltás egyik mitikus helyszínéül szolgáló Jurta Színházat felépíttető Romhányi ekkor már a Magyarok Nemzeti Szövetsége nevű szervezet elnökeként ténykedett, s ebben a minőségében járt 1991 novemberében, majd 1992 februárjában – a 20 pont első megjelenésének napjaiban – Akronban. Utóbbi alkalommal Bosnyák Imre, a Független Kisgazdapárt VII. kerületi alelnöke, korábbi nyilaskeresztes aktivista kíséretében adott elő egy, a Lorántffy Otthonban rendezett csendőrtalálkozón.
Természetesen nem állíthatjuk, hogy a rózsadombi paktumot Dömötör Tibor vagy Romhányi László találta ki: azt azonban igen, hogy mindkettejük lapjában és tollából már korábban megjelent azon elemek összessége, amelyek az állítólagos paktum eszmei mondanivalóját adják. A történet gyökereiről már egyiküket sem lehet megkérdezni: Dömötör Tibor 2000-ben hunyt el, Romhányi László pedig egy halálos végű bűncselekményért kiszabott börtönbüntetés letöltése és a közéletbe való részleges visszakapcsolódása után 2005-ben halt meg, gyors lefolyású betegségben. (Természetes úton: ebben a kontextusban ezt nem árt hangsúlyozni.)”
Az egész bulit az amerókák szervezték. Elsősorban Tom Lantos és Szűrös Mátyás voltak azok, akik igen sokat találkozgattak Budapesten az 1980-as évek kezdetétől … már ekkor egyeztették a szocializmus felszámolásának módszertanát / ebben az időszakban kezdték nyugdíjazni és lecserélni a régi, megbízható kádereket olyanokra, akik nem az országot szolgálták.
Ha már ellopták legalább ne barmolták volna szét,az embernek sajog a szíve amit felépített megtermelt lerombólták,megsemmisitették!
Sajnos nagyon igaz.
Köszönet az elmúlt rendszernek hogy emberként bántak velem és felnőhettem egy olyan korban ami emberré tett !