MERRE TOVÁBB, DÖBRÖGISZTÁN?
A kérdésre nem hiszem, hogy van emberfia hazánkban, aki tudja a tuti választ. Biztos léteznek önjelölt próféták, jövőbelátó jósok, akik képesnek hiszik magukat, hogy nemcsak egy ember, hanem egy ország jövőjét is kiolvassák a varázsgömbjükből. Nekem nincs ilyen jövőbelátó gömböm.
A kérdés ugyanakkor jogos. Nem egészen nyolc hónap múlva, az urnák elé járulunk, döntünk arról, milyen jövőt is gondolunk Magyarországnak.
Nem leszünk könnyű helyzetben. Legalábbis most, augusztus 22-én így látszódik.
A Fidesz minden eszközt bevet azért, hogy a hatalmát megtartsa, az elsíbolt milliárdok nyomát végleg eltüntesse. Ehhez minden a rendelkezésére áll. Viszonylag stabilnak tekinthető 2 millió szavazó, a média – országos és helyi egyaránt –, pénz pedig annyi, mint a pelyva. Már most készülnek a kampányra. Fő üzeneteik is készen állnak: Soros, Brüsszel, Orbán megvédi a magyarokat. Egy büdös szót nem fognak ejteni a rothadó egészségügyről, a tönkretett oktatásról, a rendszerszintű korrupcióról. Orbánt saját táborának egyben tartása érdekli, a másik nyolc millió magyar sorsa nem.
Az ellenzéki oldal ma talán még jobban megosztott, mint négy éve volt. A sok kis párt a demokratikus ellenzéki térfélen, a Fidesz malmára hajtja a vizet. Minél több párt indul közülük az egyéni választókerületekben, annál jobb Orbánnak. A demokratikus ellenzék egyetlen esélye a győzelemre az egy közös jelölt minden választókerületben, és egy, de maximum két országos lista állítása. A mai választási matematikát és a pártok erőviszonyát figyelembe véve, más megoldás esélye a kormányváltáshoz – szerintem – nulla.
Ma nem látom, hogy az általam írtak miként lesznek megvalósíthatóak. A hosszú, forró nyáron talán az érintett pártok vezetői is gyűjtöttek annyi bölcsességet, hogy ne csak üres szövegnek tűnjön, hogy Orbánt le akarják váltani.
A rendszerben egy kakukkfióka biztosan van, de lehet, kettő ez az egy. A Momentum szándékai teljesen homályosak. Ahogyan most látom, sok mindenben az egykori Fideszre emlékeztetnek. Az elnökük által Szent István napján bejelentett „Cselekvési körök” létrehozása a 2002 után Orbán által létrehozott polgári körökre emlékezet. A Momentumnak van ideje, számukra már az nagy fegyvertény lesz, ha bejutnak a parlamentbe. Tartok tőle, hogy egyetlen céljuk is ez 2018- ban.
A LMP szerepe kicsit talán bonyolultabb. Mivel a Momentumhoz hasonlóan, szavazóik többsége a fővároshoz köthető, ha nem jön létre a két párt között valamiféle megállapodás – amit a Momentum kizár –, akkor egymás elől vihetnek el szavazatokat, s a Lehet Más a Politika könnyen parlamenten kívül találja magát.
Nem foglalkozom most a Jobbikkal. Jómagam úgy gondolom, hogy velük a demokratikus oldalnak nincs dolga, mindenféle együttműködést kizártnak tartok.
A többi párt futja a négy évvel ezelőtt már megszokott köreit. Ember legyen a talpán, aki meg tudja tippelni, hogy 2018- ban miként indulnak a választáson. Ha nincs előzetes megállapodás, akkor Orbán elmozdíthatatlan.
Magyarország előtt két út áll:
1. Az Orbán által kínált jövő. Még erősebb putyini orientáció a külpolitikában, a pávatánc folytatása az EU-val. Amelynek eredménye a kilépés is lehet az unióból. A belpolitikában a Fidesz hatalmának bebetonozása, a saját szavazóbázisának kedvező politikai légkör kialakítása. A hazai burzsoázia erősítése, a szociális jogok további kurtítása.
2. Sorsunkat Európához kötjük, egyértelmű nyugat-orientált külpolitika. Az Orbán rendszer itthoni lebontása, a demokratikus jogállam visszaállítása. Új, akár népszavazással megerősített Alkotmány, az Alkotmánybíróság szerepének a visszaállítása, a fékek és ellensúlyok rendszerének alkotmányos rögzítése. A Fidesz pártkatonáinak menesztése. A társadalmi igazságosság, szolidaritás helyreállítása, a szegénység csökkentése. Az oktatás szabadságának helyreállítása, az egészségügy rendbetétele.
Harmadik út nincs. Rajtunk múlik, hogy milyen jövő vár Magyarországra: felzárkózás Európa fejlettebb országaihoz, vagy egy tekintélyelvű hatalmi rendszer, amelyben a jólét csak kevesek kiváltsága lesz.
Budácsik Lajos-gepnarancs.hu
Bal-Rad komm: Bizony logikusak a szerző okfejtései. A következtetései is. Viszont sántít egy kicsit a lehetséges irányról. Tekintettel arra, hogy okfejtegetéseiből kihagyott valamit.
Nevezetesen azt, hogy a rendszerváltást követő európai orientáció micsoda társadalmi és gazdasági károkat okozott.
Ha ezeket IS megemlítette volna, akkor máris könnyebb lenne egy biztatóbb jövőképet vizionálni. Ha pedig még azt is megemlítette volna-de nem tette-hogy a putyini Oroszországban gőzerővel zajlik a korrupcióellenes háború, melynek során hatalmasságok kerülnek börtönbe, ugyancsak megkönnyebbedhetne az orientációs elképzelés.
Vannak persze dolgok-tudjuk jól-amiket manapság nem illik szóvá tenni. Ezek elhallgatása pedig hazugsággal fölérő cselekedet.
A NYUGATI ÚT TÉVÚT A MAGYAROK SZÁMÁRA!
A KELETI IRÁNY BIZTATÓBB!
HARMADIK ÚT MAGYARORSZÁG ÉS A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA VALÓBAN NEM LÁTSZIK!
A rendszerváltás utáni időszak hazaáruló és országkifosztó politikai bűnözőinek társadalmi izolációjával egy régi-új szövetségi és társulási irányba való elindulás.
Az pedig csak keleti irányba keresendő! Persze nem Döbrögisztánként!
MI SZÓL ELLENE?
A kérdés nem az hogy merre, hanem hogy hogyan?