Motto: ma van agymosóink tobzódása, a „kommunizmus áldozatainak emléknapja” néven bonyolódó marhaság.
Gyújtsunk gyertyát a kapitalizmus áldozatai emlékére
Emlékezzünk a mártírokra, akik a kapitalizmus, fasizmus embertelenségeinek, gyilkosságainak áldozatai voltak. Nagyon sok, akár milliárdnyi embert mészároltak le a profitért, kevesek hasznáért. Gondoljunk a gyarmatosítók, a vallási gyilkosok, világháborúk és a kisebb kapitalista háborúk áldozataira. Milliárdnyi emberáldozat, azért, hogy kevesek jól éljenek. A kapitalisták 1000 milliárdokat költenek fegyverekre, gyilkolásra, a föld népeinek nagy része pedig szegény.
„.. A legújabb számítások szerint a létminimumon (napi 2 dolláron) vagy az alatt élők száma már elérte a 1,3 milliárdot is …
Naponta 24 000 ember hal éhen a világban. Évente 25 millióval nő az ínséget szenvedők száma…
Világszerte 300 millió gyerek nem kap a szervezete fejlődéséhez szükséges táplálékot. Évente 11 millió kisgyerek hal meg éhség vagy alultápláltság következtében.”
„2015-ben körülbelül 1 millió gyermek számára életük első napja egyben az utolsó is volt – borzasztóan magas szám ez. Az UNICEF A világ gyermekeinek helyzete (SOWC 2016) című idei jelentése szerint pedig a világ legszegényebb kiskorúinak az életkörülményei a következő 15 évben csak tovább fognak romlani, amennyiben a kormányok, vállalatok, nemzetközi szervezetek nem tesznek erőfeszítéseket a megoldások keresésére.”
Egyedül a Szovjetunió küzdött e gyalázatos gyarmati, kapitalista rendszerek ellen, de hagyták a föld népének dolgozói, hogy megbuktassák a bűnöző, gyilkos kapitalisták. Gorbacsovot a Sátánt hívták elő a keresztény kapitalisták. A keresztényég eredetileg a szegény emberek vallása volt sok igaz emberi vonással, amit az igazi hívő most is betart. A keresztény vallás egy kitalált világ a szegény ember mentsvára, amit a gazdagok lenyúltak. A szegény emberek ne a gazdagokért imádkozzanak, hanem a gazdagok elnyomása ellen. Mert a gazdag az maga a Sátán követe.
Az Oxfam jelentés szerint 2017-ben „létrejött vagyon 82 százaléka a legvagyonosabb egy százalékhoz került, az alsó ötven százalékhoz tartozó 3,7 milliárd emberhez pedig a többletvagyon 0 százaléka.”
„Meglepő döntést hozott az EU bírósága: ebben az esetben ki lehet rúgni a terheseket – Ha a cégnél leépítés van, a terhes nők is kirúghatók azzal a feltétellel, ha írásban tájékoztatják őket…”
Készült egy proletár gondolataiból, aki szabad, demokratikus világban szeretne élni, nem tűri és rosszul viseli a szolgaságot.
„
A gyarmatosítás folyamata SULINET
A gyarmatosítás folyamata a 16. században, a felfedezések nyomán indult meg. Ezzel a fogalommal jelöljük mindazokat a törekvéseket, amelyek során egy ország, kormányzat határain kívüli területeket szerez meg, kisajátítva az őslakosok földjét, kiszipolyozva a természeti kincseket, egyenlőtlen kereskedelmi kapcsolatra kényszerítve a helyieket. E területfoglalások a gazdasági kizsákmányolás mellett a gyarmatosító meghatározó kulturális és politikai befolyásával is jártak. A gyarmatszerzés első nagy időszakában, a 16. századtól a 18. századig az európai hatalmak a régi és új kereskedelmi útvonalak mentén szereztek területeket a job kereskedelmi lehetőségek reményében. Ebben Portugália és Spanyolország járt az élen, majd Anglia, Hollandia és Franciaország zárkózott föl. Tulajdonképpen ez az öt ország rendelkezett nagy kiterjedésű gyarmatokkal, vagyis ezeket tekinthetjük gyarmatbirodalmaknak. A gyarmatbirodalmak kiépítésében az egyes országok különböző módszereket alkalmaztak: kereskedelmi telepeket hoztak létre (pl. Portugália Afrika partjai mentén vagy Indiában); katonai erőszakkal területeket foglaltak el, bevezették az anyaország igazgatási rendszerét (pl. spanyolok Dél-Amerikában); gyarmatosítótársaságokat hoztak létre, sokszor katonai erővel megerősítve, amelyek kereskedelmi kiváltságaik révén a termelés és szállítás teljes jövedelmét biztosították a gyarmati területeken (pl. Brit Kelet-Indiai Társaság).
A modern gyarmatosítás
A 18. század végére az amerikai kontinens északi része szakadt ki a brit gyarmatbirodalomból, majd a dél-amerikai szabadságharcok következtében a spanyolok és portugálok veszítették el területeiket. Úgy tűnt, hogy a gyarmatbirodalmak kora leáldozott. Azonban az ipari forradalmak, a gazdaság kapitalizálódása, a népességnövekedés az európai expanzió (terjeszkedés) egy újabb, minden eddiginél nagyobb és kíméletlenebb folyamatát indította el, csak az iránya változott: a figyelem most Ázsia és Afrika területe felé fordult. A 18-19. század során a gyarmattartásnak nem elsősorban a birodalomépítés (minél nagyobb kiterjedésű terület, annál nagyobb hatalom) volt a célja, hanem a profitszerzés – piac, olcsó munkaerő, tőkekivitel révén -, ásványkincsek felderítése, stratégiai pontok kézben tartása – kereskedelmi útvonalak ellenőrzése, a már meglévő gyarmatok biztosítása -, a népességfölösleg levezetése és nem utolsó sorban a nagyhatalmi státusz megerősítése. A 19. században három szakaszát különböztethetjük meg Európa terjeszkedésének. 1789-1830 között az aktív szerep Angliáé, célja új piacok szerzése és a rabszolga-kereskedelem betiltása. 1830-1875 között legszembetűnőbb változás az európai kivándorlás megsokszorozódása és a francia, orosz érdeklődés növekedése. 1875-1914 között, a Szuezi-csatorna részvényeinek angol felvásárlásával kezdődően őrült versenyfutás kezdődött a gyarmatokért, amelyben már minden európai nagyhatalom érdekelt volt. Kivételt csak az Osztrák-Magyar Monarchia jelentett, melynek figyelmét a Balkán kötötte le. A fehér telepes vagy kereskedő, aki hajóra szállt, nemzetének életképességét és felsőbbrendűségét szimbolizálta. A nagyhatalmi rangnak egyszerűen mércéje lett a gyarmatosító képesség. A gyarmatosítás öntudata a ’70-es években még csak az angolokat és a franciákat jellemezte, de rövidesen a németeket is magával ragadta, majd a japánokra és az amerikaiakra is kiterjedt. A gyarmati nacionalizmus mindenütt a kormánypolitika hasznos és nélkülözhetetlen támaszává vált. A hatalmas kiterjedésű meghódított területeken az európai uralom egyeseknek óriási hasznot hajtott, másoknak azonban szörnyű szenvedést okozott. Békét, biztonságot, törvényt és rendet teremtett azokon a területeken, ahol törzsi háború dúlt. Hozzájárult a rohamos ipari és mezőgazdasági fejlődés kibontakozásához. Ahol az európaiak letelepedtek, ott általában megjelentek a 19. századi Európa legfontosabb vívmányai is (orvostudomány, közegészségügy, oktatás, villamosság stb.). Azonban a gyarmatosítás iszonyú szenvedést és megaláztatást is jelentett az Európán kívüliek számára. A britek gyilkolták az ausztrál őslakókat, a franciák az algériaikat és az indokínaiakat, a hollandok az indonézeket. A gyarmatosítók különböző módokon kezelték a gyarmati területeket a feltétlen birtoklástól a teljes belső önállóságig.”
„A gyarmatosítás fogalma, jellemzői:
Gyarmatosításnak nevezzük az újkor történetében azt a folyamatot, amely során a vezető nagyhatalmak gazdasági és politikai függőség alá vonják a világ fejletlenebb (nem iparosodott) területeit.
A gyarmatosítás formáit, illetve fokozatai:
• Katonailag megszállni az adott területet, s ott kiépíteni az anyaország közigazgatási rendszerét
• Ellenőrzés (protektorátus) alatt tartani az adott területet
• Tisztán gazdasági eszközökkel (koncessziókkal, egyoldalúan előnyös szerződésekkel) félgyarmati sorba tartani egy országot
A gyarmatosítás célja:
• A terület stratégiai biztosítása
• A gyarmaton lévő természeti kincsek kiaknázása
• Olcsó munkaerő kihasználása
• Újabb piacszerzési lehetőség
A gyarmatosítás ideológiája:
Az elmaradott népek civilizálása (ez igencsak ellentmondásosan valósult meg, bár számos telepes, misszionárius valóban megpróbált segíteni)„
„A Brit Nemzetközösségben 16 ország nemzetközösségi királyság, ezekben államfői tisztet tölt be II. Erzsébet brit királynő, és ténylegesen a Brit Korona tartozéka maradt tizennégy tengeren túli terület.”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!