Csizmadia László: Közpénzen kitartottak

Az ellenzéki pártok és az őket irányító média felfedték valódi arcukat a civilekkel kapcsolatos érdekeik vonatkozásában

Az egyik politikai ambíciókat dédelgető oligarcha által felvásárolt és választási propagandára összpontosító tévécsatorna bemutatta, vagy inkább lejáratta a miniszterelnöki posztra áhítozó Vona Gábort, Botka Lászlót és Karácsony Gergelyt is.

A jelöltek szavaiból kiderült, hogy a Jobbik és az MSZP aspiránsai csak percekig dolgoztak a gazdasági életben. Vállalati tapasztalatokat nem szereztek. Más irányú végzettségük elméleti hozamát is félredobták, helyette politikai pályára léptek.

Törekvésüket nem igazolhatja a regnáló miniszterelnökkel történő összehasonlítás, hiszen az 1989–1990-es években gyors rendszerváltásra volt szükség, ahol a párt- és államapparátust újonnan kellett kialakítani. Az akkori egyetemistákat a történelem szólította politikai cselekvésre.

Az említett média átlátszó módon próbálta felemelni a jelölteket a rendszerbuktatók és a szovjet csapatok kiküldőihez.
A gyakorlati vállalati élethez nem értő emberek saját házuk táján tettek önvallomást járatlanságukról.

Jelenlegi politikai státuszukban nem lett volna megterhelő, ha tudatlanságukat szorgos tanulással bepótolták volna. Szórakoztató, hogy a mai napig nem tudják megkülönböztetni a vállalati költségeket a nyereségtől, és az annak adójából keletkező közpénztől. Így aztán fel sem tudják fogni, hogy az MVM CÖF-CÖKA-nak adott támogatása nem a civil szervezet javára történt. Az átutalt összeget a vállalkozási szerződések analógiája szerint közhasznú, a közjóra irányuló munkavégzéssel, önkéntes munkával kiegészítve, konkrét eredmények létrehozására kötelező fordítani. A magukat a tényleges munkától notóriusan távol tartó miniszterelnök-jelöltek, ideértve a privatizációs banki pénzen vett vőlegényt, GYF-et is, alkalmatlanok az ország vezetésére, a gazdaság átlátására, ők önös érdekeik mentén a szónoklás és az emberek félrevezetésének mesterei.

Az ellenzéki pártok és az őket irányító média felfedték valódi arcukat a civilekkel kapcsolatos egyoldalú érdekeik vonatkozásában. Bizonyították, hogy a gazdasági érdekek és az ehhez kapcsolódó társadalmi felelősségvállalás elválaszthatatlan fontosságát, ha kell, képesek tudatosan eltorzítani. Egy vállalat, legyen az államé, vegyes érdekeltségű, vagy tisztán magáncég, elképzeléseit hatékonyan úgy tudja érvényesíteni, ha nyereségérdekeltsége mellett megnyeri fogyasztói, vásárlói szimpátiát, amit azzal is aláhúz, hogy jelzi, a polgárok életviszonyait nemcsak gazdasági, hanem a mindennapok jobbá tételével is segíti. Költségeibe építi a szolidaritást támogató elemeket, jótékonyságot gyakorol, az általa fontosnak tartott célok megvalósításához hozzájárul.

A modern társadalmak pontosan regisztrálják és statisztikailag is kimutatják, hogy a vállalatok által civil szervezeteknek nyújtott támogatások az önkéntes munka hozzáadásával minimum megduplázódnak. Amikor az MVM alaptevékenysége mellett gondol a civilizáció színvonalának emelésére, támogatja az oktatást, a nevelést, általában a kultúrát, vagy éppen a polgári közösségek létrehozását, aktív működtetését, esetünkben pedig a gyermekétkeztetés minőségével kapcsolatos törekvéseket, pozitív kisugárzással magára irányítja az emberek figyelmét. Növelni tudja várható bevételeit, és a képződő nyereségen keresztül nagyobb mértékű adót tud a költségvetésbe juttatni.

Minden vállalat számára követendő lenne és reméljük lesz is, a közjóért munkálkodó civil szervezetek támogatása. Tisztességes út ez azzal szemben, amikor vállalati vezetők kreatív könyveléssel eltagadják képződő nyereségük egy részét, így csökkentve adózási kötelezettségeiket.

A Magyarországon működő multinacionális cégek hirdetések ezreivel, magas költségek árán növelik bevételeiket. Az MVM és a multik között az a különbség, hogy utóbbiak, tisztelet a kivételeknek, kisebb mértékben vállalnak szolidaritást a magyar emberek sorsáért. A döntő elem mégis az, hogy ők kiviszik a nyereségüket az országból, míg az MVM magyar vállalatként beruházásokra költi, példának okáért hozzájárul a rezsicsökkentés megőrzéséhez (lásd Paks).

A pusztán pártpolitikai célokat kergetők maguk előtt tolják röntgenképüket. Ebből kiderül a polgárokat kijózanító diagnózis, hogy megélhetési, kontraszelektált politikusokat láthatunk. Ezen emberek közül sokan hálát adhatnának a „sorsnak” szabadlábon folytatható életükért.

Mielőtt elragadna a 2002–2010 közötti, ma korrupcióról zengő, de abban az időben szorgalmasan gazdagodók szabad rablású szerzésével szemben érzett hangulat, inkább a nehezen értő média által feltett, szerintük megmagyarázhatatlan kérdésekre adnék választ.

Mit jelent a civilitika, a népfelség elvére támaszkodó, megalapozandó, kisegítő tudományág?
Európa polgárai felismerték, hogy a képviseleti demokrácia eredményes fenntartásához szükség van a választópolgárok hatékony és folyamatos, konstruktív és ellenőrző közreműködésére. Azaz az emberi sorsok közvetlen ismeretére, a társadalom tagjainak cselekvőképes, sokszor azonnali reagálására. A civilek feladatai nem érhetnek véget azzal, hogy napi munkájukat elvégzik a foglalkoztatóik elégedettségét abszolválva. Ennél többet kell tennünk, hogy biztonságosan élhető jelenünk és jövőnk legyen. Szükséges a megválasztott kormányzáshoz társítani mindazt a pluszmunkát, amit bérrel nem lehet és nem is kell megfizetni.

Olyan feladatokról beszélünk, mint az európai zsidó–keresztény civilizáció továbbépítése, Európa őslakosságának megőrzése, népesedésének felgyorsítása, a tízparancsolatra épülő erkölcsi alapelvek követése, az önkorlátozott nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása mellett az EU nemzetei erős szövetségi rendszerének karbantartása, biztonságos katonai védelmi rendszer kialakítása, a béke megőrzése, ennek érdekében a világban élő nehéz sorsú emberek felé a szolidaritás gyakorlása, az EU intézményrendszerének egyszerűsítése, hatékonyabbá tétele, a polgári kezdeményezések teljes körű figyelembevétele, az országok különböző érdekeinek egyeztetése egyenlő mércék mellett, szabadság az államoknak, ezzel szabadság az állampolgároknak.

Ismerjük az EU sok tekintetben bürokratikus rendszerét. Olyan konstruktív polgári közösségre van szüksége az uniónak, amely meghatározó erővel közvetítheti az aktuális emberi sorskérdéseket. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy magyar–lengyel kezdeményezésre megszervezzük a szellemi honvédők uniós szintű mozgalmát. Európa polgárai egyéni szabadságjogukat csak olyan közösségben tudják megélni, ahol a szavukra figyelnek.

A civilitika, figyelve a polgárok konstruktív véleményét, érzékeny a politikára, a társadalmi életben zajló gyakorlatot elemzi, majd irányt mutat a megoldásokhoz, amelyhez háttérként a demokrácia lényegét, a népfelség elvét állítja.

Az ATV azt is kérdezi, mit jelent a komplettált ételek fogalma. A szövegkörnyezet élcelődő szándékát nem boncolgatom, de a megvilágosodást szakmai igénnyel segítem. Előrebocsátom, hogy nehezményezzük, hogy az MVM által támogatott civil missziónknak ez a része méltatlanul elsikkadt az ellenzéki média berkeiben. Szakmai hátterünket aláhúzhatja, hogy jómagam tizenhárom éven keresztül vállaltam irányító szerepet Budapesten kétszázezer gyermek napi háromszori étkezéssel történő ellátásában. A szakmában elismert mesterszakács édesapámmal együtt olyan receptúra- és technológiai könyvet készítettünk, amely évtizedekig szolgálta és talán ma is szolgálja a gyermekétkeztetőket.

Komplettáltnak nevezhető az az ételféleség, amely az élettanilag szükséges, táplálkozásbiológiailag előírt fehérje-szénhidrát-zsír összetevőkön kívül kiegészül vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Így például, ha egy hagyományos fasírtba zöldségfélék is bekerülnek, elérhetjük a komplettált étel meghatározásának fogalmát. Természetesen amikor az ország önkormányzatainak felajánljuk receptúragyűjteményünket, az tartalmazza a rántás nélküli főzelékek, levesek számtalan variációját. Száznál is több ételféleségről beszélünk, például a tejes ételek gyümölcsös változatairól, a rostos zöldség- és gyümölcslevek újszerű felhasználásáról, a komplettált tésztaféleségekről.

Szakmai hátterünkkel és munkánkkal eredményessé kívánjuk tenni a gyermekélelmezést folytató vidéki önkormányzati konyhák pályázatait, amelyek a technológiai és technikai fejlesztésekre kiírt uniós és kormányzati támogatásokra irányulnak.

Hasznos meglátásnak gondoljuk az önkormányzati konyhák második műszakának bevezetését, amely a gyorsfagyasztásos technológia alkalmazása mellett lehetővé teszi új munkahelyek létrehozását, a konyhák környezetében termelő családi és kisvállalkozások termékeinek frissen történő felhasználását rövidített értékesítési lánc keretében.

Amennyiben ismeretterjesztésünkre felfigyelnek az országban lévő önkormányzati konyhák, mint ezt Nógrád megyében megtették, az előbb említett előnyök mellett lehetőség nyílik közmunkások átképzésére, a kismamák és életerős nyugdíjasok bevonására a munka világába.

A Tisztelt Olvasó, ha törekvéseinken elgondolkodik, talán világossá válik, hogy mi a különbség a közjó céljait követő, társadalmat építő civilek és a hataloméhes politikusok érdekei között. Ha szolgai módon utánozni szeretnénk plakátjaikat, azt írhatnánk: „MI dolgozunk, ŐK hazudnak”. Megjegyezzük, hogy a CÖF ismeretterjesztő plakátjait támadó ellenzéki pártok vezetői, jogerős ítélet formájában, minden perben vesztesnek bizonyultak.

Az ellenzéki pártok és a nyakukba ültetett szuperegoisták által fizetett média egyértelműen a nemzetépítés ellenségei, egyetlen céljuk, hogy a pénz erejével elfoglalhassák országunk hatalmi pozícióit. Követőik a szervilis pártvezérek, akik péterfillérekért a haza elárulására is képesek, érzik, hogy a 2018-as választás valóban a végső harcuk lesz, ami után látni fogják, hogy rájuk csukódik a pártpolitikai hulladékgyűjtő fedele.
(mh)

Bal-Rad komm: Vajon mi visz valakit arra, hogy ilyen gyomorforgató lihegésbe kezdjen?

E sorok bepötyögöje már megette a kenyere javát, de ilyen hittételt még életében nem olvasott. Azazhogy a fősodratúak Észak-Koreáról elénk vetített beszámolóiban valami hasonló képzetek alakulhatnak ki a vezérimádatról, mint ami Csizmadia Rőfösmester és Vezérbirka eme kétségbeesett akármicsodája. De hát Észak-Korea egy teljesen más kultúra, más-távol-keleti lelkületű nép. Ami a japánokra is jellemző.

A MAGYAROK RÁKOSI PAJTÁS ÓTA ILYEN ÍRÁSSAL NEM TALÁLKOZHATTAK!

Rákosi mentségére szolgáljon, hogy bár azt csinálták amit csináltak, ők országot építettek a romokon. És hát nem lopásra szerveződtek bűnbandába.

Csizmadia Rőfösmester lihenetének pazarul mocskos, töredezett üveggolyója mindjárt a birkamenetes himnusz elején igazi álleejtő megállapítás:

„…aspiránsai csak percekig dolgoztak a gazdasági életben. Vállalati tapasztalatokat nem szereztek. Más irányú végzettségük elméleti hozamát is félredobták, helyette politikai pályára léptek.

Törekvésüket nem igazolhatja a regnáló miniszterelnökkel történő összehasonlítás, hiszen az 1989–1990-es években gyors rendszerváltásra volt szükség, ahol a párt- és államapparátust újonnan kellett kialakítani. Az akkori egyetemistákat a történelem szólította politikai cselekvésre. Az említett média átlátszó módon próbálta felemelni a jelölteket a rendszerbuktatók és a szovjet csapatok kiküldőihez…”

-Az akkori egyetemistákat-ÉLÜKÖN A MÁRA MÁR NEMMZETTHVEZETŐVÉ ÉS SZENTTÉ avanzsált Soros-tanítványt-nem a történelem, hanem a Mester és egyben apanázsoló szólította fel cselekvésre. Pontosan ez a vén lator-haszonleső Csizmadia ne emlékezne a történésekre?

Az imarészt és önigazolást leszámítva többnyire egyet lehet érteni a Fő birkamenetes és közpénzen kitartott lihenc megállapításaival.

A közpénzszázmilliókból megszokott kényelmes kitartotti életmód! Az visz rá valakit ilyen lihhenet összebarkácsolására! Mint most Csizmadia Kártevőt!

A kérdés már csak az, hogy LEHET-E MÉG ENNÉL IS LEJJEBB SÜLLYEDNI! Ne feledjük: Döbrögisztánban élünk! Tehát lehet! „Ezek” pénzért BÁRMIRE KÉPESEK!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!