Szakmai ártalom lehet az amerikai elnöknél: boldog-boldogtalannal kezet fog. Öltönyös partnere nem vette a lapot, csak fontos megbízatása lebegett a szeme előtt: neki most itt az utat kell mutatnia, nem Donald Trumppal barátkoznia.
A most előkerült minivideó feltépte a még alig behegedt sebeket. A múlt héten Emmanuel Macron francia elnök leckéztette meg kissé Trumpot a brüsszeli NATO-csúcstalálkozón. Az alábbi, igen hatásos videón az új francia államfő szembesétál az állami vezetők tömegével, és bár látszólag az amerikai elnök elé siet, aki már nyúlna is felé, inkább Merkelhez kanyarodik, és Trump végül csak a harmadik, akit üdvözöl. Macron ráadásul visszaadja Trump híres, berántós kézfogását is.
A történet annyira egyszerű, mint a faék, ám mint cseppben a tenger, benne van minden, ami minket mostanában körülvesz. Kor- és kórkép következik Orbán Magyarországáról.
Az Átlátszó információi szerint még április elején „harminc-negyven kigyúrt, félelmet keltő személy, továbbiakban kopaszok, Security feliratot tartalmazó ruhában, minden előzetes értesítés nélkül megjelentek a belvárosi Sas utcában, a Godunov nevű étteremben, az asztalokhoz ültek, a bent levő vendégeket hangoskodással, trágárkodással megijesztve távozásra bírták”. A kopaszok a „konyha ajtóinak zárjait dologi erőszakkal feltörték, és zárat cseréltek”.
Az alkalmazottak rendőrt hívtak, de a rendőrök „azt mondták, nem intézkednek, mert nem folyik vér, és ez birtokháborítási ügy, amelyben a jegyzőnek kell eljárnia.”
A kopaszok egy Eduard Uszikov ukrán üzletember cégének képviseletében jelentek meg és keltettek félelmet. Uszikov Habony Árpád ismerőse, volt társának az apja.
Eddig a hír, és akit nem érdekel, hogy miként működik ma Magyarország, az dugja nyugodtan a homokba a fejét és lapozzon.
A többieknek elmondanám, hogy Budapesten, de bárhol Magyarországon, ma bármi megtörténhet, amit azok, akiknek ez érdekükben áll, hagynak megtörténni. Magyarországnak van rendőrsége és van egy terrorelhárításra létrehozott központja is – utóbbi Orbán Viktor miniszterelnök testőrségéből nőtt ki és ma már tízmilliárdnál több forintból gazdálkodhat évente.
Az ügy főszereplője személyesen nem vett részt az eseményekben, de nélküle ez nem történhetett volna meg. Kubatov Gáborról van szó, a Fidesz alelnökéről, az FTC elnökéről. Kubatovhoz köthetők azok a kopaszok, akik a Fidesz székházat elfoglaló fiatalok ellen erőszakosan felléptek, valamint azok a kigyúrt, büntetett előéletű fiatalemberek is, akik a Nemzeti Választási Irodánál, az irodavezető lojális asszisztálása mellett megakadályoztak egy Nyakó István nevű állampolgárt, hogy népszavazási kérdését az irodához időben eljuttassa.
A történet másik hőse szintén nem tette tiszteletét a helyszínen. Ő Habony Árpád, az Ember, Aki Nem Szerepel a Miniszterelnökség Fizetési Listáján, és akiről senki sem tudja, hogy miből él. Csak annyit lehet róla tudni, hogy meglehetősen jól megy neki. Drága kocsikon jár, a belvárosi bérelt lakásának falait díszítő festményeket a Szépművészeti Múzeumból kölcsönzi. Ha kedve tartja, Ibizán mulat, miközben kokainfogyasztókat megszégyenítő ügyességgel mozgatja az orrát. Ja, még annyi, hogy évekkel ezelőtt elítélték garázdaságért, amiért megvert egy idős házaspárt.
Ezek az emberek a főszereplői annak a történetnek, amelynek helyszíne Orbán Viktor Magyarországa. Egy olyan ország, amely Kelet és Nyugat között van félúton, s melynek miniszterelnöke szerint Ázsiában vagyunk otthon, Európában idegenek vagyunk.
Magyarországon egy boltból kefirt lopó nyugdíjas nénit minden további nélkül elvisz a rendőr, miközben a letelepedési kötvényekkel üzletelő és milliárdokat lenyúló, magukat politikusnak álcázó gazemberek szabadon élhetik a világukat, de még Kubatov Gábor (ismételjük: a kormányzópárt egyik alelnökéről van szó) kopaszainak sincs különösebb okuk az aggodalomra, gond nélkül garázdálkodhatnak, étteremben, nemzeti választási irodánál.
Mindenhol, ahol a megbízóiknak tetszik.
(gepnarancs)
Bal-Rad komm: „Mindenhol, mindenkor!” Persze ne feledjük a más egyéb „Biztonsági szolgáltató” cégeket se! A „Tett és védelem”-től a Fradi Secur.-ig!
De mást se feledjünk: EGÉSZEN APRÓ DOLOG IS KÉPES BÁRKIT HANYATT LÖKNI! RENDCSINÁLÁSBÓL!
Legyen az tarra beretvált koponyájú kétajtós, göndörhajú csuklópántos, vagy elszánt rejtett munkaerőtartalék.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Magyarországon jelenleg családonként 1,44 gyermek születik, ami elégtelen a népességszám stabilizálásához. Bár a régió többi országához képest kimondottan sokat költünk családpolitikára, még a születésszám drasztikus növelése sem lesz elég ahhoz, hogy ne fogyjon tovább a magyar lakosság.
Magyarországon az utóbbi három évtizedben folyamatos népességcsökkenés figyelhető meg. Népesedési helyzetünket, az alacsony termékenységet, a népesség fogyását és öregedését vagy általános, Európát, a „nyugatot”, „a keresztény kultúrkört” jellemző jelenségnek, vagy pedig „magyar átoknak” tartjuk. A népességnövekedés legfőbb gátló tényezőit az Index szedte össze.
A régióban kimondottan termékenyek vagyunk
A magyar nemzeti hagyományokba beivódott a nézet, mely szerint még a hasonló helyzetű, kultúrájú környező országokhoz viszonyítva is lényegesen rosszabb a hazai demográfiai helyzet. Eszerint a környező népek gyermekvállalási kedve lényegesen magasabb lenne a magyarságénál, és ez a „magyar átok” részben oka volt történelmi traumáinknak, továbbá hosszabb távon „nemzethalálhoz” vezethet. Az igazság azonban az, hogy a Kárpát-medencében élő népek gyermekvállalási kedvében (a cigányságtól eltekintve) már évtizedek óta nincs érdemi különbség.
Az aktuális, 2016-os becslések szerint a teljes termékenységi arányszám Ausztriában 1,47, Magyarországon 1,44, Szerbiában 1,43, Szlovákiában 1,40, Horvátországban 1,39, Szlovéniában 1,35, Romániában 1,34 körül lehet, így a régió országaihoz képest a magyar számok még meglehetősen jónak számítanak.
Beavatkozhat a politika a családalapításba?
Az utóbbi évek kormányzati intézkedései számos módon próbálják ösztönözni a családalapítást és a gyermekvállalást, ezeknek a politikai beavatkozásoknak a sikerességéről azonban nincs minden szakértő meggyőződve. Az egyik álláspont szerint nem érdemes népesedéspolitikára költeni, mert az ilyen intézkedések hatástalanok vagy igen korlátozott hatásúak. A másik álláspont szerint – ezt főképpen a politikai döntéshozók képzelik így – a családtámogatások nem jelképes, hanem komoly mértékű emelése mintegy törvényszerűen a termékenység emelkedését hozza magával.
A valóság ezzel szemben az, hogy megbízható empirikus bizonyítékok támasztják alá, hogy a különféle társadalmakban különféle családpolitikai intézkedések képesek hatni a demográfiai folyamatokra. Ráadásul nem csak diktatúrákban, és nem csak represszív, vagy a gyermekvállalás csökkentésére irányuló intézkedések lehetnek hatásosak.
Magyarország európai és az OECD-országokkal való összehasonlításban kiemelkedően sokat költ családpolitikára. Hogy ezek a vártnál kisebb hatást érték csak el, számos okra visszavezethető. A családpolitikai programok csupán egy tényezőt jelentenek, komoly szerepük van a párkapcsolati viszonyoknak, az érintettek által vallott értékeknek és a munkaerőpiaci helyzetnek is.
Miért fogy a magyar?
Magyarországon nemzetközi összehasonlításban igen nagy az ingadozás az egymást követő generációk létszámában, ezért a demográfiai helyzet javítását nemcsak a közvélemény, de a szakma is támogatja.
A magyar népességfogyás egyik jelentős oka, hogy 1989-et követően a társadalomban olyan jelentős és gyors változások történtek, amelyek alapvetően rendezték át az életutakat (az oktatási robbanástól a munkapiaci bizonytalanságon át a szabad költözés lehetőségéig). Egy ennyire gyorsan változó – és alapvetően a korai gyermekvállalási minta ellen ható – társadalmi környezetben igen korlátozott lehetett a mozgásterük a különféle családpolitikai intézkedéseknek.
Magyarországon a demográfiai helyzet javítását célzó intézkedések hagyományosan évtizedek óta elsősorban a gyermekvállalást célozták meg, vagyis olyan szabályozási környezetet kívántak teremteni, amelyben minél több pár vállal gyermeket. Ezzel szemben lényegesen kevesebb figyelem jutott a várható élettartam növelésére (így például a fiatalok és középkorúak halálozásának csökkentésére, vagy a várható élettartam növelésére), valamint a migrációs politikákra. Utóbbiak közé nemcsak a bevándorlással, hanem a ki- és visszavándorlással kapcsolatos politikák is beletartoznak.
Az 1990-es évek második felétől egészen 2015-ig igen nagy létszámú generáció volt éppen gyermekvállalási korban. Ha ebben az időszakban sikerült volna jelentősen ösztönözni a gyermekvállalási kedvet, akkor ez önmagában képes lett volna rövid és középtávon stabilizálni az ország népességszámát. A „Ratkó-unokák” generációjának kiöregedésével, körülbelül 2015-öt követően azonban több évtizedre elveszett a lehetőség, hogy kizárólag a gyermekvállalási hajlandóság növelését célzó szakpolitikákkal stabilizálni lehessen az ország népességszámát.
Az állami intézkedések már nem elégségesek
A jelenlegi demográfiai helyzetben már tévedés arra alapozni, hogy csupán egyetlen tényező, a hatékony születésösztönző családpolitika önmagában képes lenne Magyarországot a célként kitűzhető fenntartható népesedési pályára állítani.
Itthon jelenleg a termékenység (a teljes termékenységi arányszám) 1,4-1,5/gyermek/nő, ami jelentősen elmarad attól a 2-2,1-es értéktől, amelynek tartós fennállása biztosítaná, hogy a szülői generációk gyermekeikkel „újratermeljék” önmagukat. A magyarországi gyermekvállalási kedv az elmúlt években növekedett – a 2011-es abszolút minimumot jelentő 1,24-ről -, de még mindig elmarad az EU 1,6 körüli, egyébként szintén igen alacsony átlagától.
A gyermekvállalási „kedvvel” sok szempontból nincsen gond, a legtöbb családban azonban mégsem annyi gyermek születik, mint szeretnék. Magyarországon igen komoly szakadék van a kívánt és a tényleges gyermekszám között – a kívánt gyerekszám (átlagosan) eléri a két gyermeket. Ha ez a szám megvalósulna, akkor idővel a népességszám stabilizálódásához vezetne. Ez azonban már nem elégséges: becslések szerint ha a teljes termékenységi arányszám 2018-ra a 2-es értékre ugrana, majd ott stabilizálódna, még „csupán” azt jelentené – az előreszámítás egyéb tényezőit változatlanul hagyva -, hogy a népességszám stabilizálódása Magyarországon 2053-ra következne be mintegy 8,9 millió fővel.
Önmagában tehát a termékenység növelését célzó politika nem lehet sikeres, ahogyan a várható élettartam növelése vagy a bevándorlás ösztönzése sem jelenthet egyedüli megoldást. A fenntartható demográfiai helyzethez, stagnáló népességszámhoz tehát reálisan akkor közelíthet az ország, ha a népességszám változását befolyásoló mind a négy területen hatékony szakpolitikai szabályozást alakít ki: ha a sikeres családpolitika mellett stabilan javuló várható élettartamot elősegítő egészségügyi ellátórendszer működik, ha a kivándorlás mértéke alacsony szinten stabilizálódik, valamint ha mérsékelt számban fiatalos korstruktúrájú bevándorló népesség is folyamatosan érkezik hazánkba.
Ez utóbbi nélkül a népesség reprodukciójának hosszú távú biztosítása lehetetlennek látszik.
(hazipatika)
Bal-Rad komm: Összezsugorított igazságszeletke becsomagolva egy hatalmas sztaniolba. Amelyen alig kivehetően ott van a csomag lényege: KIIRTANDÓK!
„…A magyar népességfogyás egyik jelentős oka, hogy 1989-et követően a társadalomban olyan jelentős és gyors változások történtek, amelyek alapvetően rendezték át az életutakat (az oktatási robbanástól a munkapiaci bizonytalanságon át a szabad költözés lehetőségéig). Egy ennyire gyorsan változó – és alapvetően a korai gyermekvállalási minta ellen ható – társadalmi környezetben igen korlátozott lehetett a mozgásterük a különféle családpolitikai intézkedéseknek…”
A gazdaság lepusztítása és a bevált struktúrák módszeres szétdúlása-ezzel együtt a szociális biztonság megszüntetése-KÖZEL EGYMILLIÓVAL CSÖKKENTETTE A MAGYARSÁG LÉLEKSZÁMÁT!
EZZEL PÁRHUZAMOSAN egy elvtelen és kimondottan káros segélyezési rendszer bevezetésével és a mai napig való fenntartásával pedig a genetikai összetétel káros megváltoztatása történt meg.
Azért eléggé sokatmondó és szentségtörő megállapítás ez: „… a Kárpát-medencében élő népek gyermekvállalási kedvében (a cigányságtól eltekintve) már évtizedek óta nincs érdemi különbség…”
A határok megnyitása pedig a végső csapás volt! Illetve az még csak ezután következik:
„…mérsékelt számban fiatalos korstruktúrájú bevándorló népesség is folyamatosan érkezik hazánkba. Ez utóbbi nélkül a népesség reprodukciójának hosszú távú biztosítása lehetetlennek látszik.”
-Csakhogy ezáltal a népesség, és NEM A MAGYARSÁG REPRODUKCIÓJA fog megtörténni!
Rendszerbűn ez a javából! Ezt „eredményezte” a RENDSZERVÁLTÁS! MI AKARTUK!
Mi pedig lelkesen tapsolunk a bűn kivitelezőinek! Vagy egyiknek!-vagy a másiknak!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Valamit nagyon tudhat Farkas Flórián. Legalábbis erre utal, hogy a Fidesz pénteken aláírta azt a dokumentumot, amelynek értelmében a pártszövetség újra azzal a Lungo Drommal készül a soron következő országgyűlési és önkormányzati választásokra, amelyet a pótolhatatlannak tűnő Farkas vezet.
Arra azért ügyeltek a kormány kommunikációs gurui, hogy a Lendvay utcai pártszékházban ne Orbán Viktornak kelljen paroláznia és közös fotókon szerepelnie a botrányok sorozatába keveredett politikussal. A stratégiai megállapodást végül Kövér László látta el kézjegyével – ha úgy tetszik, ő tartotta a hátát a kormány kudarcos romapolitikája, a felzárkóztatásra szánt, de eltűnt milliárdok miatt. Azonban a Fidesz választmányi elnökének is felettébb kellemetlen lehetett a szituáció, hiszen már órákkal a meghirdetett időpont előtt, fű alatt sort kerítettek a kínos aktusra.
Ráadásul a kisstílű csellel sikerült kizárni az eseményről a sajtó azon részét, amelynek képviselői elől hónapok óta sikeresen menekül a roma politikus. Farkasnak szombat reggel sem kellett kemény kérdésekkel szembesülnie az évi csaknem százmilliárd adóforintból fenntartott köztévé stúdiójában, ahol a műsorvezetőhöz képest már egy mikrofonállvány is Pulitzer-díjas teljesítményt nyújtott volna. Érezhették ezt a Lungo Drom vezetőjének tisztára mosásában szerepet játszó kormánypárti kommunikátorok is, így hát gyorsan leszerveztek egy igazinak tűnő interjút egy szintén adófizetői forintokkal kitömött blogon. Ott már látszólag érintették azokat az ügyeket, amelyekben milliárdok tűntek el a romák felzárkóztatására szánt hazai és uniós pénzekből. A látszat persze mindig csal, végül ebből is csak szerecsenmosdatás lett. Így maradhatott újságírói visszakérdezés nélkül a legegyszerűbb csúsztatás és a legszembetűnőbb hazugság is. Zárójeles megjegyzés: Farkas egyébként nem csak a valódi újságírók elől menekül. Lapunk tárta fel, a fideszes politikus úgy vette fel a parlamenti bizottsági munkáért (is) járó fizetését, hogy szinte be sem járt az ülésekre. Zárójel bezárva.
Saját szempontjukból persze nagyon is érthető a kormánypárti sajtó abbéli igyekezete, hogy tisztára mossák Orbán Viktor kedvenc roma politikusát még a 2018-as választások kampánya előtt. Nem lesz egyszerű dolguk, hosszú a Farkas-féle lista, amely a Híd a munka világába program gyanús pénzköltéseivel kezdődik. A 75 százalékban uniós forrásokból indult programban az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) és az általa alapított foglalkoztatási szövetkezet nem a leghátrányosabb helyzetűek érdekében használta fel a pénzt. Az eredetileg ötmilliárd forintos keretből jutott több száz milliós gellérthegyi irodaházra, piaci árnál drágább autóbérlésre és tagtoborzásra – cigány emberek foglalkoztatására viszont annál kevesebb.
Hiába indult adóhivatali nyomozás, hiába vizsgálódott az Emberi Erőforrások Minisztériuma az ügyben, nem lett lényegi következménye a gyanús pénzköltéseknek. Sőt, miután a humántárca megállapította, hogy legalább tucatnyi szabálytalanságot követett el az ORÖ, már meg sem kísérelte lehívni az európai uniós forrást. Ez pedig azt jelentette, hogy a romák által addig elköltött 1,6 milliárd forintot az ORÖ-nek saját zsebből kellett volna visszafizetnie. Azért a feltételes mód, mert a kormány nagyvonalúságának köszönhetően ebből végül 1,3 milliárdot a költségvetésből pótoltak.
A Fidesz és a Lungo Drom együttműködése – ahogy Farkas a meghívóban fogalmazott – tizenhat éve töretlen. Sajnos, mivel ebben a több mint másfél elpazarolt évtizedben továbbra sem sikerült előrelépni a cigányság integrációjában. Pedig ez mindannyiunk érdeke lenne. Farkas Flórián mosdatása viszont csak a jelenlegi kormánypártoké. A politikus ugyanis még mindig több roma voksot tud szállítani 2018-ban, mint amennyit elbuknak a botrányai miatt. A polgári Magyarországot évek óta politikai terméknek tekintő Fidesznek pedig csak ez számít.
(mno)
Bal-Rad komm: „…A politikus ugyanis még mindig több roma voksot tud szállítani 2018-ban, mint amennyit elbuknak a botrányai miatt…”
-Az az igazán sajnos, hogy a még egyszerű beltenyészeti döbrögista „lakossági fórumnak” nevezett hordagyülekezetre is kokárdában parádézva vonuló, álmagyarkodó és álnemzetieskedő vén kecskék sem hajlandóak eltűnődni a dolgon. (Elgondolkodni meg végképp nem! A gondolkodás képességének legteljesebb hiánya miatt!) Már imádott vajdájuk is ódzkodik a moremaffia fejével való nyilvános parolázástól!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Társadalmi robbanással ér majd véget Orbán Viktor hatalma?
Ha a nép nem zavar el egy diktátort, azt nem azért nem teszi, mert elégedett vele. Inkább azért tart ki mellette, mert nem lát kormányképes alternatívát. Vélemény.
Sokan latolgatják Orbán Viktor és az általa teremtett, illiberális – valójában diktatórikus – rendszer jövőjét. Két éve két kutató matematikai modellekkel eredt a nyomába annak, milyen hatások formálják a 21. század új típusú diktátorainak sorsát (S. Guriev, D. Treisman: How Modern Dictators Survive: Cooptation, Censorship, Propaganda, and Repression.).
Kiindulópontjuk: a globalizáció és a szociális média korában a diktátorok stratégiája megváltozott. Egykor a féktelen erőszakra és az ideológia monopóliumának kisajátítására alapoztak. Korunk modern diktátorai csak kivételes esetben – bár akkor habozás nélkül – alkalmazzák a tömeges erőszakot. Inkább, kisajátítva a társadalom pénzügyi forrásait és a véleményformáló médiát, manipulálják a társadalmat és arról igyekeznek meggyőzni a polgárokat: kompetensek és hatékonyan kormányoznak.
Stratégiájuk lényege: országaikon belül „megvásárolnak” kiválasztott társadalmi csoportokat, az országaikban tevékenykedő nemzetközi szervezeteket viszont zsarolják. Ennek példája Orbán Viktor civilek elleni támadása, és egyes külföldi nagyvállalatok „szívatása”. Gyakran – pusztán szeszélyeik érvényesítése érdekében – túszokat szednek, és azokat használják eszközként céljaik valóra váltására. Ez a gyökere Orbán Viktor CEU-val kapcsolatos akciójának. „Nem tárgyalnak velem az amerikaiak? Túszul ejtem a CEU-t. Majd kijelentem: a CEU sorsa az amerikai és magyar kormány közötti tárgyaláson múlik”. Az efféle túszejtés nehezen megoldható problémák elé állítja a diktátorok racionális és a morál által is vezérelt partnereit.
Ez a fajta stratégia azért lehet gyakran sikeres, mert az átlagpolgárok nem rendelkeznek reális képpel a társadalom tényleges állapotáról, és gyakran nem is érdeklődnek az iránt. Benyomásaik viszonylag egyszerűen manipulálhatók. Egyrészt, a totálisan kisajátított média azt sulykolja: minden rendben és minden a polgár érdekében történik. Azért, hogy az „agymosás” tökéletes legyen, a diktátorok ellehetetlenítik a független médiát, kiszorítják mindenhonnan a hozzáértő és kritikus szakembergárdát, és kizárólag hozzájuk hű „véleményvezéreket” neveznek ki. Másrészt, különböző fortélyos módon megvesztegetik a polgárok nagyobb csoportjait. Számtalan lehetőség van a társadalmi szolgáltatások költségeinek a valóságostól való eltérítésére – lásd rezsicsökkentés – vagy meghatározott térségek és rétegek ígéretekkel vagy juttatásokkal való megvásárlására.
Ha a média a helyzetet nagyjából rendben levőnek, sőt sikeresnek tűnteti fel, az esetleges problémákat meg külső támadás következményének mutatja be, a polgár békén marad, sőt támogatja a diktátort. Ám e manipulációs stratégia sikerességét két tényező behatárolja: képes-e finanszírozni a diktátor a támogatás megvásárlásának költségeit, és létezik-e a diktatórikus hatalomnak működőképes alternatívája, olyan ellenzéki csoportosulás, amelyet a polgárok, kormányképesnek tekintenek?
Amíg a gazdaság működik – érveltek a kutatók – a diktátor meg tudja vásárolni a támogatást. Ezt egészíti ki a veszélyhelyzet érzetének kialakítása, amely a „ne rázd a csónakot” nyugalomra intő figyelmeztetését üzeni. A diktátor így nem csupán hatalmon képes maradni, a stabilitást idővel személyes kompetenciájának tulajdonítják. S bár a diktátorok mindig készek a különböző típusú – jogi, intézményi, politikailag szervezett – erőszakot alkalmazni, a modern autokraták inkább kompetens vezetőként igyekeznek feltüntetni magukat.
Napjaink polgára megszokta, hogy az életében előbukkanó lehetőségek között az alternatívák összevetésével válasszon. Ennek mintájára politikai támogatásának „odaítélésénél” is azt latolgatja: vajon van-e másik alternatíva, és azt támogatva jobban jár-e? Vagyis, ki tudatosan, ki ösztönszerűen azt kutatja, van-e jelenleginek kormányképes alternatívája? Ha ilyent nem lát, akkor – miként a piacon – hajlandó belenyugodni egy sérült termékbe, amennyiben az működőképesnek látszik, legfeljebb morgolódik. Ezért a diktatúrák többnyire akkor roppannak meg – érvelnek a hivatkozott cikk szerzői – ha váratlanul megromlik a gazdasági helyzet, és finanszírozhatatlanná válik a támogatás-vásárlás.
Eddig az Orbán kormány, döntően az EU pénzeinek köszönhetően, képes volt fenntartani a gazdasági stabilitást. Alapvetően nem a gazdaság versenyképességének és a társadalom alkalmazkodóképességének javítására törekedett. Inkább a „leghangosabban nyikorgó kerékre figyelj” stratégiát alkalmazta. Ahol látványossá vált a leromlás, vagy erős társadalmi ellenállás mutatkozott, oda gyorsan átcsoportosított erőforrásokat. Így érte el, hogy a rendre felbukkanó összeomlást vizionáló jövendölések ellenére a szekér halad, bár inkább csak döcög, és mind jobban lemarad a környezetétől.
Figyelemmel azonban az éleződő globális problémákra valamint a világpolitika és a világgazdaság bizonytalan helyzetére, krízishelyzetek nagy valószínűséggel bekövetkezhetnek öt éven belül. Hasonló destabilizáló hatást váltana ki, ha valamilyen politikai vagy gazdasági ok miatt az EU kiegyensúlyozó szerepe jelentősen meggyengülne.
Az ilyen helyzet szinte azonnal megroppantja a diktátorok – estünkben Orbán Viktor – korábban olajozottan működő rendszerét. Ugyanakkor éppen a demokrácia hiánya miatt a változások ilyenkor többnyire társadalmi robbanás formájában mennek végbe. És ez a lehetőség irányítja rá a figyelmet a diktatúrák bukásának másik fontos tényezőjére: kormányképes alternatíva létrejöttére. Ha a nép nem zavar el egy diktátort, azt nem azért nem teszi, mert elégedett vele. Inkább azért tart ki mellette, mert nem lát kormányképes alternatívát.
Ám éppen a diktatúrák bukásának idején növekszik meg a demokratikus ellenzék elháríthatatlan felelőssége: képes-e összetartó, magas szakmai színvonalú, gyakorlottan működő, vagyis kormányképes koalíciót létrehozni. Ez nem egy éppen előbukkanó választásra összeszerveződő, ideiglenes szövetséget jelent. Egy diktatórikus rendszer „leváltása” nem egyéjszakás kaland. A diktatúrák ugyanis – elvonva a forrásokat a fejlődést meghatározó területeiről, és elhanyagolva az alkalmazkodás intézményeinek kialakítását – gazdaságilag és morálisan egyaránt lepusztítják a társadalmat. Az újrakezdés pillanatában a társadalom a végtelenségig kiéheztetett és kivéreztetett. A győztesek – ösztönszerűen – „osztogatással” akarják megszilárdítani hatalmukat, ami középtávon tovább súlyosbítja a helyzetet.
Ezek a körülmények ezért nem kedveznek a gyors javulásnak. Még ha a társadalom céltudatosan és kitartóan a felzárkózást segítő területek fejlesztésére összpontosít, akkor is csak hosszú távon és fokozatosan lehet enyhíteni helyzeten. Erre egy olyan koalíció, amely a diktátor leváltását követően gyorsan felbomlik, majd mindenki a maga külön útján keresi a kibontakozást, nem képes. Olyan tartós szövetségre van szükség, amely akár másfél évtizedig együtt és egy irányba „menetel”, miközben résztvevői megtartják a maguk identitását. Olyan, amelyikről az értékek különbözősége ellenére hihető, hogy nem esik szét az első viták során.
Ha erre képtelenek – márpedig az elmúlt nyolc év hazánkban ezt mutatta – akkor miért higgyen nekik bárki? A polgár nem bízik azokban, akik nem tudnak, és nem is hajlandók egymással szót érteni, pusztán csak arra várnak, majd egyszer rájuk mosolyog a történelem.
Ha ilyen helyzetben rendül meg a diktatúra és robban ki a lázadás, az többnyire borzalmakat szül. Erre azoknak, akik reális alternatívának gondolják magukat, fel kell készülni. Ez már csak azért is szükséges, mert a diktátorok előtt még válsághelyzetekben is lehetőségek széles tárháza nyílik. Feláldozhatják saját régebbi támogatóikat, leváltják kompromittálódott kiszolgálóikat, megvásárolják az ellenzék egyik vagy másik csoportját, maguk indítanak el ellenzékinek feltüntetett mozgalmakat, és újabb szervezetet, társadalmi csoportot ejthetnek túszul. Főként azonban: igénybe vehetik diktátor-társak támogatását. És minél keletebbre van ez a diktátor-társ, annál kíméletlenebb és erőszakosabb eszközökkel képes és hajlandó segítségre sietni.
Sokkoló látni, hogy a demokratikus ellenzék – hosszú évek tapasztalata után – még mindig csak az ezernyi zsibbadt vágy lázában ég. A polgár meg egyre csak azt kérdezi: mikor születik végre meg az egy erős akarat siker-forgatókönyve?
(HVG)
Bal-Rad komm: A véleménycikk végére azért megjelent a szándék is. „A’ zoroszok-Putyin hadai”-majd kimentik a vajdát!
„…Sokkoló látni, hogy a demokratikus ellenzék – hosszú évek tapasztalata után – még mindig csak az ezernyi zsibbadt vágy lázában ég. A polgár meg egyre csak azt kérdezi: mikor születik végre meg az egy erős akarat siker-forgatókönyve?”
-A „demokratikus” álellenzék ugyanabban a szindrómában szenved, mint a döbrögista horda! Fóbiában!
Döbrögistáéknak „mindenről ugyanaz jut az eszükbe!” A SOROS!
A „demokratikus” álellenzéknek is „mindenről ugyanaz jut az eszébe!” A Putyin!
Érdekes módon a NÉPRE EGYIK SEM HIVATKOZIK! Ez is a fóbiájuk része! Illetve mindkettő CSAK A NÉPRE HIVATKOZIK, amelynek kizárólag ŐK a hiteles és fölkent képviselőik!
Pedig a nép az csak legyint rájuk! A nép, amely Petropavlovszk Kamcsatszkijtól-Gibraltárig ugyanaz! Csak a politikusaik másabbak-MINT A MAGYAR NÉP POLITIKUSAI! Mert nekünk EBBŐL A FAJBÓL A LEHETŐ LEGGONOSZABB JUTOTT! És ha már itt tartunk, akkor meg kell említenünk: KÖZVETVE-VAGY KÖZVETLENÜL!-de mindegyik Soros-neveltje!
Akik most Putyinnal ijesztgetve mentegetik a sorosizmust, bőszen kerülik a témát: A KÁRTÉTELT! Amelyet a tanítványok okoztak! A NÉPNEK OKOZOTT KÁRT!
Akik most Putyinnal ijesztgetnek, bőszen kerülik a témát, miszerint a sorosizmus legádázabb ellenfele a „putyinizmus”!
Akik most Putyinnal ijesztegetnek, azok elfeledkeznek az oroszokra jellemző praktikus gondolkodási-és cselekvési módokról. És lelkületről. És emlékezetről.
Oroszország SOHA NEM FOGJA MEGSEGÍTENI DÖBRÖGIT, a sorosizmus kegyeltjét. (Legfeljebb fel-és kihasználja!)
Lesz társadalmi robbanás Döbrögisztán ura ellen! A sorosizmus valamely elszánt-ma még meglehet, kevésbé ismert-jelese vezetésével.
Putyint-ha szabad így fogalmazni-ez a jelenség hidegen hagyja.
Putyin van annyira pragmatikus, és van olyan felfogó képessége, hogy tudja: A MAGYAR NÉPNEK KÖZE NEM LESZ a pesti Majdanhoz! Az egy alombéli belső ügy lesz!
A MAGYAR NÉP pedig sodródik majd tovább! Döbrögi nem Moszkvától kap segítséget, és nem Moszkvában lel menedékre! Döbrögi senkitől sem kap segítséget! Ő már a múlt! A maga kártételével. Még persze fog okozni kárt-talán minden eddiginél nagyobbat!-de az az utolsó marása lesz. A MAGYAR NÉP testébe fog marni, de már megszoktuk.
A közeljövőben pedig nem várható, hogy a MAGYAR NÉP ZAVARJA EL bármelyik kártevőjét is!
NINCS AKI/AMI EZT MEGSZERVEZZE-LEVEZÉNYELJE! Látja-tudja ezt a Putyin is! Aki hülyeségekbe nem szokott belemenni!
Márpedig egy NÉP ÁLTAL ÚTÁLT vajdát-aki elég sokat ártott „neki”-hülyeség lenne segíteni! Ezzel ő nagyon is tisztában van!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Eddig tizenegyen életüket vesztették, és hetvenen pedig súlyosan megsérültek a tegnap délután Moszkvára és néhány elővárosára lecsapó hurrikán pusztításában.
A legöregebb moszkvaiak sem hallottak ilyesmiről eddig ilyesmiről, nemhogy megérték volna.
Az anyagi károk is jelentősek.
Az államfő „feje fölül is elvitte a fedelet” a szél a munkarezidenciája épületéről.
Medvegyev miniszterelnököt és spanyol vendégeit pedig fogságba ejtették a kidőlt hatalmas fenyők, amelyek a kormányrezidencia parkolóját borították be.
Szergej Szobjanyin Moszkva polgármestere közölte: a halálos áldozatok hozzátartozóinak egymillió rubeles (kb. ötmillió forint) fájdalomdíjat folyósítanak már a mai napon!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Az orosz államfő megérkezett Franciaországba, és egyből Versaillesba is hajtott, ahol már fogadta is Emmanuelle Macron elnök.
A gall sajtó némelyike egyenesen az „Orosz Birodalom Cárjának” versaillesi bevonulásáról cikkezik.
Valcman Nyalókakirály a mellőzött komornyik sértettségével durmanckodik Kijevben. Maradék-Ukrajna ura egyenesen paródiának nevezte Vlagyimir Putyin franciaországi látogatását és fogadását. Vérig van sértődve, hogy Macron nem őt invitálta meg érdemei elismeréséül Vlagyimir Putyin előtt/helyett.
Most még a kutya sem fekszik jó helyen Nyalókakirály birtokán.
A nemzetközi ügyek szakértőjévé fölkent Alekszandr Potyehin nevű udvaronca fájdalmában fölhívta a Szabadság Rádiót (SZER) és annak tajtékozott.
„Ez a Macron-csapat nagyfokú szakmaiatlanságára bizonyíték. A józan és megcsúfolása Putyin meghívása Franciaországba, Nagy Péter orosz cár 300 évvel ezelőtti látogatására emlékezés ürügyén. Kiábrándító, hogy az ukrán nép hóhérára, a kegyetlen antiukrán aktivistára ilyen fényes külsőségek között emlékeznek. Számomra teljességgel érthetetlen ez a francia külügyi szakmaiatlanság!”-tajtékzott Potyehin a SZER-nek.
Az egész kijevi udvar letargiába van süllyedve. Már csak az hiányzik, hogy félárbócra eresszék az állami lobogót!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Tegnap rendezték Lisszabonban a portugál futballkupa döntőjét. A Benfica és a Victoria küzdött meg a kupáért. Amit végülis a Benfica nyert meg, miután 2:1-re legyőzte ellenfelét.
De a legtöbb szurkolóban valószínűleg nem ez marad meg bevésődött emlékként. A labda a „jövőből” érkezett.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
A Koreai NDK ma hajnalban egy „Scud” típusú ballisztikus rakétát lőtt fel az ország keleti tengerparti városa Wonsan közeléből.
A rakéta mintegy 450 km vízszintesen értendő repülés után a Japán-tenger vizébe pottyant. Kárt semmiben nem okozott. Izgalmat annál inkább dél-koreai és japán illetékesek körében.
„Természetesen elítéljük a rakétareptetést, aggaszt bennünket a helyzet” –nyilatkozta Vlagyimir Tyitov Oroszország külügyminiszter-helyettese Moszkvában újságíróknak. „Ezzel egy időben arra hívjuk fel együttműködő partnereinket, hogy nyilvánítsanak önmérsékletet, egyebek között a régióban kifejtett katonai aktivitás kérdésben”-mondta amúgy nem földúlt lelkiállapotban.
A jelek szerint Trumpot se igen rendítette meg a hír.
„Észak-Korea nagy tiszteletlenséget követ el szomszédjával, Kínával szemben, de Kína erősen próbálkozik!” – fejtette ki a dologról véleményét. Természetesen a Twitteren.
Kína pedig vélhetőleg az erős próbálkozásba belefeledkezve még nem is nyilatkozott. Eddig legalábbis nem.
A KNDK megrendszabályozására Dél-Korea partjaihoz menesztett amerikai „Carl Winson” repülőgép-hordozó pedig-amint azt bejelentették-a héten visszaindul San Diego kikötőjébe. Amerikába. Helyet cserél a ripacs „Ronald Reagan” nevét viselő kollégájával.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Egy évvel hosszabbította meg az Európai Unió a szíriai rezsimmel szemben elrendelt szankciókat.
Az Európai Unió szankciós rendszere mindaddig érvényben lesz a szíriai kormánnyal szemben, amíg nem hagy fel a polgári lakosság elleni erőszakkal!-közölték ma Brüsszelben.
Raqqaban tegnap 10 civil halt bele az amerikai légierő fellángolt buzgalmába. 25 megsebesült.
Úgy fest a dolog, hogy Aleppo tartomány keleti fertálya latormentes övezet lett. Ma reggel már csak Masknah északi negyedében makacskodik párszáz terrorista. Sok idejük már nem lehet hátra.
Deir ez-Zor környékének délnyugati sivatagos részén kisérelt meg tegnap ellentámadást a kalifátusista horda. Ismét jöttek az orosz és szír légierő gépei. A kormányerők dombokra települt tüzérsége pedig irtóvadászatot rendezett. Délnyugat felől pedig közeleg a szír kormányhadsereg. Aggódnak a martalócok.
Délkelet-Homsz Al-Swayda tartományának Jordániával és Irakkal határos vidékeien az amerikaiak drónokról leszórt röplapokkal figyelmeztetik a szír kormányerőket: arrafelé az általuk apanázsolt bűnbandák tanyááznak. Ne menjenek már a közelükbe, mert félelmet keltenek. A röpcédulákon kérik a szír hadsereget, hogy álljanak le. De nem állnak le!
Abból pedig gondja fog származni a „szabad szír” hordának, ha ijedtükben átcsatangolnak Irakba. A bagdadi kormány már jelezte, hogy ezt rossz ötletnek tartaná, amit nem fog jó szemmel nézni.
Bagdad a Deir ez-Zor útirányt javasolja. De arrafelé meg az ISIS van. Harapásra készen, hiszen sarokba van szorítva.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
