Kategória: Könyvtár

A gondolkodó anyag.

Mi a gondolkodó anyag?

A gondolkodó anyag a földön az ember, aki a következetesen objektív tudomány szerint azonban minden tudatosság nélkül a véletlen kölcsönhatásokkal, az élő anyag alkalmazkodóképességének, változóképességének, az evolúciónak és a mutációnak, stb., az anyag tulajdonságainak az eredményeként jött létre, mert csak erre van következetesen objektív tudományos bizonyíték és magyarázat. A következetesen objektív tudományos módszer célja a valóságban objektíven létező világnak az objektív valóságnak megfelelő megismerése. A következetesen objektív tudományos módszernek (a tudományos módszernek) nincs észszerű alternatívája. A gondolkodó anyag az ember képes a tudományos módszerrel a világ megismerésére! Talán mindent nem ismerhet meg az emberiség, de arra amire szüksége van arra képes.

„Evolúció és Revolúció: a fejlődés elválaszthatatlanul összetartozó oldalait jelölő filozófiai kategóriák. Az evolúció a mennyiségi változások lassú, fokozatos növekedésének felel meg a jelenségek fejlődésében, a revolúció pedig a többé-kevésbé gyors minőségi változásnak. Az anyag mozgása, változása magába foglalja mind a mennyiségi fokozatosságot (evolúció), mind annak megszakadását (revolúció). … A revolúció nem valamilyen önkényes elhatározás következménye, hanem objektív folyamat, amelyben „a feszültség legmagasabb fokára jutott” régi ellentmondások feloldódnak, s ezen a talajon keletkező jelenségek új ellentmondások harcának és megoldódásának következtében fejlődnek tovább. … a revolúció feltételeit a megelőző evolúció magában rejti.” – Marxista fogalomlexikon

„A tudományos módszer a legjobb módja annak, hogy az igaz állításokat megkülönböztessük a hazugságoktól és tévedésektől. Az egyszerű leírása valahogy így néz ki:

 1: Vizsgáld meg valamilyen szempontból az univerzumot.
2: Találj ki egy hipotézist, ami összeegyeztethető a tapasztalataiddal.
3: A hipotézis segítségével adj előrejelzéseket.
4: Teszteld az előrejelzéseket kísérletekkel vagy további megfigyelésekkel.
5: Változtasd meg a hipotézist az eredményeknek megfelelően.
6: Folytasd a 3. lépéstől.”

SaLa

Mi az ember?

Az ember a földön az anyag gondolkodó formája, aki a következetesen objektív tudomány szerint az állatvilágból az evolúcióval fejlődött ki. Az élővilág és az ember létrejötte minden bonyolultságával együtt az anyagban rejlő lehetőség, csak erre van következetesen objektív tudományos bizonyíték, még akkor is, ha korántsem teljes a kép.

A mindörökké mozgásban változásban létező anyagon kívül a következetesen objektív tudomány szerint más nincs, így ami létezik az az anyag fejlődésének eredménye, a csillagok, a galaxisok, az univerzum az élővilág és az ember is, de nem minden forma jöhet létre a véletlen kölcsönhatások alapján. A gondolkodó anyag az ember képes létrehozni olyan formákat is, ami a természetben nem jön létre a véletlen alapján.

A következetesen objektív tudományos módszer mindig az objektív valóságra támaszkodva vizsgálja a világ jelenségeit és a megállapításait a valóságban ellenőrzi!

„Ember: társadalmi lény. Biológiai szempontból, létrejöttének természeti feltételeit tekintve, a föld állatvilág legmagasabb fejlődési fokát képviseli. A legfejlettebb állatoktól a tudat és a tagolt beszéd különbözteti meg. Míg az állat viselkedését teljes egészében az ösztönök – a környezetre való reakciók – határozzák meg, az ember viselkedését közvetlenül a gondolkodás, az érzelmek, az akarat, valamint a természetben, a társadalomban és a benne magában érvényesülő törvények ismeretének foka határozza meg. … az ember és az állat gyökeres különbsége elsősorban abban rejlik, hogy az ember munkaeszközöket készít, hogy hatást fejtsen ki a természetre és alakítsa azt. … Az ember nem létezhet egyedül, hanem meghatározott társadalmi feltételek között alakul ki. „… Az emberi lényeg – írta Marx – nem valami az egyes egyénben benne lakozó elvontság. Az emberi lényeg a maga valóságában a társadalmi viszonyok összessége”. … Az ember sajátos vonásai, amelyekben emberi mivolta kifejezésre jut, a tudat, a lelki élet, a legkülönfélébb munkaeszközök készítésének és használatának képessége stb., mind a társadalmi munka terméke. … az ember a társadalom bármely adott fokán az egész emberiség fejlődésének terméke, az ember magáévá teszi és magába ötvözi az emberiség egész eddigi története során elért eredményeit.” – Marxista fogalomlexikon

SaLa

Az objektíven létező világ megismerése
csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehetséges!

Erre támaszkodik a marxizmus-leninizmus következetesen objektív tudományos világnézete. A következetesen objektív tudományos módszer alapvető jellemzője, hogy magyarázatai megalkotásához minden körülmények között az objektíven létező világ észlelt, a megismert, a tudományos módszerrel vizsgált tényeiből, az ez alapján készült hipotézisből, elméletből indul ki és állításait a valóságban ellenőrzi. A következetesen objektív tudományos világnézet a következetesen objektív tudománnyal együtt fejlődik, egymásra támaszkodnak.

A következetesen objektív tudomány az objektíven létező valóságból a megfigyeléssel, a tapasztalatokkal, az elért tudományos ismeretek felhasználásával, a tudományos következtetésekkel, a képzelőerővel, a logikus tudományos gondolkodással alkotja meg a természet, a társadalom törvényeit, az elméleteit, a hipotéziseit, ezeket azonban a valóságban, a gyakorlatban ellenőrzi kell. Csak ez fogadható el tudományosan, csak ez nevezhető tudománynak!

A nem tudomány az, amely nem következetesen az objektíven létező valóságra támaszkodik!

Így amely elmélet állítása objektíven, ellenőrizhetően, következetesen nem az objektív valóságra támaszkodik az nem tudományos módszer, így az nem tudomány, az még csak a fantázia birodalma, még csak a képzelet világa. Az objektív valóságtól elrugaszkodva a képzelet által alkotott elmélet, hipotézis, magyarázat, világnézet nem tudományos értékű, így nem nevezhető tudománynak sem. Azonban sok még az ismeretlen, ezért szükségszerűen sok a fantázia, a spekuláció, ezért gyakran nehéz eldönteni, hogy melyik állítás az objektív igazság! Csak óvatosan, körültekintéssel, azaz tudományos módszerrel és világnézettel kell kezelni, hozzáfogni a vizsgálathoz, az értékeléshez!

SaLa

Materializmus és a tudományos világnézet!

„Filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésében abból indult ki, hogy az anyag, a természeti-társadalmi objektív lét az objektív valóság az elsődleges, és a tudat, a gondolkodás az anyag által meghatározott. A materializmus ellentéte az idealizmus, amely a szellemet, az eszmét, a gondolkodást, a pszichikait, a szubjektívet tekinti elsődlegesnek.“ – Filozófiai kislexikon

„Ha elismerjük, hogy a természetben objektív törvényszerűség uralkodik, s hogy a természet objektív törvényszerűsége megközelítő hűséggel visszatükröződik az ember fejében, akkor ez materializmus.“ – LENIN MATERIALIZMUS ÉS EMPÍRIOKRITICIZMUS

Csak az anyagi világ létezik!

Mivel az anyagon kívül a következetesen objektív tudomány szerint más nem létezik, így csak az anyag spontán mozgásával, változásával, az egyszerűből a bonyolultba fejlődésével jöhetett létre minden ami létezik (kivétel a gondolkodó anyag tudatos alkotásai), így a gondolkodó anyagi forma, az ember is a földön. Amit következetesen objektíven csak a marxizmus-leninizmus dialektikus materialista tudományos világnézetre alapozott tudományos módszerrel lehet, érdemes vizsgálni. Bármely tudományos és gyakorlati eredmény csak a marxista dialektika törvényeinek alapján jöhet létre, még akkor is, ha erről (a marxista dialektikáról) a létrehozónak fogalma sincs, nem érti vagy éppen tagadja.

Az ember, az emberiség és a tudomány, a tudományos világnézet.

A földön élő minden egészséges ember, ha megfelelő a környezete, a nevelése, akkor képes elvontan, tudományosan, kulturáltan, humánusan, civilizált emberi módon gondolkodni, élni, a tudomány, a civilizáció eredményeit a saját és az emberiség érdekében fel tudja használni. Azonban csak a következetesen objektív tudományos módszerre alapozott világnézet szerinti gondolkodással lehet az objektíven létező világot a valóságnak megfelelően megismerni és ennek megfelelően cselekedni, csak így lehet gondolkodó emberré válni.

SaLa

Kommunizmus

„A kapitalista társadalmat felváltó társadalmi-gazdasági alakulat, a munkásmozgalom végcélja. Fejlődésének több szakasza van: alsó foka a szocializmus, felső foka a kommunizmus. Elméletileg Marx és Engels alapozta meg.“ – Marxista fogalomlexikon

A kommunista demokratikus kollektív forma a gondolkodó emberré válás létfeltétele!

Az ember a létszükségleteit, használati értékeit a modern korban egyre inkább és idővel kizárólag a kollektívákban termeléssel világméretű munkamegosztásban állítja elő. A termelőerők fejlődésével a kollektivizmus, a termelőeszközök kollektív tulajdona és üzemeltetése lehetőséggé, szükségessé és elkerülhetetlenné válik. Sőt a kommunista kollektivizmussal, a valódi demokrácián alapuló demokratikus együttműködéssel a tudatos, tudományos tervgazdálkodás az emberiség megmaradása érdekében létszükségleté válik. Azonban ez csak a kommunista társadalmi formában valósítható meg, tehát ez az emberiség megmaradásának egyetlen lehetősége, ha létezni akar.

A robotok elterjedésének hatása a kommunizmusban.

Azonban a termelőerők fejlődésével, a robotok termelő tevékenységének kizárólagos elterjedésével szükségszerűen teljesen új társadalmi életforma lehetősége jön létre. Ezen a fejlettségi fokon a termelés a robotok dominanciájával az emberiség hagyományos, a létszükségletek termeléséhez szükséges munkára alapozott életformája értelmetlenné válik.

Helyette azonban lehetővé válik a tudományos világnézet megismerése, a sport, a művészet, a civilizált társadalmi együttélés, a valódi demokrácia megvalósulása, működése, a kollektivizmus a társadalom szervezésére. Ez azonban alapvetően még a fantázia birodalma, erről az életformáról ma még nem lehet tudni szinte semmit, alapvetően csak képzelegni lehet róla. De az bizonyosan látszik, hogy az emberiségnek már nem a hagyományos értelemben végzett munka lesz a dolga, sokkal inkább a tudományok, az objektíven létező világ megismerése, a művészetek elsajátítása, a társas kapcsolatok magas színvonalú megvalósulása.

SaLa

Marxizmus—leninizmus

Marx, Engels és Lenin forradalmi tanítása, amely filozófiai, közgazdasági és társadalmi-politikai nézetek átfogó és harmonikusan összefüggő rendszere.

A marxizmus elméleti kifejezőjévé vált a munkásosztály alapvető érdekeinek és a kommunizmusért vívott harcának.

A marxizmus létrejötte forradalmi fordulatot jelentett a természet- és a társadalom tudományban melynek feladata nemcsak a világ helyes magyarázata, hanem megváltoztatása is.

Legfontosabb tétele az, hogy a munkásosztály világtörténelmi szerepe az osztály nélküli kommunista társadalom megteremtése.

A tudományos kommunizmus a Marx által megalapozott politikai gazdaságtan tudományos bizonyítékain nyugszik, amely feltárta a tőkés termelési mód törvényeit és bebizonyította, hogy a kapitalista társadalmat szükségszerűen a szocializmusnak kell felváltania.

A marxizmus—leninizmus filozófiai alapja a dialektikus materializmus és a történelmi materializmus.

A marxizmus alkotó továbbfejlesztésének új szakasza Lenin nevéhez fűződik, aki Marx munkásságának hű folytatója.

 Leninnek a marxizmus fejlesztésében betöltött alkotó szerepét fejezi ki a marxizmus—leninizmus elnevezés. Tudományosan elemezte a tőkés termelési mód imperialista szakaszát.

Tovább fejlesztette a szocialista forradalom elméletét, s arra a következtetésre jutott, hogy lehetőség van rá, hogy a szocializmus kezdetben egy országban arasson győzelmet. A szocialista forradalom győzelme a Szovjetunióban a lenini eszmék első megvalósulása. – Filozófiai kislexikon

SaLa

Kapitalizmus

 „A kapitalizmus a feudalizmust felváltó társadalmi-gazdasági alakulat, amely a termelési eszközök magántulajdonán, a bérmunka kizsákmányolásán alapszik.

A tőkés termelés alaptörvénye: az értéktöbblet-szerzés. A kapitalizmust a termelés anarchiája, időszaki válságok, krónikus munkanélküliség, a tömegek nyomora, konkurencia és háborúk jellemzik.

A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvető osztálya, a proletariátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg.“ – Marxista fogalomlexikon

Proletár nem rendelkezik termelőeszközzel, így a léte érdekében kénytelen eladni a munkaerejét a termelőeszközzel rendelkező tőkésnek. A proletár dolgozó így lesz a bérmunkás, akinek a bére az előállítási és működtetési költsége, amit a tőkés, mint minden árut, mint a szerszámot a legalacsonyabb szinten tartja. Így lesz a dolgozó proletár a beszélőszerszám, hasonlóan, mint a rabszolgatartó társadalomban. Bár a kapitalizmusban már szabadon, csak a létérdeke kényszer miatt válik beszélőszerszámmá!

A kapitalizmusban a beszélőszerszám emberi és szabadságjogai, a demokráciája csak ezen a szinten valósulhat meg. Azonban a szerszámnak, így a beszélőszerszámnak semmi köze a hatalomhoz, ez valósul meg a kapitalizmusban.

A dolgozóknak csak a szocializmusban, a valódi egyenlőségen alapuló demokráciában, a szocialista demokráciában valósulhatnak meg az emberi és szabadságjogaik. A szocializmusban kizsákmányolni, élősködni már nem lehet, a kapitalizmusban azonban ez még törvényes jog.

A kapitalista profitja a bérrabszolgák által termelt és ingyen elsajátított értéktöbbletből származik. Az értéktöbblet a termelési költségek, beruházások és adók levonása után megmaradó haszon, ami a tőkésé, amihez törvényesen a bérrabszolgák kizsákmányolásával jut hozzá.

SaLa

Gondolkodó emberré válni csak az osztály nélküli társadalomban, a kommunizmusban lehetséges.

A földön a gondolkodó anyag az ember, aki biológiailag az állatok világába tartozik. Így az ember az ember-állat! Az ember-állat fejlődésének végcélja a gondolkodó ember. A gondolkodó állat színvonala végül a pusztulásba, a katasztrófába viheti az emberiséget! Világháború, atomháború!

Az ember-állat a kapitalizmus végéig azonban még csak gondolkodó állat lehet. A gondolkodó állat kiválik az állatvilágból a szerszámkészítéssel, a munkával, a gondolkodásával, a társadalmi léttel, de a kapitalizmusban még nem képes a valódi egyenjogúságra alapozott szocialista demokráciában, kollektivizmusban, gondolkodó emberként létezni.

A kapitalizmusban az ember-állat alapvetően úgy él, mint ahogy az állatvilágban szokásos, a létfeltételekért mindenki harcol mindenki ellen. A kapitalizmus még a gondolkodó állat korszaka! Az ember az embernek farkasa! A kapitalizmus beszélőszerszám társadalmi forma! Élősködők és kiszolgálóik szélsőségesen megosztott emberi közössége.

A kapitalizmus hívei nem is akarnak gondolkodó emberré válni, megfelelő nekik a gondolkodó állat színvonala is, amit nem is nem is értenek meg. Azonban ez az emberiség pusztulását is okozhatja!

A dolgozó proletár beszélőszerszámok túlnyomó többségét valójában csak a működési költségeik érdeklik, a létfeltételeikért küzdenek, így ők is csak a gondolkodó állat színvonalán létezhetnek. Ez a kapitalizmus kora!

A kapitalistákat azonban a minél nagyobb profi kizsákmányolással történő megszerzése érdekli. A lét határozza meg a tudatot, ezért a szocializmusig kíméletlen, állati színvonalú a verseny a létfeltételekért és szükségszerűen a gondolkodó emberré válásért osztályharc is van.

SaLa

A kapitalizmus rothadása megállíthatatlan!

A kapitalizmusban elkerülhetetlenek a válságok, a háborúk, a népirtások, a felsőbbrendűség, az emberi és szabadságjogok megsértése, a bérrabszolgák feletti kapitalista osztály önkényuralom a fasizmus. A kapitalista hatalomban a túlnyomó többségben lévő dolgozók osztályérdekeinek nincs törvényes képviselője. Ez önkényuralom, ez fasizmus! A fasiszta-kapitalizmus!

A kapitalizmus individualista erkölcse és a működési módja miatt az élősködők határtalan pazarlása alakul ki, a termelésben szinte állandóan sok és felesleg van, válság válságot követ. Azonban a földön élő proletárok jelentős része mégis nyomorog, sőt pusztul is. A dolgozó proletár többség nem képes a termelőerők elért lehetőségeinek megfelelő emberi létet élni.

De nagyon érződik a rothadás bűze, persze csak azoknak, akik a tudományos világnézettel rendelkeznek, a többség azonban birka módon gondolkodó állatként él. Ez a fasiszta-kapitalizmus nevelése, erkölcse!

A gondolkodó anyag a kapitalizmus végéig alapvetően még csak a gondolkodó állat formában létezhet. Gondolkodó emberré az ember-állat csak a szocializmuson keresztül a kommunizmusban válhat! A gondolkodó ember a szocialista demokráciában, az egyenjogúságon alapuló kollektív társadalmi formában humánus emberként képes létezni.

A kapitalista modell alapján az emberiség érdekében a világgazdaság tervezhetetlen, szervezhetetlen, az anarchia, a káosz uralkodik a földön. A hihetetlen mértékű kapitalista kizsákmányolás, élősködés, pazarlás miatt nincs és nem is lehet a lehetőségekhez képest megfelelő a túlnyomó többség, a dolgozó proletárok számára a fogyasztás. Pedig a termelőerők fejlettsége már lehetővé teszi a megfelelő, az elfogadható életszínvonalat az egész földön, már talán a szocializmust is.

SaLa

A kapitalizmus a létért folyó verseny színtere!
Hasonlóan, mint az állatvilágban.

 A verseny azonban nem rossz, előre viszi a fejlődést. Azonban idővel a kíméletlen verseny, a kapitalizmus működési módja, a termelőerők világméretűvé fejlődése, növekedése már embertelenné, feleslegessé, értelmetlenné, pusztítóvá válik. A kapitalizmusban azonban ez elkerülhetetlen!

Mert a kapitalisták konkurenciaharca lehetetlenné teszi az emberiség érdekében a népgazdaság, a világgazdaság szükségszerűvé, elkerülhetetlenné váló észszerű tervezését, szervezését. A profitért folyó verseny miatt a kapitalista világgazdaságban elkerülhetetlenül az anarchia az úr!

A kapitalizmus a működési módja lehetetlenné teszi az emberi jogok, a társadalom, a demokrácia fejlődését, az emberiség harmonikus együttműködését. Az emberiség elkerülhetetlenül megoszlik kapitalista élősködőkre és az őket kiszolgáló bérrabszolga dolgozókra!

A kapitalizmus fennmaradása már csak a fasizmus különböző formáival lehetséges, a hitleri fasizmustól az USA mosolygó fasizmusáig változatos formákban megvalósulva.

A hanyatló, rothadó kapitalizmusban a tervszerűség helyett az értelmetlen felesleges verseny az emberiséget szélsőségesen egyre inkább megosztja és válságok, háborúk, világháborúk, népirtások pusztítanak, dühöngenek a földön. Ez még csak a gondolkodó anyagnak a gondolkodó állat kora.

Az így megosztott emberiséget a termelőerők világméretű anarchiája, a kíméletlen, embertelen verseny végül a pusztulással fenyegeti. A kapitalizmus gazdasága társadalmilag és világméretekben alapvetően szervezhetetlen, mert individualista az erkölcse, tudománytalan zavaros a világnézete. Így a megosztottságában anarchiában rothad a társadalom és az emberiség szenved. A kapitalizmusban bérrabszolgaságban él az emberiség túlnyomó többsége!

SaLa