Memorandumot intézett Döbrögi a Néppárthoz, íme!

Memorandumot intézett Orbán Viktor az Európai Néppárthoz, a háromoldalas levelet Novák Katalin Fidesz-alelnök osztotta meg a Facebook-oldalán. Íme, a memorandum:

(atv)

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Bal-Rad komm: ÓRIÁSI VESZÉLYT ORRINTHATOTT MEG MAGÁRA ÉS HORDÁJÁRA NÉZVÉST A POLITIKAI SZÉLKAKAS VAJDÁNK, hogy memorandum megírására adta a fejét! Ez bizony „tizenkilencre laphúzás”! 

A vajdasírámból már csak az hiányzik, hogy válasszák meg őt Egész Európa Vezénylő Tábornokává!

Valami nagyon rosszul sülhetett el a közelmúltban, amiről a köz még nem értesült. Döbrögink emiatti aggodalmában mise után a dagonyajelenés helyett inkább memorandumot körmölt! Az EPP – nek!

A páva új táncba kezdett! Szédült fejjel! Ebből jó nem fog kisülni! (NEKÜNK!)

Sokkoló: 637 százalékkal nőtt a képviselők vagyona

Egy 2010 óta a parlamentben ülő képviselő átlagos pénzügyi vagyona 3,1 millió forintról 23 millióra nőtt az elmúlt 9 évben. Míg egyeseknél elképesztő mértékű gyarapodásról árulkodnak a számok, másoknak csak az eladósodottsága nőtt.

A parlamenti képviselőink vagyona a háztartások vagyonát jócskán meghaladó mértékben gyarapodott 2010 és 2019 között – derül ki a 2010-re vonatkozó és a legfrissebb vagyonnyilatkozatokból készített összegzésünkből. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy az elmúlt 9 év anyagilag mit jelentett az országgyűlési képviselőknek. A pontos összehasonlíthatóság érdekében azoknak a honatyáknak a vagyonát néztük meg, akiknek már 2010-ben is helyük volt a parlamenti patkóban. A fő hangsúly pedig a pénzügyeken és megtakarításokon volt: számba vettük az értékpapírokat, befektetéseket, készpénzt, valamint a feltüntetett követelés-állományt és a tartozások nagyságát is. Utóbbi tétel nélkül beszélhetünk pénzügyi eszközállományról, amiből ha levonjuk a kötelezettségeket, akkor megkapjuk a nettó pénzügyi vagyont.

 Fotó: MTI

Meghétszereződött a képviselők vagyona

Összesítésünk alapján a lassan 10 éve parlamenti hellyel rendelkező 129 képviselő pénzügyi eszközei – vagyis a befektetései, értékpapírjai, készpénze és követelése – 4,6 milliárd forintot tett ki. Ez 216 százalékos növekedés eredménye a 2010-es állapothoz képest, amikor még „csak” 1,47 milliárd forinton csücsültek.

Ezzel szemben tartozásuk 1 milliárd forintról 1,7 milliárd forintra emelkedett 2010-hez képest. Az eszközök és az adósság egyenlegeként elképesztő összeget és változást kaptunk eredményül. A 129 képviselő össz pénzügyi vagyona 401 millió forintot tett ki 2010-ben, vagyis ha minden tartozásukat kiegyenlítik, még akkor is ennyi pénzük maradt volna. Ez az állomány 2019-re meghétszereződött: már 2,9 milliárd forinton csücsültek a képviselőink.

Az országot vezetők vagyona így valami egészen brutális mértékben, 637(!!!) százalékkal gyarapodott, amit csak még súlyosabbá tesz az a tény, hogy a Magyar Nemzeti Bank statisztikája szerint ugyanezen idő alatt a háztartások vagyona mindössze 159 százalékkal növekedett.

Mfor-kommentár: A vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatban gyakori kritika, hogy a képviselők családtagjainak nyilatkozatát is közzé kellene tenni. Nem ördögtől való gondolat ugyanis, hogy egyes vagyontárgyakat a honatyák családtagjaik nevére íratnak, így titkolva vagyonosodásuk valós mértékét a nyilvánosság elől – az elmúlt években találni ilyenre példát. Ennek fényében pedig különösen megdöbbentő, hogy a bevallott és felvállalt vagyon is milyen hatalmas mértékben emelkedett.

A valóságban még ennél is nagyobb – látni engedett – gyarapodás mehetett végbe: nem számoltunk ugyanis az ingatlanvagyonnal (és az ingóságokkal, autókkal, műtárgyakkal), sem annak átértékelődésével. Az egyrészt biztos, hogy ma már 673 ingatlan tüntettek fel a vagyonnyilatkozatban a 2010-es 517 után. A mennyiség növekedése mellett az elmúlt szűk egy évtizedben az árak emelkedése határozta meg az ingatlanpiacot, tehát nem tévedhetünk nagyot, ha azt mondjuk ezen a téren is jelentős mértékben emelkedhetett a képviselői portfólió értéke.

Hogy pontosan minek köszönhető a vagyon látványos gyarapodása, arra csak tippjeink lehetnek: egyrészt 2010-ben még semmi nem tiltotta az álláshalmozást. Vagyis a képviselői poszt mellett nyugodtan lehettek polgármesterek, szerepet vállalhattak az önkormányzati és a megyei közgyűlésekben is. Minden tisztségért külön fizetés járt természetesen. Többeknek a gazdasági életben vállalt tulajdonosi szerepük (az operatív munkavégzés ugyanis tilos a számukra) biztosított plusz jövedelemforrást a képviselői – akkoriban még alacsony – fizetés mellett, amihez 2018-ban nyúlt hozzá a kormány, jelentősen megemelve annak mértékét.

Nézzük részleteiben a pénzügyeket!
1) Megtriplázódtak a pénzek

Az egyes eszköztípusokat nézve egyetlen esetben csökkent az állomány a 2010-es képest: készpénzben 31 százalékkal kisebb összeget tartanak, ami még így sem jelentéktelen tétel.

235 millió forint után a képviselőknek 163,1 milliója volt a leglikvidebb formában.

Arányaiban jelentősen nőttek a honatyák kintlevőségei is, ami egyaránt lehet pénzintézeti számlakövetelés, illetve egyéb szerződésen alapuló követelés is, például – mint arra néhány esetben van példa – magánszemélynek, vagy családnak adott kölcsön. Ebből összesen 1,48 milliárd forintot tartanak nyilván a képviselők a 9 évvel korábbi 573 millió forint után. Az országunkat vezetők a hozzájuk befolyó fizetésekből és egyéb jövedelmekből – természetesen a megélhetés költségeinek fedezése után – értékpapír-megtakarításaikat gyarapították a legnagyobb mértékben.

Освобождение Будапешта: в 1945-м ни у кого не возникало вопроса, кто герой, а кто жертва – Budapest felszabadítása: 1945 -ben senkiben sem merült fel a kérdés, ki a hős, és ki az áldozat

14 февраля в Москве был салют — 75 лет со дня освобождения Будапешта от фашистов.

Február 14 – én megemlékezés volt Moszkvában – Budapest fasisztáktól való felszabadításának 75. évfordulójának napján.

Megemlékező cikk a vesti.ru honlapján.

A cikk szöveghű lefordítása a terjedelme miatt meghaladja a balrad.ru kapacitását. Viszont a balrad.ru által elolvasásra ajánlott írás. Javalljuk a Google fordítóprogramjának használatát.

FRISSÍTÉS: (Merthogy lett fordítói segítség!)

Gabriella Uszova fordítása:

2020. február 14-én Moszkvában tűzijátékkal emlékeztek meg Budapestnek a fasiszta megszállóktól való felszabadításának 75. évfordulójáról. A magyar fővárosért 108 napon keresztül folytak a harcok. A magyarok Hitler utolsó csatlósai voltak és a német hadsereg kötelékében véres harcokban vettek részt a Vörös Hadsereg ellen. A történészek úgy beszélnek Budapestről, mint második Sztálingrádról, hiszen harc folyt minden egyes házért. Emlékezzünk most mi is vissza arra, hogy hogyan szabadította fel a Vörös Hadsereg Budapestet.

Budapest felszabadítása három hónapig tartott. Hosszadalmas és nehéz harcok folytak. Hitler Budapestet Németország utolsó védőbástyájának nevezte. Igen, Németország utolsó védőbástyájának. Nem Magyarországénak. Mióta Horthy Miklós volt hatalmon, azóta volt Magyarország a Harmadik Birodalom hűséges és odaadó szövetségese.

A mai Magyarországon már három emlékművet is állítottak Horthy Miklósnak. Az egyik közülük Budapest központjában van. Szép hely ez. Szabadság tér a neve.

A magyar hadsereg 1941. június 27-én támadta meg a Szovjetuniót. A magyar megszállóktól a szovjet emberek a Kárpátoktól Voronyezsig sokszor jobban féltek hírhedt kegyetlenségük miatt, mint a német Vermacht katonáitól. Sztálingrádban a náci Németország mellett harcolt a Második magyar hadsereg. Kétszázezer ember. Majdnem mind odaveszett.

Lev Kapcevics veterán magyarokkal először Sztálingrád alatt találkozott. És Budapesten már tudta, hogy mire számítson.

„A gyalogság igen nagy megpróbáltatásokon ment keresztül. Az egész Buda tele volt árkokkal és átjárókkal. A magyarok tudták, hogy mi hova vezet, ismerték a járást. A mieink viszont nem mertek oda leereszkedni. Képzelhetik, milyen az, amikor valaki tudja, hogy ha oda lemegy, ott a biztos halál várja. De a magyarok egyszerűen eltűntek a föld alatt, és a föld alatti járatokban mögénk tudtak kerülni. – emlékszik vissza a veterán.

Ezeket az ostromló katonákat „rákok”-nak nevezték, mert annyira be voltak burkolva a páncélozott védőfelszerelésbe. A páncélos gyalogságot akkor vetették be, amikor a legelkeseredettebb harcok folytak, már nemcsak hogy egy-egy utcáért, vagy házért, hanem egyenesen minden egyes szobáért véres harcok folytak.

Budapestért túlnyomó többségben a németek harcoltak a Vörös Hadsereg ellen, viszonylag kevés volt a magyar. De a legelszántabb fasiszták nem vettek részt a harcokban, mert ők a fosztogatással voltak elfoglalva. Mindent „felfaltak”, ami csak útjukba került. – meséli Bálint József, író, kutató.

Amikor a harcok folytak, Horthy már nem volt Budapesten. 1944 őszén tárgyalásokat folytatott az angolokkal és az amerikaiakkal a fegyverletételről. A Vörös Hadseregtől is békét kér.

A németek tudtak is erről, ugyanis ezeken a Magyar Katonai Főparancsnokságon tartott tárgyalásokon mindig jelen volt László katonai főparancsnok, aki a főparancsnokság vezetőjének a helyettese volt. Kiderült róla, hogy ő besúgóként működött a németek javára. A német nagykövetség a királyi vár mellett volt, és ott 5 percen belül Horthy és a Főparancsnokság minden lépéséről tudtak a németek. László eredeti neve Laucsek volt. Német származású volt ugyanúgy, mint a magyar főparancsnokság tagjainak nagy része.

Hitler elraboltatja Horthy fiát, s később őt magát is letartóztattatja. Németországba szállíttatja. Más magyart tesz a főparancsnokság élére: Szálasi Ferencet. Ám Szálasi sincs Budapesten a megszállás idején. A katonák felett egy német tábornok, Pfeffer Woldenbruh parancsnokoskodik.

Az évforduló előestéjén Budapest-szerte portfóliókat állítottak fel, tele fényképekkel. Mindegyik romokat ábrázolt. A szétlőtt, lerombolt Budapestet. Ugyanez látható a Metró állomásokon is: Mintha egy kiállításon lennénk. Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere nyitotta meg ezt a tematikus kiállítást. „A szélsőjobbos fiatalok nem tudják, hogy milyen ideológiát követnek. Azt az ideológiát, melynek mentén szétrombolták a fővárosunkat. Le kell vonni a konzekvenciákat és nem szabad engedni, hogy egyesek a politikai hatalomszerzés céljából olyan propagandát folytassanak, amelynek értelmében összemosódnak és felcserélődnek a szerepek, s a hősökből szánalmas senkik lesznek, s az áldozatok leértékelése folyik. Tisztán kell látni, hogy kik voltak a hősök és kik az áldozatok.”

Budapest megmenekülhetett volna, nem volt törvényszerű, hogy ilyen rombolást végezzenek rajta. Volt lehetőség a kedvező feltételek melletti fegyverletételre. A német-magyar hadtest kilátástalan helyzetbe került, mert már körülvették Malinovszkij és Tolbuchin csapatai.

Stajnmec Miklós magyar volt, és a negyvenes években szobrot állítottak neki. A nyolcvanas évek végén lebontották a szobrot és elvitték egy félreeső helyre, ezt a helyet enyhe iróniával szabadtéri múzeumnak nevezik. Most pedig a kormány döntése szerint nemsokára a II. világháború megerőszakolt asszonyainak állítanak emlékszobrot. Természetesen nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, hogy meg ne kérdezzük a főpolgármester úrtól, hogy hol is fogják ezt az emlékművet felállítani.

„Ez egy fájó seb a nemzet testén, amelyről nagy volt a hallgatás mindeddig. Még nem tudjuk, hogy milyen formába fogja önteni a szobrászművész, sem azt, hogy milyen elképzelései vannak a szobor kivitelezésével kapcsolatban. Fogalmunk nincs, hol lesz ez a szobor. Ezért nemzeti konzultációra bocsájtottuk a kérdést, hogy a megkérdezettek mondják meg, hogy hol helyezzük el és milyen legyen ez a szobor. – mondta Karácsony.

„Az is biztos, hogy senki nem beszél arról, hogy a mi katonáink hány szovjet asszonyt erőszakoltak meg. Erről nem szól a fáma. Ezért én nagyon ellene vagyok ennek a szégyenteljes szoborállításnak. Mert csak féligazságokat hangoztatnak és nem nézik meg az érem másik oldalát. Minden áldozat egyforma. Tudjuk, hogy a magyar és a német katonák nem szenvedtek el semmilyen büntetést amiatt, hogy asszonyokat erőszakoltak, ugyanakkor az oroszokat keményen megbüntették, sőt volt eset, hogy agyon is lőtték, ha ilyen minden kétséget kizáróan kiderült. – mondta Krausz Tamás, a budapesti Corvin Egyetem történész professzora.

A Holokauszt Emlékközpontban szintén sok fényképet tettek ki, melyek szintén a budapesti rombolás nyomait ábrázolták. Ezenkívül még olyan fényképeket is találtunk ott, amilyenek a városi kiállításokon nem szerepeltek. Lehet, hogy azért, mert ezek még sokkal szörnyűségesebbek voltak. Események, arcok, emberek. Élők, abban a pillanatban élők, s aztán holtak következtek.

Ez a szívszorító emlékgyűjtemény nem szólt másról, mint az elemberietlenedő és számító kegyetlenségről. Itt az embereket nem egyszerűen bedobálták a Dunába, hanem arra kényszerítették, hogy ők maguk ugorjanak a vízbe. De az előtt, mielőtt beugrottak volna, levettették velük a cipőjüket. És most, ezek a cipők – női cipőcskék, széttaposott mamuszok ott maradtak a Duna-parton örökre.

A kislány még csak kilenc éves volt, amikor 1944. novemberében gettóba küldték. Itt mindössze néhány háztömb volt, kerítéssel körbekerítve. Nem volt szabad onnan kimenni. Úgy indultak el oda az emberek, hogy mindössze 20 kg-nyi poggyászt vihettek magukkal s azt a ruhát, ami rajtuk volt. Ezért az emberek 2-3 réteg ruhát is felvettek. Az éhség szinte azonnal az indulásuk után elkezdte őket mardosni. „A felnőttek 600 kalóriát kaptak naponta, a gyerekek 800 kalória körül, a betegek 900-at. Sokan éhen haltak. A gettóban 70 000 embert szállásoltak el, s a felszabaduláskor mindössze 7 000 ember maradt belőlük. Csak ennyien tudták túlélni a szörnyűségeket. Amerre a szem ellátott, mindenhol hullahegyek magasodtak. A piacon, a Klauzál téren, az üzletekben, halmokba hordták a halottakat. Itt vannak azok, akik megmentettek minket. Ezek nem zsidók voltak, hanem keresztények. Életeket mentettek.” – meséli Zommer Katalin.

„A Vörös Hadsereg nem azért érkezett Magyarországra, mert területeket akart magának foglalni. Mégcsak abba se akart beleszólni, hogy milyen társadalmi rendszer legyen Magyarországon. A szovjet Állami Védelmi Bizottság parancsba adta, hogy a Vörös Hadsereg által elfoglalt területeken ne állítsanak fel tanácshatalmi intézményeket.

A németekkel való szövetség nem hozott semmi mást az országra, csak rombolást és káoszt. A németek konvojokkal szállították ki az országból a műkincseket és mindent, ami érték. Gyárak gépeit, berendezéseit, élelmiszert, egész üzemeket kiürítettek és Németországba hurcolták. Utánuk mindent a nulláról kellett kezdeni. Ennek ellenére fél év se telt bele és már újra működni kezdtek a gyárak.

„Négy hónap elteltével ezeket a lerombolt és kirabolt üzemeket már vissza tudtuk adni az eredeti gazdájuknak. Igen, jól hallották, a kapitalista gyártulajdonosoknak. Sőt, ünnepi keretek között adtuk át! Gyűlést tartottunk, jegyzőkönyvet állítottunk össze, beszédeket mondtunk, ittunk az egészségükre és visszaadtuk a gyárakat a tulajdonosainak.” – mondta Bálint József.

A legyőzötteken nem álltak bosszút. Kenyeret adtak nekik. A magyar újságok nem győzték ontani a karikatúrákat arról, hogy a spekulánsok mennyire be voltak gőzölve. „Pedig a Szovjeteknek joguk lett volna a győztesek jogán kihasználni a helyzetet. De ők olyan barátságos gesztussal válaszoltak görcsös félelmeinkből adódó esztelen támadásainkra, hogy erre mi egyáltalán nem számítottunk.” – írták a szovjet napilapok.

Akkor, 1945-ben senkiben nem merült fel a kérdés, hogy kik a hősök, és kik az áldozatok. Azokon kívül persze, akik a nácikkal együtt kimenekültek az országból a messzi nyugatra.

A Vörös Hadsereg bátorságára és áldozatkészségére emlékezve szomorúan vesszük tudomásul,hogy az olyan országokban, mint Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Bulgária már nem tisztelik a szovjet emlékműveket, nem mérik fel valósághűen, hogy mit is jelentett az akkori Európának legyőzni a fasizmust, annak a kornak a rákfenéjét. Bizony, van, ahol a földdel teszik egyenlővé van, ahol elszállíttatják egy jelentéktelen helyre, s van, ahol meg is gyalázzák. Bizony ez keserűséggel tölt el bennünket.