Az elmúlt négy évben közel 5400 kérelmet nyújtottak be az egészségügyi intézmények nyugdíjas korú dolgozó továbbfoglalkoztatására – tudta meg a Magyar Idők a Miniszterelnökségtől.
A hétfői lapszámból kiderül: a szakemberhiánnyal küzdő és sok idős dolgozót foglalkoztató egészségügyet különösen érzékenyen érintette az a 2013-as kormányrendelet, amely szerint a nyugdíjkorhatárt elérő közalkalmazottaknak választaniuk kell a nyugdíj és a munka között. Ezért a kórházak, szakrendelők lehetőséget kaptak, hogy egyéni mentességet kérjenek az orvosoknak és a nővéreknek. A lap információi szerint az orvosok esetében 100 százalékos a továbbfoglalkoztatás.
Babonits Tamásné, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara alelnöke óriási problémának tartja, hogy nem vették ki az ágazat egészét a kényszernyugdíjazási szabály alól.
A szakdolgozóknál okafogyottá vált szerinte az intézkedés, mert egyre nagyobb a munkaerőhiány, és a fiatalok sem választják tömegével az egészségügyet, miközben még munkaképes és dolgozni akaró ápolók, műtősnők, asszisztensek hagyják el kizárólag a jogszabály miatt az állami egészségügyet.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a kötelező nyugdíjazás alóli mentesség egyáltalán nem vonatkozik a szintén egyre nehezebben pótolható gazdasági-műszaki személyzetre, így a lakatosra, festőre, asztalosra. Miközben szakmunkásból legalább akkora a hiány az országban, mint orvosból és ápolóból.
A Magyar Idők úgy tudja, a szaktárcánál is azt szeretnék elérni, hogy a szakrendelői asszisztenseket, illetve a nem egészségügyi végzettségű kórházi, rendelői dolgozókat is visszafoglalkoztathassák az intézmények.
(atv)
Bal-Rad komm: Aztán lassan eljön az idő, amikor a vén doki holtan bukik a betegére, a rémült asszisztensnő pedig a dokira. Kettejük súlya összeroppantja a beteget.
Máris két nyugdíjat megspórolt a Tb. Az asztalos összedobja a koporsókat, a festő lefesti azokat, a lakatos meg beáll gyógyítani. Amputálni biztosan fog tudni, ha van hozzá fűrésze, flexe, meg hidegvágója.
De mi lesz akkor, ha a szakik is kidőlnek?
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
A minimálbér emelése miatt azonnal léptek a vállalatok, s jóval több embert foglalkoztatnak részmunkaidőben, mint korábban.
Dinamikusan nőtt a foglalkoztatottság az idei első negyedévben, vagyis folytatódott az elmúlt években megfigyelhető tendencia, most azonban egy furcsaságot is rejteget a statisztika. Mégpedig azt, hogy a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma szokatlanul nagy mértékben, 4,6 százalékkal, 301 ezerre növekedett a nemzetgazdaságban. A Központi Statisztikai Hivatal elemzése szerint feltételezhető, hogy az utóbbiak között vannak olyanok is, akiknél az átsorolásra csak „papíron”, a minimálbér emelése miatt került sor. Leginkább az iparban, az építőiparban, a kereskedelemben, valamint a vendéglátásban jellemző, hogy megnőtt a részmunkaidősök száma.
A minimálbér idei évre vonatkozó 15, valamint a garantált bérminimum 25 százalékos emelése miatt több közgazdász is számított arra, hogy lesznek olyan vállalatok, amelyek nem fogják tudni kitermelni a szokatlanul nagy mértékben emelkedő legkisebb bért. Felmérések szerint ez leginkább az alacsony termelékenységű iparágakat, valamint a kisebb magyar vállalatokat érinti kedvezőtlenül, mert itt jellemző a tőkehiány.
„Már a drasztikus minimálbér-emelésről tavaly decemberben született megállapodáskor tudható volt, hogy a cégek – különösen a magyar tulajdonú kis- és középvállalatok – igyekezni fognak különböző módszerekkel csökkenteni a versenyképességüket rontó költségnövekedést” – mondta a Világgazdaságnak Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese. A cég által idén februárban végzett felmérés szerint a vállalatok csaknem egyharmada jelezte, hogy emelte a normákat, több mint 10 százalékuk pedig a munkaidő csökkentéséről számolt be. „Ez utóbbi kézenfekvő eszköze a papíron részmunkaidős foglalkoztatás” – emelte ki Karsai.
A statisztikák alapján az egyelőre nem látható, hogy a minimálbér emelése miatt azonnali elbocsátásokra kényszerültek volna a vállalatok, bár az megeshet, hogy a tervezettnél lassabban bővítették a létszámot. Az viszont nagyon valószínű, hogy a gazdaság „feketébb” lett. Vagyis több vállalat inkább zsebbe fizet, mint hogy a teljes munkaidős beosztottak után a foglalkoztatott munkabérét, valamint az erre rakódó terheket is kigazdálkodja. Ezt annak ellenére sem tudják vagy akarják megtenni, hogy a kormányzat az előzetesen javasoltnál végül nagyobb, 5 százalékpontos járulékcsökkentést hajtott végre a minimálbér és a garantált bérminimum nagymértékű növelésének kompenzálására.
Karsai Gábor hangsúlyozta: a munkaerőhiány számos területen béremelést kényszerít ki, a legsérülékenyebb kisvállalkozások, illetve versenyképes tudással nem rendelkező alkalmazottaik esetében azonban a ténylegesen kézhez kapott munkavállalói jövedelem messze nem nő a kormányzati szándéknak megfelelően. Erre utal a kiskereskedelmi forgalom látványos elmaradása a statisztikailag kimutatott reálkeresetektől: előbbi az első negyedévben 3,4 százalékkal, míg a reálkeresetek 8 százalékkal emelkedtek.
(vg.hu)
Bal-Rad komm: Nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden kizárólag a qrmányzati statisztikák fényezését szolgálja. Semmi sem egyéb, mint szlogenhalmaz, amit a döbrögista horda papagájkórusa beintésre elkezd csivitelni, miközben minden szinten csak a romlás.
A fő hangsúly kizárólag a Tb. nyugdíjkasszájának életben tartása. Minden qrmányzati intézkedés ezt a célt szolgálja. És hát ezek leple alatt a lopást!
„…több vállalat inkább zsebbe fizet, mint hogy a teljes munkaidős beosztottak után a foglalkoztatott munkabérét, valamint az erre rakódó terheket is kigazdálkodja. Ezt annak ellenére sem tudják vagy akarják megtenni, hogy a kormányzat az előzetesen javasoltnál végül nagyobb, 5 százalékpontos járulékcsökkentést hajtott végre a minimálbér és a garantált bérminimum nagymértékű növelésének kompenzálására…”
-Ugyanis a bérre „rárakódó terhek” jóval fölülmúlják a a kompenzáció mértékét.
Ezt pedig a NAGY RENDSZERT többségében eltartó kicsik nem képesek kitermelni! Vagy csalnak!-vagy beledöglenek! Ez a NER-lényege! De magának a RENDSZERNEK is!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
AZ EGÉSZSÉGÜGY ÁTVILÁGÍTÁSA MEGTÖRTÉNT, MOST MÁR „CSAK” A KORMÁNYNAK KELLENE LÉPNIE, HOGY JAVULJON A HELYZET
Az egészségügy jövője szempontjából reménykeltő folyamat ért a végéhez az elmúlt hetekben. Elkészült a magyar egészségügyi rendszer 2013-2015-ös időszakának átfogó teljesítményértékelése, és napvilágot látott az erről szóló tanulmány. A jelentés sajtóvisszhangja elsősorban annak negatív elemeire koncentrált, érthető módon. Fontos azonban látni, hogy a jelentést megalapozó szakmai munka megteremti az egészségügyi rendszer átalakításának és tervezésének alapjait is, már csak politikai akarat kellene annak megvalósításához.
A teljesítmény-értékelési rendszer kidolgozása a WHO szakmai támogatásával készült, nemzetközileg is elismert koncepció alapján; és a magyar egészségügyi rendszer irányításában részt vevő, valamennyi fontos intézmény hatékony együttműködésével jött létre.
Ez „Magyarországon abszolút unikum, az első ebben a műfajban, és hatalmas eredményként kezelendő” – a közös munka lehetősége és tényleges keresztülvitele intézményi szinten is. (Résztvevők voltak az ÁEEK (Állami Egészségügyi Ellátó Központ) mellett az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár), az OTH (Országos Tisztifõorvosi Hivatal), a NEFI (Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet) és a KSH, ezen kívül meghívott tagja az ENKK (Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ) és az OBDK (Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ) – ezeknek a szerveknek jelentős része a bürokrácia-csökkentés áldozatául esett időközben.)
Ennél még fontosabb, hogy a magyar egészségügyben felhalmozott, óriási adatgazdagságot sikerült egységesen meghatározott statisztikai módszerekkel kiaknázni. Ez az adathalmaz egy olyan kincs, aminek sok más, akár nálunk fejlettebb egészségügyi rendszerű ország is örülne – igazán nagy szó, hogy végre használjuk az értékeléshez-tervezéshez!
A jelentés rendkívül sokrétű, nagyszámú indikátorral dolgozott, az eredményeket több mint ezer oldalon olvashatjuk. A vizsgált területek között szerepel a lakosság egészségi állapota, a háztartások egészségügyi kiadások okozta anyagi megterhelése, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségei, az ellátás minősége, hatékonysága, de találunk külön a hajléktalan-ellátásnak szentelt fejezetet is.
Maguk az eredmények pedig nem köntörfalaznak az egészségügyi rendszer problémáit illetően, higgadtan számszerűsítik azokat a problémákat, amiknek nagy részét régóta ismerjük, és határozottan foglalnak állást amellett, hogy a rendszer igazságossági, hatékonysági, hozzáférési problémákkal küzd, amiket orvosolni kell.
Fantasztikus eredmény, hogy egy ilyen jelentés meg tudott születni hivatali berkekben. Ehhez hasonlóan jó hír, hogy időközben az MTA is felkarolta az egészségügy problémáját, és létrehozott egy neves szakértőkből álló bizottságot az egészségügy helyzetének áttekintésére. Ha nem is a kormányzat szintjén, de tudományos-igazgatási szinten ezzel némileg visszakap súlyából az egyik legfontosabb újraelosztó rendszerünk.
Visszatérve a teljesítmény-értékelési jelentésre, nyilvánvalóan nincs lehetőség ezer oldal ismertetésére, de pár eredményt érdemes megismerünk, vagy újra tudatosítanunk.
Egyfelől, hogy a „magyar lakosság egészségi állapota javuló tendenciát mutat”, de “továbbra is elmarad az Európai Unió legtöbb tagállamának szintjétől”.
A rendszer hatékonyságára vonatkozóan beszédes adat – ezt emelte ki általában a sajtó is – az elkerülhető halálozások száma, amikor a megfelelő egészségügyi ellátás életet menthetett volna. Ebben a tekintetben Magyarország az összes halálozás 14%-val az EU-ben az ötödik legrosszabbként teljesít. A megfelelő népegészségügyi programokkal a halálozások további 12%-a volna megelőzhető. Mindkét mutató tekintetében jelentősek a területi és nemek közötti különbségek.
A jelentés egyértelműsíti: mind a demográfiai adatok, mind a közvetlen lakossági kiadások, mind a hozzáférés tekintetében jelentősek a területi/társadalmi-gazdasági tényezőkkel összefüggő egyenlőtlenségek. Ezekre vonatkozóan álljon itt néhány példa:
Szoros összefüggés figyelhető meg a várható élettartam és az iskolai végzettség között. A férfiak esetében 12 év, a nők esetében 5,5 év a különbség a várható élettartam tekintetében az alapfokú végzettségűek és a felsőfokú végzettségűek között. Ez különösen az elmúlt évek oktatáspolitikai fejleményeinek, a felsőoktatás súlyának visszaszorítása, a középiskolai oktatás szétzilálása és a közoktatási rendszer lezüllesztése irányába tett kormányzati lépések ismeretében aggasztó adat.
Emellett fontos, hogy a magyar háztartások közvetlen egészségügyi kiadásai nemzetközi viszonylatban is számottevőek; a közvetlen egészségügyi kiadásokra 2014-ben a háztartások kiadásaik 5,5 százalékát fordították.
Ez a háztartások 21,6%-a számára jelentett ún. katasztrofális kiadást. Katasztrofális egészségügyi kiadása azoknak a háztartásoknak volt, “amelyek közvetlen egészségügyi kiadásai a létfenntartási küszöb feletti kiadásaiknak legalább 40 százalékát tették ki, amelyek a kiadások által a szegénységi küszöb alá kerültek, vagy amelyek már eleve a szegénységi küszöb alatt álltak.” (A definíció a jelentésből származik.) A közvetlen kiadások 2011-2014 között folyamatosan nőttek, ahogy a katasztrofális kiadásokkal szembenézni kénytelen háztartások száma is.
Az egyenlőtlenséget jelzi továbbá a kielégítetlen egészségügyi szükséglet is,ami ugyan összességében nem kimagasló nemzetközi összehasonlításban, 7% körüli. (Tehát a megbetegedések 7%-ában a lenti táblázatban meghatározott okokból nem került sor egészségügyi ellátásra.) Azonban az alábbi ábrákon látszik az emögött húzódó egyenlőtlenség.
A munkanélküliséggel, alacsony iskolázottsággal, alsó jövedelmi ötödbe tartozással szoros itt az összefüggés, és persze a fő ok az ellátásokhoz való hozzáférés anyagi terheiben keresendő. A kielégítetlen ellátási szükséglettel kapcsolatos egyenlőtlenség a romákat sokkal nagyobb arányban sújtja, mint a nem romákat.
A hozzáférési egyenlőtlenséget mutatja pl. a mentők 15 perc alatti kiérkezésének arányára vonatkozó adatsor. Bár Magyarországon nincs explicit módon meghatározott kiérkezési idő, de a “mentők időbeni kiérkezésének életmentő jelentősége lehet, ezért az ellátórendszerhez való hozzáférés egy lényeges mutatójáról van szó.” A jelentés szerint 2014-ben országos szinten a mentők az esetek 79,56 százalékában teljesítették a 15 perc alatti kiérkezést. A nem hátrányos helyzetű településeken ez az arány magasabb: 82,78 százalék; a hátrányos helyzetű településeken viszont jelentősen alacsonyabb,55,55 (!) százalék volt.
A fenti csak néhány kiragadott példa, leginkább a társadalom szempontjaira koncentrálva, de a tanulmány nagyon informatív az ellátórendszer szempontjából is.
Összefoglalásként a jelentés egyértelműen kimondja, hogy „a költségvetési fenntarthatóság szempontjából csekély teherként jelentkező alacsony kormányzati kiadások a hatékonyság és a potenciális egészségnyereség elérésének akadályai is lehetnek”, magyarul:
-a sokszor emlegetett, nemzetközi viszonylatban is rendkívül alacsony, 4,5% körüli közkiadási szint már nem értelmezhető spórolásként, hanem akadálya a hatékonyságnak és annak, hogy az egészségügyi rendszer a lehető legmagasabb szinten termeljen jólétet a társadalom számára;
-illetve azt, hogy a „egészségügyi rendszer teljesítménye igazságossági szempontból nem függetleníthető annak tágabb gazdasági-társadalmi kontextusától”, vagyis a jelentés egyértelműen kimondja azt, hogy az egészségügyi rendszer teljesítménye szorosan összefügg más alrendszerek működésével, kölcsönhatásban áll foglalkoztatáspolitikával, szociális ellátórendszerrel, oktatási rendszerrel stb..
Nem feltétlenül új információk ezek, bár az alátámasztásuk ezzel a jelentéssel, ezzel a statisztikai háttérrel nagyon jelentős súlyú. Ennek alapján valóban elindulhatna egy tervezési folyamat, ha a politikai hatalom célja ez lenne.
Nagy Gyöngyi
(kettosmerce)
Bal-Rad komm: „…Fantasztikus eredmény, hogy egy ilyen jelentés meg tudott születni hivatali berkekben…”
– Csakhogy ez a jelentés jószerivel annyit állapít meg, hogy „valahol a portán van egy darázsfészek, aminek jobb ha a közelébe sem merészkedünk! Várjuk ki amíg a darazsak elmennek maguktól!”
„…Nem feltétlenül új információk ezek, bár az alátámasztásuk ezzel a jelentéssel, ezzel a statisztikai háttérrel nagyon jelentős súlyú. Ennek alapján valóban elindulhatna egy tervezési folyamat, ha a politikai hatalom célja ez lenne…”
– Óh! A politikai hatalom, és az ő tervezése! Tervez az természetesen, de kizárólag a saját egészsége érdekében. Hogy amikor a darázsfészek lényei zsongani kezdenek, ők ép bőrrel megússzák a rohamot!
27 esztendeje eltervelték amit elterveltek! Azóta zajlik a terv kivitelezése. Az eredmény-jelen esetben a közegészségügy állapotán IS!-remekül látható!
Egy saját, önálló gazdaság nélküli látszatország, amely az állam kötelezően ellátandó feladatait egyre akadozóbb módon, egyre kevesebb forrásból kénytelen fenntartani! Már az igen alacsony színvonal további biztosítása is komoly gondokat okoz!
Abban az országban, amelynek lélekszáma hihetetlen mértékben fogy ÉS ÁTRENDEZŐDIK, és ahonnan már legalább hatszázezren elmenekültek!
A hivatali berkek jelentést készítettek, és „megragadták szarva közt a tőgyit”! Amiből a politikai hatalom azt állapíthatja meg, hogy IDEJE LASSAN SZEDELŐZKÖDNI!
ELTÁVOZÁSUK/ELTÁVOLÍTÁSUK NYITHATJA CSAK MEG A LEHETŐSÉGET AZ ÚJRATERVEZÉS ELŐTT!
Sajnos azonban most még nyomokban sem fedezhető fel egy őszinte tervezőgárda!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Hírek szerint talán ötszázan is összeverődtek tegnap délután Pesten a Március 15. térre meghirdetett RENDEZVÉNYre. Volt ott zene, mobil WC, vattacukor, EU-s zászló-minden. Minden olyan dolog ami egy ilyen RENDEZVÉNY összes velejárója. A RENDEZVÉNY végére meg is született a Nagy Elhatározás: megdöntik Döbrögi hatalmát.
„Vágó Gábor politológus-közgazdász, volt LMP-s országgyűlési képviselő, a Korrupcióellenes Szövetség alapítója arról beszélt: a legnagyobb ellenfél az nem a kormány, hanem az apátia. A magyarok kétharmada csak elszenvedi, mindössze egytizede, aki ténylegesen alakítja is a sorsát. Szerinte a politikusok ezt az apátiát használják ki, és közben lezüllesztik az oktatást, az egészségügyet, a közéletet. a civileknek vissza kell venniük a 2008-as választásokig a közéletet, mert az nem jelent megoldást ha belépnek egy pártba. Ehelyett nem ideológiák, hanem célok mellett kell megszerveződnie a társadalomnak és mind a 106 egyéni választókörzetben esélyes, helyi civil jelöltet kell állítani” – hangsúlyozta.
-A Vágó által fölsoroltak egy részével teljességgel lehet azonosulni, ám valamit kifelejtett: egy Patyomkin-országban élünk. ITT SEMMI SEM AZ, AMINEK MONDJÁK! Vágóék is csak ezt a díszletországot buherálgatnák tovább.
„Vágó beszédét egy „alkotmányos ellenállás” feliratot viselő férfi zavarta meg.
A láthatóan zavart férfi azt üvöltözte, hogy miért hallgatják el azt, hogy hat évvel ezelőtt alkotmányos puccsot hajtottak végre Magyarországon. Az nem derült ki, hogy pontosan mire célzott, a magányos úriembert végül a szervezők fogták közre, tudósítónk szerint a rendőrök igazoltatták is.”
Az idézetek a Népszava tudósításából valók.
-Az már nagyon nagy baj, ha nem értik a célzást, ami a tákolmányra vonatkozott! Meg kellett volna talán hallgatni azt az embert. Nem rögtön rendőrkézre adni.
Vágón kívül persze jónéhány CSUPA MOSTANSÁG MEGISMERT személy is szónokolt. Liberális követelőzéseik nem fogják izgalomba hozni a magyarok millióit!-ezért aztán hagyjuk is locsogásuk ismertetését.
Az viszont elmondható a RENDEZVÉNYről, hogy még a balrad.ru várakozásait is messze alulmúlta létszámban. Tizede ha összejött az elvárható létszámnak.
Vagy mert nem volt teljesen zavartalan a napsütés, vagy mert az ilyen marhaságok már a pesti romkocsmák törzsközönségét is hidegen hagyják. Az ország nélküli szolganépséget pedig végképp.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Így döntenék meg Orbánékat – Újfajta tüntetés lesz délután
A Tettek Ideje néven ma délután fél hattól rendezvényt tartanak a budapesti Március 15. téren. A kezdeményezés nemcsak a tüntetést mint tiltakozási formát, hanem az állampolgári részvétel formáit is megújítja terveik szerint.
A tervek szerint akciócsoportokat hoznak létre, a 2018-as választás tisztaságának megőrzése, a civil jelöltek kampányának támogatása, a választók aktivizálása, a kettős választás stratégiájának véghezvitele érdekében.
A nyilvánosság akciótérben a közösségi tényfeltárás támogatása, gerillaújságírás megszervezése, és a helyi nyilvánosság megteremtése érdekében indul el a munka. A sátorban az érdekvédelem átalakítása és a segítő szervezetek együttműködése területén indul el a stratégiai együttműködés, és konkrét akciók meghatározása.
Az akció-tüntetésen beszédet mondanak többek között Horgas Péter- tervező, a Nemzeti Minimum kezdeményezője, Pardavi Márta- a Helsinki Bizottság vezetője, valamint Vágó Gábor- politológus-közgazdász.
A beszédek után a spanyol „Felháborodottak” mozgalmától átvett fórum technikával beszélik meg a résztvevők a főbb célokat és teendőket.
(atv)
Bal-Rad komm: Két alapvető gond van csak ezzel a történettel. Az egyik a szervezkedők. Akik liberális szenvelgők csupán. Ők manapság legfeljebb homárparádéra képesek max. ötezer érdeklődőt összeröffenteni!
A másik gond, hogy VOLNA ITT MAGYAR FÖLHÁBORODOTTAK tömege. Tekintettel arra, hogy a probléma egészen sajátságos, holmi spanyol technika ITT MÁR VAJMI KEVÉS! Akárhogy is volt/van, Hispániában demokrácia volt/van, amivel az ottaniak tudtak élni.
EZ ITT DÖBRÖGISZTÁN, TÁKOLMÁNYOS AUTORITER VAJDASÁG!
AZ OTT A SPANYOL ALKOTMÁNYOS KIRÁLYSÁG!
A kettő között óriási a különbség. A hispánok javára. Mint a fociban!
Minden ilyen pesti RENDEZVÉNY csak Döbrögit erősíti! Mert látja, hogy A NÉP!-az nincs az utcákon. Mert A NÉP az menne, ha HITELES, AZ Ő ÉRDEKEIT KÉPVISELŐK hívnák.
De most is csak azt látja, hogy csak VALAKIK ISMÉT ŐRÁ-A NÉPRE-HIVATKOZNAK! Olyanok, akik legfeljebb a pesti romkocsmák közönsége köreiben ismertek.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Egy főre jutó GDP tekintetében a románok utolérték a horvátokat, az egyéni fogyasztásból levezetett életszínvonal-mutató alapján pedig beérték a magyarokat. Így Magyarország 11 év alatt a harmadik helyről hátulról a harmadik helyre csúszott vissza.
Tavaly látványosan elakadt a kelet-közép-európai országok felzárkózása. Az uniós források ideiglenes elapadása visszavetette a növekedést, így az egy főre jutó (vásárlóerő-paritáson számolt) GDP nem, vagy csak alig közeledett az uniós átlaghoz. Valójában már a megelőző években is lanyhult a felzárkózás üteme, amit pedig vélhetően az magyaráz, hogy az Európai Unió fejlettebb gazdaságai is élénkülni kezdtek.
Ahogy az alábbi ábránkon látható, a 2016-os előzetes adatok alapján a térség legfejlettebb országa Csehország az uniós szint 88%-án, a legszegényebb Bulgária pedig a 48%-án áll. A magyar érték 68%-ról 67%-ra csökkent, de ennek egy előzetes adat esetében önmagában nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani. Annak a hosszabb távú tendenciának már sokkal inkább, hogy az utóbbi 10 évben megelőzött minket Szlovákia, Észtország, Litvánia és Lengyelország is. A válság előtt (az akkor még nem EU-tag) horvátok is beértek minket, ám ők a következő években nagyon rossz pályára csúsztak. Mostanra kicsit derűsebb a horvát kép, de a lendületben lévő románok így is beérték őket. Így aztán szinte biztosak lehetünk benne, hogy jövőre már nem tudjuk kapásból rávágni, hogy az EU két legfejletlenebb gazdasága a bolgár és a román, mert utóbbi helyét Horvátország veszi át.
A 2004 óta csatlakozott tagországok még mindig az uniós fejlettségi rangsor alsó felében találhatók, de ezt a képet két fejlemény árnyalja. Egyrészt a legfejlettebb csehek és szlovénok egy főre jutó GDP-je már igen közel van a spanyolhoz, vagyis ők egy nagy nyugat-európai gazdaságot érhetnek be. (Málta egyébként már előzött is, de mivel a szigetország nem a régiónk része, ezért kívül esik a fókuszunkon.) Másrészt a térség fejlettségi szintjére szakadt vissza a válság két nagy vesztese, Portugália és Görögország. Utóbbi egy főre jutó GDP-je tavaly éppen a magyarénak felelt meg.
GDP vagy fogyasztás?
Az unió statisztikai hivatala előszeretettel használ még egy alternatív mutatót az egy főre jutó GDP mellett. Ez a magyarra kissé nehézkesen fordítható „actual individual consumption” (hívjuk egyéni fogyasztásnak), amit az Eurostat a háztartások által megvásárolt javak és szolgáltatások alapján számol. Ez egy szélesebb értelemben vett fogyasztási kategória, mivel olyan tételek is benne vannak, mint az egészségügyi és oktatási szolgáltatások.
Az Eurostat úgy véli, hogy ez a mutató hasznosabb akkor, amikor az állampolgárok jólétét más országokkal kívánjuk összehasonlítani, hiszen ez leginkább a fogyasztási lehetőségekhez kötődik. Az egyéni fogyasztási mutató kiábrándítóbb képet mutat a magyar helyzetről. Ez alapján ugyanis 2016-ban utolért minket Románia, és így az uniós átlag 63%-án állva már csak a horvát és bolgár háztartások tűnnek szegényebbeknek a magyaroknál.
Talán meglepő, de az egyéni fogyasztás (AIC) alapján a régión belül Litvániában lehet a legjobb élni. A bolgár háztartások átlagos fogyasztása alig több mint az uniós átlag fele, a litvánoké viszont 86%-on áll, ezzel előzik a portugálokat, és közelítik a spanyolokat. A mutató magyar értéke hosszabb ideje stagnál, így nem csoda, hogy még több ország hagyta le Magyarországot. 2005-ben még csak a cseh és a szlovén háztartások fogyasztása haladta meg a magyarokét, vagyis 11 év alatt a toplistás dobogóról a leggyengébbek dobogójára értünk.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi magyarázza az általánosabban elfogadott egy főre jutó GDP, illetve az egyéni fogyasztás alapján kialakuló listák közötti különbséget. A fogyasztás csak az egyik alkotóeleme a GDP-nek, igaz, abból a legnagyobb. Mint látható, a két mutató között nagyon erős az összefüggés, de nem tökéletesen feleltethetők meg egymásnak.
A különbséget az okozza, hogy adott mennyiségű megtermelt GDP-t nem feltétlenül ugyanolyan arányban használnak fel a gazdasági szereplők. Például ha egy ország a jövedelmének egy részét a korábbi adósságainak törlesztésére fordítja, akkor kevesebb jut fogyasztásra. Ha viszont éppen hitelből fogyaszt, akkor több. A román egy főre jutó GDP 13-14%-kal elmarad a magyartól, de míg Magyarország a külső adósságát intenzíven leépítő szakaszban van, addig a román folyó fizetési mérleg deficites.
Bár az egyéni fogyasztási mutató jobban közelíti az életszínvonalat, mint az egy főre jutó GDP, azt mindenképpen szükséges elmondani, hogy (1) az életszínvonalat a közvetlen fogyasztáson túli tényezők is befolyásolják, mint például az épített környezet minősége, a környezetszennyezés, a különféle állami szolgáltatások színvonala stb., (2) a jólétérzet nagyon szubjektív fogalom, ami az egyéni preferenciáktól függően nagyon eltérő lehet.
Így a címben tett állítás, miszerint a román életszínvonal utolérte a magyart csak a fenti korlátozásokkal együtt értendő. Mindenesetre a válság előtt kevesen fogadtak volna arra, hogy 20106-ban a fogyasztás alapján számolt életszínvonal utoléri a magyart.
(portfolio)
Bal-Rad komm: „…Mindenesetre a válság előtt kevesen fogadtak volna arra, hogy 20106-ban a fogyasztás alapján számolt életszínvonal utoléri a magyart…”
-De jó hogy volt ez a válság! Mindent rá lehet kenni!
Meg különben is: a horvátokat is!-meg a bulgárokat is!-MEGELŐZZÜK! Még meg.
Amúgy meg a vajda IS, meg a Mekkmester IS-meg minden jeles-megmondták: UTOL FOGJUK ÉRNI A SÓGOROKAT! Mi inkább nekik hiszünk mint a szemünknek. MERT „EZEK” IS, meg „AZOK” IS-mind azt mondják, amit hallani szeretnénk!
MOST IS AZT IGÉRIK, HOGY…!
Mindenesetre a RENDSZERVÁLTÁSKOR kevesen fogadtak volna arra, hogy idáig süllyedünk majd!
PERSZE NEM EZT IGÉRTÉK!
Nekünk valami azt súgja, hogy ez még nem a mélypont! NEKÜNK!-AKIK MEGÉLHETTÜNK EGY SZEBB-JOBB-EMBERIBB KORSZAKOT!
MEGÉRTE? EZT AKRTAD? EZT AKARTUK?
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Kivándorlás: Több mint egymillióan hagynák el Magyarországot
A Publicus Intézet ma közzétett felmérésében a megkérdezetteknek átlagosan majdnem hat közeli családtagja, vagy ismerőse vándorolt külföldre, és lényegében ugyanennyien vállalnak tartósan munkát külföldön.
A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából, június 9 és 13 között, 1008 fő megkérdezésével készített reprezentatív közvéleménykutatásban vizsgálta a magyar választókorúak kivándorlással kapcsolatos véleményeit. A megkérdezetteknek átlagosan majdnem hat közeli családtagja, vagy ismerőse vándorolt külföldre, és lényegében ugyanennyien vállalnak tartósan munkát külföldön. A válaszadók majd’ háromnegyede érintett, és vándorolt ki, vagy vállal tartósan munkát közeli családtagja, vagy ismerőse.
Nagyságrendileg 1,2 millió fő tervezi, hogy a jövőben külföldön vállal munkát – a fiatalok körében különösen magas, majd’ 40 százalékos ez az arány; ez nagyjából 530 ezer főt jelent. Ők leginkább az alacsony fizetéseket, a bizonytalan jövőt, és a hazai közélet viszonyait említik okként. A megnövekedett kivándorlásért a legtöbbek szerint az alacsony fizetések, a Fidesz kormány és Orbán Viktor, valamint a rossz gazdasági helyzet a felelősek.
Tízből hat megkérdezett tapasztalja, hogy munkaerőhiány van a környezetében. Ez elsődlegesen az egészségügyben, a kiskereskedelemben, és a vendéglátóhelyeken okoz gondokat a válaszadók szerint. A munkaerőhiány elsődleges oka az alacsony fizetések, és a külföldön munkát vállalók – mondják a megkérdezettek.
A megkérdezetteknek átlagosan majdnem hat közeli (5,4 fő) családtagja, vagy ismerőse vándorolt külföldre az elmúlt pár évben és lényegében ugyanennyien (5,6 fő) vállalnak tartósan munkát külföldön. Ez – különösen az utóbbi – a két évvel ezelőtti kutatásunkhoz képest enyhe visszaesés, ami azt jelzi, hogy a tartósan munkát vállalók egy része hazatért, vagy kivándorolt.
A válaszadók majd háromnegyede érintett (71 százalék), és vándorolt ki, vagy vállal tartósan munkát közeli családtagja, vagy ismerőse.
A Fidesz szavazók alacsonyabb érintettségről számolnak be (60 százalék), míg a Jobbik és MSZP szavazók, valamint a bizonytalanoké magasabb (83, 78 és 73 százalék).
Ahogy haladunk a fiatalabbak felől az idősebbek irányába, úgy csökken az érintettek aránya. Míg a legfiatalabb, 30 év alatti korosztályban a megkérdezettek 85 százaléka, addig a legidősebb, 60 év felettiben a több mint a felük (56 százalék) érintett. Iskolázáttság szerint a legalacsonyabb érintettségről a 8 általánost végzettek számolnak be (61 százalék), míg a szakmával, érettségivel, vagy diplomával rendelkezők között jóval magasabb az érintettek aránya, kisebb is köztük a különbség (73, 75 és 78 százalék).
A megkérdezettek 15 százaléka tervezi, hogy a jövőben külföldön vállal munkát – ez nagyságrendileg 1,2 millió főt jelent. A fiatalok körében különösen magas, tízből majd’ minden negyedik válaszadó (37 százalék) tervezi, hogy külföldön próbál szerencsét – ez további kb. 530 ezer fő, 30 év alatti potenciális kivándorlót jelent. A középkorúak körében 13-15 százalék ez az arány, míg a 60 év felettiek körében elenyésző (2 százalék). Más vizsgált társadalmi csoportban nem mutatható ki átlagtól való eltérés.
A külföldön munkát vállalni szándékozók leginkább az alacsony fizetéseket (55 százalék), a bizonytalan jövőt (28 százalék), és a hazai politika, közélet viszonyait (27 százalék) említik okként. Többen említették még az állástalanságot, illetve a bizonytalanságot, és a kilátástalanságok mint az esetleges külföldi munkavállalás okát (6-13 százalék). Viszont meglehetősen kevesek számára elsődleges ok a szakmai kihívás, a talasztalatszerzés, a világlátás, vagy akár a nyelvtanulás.
A megnövekedett kivándorlásért a legtöbbek szerint az alacsony fizetések (43 százalék), a Fidesz kormány és Orbán Viktor (26 százalék), valamint a rossz gazdasági helyzet (12 százalék) a felelősek. Csupán 7 százalék elmíti az okok között a előző kormányokat, és szintén ennyien azt, hogy nincs elég munkahely. Ez utóbbit két évvel ezelőtti kutatásunkhoz képest sokkal kevesebben említették; akkor több mint háromszor ennyi megkérdezett, 23 százalék tartotta ezt oknak.
A főbb okok sorrendje az össze párt szavazóinál hasonló. Azt, hogy nem lehet megélni a fizetésből leginkább az MSZP szavazók gondolják így (51 százalék), és még a Fidesz szavazók is nagy arányban említik (46 százalék). A Fidesz, és Orbán Viktor felelősségét leginkább az MSZP és a Jobbik szavazók, valamint a bizonytalanok is nagy számban említik (42, 38, és 28 százalék), míg a Fidesz szavazói körében 13 százalékos az említési arány – azonban, ezzek körükben is a második legfontosabb ok.
Összességében valamilyen gazdasági, vagy megélhetési problémát tízból hat megkérdezett említ (58 százalék), és politikai okot a válaszadók egyharmada (33 százalék).
Munkaerőhiányt tízből hat megkérdezett tapasztal (58 százalék). Ennek az elsődleges következményei, hogy nincs elég orvos és/vagy nővér (46 százalék), bezárnak a kisboltok (38 százalék), illetve bezárnak a vendéglátó helyek (22 százalék). A fellépő problémák és sorrendjük minden vizsgált társadalmi csoportban hasonló.
A megkérdezettek szerint munkaerőhiány elsődleges oka elsősorban az alacsony fizetések (62 százalék), és hogy a képzett emberek már külföldön dolgoznak (55 százalék).
Ezen okok sorrendje és említési aránya hasonló a pártot választani tudók, azaz a Fidesz, MSZP és a Jobbik szavazók körében. Ám a bizonytalanok teljesen másként gondolják: körülben az első említés az összességében harmadik helyen lévő gondolat, miszerint vannak akik lusták és nem akarnak dolgozni (66 százalék), majd az, hogy nem képeznek elég embert bizonyos szakmákból (55 százalék), és harmadik helyen említik, hogy sokan inkább a közmunkát választják, mert a biztosabb és/vagy jobban megéri (30 százalék). Majd negyedik és ötödik helyen említik az alacsony fizetéseket (29 százalék), illetve azt, hogy a képzettek már kivándoroltak (17 százalék).
(mfor)
Bal-Rad komm: Publicus? Hm. Legyinthetnénk is akár, hogy…-ellenőrizhetetlen adatok!
Ugyanakkor a HATSZÁZEZER MÁR ELMENEKÜLT száma önmagáért beszél. Az pedig tény! Az is tény, hogy nagyon sokaknak van/lesz mehetnékjük. Döbrögiék speciel nem tépik magukat, hogy elejét vegyék az elvágyakozásnak. Úgy vannak „ŐK” már ezzel, hogy AMIKOR MENNIÜK KELL!-sivatagot hagynak hátra.
Van kellő hivatkozási alapjuk is: „hát mi csak azt csináltuk, mint a többiek!” Ez az egy dolog az, amiben nem hazudnak!
Rendszerváltóink megcsinálták! Egy élhetetlen országgá silányították Magyarországot! Ahonnan elmenekül aki csak teheti.
NADE MI LESZ ITT?
Mi lesz országunkból, ha aki csak teheti elmenekül? Hagyjuk idegenek martalékául? Hazátlan dologkerülők zsákmányául?
VAGY MARADJUNK ÉS HARCOLJUNK MEG ÉRTE?
Szavazzunk!
A balrad.ru kérdése így szól:
ADJUK ÁT HAZÁNKAT A BITANGOKNAK, VAGY KERGESSÜK EL A BITANGOKAT!
A lila mezőre kattintva ADJUK ÁT!
A zöld mezőre kattintva KERGESSÜK EL hazánk, népünk ellenségeit!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Londonban az utcán élek és kéregetek.. ennyit keresek 1 nap alatt:
Nehéz döntés volt, hátra hagyni mindent és kimenni.. De muszáj volt megtennem.. Már csak a kicsi gyermekem miatt is. Amiket most lefogok írni, azt rátok bízom, hogy…
A most következő kicsit sokkoló történetet egy olvasónk küldte el nekünk, és nagyon megdöbbentett minket is, hogy valaki erre kényszerül vagy ezt az utat választja.. Ugyanakkor rávilágít arra, hogy milyen komoly gondok is vannak itthon…
Sziasztok!
Egy ideje már nem élek itthon.. Mint sok honfitársam én is külföldre kényszerültem, mert a SAJÁT hazámban nem tudtam megélni és az egy szem gyermekemet eltartani. Nehéz döntés volt, hátra hagyni mindent és kimenni.. De muszáj volt megtennem.. Már csak a kicsi gyermekem miatt is. Amiket most lefogok írni, azt rátok bízom, elhiszitek e vagy sem, de én így élek 1 immár 1 éve..
Hogy szégyen e? Valaki szerint lehet.. Hogy megélek e belőle? Biztosan! Ugyanis Londonban élek és „kéregetek” nekem ez a „munkahelyem” itt London egyik legforgalmasabb sétálóutcáján (Shaftesbury Avenue, Abbey Road, Kings Road mikor hova) leülök minden nap reggel 8-tól este 6 – ig „kéregetni”. Nem pofátlanul, csak egy kis aprócska táblát teszek magam elé, amire kiírtam : Im hungry, help me ! Azaz magyarul : Éhes vagyok, kérem segítsenek!
Ez most tudom nagyon furcsán hangzik, sokan biztosan meg is vetnek majd érte, de nem érdekel, ezt egy fajta kísérleti jelleggel kezdtem el, de ma már annyira „hozzászoktam”, hogy nem is akarok mást csinálni, egy ideig, biztosan nem. Az emberek itt nagyon adakozóak többen segítettek étellel is, és sokan pénzel.. hangsúlyozom, soha nem megyek oda senkihez és nem is nagyon szólakok meg! Átlagosan a nap végére nem kevesebb 300-350 font gyűlik össze ( 100-110 ezer forint ) amit kettő hetente utalok is haza a szüleimnek, illetve a gyermekemnek mint egy segítségképpen.
Célom, hogy hazamenjek 1-2 éven belül, de amíg máshol az utcán így megélek, ellehet gondolkodni, milyen ország az ahol normális munkával sem sikerül…
Ja és ezek után nem csodálkozom, hogy ennyien élnek az utcán kéregetésből.. mivel nem én vagyok az egyetlen magyar aki így tesz…
(tudnodkell.info)
Bal-Rad komm: Amennyiben ez igaz…?
A probléma az, hogy nagyon is valószínűsíthető hogy így lehet!
Magyar lelemény? Magyar túlélési stratégia? Mindegy minek nevezzük. Mondhatjuk szégyennek is! Magyar szégyennek. Mondhatjuk jellemhibának, de nevezhetjük nyugodtan RENDSZERBŰNNEK!
HOVÁ ZÜLLESZ MÉG MAGYAR NÉP?
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Felavatták szombaton Budapesten, egy III. kerületi szálloda udvarán Horthy Miklós szobrát. Egy hónapon belül ez már a második emlék, amelyet az egykori kormányzónak állítottak: májusban Kálozon, a Zichy–Széchényi-kastély kertjében emeltek szobrot Horthynak. Abban az esetben először ugyan egy perkátai közterületre tervezték az emlékművet, de a nagy ellenállás miatt elvitték a kálozi magánterületre.
A mostani szoborállítást a Magyarok Világszövetsége szervezte. Az esemény meghívóján szerepelt az is, hogy a szervezet elnöke, Patrubány Miklós is beszédet mond.
A meghívóban Attila Nagykirály Hotelnek nevezett csillaghegyi szálloda épülete, amelynek udvarán a szobrot felavatták, épp annyira eklektikus stílusúnak tűnik fotósunk felvétele alapján, mint maga a műalkotás.
Az esemény előtt több civil szervezet és a DK is tiltakozott. Földi Judit, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja szerint elfogadhatatlan, hogy Horthy Miklósnak több szobra is van országszerte, az avatási ünnepségekhez pedig szerinte a Fidesz is asszisztál. „Horthy, hogyha nem is bizonyítottan, de háborús bűnös, részt vett sok magyar zsidó deportálásában” – hangsúlyozta a politikus.
(mno)
Bal-Rad komm: „…részt vett sok magyar zsidó deportálásában…” – amiben komoly és hathatós segítségére volt még ha áttételesen is Soros. (Akinek evégett nincs bűntudata.)
Sajnálatos módon a whytézz úr érdemei közül a „magyar” álellenzék CSAK EZT!-a zsidók deportálását!-domborítja ki.
Pedig hát a whytézz úr neve más egyéb dologgal is összekapcsolható. Neki köszönhető például, hogy Magyarország II. világháborús embervesztesége 830–950.000 fő volt. Ebből a katonaveszteség 340–360.000 fő. Az össz emberveszteségünk 6,49 % volt, ami az európai hadviselő országok között az „előkelő” harmadik helyre predesztinál bennünket. (Magasabb, mint a német veszteség!) A világranglistán is hasonló a helyezésünk.
A nemzeti vagyon 40 százaléka megsemmisült.
A rendszerváltás után 27 esztendővel elmondhatjuk: igaz 27 év alatt, DE BÉKEIDŐBEN!-ilyen-olyan követőinek sikerült túlteljesíteni! Minden vonatkozásban, és ezzel a teljesítménnyel európai „elsők” lettünk!
A hálás utódok szobrokat állítanak a Nagy Elődnek! Csak ez történik!-nem egyéb.
Országvesztők és hazaárulók tobzódása történik! Itt is-ott is! A Dávid-csillagot és a cigánykereket eltakaró kokárda firhangja fedésében!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
