8
A demokrácia nélkül elpusztul az emberiség!
A demokrácia azonban a civilizáció fejlődésével az emberiség értékévé vált, így kihagyhatatlan a modern világban. De a kapitalizmusban a valódi demokrácia a bérrabszolgák, a beszélőszerszámok számára nem valósulhat meg, így a kapitalizmusban a demokrácia csak formálisan érvényesülhet a proletárok számára. A kapitalizmus nem képes működni a proletár dolgozó nép számára megvalósuló valódi demokráciával, mert az osztályharcban az élősködők alulmaradnának, a kapitalizmusnak a léte érdekében muszáj ezt elnyomnia.
Ugyanis tény, hogy a kapitalizmus az élősködő, felsőbbrendű, embertelen, bérrabszolgatartó önkényuralmi társadalmi forma, így a hatalomban a dolgozók következetes osztály érdekképviselői a kommunisták nem vehetnek részt. Azonban, ha ezt az emberiség időben nem veszi észre, és nem tesz ellene, akkor csak a pusztulás lehet a sorsa, mert a modern világ nem működhet tovább a politikai-gazdasági-társadalmi egyenlőségre alapuló demokrácia nélkül. A megosztott, az élősködők és a bérrabszolgák világában az emberiség csak állat maradhat, egyre kevésbé gondolkodó marakodó állat. Aki képtelen lesz uralkodni a hatalmassá fejlődött termelőerőkön.
Szocialista demokrácia; proletárdiktatúra
A szocializmus a dolgozó osztályok társadalma, így a demokrácia, az érdekérvényesítés csak a számukra valósul meg, és a kapitalizmus híveivel szemben, a fasiszta-kapitalista önkényuralomra törekvés ellen, annak letörésére a proletárdiktatúrát kénytelen használni. Amíg a kapitalizmusnak megvannak a feltételei, addig elkerülhetetlen a proletárdiktatúra.
A kapitalizmusnak addig van meg a feltétele, amíg lehetséges és megvalósítható a kizsákmányolással az élősködés, amíg így fejlődni képes. Amint a termelőerők fejletsége már értelmetlenné, sőt lehetetlenné teszi a kizsákmányolást, a proletár bérrabszolgaságot, a kapitalizmus már nem képes működni, csak a rothadása marad meg. Addig azonban a fasizmus különböző formáiban védi a felsőbbrendűként létező kizsákmányoló, élősködő kapitalistákat, a kapitalizmust.
A szocializmus és a népi demokrácia a kapitalizmus fasiszta formái ellen egy jóval demokratikusabb modell, de a proletárdiktatúra a fasizmus, a fasiszta-kapitalizmus, az ellenforradalom elnyomására elkerülhetetlen.
A szocializmusban a dolgozók érdekérvényesítése érdekében a demokratikus hatalomba csak a dolgozók képviselőit küldi. A szocialista demokrácia a dolgozók érdekvédelmében demokrácia, a kapitalista kizsákmányoló, élősködő embertelen tendenciát a proletárdiktatúrával elnyomja. A szocialista demokrácia csak a marxista-leninista kommunista párt vezetésével, sőt kizárólagos vezetésével valósulhat meg. A polgári demokrácia azonban csak a kapitalista érdekképviselők közreműködésével, a tőkések totális önkényuralmi hatalmával, már csak a fasizmussal működőképes.
A kapitalizmus modellben még alapvetően csak a gondolkodó állat színvonalán valósulhat meg a demokrácia és csak egy élősködő kisebbség számára, a szocialista modellben azonban már megvalósulhat a gondolkodó ember színvonalának megfelelően a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló szocialista demokrácia.
„A demokrácia egy szabad társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer, egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását. A jogosultak közügyek döntéseiben való részvételi módja alapján közvetlen és képviseleti demokráciák létezhetnek. A demokrácia olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül. Olyan politikai rendszer, melyben a szuverén „nép”, tehát a társadalom összes, teljes jogú tagja – nem egyén, kis csoport vagy a hatalom bizonyos csoportja – igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is. Népszerű meghatározása a demokráciának a népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom. A legtöbb közismert „demokrácia” közös jellegzetessége nem a közvetlen néphatalom, hanem a közhatalom választásának a legitimációja.”
„Egy szabad társadalom, amelyben több politikai párt jelöltjeiből választott törvényhozó testület (országgyűlés) hozza a törvényeket minden állampolgár érdekeit szem előtt tartva – ellentétben a diktatúrával. A demokrácia ma már a legtöbb országban jelen van. A demokrácia több szabadságot ad a benne élő állampolgárnak, mint a diktatúra. Egy demokráciában senkit se vádolnak meg politikai nézetei miatt, és a kisebbségeket sem érhetik hátrányok. Eredet [demokrácia < görög: démokratia (népuralom) < démosz (nép) + kratosz (-krácia, uralom)]”
(idézet: Filozófiai kislexikon (1980))
A demokrácia: demokrácia (gör. démokratia — népuralom): a hatalom egyik formája, amely hivatalosan kinyilvánítja a többség uralmának, az állampolgárok szabadsága és egyenjogúsága elismerésének elvét.
A demokrácia fogalmának újkori fejlődésében és értelmezésében élesen elkülönül két irányzat. Az egyik a szó klasszikus, hagyományos értelmezéséhez kapcsolódik, mely elsősorban a plebejus-proletár mozgalmakban és ideológiájukban él tovább. A másik a liberális burzsoázia értelmezése. A demokrácia plebejus-proletár, majd később marxista koncepciójában mindvégig az uralom problémáján, a „kié a hatalom?” kérdésén volt a hangsúly. A liberális burzsoá koncepció viszont a kormányzati kérdéseket helyezte előtérbe: miképpen történik a kormányzás, milyen módszereket alkalmaznak a hatalom gyakorlásában?
A polgári társadalomtudományokban legelterjedtebb verzió a demokráciáról a többségi kormányzás elve. Ez azonban semmiképpen sem jelenti a többség érdekében folytatott kormányzást, hanem csupán a többség egyetértésével való kormányzást.
A polgári álláspont szerint a demokrácia olyan politikai rendszer, amelyben a politikát közvetlenül vagy közvetve a többség határozza el, és a kisebbségnek, melynek véleménye különbözik a többségétől, joga van politikája kifejtésére és ezáltal többséggé válásra. Ez az álláspont lehetővé teszi a tőkés politikai csoportok szabad játékát, amit „alternatíváknak” neveznek. Az állampolgárok azonban többnyire hamis alternatívák között hányódnak, miközben igyekeznek elhitetni velük, hogy tevékeny, alkotó részesei a politikai folyamatoknak.
Demokrácián a burzsoázia nem lényegi-uralmi viszonyokat ért, hanem csupán az uralomhoz kapcsolódó formai oldalt. E korlátozott értelmezés kereteit a polgári demokrácia és annak elmélete saját talaján soha nem léphette túl, sőt, csak ritka történelmi pillanatban tudta ezeket a kereteket is kitölteni.
A marxizmus — szemben a polgári társadalomtudománnyal — mindig a demokrácia és uralom kapcsolatát tette első helyre és a demokrácia osztálytartalmát kutatta. Ebben a felfogásban a demokrácia és diktatúra nem egymással ellentétes, nem egymást kizáró fogalmak.
Marx, Engels és Lenin bebizonyították, hogy a demokrácia, mint politikai rendszer semmiképpen nem választható el az osztályuralomtól.
A szocialista demokrácia a demokrácia legmagasabb formája: a politikai egyenlőséget a gazdasági-társadalmi egyenlőséggel alapozza meg; a nép többsége, a dolgozó tömegek számára demokrácia; a demokratizálás folyamatában az állam elhalását készíti elő. (Lásd még: proletárdiktatúra.)
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!