1958. AUGUSZTUS 20.
(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
Megköszönöm szíves üdvözletüket, és engedjék meg, hogy én is átadjam a gyűlés résztvevőinek, a megye dolgozó parasztjainak, munkásainak, értelmiségieinek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és személyesen Kádár János elvtárs üdvözletét.
Ma szerte az országban mindenütt alkotmányunk születését, népünk kivívott szabadságát, szocialista vívmányait, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét ünnepeljük.
A párt Központi Bizottsága, a kormány tagjai ezen a napon száz- és százezrek előtt ismertetik pártunknak, kormányunknak dolgozó népünk további felemelkedésével, a szocializmus építésével kapcsolatos politikai, gazdasági céljait; vagyis a vezetők tájékoztatják népünket az ország ügyeiről, de ezek a találkozók más szempontból is hasznosak. Hasznosak azért is, mert a vezetők a társadalom minden rétegével találkoznak, megismerik a dolgozók nézeteit, tanácsait, bírálatát, tanulnak a tömegektől, és ezúton erősödik az egyetértés az ország vezető ereje: a párt és a dolgozó tömegek között. A „több szem többet lát” közmondás a politikában is érvényes.
Augusztus 20-a jelképesen az új kenyér, a munkás-paraszt találkozó, a két nagy dolgozó osztály barátságának, testvéri szövetségének ünnepe is. A munkásosztály a történelem során mindig a dolgozó parasztság oldalán állt a földesurak elleni harcban éppen úgy, mint a felszabadulás után a földosztásnál, a kiosztott föld megvédésénél. Most is a dolgozó parasztság oldalán áll a szocialista falu megteremtésében.
Népi demokráciánk alkotmányának megszületése nagy ünnep. Az úri Magyarország uralkodó körei sokszor szavaltak az ezeréves alkotmányról. De ebből csak az ezeréves elnyomatás volt az igaz. Az ő alkotmányuk a népelnyomás alkotmánya volt, a kiváltságosok, az urak alkotmánya. Ez jogokat csak az úgynevezett történelmi osztálynak, az uralkodó osztálynak adott.
A mi alkotmányunk az egész dolgozó nép törvénye, alkotmánya. Benne kifejezésre jut mindaz, amiért a magyar nép legjobb fiai évszázadokon át harcoltak. Alkotmányunk kimondja, hogy országunkban minden hatalom a dolgozó népé. A föld azé, aki megműveli. A gyárak, a bányák, a bankok a nép tulajdonába mentek át. A magyar állam népköztársaság. Nemcsak nevében, hanem lényegében is igazi népi hatalom, amelyben munkások, parasztok, értelmiségiek százezerszámra vesznek részt a közügyek intézésében, a hatalom gyakorlásában.
*
Amikor erre a nagygyűlésre készültem, eszembe jutott, vajon miért is hívják ezt a megyét Békés megyének? Hiszen e megye népének sok évszázados történelme tele volt viharos harcokkal, népfelkelésekkel, aratósztrájkokkal, az elnyomás elleni sokféle bátor kiállással. S a megyét nevével ellentétben a szomszédos Csongrád megyével együtt „Viharsaroknak” hívják. Békés megye mindenkor a magyar parasztmozgalom, a haladás, a jobbágyfelszabadítás, a földosztó mozgalom központja volt. E vidék népét a Várkonyi István vezette agrárszocialista mozgalom, az Achim András által vezetett szegényparaszti megmozdulások tették híressé. Nem véletlen, hogy a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság megteremtésében ugyancsak élen jártak a megye dolgozói. Horthyék pedig itt a Viharsarokban is ezrével börtönözték be, szakították szét családjuktól a legharcosabb munkásokat és parasztokat. És ez sem volt véletlen. A Horthy-fasiszta rendszerben Békés megye szántóterületének közel 42 százalékát a földesurak tartották kezükben, 60 ezer Békés megyei szegényparasztnak együttesen nem volt annyi földje, mint a megye 55 leggazdagabb földbirtokos családjának. A megye viszonyaira jellemző az a hír, amit a Békés megyei Hírlap 1929. februári száma közölt. Az akkori ingyenes szénosztásnál ötezer nyomorgó szegény tolakodott. Ugyancsak ez a lap írta, hogy 5 pengő miatt öngyilkos lett egy kétegyházi lány. Itt Békéscsabán évről évre sok ezer volt a munkanélküliek, az ínségesek száma. A gyermekek nagy tömege élt népkonyhán, a felnőttek jelentős része dolgozott ínségmunkásként. A legtöbb szegény szülő gyermekeit már 8-10 éves korban kénytelen volt munkába állítani. A Friss Újság 1938. májusi számában olvasható, hogy a Gyulán vizsgálatot tartó orvos 2173 gyerek közül csak 347-et talált egészségesnek, a többi mind fertőzött és beteg volt. Nagyjából hasonló volt a gyermekek, a fiatalok helyzete az ország többi részében is. Itt a nagygyűlésen bizonyára sokan vannak középkorú és idősebb emberek, akik még jól emlékeznek ezekre az évekre.
1956 októberében, az imperialisták által szított ellenforradalom idején a világ minden tájáról újra Magyarországra készülődtek az egykori uralkodó osztály dicstelen tagjai. A bukott hadvezérek, világgá futott földbirtokosok, politikusok, akik kétszer sodorták világháborúba Magyarországot, akik sok százezer magyar állampolgár haláláért, hazánk kifosztásáért felelősek. Ezek az urak Nagy Ferenc és Ottó herceg vezetésével nem azért készülődtek haza, mert veszélyben látták a népi demokrácia vívmányait, népünk alkotmányát, a földreformot, az államosított gyárakat, a bankokat, hanem ellenkezőleg, éppen azért, hogy imperialista segítséggel megsemmisítsék népi államunkat. Azért igyekeztek vissza Magyarországra, hogy hazánkat kiszakítsák a szocialista táborból, összezúzzák alkotmányunkat, megfosszák népünket szabadságától, elvegyék a paraszttól a földet, a munkástól a gyárat, és újra ráerőszakolják az országra a letűnt úri osztály népelnyomó uralmát. Mindszenty ezt november 3-án este világosan megmondta rádiónyilatkozatában. Nagy Imre és hazaáruló társai ehhez a népellenes összeesküvéshez adták oda magukat.
Kedves elvtársak! A felszabaduláskor a népi demokrácia súlyos örökséget vett át. A tőkés Magyarország termelési viszonyai elmaradottak voltak, a mezőgazdaságot sok tekintetben a feudalizmus jellemezte. A magyar ipart lényegében 50 család tartotta kezében, az ipari részvények 25 százaléka külföldi tőkéseké volt. A hatalmas földbirtokokon cselédsorban, napszámosként éltek a falusi milliók. Hazánkat itthon is és külföldön is a 3 millió koldus országának nevezték.
Egymást érték a gazdasági válságok, amelyek legtöbb esetben a termelés csökkentését vonták maguk után. Növekedett a munkanélküliek száma, rosszabbodott a munkásság helyzete. Az agrárválság következtében a parasztság széles rétegei is elszegényedtek, eladósodtak. A 30-as években a paraszti portákon mindennaposak voltak az árverések. Ugyanakkor az uralkodó osztály kirekesztette a dolgozókat állampolgári jogaik gyakorlásából. 1939-ben például az összlakosság 30,4 százalékának volt csak választójoga. Különböző mesterkedésekkel, korlátozásokkal a lakosság jelentős részét fosztották meg jogaiktól. A Budapest környéki munkáslakta választókerületekben több mint 31 ezer szavazat kellett egy képviselő megválasztásához, míg Kecskeméten 8500 szavazóra jutott egy képviselő, Békéscsabán 21 ezer választónak volt egy képviselője, ezzel szemben nem messze innen, a kiszombori választókerületben csak 1108 szavazó kellett egy képviselő megválasztásához.
A népi hatalom a lakosság 67,5 százalékának, tehát lényegében a felnőtt lakosság egészének biztosítja a választójogot.
Alkotmányunk meghatározza, hogy a Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama, a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé, a város és a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalmukat. E nagygyűlés résztvevői mindnyájan jól tudják, hogy alkotmányunknak ez a része is a legteljesebb valóság. Az országgyűlésben, a kormányban, a tanácsokban a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség képviselői vezetik az országot.
A régi cselédemberek, a városi proletárok közül most sokan tanácsfunkcionáriusok, üzemi, vállalati igazgatók, akik mint a munkás-paraszt állam vezetői kisebb-nagyobb beosztásban azért dolgoznak, hogy soha többé ne térjen vissza a múlt, de annál szebb legyen a szocialista jövő.
Nem véletlenül idéztem fel népünk történelmének sötét emlékeit. Úgy vélem, a történelemből fiatalok, öregek egyaránt sokat tanulhatnak. És vissza kell emlékeznünk a múltra, mert sokan vannak, akik könnyen felejtenek. Különösen a fiatalok között akadnak, akik azt hiszik, hogy mindig úgy élt a nép, mint ma. Nekünk meg kell becsülnünk nagyapáink, apáink harcait, küzdelmeit. Mindig emlékeznünk kell népünk hajdani elnyomatására. Tanulnunk kell a történelemből. Így tudjuk igazán megbecsülni a jelent, így tudjuk igazán értékelni számottevő, szép eredményeinket, és nem utolsósorban így értjük meg igazán a jövő nagyszerű céljait.
GAZDASÁGI HELYZETÜNKRŐL
Országunk belpolitikai és gazdasági helyzetét most a békés alkotómunka jellemzi, sikerrel felszámoltuk az ellenforradalom politikai és gazdasági kártevésének jelentős részét. Mind jobban kibontakozik, erősödik a nemzeti egység. A Hazafias Népfront, amely a párton kívüli tömegeket tömöríti szocialista hazánk építésére, függetlenségének megvédésére, mind jobban kiterebélyesedik, erősödik és fontos tényezője egész politikai életünknek. Széles körű nevelő, felvilágosító munkát végez, százezreket kapcsol be a közügyek intézésébe.
Az élet tehát rendes medrében halad. A hazánkba látogató külföldiek közül sokan csodálkozva is teszik fel a kérdést: hogyan lehetett az országot ilyen rövid idő alatt talpra állítani?
Mi a titka a rend gyors helyreállításának, a békés alkotómunka előfeltételei biztosításának? A dolgozó tömegeket váratlanul érték az ellenforradalmi események. De amikor a párt, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány fellépett a népi hatalom 13 éve alatt elért szocialista vívmányainak megvédéséért, az ellenforradalom szétverésére, a Nagy Imre-féle árulók megsemmisítésére, nemcsak a munkásosztály, hanem a dolgozó parasztság is aktívan támogatta ezt a harcot. Így az élet minden területén gyorsan helyreállt a rend. Ez azt is bizonyítja, hogy a becsületes dolgozók nem értettek egyet az ellenforradalom demagógiájával, elítélték az árulókat, akik becsapták, félrevezették a dolgozók egy részét. Voltak, akiket októberben-novemberben megzavart az ellenforradalom, s bár a népi hatalom ellen nem vétettek, de megtévesztette őket az ellenforradalmárok demagógiája, és sztrájkokban, tüntetésekben vettek részt. Ma már ezek közül is sokan kijózanodtak, és a valóságnak megfelelően látják a helyzetet. Nyugodtan elmondhatjuk 23 hónappal az „ellenforradalmi események után, hogy a dolgozók sokat tanultak a történelemből: megnövekedett a népi hatalomért érzett felelősségük.
Kedves elvtársak! Az országgyűlés nemrég tárgyalta új, hároméves népgazdasági tervünket. Ebben a tervben reális, megvalósítható célokat tűztünk magunk elé. A népgazdaság minden ágában bővítjük, gazdaságosabbá tesszük a termelést, mert ez az egyedüli útja az életszínvonal megtartásának, fokozatos növelésének.
Hároméves tervünkben felszámoljuk az ellenforradalom kártevéseit, javítunk az ipar szerkezetén, a szövetkező parasztságot pedig új gépekkel, gazdasági felszerelésekkel, több építőanyaggal támogatjuk.
A magyar társadalomnak, mindenekelőtt a dolgozó parasztságnak érdeke, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésében gyorsabban haladjunk előre, mert az ország lakosságának több kenyeret, húst, vajat, zsírt, gyümölcsöt, bort kell adni.
Ez év végétől – a terv céljainak megfelelően – nemzetközi fizetési mérlegünket is egyensúlyba hozzuk. Ipari termelésünket – mint ismeretes – 3 év alatt 22 százalékkal, a mezőgazdasági termelést pedig 12-13 százalékkal kívánjuk növelni.
A nemzeti jövedelem emelésének legszilárdabb alapja továbbra is az ipari termelés növelése marad. Éppen ezért az ország erőforrásaihoz mérten folytatjuk az ipar és elsősorban a nehézipar fejlesztését. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy a feldolgozó iparágakban, különösen a gépiparban, a lehetőségekhez mérten minél gyorsabban következzék be szerkezeti átalakulás. A hároméves terv megvalósítása nyomán kialakuló iparági arányok sokkal jobban elősegítik majd a mezőgazdaság fejlődését, gépekkel, műtrágyával, növényvédő szerekkel, építőanyagokkal való ellátását.
A termelés bővítéséhez, az életszínvonal emeléséhez azonban nagyobb ütemben kell növelni országunk villamosenergia-termelését. Három év alatt például a villamosenergia-termelés 40 százalékkal növekszik, ennek segítségével 220 községet villamosítunk.
Terveink megvalósításában jól haladunk. Az ipari munkások, mérnökök, műszaki dolgozók jó munkáját dicséri, hogy az idei első félévi tervet 2,9 százalékkal túlteljesítettük. Ez lehetővé tette, hogy a lakosság áruellátását tovább javítsuk. Itt Békéscsabán is – amint látom – van minden az üzletekben: ruha, cipő, élelmiszer, szerszám, kerékpár. Ősszel több mosógépet, több háztartási gépet adunk az asszonyoknak, ezzel is meg akarjuk könnyíteni munkájukat.
Az ipari terv túlteljesítése tette lehetővé, hogy a kormány 1,8 milliárd forinttal megemelje az évi beruházási tervet. Tovább növeljük az export mennyiségét is.
A tervtúlteljesítés, a takarékosabb gazdálkodás jótékonyan hat majd az életszínvonalra is. Ez a jól dolgozó vállalatoknál a nyereségrészesedés növekedésében mutatkozik meg. Már az elmúlt évben 850 millió forint nyereségrészesedést fizettünk ki, több mint egymillió kétszázezer dolgozónak, az összes dolgozók 85 százalékának. Ez évben, ha a tervet a szükségletnek megfelelő cikkekből túlteljesítjük, ha takarékoskodunk az anyag- és munkaerő-ráfordítással, akkor a nyereség-visszatérítés minden bizonnyal emelkedni fog.
Ezzel kapcsolatban szólni kívánok az ország pénzügyi helyzetéről. Az év első 6 hónapjában az állami költségvetés bevételei több mint 3 milliárd forinttal haladták meg a kiadásokat.
A párt politikája, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány iránti bizalmat, a forint szilárdságát mutatja a lakosság takarékbetét-állományának alakulása. Ez év eleje óta 770 millió forinttal emelkedtek a takarékbetétek, és összegük ma már kétszerese az ellenforradalom előtti legmagasabb állománynak.
A falusi és a városi adófizetők többsége becsületesen eleget tesz állampolgári kötelezettségének.
A mezőgazdaság fejlesztésének fontosságával Dobi elvtárs elég részletesen foglalkozott, úgyhogy én csak röviden érintenék egy-két problémát.
Nekünk olyan gazdaságpolitikát kell folytatnunk, amely megteremti az előfeltételeit annak, hogy az ország élelmiszer-, elsősorban kenyérellátása, jó és rossz időjárás esetén egyaránt biztosítva legyen. Mezőgazdasági termelésünk nem tartott lépést a lakosság számának növekedésével, az életszínvonal emelkedésével, valamint az ipar mezőgazdasági nyersanyagok iránti szükségletének növekedésével. A feladat tehát az, hogy ugyanazon a földterületen többet termeljünk, vagyis a földet belterjesebben műveljük meg. Meg kell változtatni a mezőgazdasági termelés szerkezetét, mert az életszínvonal emelkedése, valamint a mezőgazdasági nyersanyagokat feldolgozó ipar fejlődése megváltoztatta a szükségleteket. Több állati termékre, húsra, zsírra, tejre, tojásra, gyümölcsre, zöldségre, különféle ipari növényekre van szükség. A mezőgazdasági termelés szerkezetváltozását tükrözi már – ha szerény keretek között is – ez a hároméves terv.
A műtrágyaellátás javítása nagymértékben segíti majd a belterjes gazdálkodást. Egy mázsa pétisó felhasználása kataszteri holdanként 1-1,5 mázsával több gabonatermést eredményezhet. (A Horthy-Magyarországon egy kataszteri hold szántóföldön csak mintegy 3 kilogramm pétisót használtak fel.) Nagy mennyiségű nitrogénműtrágyát hozunk be külföldről is. A Péti Nitrogénművek ma már 90 ezer tonna pétisót termel, háromszor annyit, mint a háború előtt. 1957-ben már 243 ezer tonna nitrogénműtrágyát használtunk fel, de úgy gondoljuk, hogy a magyar mezőgazdaság fejlesztéséhez a hazai műtrágyatermelést növelni kell.
Örömmel közölhetem, hogy a kazincbarcikai nitrogénműtrágya-gyár, amelynek megépítésére több mint 800 millió forintot fordítottunk, megkezdte a termelést. Célunk, hogy 1965-ben a háború előtti 3 kilogramm műtrágyával szemben 70 kilogramm nitrogénműtrágyát használjunk fel kataszteri holdanként.
A párt, a kormány most különös gondot fordít a műtrágyaellátásra, mert az ország kenyérellátásának végleges megoldása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése mellett, ezen is múlik.
Szeretnék néhány szót szólni a felvásárlásról. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány – mint az köztudott – eltörölte a begyűjtést. A városi lakosság élelmiszer-ellátását állami felvásárlással oldjuk meg, azaz a termelők termékeiket szabadon értékesíthetik. Az árak kialakításánál arra törekedtünk, hogy helyes arányok legyenek a munkásság és a parasztság jövedelme között, ugyanakkor növeljük a parasztság termelési kedvét.
Keményen felléptünk a falunak is és a városnak is egyaránt kárt okozó spekuláció ellen. Az eltelt másfél év tapasztalatai igazolták, hogy az új felvásárlási rendszer bevált. A városok élelmiszer-ellátása – bár még kisebb-nagyobb hiányosságok akadnak – jobb, mint az ellenforradalom előtti bármelyik időszakban.
A múlt évi jó termés, a felvásárlás és bizonyos mennyiségű gabona behozatala lehetővé tette, hogy az idei aratás előtt az állam több havi készlettel rendelkezzék.
Az idei gabonafelvásárlás országos méretekben jól halad, és a parasztság eleget tesz adógabona-átadási kötelezettségének is. Békés megye jól teljesíti kenyér- és takarmánygabona-felvásárlási tervét és megfelelően halad a sertés- és a vágómarha-felvásárlás is.
CÉLUNK
A MEZŐGAZDASÁG SZOCIALISTA ÁTALAKÍTÁSA
A mezőgazdaság belterjesebbé tételével kapcsolatosan a hároméves tervből sok adatot lehetne még idézni. A belterjes gazdálkodás csak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemben valósítható meg. A belterjes mezőgazdasági termelés fokozott szakértelmet, komoly beruházást, gépbeszerzést kíván, új épületek létesítését követeli meg. Mindez gazdaságosan csakis nagyüzemi keretek között lehetséges.
Tudjuk, sok középparaszt fejében megfordult már az a gondolat, hogy talán mégis jó lenne gazdatársaival együtt szövetkezetbe tömörülni, hiszen nincsen olyan nap, hogy új termelőszövetkezetek alakulásáról ne hallanának az egyik vagy másik járásban.
Köztudomású, hogy negyedmilliónál több dolgozó paraszt több mint másfél millió kataszteri holdon szövetkezetben gazdálkodik, és nyílt titok, hogy évről évre magasabb terméshozamokat érnek el, jobban gazdálkodnak, gazdagodnak.
Sokukat még visszatartja a döntő elhatározástól a régi megszokás, az apák, a nagyapák gazdálkodási módja. Még nem tudják a közös munkát elképzelni. Megértjük ezt a töprengést. Sokan azt mondják, hogy „a magam ura vagyok, független vagyok, azt csinálok, amit akarok”. Hát ez nem éppen így van, de ilyen gondolkodású emberek is akadnak.
Vannak olyanok is, akik már magukban elhatározták, hogy belépnek, de még visszatartja őket a család, a feleség. De van olyan feleség is, aki a sok munka, a család, nem utolsósorban az öregséggel járó gondok miatt már olyan elhatározásra jutott, hogy mégis jó lenne belépni, de ezt még nem meri megmondani az urának.
A parasztemberek most sokat gondolkodnak, de a legtöbben már látják, hogy saját maguk, családjuk jövőjét jobban biztosítja a termelőszövetkezet. Sokan azt is látják, hogy a kisparaszti gazdaságokban alacsonyabb a termés színvonala, drágán termelnek, hajnaltól, késő estig kell dolgozni. A magyar paraszt politikus ember, látja, hogy az egész világon a nagyobb gazdaságoké a jövő. A tőkésországokban ez úgy történik, hogy a kisárutermelő parasztokat tönkreteszik a földbirtokosok, nálunk a szocializmusban a parasztok önkéntes szövetkezése útján alakul ki a nagyüzem. Ebben alkalmazhatjuk a nagy gépeket, kulturáltabban gazdálkodhatunk, nagyüzemi állattenyésztést alakíthatunk ki, és az egész mezőgazdaságot belterjessé tehetjük.
Miért beszélek különösebb hangsúllyal a középparasztságról? Nem azért, mintha a kisföldű parasztokról megfeledkeznék. Nem azért, mintha a párt, a kormány megváltoztatta volna a politikáját. Továbbra is támogatjuk az egyéni parasztokat, továbbra is az önkéntesség alapján kívánjuk növelni a termelőszövetkezetek létszámát. De az élet, a fejlődés, az ország érdeke megkívánja, hogy a régi hibák elkövetése nélkül gyorsabban menjünk előre.
Igenis agitálni kell a termelőszövetkezetek mellett, komoly felvilágosító, szervező munkát kell végezni mindenkinek, aki jobb életet akar, legyen az munkás, paraszt vagy értelmiségi. Közös érdek, hogy a mezőgazdaságban is, éppen úgy, mint az iparban, szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyjék, mert a föld elaprózottsága, az alacsony termelési színvonal fejlődésünk gátjává válik.
Ne gondolja senki, hogy csak a mezőgazdaságban vannak ilyen problémák. Az iparban például új gyártmányokat vezetünk be. Olyan gyárakban, ahol 50-60 éve gőzmozdonyokat gyártottak, most kissé szorongó szívvel nézik, hogy a régi gépet kiszorítja az új. De mit csináljunk? A régi elavult, nem felel meg már a mai követelményeknek, külföldön nem tudjuk eladni, át kell tehát szerveznünk a régi gyárakat, és meg kell tanulnunk új módon dolgozni. A munkásosztály mint mindig, most is megérti az idők szavát. Ezért javasoljuk a dolgozó parasztoknak és a középparasztoknak is, hogy barátkozzanak meg a szövetkezés gondolatával, lépjenek bátran az új útra. Ez az út biztos út, a szocialista országokban már száz- és százmillió dolgozó paraszt lépett rá. Ezekben az országokban napról napra nő a termelés, emelkedik a lakosság, köztük a dolgozó parasztok életszínvonala is.
A mi középparasztjaink kiváló szakemberek, értenek a gazdálkodáshoz. Ha a szövetkezetbe lépnek, szaktudásuk, munkaszeretetük lehetővé teszi, hogy a munka jobb legyen, ne kövessenek el az egyes szövetkezetekben olyan hibákat, amelyeket ma még tapasztalunk.
A szövetkezetek vezetőinek nem szégyen tanulni a középparasztoktól, elfogadni a jó gazdák tanácsait. Sok esetben előfordul, hogy a dolgozó paraszt még nem határozta el magát arra, hogy családjával együtt belépjen a termelőszövetkezetbe, de odáig már eljutott, hogy észreveszi a szövetkezet hibáit, és azt is tudja, miként kellene azokat kijavítani.
A szövetkezetek tagjainak barátkozniuk kell az egyéni parasztokkal, a középparasztsággal. Tanulniuk kell egymástól. De a középparasztok is járjanak el a szövetkezetekbe. Nézzék meg, hogyan dolgoznak ott, és mondjanak bátran véleményt, adjanak tanácsot. A termelőszövetkezeti tagok pedig segítsék a középparasztokat, hogy ők is minél hamarabb a szocialista útra léphessenek, mert a termelőszövetkezet a középparasztok számára is könnyebb, nyugodtabb, biztonságosabb, kulturáltabb, boldogabb jövőt jelent.
A KULTÚRA KÖZKINCCSÉ VÁLT
Kedves elvtársak! Alkotmányunk 48. §-a kimondja a dolgozók művelődéshez való jogát. A kulturális élet egyike azoknak a területeknek, amelyekre népi demokráciánk a legbüszkébben tekinthet.
A tőkés Magyarországon a munkások, parasztok gyermekei csak igen kis számban, alig 4 százalékban juthattak a középiskolákba. Ma kivétel nélkül minden gyerek kötelezően elvégzi az általános iskola 8 osztályát, amely megfelel a régi középiskola 4 osztályának. A mai középiskolákban két és félszer annyi gyermek tanul, mint a Horthy-Magyarországon. Erre az eredményre nagyon büszkék lehetünk. 1937-ben 26 ezer pedagógus tanított az elemi iskolákban, ma 53 600 pedagógus tanít az általános iskolákban. Az óvodai intézményekben 1938-ban 638 óvónő látta el a gyerekek nevelését és felügyeletét, ma 7170.
Pártunk és kormányunk mindent elkövet, hogy kielégítse népünk nagy tudásszomját, megteremtse a lehetőségeket a még szélesebb körű műveltség kialakításához. Az országgyűlés a közelmúltban határozta el 3500 új iskolai tanterem építését. A minisztertanács a napokban tárgyalt a tanító- és óvónőképzés átszervezéséről. Ebben az évben kísérletképpen sok középiskolában megkezdődik a politechnikai oktatás.
A párt Központi Bizottsága és a kormány nagyra becsüli az ifjúságot nevelő, áldozatos munkát végző pedagógusokat. E megbecsülés egyik jele volt az a jelentős fizetésemelés, amelyet 1957-ben hajtottunk végre, és amely egy sor más intézkedéssel együtt megkönnyítette a tanítók, tanárok munkáját.
Népünk műveltebb lett. Horthy Miklós egykori kultuszminisztere, gróf Klebersberg, egy alkalommal bejelentette, hogy az országban több mint egymillió analfabéta van. Mindez ma már a múlté. A népi demokrácia megszüntetve a kizsákmányolók műveltségi monopóliumát, lényegében felszámolta az analfabetizmust. Jól felszerelt iskolák épülnek, jól képzett pedagógusok oktatnak. Soha annyi könyvet, újságot, rádiót nem vásároltak, soha annyian moziba, színházba, kulturális, tudományos előadásokra nem jártak ebben az országban, mint napjainkban.
Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk különösen nagy gondot fordít a fiatalok nevelésére. El akarjuk érni, hogy ifjúságunk megfelelő műveltséggel, szocialista világnézettel legyen felvértezve, szeresse munkáját és hazáját, s tovább építse mindazt, amit mi idősebbek elkezdtünk. És ilyen szellemű legyen az új magyar értelmiség is.
Az ellenforradalom nagy zűrzavart okozott a magyar értelmiség körében, különösen az írók, művészek között. De itt is, mint társadalmi életünk más területein, nem állt meg a fejlődés. Sokan belátták hibájukat. Előfordul még, hogy itt-ott eszmei zűrzavar üti fel a fejét, találkozunk még revizionista nézetekkel, de megvan az erőnk ahhoz, hogy ezeket a helytelen nézeteket türelmes, felvilágosító munkával leküzdjük.
Az ellenforradalom óta elért gazdasági sikereinkben, a konszolidáció eredményeiben, a gazdasági életben korábban elkövetett hibák kijavításában jelentős szerepe van a műszaki értelmiségnek, amely más értelmiségi rétegekhez képest a leggyorsabban heverte ki az ellenforradalmi események megrázkódtatását. A műszaki értelmiség döntő többsége habozás nélkül a népi hatalom mellé állt, és áldozatos munkával segített az ellenforradalom kártevéseinek helyrehozásában.
Mérnökeink, technikusaink új alkotásai közül nem egy hazánk határain kívül is feltűnést keltett. Az idei brüsszeli világkiállításon például azt tapasztaltuk, hogy a magyar tudósok, mérnökök, technikusok által szerkesztett gépek nemzetközi viszonylatban is sikert arattak. 1957-1958-ban a magyar ipar, ezen belül is a magyar gépipar, nagyon sok új terméket bocsátott ki, amelyek hamar közkedveltek lettek, a nemzetközi piacon nagy irántuk az érdeklődés. Szakembereink sikeres erőfeszítéseit bizonyította a Budapesten megrendezett Híradástechnikai Kiállítás, de alig van nap, hogy az újságok vagy a rádió ne adjon hírt valamilyen kimagasló műszaki, technikai eredményről.
Kedves barátaim! Amint látom, ezen a nagygyűlésen szép számban vannak jelen a megye dolgozó fiataljai.
Pártunk és kormányunk nagy figyelemmel kíséri parasztfiatalságunk életét. Mint eddig, a jövőben is mindent megteszünk, hogy boldogabb jövőt biztosítsunk a dolgozó parasztifjúságnak.
A mai parasztfiatalok szerencsére már nem tudják, hogy mi az a cselédsors, amelyben különösen Békés megyében egykor annyi parasztifjúnak volt része. Bizony annak idején Békéscsabán, Orosházán és a környező városokban a piactereken, az idős munka nélküli földmunkások között ott árulták munkaerejüket a fiatalok is. Szerencsésnek számított az, aki apja mellett tolhatta a kubikostalicskát, ha minimális bérért munkát kapott. Ez volt a múlt.
Ma már mások a parasztfiatalok problémái. Sokan termelőszövetkezetben, mások szüleik földjén dolgoznak. De nagyon sokan elkívánkoznak hazulról, ott akarják hagyni a falut. Előfordul az is, hogy mezőgazdasági szaktanfolyamot, mezőgazdasági jellegű közép- vagy főiskolát végzett ifjú szakemberek is el akarnak fordulni a földtől, a falutól.
Mi az oka a fiatalok elvágyakozásának? Véleményem szerint sokan nem látják világosan a mezőgazdaság szép, gazdagabb jövőjét. Pedig a mezőgazdaság szocialista átszervezésében nagy feladatok várnak a fiatalokra. Nagyszámú jó mezőgazdasági szakemberre van szükség. Állattenyésztők, gépészek, kertészek, traktorosok, agronómusok kellenek.
Mi a parasztifjúság jövőjét elsősorban a szocialista mezőgazdaságban látjuk, helyüket a közös nagyüzemi gazdálkodásban találjuk. Példák sora bizonyítja ezt itt Békés megyében is. A termelőszövetkezetekben jól keresnek a fiatalok, a munka mellett jut idő bőven sportra, szórakozásra, tanulásra is. Mi éppen ezért azt kérjük a parasztfiataloktól, hogy tanuljanak, sajátítsák el jól a mezőgazdaság minden csínját-bínját, úgy is mondhatnám, tudományát, amelyet nagyapjuk, édesapjuk oly sok szívvel gyakorolt. A párt és a kormány a vidéki városok, falvak kulturális életének fejlesztésével is segíteni kívánja a mezőgazdaságban dolgozó parasztfiatalokat.
A parasztifjúság nevelésében döntő szerepe van a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. Az utóbbi 3 hónap alatt több mint 10 ezerrel nőtt a falusi KISZ-szervezetek taglétszáma. A parasztfiatalok sok nagyszerű kezdeményezéséről szerzett tudomást az ország népe. Szeretnénk, ha parasztfiatalságunk életében a KISZ – felhasználva a felnőttek, a tapasztalt idősebbek segítségét – még nagyobb szerepet foglalna el.
Nemrégiben Kádár elvtárssal együtt meglátogattuk a Hanság lecsapolásánál dolgozó fiatalokat. Csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetek az ott látottakról. Úgy gondoljuk, hogy ilyen kezdeményezéssel itt Békés megyében vagy a szomszédos Csongrád megyében is nagy területeket lehetne termővé tenni. Csatornázással, vízelvezetéssel, utak építésével ezen a vidéken is növelni lehetne a megye gazdagságát.
Dolgozó népünk sokat vár a magyar ifjúságtól, sokat vár a parasztfiataloktól is, és nagy bizalommal figyeli fejlődésüket.
Tisztelt nagygyűlés! Hiba lenne, ha alkotmányunk születésnapján nem tennénk említést az alkotmány 49. §-áról, amely a hazánkban élő nemzetiségi lakosság jogait iktatta törvénybe. Éppen itt Békés megyében, ahol jelentékeny számú nemzetiségi honpolgárunk él, meg kell emlékeznünk népi demokráciánknak erről a vívmányáról is. Ha valaki, akkor az itt élők ugyancsak jól tudják, hogy Horthy-Magyarországon kettős elnyomatás alatt szenvedtek a nemzetiségiek. Gazdasági kizsákmányolás mellett lépten-nyomon találkoztak a faji gyűlölettel és a „másodrendű polgároknak kijáró” lebecsüléssel. A mi népi államunk biztosította először, hogy e hazában senkit sem érhet hátrány azért, mert nem magyar anyanyelvűnek vallja magát, és gyermekét nemzetiségi iskolába járatja.
Hazánkban ma már sok olyan iskola van, ahol a gyerekek teljes egészében saját anyanyelvükön-tanulhatnak. Külön tantárgyként oktatják iskolában az anyanyelvet. Vannak saját gimnáziumaik, tanítóképzőik. Nemzetiségi diákotthonokat létesítettünk, több millió forintot fordítunk idegen nyelvű tankönyvekre. Sorolhatnám a különböző nemzetiségi kultúrcsoportok, szövetségek tevékenykedéséről szóló adatokat, megemlíthetném saját nyelvű újságjaikat, naptáraikat, kulturális kiadványaikat.
Végső soron mindez azt igazolja, hogy a szocializmust építő Magyarországon az Alkotmányban biztosított jogok a gyakorlatban is megvalósulnak. Pártunk és kormányunk, mint eddig, ezután is számít a Magyarországon élő nemzetiségek szocializmust építő munkájára. Együtt dolgozunk hazánk felvirágoztatásáért.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!