Jiří Paroubek: Május 1. jelentése – 2024. május 1

Ezt követően 1886. május 3-án nagygyűlésre került sor Chicagóban, melynek során a tüntetők összecsaptak a rendőrséggel, aminek következtében több sztrájkoló is életét vesztette, miután a rendőrök vakmerő tűzzel a tömegbe. Május 4-én többen meghaltak egy bombarobbanásban egy chicagói témájú demonstráció során. Öt anarchistát vádoltak meg a merénylettel, majd bizonyítékok nélkül halálra ítélték. Közülük négyet kivégeztek, az ötödik pedig öngyilkos lett a börtönben. A munka ünnepét először 1886. május 1-jén ünnepelték országosan az USA-ban.

Első munkanapi ünnepségünk 1890. május 1-jén volt. Akkoriban több ezres tüntető gyűlt össze Žofínban. Ezt a május 1-jei ünnepséget, amelyet Jan Neruda írt le cikkében, kiterjedt tüntetések és sztrájkok előzték meg hazánkban. Valójában ez volt a legnagyobb sztrájkmozgalom az egykori osztrák monarchiában egészen az 1918. október 14-i általános sztrájkig.

A mai munka ünnepe sokkal szerényebb, mint nem csak a kommunista rendszer idején, hanem az 1945-1947-es első Csehszlovák Köztársaság és a Harmadik Köztársaság idején is.

A társadalom egy része bizonyos időtöltésnek tekintheti a munka ünnepét. A publicisták és politikusok egy része azt állítja, hogy a munkavállalók jogait illetően nincs miért harcolni, mert már minden teljesült. Azt mondják, szabadságunk van. Nálunk demokrácia van. Olyan magas az életszínvonalunk, amiről nem is álmodtunk.

Az életszínvonal azonban negyedével és talán „csak” ötödével esett vissza az elmúlt két évben, amikor a tomboló infláció tombolt. Az infláció kiigazítása azonban eltérően érintette a cseh lakosság egyes rétegeit és osztályait. Ha a csehek életszínvonalának értékelésénél a német szegénységi küszöböt vesszük alapul, amely nagyjából a cseh átlagbér szintjén van, akkor meg kell állapítanunk, hogy hazánk polgárainak kétharmada e küszöb alatt van.

Az egyenlőtlenség az elmúlt húsz-harminc évben példátlanul megnőtt a társadalomban. Így a cseh állampolgárok nagyjából egytizede birtokolja a társadalmi vagyon több mint felét, míg nagyjából 1%-a, azaz valamivel több mint 100 000 ember rendelkezik egynegyednél nagyobb társadalmi vagyonnal. És az alacsony jövedelmű polgárok nagyjából 50%-a rendelkezik a társadalmi vagyon körülbelül 4%-ával…

Nem igaz tehát, hogy nincs miért harcolni, főleg, ha a jelenlegi jobboldali kormánynak olyan különc elképzelései vannak, mint az azonnali, indoklás nélküli elbocsátás, vagy rövidebb felmondási idővel történő elbocsátás, vagy az új dolgozók próbaidejének meghosszabbítása. Ezekkel az elképzelésekkel és véleményekkel aktívan szembe kell szállni, és meg kell akadályozni, hogy a kormány megvalósítsa azokat. Ehhez pedig egy ideológiailag érett és erős baloldalra, valamint egy erős szakszervezeti mozgalomra van szükség. Jelenleg Csehországból hiányzik mindkét pillér, amelyeken a hétköznapi cseh emberek életbiztonsága nyugszik.