(idézet: Münchentől Nürnbergig – 1963)
5
Rudolf Hess Londonban
Anglia keleti partvidéke fölött egy „Messerschmitt” vadászgép hasította a levegőt. Kabinjában Rudolf Hess, a nemzetiszocialista párt vezetőségében Hitler helyettese, ült. Különleges megbízatással repült Londonba. Útját a hitlerista klikk már régen előkészítette.
Hildegard Fath, Hess titkárnője, a nürnbergi per során ezzel kapcsolatban a következő tanúvallomást tette: „Hess úr megbízásából 1940 nyarától kezdve, a pontos dátumot most nem tudom megmondani, titokban értesüléseket kellett beszereznem a brit szigetek és az Északi-tenger fölött uralkodó meteorológiai viszonyokra vonatkozóan, s az értesüléseket neki kellett átadnom. Az adatokat egy Busch nevű repülőszázadostól és részben Speer kisasszonytól, Hess berlini összekötő vezérkarának titkárnőjétől kaptam.” A tanúvallomás szerint „Hess ezt a szokatlan repülőutat azért tette meg, hogy … kedvező feltételeket teremtsen a békekötéshez”65 – A nürnbergi per gyorsírásos jegyzőkönyve. 16. köt. 479 old.* Angliával.
Ribbentrop azt vallotta, hogy „Hess néhány héten át próbarepüléseket végzett egy ME—110-es gépen”.66 – Ugyanott, 10. köt. 4620. old.* 1941. május10-én, amikor már teljesen ki volt dolgozva az agresszív „Fall Barbarossa” (Barbarossa terv — a Szovjetunió megtámadásának terve), Hess Angliába repült. Útjának célja nem volt kétséges. Franciaország veresége után, amikor Nyugat-Európa egész hadipotenciáljával együtt a német imperialisták kezébe került, létrejött a Szovjetunió megtámadásának minden feltétele. Már csak Angliát kellett megnyerni a keleti hadjáratban való részvételhez. S éppen evégett repült Hess Angliába. Ő maga vezette a gépet, és lord Hamilton „Dungavel Castle” nevű észak-angliai birtoka felé vette útját. A leszállás helyének megválasztása nem volt véletlen. Hess jól ismerte Hamiltont még 1936-ból, amikor az olimpiai játékok idején Berlinben vendégeskedett. Barátja, az ismert fasiszta ideológus, Haushofer ajánlotta neki, hogy Hamilton révén teremtsen kapcsolatot Angliával.
Minden elő volt készítve Hitler követének fogadására. Az angol légelhárító alakulatokat utasították Hess repülőgépének átbocsátására. A levegőben való védelmével két vadászgépet bíztak meg.
Hess azonban nem jól számította ki, hogy mennyi üzemanyagra lesz szüksége, ezért kénytelen volt Hamilton birtokától 14 kilométernyire ejtőernyővel kiugrani a gépből, s amikor földet ért, a helybeli parasztok elfogták.
Az érkezés utáni napon sor került a megbeszélésre. Hess az őt elfogó parasztoknak álnevet mondott, május 11-én, Hamiltonnal való találkozása alkalmával azonban már nem volt oka álcázni magát. A megbeszélés mindjárt az elejétől kezdve gyakorlatias jellegű volt. Hess kijelentette: Hitler arra törekszik, hogy „országaink soha többé ne hadakozzanak egymással”. Amikor azután Hamilton a megegyezés feltételei iránt érdeklődött, Hess a következőket válaszolta: „Az egyik feltétel természetesen Angliának arról a hagyományos politikájáról való lemondása lesz, hogy mindig szembeszáll Európa legerősebb hatalmával.”67 – Ugyanott, 4611. old.*
Hess a megbeszélés folyamán dicsérte az angol külpolitikát, s kijelentette, hogy Anglia már a múltban is sokat tett a hitleri Németországgal való kölcsönös megértés megvalósítása érdekében. Többek között emlékeztette Hamiltont arra, hogy egyesek igyekeztek megakadályozni Hitlert a csehszlovák kérdés megoldásában, de „Chamberlain úr beavatkozása és a müncheni értekezlet nagyon megkönnyítette Hitler dolgát” (az én kiemelésem — A. P.).68 – Ugyanott, 4612. old.* Hasznos lenne emlékeztetni ezekre a sorokra az olvasó előtt már ismert Beverley Baxtert, az angol parlament tagját és elvbarátait, akik utólag igyekeznek meghamisítani a történelmet olyanformán, hogy Münchent Hitler vereségének tüntetik fel.
Nézzük azonban, mit hozott magával Hess a tarsolyában Londonba, mit ajánlhatott fel az angol kormányköröknek a Szovjetunió elleni háborúban való együttműködésük fejében.
Hess a feltételeket a következő, igen primitív módon fogalmazta meg: Anglia szabad kezet ad Németországnak Európában, s ennek fejében Németország teljes cselekvési szabadságot biztosít Angliának a brit birodalmon belül, azzal az egyetlen feltétellel, hogy Németország visszakapja volt gyarmatait, amelyekre — mint nyersanyagforrásokra — szüksége van. „Lehetővé akartam tenni Hess számára, hogy nyilatkozzék Hitlernek Oroszországgal kapcsolatos viszonyáról — írja Hamilton —, s ezért megkérdeztem tőle, vajon Hitler Oroszországot Európához vagy Ázsiához számítja-e, mire ő azt válaszolta: »Ázsiához«.”
Ez a válasz megriasztotta Hamiltont, az angol münchenisták díszes társaságának egyik oszlopos tagját, s kioktató hangon azonnal megjegyezte: „Mivel a közölt javaslatok szerint Németországnak csak Európában lesz lehetősége a szabad cselekvésre, nem támadhatja meg Oroszországot.” Hess sietett megnyugtatni Hamiltont, és kijelentette: „Németországnak bizonyos követelései vannak Oroszországgal szemben, s ezek teljesítését el kell érnie — vagy tárgyalások útján, vagy háború eredményeként.”69 – Ugyanott, 4614. old.*
Az angol és az amerikai kormánykörök tulajdonképpen Hess nélkül is tudták, hogy a német vezérkar már minden részletében kidolgozta a Szovjetunió ellen előkészített agresszív háború tervét. Hiszen Canaris tengernagy, a német kémhálózat és kémelhárító főnöke, az angolok és az amerikaiak ügynöke volt.
A további megbeszélés során kiderült, hogy a hitleristák meglehetősen tágan értelmezik a „szabad kéz Európában” fogalmát. Hamilton a megbeszélésről szóló beszámolójában erről a következőket írja: „Később Hess politikai kérdésekre tért át. Eszébe jutott, mondotta, hogy a béke javaslatról szólva nem közölt két további feltételt. Az első: Németország nem hagyhatja bajban Irakot. Irak lakossága harcolt Németországért (?!), és ezért Németország kérni fog bennünket, hogy távozzunk Irakból. Megjegyeztem, hogy ez túlmegy az eredeti javaslatokon, amelyek értelmében Németország érdekei Európára korlátozódnak, de ő válaszul kijelentette, hogy javaslata egészében véve több mint jogos. A második feltétel az volt, hogy a békeszerződésbe be kell iktatni egy pontot azoknak az angol és német alattvalóknak kölcsönös kártalanításáról, akiknek a vagyonát a háború alatt elkobozták.”70 – Ugyanott, 4616. old.*
Hess és Hamilton között erre a megbeszélésre 1941. május 11-én került sor.
Később Hess lord Hamilton vendégszeretetével kapcsolatban a következőket írta: „Lord Hamilton a látogatását követően gondoskodott arról, hogy egy jó katonai kórházba kerüljek (Hess ugyanis akkor, amikor ejtőernyővel földet ért, megsértette a lábát — A. P.). Vidéki kórház volt, a várostól kocsin fél órányira, gyönyörű skóciai természeti környezetben … Tizennégy napi kórházi tartózkodás után Londonba szállítottak. A kis ház, amelyben itt laktam, XVII. századi stílusban volt berendezve — remek volt. Ezután Aldershot közelében egy »Mychett Place« nevű villában helyeztek el, amelynek parkjában nagy, pompás illatú glicíniák virultak… A földszinten ebédlő és külön zeneterem volt… közvetlenül a parkra nyíló ajtóval.”
1941. május 24-én Sinclair angol légügyi miniszter a parlamentben bejelentette Hess Angliába érkezését, de egyetlen szót sem szólt azokról a javaslatokról, amelyeket Hess Hamiltonnak tett. Bejelentésének megfogalmazásával azt a benyomást akarta kelteni, hogy Hamilton és Hess megbeszélése véget ért. Valójában a megbeszélés folytatódott.
1941. június 9-én, vagyis tizenkét nappal a hitleri Németországnak a Szovjetunió ellen indított támadása előtt, egy kényelmes londoni magánvillában, figyelemre méltó beszélgetésre került sor. A hivatalos gyorsírói feljegyzésből ítélve, a „magas tárgyaló felek” közül az egyiket dr. Guthrie és dr. Mackenzie, a másikat „Y” úr képviselte. De erre az egész komédiára csak a gyorsírónő miatt volt szükség. A valóságban „Y” úr — Hess volt, dr. Guthrie — Simon lordkancellár, a brit kabinet befolyásos tagja és hétpróbás münchenista, dr. Mackenzie pedig — Kirkpatrick egykori berlini angol ügyvivő.71 – Lásd A nürnbergi per gyorsírásos jegyzőkönyve. 17. köt. 5. old.* (Kirkpatrick később nyugat-németországi angol főbiztos, a német militarizmus újjáélesztésére irányuló politikának egyik legaktívabb szószólója lett.)
München folytatódott. Lord Simon angol kereskedőre jellemző szívóssággal alkudozott Hess-szel.
A beszélgetés kölcsönös bemutatkozással kezdődött. Simon a gyorsírónőre pillantott, majd Hess felé fordulva így szólt: „Dr. Guthrie vagyok, a kormány teljhatalommal felruházott megbízottja, s nagy örömmel fogom meghallgatni önt, és megtárgyalni önnel, ha szükségesnek mutatkozik, mindazt, amit kormányom tájékoztatására mondani óhajt.”72 – A nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék szovjet küldöttségének irattára. Beszámoló a Hess és a brit kormány hivatalos képviselői között 1941. június 9-én lezajlott megbeszélésről.*
Hess egy, „A kölcsönös megértés alapjai” című iratot adott át Simonnak, majd kijelentette: „A Führer mindig azt mondta, hogy kölcsönös megértést kell elérni Anglia és Németország között, s hogy mihelyt hatalomra jut, törekedni fog erre. Annak idején Franciaországban azt mondta nekem, hogy nem szabad súlyos feltételeket szabni egy olyan országnak, amellyel kölcsönös megértést akarunk elérni, még akkor sem, ha győztesek vagyunk.”73 – A nürnbergi per gyorsírásos jegyzőkönyve. 17. köt. 6—7. old.*
Simon megkérdezte Hesstől, hogy a Führer tudtával jött-e Angliába. Hess válasza a jegyzőkönyvben a következőképpen szerepel:
„Hess (nevetve): Természetesen nem.”
Simon ezután megkérdezte, hogy a Hess által hozott javaslatok csak az ő véleményét fejezik-e ki, vagy Németország befolyásos köreinek a véleményét is. Hess azt válaszolta, hogy a javaslatok a Führernek és Németország vezető személyiségeinek a véleményét és követeléseit fejezik ki.
Hess e kijelentése kellőképpen megmutatja annak a hitleri hivatalos állításnak egész hazugságát, amely szerint Hess a náci vezetők tudta nélkül repült Londonba, és nem fejezte ki a véleményüket.
A további megbeszélés során Hess Simon előtt lényegében megismételte ugyanazokat a feltételeket, amelyeket Hamiltonnal ismertetett: „Az érdekszféra — a brit birodalom.”
Ezután a Szovjetunió került szóba, az, hogy kinek az „érdekszférájába” kell sorolni. Hess azt válaszolta, hogy „európai Oroszország természetesen Németországot érdekli”, s Angliának nem kell beavatkoznia Németország és Oroszország viszonyába. Lényegében a náci küldött a Szovjetunió elleni német támadás esetére Anglia „jóindulatú semlegességét” igyekezett elérni.
Már mondottuk, hogy a hitlerista klikk elhatárolta magát Hesstől. A náci vezetők hivatalosan kijelentették, hogy Hess elmeháborodottság következtében, saját elhatározásából repült Londonba. Ezt a magyarázatot nyilván Hess küldetésének kudarca esetére tartották szükségesnek. De fölöttébb jellemző, hogy a Hess által előterjesztett feltételek teljesen megegyeztek Hitlernek, Göringnek és a hitlerista klikk más képviselőinek ebben a kérdésben vallott nézeteivel. Például Ribbentrop a nürnbergi per során azt vallotta, hogy Hitler Dunkerque után békeszerződést akart kötni Angliával, s ennek érdekében lépéseket is tett.
Idézzük Ribbentrop vallomásának egy részletét:
„Ribbentrop: Megkérdeztem a Führert, hogy elkészítsem-e a szerződés tervezetét arra az esetre, ha békekötésre kerülne sor. A Führer egészen váratlanul kijelentette: »Nem, erre egyáltalán nincs szükség, magam készítem el…« Ugyanakkor szó szerint még a következőket mondta: »Csak négy pont van, amelyek alapján békét kötnék Angliával…« Az első, mint mondotta, az, hogy Németország minden tekintetben kész elismerni a brit birodalom létezését; a második, Anglia ennek fejében ismerje el, hogy Németország a kontinens legnagyobb hatalma; a harmadik pontra vonatkozóan kijelentette: vissza akarom kapni a német gyarmatokat; a negyedik ponttal kapcsolatban a Führer azt mondta, hogy tartós, életre-halálra szóló szerződést akar kötni Angliával.”74 – A nürnbergi per gyorsírásos jegyzőkönyve. 17. köt. 479. old.*
Göring Nürnbergben kijelentette: „Meg akartam győzni Angliát, hogy saját érdekét szolgálja, ha megengedi nekünk, hogy a kontinensen uralkodó hatalommá váljunk, s ennek fejében mi szabad kezet biztosítunk neki saját birodalmában.”75 – G. M. Gilbert: Id. mű, 85. old.*
Nem nehéz megállapítani, hogy Hess Londonban ugyanazt fejtette ki az angol kormány képviselői előtt, amit a német—angol viszonyt illetően Hitler és Göring gondolt.
Hess Londonban világosan értésül adta, hogy Németország a Szovjetunió elleni támadás küszöbén áll, s ő azért jött, hogy biztosítsa Anglia támogatását — ha csak leplezett együttműködés formájában is — ennek az agresszív cselekménynek során.
Hess ilyen értelmű javaslatai igen csábítóak voltak a münchenisták számára. Ezért az angol kormánykörök egy bizonyos része javaslatainak elfogadása mellett foglalt állást. Egy másik, befolyásosabb része elfogadhatatlanoknak tartotta Hess javaslatait, mert Angliát egészen hátrányos helyzetbe hozták volna. A hitleristák ugyanis alapjában véve együttműködést vagy legalább jóindulatú semlegességet követeltek Angliától Németországnak a Szovjetunió ellen indítandó háborújában, ugyanakkor pedig Angliának semmit sem nyújtottak. Sőt, Angliának segítenie kellett volna Németországot európai területi hódításaiban, ugyanakkor pedig semmilyen kompenzációt nem kapott volna, hanem ellenkezőleg, hozzá kellett volna járulnia Németország egykori, az első világháborúban elvesztett gyarmatainak visszaadásához. Hessnek azt a javaslatát, hogy Németország „szabad kezet ad Angliának a brit birodalomban”, csak Anglia lebecsülésének és a gyengeségében való bizonyosság leplezetlen kifejezésének lehetett tekinteni. Egyszerűbben szólva, Hitler ezzel azt akarta mondani, hogy egyelőre nem tűzi ki célul Nagy-Britannia meghódítását. Nemcsak semmit sem adott Angliának, hanem ugyanakkor a gyarmatok visszaadását követelte. Végül, az angol kormánykörök, ismerve a hitlerista klikk módszereit, egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy Hitler a nyugati ideiglenes békét saját érdekében kihasználva, alkalmas pillanatban nem támadja-e meg Angliát.
Nagy, ha ugyan nem döntő jelentősége volt az angol közvélemény hangulatának, annak, hogy a legerélyesebb formában tiltakozott a Hitlerrel való paktálás ellen. Világosan tanúskodtak erről a viharos nyilvános gyűlések, amelyeken a nép felháborodását és tiltakozását fejezte ki a náci kiküldöttel való mindennemű megegyezési kísérlettel szemben. 1941. június 3-án a Munkáspárt konferenciája határozottan szembehelyezkedett azzal, hogy bármilyen tárgyalásokat folytassanak Hess-szel, és követelte, hogy a fasizmus ellen a háborút folytassák erélyesen, a végső győzelemig.
Tehát Hess küldetése kudarccal végződött, s ezzel együtt kudarcot vallott a hitlerista klikknek az a kísérlete, hogy a Szovjetuniót megtámadása előtt elszigeteljék.
A fasiszta Németország agressziós politikájában oly mélyen gyökerező kalandorszellem azonban képtelenné tette Berlint annak megértésére, hogy a Hitler-ellenes koalíció, a fennálló ellentétek dacára, valóra válhat.
Ilyen nemzetközi helyzetben látott hozzá Hitler a Szovjetunió ellen irányuló agresszív tervének megvalósításához.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!