ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Legenda Pilch ama állítása is, hogy a Friedrich-kormánynak az antant által előidézett válsága napjaiban szóba került Horthy miniszterelnöksége. Szerinte Horthy amiatt utasítja el a miniszterelnökséget, mert égetően szükségesnek tartja a románokkal a végleges megegyezést, de nem hajlandó olyan egyezséget aláírni, melynek jövőbeli betarthatóságában kételkedik.
A kormányválság idején fel sem merül Horthy vagy akár Gömbös neve! Ha egyáltalán valaki képviselhetné a szegedieket, ez Teleki lehetne. Ő azonban Bethlen embere.
Az arisztokrácia, a katolikus főpapság, az ország konzervatív erői messzemenően pártolják Bethlent és ennek királyi jogfolytonossági álláspontját. Egyelőre nem sikerül érvényesítenie politikáját: nem nyeri el a miniszterelnöki posztot.
Legfőbb oka ennek az, hogy a két forradalomban, de az ellenforradalomban is, olyan új, a világháború előtt még nem érvényesülő társadalmi erők lépnek a politika színterére, amelyek harcosan ellenzik az 1918-as forradalom által megszüntetett királyság, az országgyűlés és a főrendiház életre keltését. Ennek szimbóluma az is, hogy a nagy pártok nemzetgyűlés összehívását követelik. E tekintetben a KNEP többsége és a Kisgazdapárt egésze, de a haladó polgári pártok többsége is, Friedrich István miniszterelnök kijelentése nyomán a leendő nemzetgyűlést jelentik ki a nemzeti hatalom és jogfolytonosság forrásának. Nem dől el ekkor még az sem: királyság vagy köztársaság legyen-e a jövőben Magyarország.
Bethlen mégis megvalósítani igyekszik a nagybirtok és nagytőke érdekét szolgáló, királyi jogfolytonosságon alapuló politikáját. Igyekszik kormányra jutni úgy, hogy konzervatív, enyhén liberális elvi alapon bírálja a világháború előtti múltat és az ellenforradalomnak a régi világhoz képest más – szerinte radikális – szakaszát.
Kijelenti: új politikát kell kezdeni. A politikát ott, ahol Tisza István elhagyta, újrakezdeni nem lehet. Megváltoztak a viszonyok. Megváltozott Magyarország körül a világ képe, idebenn is az ország képe. Új irányok, új emberek léptek porondra. Ő a politikáját ilyen értelemben kívánja egybekötni a múlt hagyományaival. E politikája érvényesítésére akar a jobboldali pártokból – ahogyan máris elnevezi – Egységes Pártot létrehozni. Példának tekinti ebben, de erről már nem nyilatkozik, a Tisza Istvánnak mindenben engedelmeskedő Nemzeti Munkapártot. Miniszterelnökként és ilyen párt élén maga alá gyűrné a leendő nemzetgyűlést, nehogy a Kisgazdapárt és a baloldali pártok követeléseként a leendő nemzetgyűlés a nagybirtok terhére megvalósíthassa a széles paraszti tömegek által követelt radikális földreformot. Megőrizhesse a mindenkori miniszterelnöknek engedelmeskedő megyei és az alsó közigazgatás világháború előtti rendszerét. Meghiúsítsa az általános és titkos választás bevezetését, amit Friedrich is helyesel.
E politikája jegyében Bethlen csakis annyiban veszi figyelembe a szegedieket és Horthy-Gömbössel kötött politikai megállapodását, amennyire ezt a saját „pártonkívüli” politikai törekvései szükségessé teszik.
A Bethleni-Teleki főúri csoport a Horthyval való szövetség tekintetében nagyon óvatos. Inkább csak a háttérben igyekszik kapcsolatait kiépíteni a fővezérséggel. Mielőtt politikailag nyíltan fellépnének a református Horthy mellett, biztosítani akarják ehhez az uralkodó osztályok táborában a hatalomért vívott harc egyik legfontosabb tényezőjének, a katolikus arisztokráciának és a püspöki karnak a támogatását. Bethlen-Teleki ezt úgy igyekszik elérni, hogy mennél többet ártson Friedrichnek.
A József főherceg lemondásával kialakult kormányválság az antant által adott háromnapos határidőn túl, hosszan elhúzódik, mert a szociáldemokraták nem akarják Friedrichet miniszterelnöknek. Nem bocsátják meg neki a román hadsereg segítségével végrehajtott, 1919. augusztus 6-i ellenforradalmi államcsínyt, a Peidl-kormány lemondatását. Liberális szellemű miniszterelnököt kívánnak a koalíciós kormány élére. Bethlen vezetésével pártközi konferencia tárgyalja a kisgazdák, liberálisok, szociáldemokraták támogatásával Lovászy esetleges miniszterelnökségét.
Friedrich ellenez minden koalíciós kormányalakítást, amelynek nem ő a miniszterelnöke. Egyébként elfogadná a koalíciót, mert alkalmazkodni tudó politikus. Jó szónok, cikkíró. Kispolgári körökben kétségtelen a népszerűsége. Alapvető hibája a túlzott érvényesülni akarás. Az egyszer már megszerzett hatalmat nem akarja semmi áron kiengedni a kezéből. Horthyval is kész inkább szövetkezni, bár annak brutális, terrorista megnyilvánulásaival nem ért egyet. Szerinte, okos ember nem csinálhat ilyesmit. Ő finomabb eszközökkel akarja gyakorolni a terrort, megszilárdítani az ellenforradalom uralmát. Értelmileg is alacsonyrendűnek tartja Horthyt, amit nem titkol. Friedrich terve így Horthyval nem kedvező előjelű. Ahogy ő elkergette a Peidl-kormányt, hasonlóan kergetnék őt el Horthy különítményes tisztjei is, hogy megszerezzék fővezérüknek a hatalmat.
Bethlen is tart Horthy-Friedrich szövetségétől. Szerinte Friedrich fékezhetetlen ambíciója és eszközökben nem válogató, erkölcsi gátlásokat nem ismerő természete veszedelmeket rejt magában, ha a miniszterelnökségnél is magasabb közjogi helyre kerülne. Márpedig Friedrich ezt szeretné, József főherceg utóda, kormányzó akar lenni.
A Bethlen-Teleki csoport Friedrichhel küzdve, összehív még egy koalíciós kormányalakítási megbeszélést Lovászy miniszterelnökségéről, a liberális pártok és a szociáldemokraták bevonásáról. A törekvést Friedrich megint megbuktatja. Ebben Horthyra is hivatkozhat, aki a Budapesten tartózkodó Soós tábornok útján közli: ellenez mindenfajta koalíciót a liberálisokkal, szociáldemokratákkal. A tárgyalások ezzel megszakadnak. Most már Bethlen, hogy akár Friedrich ellenére is létrehozzon valamiféle koalíciót, a saját vezetésével igyekszik megteremteni a keresztény pártok egységét. Gömbössel is tárgyal erről. A liberális ellenzéki pártok és a szociáldemokraták ugyanakkor egymás között folytatnak tárgyalásokat, hogy politikai szövetséget és koalíciós kormányt hozzanak létre.
E politikai helyzetben, amikor Horthy-Gömbösék egyaránt ellenzik az együttműködést a szociáldemokratákkal, sőt a liberálisokkal, az antant által elismerhető koalíciós kormányt egyik fél sem tud létrehozni. Friedrich ekkor, nem törődve az antant követelésével, ismét nem koalíciós, hanem saját kormányt készül alakítani.
Soós tábornok tájékoztatja Horthyt: Friedrich még aznap megalakítja kormányát és jóváhagyás végett előterjeszti az antantnak. Friedrich sikerét kétségessé teszi – folytatja közlését -, hogy Bethlen István és csoportja koalíciós kormányt kíván létrehozni. Mindkét kormány a románokkal közvetlen fegyverszüneti tárgyalásokat kezdene.
Végül Bethlen és csoportja mégis beleegyezik, hogy az eddigi miniszteri tárcák számukra kedvező kibővítésével Friedrich alakítsa meg új, immár harmadik ideiglenes kormányát. Ez a megelőző kettőnél is reakciósabb. A munkásság úgynevezett képviselőjeként beveszik a kormányba az eddig soha, semmiféle politikai posztot nem viselt Oláh Dániel keresztény-szociáldemokrata, állami gépgyári művezetőt. Menesztik a liberális Lovászy Mártont. Kimarad a kormányból a liberálisokkal tartó kisgazdapárti Nagyatádi Szabó István és Mayer János. Eltávolodnak Friedrichtől, mert a románok által meg nem szállt Dunántúlon a parasztság körében erős földreformozgalom indul meg. Népszerűségében és kiterjedésében egyre gyarapszik, ami elől nem zárkózhat el a Kisgazdapárt.
A földművelésügyi tárcát a Keresztény Földműves Párt vezetője, Rubinek Gyula, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, az ismert nagybirtokos érdekképviseleti szerv igazgatója veszi át.
Bethlenék azzal erősödnek, hogy gróf Csáky Imre megkapja a külügyminiszterséget; Beniczky Ödön volt képviselő a belügyi államtitkár.
Horthy-Gömbösék a kormányalakításban még mindig nem jutnak szerephez. Meg kell elégedniük azzal, hogy Friedrichék, Bethlenék egyaránt szövetségesüknek és támaszuknak ismerik el őket a hatalomért vívott harcban.
Új kormánya megalakulásával Friedrich levelet intéz az antant-hatalmak budapesti képviselőihez. A szociáldemokraták kihagyását azzal indokolja: azok teljesen azonosították magukat a bolsevizmussal, és a magyar burzsoázia nem kíván velük keveredni. Friedrich azt is közli, hogy megszüntesse kormánya ideiglenes jellegét: hajlandó rövidesen általános és titkos alapon választást tartani. A minisztertanácsban máris kezdeményezte az antantmegbízottaktól követelt és az általa, a koalíciós párttanácskozásokon kötelezően megígért, demokratikus szellemű választójogi kormányrendelet kiadását.
Az antant így sem ismeri el Friedrich harmadik kormányalakítását. A demokratikus magyar politikai erők és a világközvélemény hatására követeli: Friedrich távozzék miniszterelnöki tisztéből. A kormányválság tovább tart.
Nyílt kérdés marad a románok további előnyomulása is a Dunántúlon. Inkább fenyegetés ez már, mint valóság. Az orosz Vörös Hadsereg megsemmisítő csapást mér a Petrográd ellen vonuló Judenics tábornok ellenforradalmi hadseregére. A győzelem megkönnyíti a Vörös Hadsereg harcát Szibériában, a Kolcsak ellentengernagy serege és a nyugati fronton Gyenyikin ellen. Az antant akaratából az orosz forradalom ellen vívott sikertelen háború nyugati frontján rövidesen szükségessé válhat a királyi román hadsereg bevetése és elvonulása Magyarországról.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!