(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
XV.
Ismételt vita után, 1943 május közepe táján Sztálin végül is szilárdan elhatározta, hogy a németek támadását a mélyen lépcsőzött védelem teljes tűzével, hatalmas légitámadásokkal és a hadászati tartalékok ellencsapásaival fogadjuk. Miután pedig felőröltük és elvéreztettük, a belgorod-harkovi és orjoli irányban indított hatalmas ellentámadással tönkreverjük, s utána mély támadó hadműveleteket folytatunk valamennyi fontos irányban.
A németek kurszki veresége után a főhadiszállás úgy tervezte, hogy felszabadítja a Donyec-medencét, az egész balparti Ukrajnát, felszámolja az ellenségnek a Tamany-félszigeten levő hídfőjét, felszabadítja Belorusszija keleti területeit és megteremti a feltételeket ahhoz, hogy az ellenséget kiűzzük hazánkból.
Az ellenséges erők zömének a megsemmisítését a főhadiszállás a következőképpen tervezte. Amint megállapítjuk, hogy az ellenség főcsoportosításait a támadás megindulási körzeteiben összpontosította, meglepetésszerűen megnyitjuk rá valamennyi űrméretű lövegünk és aknavetőink hatalmas tüzét, és ezzel egyidejűleg az egész légierővel támadjuk. A repülők a védelmi ütközet egész ideje alatt folytatják tevékenységüket, amelybe a szomszéd frontok repülői és a Főparancsnoksági Tartalék távolsági bombázó repülői is bekapcsolódnak.
Amikor az ellenség megindítja támadását, a Voronyezsi és a Központi Front csapatai ellenlökésekkel és a mélységből mért ellencsapásokkal szívósan védenek minden állást, minden terepszakaszt. E célból előre gondoskodtunk róla, hogy a veszélyeztetett szakaszokra felvonuljanak a tartalékok, köztük harckocsihadtestek és hadseregek. Amikor pedig az ellenségnek már nem lesz ereje és megállítottuk, a Voronyezsi, Központi, Sztyeppi, Brjanszki Front erői és a Nyugati Front bal szárnya, valamint a Délnyugati Front jobb szárnya azonnal átmegy ellentámadásba.
Az elhatározással összhangban a főhadiszállás direktívája a következő feladatokat tűzte a csapatok elé.
A Központi Front védje a kurszki kiszögellés északi részét, hogy a védelmi hadművelet során felőrölje és elvéreztesse az ellenséget, utána menjen át ellentámadásba, és a Brjanszki, valamint a Nyugati Fronttal együttműködve zúzza szét a német csapatok Orjoltól nyugatra levő csoportosítását.
A Voronyezsi Front, amely a kurszki kiszögellés déli részét védi, szintén őrölje fel és véreztesse el az ellenséget, s utána a Sztyeppi Fronttal és a Délnyugati Front jobb szárnyával menjen át ellentámadásba és fejezze be az ellenség megsemmisítését Belgorod és Harkov körzetében. A Voronyezsi Front fő erőkifejtését a bal szárnyon, a 6. és 7. gárdahadsereg szakaszán összpontosítsa.
A Sztyeppi Front, amely a Központi és a Voronyezsi Front mögött, Izmalkovo-Livni-Kseny folyó-Belij Kologyez terepszakaszon helyezkedett el, azt a feladatot kapta, hogy készítse elő a védelmet a fenti terepszakaszon és számolja fel az ellenség esetleges áttörését a Központi és a Voronyezsi Front felől, továbbá álljon készen a támadásra.
A Brjanszki Frontnak és a Nyugati Front balszárny-csapatainak a Központi Fronttal kellett együttműködniük az ellenség támadásának a meghiúsításában, továbbá fel kellett készülniük a támadásra az orjoli irányban.
A Partizánmozgalom Központi Törzse azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg a tömeges diverziós tevékenységet az ellenség háta mögött, annak minden fontos közlekedési útvonalán az orjoli, brjanszki, harkovi és más területeken, továbbá gyűjtsön értékes felderítő adatokat az ellenségről, és azokat juttassa el a Főhadiszállásra.
Az ellenséges csapatok lekötésére és annak megakadályozására, hogy a tartalékokkal manőverezzen, részleges támadó hadműveleteket terveztünk az ország déli részén több irányban, és az északnyugati irányban is.
A szovjet csapatok a Kurszk környékén küszöbönálló ütközetekre májusban és júniusban készültek fel. Nekem e két hónapot a Voronyezsi és a Központi Front csapatainál kellett töltenem, hogy tanulmányozzam a helyzetet és azt, hogyan halad csapataink felkészülése az elkövetkezendő hadműveletekre.
Íme, az akkori idők jellemző jelentéseinek egyike, amelyeket a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásának küldtünk.
„43- 5- 22.
Ivanov elvtársnak!60 Ivanov – I. V. Sztálin fedőneve (A szerk.) *
Jelentem, a Központi Front 43. 5. 21-i helyzetét.
1. 5. 21-én a felderítés valamennyi fajtája megállapította: az ellenségnek az első lépcsőben a Központi Fronttal szemben 15 gyalogos hadosztálya van; a második lépcsőben és tartalékban 13, köztük 3 páncélos hadosztály.
Ezen kívül vannak olyan adatok, amelyek szerint Orjoltól délre a 2. páncélos és a 36. gépesített hadosztály összpontosul. A két hadosztályra vonatkozó adatokat ellenőriznünk kell.
Az ellenség 4. páncélos hadosztályát, amely korábban Szevszktól nyugatra állt, valahová átdobták. Ezen kívül Brjanszk és Karacsev környékén van három hadosztály, közülük kettő páncélos.
Következésképpen 5. 21-i adatok szerint az ellenség a Központi Front ellen 33 hadosztállyal, köztük 6 páncélos hadosztállyal harcolhat. A front műszeres és vizuális felderítése 800 löveget fedezett fel, főként 105 és 150 mm-eseket.
Az ellenséges tüzérség zöme a 13. hadsereggel, a 48. hadsereg bal szárnyával és a 70. hadsereg jobb szárnyával szemben van, vagyis a Troszno-Pervoje Pozgyejevo szakaszon. E tüzérségi főcsoportosítás mögött a Zmejevka-Krasznaja Roscsa vonalon mintegy 600-700 harckocsi helyezkedik el.
Az ellenség Orjol, Brjanszk és Szmolenszk környékén 600-650 repülőgépet összpontosított. Az ellenséges repülők főcsoportosítása Orjol körzetében van.
Az ellenség az utóbbi időben mind a földön, mind a levegőben passzív, mindössze korlátozott légi felderítésre és időnkénti tűzrajtaütésekre szorítkozik.
Az előterepen és a védelem harcászati mélységében az ellenség műszaki munkákat végez, különösen a 13. hadsereggel szemben a Krasznaja Szlobodka-Szenykovo szakaszon erődíti meg védőállásait, ahol már második védőöve is megjelent a Nyerucs folyó mögött. A megfigyelés adatai szerint az ellenség ebben az irányban a Nyerucs folyótól 3-4 km-rel északra egy harmadik védőövet is kiépít.
A foglyok azt vallják, hogy a német parancsnokság tud az Orjoltól délre levő csoportosításunkról és készülő támadásunkról. Erre figyelmeztették is a német csapatokat. A foglyul ejtett pilóták azt mondják, hogy állítólag a német parancsnokság maga készül támadásra, és erre a célra vonják előre a repülőerőket.
Személyesen jártam a 13. hadsereg előterepén, több pontról megszemléltem az ellenség védelmét, figyeltem tevékenységét, beszéltem a 70. és a 13. hadsereg hadosztályparancsnokaival, Galanyin, Puhov és Romanyenko hadseregparancsnokokkal, és arra a megállapításra jutottam, hogy az előterepen az ellenség nincs közvetlen készültségben a támadásra. Meglehet tévedek; lehet, hogy az ellenség igen mesterien álcázza támadási előkészületeit, de páncélos csapatainak elhelyezkedését, gyalogos magasabbegységeinek csekély sűrűségét, a nehéz tüzér csoportok hiányát, továbbá a tartalékok szétszórtságát elemezve úgy vélem, hogy az ellenség május vége előtt nem indíthat támadást.
2. 13. és 70. hadseregünk védelme jól szervezett és mélyen lépcsőzött. A 48. hadsereg védelme nem mély és a tüzérségi sűrűség is igen csekély itt. Ha az ellenség csapást mér Romanyenko hadseregére, s arra vállalkozik, hogy Maloarhangelszket kelet felől megkerüli, hogy Kosztyin61 K. K. Rokosszovszkij fedőneve. (A szerk.) * főcsoportosítását átkarolja, akkor Romanyenko nem tudná elhárítani az ellenség csapását. A front tartalékai pedig főként Puhov és Galanyin mögött vannak, s így nem tudnának idejében Romanyenko segítségére sietni.
Úgy vélem, hogy Romanyenkót meg kell erősíteni a Főparancsnoksági Tartalékból két lövészhadosztállyal, három T-34-es harckocsiezreddel, két páncéltörő tüzérezreddel és két aknavető vagy sorozatvető ezreddel. Ha ezt Romanyenko megkapja, jó védelmet szervezhet, és ha szükség lesz rá, ezzel a sűrű csoportosítással támadásba is átmehet.
Puhov, Galanyin és a front más hadseregei védelmének fő fogyatékossága, hogy nincsenek páncéltörő tüzérezredeik. A front jelenleg mindössze négy páncéltörő tüzérezreddel rendelkezik, s ezek közül kettő vontatók hiányában a front hadtápterületén van.
Minthogy igen kevés a 45 mm-es ágyú, a zászlóaljak és az ezredek első lépcsőinek, valamint az előterepnek a páncélelhárítása gyenge. Véleményem szerint Kosztyinnak mihamarabb négy páncéltörő tüzérezredet (Romanyenkóval együtt 6), s ezen kívül három 152. mm-es rohamlövegezredet kell adni.
3. Kosztyin még nem készült fel teljesen a támadásra. Kosztyinnal és Puhovval a helyszínen foglalkozva arra a megállapításra jutottunk, hogy az áttörési szakaszt két-három kilométernyire el kell tolni nyugatra attól a szakasztól, ahol Kosztyin tervezte, tehát Arhangelszkojeig, és az első lépcsőben egy harckocsi hadtesttel megerősített hadtestet kell a vasútvonaltól nyugatra irányítani.
A tüzércsoportosítással Kosztyin a tervezett áttörést nem tudja végrehajtani, mivel az ellenség lényegesen megerősítette és mélyebben lépcsőzte védelmét ebben az irányban.
Ahhoz, hogy az áttörést megvalósítsa, Kosztyinnak még egy tüzérhadtestet kell adni.
Lőszerből a front átlagosan másfél javadalmazással rendelkezik.
Kérem, utasítsák Jakovlevet, hogy két héten belül szállítson a frontnak három javadalmazás lőszert a főbb űrméretekből.
4. Puhovnak jelenleg 12 hadosztálya van, közülük hat két hadtestet alkot, hat hadosztályt Puhov maga vezet. Az ügy érdekében kérem, rendeljék el sürgősen két hadtestparancsnokság felállítását és azokat adják át Puhovnak. Egy hadtestparancsnokságot készítsenek elő a Galanyinnak való átadásra, akinek jelenleg egy lövészhadtesten kívül öt önálló hadosztálya van. Kérem döntését.
Jurjev.62 G. K. Zsukov fedőneve. (A szerk.) *
2069. szám.”
Ugyanígy tanulmányoztam a helyzetet a Voronyezsi Front csapatainál is, amiről azonnal jelentést tettem a főhadiszállásnak. A frontparancsnokságok és törzseik pedig az ellenség minden lépését figyelve és értékelve a helyzetet, szintén haladéktalanul jelentettek a vezérkarnak és a főhadiszállásnak.
A csapatok és a frontok törzseinek, valamint a vezérkarnak a munkáját figyelve el kell ismernem, hogy fáradhatatlan tevékenységük roppant fontos szerepet játszott a nyári ütközetekben. A törzsek beosztottai éjjel-nappal aprólékos gonddal gyűjtötték és elemezték az ellenséges csapatokra, lehetőségeikre és szándékukra vonatkozó adatokat. Az elemzett adatokat jelentették a parancsnokságnak, hogy az meghozhassa legfontosabb elhatározásait.
Ahhoz, hogy a csapatok harctevékenységi tervét a kurszki kiszögellés számára kidolgozhassa, a főhadiszállásnak és a vezérkarnak meg kellett szerveznie a gondos felderítést, hogy adatokat szerezzen az ellenséges csapatok helyzetéről, a páncélos és tűzér-magasabbegységek folyamatban levő átcsoportosításáról, a bombázó és vadászrepülőgépekről, és ami a legfontosabb, az ellenséges csapatok parancsnokságának a szándékairól.
Aki tudja azt, hogy a hadműveletek előkészítése mekkora munka és milyen módszerrel történik, értékelheti azt a bonyolult és sokrétű munkát, amelyet a törzsek és a parancsnokságok a kurszki csata előkészítése érdekében végeztek.
A kapott adatok feldolgozása során a vezérkarnak alaposan elemeznie kellett az adatokat, le kellett vonnia a megfelelő következtetéseket a rengeteg közlésből, amelyek között megtévesztőek és hibásak is lehettek. Hiszen ezt a sokrétű munkát, mint ismeretes, az emberek ezrei végzik a hírszerzés és csapatfelderítés szerveiben, továbbá a partizánok és a harcunkkal rokonszenvező emberek.
A támadásra készülődő ellenség, hogy leplezze szándékát, egy egész sereg különféle intézkedést tett, például megtévesztő átcsoportosításokat, és egyéb színlelt tevékenységet folytatott. A magasabb törzseinknek ebben ki kellett ismerniük magukat, meg kellett tudniuk különböztetni a valódit a hamistól.
Az ilyesfajta munkát nagy arányokban csak központi irányítással lehet végezni, az összes erőfeszítéseket egyesítve, nem pedig ilyen vagy olyan egyéni elgondolások vagy feltételezések alapján.
Természetesen még egy ilyen gépezetben is előfordulhatnak bizonyos hibák.
Így a főhadiszállás és a vezérkar úgy vélte, hogy az ellenség a legerősebb csoportosítást Orjol körzetében összpontosítja a Központi Front ellen. A valóságban erősebbnek bizonyult a Voronyezsi Front elleni csoportosítás, ahol 9 páncélos hadosztály (1500 harckocsi) tevékenykedett. Ezzel szemben a Központi Front ellen 6 páncélos hadosztály (1200 harckocsi) harcolt. Nagyrészt éppen ezzel magyarázható az, hogy a Központi Front könnyebben verte vissza az ellenség támadását, mint a Voronyezsi Front.
Hogyan helyezkedtek el a fő csoportok a csata előtt?
Belgorod környékén a legveszélyesebb védelmi terepszakaszokon Csisztyakov tábornok 6. gárdahadserege és Sumilov tábornok 7. gárdahadserege helyezkedett el. Közvetlenül a 6. hadsereg mögött, a második lépcsőben védett az 1. harckocsihadsereg. A 6. és 7. hadsereg csatlakozása mögött, a Korocsa-Prohorovka irányt a 69. hadsereg fedezte. A front tartalékai – a 35. lövészhadtest és a 2. harckocsihadtest Korocsa körzetében, az 5. harckocsihadtest pedig Obojanytól délre helyezkedett el.
Az 1. harckocsihadsereg valamennyi egysége kiépítette a védelmi terepszakaszokat és tartós műszaki létesítményekkel rendezte be azokat, hogy szükség esetén az ellenséget beásott harckocsik és egyéb fegyverek tüzével fogadhassa.
A csapatok alkotó módon igen gondosan kidolgozták a repülőerők, a tűzrendszer és a szomszédok közti együttműködést mind az arcvonalban, mind a mélységben.
A Központi Front legveszélyesebb szakaszán a 13. hadsereg védett N. P. Puhov tábornok parancsnoksága alatt. A 13. és I. V. Galanyin vezette 70. hadsereg csatlakozása mögött a hadműveleti mélységben a 2. harckocsihadsereg helyezkedett el A. G. Rogyin tábornok parancsnoksága alatt.
A front tartaléka a 9. és 19. harckocsihadtestből és néhány páncéltörő tüzéregységből állt. A frontot a levegőből az Sz. I. Rugyenko tábornok parancsnoksága alatt álló 16. légi hadsereg támogatta.
A mi tartalékainkról is szeretnék néhány szót szólni. A kurszki hadművelet előkészítése közben a főhadiszállás nagy erőfeszítést tett annak érdekében, hogy jelentős tartalékok álljanak rendelkezésére.
A Livni-Sztarij Oszkol terepszakaszon összpontosult a Sztyeppi Front, amelyet egyrészt arra szántunk, hogy a nem várt eseményeket ellensúlyozza, másrészt, hogy mint erős front részt vegyen az általános ellentámadásban. A Sztyeppi Front A. Sz. Zsadov 5. összfegyvernemi gárdahadseregéből, a 27., 53., 47. összfegyvernemi hadseregből, az 5. gárda-harckocsihadseregből, az 1. gárda gépesített hadtestből, a 4. gárda harckocsi- és a 10. harckocsihadtestből, a 3., 5. és 7. lovashadtestből állt. A levegőből a Sztyeppi Frontot az 5. légi hadsereg támogatta. A front parancsnoka I. Sz. Konyev vezérezredes, a haditanács tagja I. Z. Szuszajkov, a front törzsfőnöke M. V. Zaharov altábornagy volt.
A Sztyeppi Frontnak szerfölött fontos szerep jutott. Meg kellett akadályoznia a támadó ellenség mély áttörését, és amikor csapataink megkezdik az ellentámadást, a mélységből növelnie kellett a szovjet csapatok csapásának az erejét. A front csapatai nagy távolságra voltak az ellenségtől, és ez lehetővé tette manőverezésüket.
Célját tekintve a Sztyeppi Front lényegesen különbözött a Tartalék Fronttól, amely 1941 őszén a Moszkvába vezető utakon tevékenykedett. A Sztyeppi Front lényegében második hadműveleti lépcső volt, amelynek erői zömmel a Nyugati Front mögöttes terepszakaszain helyezkedtek el.
Június utolsó napjaiban a helyzet véglegesen tisztázódott, és világossá vált számunkra, hogy itt Kurszk környékén, és nem valahol másutt, az ellenség a közeli napokban megindítja a támadást.
Június 30-án felhívott Sztálin. Megparancsolta, hogy maradjak az orjoli irányban és koordináljam a Központi, Brjanszki és a Nyugati Front tevékenységét.
– A Voronyezsi Fronthoz Vaszilevszkijt küldjük – mondta a legfelsőbb főparancsnok.
Ezekben a napokban a Központi Frontnál tartózkodtam, és Rokosszovszkijjal a 13. hadsereg csapatait, a 2. harckocsihadsereget és a tartalék hadtesteket jártuk. A 13. hadsereg szakaszán, ahol az ellenség főcsapását vártuk, rendkívül nagy volt a tüzérségi tűzsűrűség. Ponirej körzetében felvonult a Főparancsnoksági Tartalék 4. tüzérhadteste, amely 700 löveggel és aknavetővel rendelkezett. Ugyancsak itt helyezkedett el a front és a Főparancsnoksági Tartalék tüzéregységeinek zöme is. A tüzérségi sűrűség arcvonalkilométerenként elérte a 92 löveget és aknavetőt.
Az ellenség tömeges harckocsi támadásainak a visszaverése céljából mindkét front védelmét mélyen lépcsőzték, és a lehető legjobban ellátták tüzérséggel, harckocsikkal, műszaki zárakkal, a terepet pedig elaknásították.
A Központi Frontnál a legerősebb páncélelhárítás a 13. hadsereg sávjában, a 48., valamint a 70. hadsereg hozzá csatlakozó szárnyain volt. A Központi Front 13. hadseregének sávjában páncéltörő lövegekből az arcvonal 1 km-es szakaszára több mint 30 darab jutott.
A Voronyezsi Fronton, a 6. és 7. gárdahadsereg sávjában a páncéltörő lövegek sűrűsége 1 km-es arcvonalszakaszon 15,6 löveget, a front második lépcsőjének eszközeit is beleszámítva pedig mintegy 30 löveget tett ki. E szakaszon a páncélelhárítást még két harckocsiezreddel és egy harckocsidandárral erősítették meg.
Valamennyi harckocsiveszélyes irányban a védelem páncélelhárító támpontokból és körletekből állt. A tüzérségen és a harckocsikon kívül széleskörűen alkalmazták az aknásítást, továbbá harckocsiárkokat és egyéb műszaki zárakat létesítettek. Nagy figyelmet fordítottak a mozgó záróosztagok és a páncéltörő tüzértartalékok alkalmazására.
Mindezek a páncélelhárító intézkedések kellőképpen hatékonyak voltak. Ebben megmutatkozott a súlyos harcokban szerzett tapasztalat. Biztos volt az ellenség páncélos csapatai számára a vereség, amelynek nagymértékben hozzá kellett járulnia általános vereségéhez.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!