A felszabadított Budapest tizenöt éve 1945-1959 – Népművelés

(Idézet: A felszabadított Budapest tizenöt éve)

A főváros gazdasági, szociális és kulturális eredményeinek ágazatonkénti ismertetése

1950—1959

Népművelés

Budapesten — az ország szellemi életének központjában — a proletárdiktatúra megteremtése óta a kulturális forradalom is nagy eredményeket ért el. A műveltségi színvonal általános emelésének célkitűzése nemcsak oktatási intézményeinkre rótt nagy feladatokat, hanem a kulturális élet valamennyi ágának átformálását és felvirágoztatását is megkövetelte. Az emberek gondolkodásában bekövetkezett változást, ismereteik gyarapodását, látókörük bővülését természetesen nem lehet pontosan lemérni és statisztikai adatokkal kifejezni, de bizonyos jelenségeken keresztül következtetni lehet arra, hogy a kulturáltság tekintetében hol tartottunk régen és hol tartunk ma. A vásárolt könyvek számának, a könyvtárak forgalmának, a színházak, hangversenyek, mozik, múzeumok látogatottságának alakulása például, ha nem is ad teljes képet, de bizonyos tájékoztatást nyújt arról, hogy a kultúra elterjesztése milyen eredményekkel járt.

A kulturális színvonal általános növelése érdekében egyrészt fel kellett ébreszteni a tömegek érdeklődését a kultúra forrásai, az irodalom, a művészet különböző ágai, a tudományok iránt; másrészt meg kellett teremteni az ilyen irányú érdeklődés kielégítésének tárgyi feltételeit.

A feladat első részét illetően jelentős előrehaladás történt. Elég csak arra gondolni, hogy a színházlátogatók száma az elmúlt 7 év alatt másfélszeresre emelkedett, a mozilátogatók száma közel megkétszereződött, s minden 9. lakos előfizetője valamelyik politikai napilapnak.

A tárgyi feltételek megteremtésére is sok intézkedés történt. A főváros kulturális intézményeinek fejlesztésére 1950 óta beruházott több mint 1,5 milliárd Ft azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy az ellátottság minden tekintetben megfelelő színvonalra emelkedjék.

A kultúra terjesztésében, az emberek ismereteinek bővítésében rendkívül nagy szerepet töltenek be a könyvek és a különböző sajtótermékek. Ebből következően megkülönböztetett gondot kellett fordítani arra, hogy az irodalom remekei, a tudományos ismeretterjesztő művek, a politikai és különféle szaklapok mindenkihez eljussanak. Ebben is, mind az érdeklődés felkeltése, mind a tárgyi feltételek megteremtése tekintetében igen jelentős eredmények születtek.

A politikai napilapok iránti igényre jellemző, hogy a fővárosban 1958-ban a Népszabadságot naponta 180 ezer, a Népszavát 111 ezer, az Esti Hírlapot 76 ezer, a Magyar Nemzetet 39 ezer példányban terjesztették. Az emberek rendszeres újságolvasásáról tanúskodik az, hogy a Népszabadságnak 114 ezer, a Népszavának 85 ezer előfizetője volt. 1958-ban már 260 féle időszaki sajtótermék jelent meg rendszeresen, s ezek némelyikéből a viszonylag magas példányszám sem volt minden esetben elegendő. A hetilapok közül például a Nők Lapja, az Élet és Tudomány, a Hétfői Hírek, a Ludas Matyi példányszáma rendszeresen kevésnek bizonyult.

Tömegesen jelentettek meg az elmúlt években tudományos, ismeretterjesztő, szakmai, szépirodalmi és ifjúsági könyveket, s ezek mind nagyobb számban találtak vevőre a budapesti könyvesboltokban, utcai könyvsátrakban. Az anyagi jólét jelenlegi színvonala, a könyvek viszonylag alacsony ára minden ember számára lehetővé teszi, hogy rendszeresen vásároljon könyveket. Különösen nagy jelentőségű volt az „Olcsó Könyvtár” sorozat megjelenése, amelynek révén kötetenként 3—4 Ft-ért az irodalom remekeihez juthatnak hozzá az olvasók.

A könyvek iránti érdeklődés fokozódása, a könyvvásárlások növekedésén túlmenően, a könyvtárak látogatottságában is megnyilvánult. 1958-ban a kerületi könyvtáraknak például már közel 120 ezer beiratkozott olvasója volt, háromszor annyi, mint 8 évvel korábban. A Szabó Ervin Könyvtár és a kerületi könyvtárak együttesen közel 4 millió könyvet kölcsönöztek az olvasóknak egy esztendő alatt.

A könyvek iránti kereslet növekedése szükségessé tette az ismeretterjesztő könyvtárak hálózatának bővítését, a könyvállomány növelését. 1950 óta 11 új kerületi könyvtár létesült, ezen kívül több könyvtárat átszerveztek, kibővítettek. A kerületi könyvtárak csak az utóbbi 4 évben is több mint 150 000 kötettel gyarapították a könyvállományt.

Nagy olvasóforgalmat bonyolítanak le a főváros tudományos könyvtárai is. A Széchenyi, az Akadémiai, az Egyetemi és az Országos Műszaki Könyvtárat az elmúlt évben összesen mintegy 250 ezer olvasó kereste fel, s az olvasásra kölcsönzött kötetek száma meghaladta a 900 ezret.

Az emberek ismereteinek bővítésében, a látókör szélesítésében mind jelentősebb szerepet tölt be a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A Társulat által rendezett rendkívül változatos tárgyú, magas színvonalú előadások, a műemlékek, ipari és tudományos létesítmények megtekintésére szervezett közös séták, hazánk különböző tájainak megismertetésére rendezett kirándulások évről évre több és több érdeklődőt vonzanak. 1958-ban a különböző rendezvények résztvevőinek száma már megközelítette a 600 ezret.

A kultúrforradalom a legnagyobb sikereket a színházi életben mutathatja fel. A színház a felszabadulás előtt túlnyomórészt csak a vagyonos rétegek szórakoztatását szolgálta. A felszabadulás és különösen az államosítás után a színházaknak nemcsak műsor politikája, hanem közönsége is megváltozott. A magas színvonalú színházi előadásokat a dolgozók mind nagyobb számban kezdték látogatni. 1958-ban a színházaknak már közel 4 millió látogatója volt, másfélszer annyi, mint 1951-ben.

A színházak műsorában a klasszikus művek mellett mind nagyobb számban kaptak helyet mai tárgyú, új darabok. 1958-ban a műsor gazdagabb és változatosabb volt, mint bármikor. Az év folyamán mintegy 199 mű szerepelt műsoron s ebből 58 új bemutató volt. A mai tárgyú, magyar szerzők tollából megjelent darabok közül több rendkívül nagy közönségsikert aratott (pl. Kállai István: Kötéltánc, Gergely Márta: 100 nap házasság, Fehér Klára: A teremtés koronája c. darabja), de megnőtt az érdeklődés a klasszikus darabok iránt is. A közönség igényességének növekedését jól érzékeltette a Nyári Körszínház előadásainak rendkívüli sikere. Az „Oedipus király” és az „Antigoné” előadásaira özönlött a közönség, megcáfolva azt a nézetet, hogy nyáron csak vidám, zenés, kabaréműsorokra tartanak igényt az emberek.

A budapesti színházak hálózata az elmúlt évek folyamán lényegesen bővült. A háború alatt tönkrement Vígszínház helyén 23 millió Ft-os költséggel felépült a Magyar Néphadsereg Színháza. Kibővítették és operák előadására alkalmassá tették az Erkel (volt Városi) Színházat. 1956-ban megnyitotta kapuit a XIII. kerületi József Attila Színház, majd 1957-ben az Irodalmi Színpad. A színházi férőhelyek száma ezzel az 1952. évi 11 817-ről 13 963-ra növekedett.

A filmszínházak látogatottsága az elmúlt években rohamosan növekedett, a hálózat bővítésénél nagyobb ütemben. 1951 óta a látogatók száma közel kétszeresére — 19 millióról 36 millióra — emelkedett, ugyanakkor a befogadóképesség mindössze 12%-kal — 6 ezer férőhellyel — lett nagyobb. Jelenleg ezer lakosra a fővárosban 30 mozi-férőhely jut, ami — figyelembe véve az igényeket — rendkívül kevésnek mondható. Az ellátottság foka kerületenként igen változó. Legrosszabb a helyzet az I. és IX., legkedvezőbb a XXII., VIII., és XX. kerületben.

Az egy férőhelyre jutó lakosok száma

az I.	kerületben	221,	a XXII.	kerületben	21,
a IX.	„	124,	a VIII.	„	22,
a XII.	„	77,		„	25

volt 1958 végén.

A mozik számának, illetve befogadóképességének elégtelenségéből származó nehézségeket enyhítette az ún. társadalmi mozihálózat kialakítása. Az üzemek és különböző társadalmi szervek kezelésében levő, főként kultúrtermekben működő mozik 1958-ban már 22 384 előadást tartottak és látogatóik száma meghaladta a 3 milliót.

Az évek során számos új, nagyteljesítményű vetítőberendezést helyeztek üzembe és 1957-ben megkezdték a szélesvásznú mozik hálózatának kiépítését. Ma már 12 mozi — például a Corvin, Szikra, Puskin, Alfa, Óbuda, Dózsa — berendezése alkalmas szélesvásznú filmek vetítésére. A mozik iránti érdeklődést fokozza, hogy évről évre több új film kerül bemutatásra. Az elmúlt év folyamán a filmszínházak 138 új filmet tűztek műsorra, 36-tal többet, mint 5 évvel korábban. A bemutatott új magyar filmek száma 1954 óta évente átlag 10—15 között mozgott. Igen örvendetes az a tény, hogy a filmlátogatók évről évre nagyobb figyelmet fordítanak a haladó szellemű filmekre. Meg kell azonban állapítani, hogy egyes — főleg kispolgári — rétegek a nyugati filmek között bemutatott kisebb művészi értékű, eszmei mondanivalót nélkülöző alkotások iránt esetenként még nagy érdeklődést tanúsítanak.

A filmek nézőinek számát ma már a televízió-előfizetők is növelik. 1957. január 1. óta a televízió-előfizetők száma negyedévenként átlagosan 3 300-zal növekedett, s ez év június 30-án már több mint 20 ezer volt. Az elmúlt év februárjában a Német Demokratikus Köztársaság műszaki segítségével adták át rendeltetésének a Széchenyi-hegyi 30 kilowattos, 58 méter magas televíziós nagyadót, amely 100—130 km-es körzetben sugároz műsort, s többek között lehetővé teszi, hogy Budapest területének nagyrészén a készüléktulajdonosok szobaantennával vegyék az adást. Az új televíziós adó a kultúrforradalom új fejezetét nyitotta meg hazánkban. A televízió szerepe a kultúra terjesztésében rövidesen igen jelentős lesz, vetekedni fog a rádióéval.

A fővárosi rádióelőfizetők száma 1951 és 1958 között 324 ezerről 566 ezerre növekedett, vagyis ma már minden harmadik budapesti lakos rádióelőfizető. Ennek jelentőségét csak akkor értékelhetjük megfelelően, ha meggondoljuk, milyen fontos szerepet tölt be a rádió az emberek ismeretének bővítésében, világnézetének alakításában.

A főváros kulturális életéről adott rövid összefoglalás természetesen távolról sem öleli fel mindazokat a tényeket, amelyek tanúskodnának a kulturális színvonal növelésében, az emberek gondolkodásának átformálásában létrejött gazdag eredményekről. A felsoroltak is kifejezik azonban, hogy soha annyi tudásra, tanulásra vágyó ember nem élt a fővárosban, mint ma.

—-

Az előző fejezetekben elmondottak kiegészítéseképpen — korántsem a teljeskörűségre törekedve — utalni kell azokra az erőfeszítésekre is, amelyek például a főváros fürdőinek fejlesztése, a közutak állapotának javítása, a várost szebbé, egészségesebbé tevő parkok számának, illetve területének növelése, a sportélet fellendítése, tárgyi feltételeinek megteremtése érdekében történtek.

Budapest kitűnő gyógyforrásai, fürdői nemcsak hazánkban, hanem külföldön is nagy hírnévre tettek szert. A felszabadulás előtt a főváros lakosai közül a magas fürdőárak miatt kevesebben élvezhették a gyógyvizek áldásait, kereshettek pihenést, szórakozást a strandokon, mint ma. 1945 után a fürdők közönsége is megváltozott. Az életszínvonal növekedése, a keresetekhez képest viszonylag alacsony belépődíj nagymértékben megnövelte a fürdők forgalmát. 1938-ban a főváros fürdőinek 3,5 millió, az utóbbi években viszont már átlagosan 8—9 millió látogatója volt. Külön meg kell említeni, hogy a társadalombiztosításba bevontak közül mindazok, akiknek egészségi állapota ezt megkívánja, SZTK beutalással, tehát teljesen ingyenesen vehetik igénybe a gyógyfürdőket. A beutaltak száma csak az elmúlt évben is több mint 1,2 millió volt.

A fokozódó igénybevétel természetesen megkövetelte a fürdők kapacitásának növelését. 1950 óta új fürdők létesítésére, illetve a meglevők bővítésére, korszerűsítésére 56 millió Ft-ot fordított a Fővárosi Tanács. 1950-ben kezdte meg működését például a Lőrinci Strandfürdő s ugyanebben az évben 3 500 m²-nyi gyepes napozóval bővült a Gellért hullámfürdő. 1952-ben felújították, illetve helyreállították a rákoscsabai Béke Strandfürdőt, a Kürt utcai kádfürdőt és a Rudas fürdőt. Az utóbbiban két évvel később 30 ágyas, mozgásszervi betegségben szenvedők gyógyítására alkalmas kórházi részleget is létesítettek. Három évvel ezelőtt adták át rendeltetésének a pesterzsébeti jódos-sósfürdőt, valamint a Szőnyi úti új, modern versenyuszodát. A kiváló gyógyhatása folytán közkedveltté vált Dagály utcai Szabadság strandfürdő 1948-ban kezdte meg működését. Befogadóképessége azóta évről évre jelentősen bővült. 1955-ben például 30 000 m²-rel növelték parkterületét s elkészítették a téli gyógymedencét. 1956-ban közel 2 millió forintos ráfordítással megépítették a fürdő 50 X 25 méteres úszómedencéjét. A Szabadság strandfürdő látogatóinak száma, befogadóképességének növekedésével párhuzamosan évről évre gyarapodott és 1958-ban már meghaladta az 1,3 milliót. 1957-ben felújították a Gellért pezsgőfürdő medenceterét és befejezték a lőrinci kád- és zuhanyfürdő építését. Fürdőépítkezés jelenleg is folyik. 8,5 milliós költséggel átépítik, műemlék jellegének megóvásával korszerűsítik a Király fürdőt, amely a tervek szerint még ebben az évben megnyitja kapuit.

A fővárosi utak karbantartására, új útvonalak építésére évről évre számottevő összeget fordítanak. 1950 — Nagy-Budapest kialakítása — után sürgős feladattá vált a város belső területeiről a peremterületekre vezető főútvonalak külső szakaszának átépítése, korszerűsítése. Ma már a kivezető főútvonalak burkolatának minősége a külső kerületekben is általában megfelel a követelményeknek. A felszabadulás előtt nem fordítottak kellő gondot a külső kerületeket összekötő utak fejlesztésére. A mulasztásokat pótolta többek között a XVI. és XVII. kerületet összekötő út kiépítése, az Újpest és Rákospalota közötti forgalmat lebonyolító Fóti út közel 2 km hosszúságban történt aszfaltozása, a csepeli kikötői főút 2,5 km-es szakaszának aszfaltozása.

A főváros belső területén húzódó utak javítására is nagyobb gondot fordítottak. Az elmúlt években például többek között sor került a Váci utca, a Kossuth Lajos utca burkolatcseréjére, majd ez évben a Rákóczi út és a Nagykörút nagyobb szakaszának átépítésére. A megnövekedett forgalom lebonyolítása az elmúlt években több tér átrendezését, aluljárók megépítését tette szükségessé. 1950-ben több mint 6 millió Ft-os költséggel megépült a Dózsa György úti és a Szabadság-hidi aluljáró, 1955 és 1957 között pedig 22,4 millió Ft-os ráfordítással elkészült a Váci út tehermentesítésére hivatott Béke úti aluljáró. A Dózsa György úti aluljáró megépítése után hatalmas felvonulási teret alakítottak ki. A 32 millió Ft-os beruházást igénylő térrendezés során 68 ezer m² kő-, 48 ezer m² beton-, és 21 ezer m² aszfaltburkolatot fektettek le.

A felszabadulás előtt Budát és Pestet 5 közúti és 2 vasúti híd kötötte össze. A fasiszta csapatok a Duna-hidak felrobbantásával felbecsülhetetlen kárt okoztak a fővárosnak. Elsőnek — 1946 elején — a Kossuth-híd készült el s még ugyanebben az évben helyreállították a Szabadság-hidat is. 1948-ban befejeződött a Margit-híd újjáépítése, majd 1949-ben eredeti formájában megépült a Széchenyi Lánchíd. 1950-ben készült el a főváros leghosszabb, közel 1 km-es új hídja: az Árpád-híd: 1952-ben pedig befejeződött a Boráros téri Petőfi-híd helyreállítása. 1955-ig újjáépítették a Déli és az Újpesti vasúti hidat is.

A nagyvárosok szépségéhez szorosan hozzátartoznak az ízlésesen kiképzett virágos parkok, amelyek amellett, hogy gyönyörködtetik az embereket, egészségügyi szempontból is fontosak. Az elmúlt 8 évben a főváros parkosításában is szép eredmények születtek. 1950 és 1958 között Budapest belterjesen gondozott parkterülete 850 ezer m²-rel növekedett s az év végén meghaladta a 4.3 millió m²-t. Parkok és játszóterek létesítésére 1950 óta évente átlag 5—6 millió forintot fordított a főváros. 1952-ben például 4 millió Ft-os költséggel létesült park a Vérmező közel 135 ezer m²-nyi területén. Különösen sok gondot fordítanak az újonnan épült lakótelepek parkjainak kiépítésére. 1956-ban és 57-ben pl. 1,2 millió Ft-os ráfordítással az albertfalvai, 1958-ban 550 ezer Ft-os ráfordítással a lágymányosi lakótelepen végeztek nagyobb arányú parképítési munkát.

Budapest sportélete a felszabadulás óta nagymértékben fellendült. Soha ennyi rendszeresen sportoló ember nem volt a fővárosban, de a sportesemények látogatóinak száma is elenyésző volt a felszabadulás előtt a jelenlegihez képest. Államunk a sportélet anyagi feltételeinek megteremtésére évente hatalmas összeget fordít. Az elmúlt évek nagyobb beruházásai közül mindenekelőtt a 159 millió Ft-os költséggel létesült Népstadionról kell megemlékezni, amely 1953-ban nyitotta meg kapuit a sportolók előtt. A Népstadion fejlesztésére azóta is igen sokat áldoztak, most szerelték fel például az új világító berendezéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a pályán az esti órákban is tarthassanak mérkőzéseket. Folyamatban van a Népstadion területén a 15 ezres befogadóképességű, ún. kisstadion építése, mely sportesemények mellett alkalmas lesz zenekari és egyéb kulturális műsorok megrendezésére.

Kiemelkedő beruházás volt a városligeti műjégpálya átépítése és kibővítése. A 10 millió Ft-os beruházás eredményeként a műjégpálya hűtő- kapacitása a korábbi 600 ezerről 1 millió kalóriára növekedett. 1955-ben készült el a Sportcsarnok új edzőépülete, melynek építési munkálatait már a háború előtt elkezdték. Az új edzőépületben többek között 4 korszerű tornaterem és evezős tanmedence áll a sportolók rendelkezésére. Az 1958. évi Európa-bajnokságra készült el a Nemzeti Sportuszoda 33 1/3 X 21 méteres új medencéje.

Az elmondottak csak adalékok a főváros kibontakozó, új arculatának, a lakosság gazdagodó, szépülő életének érzékeltetéséhez. A várost járva, az élet különböző megnyilvánulásait szemlélve, lépten-nyomon előtűnnek a szocialista építőmunka nagyszerű alkotásai, amelyek a társadalmi haladás útját járó, felszabadult nép életerejét sugározzák, erősítik jövőbe vetett bizakodását.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!