(Idézet: A felszabadított Budapest tizenöt éve)
A főváros gazdasági, szociális és kulturális eredményeinek ágazatonkénti ismertetése
1950—1959
Mezőgazdaság
Nagy-Budapest kialakítása a főváros mezőgazdasági területét nagymértékben megnövelte. A peremvárosok, illetve -községek Budapesthez csatolásával, olyan mezőgazdasági területek váltak a főváros részévé, mint pl. az országszerte híres budakörnyéki őszibarackos, a nagy mennyiségű paradicsomot termelő Rákospalota, Cinkota, Rákoscsaba. A főváros 55 ezer kh termőterületének a városi lakosság ellátása szempontjából történő helyes felhasználása körültekintő intézkedéseket követelt.
Növénytermelés
A főváros gazdasági irányító szerveinek elsősorban arra kellett törekedniök, hogy a megnagyobbodott mezőgazdasági területen minél intenzívebb városellátó gazdálkodás fejlődjék ki. A zöldség- és főzelékfélék nagy távolságról történő szállítása meglehetősen nehézkes, az áru minőségének romlásához, értékének csökkenéséhez vezet. A városi lakosságot friss áruval csak akkor lehet kielégítően ellátni, ha a várost környező mezőgazdasági területeken elsősorban zöldség- és főzelékféléket, gyümölcsöt termesztenek.
Sajnos az 1950-es évek elején a főváros mezőgazdasága nem ebben az irányban fejlődött. A vetéstervek összeállításánál a főváros mezőgazdaságának városellátó szerepét nem vették kellően figyelembe, és helytelenül itt is szorgalmazták a kenyérgabonák termesztését. 1951-ben a szántóterület 27,7 %-át vetették be kenyérgabonafélékkel, míg 1938-ban 23,5 %-át. Az utóbbi években e tekintetben is javult a helyzet. A belterjesebb gazdálkodás, elsősorban a zöldségfélék termelése került mindinkább előtérbe és a kenyérgabonák aránya a vetésterületben az 1951. évi 27,7%-ról 1959-ig 12,8 %-ra csökkent.
Az öntözött zöldségtermelő terület 1950 és 1958 között 1 148 kh-ról 1 680 kh -ra növekedett. Nagyobb mérvű növelését nehezítette, hogy míg évről évre újabb és újabb területedet igyekeztek bevonni az öntözéses gazdálkodásba, addig az öntöző berendezéssel már régen ellátott területekből jelentős részt át kellett adni beépítésre. Az 1956/57-es gazdasági évben is mintegy 150 kh öntözött területen kellett beszüntetni a termelést a város terjeszkedése miatt. (A Nagy Lajos király úti és a Róna utcai lakótelepek helyén például néhány évvel ezelőtt még bolgárkertek voltak).
A zöldség- és főzelékfélék termelésében a főhelyet a paradicsom foglalja el, de igen jelentős a zöldborsó és káposztafélék vetésterülete is. 1958-ban Budapest tanácsi szektorában több mint 870 kh-on termeltek paradicsomot és több mint 400 holdon zöldborsót. A Budapesten termelt paradicsomból a konzervipar is jelentős mennyiséget dolgozott fel. A Budapesti Konzervgyár például 1958-ban mintegy 300 vagon paradicsomot vásárolt a fővárosi termelőktől. Ez a — kizárólag az iparvállalatok érdekeit szolgáló — gyakorlat azonban a városi lakosság friss áruval történő ellátása szempontjából nem kívánatos.
Évről évre jelentékenyebb a fővárosi kertészek korai, úgynevezett primőr zöldségtermelése. Elterjedése következtében a lakosság mind nagyobb mennyiségben és egyre olcsóbban jut az egyébként vitaminszegény kora-tavaszi időszakban friss főzelékfélékhez. 1958-ban 112 000 melegágyi ablak alatt és mintegy 41 000 m2 üvegházi területen folyt korai zöldségtermelés, illetve palántanevelés. 1959. április és május hónapban például a budapesti vásárcsarnokokba és piacokra felhozott mintegy 810 vagon korai zöldségféle közel 30 %-a budapesti termelőktől származott.
A zöldségellátó terület kifejlesztése mellett gondoskodni kellett a háború alatt tönkrement gyümölcsösök helyreállításáról. Budapest jelenlegi területén a felszabadulás előtt igen jelentős volt a gyümölcstermelés. A mai XI. és XXII. kerületet az ország egyik legjobb őszibaracktermő tájaként ismerték.
A háborús cselekmények igen nagy pusztulást okoztak a gyümölcsfaállományban. A kipusztult fák pótlásának megkezdésére 1953-ban került sor. Emellett új gyümölcsösöket is telepítettek. 1953 óta mintegy 1 700 kat. holddal gyarapodott a gyümölcsösök területe és nagymértékben nőtt a házikertek gyümölcsfa-állománya is. A gyümölcsfa-állomány 1955-ig 2,1 millió db-ra növekedett. Az eredmények nagyságát mutatja, hogy 1935-ben ennél lényegesen kevesebb, 1,5 millió gyümölcsfa volt Budapesten. Ma már a budakörnyéki területekről ismét nagymennyiségű gyümölcsöt — főleg őszibarackot — szállítanak külföldi piacokra. A zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztésében a főváros lakosságának ellátását szem előtt tartva, még sok a tennivaló. A kedvező természeti adottságok megfelelő alapot teremtenek az ilyen irányú intézkedésekre.
Állattartás
Budapest mezőgazdasága az állattartásban is elsősorban városellátó szerepet tölt be, bár jelentősége ebben közel sem olyan nagy, mint például a zöldségellátásban. Megfelelő nagyságú tenyésztő és takarmánytermelő területek hiányában fővárosi viszonylatban állattenyésztésről tulajdonképpen nem is beszélhetünk, hanem csak állattartásról.
A sertésállomány — amely a főváros állatállományának nagy részét képezi — a húsellátási helyzettől függően eléggé változékony. 1955-ben, amikor a hús- és zsírellátásban meglehetősen sok volt a fennakadás, a sertéstartás rendkívül fellendült, az állomány a több évi százezres átlagról 160 ezerre emelkedett. Az 1955/56. évi vágási idényben — a kiadott engedélyek szerint — kb. minden ötödik budapesti család vágott hízottsertést. Az ellátás javulásával párhuzamosan lényegesen csökkent a sertéstartás. Ez év márciusában az állomány felmérésekor már csak mintegy 97 ezer sertést számláltak meg a fővárosban. Az egyéni állattartók állománya 4 év alatt 76 ezer db-ról 39 ezer db-ra, tehát csaknem a felére csökkent, de az állami vállalatok állománya is jóval kevesebb az 1955. évinél. A kielégítő húsellátás miatt ma már az üzemi konyhák úgynevezett moslékos hizlalása sem számottevő. A mintegy 2 300 db-ot számláló tehénállomány a városellátás szempontjából nem tekinthető elegendőnek. A fővárosnak a gyermekek és kórházak ellátásához évente mintegy 30 millió liter friss tejre van szüksége. A jelenlegi állománnyal Budapest mezőgazdasága ehhez csak 6—7 millió literrel járul hozzá.
Az állatállomány fejlesztésének a fővárosban nincsenek korlátlan lehetőségei. A nemrégen kiadott állattartási szabályrendelet, az egészségügyi és városrendezési szempontokat figyelembe véve, a város egyes területein az állattartást megtiltotta, más területeken pedig engedélyhez kötötte. Az életbeléptetett korlátozások hatása az állomány alakulásában feltehetően egyre inkább érezhető lesz.
Termelőszövetkezeti mozgalom
A dolgozó parasztok szövetkezése Budapest mai területén már 1948 őszén megkezdődött. Az elsőként megalakuló szövetkezetek kezdetben sok nehézséggel küzdöttek, hiszen a tagok nagyobb része agrár-proletár, vagy újonnan földhözjuttatott volt, akik nagyobb állatállományt vagy gépi felszerelést nem tudtak bevinni a szövetkezetbe. Gazdálkodásuk az első évben még meglehetősen kezdetleges volt, mégis sokan követték példájukat és 1949-ben újabb 7 szövetkezet alakult. Az 1952. év végén már 23 termelőszövetkezet — összesen majdnem 6 ezer kh területen — gazdálkodott a fővárosban.
Az 1953-ban meghirdetett mezőgazdasági program, eltérően az országos viszonyoktól, a budapesti termelőszövetkezeti mozgalomban nem okozott visszafejlődést, sőt a szövetkezetek száma ebben az évben is tovább gyarapodott. Szövetkezeteink az 1956. októberi válságos időkben is viszonylag jól megállták helyüket. A 21 szövetkezet közül mindössze 3 oszlott fel, de ezek közül 2 szövetkezet már 1957. I. negyedévében újjáalakult.
Jelenleg 23, összesen 1 434 tagot számláló, 6 000 kh-at meghaladó területen gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezet működik a fővárosban.
A budapesti termelőszövetkezetek, az állam nagyarányú támogatása révén az elmúlt évek során jól felszerelt mezőgazdasági nagyüzemekké váltak.
A szövetkezetek 1954 óta többmillió Ft értékű hosszúlejáratú hitelt kaptak, amelyből megszerezték mindazokat az eszközöket, amelyek az eredményes gazdálkodáshoz elengedhetetlenül szükségesek. Közös vagyonuk 1958-ban már csaknem elérte a 78 millió Ft-ot, négy és félszerese volt az 1952. évinek.
Az elmúlt években egyre inkább előtérbe került a jövedelmezőbb belterjes gazdálkodás: zöldség- és gyümölcstermelés, nagyüzemi állattartás. Ma már 4 kivételével valamennyi tsz foglalkozik zöldségfélék termelésével. A tsz-ek öntözött területe sem jelentéktelen: összesen 539 kh, amely a főváros összes öntözött területének csaknem 30 %-a. A zöldségtermesztés növelése szempontjából különösen nagyfontosságú volt a bolgárkertészek szövetkezése. Az 1957., illetve 1958. év folyamán alakult IV. kerületi „Blagoev”, a XX. kerületi „Dimitrov” és a XXI. kerületi „Kolarov” szövetkezet együttesen mintegy 270 kh-on termel zöldségféléket.
Szép eredményt értek el a szövetkezetek a primőr áruk termelésében is. 1959-ben 4 800 melegágyi ablak alatt, közel 16 000 m2 üvegházi területen termeltek zöldségféléket.
A zöldségtermesztés mellett a szövetkezetek még ma is jelentős mértékben foglalkoznak gabonafélék termesztésével. 1959-ben közel 600 kh-at vetettek be kenyérgabonafélékkel, amely az összes közös szántóterület 13 %-a. Eredményeik a kalászosok termelésében évről évre kitűnőek voltak. 1958. évben például a holdankénti termésátlag búzából 31 %-kal, rozsból 11 %-kal, tavaszi árpából 77 %-kal haladta túl az egyénileg gazdálkodókét. Bár a terméseredmények jók, mégis sokkal célszerűbb volna, ha a szövetkezetek kenyérgabonatermesztés helyett még kiterjedtebben foglalkoznának zöldség- és gyümölcsfélék termesztésével.
A közös szántóterületből mind nagyobb és nagyobb részt tartanak fenn a szövetkezetek az állattartáshoz szükséges szálastakarmányok termelésére. A szövetkezetek ma már jelentékeny állatállománnyal rendelkeznek. Jelenleg 1 395 szarvasmarha, 156 ló és 2 266 sertés van a szövetkezetek birtokában. Az állatállomány nemcsak számszerűen jelentős, hanem minősége is elismert. Az 1956. évi mezőgazdasági kiállításon a budapesti termelőszövetkezetek a szarvasmarha tenyésztésben két II. és egy III. díjat, a baromfitenyésztésben egy I. és egy II. díjat nyertek. A 100 férőhelyes modern tehénistállóval rendelkező XVII. kerületi „Micsurin” Tsz. az országos tejtermelési versenyben éveken keresztül első helyezett volt.
A tsz-ek eredményes gazdálkodása az egy munkaegységre jutó részesedés növekedésén mérhető le legjobban. Az 1957/58-as gazdasági évben a budapesti mezőgazdasági termelőszövetkezetek egy teljesített munkaegységre 33,67 Ft készpénzt és 3,02 Ft értékű terményt fizettek, az 1954/55. évinél összesen 5,75 Ft-tal többet. Ha figyelembe vesszük, hogy egy szövetkezeti tag átlagosan 451 munkaegységet teljesített, akkor ez összesen mintegy 16 500 Ft évi jövedelemnek felel meg. Több kiválóan dolgozó szövetkezeti tag elmúlt évi jövedelme meghaladta a 45 000 Ft-ot is.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!