Az egyik ilyen kanyar az irányított földosztás volt: a 2010-es évek közepén olyan vállalkozók jutottak földekhez, akiknek esze ágában sem volt átnyergelni a gazdálkodásra, ehelyett bérbe adták az újonnan szerzett birtokaikat, innen jutottak jövedelemhez, ami adómentességet kapott. Az újdonsült földbirtokosnak az lett az érdeke, hogy minél magasabb bérleti díjon adja ki a hektárjait megművelésre – a bérlő termelő viszont kénytelen ezt a megszaladó költségelemet is beépíteni az áraiba, még feljebb tolva azokat.

A tojástermelők és tehenészetek rosszabb esetben nem, hogy magas áron bérelhettek, hanem teljesen föld nélkül maradtak – ebben az esetben a takarmányt is a piacról kell beszerezniük, ahol egyébként sokszor azok a górék, akik az agrártársadalom elitjét adják: a pusztán szántóföldi növények megműveléséből gazdagodó régi és új földesurak.

A vérbeli gazdák az újdonsült földbirtokosokat egymás közt csak „terepjárós suhancoknak” hívják, mert évente csak pár hónapot foglalkoznak a földjeikkel, aztán mennek Afrikába vadászni – a profitot így vissza sem forgatják a gazdaságukba, még csak nem is öntöznek. Utóbbi miatt is lettek ekkorák az aszálykárok például a napraforgó-földeken, ami az étolaj (valódi, nem árstoppolt) és a margarin árában jelenik most meg.

Pedig számos európai példa van arra, hogy igenis meg lehet oldani mások mellett a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást, a gazdaságok modernizálását, illetve lehet úgy szabályozni az agrárszektort – a bérleti díjak maximálásától a támogatási rendszer módosításáig – , hogy a gazdáknak ne kelljen bérleti költségek miatt drágítani az áraikon. De az Orbán-kormány ezen gyakorlatok egyikét sem honosította meg – még a baráti Lengyelország eszközeit sem vettük át.                                                                (HVG)

Bal-Rad komm: Eszünk ágában sincs mentegetnünk Döbrögit és rendszerét, a NER -t, de meglátásunk szerint túlságosan leegyszerűsítő dolog CSAK a vajda nyakába varrni a döbrögisztáni – Európa – csúcsot jelentő – élelmiszerdrágulást! Bár kétségtelen tény, hogy a NER – kártétele is benne van a dolgok ilyetén alakulásában.

Azt látnia kell azonban mindenkinek, hogy a romlás oka a rendszerváltás! Amikoris a hazaráuló bitangokból összegründolt új hatalom első dolga volt az addig világszínvonalon termelő szocialista nagyüzemi magyar mezőgazdaság modell, a TSz – rendszer, és az azzal szoros szimbiózisban lévő, arra alapuló magyar élelmiszeripar SZÉTVERÉSE! Amivel pedig teljesen el is lehetetlenítették a Vidék – Magyarország, és az ott élők életét! 

Az akció úttörői pedig az ún. „zöldbárók, a TSz – elnökökből és jogászokból  szerveződött „Agrárszövetség” volt. És lettek az akció első haszonélvezői.

DE NEM A LEGNAGYOBBAK!  

Sőt! Azt is kijelenthetjük, hogy a magyar mezőgazdaság szétverésének legfőbb nyertese az Európai Unió „magországinak” mezőgazdasági termelői lettek. Akik megszabadultak a magyar konkurenciától. Ezért pedig az EU fizetett és fizet is a „magyar” polythykay elythnek! A júdáspénzek egy része ezért jön élőhelyünkre! Na meg azért, hogy maradjon minden úgy, ahogy van! NE LEGYEN A TOVÁBBIAKBAN MAGYAR MEZŐGAZDASÁG!

Aztán CSAK itt lép be a képbe a vajdabanda „terepjárós suhancok” társasága! Akik csak az uniósföldalapú „támogatások” kedvéért lettek földbirtokosok, cserébe viszont a vajdabanda politikai édekeinek hűséges kiszolgálói  lettek! (Persze igaztalanok lennénk, ha csak őket hozzuk fel példának! Hiszen említhetnénk igen sok maszopos „új földesurat” is! Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a döbrögista horda meglehetősen túlreprezentált ezen a téren is, köszönhetően annak, hogy a vajda által letárgyalt uniós csatlakozásunkat követően, a horda első kétharmados dijadala után indult komoly fejlődésnek a NER  vidéki politikai stabilitását szolgáló „új földesúr” akció!)

 A vidék magyarsága pedig… – amely a szocializmus évtizedei alatt – köszönhetően a TSz – rendszernek TÖBB ÉVSZÁZADOS ELMARADÁST VOLT KÉPES BEPÓTOLNI, hááát… – az gyökértelenné vált! Lett a multicégek összeszereldéinek monotonitást jól tűrő, szorgalmas, és legfőképpen „versenyképes” – csendes biorobotja.

Ebbéli minőségét megőrizendő pedig – mivelhogy egy biorobotnak is vannak létszükségletei – lett a magyar konkurencia nélküli EU – s élelmiszerelőállítók hulladékának döbrögisztáni FOGYASZTÓJA! Egyre drágábban, hiszen az ottani bérek harmadáért – negyedéért itt robotolók, a jövedelmi eltérésekből adódóan az ottani infláció mértékének legalább a dupláját kapják.   

Sovány vigasz lehet számukra, hogy az inflációs kategóriában Európa bajnokok vagyunk! Meghogy a „terepjárós suhancok” afrikai szafárijait valószínűleg nem sújtja olyan brutális mértékű infláció, mint az ő napi betevőjüket! Meg a „magyar” polythykay elyth életvitelét.

PERSZE BÜSZKÉK AZOK NEM LEHETÜNK! A BÜSZKÉLKEDÉS JOGÁT MEGHAGYJUK A „MAGYAR” POLYTHKAY ELYTHNEK!

AZ PEDIG ÉL IS EZZEL A JOGÁVAL!