Elszegényednek a nyugdíjasok: az inflációs nyugdíjemelés mellékhatásait az árrobbanás közepette látjuk igazán

Az infláció az utóbbi három hónapban már meghaladta az 5%-ot, és semmi jele annak, hogy alacsony szintre csökkenjen. Nem véletlen, hogy egyre több nyugdíjas szervezet követeli a nyugdíjemelés mai módszerének megváltoztatását. De mi a baj a mostani rendszerrel?

Inflációs várakozások

A pandémiát követő gazdasági újraindítási tervek miatt megugró kereslet rövid távon is erős inflációs nyomást fejt ki, ennek egy súlyos anomáliáját máris tapasztalhatjuk a magyar építőanyag-árak árrobbanása kapcsán. A gazdasági visszapattanással ismét nő a munkaerő iránti igény, amelynek kielégítését rendkívüli mértékben nehezíti a társadalom demográfiai öregedése és a bevándorlás szinte teljes hiánya, továbbá a járvány elültével lassan újra beinduló demográfiai szivattyú, amely a jól képzett, fiatal magyar munkaerő jelentős hányadát kiszippantja az országból a gazdagabb nyugati államokba. A lassan újra erősödő munkarőhiány miatt a bérek jelentősen emelkedhetnek, amely természetesen további inflációerősítő hatással járhat. Mindezek mellett az elkövetkező években az EU helyreállítási alapjából beömlő pénz is inflációgerjesztő hatású lesz, különösen, ha a jövő évi választásra is tekintettel tovább laza marad a költségvetés (az MNB egyre erőteljesebbnek látszó fellépése ellenére).

NEM VÉLETLEN, HOGY EGYRE TÖBB NYUGDÍJAS SZERVEZET KÖVETELI A NYUGDÍJEMELÉS MAI MÓDSZERÉNEK MEGVÁLTOZTATÁSÁT.

De miért nem jó, ha csak az inflációhoz kötődik az éves nyugdíjemelés? A magyar nyugdíjrendszerben a nyugdíjak rendszeres éves emelése egyrészt csak az előrejelzett éves infláció mértékétől függ, másrészt az emelés egységes százalékos mértékben van meghatározva. Ennek két ártalmas következménye is van.

Az egyik káros következmény, hogy a nyugdíjak relatív vásárlóereje folyamatosan, drámai gyorsasággal leszakad a keresetek vásárlóerejéhez képest. Ezt az okozza, hogy a nyugdíjemelés kizárólag az infláció mértékéhez igazodik, amelynél sokkal nagyobb mértékű a nemzetgazdasági átlagkereset növekedése.

Ha az infláció növekedési ütemét meghaladja a nemzetgazdasági átlagbér növekedése, akkor a nyugdíjak inflációs emeléstől függő vásárlóértéke a nemzetgazdasági átlagbér vásárlóértékéhez képest folyamatosan esik, emiatt minden nyugdíjas a relatív elszegényedés csúszdáján siklik egyre lejjebb. Miután az állami nyugdíjrendszernek szinte kizárólagos szerepe van az időskori anyagi ellátás biztosításában Magyarországon, egyértelműen kulcskérdés a kétmilliós nyugdíjas társadalom és a nyugdíjakkal egyező módon emelt ellátásokban részesülő további hatszázezer ember számára a nyugdíjemelés módszere.

AZ ÉRINTETTEK KÖRÉBEN A HIVATALOS INFLÁCIÓSZÁMÍTÁS IS MINDINKÁBB KÉTELYEKET ÉBRESZT, HISZEN AZ ÁLTALUK A BEVÁSÁRLÁSAIK SORÁN ÉRZÉKELT SZUBJEKTÍV INFLÁCIÓ MÉRTÉKE SOKKAL MAGASABB A HIVATALOS NYUGDÍJAS FOGYASZTÓI ÁREMELKEDÉS KIMUTATOTT MÉRTÉKÉNÉL.

Az sem növeli a bizalmat a nyugdíjemelés jelenlegi módszere iránt, hogy a mindenkori költségvetési törvényben előre becsült infláció mértékével kell emelni a nyugdíjakat, miközben a törvényalkotó rendre alulbecsüli a pénzromlás mértékét, ennek következtében a nyugdíjasok úgy érzik, ők hiteleznek az államnak, hiszen a tényleges infláció alapján nekik járó emelés egy részét csak utólag kapják meg. Ezen az állapoton az idei évközi korrekció sem segített, hiszen a 0,6%-os pótlólagos emeléssel is csak 3,6% lett az emelés összesített mértéke, miközben ezt a szintet már most is meghaladja az áremelkedés mértéke. A nyugdíjasok az ennek alapján járó többletet – ha a tényleges adat 3,6% fölött marad az augusztusi mérés szerint is – megint csak novemberben kaphatják meg.

2022-ben ugyanez a huzavona indul, hiszen a jövő évi költségvetési törvény ismét csak 3% inflációt jelez előre. Persze a megnyugtató mértékű januári nyugdíjemelés érdekében a választások előtt a költségvetési törvény inflációs előrejelzése bármikor módosítható.

A másik káros következmény, hogy a nyugdíjas társadalom tagjai is mindinkább elszakadnak egymástól – a szegény még szegényebb, a gazdag még gazdagabb lesz. Ezt az okozza, hogy a nyugdíjemelés mértéke ugyanaz a százalék minden nyugdíjösszegre. Ráadásul ezt a szétszakító hatást fölturbózza a 13. havi nyugdíj, hiszen minden érintett a saját havi nyugdíjával egyező összegben kapja a plusz juttatást, felső korlát nélkül.

Az inflációkövető nyugdíjemelés a nyugdíjasok relatív elszegényedéséhez vezet

Ha az infláció alacsony, miközben a nemzetgazdasági átlagbér növekedése magas, akkor a nyugdíjak vásárlóértéke az aktív korúak keresetének vásárlóértékéhez képest drámai gyorsasággal leszakad. Szegényedik minden nyugdíjas az aktív keresőkhöz képest.

Egyszerű példán követhető az elkerülhetetlen hatás:

• ha minden évben 3%-kal nő a nyugdíj, miközben 10%-kal nő a nettó átlagbér, akkor
• 100 ezer forintra vetítve az első évben a nyugdíj 103 ezer forintra, a kereset 110 ezer forintra nő,
• a második évben a nyugdíj 106.090 forintra, a kereset viszont 121.000 forintra nő.

Az első emelés utáni 7000 forint különbség a második emelés után már a duplájára, 14100 forintra nő, és így tovább – minden évben nyílik az olló.

Hogyan lehet ezt orvosolni? A vegyes indexálás valamely verziójával, amikor a nyugdíjemelés nem csak az infláció mértékétől, hanem az átlagbér – vagy a nemzetgazdaság (GDP) – növekedésének ütemétől is függ, akár közvetlenül, akár közvetve.

2010 és 2012 között a GDP legalább 3 százalékos növekedése esetén az infláció mellett a nettó kereset emelkedését is belekalkulálták volna a nyugellátások növelésébe, de erre sosem került sor a GDP siralmas alakulása miatt. Vagyis a nyugdíjemelésre vonatkozó 2009. évi jogszabály-módosítás az elmaradó 13. havi ellátás pótlásaként bevezette ugyan a költségvetési hiánycél teljesülésétől és a bruttó hazai termék növekedésének mértékétől függő nyugdíjnövelési metódust, ez azonban csak elméleti növelési lehetőség maradt, hiszen a 2008 végén jelentkező gazdasági válság a következő évben a GDP 6,8%-os visszaesését hozta, s a nemzetgazdasági teljesítmény bővülése a 2010–2012-es időszakban is messze elmaradt a várakozásoktól.

Pedig példaértékűen kidolgozták az emelés rendszerét 2010-ben, eszerint a nyugdíjakat

• az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni, ha a bruttó hazai termék (GDP) változatlan áron számított növekedésének tárgyévre tervezett mértéke nem éri el a 3 százalékot,
• a fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 80 és 20 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni, ha a GDP tárgyévre tervezett mértéke legalább 3 százalék, de nem éri el a 4 százalékot,
• a fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 60 és 40 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni, ha a GDP növekedésének tárgyévre tervezett mértéke legalább 4 százalék, de nem éri el az 5 százalékot,
• a fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 50-50 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben (vagyis a svájci indexálásnak megfelelően) kell emelni, ha a GDP növekedésének tárgyévre tervezett mértéke 5 százalék, vagy azt meghaladó mértékű.

2010 előtt tíz éven át a svájci indexálás szerint emelték a nyugdíjakat, vagyis fele-fele arányban kalkuláltak a várható országos nettó keresetnövekedéssel és az inflációval. Ez azonban akkor túlságosan drága megoldásnak bizonyult, így átalakították a módszert az említett GDP-függő eljárás szerint, majd áttértek a ma is alkalmazott inflációfüggő emelésre.

Mint látható, a nyugdíjemelés módszere nincs kőbe vésve, a gazdasági helyzet és a politikai alkuk eredményeként alakítható, ami viszont csak akkor örvendetes hír, ha a politikai aktorok a módosítások tervezése vagy elvetése közben mindvégig a nyugdíjasok tényleges érdekeit is szem előtt tartják.

A legszegényebb lesz még szegényebb

Az emelés tekintetében ráadásul egy túlzás nélkül mindinkább életveszélyessé váló

• gondot is késedelem nélkül meg kell oldani. A legszegényebb nyugdíjasok megélhetéséről van szó, hiszen 50 ezer forintnál kisebb nyugdíjból él több tízezer nyugdíjas.
• Egyébként a nyugdíjas társadalom fele – 1 milliónál kicsivel több ember – havi 130 ezer forintnál kisebb nyugdíjból kénytelen élni.

A nyugdíjrendszer természetesen elsősorban munkanyugdíj-rendszer, vagyis a nyugdíj összege attól függ, hogy mennyi szolgálati időt szereztünk és  mennyi járulékot fizettünk aktív életünk során. Akik azonban erre csak minimális mértékben voltak képesek, a munkanyugdíj elve alapján lassú éhhalálra számíthatnának – itt lép be a nyugdíjrendszer biztosítási elve mellett a másik vezérlő elv, a társadalmi szolidaritás.

Ennek jegyében a kis összegű nyugdíjak emelésére haladéktalanul új módszert kell kidolgozni, és akár a nagyobb összegű nyugdíjban részesülők emelésének csökkentése terhére nagyobb arányú rendszeres nyugdíjemeléssel elviselhető életszínvonalat lehetővé tevő mértékűre növelni a kicsi nyugdíjak vásárlóértékét.

Az osztrákok például emiatt találták ki a sávos emelést, ráadásul az egyes sávokban hol százalékos mértékben, hol meghatározott összegben emelnek. Az osztrák nyugdíjnövelés mértéke a tárgyévi referencia-értéktől, az ennek alapján meghatározott növelési százaléktól vagy euró-összegtől, valamint a nyugdíj összegétől (sávos emelés) függ. A referencia-érték számítását törvény határozza meg, alapjában az előző év augusztusa és a tárgyév júliusa közötti hónapokban mért átlagos fogyasztói árnövekedés mértékétől függ. A referencia-értékre alapozva legkésőbb minden év november 30-áig rendeletben határozzák meg a nyugdíjemelés százalékos vagy euró-összegben megadott, sávhatároktól függő mértékét.

2021-ben a referencia-érték 1,015 volt (a 2019. augusztus – 2020. július között mért 1,5% inflációnak megfelelően), a  nyugdíjakat pedig a következő módon emelték:

• 3,5 százalékkal, ha a nyugdíj összege nem haladta meg az 1000 eurót,
• 1000 eurótól 1400 euróig terjedő nyugdíjösszeg esetén 3,5 százaléktól 1,5 százalékig lineárisan csökkenő mértékben,
• 1400 eurótól 2333 euróig terjedő nyugdíjösszeg esetében 1,5 százalékkal,
• 2333 eurónál nagyobb összegű nyugdíjak esetében 35 euróval.

Hasonló módszer alkalmazásával a magyar emelés is méltányosabb lehetne.

Szétszakad a nyugdíjas társadalom

A boltban vagy a piacon a nyugdíjas nem a költségvetési törvényben előrejelzett pénzromlás mértékét érzékeli – amitől a rendszeres nyugdíjemelés januári mértéke függ, ami 2020-ban a novemberi visszamenőleges kompenzációval együtt 4% volt, míg 2021-ben az évközi kiegészítő emeléssel együtt is csak 3,6% eddig, ráadásul a 2022. évi költségvetési törvényben jövő januárban csak 3% előrejelzés szerepel -, hanem például a hús, zöldsé- és gyümölcsárakban bekövetkezett árrobbanást.

Nem is beszélve arról, hogy a nyugdíjemelés egységes százalékos mértéke tovább növeli a különbséget a szegényebb és gazdagabb nyugdíjasok között, hiszen a 100 ezer forintos nyugdíj után ugyanúgy 3% lesz a 2022. januári emelés, mint az 1 millió forintos nyugdíj után: az egyik nyugdíjas így 3 ezer forintot, a másik 30 ezer forintot kap havi emelés címén, vagyis a jövedelem az egyik esetben éves szinten 36 ezer forinttal, a másik esetben 360 ezer forinttal emelkedik.

AZ EURÓPAI NYUGDÍJRENDSZEREK JELLEMZŐEN NEM ENGEDNEK MEG ILYEN DÖBBENETES ELTÉRÉST A NYUGDÍJAK VÁSÁRLÓÉRTÉKÉNEK KARBANTARTÁSA KAPCSÁN, VAGYIS VALAMILYEN MÓDON SZOLIDARITÁSI ÚJRAELOSZTÁSI ELEMEKET TARTALMAZNAK.

A lopakodó „svájci”

A 13. havi nyugdíj visszaépítésének folyamata jelentősen javít is a nyugdíjasok helyzetén. Ha a lépésenként visszaépülő 13. havi nyugdíj hatását éves tükörben nézzük, vagyis az adott évi plusz juttatást az adott évi nyugdíj 12 havi összegéhez viszonyítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy gyakorlatilag visszaépül a vegyes indexálás révén történő nyugdíjemelés, hiszen minden heti plusz nyugdíj hatása olyan, mintha 2 százalékponttal emelné éves szinten a nyugdíjakat. 2024-től így minden évben az akkor esedékes inflációs emelésen felül további 8% emeléssel egyenértékű a 13. havi nyugdíj.

Tekintve azonban, hogy a 13. nyugdíj visszaépítése az idei 77 milliárd forint után 2022-ben már 160 milliárd forintba, 2023-ban valószínűleg 240 milliárd forintba, 2024-től pedig minden évben 320-330 milliárd forintba kerül majd (vagyis véletlenül pontosan annyiba, amennyit évente a nők kedvezményes nyugdíjára kell fordítani), a nyugdíjkassza finanszírozása rendkívüli kihívásokkal nézhet szembe már az elkövetkező években is. Így fennáll a kockázata annak, hogy elődjéhez hasonlóan ez a 13. havi nyugdíj is áldozatul eshet a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáért zajló szakadatlan küzdelemben.

Elemzők: még nagyobb lehet az infláció Döbrögisztánban, mint most

Júniusban az infláció 5,3%-ra ugrott váratlanul, miközben az előzetes elemzői konszenzus 4,9%-ot vetített előre a májusi 5,1%-os adatot követően a KSH tegnapi közlése szerint. A Raiffeisen Bank elemzői mai értékelésükben azt emelik ki, hogy az MNB-nek legalább 30 bázisponttal kell emelnie a kamatot. Úgy vélik, hogy novemberben még magasabb lehet az infláció, mint most.

Az év első hat hónapjának kumulált inflációja a KSH számai alapján az összes háztartást figyelembevéve 4,2, a nyugdíjas háztartások körében pedig 3,8% volt. Az MNB legutóbbi prognózisa idénre 4,1%-os inflációt vetít előre. A piac ennél magasabb, 4,5% hoz közelebbi adatot vár. Jövőre a szabályozó és az elemzők is ismét sávon belüli inflációval számolnak, a túllövés lefékezésére tett jegybanki ígéretek árazása azonban most még rendkívül hektikus – vélik a Raiffeisen Bank szakemberei.

Várakozásuk szerint a nyárból hátralevő hónapokra vonatkozóan kevéssel 5% alatti adatokról szól, amelyek szeptembertől ismét magasabbra kerülhetnek, novemberben pedig akár az 5,7%-ot is elérheti a főindex. 2021 egészére 4,7%-os inflációt várnak, 2022-re vonatkozóan pedig 3,8%-ost. „A kockázatok egyértelműen felfelé mutatnak, és nem is feltétlenül az egyszeri tényezőkből fakadnak, sokkal inkább abból, hogy a gyengébb forint átgyűrűző hatása a tartós fogyasztási cikkek árát tartósan tovább drágítja (pláne, ha az EUR/HUF az elmúlt hetek szintjénél feljebb kerül végül nyugvópontra), miközben azokra már eleve felfelé ható nyomást gyakorol a termelési láncok akadozása globális szinten” – vélekedik a Raiffeisen.

A mögöttes folyamatok mindeközben fokozatos konszolidációnak indulhatnak: a maginfláció alapforgatókönyvük szerint a mostani 3,8%-os csúcsról fokozatosan mérséklődik majd az elkövetkezendő időszakban, idén átlag 3,4%-os, jövőre pedig 3%-os lehet. „A fenti várakozások mentén véleményük szerint az MNB számára fontos lehet az EUR/HUF árfolyamának 350 körüli stabilizálása, amelyhez most már egyre nyilvánvalóbb, hogy nem félnek valóban komolyabb kamatemelési ciklust folytatni. A piac most már legalább 30 bázispontos további szigorítást vetít előre július végére” – írják az elemzők, akik szerint a határidős kamatláb-megállapodások és az FX-swap piaci várakozások még ennél is erőteljesebbek. Ha az MNB kisebbet emel, akkor az biztosan gyengébb forintot eredményez. EUR/HUF árfolyamának alakulása                                          (portfolio)

 A balrad.ru kommentje a „kunyera” után

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Bal-Rad komm: „…De mi a baj a mostani rendszerrel?…”

-Hát csak annyi, hogy VAN ÉS LÉTEZIK! És itt már alapvetően nem a nyugdíjrendszerről van szó csupán, hanem az annak IS megágyazó politikai, társadalmi, gazdasági RENDSZERREL VAN ALAPVETŐ ÉS MEGHATÁROZÓ PROBLÉMA!

Amely RENDSZERBEN HELYÉNVALÓ az ország gazdaságának és vagyonának nyíltszíni széjjellopása, népének jövőtlenségbe és gyarmati sorba taszítása  MELLETT – többek között – min. HÁROMEZER MILLIÁRD FORINTNYI (!) MANYUP – VAGYON IS SIMÁN ELLOPHATÓ!