A kapitalizmus motorja az élősködés 14. rész

A kapitalizmus motorja az élősködés 14. rész
A filozófia alapvető kérdése.
A kizsákmányolás a kapitalizmusban röviden és egyszerűen jog a törvényes élősködésre!!
A tőkés törvényesen kisajátítja a proletárok által munkával termelt értéktöbbletet élősködés céljából!
A kapitalizmus a vállalkozás, a szolgaság, az élősködés szabadsága miatt hatékony, ámde embertelen!
A kapitalizmus és a fasizmus édestestvérek!

A tőkés „EMBERT” a kapitalizmus körülménye teszik embertelenné!

Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ez legyen az ember erkölcse! De a kapitalizmus erkölcse nem ez!
A kapitalizmus erkölcse a felsőbbrendűként élő tőkések joga az élősködésre!

*

A filozófia alapvető kérdése.

A materializmus és az idealizmus mint a filozófia fő irányzatai

Marxista filozófia alapjai: „… A mai burzsoá filozófia és szociológia jellemző vonásai: Miután Marx és Engels végrehajtotta a forradalmi fordulatot a filozófiában, a korábbi egyoldalúságától és következetlenségétől megszabadult filozófiai materializmus igen nagy erővé vált a munkásosztálynak a szocializmusért folyó harcában és a kommunista társadalom felépítésének eszköze lett. … Az idealisták a tudomány legújabb vívmányaiban újabb érveket próbálnak találni elavult nézeteik védelmére. … [az] idealista filozófia egészében véve a vallás ikertestvére és válfaja, s a vallással közösen a tőkés rend antagonisztikus voltában, a spontán társadalmi erőknek az embereken gyakorolt uralmában gyökerezik. Valamennyi idealista filozófiai iskolának és iskolácskának, függetlenül attól, hogy mit gondolnak céljairól különböző hívei, az az objektív rendeltetése, hogy harcoljon a dialektikus materialista világnézet ellen, védelmezze a vallási világszemléletet, valamint azt a rendet, amelynek szellemi lecsapódása a filozófiai idealizmus és a vallás. A mai idealizmus fontos sajátossága az ész trónfosztása, az észellenesség, továbbá az ösztön, az intuíció és a szerinte irracionális akarat szembeállítása az ésszel. … [az] idealista iskolák a szellemi rabság legrosszabb fajtáját — az embernek a „magasabb rendű, természetfeletti erő” előtti megalázkodását dicsőítik. … A mai idealizmus nem folytat és nem is folytathat akárcsak valamennyire is komoly és mélyenszántó polémiát a dialektikus materializmussal. A mai idealizmusnak a marxizmusról mondott kritikája nem egyéb, mint ékesszóló bizonyíték a burzsoá filozófia nyomoráról. … A társadalomtudomány olyan kulcsfogalmai, mint termelési mód, termelőerők, termelési viszonyok, a mai burzsoá szociológia számára nem léteznek. … a szociológusok elvesztették a társadalmi élet megközelítésének objektív kritériumát. … A materializmusnak és az idealizmusnak a társadalom felfogásában vívott harca ma mindenekelőtt abban áll, hogy a materializmus a társadalom fejlődésének objektíve törvényszerű voltát és tudományos megismerésének lehetőségét védelmezi; az idealizmus — a burzsoá szociológia uralkodó irányzata — viszont tagadja a történelmi folyamat objektív törvényszerűségeit, s különböző formákban a szubjektivizmust, valamint a társadalmi élet jelenségeinek nyílt vagy leplezett irracionalista felfogását hirdeti. … A mai burzsoá szociológia elméleteit és irányzatait a burzsoázia politikai eszméi hatják át, s ezek az irányzatok arra törekszenek, hogy elméletileg alátámasszák a burzsoázia politikai eszméit.

… A filozófia legfőbb sajátossága az, hogy kialakulásának kezdete óta többé-kevésbé teljes világnézetet nyújtott, vagyis a világra: a természetre, a társadalomra, az emberre vonatkozó általános nézetek rendszerét adta. … a filozófia tárgyának felfogása, a filozófia fő kérdései mindig a világnézet alapvető kérdései voltak, a filozófia olyan kérdéseket válaszolt meg, hogy milyen a környező világ, örökké létezett-e a világ, vagy pedig valamilyen módon keletkezett, milyen helyet foglal el az ember a világban, mi a tudatunk, mi a tudat viszonya a világhoz stb. … A világnézet alapvető kérdése a gondolkodás, illetve a tudat és a lét, a szellem és a természet viszonyának kérdése. … minden világnézet feltétlenül abból indul ki, hogy ilyen vagy amolyan választ ad az anyagi és a szellemi viszonyára.

Idealizmus jelentése: filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésének megoldásában abból indul ki, hogy a szellem, az eszme, a tudat az elsődleges, és az anyag, a természet, a lét, az objektív valóság a másodlagos mind ontológiai, mind ismeretelméleti vonatkozásban. Az idealizmus a materializmussal lényégénél fogva szemben álló, ellentétes filozófiai irányzat. … Általánosságban az idealizmus a hanyatló, a társadalmi progresszivitással szembekerülő osztályok ideológiája. … Az idealizmus bár egészében a valóságot spekulatíve torzító filozófia, „az eleven, termékeny emberi megismerés élő fáján nő”. (Lenin Művei. 38. köt. 351. old.) Kiragadja és felhasználja az igazságnak egy-egy elemét, vonását, egyoldalú, túlzott jelentőséget ad neki, s felduzzasztja azt „…abszolúttá, elszakítva az anyagtól, a természettől, istenítve”. (Lenin Művei. 38. köt. 351. old.) … Az idealizmus valamennyi válfaja két csoportra osztható: objektív idealizmus-ra, amely a létező valóság alapjául, kezdetéül és lényegéül egy megszemélyesített vagy személytelen szellemet, valamiféle világfeletti ideát vagy abszolút eszmét fogad el; és szubjektív idealizmus-ra, amely az egyéni tudatból kiindulva építi fel az objektív valóság létét és ismereteink objektív igazságtartalmát tagadó vagy legalábbis megkérdőjelező világmagyarázatát. A szubjektív és az objektív idealizmus közti különbség nem abszolút. Egyrészt sok objektív idealista rendszer tartalmaz szubjektív idealista elemeket, másrészt a szubjektív idealisták, a szolipszizmus elkerülése végett gyakran objektív idealista álláspontra helyezkednek. … Hegel az objektív idealizmus legátfogóbb rendszerét alkotta meg s ezen a talajon kidolgozta a dialektika alapeszméit, amelyeket éppen idealizmus-a miatt nem tudott következetesen érvényre juttatni. A hegeli iskola felbomlása után két fő tényező határozta meg az idealizmus fejlődését: a burzsoázia haladó társadalmi szerepének elvesztése és ebből következően ideológiai vonalon szembefordulása a marxizmussal, a dialektikus és történelmi materializmussal. Maguk a polgári filozófusok az idealizmus-t egyre inkább csupán legnyíltabb, spiritualista formáival kezdték azonosítani. Sok olyan elmélet jött létre, amely állítólag „közbülső” helyet foglal el az idealizmus és a materializmus között, vagy mindkettőn „felülemelkedik” (pozitivizmus; neorealizmus stb.). Erősödtek az agnosztikus és az irracionalista áramlatok. A kapitalizmus általános válságának talaján az idealizmus olyan formái terjedtek el, mint az egzisztencializmus és a neopozitivizmus. Felélénkült a katolikus filozófia számos iskolája, elsősorban a neotomizmus. – Filozófiai kislexikon

Materializmus jelentése: (lat. materialis — anyagi, anyagra vonatkozó): filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésében abból indult ki, hogy az anyag, a természeti-társadalmi objektív lét az objektív valóság az elsődleges, és a tudat, a gondolkodás az anyag által meghatározott. A materializmus ellentéte az idealizmus, amely a szellemet, az eszmét, a gondolkodást, a pszichikait, a szubjektívet tekinti elsődlegesnek. … Első ízben Marx és Engels tisztázta a materializmus tudományos értelmét, s határozta meg pontosan, hogy a materializmus és az idealizmus megkülönböztetésének alapja a filozófia alapvető kérdésére adott válasz. „A filozófusok, aszerint, hogy milyen választ adtak erre a kérdésre, két nagy táborra szakadtak. Azok, akik azt állították, hogy a szellem az eredendő a természettel szemben… az idealizmus táborát alkották. A többiek, akik a természetet tekintettek eredendőnek, a materializmus különböző iskoláihoz tartoznak. … A materializmus mint az idealizmus ellentéte végigvonul a tudományos megismerés minden területen, a filozófia és az egyes tudományok valamennyi általános problémájával és kategóriájával kapcsolatban. A tudományos eredmények általánosításával a materializmus elősegítette a tudományos ismeretanyag növekedését, és a tudományos módszerek tökéletesedését, ami kedvezően hatott vissza az emberi gyakorlatra, a termelőerők fejlődésére. … A materializmus legkövetkezetesebb formája a dialektikus materializmus amelyet Marx es Engels alkotott meg a XIX. sz. közepén. A dialektikus materializmus megalkotói a régi materializmus képviselőit jellemző idealista történetfelfogás bírálatával, valamint a gyakorlat fontosságának és a tudat aktív szerepének kiemelésével kezdte meg a régi materializmus korlátainak, fogyatékosságainak felszámolását s egyszersmind a dialektikus és történelmi materializmus kidolgozását. (Marx—Engels: A német ideológia, Marx Tézisek Feuerbachról). … A XIX. sz. második felében megmutatkozott, hogy a materializmus érett formája összeférhetetlen a burzsoázia osztályérdekeivel. … sok tudós deklaratívan idealistának vallja magát, vagy pozitivista módon elutasít „mindenfele filozófiát”, a szaktudományos kutatásban viszont ténylegesen materialista álláspontot foglal el. – Filozófiai kislexikon

Dialektika jelentése: Hegel elsőként ábrázolta „az egész természeti, történelmi és szellemi világot… folyamatnak, vagyis állandó mozgásban, változásban, átalakulásban és fejlődésben levőnek”, és kísérletet tett arra, hogy „a belső összefüggést e mozgásban és fejlődésben kimutassa”. … a mozgás, fejlődés csak azért lehetséges, mert ellentmondást foglalnak magukban … a dialektika Hegel szerint az egyik meghatározásból a másikba való olyan átmenet, amelyben megmutatkozik, hogy ezek a meghatározások egyoldalúak és korlátozottak, azaz magukban foglalják saját tagadásukat is. Éppen ezért a dialektika „a tudományos haladás mozgató lelke s az az elv, amely egyedül visz bele immanens összefüggést és szükségszerűséget a tudomány tartalmába”. Az a hegeli tan, hogy minden dolog szükségszerűen a saját tagadása felé halad, magában foglalta az élet- és gondolatforradalmasító elvet, amely miatt a haladó gondolkodók Hegel dialektiká-ját a „forradalom algebrájának” tekintették (Herzen). … A dialektiká-t mint tudományt valójában Marx és Engels alkotta meg: elvetették a hegeli filozófia idealista tartalmát, mégpedig a megismerés történeti folyamatának és fejlődésének materialista felfogása, a természetben, a társadalomban és a gondolkodásban végbemenő valóságos folyamatok általánosítása, ezen belül mindenekelőtt a proletariátusnak, mint objektív társadalmi helyzeténél fogva szükségszerűen forradalmi osztálynak nézőpontja alapján. … A dialektika, mint logika a gondolkodás mozgásáról, a kategóriáknak mint a legáltalánosabb és leglényegesebb fogalmaknak a mozgásáról szóló tudomány. … A dialektika alapvető törvényei az ellentétek egységének és harcának törvénye, a mennyiségi változások átcsapása minőségi változásokba a tagadás tagadásának törvénye. … A dialektika lényege, magva az ellentétek egységének és harcának törvénye, mely minden fejlődés forrása, mozgató ereje „Röviden a dialektikai úgy határozhatjuk meg, mint az ellentétek egységéről szóló tanítást. Ezzel megragadjuk a dialektika magvat” (Lenin Művei 38. köt. 207. old.) – Filozófiai kislexikon

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!