Budapest a szocializmus útján

A felszabadult főváros húsz éve – Budapest a szocializmus útján
(Idézet: Felszabadulás krónikája)

Budapest a szocializmus útján

I. Budapest szerepe az ország 1950 óta bekövetkezett gazdasági felemelkedésében
Budapest — az európai fővárosok többségétől eltérően — mint gazdasági tényező is vezető helyet foglal el az országban. Népgazdaságunk ugyanis a kapitalista társadalmi rendszertől nemcsak fejletlen, hanem területileg igen ésszerűtlenül települt ipart kapott örökül. Az ország legnagyobb ipari gócpontja a fővárosban alakult ki; 1938-ban itt tömörült az ország gyáripari munkásságának 53 %-a. Ez a tény számos problémát vetett fel a szocialista iparfejlesztés megkezdésekor, és vet fel lényegében még ma is. Kétségtelen, hogy a felszabadulás óta a vidék iparosítása számottevően előrehaladt, de az ipari termelés nagymérvű növekedésének célkitűzése a fővárosi ipar fejlesztését is megkövetelte. A budapesti ipar 1950 óta olyan nagy mértékben fejlődött, hogy vezető szerepét végeredményben mind ez ideig megtartotta.

A csaknem 2 millió lakost számláló fővárosban dolgozik jelenleg az ország ipari munkásainak 41 %-a, építőipari munkásainak mintegy 30 %-a. 1963-ban 1830 állami ipartelep, 294 kisipari termelőszövetkezet, s több mint 17 ezer magánkisiparos működött.

Abban, hogy hazánk másfél évtized alatt elmaradott agráripari országból fejlett nehéziparral rendelkező ipari-agrár országgá vált, s a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett, a budapesti ipar gyors ütemű fejlődésének — súlyánál, jelentőségénél fogva — igen nagy szerepe volt.

1. A budapesti ipar fejlődése
Népgazdaságunk első ötéves fejlesztési terve a főváros iparának történetében is az ipari termelés addig soha nem látott mérvű növekedésének kezdetét jelentette.

1949 óta a budapesti állami ipar termelése évente átlagosan 11%-kal emelkedett, s az 1963. évi termelés már mintegy négyszerese volt az 1949. évinek. Különösen rohamosan fejlődött ez idő alatt az iparosítás bázisát képező nehézipar. Termelésének évi átlagos növekedése elérte a 13%-ot.

A fővárosi ipar szerkezete az elmúlt 15 év alatt jelentősen változott. Új iparcsoportok alakultak ki (pl. a műszeripar, ruházati ipar), s egyes — a népgazdaság fejlesztése, illetve az export fokozása szempontjából különös jelentőséggel bíró — ágazatok (pl. vegyi- és gumiipar, híradástechnikai ipar) súlya számottevően megnőtt. Csak az elmúlt 10 évet tekintve például, a budapesti állami ipar termelésének 108%-os növekedésén belül a vegyi- és gumiipar termelése csaknem négyszeresére, a híradás- és vákuumtechnikai iparé pedig több mint háromszorosára emelkedett.

Nagymértékben változott, bővült a budapesti iparban gyártott termékek köre is. A technika fejlődésével számos új termék gyártásának bevezetésére került sor, s ezekből viszonylag rövid idő alatt jelentősen felfutott a termelés. Például:

televízióból az 1960. évi 80 ezer db-ról 111 ezer db-ra;
D-4K traktorból az 1961. évi 35 db-ról 1395 db-ra;
MUP programvezérléses egyetemes marógépből az 1961. évi 34 db-ról40 db-ra;
B₁₂ vitaminból az 1960. évi 9 kg-ról 103 kg-ra;
filmnyomott szövetből az 1960. évi 3,2 millió m²-ről 6,6 millió m²-re;
szintetikus szálat tartalmazó pamutszövetből az 1960. évi 5 ezer m²-ről 7,7 millió m²-re

emelkedett a budapesti állami ipar termelése 1963-ra.

A fővárosi ipar termékeinek csaknem ¼-e kerül exportra. Számos gyártmányból azonban (pl. híradástechnikai ipari nagyberendezésekből, hajókból, autóbuszokból, televíziókból) ennél jóval nagyobb hányad kerül külföldi megrendelőkhöz.

A budapesti állami (gyár-) iparban foglalkoztatottak száma az 1938. évihez mérten két és félszeresére, az 1949. évinek pedig több mint másfélszeresére emelkedett. A termelés fokozásában 1960-ig aránytalanul nagy szerep jutott a létszám emelkedésének. A II. ötéves tervidőszak eddig eltelt szakaszában már jelentősen változott e tekintetben a helyzet, a termelékenység növekedésének mértéke azonban még mindig nem tekinthető kielégítőnek.

	Egy munkásra jutó termelés napi átlaga		A termelékenység növekedésével elért termelésnövekedés hányada (%)
	1960. év 1949. év	1964.1. félév 1960. év	1949— 1960 között	1960. év 1964.1. félév között
	százalékában
Nehézipar	203	125	48.1	73,5
Könnyűipar	165	116	45.1	76,2
Élelmiszeripar	172	126	50,7	100,0
Állami ipar összesen	184	123	46,7	76,7

A termelékenység növekedésének aránya különösen az első ötéves terv időszakában volt kisebb mértékű a szükségesnél. Ezekben az években az ipari beruházások túlnyomó része új vállalatok, illetve üzemek létesítésére irányult, s csak kisebb rész jutott a termelőberendezések korszerűsítésére. Az 50-es évek elején helyezték üzembe többek között a Csepeli Gázgyárat, az Egyesült Izzó Vákuumtechnikai Gépgyárát. a Csepel Vas- és Fémművek új csőgyárát, az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárát, a Mechanikai Mérőkészülékek Gyárát.

A jelenleg folyamatban levő beruházások főként rekonstrukciós jellegűek, a meglevő üzemek termelőberendezéseinek korszerűsítését, a termelékenység növelését célozzák.

2. A budapesti építőipar fejlődése
A népgazdaság nagyarányú fejlesztése az építőiparral szemben támasztott követelményeket — a felszabadulás előttihez mérten— rendkívül megnövelte.

A felszabadulás előtti Magyarország gazdasági életében az építőipar igen csekély súlyt képviselt; 1930-ban az ország kereső népességének még 3%-át sem alkotta az építőiparban foglalkoztatottak száma.

1949-ig az építőipart az elaprózódottság, a kisipari módszerek jellemezték. 1949. január 1-én 19 ezer építőipari üzemet tartottak nyilván az országban, s az egy üzemre jutó foglalkoztatottak száma alig haladta meg az 5 főt.

Az építőipar előtt álló feladatok ugrásszerű növekedése mindenekelőtt az építőipari erők koncentrálását követelte meg. 1950-től kezdődően az építőipari szervezet fejlődése mind országosan, mind a fővárosban rohamos volt. 1954-ben a budapesti építőiparban az egy vállalatra jutó átlagos munkáslétszám már elérte a 800-at, jelenleg pedig a 2 ezret is meghaladja.

1960-ban a főváros kereső népességének 6%-a, 1963-ban pedig 7%-a dolgozott az építőiparban.

1950 óta a főváros fejlesztésére fordított összes beruházásnak mintegy 33%-át képezték az építés jellegű beruházások. Ennek a nagyszabású építési programnak a megvalósítása természetesen elsősorban a budapesti székhelyű építőipari vállalatokra hárult. Tevékenységük nyomán évről évre számos újonnan létesített, bővített, átalakított építménnyel gyarapodott a főváros.

	Budapest területén átadott — 1 millió Ft-nál magasabb költségvetési összegű — építmények száma
	1958	1960	1963
Új építkezések Bővítés, átépítés Felújítás, tatarozás, karbantartás, önálló szak- és szerelőipari munka	168	393	381
	53	100	87
	111	301	372
Összesen	332	794	840

Az elmúlt években az építőipari munka korszerűsítése tekintetében számottevő eredmények születtek, jóllehet a jelenlegi színvonal még korántsem tekinthető kielégítőnek. A budapesti építőipari vállalatok gépparkja az elmúlt 4 esztendő alatt — a teljesítőképesség alapján számítva — több mint másfélszeresére nőtt. Ennek nyomán jelentősen előrehaladt a fontosabb munkafolyamatok gépesítése is. 1963-ban a földmunkák közel ³/₄-ét, a parkettagyalu- lás ²/₃-át, a meszelési-festési munkák ¼-ét végezték gépek segítségével.

A korszerű építési módok és anyagok alkalmazása terén szintén jelentős fejlődést értünk el, bár ezzel még nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. 1963-ban a falazatok 32%-a készült betonból, illetve vasbetonból, s az átadott lakások közel fele épült blokkos, paneles, öntöttfalas eljárással.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!