„„…Na, akkor most hol van az a többlet ami évtizedeken keletkezett ????”” bővebben

"/>

„…Na, akkor most hol van az a többlet ami évtizedeken keletkezett ????”

„Szóval a nyugdíjbomba megalapítása Rákosi elvtárs alatt kezdődött, amikor bevezették a felosztó-kirovó rendszert. Akkor sokkal többet fizettek be mint ki ! Na, akkor most hol van az a többlet ami évtizedeken keletkezett ????” – tette föl a roppantul izgalmas kérdést fórumtársunk még febr. 26 – án, a „2070” című anyaghoz hozzászólván.

A szocializmus iránt nem éppen jószándékkal megfogalmazott provokatív kérdésre logikusnak tűnhetne az abszolút laikus válasz: tuggyajafene!

Laikusok lehetünk persze, meg naivak is kissé, de hülyék nem! „Láttunk mi már karón varjút!” – úgyhogy van némi fogalmunk a „hol van a többlet” kérdésre adandó választ illetően.

Fogjunk hát neki!

A rendszerváltásig többé – kevésbé stabil népességszám és teljes foglalkoztatottság volt. E kettő tényező egyensúlyban is tartotta nem csak a nyugdíjrendszert, de az egész szociális rendszert is. Aki dolgozott a járulékot fizetett be, a kézhez kapott munkabéréből meg megélt.

A rendszerváltással viszont MÁSFÉL MILLIÓ MUNKANÉLKÜLI KELETKEZETT! Ez pedig másfél millió KIESŐ JÁRULÉKBEFIZETŐT, (ÉS UGYANANNYI ELLÁTOTTAT) jelentett. De hogy még nagyobb legyen a baj, a feszültséget csökkentendő TÖMEGESEN MENEKÍTETTÉK az embereket korengedményes nyugdíjba, vagy százalékolták le őket! Ez tartott legalább 2010 – ig! Azaz: húsz éven keresztül legalább másfél millió befizető hiányzott, viszont ugyanannyi igénylő jelent meg.

Már a Maszop – SzDSz qrmány rájött a helyzet fonákjára, és elkezdték a MANYUP – rendszer kiterjesztését.

A dolgokkal párhuzamosan pedig beindult a – mondjuk így – megélhetési gyerekvállalás. Közben pedig a nyugdíjbefizetések szolgáltak a szociális ellátások jó részének fedezetéül is.

MEGCSAPPANT BEFIZETÉSEK MELLETT!

Aztán a 2010 – ben hatalomhoz jutott horda – hogy szépítse saját képét – bevédte a 3000 milliárdos MANYUP pénzt is. „Adósságkonszolidáció” címén eltűnt ez a pénz is!

Az agyonraszajkózott egymillió új munkahely LÉTFONTOSSÁGÚ VOLT a nyugdíjkassza egyensúlyba hozatalához. Ha csak fele jött volna össze, KATASZTRÓFA LETT VOLNA három – négy hónapon belül.

A történet a nyugdíjpénzek elapadásáról ŐSZINTE KÖZGAZDÁSZOK elemzésére vár. Ám azt laikusokként is fölfoghatjuk, hogy ha egy kamrába húsz százalékkal kevesebbet rakunk be, és ugyanannyival többet veszünk ki, a kamra előbb – utóbb kiürül.

A rendszerváltásig többlet volt a nyugdíjkasszában. Amit még a „Rákosi et. – ék idején” kezdett el a magyar nép feltölteni. 40 + egynéhány éven keresztül szorgosan töltögette föl a készletet, amitaztán ’90 – től kezdve…

Gyakorlatilag FELÉLTÜK a teljes készletet, amit még meg is dézsmáltak! Plusz a demográfiai helyzet alakulása, és a Ratkó – gyerekek (a legnagyobb létszámú korosztály!) nyugdíjérettsége.

Mivelhogy rálátása az egyszerű közembernek a folyamatokra nem volt és most nincs, csak logikus magyarázatokat kereshetünk.

Akik részesei voltak mindkét rendszernek, nincsenek logikailag nehéz helyzetben, ha a „hová lett?” – kérdésre a választ kell megkeresni!

Van ennél viszont egy izgalmasabb kérdés. A MIÉRT?

Az örök kíváncsiskodóknak meg a csúcskérdés: MI A KIÚT?

Lehet attól tartani, hogy az ŐSZINTE válasz horrorisztikus lesz!

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

“„…Na, akkor most hol van az a többlet ami évtizedeken keletkezett ????”” bejegyzéshez 28 hozzászólás

  1. Ez a cikk nettó hülyeség.
    Minden bank annyi pénzt hoz létre, amennyit csak akar.
    A gazdasági háttérhatalom határozza meg, mire mennyi „pénzt” lehet elkölteni.

    Ezért kellene már végre megértenetek, hogy az olyan gazdasági rendszer, amiben pénzt használnak, azonnal befolyásolhatóvá válik a gazdasági háttérhatalom által.

  2. Fárasztó ez a MANYUP mantra. Ha, kiállítok részedre egy konkrét összegről szóló váltót (adósságlevelet), te azt elcseréled valakivel részvényre, akkor hármunknak együttes vagyona miként változik? A felosztó-kirovó rendszer lényege, hogy a beszedett járulékokból fizetik a járadékosokat. Aktuálisan a befizetések és a kiadások eltérhetnek egymástól a korábbi kötelmek miatt. Amikor az eltérés tartóssá válik (+-) be kell avatkozni, de az már egy más rendszer. A szociális járadékok (munkanélküli ellátás, nyugdíj, gyes, alapjövedelem, stb.) fizetése morális és nem közgazdasági kérdés, a társadalompolitika része. Az erkölcs pedig az adott társadalomban elfogadott, helyesnek ítélt szabályok összessége. Az látható, hogy az eddigi gyakorlat nem tartható. Az is tény, hogy a volt MANYUP rendszere eltartott jó néhány „értékpapír kereskedőt”. Mi a kiút?
    1, Szükséges egy a szolidaritás elvén nyugvó alapnyugdíj.
    2, Indokolt a befizetések nyilvántartására épülő állami nyugdíj pénztár létrehozása.
    3, Helye van a magán nyugdíj-biztosításnak is.
    Azaz, kombinálni kell a különböző formákat.

    1. ŐRVEZETŐ szerint:
      2019-02-28 – 17:45

      +1

      Megjegyzem, hogy a 2. pont teljesítése a fidesz 2010-es választási ígéretei között szerepelt. Az azóta eltelt 9 év kevés volt ennek kivitelezéséhez… Persze ezt a fidesz-vallás hívei nem veszik észre.

    2. A miért kérdés megválaszolásához vissza kell térni Marxhoz, pontosabban a munkaérték elmélethez. Ricardo szerint az előállított javak értékét – így az árát is – kizárólag a beléjük fektetett munka határozza meg, tehát két termék árának aránya megegyezik az előállításukhoz szükséges munkamennyiségek arányával. Marx finomította, cizellálta a nézetet és politikai-gazdasági műve alapjává tette ezt az ellentmondásos felfogást. Közelebb járt a valósághoz Say a francia közgazdász, szerinte a javak értékét nem a beléjük fektetett munka, hanem a jószágot fogyasztó egyénnek a javakra vonatkozó szubjektív hasznosságérzete határozza meg. „Mivel a javak előállítói azok eladása révén pénzt, jövedelmet szereznek, és ezt más javak vásárlására fordítják, összgazdasági szinten az áruk (ide értve a termelési tényezőket, köztük a munkaerőt is) kereslete és kínálata egyenlő kell hogy legyen.” Azaz, „minden kínálat megteremti a maga keresletét”. Marx elutasította ezt a szemléletet. Szerinte a túltermelési válságok oka éppen az, hogy az árukínálat eltér a fizetőképes kereslettől. Igazát mesterkélten, a munka és a tőke ellentétéből vezette le. Marx utódai, így Lenin és Sztálin elfogadták ezen gondolatokat és teremtették meg a létezett szocializmust. A modern kori közgazdászok közül Keynes úgy gondolja, a gazdaság anélkül is egyensúlyba kerülhet, hogy a munkaerő kereslete és kínálata megegyezne. Fiskális kérdéssé egyszerűsítve az inaktív rétegek problémáját. A kapitalizmusban ez a szociális járadékok kora.

      1. ŐRVEZETŐ szerint:
        2019-02-28 – 18:25

        Szvsz.: Ricardo tévedett, mert egy szolgáltatás, de különösen egy termék előállításához nem csak munka, de anyag is szükséges, és az árban az anyagnak is benne kell lennie.
        Say a francia közgazdász tévedett a legnagyobbat. Sajnos eszerint az elmélet szerint működik a mai piacgazdaság. Ez az az elmélet, amely figyelmen kívül hagyja a munkát is, meg az anyagot is és csak a felhasználónak az igényét, igényének az erősségét veszi figyelembe. Ez az elmélet önmagában hordozza a kizsákmányolás helyeslését, azaz a kapitalizmus egyik legfontosabb támasza.
        Tévedés az a feltételezés, hogy a javak értékesítéséből befolyt összegeket más javak vásárlására fordítják. Ez makrogazdasági szinten sem feltétlenül igaz. Ha ez igaz lenne, akkor nem lennének megtakarítások, felhalmozások, melyek a hatalom alapjait is képzik.
        Keynes-nek igaza van, mert a munkaerő kínálat-kereslet viszonynak köze sincs a gazdaság egyensúlyához.
        Egyébként meg, az lenne (szvsz.) a helyes, ha a termékek értékét a ráfordítások (anyag + munka) határoznák meg, függetlenül az irántuk jelentkező kereslettől, vagy a megvásárolni kívánt mennyiségtől (a mai bevett gyakorlat szerint, minél többet veszel, annál olcsóbban adom…).
        Az inaktív rétegeket tartalék munkaerőként is felfoghatjuk, melynek költségeit beépíthetjük a termékek árába, a munka költségei tételbe. Ezek a költségek jelennek meg szociális járulékokként.

        1. Rosi Nante szerint:
          2019-02-28 – 19:02
          „az lenne a helyes, ha a termékek értékét a ráfordítások (anyag + munka) határoznák meg, függetlenül az irántuk jelentkező kereslettől”
          Az érték elmélet filozófiai kérdéseket feszeget: végez-e munkát az idomított indiai elefánt, avagy az igavonó barom? Nyilvánvalóan igen. Állít-e elő új értéket a fészket rakó madár, vagy a várépítő hód? Vitathatatlanul, igen. Megmérettetik-e a madárfészek és a hódvár a piacon? Nem, ezért csak relatív használati értékről és nem kereskedelmi értékről beszélhetünk. Függetlenül az építésre fordított időtől és a munkavégző képesség újratermelésétől (mennyi bogarat, ill. halat kell elfogyasztaniuk) kereslet nélkül nincs „relatív értéktöbblet”. A viccet félretéve: nem lehet büntetlenül a piacot kihagyni.

          1. ŐRVEZETŐ szerint:
            2019-02-28 – 19:49

            Tegyük fel a kérdést, hogy melyik az emberi élet, lét szempontjából a fontos? A használati érték, vagy a kereskedelmi érték? Számomra nyilvánvaló, hogy a használati érték. A kereskedelmi érték mesterséges, a használati érték természetes. Ezekből következően egy emberközeli társadalomban, gazdasági rendszerben értékmeghatározási szempontból nincs helye a piacnak. Igen, ez filozófiai kérdés, de nem elvont filozófiai…

          2. ŐRVEZETŐ szerint:
            2019-02-28 – 19:49

            Egyébként, amit korábban írtam: „(a mai bevett gyakorlat szerint, minél többet veszel, annál olcsóbban adom…)” önmagában ellentmondásos a piacközpontú értékmeghatározás alapján. Mert ugye Say elmélete szerint, minél nagyobb a kereslet valamire, annak annál magasabb lehet az ára. Ehhez képest a mai gyakorlat szerint, miszerint minél többet veszel, annál olcsóbb lesz, fordított működés Say tétele alapján. Mert minél többet veszek annál nagyobbnak számít a kereslet, mégis annál olcsóbb.
            Ki érti ezt?…

          3. Rosi Nante szerint:
            2019-02-28 – 20:14 „Ki érti ezt?…”
            Nem ismerem a helyes választ, de három tippem van:
            1, Termelői oldalon, a nagy szériás gyártás csökkenti a fix költségek egységnyi termékre jutó részét. Az egyedi gyártás a legdrágább. Igaz, specialitások esetén profitábilis.
            2, Vásárlói részről, a szükséges mennyiséget meghaladó tétel hasznossága, értéke kisebb. Azaz, a vevő kevesebbet hajlandó fizetni érte. (Ritkán van igény 3 db cipőre.)
            3, Kereskedői szempontból fontos a pénz forgási sebessége, a felszabaduló pénzeszközön új árut tud venni. (Sűrű fillér elve.)

          4. ŐRVEZETŐ szerint:
            2019-03-01 – 16:00

            A kutya a „sűrű fillérnél” van elásva…
            Csakhogy, a melósnak ugyanannyi energiájába kerül 1db elkészítése, függetlenül a vásárolt mennyiségtől. Ugyanez igaz az előállításhoz szükséges anyag és energia költségekre is. Vagyis, ha nagyobb mennyiség vásárlása esetén árengedményt adunk, akkor a profitrátát csökkentjük, és a profit nominális értékét maximalizálni próbáljuk.
            A szolgáltatásoknál az a helyzet, hogy nagyobb mennyiségeknél ugyanazért a pénzért többet kell dolgozni, ebből következően ugyanazért a pénzért jobban elfáradunk. Ergo ez a profitnövelő módszer a kisembernek, alkalmazottnak nem fekszik annyira, mint a tulajnak.
            Én a fix árak híve vagyok. Ha 1db xFt, akkor 10db legyen 10xFt. Ha nem így van, akkor több munkáért nem jár arányosan több bér sem.
            Ezért (is) kapitalizmus a kapitalizmus.

        2. Rosi Nante szerint:
          2019-02-28 – 20:05
          „A kereskedelmi érték mesterséges, a használati érték természetes. Ezekből következően egy emberközeli társadalomban, gazdasági rendszerben értékmeghatározási szempontból nincs helye a piacnak.”
          Valóban, de ilyen idealizált állapot, csak az ősközösségi társadalomban volt. A soha nem létezett kommunizmus és Kontroll „szerves társadalma” az utópia kategóriájába tartozik. A piac kiiktatására irányuló törekvés (szocialista tervgazdaság) megbukott, meg kellett volna elégedni a piac szabályozásával, a morálisan indokolt legkisebb torzítással. A verseny kizárása, a monopól helyzet elkényelmesít, nem motivál. A munkaerőpiac kiiktatása az ár megszűnését eredményezi, marad valamiféle elvont (eszmei, használati, stb.) érték és az érte fizetett juss. A következmény ismert: „Amíg fizetgetnek, addig csak dolgozgatunk.” „Dolgozni csak lassan, szépen, ahogy a csiga megy a jégen, úgy érdemes.”
          A létezett szocializmus teljes foglalkoztatottsága (amikor hárman végzik két ember munkáját) és a kapitalizmus munkanélküli ellátása ugyanaz a kategória, mindkettő járadékos viszony. A torzításnak köszönhetően, egyféle kreatív könyvelés eredményeként több járulék bevétel és kevesebb járadék kifizetés mutatható ki a szocialista statisztikákban. Az más kérdés, hogy melyik az emberségesebb, ill. melyik az őszintébb.
          A marxi tanokban az embernek különleges (értékteremtő) képessége és használati értéke van. Mivel a kapitalizmusban létezik az emberkereskedelem, ára is van. Ha túl drága, a biorobot leváltható ipari robotra, a kettő csereszabatos. Ezáltal növelve a járadékra aspirálók tömegét.

          1. Marx, osztály-elméletének megfogalmazása során szembesült a jövedelmek eltérő mivoltával és annak problematikájával. A tőkésosztály tőkejövedelme és a munkásosztály bérjövedelme mellett meglévő anomália, a földbirtokosok járadékjövedelme nem illett az elmélethez. Ma már elmondhatjuk, hogy ez a gyenge pont az egész teóriát megkérdőjelezi. A járadékos nyilvánvalóan mások munkájából, jövedelméből él. Az, hogy ez mennyire etikus, az a mindenkori társadalom megítélésétől függ. A legális szociális, valamint innovációs járadékok és a kizárólagosság generálta extra jövedelmek, a hatalom, a tulajdon, a piac, az információ monopóliuma által szerzett kizsákmányoló járadékok más erkölcsi kategóriába tartoznak.

          2. ŐRVEZETŐ szerint:
            2019-03-03 – 10:43

            Csak erre reagálok:

            „A létezett szocializmus teljes foglalkoztatottsága (amikor hárman végzik két ember munkáját)…”

            A létező kapitalizmusban pedig szintén a szinte teljes foglakoztatás állapotában ketten végzik három ember munkáját (jobb esetben…). A kizsákmányolás hatásfoka így magasabb…
            Most akkor melyik rendszer a jobb és főleg kinek?

          3. A jó és rossz nem közgazdasági kategória, erkölcsi oldalról a szipolyozás mindenféle formáját ellenzem. Amennyiben a profit erőfölényből adódó járadékelemeket tartalmaz, akkor az ebül szerzett jószág.

          4. ŐRVEZETŐ szerint:
            2019-03-03 – 22:00

            „…erkölcsi oldalról a szipolyozás mindenféle formáját ellenzem…”

            Ehhez képest elég nagy pártolója vagy kapitalizmusnak…
            Nincs külön gazdasági és erkölcsi oldal. A gazdaságot is, mint az élet összes területét az erkölcs, a jó erkölcs alapján kellene művelni.
            Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy nincs szüksége sem alkotmányra, sem törvénykönyvekre. Ő ismeri a tízparancsolatot és ez neki elég ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel élje az életét…

    1. „A biztosítottak létszáma folyamatosan nõtt, az ellátások köre és idõtartama bõvült, színvonala javult. 1975-ben kiadott társadalombiztosítási törvény egységes elvek alapján szabályozta a társadalombiztosítás ágazatait és ellátásait, a magyar lakosság számára pedig az állami egészségügyi szolgálaton keresztül alanyi jogon biztosította az egészségügyi ellátást. A társadalombiztosítás 1975-ben gyakorlatilag a teljes lakosságot lefedte.”
      https://web.archive.org/web/20050318041645/http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=34,32914&_dad=portal&_schema=PORTAL

  3. Még mindig olyasmiről beszélgettek, ami nincs.
    Mégis hogyan „keletkezik a pénz”?

    Mi az, hogy államadósság?
    Az állam kitől kapott kölcsön?
    Végső soron egy magánszemélytől (akinek van egy bankja).
    Ennek a magánszemélynek honnét van több pénze, mint egy országnak?
    Ezen próbáljatok már meg gondolkodni egy kicsit…

  4. Kezdjük a végén, …mi az hogy államadósság ? Ugyan az mint a családi adósság, csak társadal-
    mi szinten, minden állampolgárra vetítve. Jelenleg: az újszülöttől a legidősebbik, 3.2 millió forint
    jut fejenként ebből a 122 Mrd dollár MAGYAR nemzeti államadósságból.Ha a külhoni magyarokat
    is +1.1 millió fővel számolom – de minek, ők Magyarországon nem adófizető állampolgárok-
    mégis az elosztó rendszer részesei ! ( Ez is egy adósságot növelő tényező!)
    Erről ma nem szól a FÁMA: a szocializmus idején, amikor ” Rákosi vezette pártelit ” kezé-
    be volt a hatalom, a 2. világháborús „jóvátételi terheket” a győztes nyugati hatalmaknak pl. az
    USA-nak visszafizettük, ( az általuk elszállított ARANYVONAT készleteit a mai napig nem adták vissza ?!) a SZU elengedte a neki megítélt kártérítés jelentős részét ! Ezek együttes kö-
    vetkezménye volt, hogy a SZOCIALISTA MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGNAK , 1952-1966 között
    nem volt külső államadóssága! ( megjegyzem: 1850-től folyamatos az államadósság!!) De volt
    belső államadósság, A BÉKEKÖLCSÖNÖK formájában. A mai kormány is – helyesen – ezt
    az utat akarja járni ! Ehhez viszont olyan MUNKAJÖVEDELMEK kellenek, amelyekből a NÉP
    megtakarítani tud.
    Alapvető közgazdasági tétel: az ár-bér spirál elmélete ! Ami röviden azt
    jelenti, pl. 100 Ft-nak mennyi a vásárló értéke? Például: 1955-ben 100 forintért vásárolhattál
    egy öltöny ruhát ?! Most ? kapsz érte 1 csomag gyufát ! Vagy: 1971-ben 1 liter benzin,1.50 Ft-ba
    került. Most: 385 Ft/l! …. ezekhez kell hozzárendeli a munkajövedelmek nagyságrendjét!
    ….. a pénzügyi összefüggésekre leginkább két „dolog ” van elterjedve: 1, Addig nyújtózkodj,
    amíg a takaród ér , mondja a bölcs ! … 2, A hitelpénz a meggazdagodás alapja !…. de csak
    akkor, ha jövedelmező befektetésre használod fel ! A mondat második részét, 1990-től sűrűn
    elfelejtették a „genszterváltó ” kormányok. ….. Álmodozom: ha azt a 70.000 milliárd forint
    offsorte számlákra ” kimentett” és ma is szaporodó,” oligarchák pénzét” vissza tudnánk
    HOZATNI , akkor nem lenne MAGYARORSZÁGON szegénység !!! …Több kormány próbál-
    kozott vele, nem sok sikerrel, mivel a magántulajdon még mindig : „kánoni szentség „?!

    1. hábé szerint:

      2019-03-01 – 09:28
      5*
      Csak volna egy kérdésem a családi adóságot az a pénzintézet adja amit a betétesek pénze fedez DE az állam adóságát miből hitelezi a világbank ?

      1. Petymeg !…. fedezet nélkül nyomtatott „papír pénzből ” vagy hitel formájában utalt
        ún. hitelpénzből. amióta a Bretton Woods-i aranyfedezetet az amcsi oligarchák eltö-
        rölték, (1944 ill. 1971.) azóta a dollárt – arany és árú – fedezet nélkül nyomják. Ezért van
        bajban az USA mint állam, mivel a működéséhez szükséges pénzmennyiséget a magán-
        kézben lévő FED-től kénytelen megrendelni! A Kennedyek ezt akarták államosítani, de
        akkor még a ROTHSCHILDEK és a Rockefellerek … voltak erősebbek. Mostanság már érzé-
        kelhető a változás szele ! Innen fúj a „világpolitikai szél” amikor új világpénzek pl. a
        KÍNAI JÜAN jelent meg a dollár ellen. Ez kapitalista verseny, győzzön a népnek jobb fizető-
        eszköz ! …… Kemény küzdelmeknek vagyunk kortársai ?!

          1. Leegyszerűsítve, az állam adóssága ilyenekből áll, mint pl. az állam által (valamin keresztül, Magyarországon ilyen az ÁKK) kibocsátott, közvetlenül a kibocsátótól vagy más forgalmazóktól (az ún. másodlagos állampapír-piacon) jegyezhető, későbbi időpontban teljesítő, hozammal növelt „visszafizetési ígérvények” a vásárlótól kapott „kölcsönért” (állampapírok), ezeket veszik a befektetők (pl. egy-egy ország magánnyugdíj-alapja, ami állampapírokba is fektet, egy biztosító, valamilyen vállalat, de mondjuk egy konkrétan hitelezéssel foglalkozó cég is, vagy akár – sajnos – közvetve egy jegybank, mint pl. az Európai Központi Bank, esetleg a leánykáin keresztül az MNB stb.) illetve a hazai lakosság. Az államnak folyósított pénzintézeti és egyéb hitelek (pl. IMF) is növelik (növelték) az államadósságot. A lényeg ebben a bűvészkedésben, hogy a hitelezők elhiggyék: visszakaphatják a pénzüket jelentő bizalmi garancia értékét, haszonnal növelve, legyen szó a pénz bármilyen formájáról. Amíg ez a bizalom megvan, és a kapott értéket a kedvük szerint tudják felhasználni (mindig megkapják érte, amit akarnak), addig nőhetnek a hitelbuborékok.

  5. T Ehnaton

    Én éltem és dolgoztam a Rákosi és Kádár rendszerben is.
    Mindkettőt jól ismerem, bőrömön tapasztalom a mostani
    rablókapitalizmust is. A szocialista építőmunka időszakát
    a jelenlegi országrombolás és dúlás időszakával összehasonlítani
    nem lehet. Kommentjeit ismerve önnel azért nem szállok
    részletes vitába, mert tudom, hogy „önnel vitatkozni vagy lóval
    imádkozni- egyremegy”

  6. „Azért voltak a fizetések hihetetlenül alacsonyak ! Azóta sem tudunk ebben felzárkózni !Mi köze van a sehonnaik elötti füzetésnek a mostanihoz ?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com