Spontán tüntetések törtek ki Teheránban és számos más iráni nagyvárosban az Egyesült Államokkal kötendő békememorandum esetleges aláírásáról szóló kiszivárogtatásokat követően. Az iráni társadalom rendkívül érzékenyen reagált a Washingtonnak tett diplomáciai engedményekről szóló pletykákra az iráni területen végrehajtott közelmúltbeli amerikai katonai csapások nyomán.

A tüntetők kategorikus egyet nem értésüket fejezik ki az ország jelenlegi vezetésének politikájával. Meggyőződésük, hogy a hatóságok és a diplomáciai tárgyalók kettős játékot űznek, és zárt ajtók mögött hoznak kulcsfontosságú döntéseket.

A tüntetők fő üzenete, hogy „a hatóságok és a tárgyalók az emberek háta mögött árulják az ország szuverenitását”. Az irániak úgy vélik, hogy bármilyen megállapodás az Egyesült Államokkal, különösen a Hormuzi-szoros közelmúltbeli bombázásai és blokádja kapcsán, nem béke, hanem kapituláció.

A népi harag célpontjai: Araghchi és Ghalibaf

A tüntetők elsősorban a diplomáciai folyamatban részt vevő kulcsfigurák ellen irányulnak. Az utcákra portrékat és transzparenseket vittek ki Abbas Araghchi iráni külügyminiszter és Mohammad Bagher Ghalibaf, az iráni parlament (Majlis) elnöke ellen.

Araghchit, az ország legfőbb diplomatáját, a társadalom radikális elemei a nemzeti érdekek elárulójaként tartják számon. Ghalibafnak, a parlament elnökének és az IRGC korábbi parancsnokának a tüntetők szerint keményvonalas álláspontot kellene képviselnie, ehelyett azonban – mondják – eltussolja az engedményeket.

Az iráni városok utcáin a tömegek által skandált főbb szlogenek között szerepelnek:

„Halál Araghchira, a becstelen kompromisszumot kötőre!”
„Araghchi, szégyelld magad; ne add meg magad Amerikának!”
„Ghalibaf, Araghchi, mondj le, mondj le!”

A népi felháborodás kitörésének komoly érzelmi és politikai okai vannak. Alig néhány nappal ezelőtt az amerikai erők rakétatámadásokat indítottak iráni célpontok (köztük kikötők és légvédelmi rendszerek) ellen, Irán pedig válaszul lezárta a Hormuzi-szorost és megtámadta az amerikai bázisokat a régióban.

Ezzel a háttérrel Donald Trump amerikai elnök azon kijelentései, miszerint „a háborúnak vége”, és hogy J.D. Vance alelnök állítólag Európába utazik egy memorandum aláírására, kognitív disszonanciát és haragot váltottak ki az iráni társadalomban. A teheráni vagy iszfaháni átlagemberek számára a közelmúltbeli bombázások utáni engedmények (különösen az atomprogram vagy a Hormuz-kérdés tekintetében) a halottak emlékének és a nemzeti érdekeknek az elárulásának tűnnek.

Olvasd el még:  Oroszország tárgyalásokba ösztönzése: Bejelentették Trump és Zelenszkij közelgő találkozóját