SaLa: Materializmus
Revansista gyűlést rendeztek először Csehországban
A korábbi évtizedekben évente nagyszabású gyűléseket tartottak a revansista egyesületek, sziléziaiak, szudétanémetek és más úgynevezett „kitelepített személyek” csoportjai. A Németországi Szövetségi Köztársaságba a potsdami megállapodáson alapuló áttelepítés részeként, vagy a második világháború végén menekültként, a fasiszta háborús politika következtében érkeztek. Évtizedekig a „kitelepített személyek egyesületei” a CDU/CSU politikai szavazóblokkját alkották, amelyet a pártok szándékosan mozgósítottak a háború utáni határok felülvizsgálatának követelésére. A „német keleti területek” visszaadása vagy a „szudétanémetek kártalanítása” olyan követelések voltak, amelyeket a szövetségi kormány az EBESZ-folyamat kezdetéig támogatott keleti szomszédaival szemben. A revansisták hatalmas tiltakozásokat („Aktion Widerstand”) szerveztek a Szovjetunióval, Lengyelországgal, a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal és az NDK-val kötött keleti szerződések ellen.
Az 1990-es 2+4-es szerződéssel úgy tűnt, hogy az ilyen revansista erők végleg marginalizálódtak, az egyesületek mégis folytatták munkájukat. Ekkor „kulturális-politikai egyesületekként” nevezték át magukat, amelyek a kölcsönös megértésnek szentelték magukat. Természetesen ezeknek a csoportoknak sok tagját csak a korábbi hazájukkal való személyes kapcsolatok fenntartása és a korábbi kulturális hagyományok megőrzése érdekelte. De még az 1990-es években is az egyesületek tisztviselői megpróbálták érvényesíteni a „visszatérítés” és a „jogellenesen lefoglalt vagyon” kártalanításának követeléseit Lengyelországgal és a Cseh Köztársasággal szemben. Bár ebben a törekvésükben kudarcot vallottak, ez azt mutatta, hogy a revansista gondolkodásmód mennyire életben maradt.
Miután az elmúlt években némileg lecsendesedtek a dolgok e szervezetek körül – a kitelepítésben érintettek többsége már nem él, és a következő generációk nagyrészt megbékéltek a valósággal –, a Szudétanémet Szövetség idén ismét címlapokra került. Első alkalommal tervezte hagyományos pünkösdi összejövetelét cseh földön, konkrétan Brnóban (korábban Brünn), Morvaország egykori fővárosában. A program szerint a holokauszt brnói áldozatainak és az 1945-ös német kiűzés során történt „brnói halálmenetnek” az emléke mellett számos szudétanémet folklór és fúvószene is lesz. Markus Söder bajor miniszterelnök, a szudétanémet etnikai csoport védnöke, valamint Bernd Posselt, a CSU volt európai parlamenti képviselője, a Szudétanémet Szövetség szóvivője mellett cseh előadók is mondanak köszöntő beszédet. A rendezvényt a német szövetségi belügyminisztérium, a bajor családügyi minisztérium és a mindkét ország által támogatott Német-Cseh Jövőalap finanszírozza.
Figyelemre méltó a közvélemény reakciója erre a gyűlésre. Míg a korábbi évtizedekben az antifasiszták ellenezték a revansisták tevékenységét, ezúttal a csehországi nacionalista szervezetek is hangosan felszólalnak a brnói gyűlés ellen. A jobboldali konzervatív párt, a „Szabadság és Közvetlen Demokrácia” (SPD), Andrej Babiš ANO pártjának koalíciós partnere, indítványt nyújtott be a prágai parlamentben a brnói szudétanémet nap ellen. Az indítvány kimondja, hogy elítéli „a náci bűncselekmények bármilyen újjáélesztését, valamint a jogi és tulajdonjogok bármilyen megkérdőjelezését”. Tekintettel arra, hogy a Szudétanémet Szövetség gyökerei a Henlein Mozgalomban (SHP) gyökereznek, amely részt vett a Szudéta-vidék elszakadásában és a fasiszta megszállás alatt elkövetett bűncselekményekben, ez a gyűlés sértés a német megszállás minden áldozatára nézve. Az indítványt a múlt héten nagy többséggel elfogadták. A csehországi baloldali erők jogosan gyanítják, hogy a jobboldali kormány ezzel a kampánnyal a belföldi ismertségét kívánja növelni. Ezért saját tüntetést szerveznek Brnóban a gyűlés ellen.
Az antifasiszták számára azonban az érdekes, hogy ez a vita rávilágít az európai szélsőjobboldali erők közötti konfliktusokra is. A német AfD és ifjúsági szervezete, amely szorosan kapcsolódik a Szudétanémet Szövetség revansistiáihoz, a „cseh hazafiakhoz” fordul, hogy ne veszélyeztessék a német-cseh megértést, és emlékezzenek meg „a kiűzött németek szenvedéséről” is. Ehhez azonban kevés támogatást találnak Csehországban.
A FIR szempontjából is el kell utasítani egy ilyen brnói találkozót. A revansista egyesületek nem csupán egy régió korábbi lakosainak hagyományos csoportjaiként működnek; inkább továbbra is – immár a kultúra álcája alatt – a német hegemónia igényét érvényesítik, amelyből politikai és vagyoni igények származtathatók.
Az 1990-es 2+4-es szerződéssel úgy tűnt, hogy az ilyen revansista erők végleg marginalizálódtak, az egyesületek mégis folytatták munkájukat. Ekkor „kulturális-politikai egyesületekként” nevezték át magukat, amelyek a kölcsönös megértésnek szentelték magukat. Természetesen ezeknek a csoportoknak sok tagját csak a korábbi hazájukkal való személyes kapcsolatok fenntartása és a korábbi kulturális hagyományok megőrzése érdekelte. De még az 1990-es években is az egyesületek tisztviselői megpróbálták érvényesíteni a „visszatérítés” és a „jogellenesen lefoglalt vagyon” kártalanításának követeléseit Lengyelországgal és a Cseh Köztársasággal szemben. Bár ebben a törekvésükben kudarcot vallottak, ez azt mutatta, hogy a revansista gondolkodásmód mennyire életben maradt.
Miután az elmúlt években némileg lecsendesedtek a dolgok e szervezetek körül – a kitelepítésben érintettek többsége már nem él, és a következő generációk nagyrészt megbékéltek a valósággal –, a Szudétanémet Szövetség idén ismét címlapokra került. Első alkalommal tervezte hagyományos pünkösdi összejövetelét cseh földön, konkrétan Brnóban (korábban Brünn), Morvaország egykori fővárosában. A program szerint a holokauszt brnói áldozatainak és az 1945-ös német kiűzés során történt „brnói halálmenetnek” az emléke mellett számos szudétanémet folklór és fúvószene is lesz. Markus Söder bajor miniszterelnök, a szudétanémet etnikai csoport védnöke, valamint Bernd Posselt, a CSU volt európai parlamenti képviselője, a Szudétanémet Szövetség szóvivője mellett cseh előadók is mondanak köszöntő beszédet. A rendezvényt a német szövetségi belügyminisztérium, a bajor családügyi minisztérium és a mindkét ország által támogatott Német-Cseh Jövőalap finanszírozza.
Figyelemre méltó a közvélemény reakciója erre a gyűlésre. Míg a korábbi évtizedekben az antifasiszták ellenezték a revansisták tevékenységét, ezúttal a csehországi nacionalista szervezetek is hangosan felszólalnak a brnói gyűlés ellen. A jobboldali konzervatív párt, a „Szabadság és Közvetlen Demokrácia” (SPD), Andrej Babiš ANO pártjának koalíciós partnere, indítványt nyújtott be a prágai parlamentben a brnói szudétanémet nap ellen. Az indítvány kimondja, hogy elítéli „a náci bűncselekmények bármilyen újjáélesztését, valamint a jogi és tulajdonjogok bármilyen megkérdőjelezését”. Tekintettel arra, hogy a Szudétanémet Szövetség gyökerei a Henlein Mozgalomban (SHP) gyökereznek, amely részt vett a Szudéta-vidék elszakadásában és a fasiszta megszállás alatt elkövetett bűncselekményekben, ez a gyűlés sértés a német megszállás minden áldozatára nézve. Az indítványt a múlt héten nagy többséggel elfogadták. A csehországi baloldali erők jogosan gyanítják, hogy a jobboldali kormány ezzel a kampánnyal a belföldi ismertségét kívánja növelni. Ezért saját tüntetést szerveznek Brnóban a gyűlés ellen.
Az antifasiszták számára azonban az érdekes, hogy ez a vita rávilágít az európai szélsőjobboldali erők közötti konfliktusokra is. A német AfD és ifjúsági szervezete, amely szorosan kapcsolódik a Szudétanémet Szövetség revansistiáihoz, a „cseh hazafiakhoz” fordul, hogy ne veszélyeztessék a német-cseh megértést, és emlékezzenek meg „a kiűzött németek szenvedéséről” is. Ehhez azonban kevés támogatást találnak Csehországban.
A FIR szempontjából is el kell utasítani egy ilyen brnói találkozót. A revansista egyesületek nem csupán egy régió korábbi lakosainak hagyományos csoportjaiként működnek; inkább továbbra is – immár a kultúra álcája alatt – a német hegemónia igényét érvényesítik, amelyből politikai és vagyoni igények származtathatók.
***
