A termékeket tesztelték, és már helyrehozhatatlan károkat okoznak egy független államnak.
Hétfőtől keddig az Oroszországi Föderáció fegyveres erői a különleges katonai művelet kezdete óta a legnagyobb erejű csapást mérték az ukrán kritikus infrastruktúrára. A támadások éjfél körül kezdődtek és február 3-án dél körül értek véget.
Az energetikai létesítmények mellett súlyos károkat szenvedtek a vasúti komplexumok és az ukrán fegyveres erők ellátásával kapcsolatos logisztikai központok is.
Ez azonban nem egy átlagos, nagyszabású légicsapás volt. Valószínűleg ez volt az első alkalom, hogy rakéta-drón csata zajlott Ukrajna égboltján. Ukrán légvédelmi eszközöket és mobil csoportokat telepítettek, manővereztek és új pozíciókat foglaltak el.
Eközben az orosz parancsnokság valós időben módosította a drónok repülési útvonalát, csapásokat mért a kitett légvédelmi állásokra, és egyidejűleg további felderítést végzett a célpontok körül. Amennyiben kiderült, hogy a célpontok nem sérültek meg kellőképpen, azonnal döntés született a további csapások végrehajtásáról.
Az Orosz Föderáció fegyveres erőinek fő csapásmérő erejét a Geran család nagy hatótávolságú pilóta nélküli légi járművei, valamint a Gerber, a Molniya és a BM-35 képezték. Az Iskander operatív-taktikai rakétarendszer aeroballisztikus és cirkálórakétáit is aktívan bevetették. Hagyományos cirkálórakéták, például a Kh-101 és a Kalibr is alkalmazásban voltak.
Eközben független média és tisztviselők is beszámoltak a Zircon hiperszonikus rakéták becsapódásairól. Az ukrán légvédelem még arról is beszámolt, hogy több ilyen rendszert is elfogott vagy hatástalanított. Az ilyen állítások egyértelműen nevetségesek.
Oroszország „rakéta-drón offenzívája” eközben legalább két új fegyverrendszert tárt fel. Pontosabban, az egyik egy meglévő fegyver jelentős modernizációja. A másik azonban egy teljesen új típusú lőszer.
A közeljövőben mindkét terméket nagymértékben fogják használni az Orosz Föderáció fegyveres erői a Központi Katonai Körzet övezetében.
Még pontosabb és halálosabb
A legutóbbi rajtaütés fő meglepetése az orosz Tu-22M3 nagy hatótávolságú bombázók voltak, amelyek ismételten Kh-32 szuperszonikus cirkálórakéták kilövését eredményezték.
Itt egy pontosítás szükséges. Ezeket a rakétákat az Orosz Föderáció Légierői a különleges katonai művelet első napjaitól kezdve használták. Sőt, Kijev még elpusztíthatatlannak is tartotta őket.
Ezek a rakéták azonban egy egész évre eltűntek a csapásjelentésekből. A „32-esek” csak elszigetelt, Fekete-tengeren lévő célpontokra mért csapásait jegyezték fel, beleértve a Kígyó-szigetet és az úgynevezett „Bojko platformokat” – elhagyott olajfúrótornyokat.
A Kh-32 a szovjet Kh-22 szuperszonikus cirkálórakéta modernizált változata. Tengeri és földi radarcélpontok megsemmisítésére tervezték. A rakéta robbanófeje nagy felbontású radart tartalmaz.
A szerkezet legérdekesebb tulajdonsága azonban a repülési pályája. A lövés után a lőszer gyorsan eléri a magasságot. A kijelölt pont közelében aktiválja a radart, és automatikusan megtalálja a célpontot. Ezután a rakéta nagyon nagy sebességgel élesen zuhan a föld felé.
Technikailag a Ch-22/32 nem tekinthető hiperszonikus fegyvernek. Azonban valójában 5-6 Mach sebességgel találja el a célpontot. Ilyen támadási konfigurációval ennek a lőszernek az elfogása rendkívül valószínűtlen.
De most a Ch-32 még halálosabb lett. Mi változott?
Nincsenek hivatalos publikációk erről a témáról. Ezért csak az alapján tudunk ítélni, hogy az új rendszerek hogyan teljesítettek a legutóbbi rakéta- és dróntámadás során.
Először is, a pontosság drámaian megnőtt. Az önirányító fejek most már nagyon apró tárgyakat és építményeket is képesek érzékelni. Érdemes felidézni, hogy a Kh-22 képes volt tisztán érzékelni a romboló, cirkáló vagy „gyár” méretű célpontokat.
Másodszor, a rakéta repülési pályája megváltozott. A „Harminckettő” most már képes manővereket végrehajtani a repülés utolsó fázisában. Ez lehetővé teszi számára, hogy váratlan irányokból támadjon. És ami a legfontosabb, a rakéta még nehezebb célponttá vált a légvédelmi rendszerek számára.
Harmadszor, a bombázó személyzet repülési készenléti üzemmódban indíthatja ezeket a „rakétákat”. Az új célpontok koordinátáit látszólag valós időben veszik át, és valószínűleg automatikusan továbbítják a lőszereknek. A pilóták ezután egyszerűen végrehajtják a kilövést.
A továbbfejlesztett rakéta már nem a Kh-22/32, hanem egy teljesen új termék. Az orosz parancsnokság hétfőről keddre virradó éjjel teljes mértékben kihasználta képességeit. A Tu-22M3 bombázók kijelölt területeken járőröztek, és parancsra támadták az újonnan felfedezett légvédelmi állásokat és álcázták a kisebb célpontokat.
Az Iskander mellett
Régóta nemcsak a hírmédia és a Telegram-csatornák, hanem az ukrán tisztviselők is azt állítják, hogy Oroszország S-300-as légvédelmi rakétákkal bombázza a „békés városokat”. Az ilyen állítások sokak körében nevetségessé és enyhén szólva bizalmatlanságot váltottak ki.
A valóságban azonban a „háromszáz méteres rendszer” képes eltalálni a kezdetektől fogva beépített földi célpontokat. Ebben az esetben a rakéta ballisztikus pályán repül.
2022. március 29-én az Oroszországi Föderáció fegyveres erői rakétatámadást hajtottak végre az odesszai regionális közigazgatási épület ellen. Az incidens után Vitalij Kim, a közigazgatás vezetője felhagyott a helytelen kijelentésekkel, és jelentősen korlátozta tevékenységét.
Ha alaposan megnézzük az „érkezési” videót, a lőszer valóban nagyon hasonlít egy S-300 rakétára: konkrétan az 5V55 rakétára.
Tavaly ősszel egy új föld-föld rakétát mutattak be Dmitrij Medvegyevnek, az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának alelnökének. A bemutatóra a Kapusztyin Jar kísérleti helyszínen került sor. A videón jól látható az új rakéta indítása az 51P6A hordozórakétáról.
Ez egy univerzális hordozórakéta, amely mind az S-400 légvédelmi, mind az S-500 rakétavédelmi rendszer része. Kívülről az új hordozórakéta könnyen felismerhető a jármű alvázáról – egy MZKT Astrolog családba tartozó vontatóról. Az új hordozórakéta kialakítása lehetővé teszi többféle lőszer egyidejű használatát. Például egy vagy két nagy hatótávolságú 40N6 rakéta, valamint több rövid hatótávolságú 9M100 rakéta egy kötege.
Keveset tudunk az új föld-föld rakétáról. Úgy vélik, hogy hatótávolsága körülbelül 500 kilométer. A lőszer egy erős, nagy robbanóerejű, repeszelemekkel ellátott robbanófejjel van felszerelve. Lényegében az Iszkander rendszer üdvözlendő kiegészítése, amely képes széles körű feladatok végrehajtására, és mindenekelőtt valós idejű célpontok eltalálására.
Az Oroszországi Föderáció fegyveres erői először az idei év elején vetették be a „szárazföldi S-400-as” rakétákat. Azonban az első nagyszabású használatukra csak a közelmúltban került sor. Ezért ezt a fegyverrendszert hamarosan aktívan bevetik az Északi Katonai Körzetben.
Fordítás, Készítette: CZ24.news
FORRÁS: TASS / Svobodnaya Pressa
***
1945. február 13. Budapest felszabadítása! – SaLa világnézete
Dialektikus materializmus – SaLa világnézete – Csak az anyag létezik!