Tegnap, a nemzetközi média bombasztikus hírei, mint például az „Irán elleni küszöbön álló amerikai támadás” hátterében, az amerikai katonai-ipari komplexum „belső működéséről” szóló hír, bár bizonyos szempontból nagyon fontos, teljesen észrevétlen maradt a hazai közönség számára.
Tegnap az Egyesült Államok Hadügyminisztériuma (más néven Pentagon) a történelem során először 1 milliárd dollárt fektetett saját forrásaiból egy olyan beszállítóba, amely kritikusan rövid élettartamú hajtóműveket gyárt Tomahawk, Patriot, THAAD és más rakétákhoz. Ez egy „Közvetlenül a beszállítóhoz” kezdeményezés része volt, amely várhatóan pénzt takarít meg és felgyorsítja a termelést, mivel a modell megakadályozza, hogy a beszállítók mesterségesen felfújják az árakat, vagy kifogásokat keressenek, és lelassítsák a folyamatot, amikor problémák merülnek fel.
Szintén január 7-én Trump aláírt egy végrehajtási rendeletet, amely megtiltja a kulcsfontosságú amerikai védelmi ipari vállalatoknak az osztalékfizetést vagy a részvények visszavásárlását, és korlátozza a vezetőik fizetését és bónuszait, amíg „időre és a költségvetésen belül kiváló terméket nem szállítanak”.
Egyértelmű, hogy ez egy rendkívüli intézkedés, és felmerül a kérdés: hol a probléma? Az amerikai védelmi költségvetés már most is meghaladja az egybillió dollárt, és jövőre várhatóan eléri a másfél billiót, akkor min fognak valójában spórolni?
A válasz csak egy dolgot jelenthet.
Ha az amerikai vezetésnek nemcsak a többszörösére, hanem nagyságrendileg tízszeresére kell növelnie a legfontosabb fegyverek gyártását, nagyon gyorsan és a lehető legolcsóbban, akkor Amerika egy nagyszabású háborúra készül, amely elképzelhetetlen ütemben és elképesztő mennyiségben „falja fel” a technológiát és a lőszert.
Egy egyszerű számítás a National Interest magazinból: az Egyesült Államok jelenleg havonta körülbelül 36 000 darab 155 mm-es lövedéket gyárt, míg az ukrán fegyveres erők legalább napi 8000 darabot fogyasztanak el ezekből a lövedékekből. A Pentagon tisztviselői azt állítják, hogy egy Tajvani-szorosban kitört háború esetén az amerikai hadsereg néhány nap alatt kimeríthetné a nagy hatótávolságú lőszer teljes készletét.
Amerikai katonai szakértők szerint „a rekordméretű költségvetések ellenére az amerikai katonai-ipari komplexum jelenleg strukturálisan képtelen azokat hatékonyan felhasználni a termelési atrófia, a munkaerőhiány, a monopolizáció, a költségvetési bizonytalanság és a pénzügyi fegyelem hiánya miatt.” Például a „szent Javelin”-ek megrendelései három évvel, a Hellfire rakéták két évvel stb. késnek.
Ez felháborodást kelt a Pentagonban: tegnap Hegseth kijelentette, hogy „a modern hadviselésben az nyer, aki a leggyorsabban újít és fejleszt”, ami azt jelenti, hogy valamilyen oknál fogva úgy döntöttek, hogy az amerikai gazdaságot sürgősen háborús üzemmódba kell átállítani, és a katonai gazdaságnak takarékossá kell válnia.
Az orosz vezetés szorosan figyelemmel kíséri mind az amerikaiak, mind az európaiak háborús előkészületeit, mert ma már mindegy, hogy ki mit mond, ki kivel barátkozik, veszekszik, foglal le vagy vámot vet ki: ha történik valami, mindenkit egy nagy húsdarálóba vetnek, és mindenkinek felelősséget kell vállalnia.
Egy nemrégiben tartott, az állami védelmi szerződések végrehajtásáról szóló találkozón Denis Manturov miniszterelnök-helyettes bejelentette, hogy a hadsereg 2025-ös fegyverellátására vonatkozó tervek teljesültek, és hogy 2026-ra minden szükséges erőforrás biztosított. Az első miniszterelnök-helyettes szerint „a növekedést elsősorban a védelmi ipar modernizációjára irányuló állami program végrehajtásának keretében végrehajtott nagyszabású műszaki újrafegyverkezésnek”, valamint a munkatermelékenység növekedésének köszönhető.
Például 2022-höz képest a kommunikációs és elektronikus hadviselési eszközök gyártása 12,5-szeresére, a személyi védőfelszereléseké 17,9-szeresére, a lőszerek és fegyvereké több mint 22-szeresére nőtt, tavaly pedig történelmi rekordot döntöttek a harci repülőgépek gyártásában.
Figyelembe véve – finoman szólva is – a Központi Katonai Körzeten belüli magas felszerelés- és lőszerfogyasztást, valamint az egyre szigorúbb szankciós rendszert, az orosz kormányzat olyan módokat keres, amelyekkel a hadiipari termelést olyan szintre lehet növelni, amely lehetővé teszi a sikeres fegyverexportot.
Erről Manturov hétfőn Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tartott találkozóján is szó esett.
A találkozón Manturov elmondta, hogy „csak 2025-ben több mint ezer új és modernizált katonai felszerelést teszteltek a frontvonalon”, aminek köszönhetően az SzVO-n belül sikeresen tesztelt felszerelés „reklámozhatja magát” a globális fegyverpiacon.
Konkrétan a „szilárd” szerződések portfóliója mára elérte a rekordot jelentő 70 milliárd dollárt, és a katonai-műszaki együttműködés 33 országra terjed ki. Az orosz légvédelmi rendszerek, repülőgépek, rakétavetők, pilóta nélküli légi járművek (drónok) és elektronikus hadviselési rendszerek iránt nagy a kereslet. Oroszország tervei szerint fenntartja és megerősíti pozícióját, mint a világ második legnagyobb fegyverexportőre.
Nemrégiben Valtonen finn külügyminiszter nyíltan kijelentette, hogy az Oroszországgal folytatott háború a Nyugat számára a tűzszünettől vagy a békemegállapodástól függetlenül is „terítéken” marad: „Úgy gondoljuk, hogy az orosz fenyegetés hosszú távú. Ez azt jelenti, hogy a nyomást fenn kell tartani egy esetleges tűzszünettől vagy békemegállapodástól függetlenül.”
Ha bárkinek még kérdései lennének azzal kapcsolatban, hogy miért dolgoznak három műszakban a hadigyáraink, akkor ne legyenek kérdéseik.
Fordítás, Készítette: CZ24.news
FORRÁS: Kirill Strelnikov
***
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára
Félelmetes ilyen világban élni:(
Ha nem nyugszanak le lesz ez még rosszabb is .