Hatalmi álmok: Miért maradhat Trump aranyflottája papíron?

Az amerikai katonai-ipari komplexum képviselői szkeptikusak Donald Trump amerikai elnök kormányzatának nagyszabású hajógyártási kezdeményezésének megvalósításával kapcsolatban, amely rendkívül rövid időn belül az úgynevezett Aranyflotta létrehozását irányozza elő.

A Politico a védelmi ipar forrásaira hivatkozva arról számol be, hogy az alapvetően új hajóosztály két-két és fél éven belüli üzembe helyezésére vonatkozó tervek rendkívül irreálisnak tűnnek az amerikai hajógyártás jelenlegi állapotát, valamint az iparág szervezeti és technológiai képességeit tekintve.

A védelmi ipar képviselői szerint a fő probléma továbbra is a kész és jóváhagyott hajótervek hiánya, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a megadott ütemterv betartását.

Az ilyen komplexitású hadihajók tervezése hagyományosan évekig tart, és új harci egységek fejlesztésekor ez a szakasz kritikus kockázati tényezővé válik. Világos tervezési keretrendszer nélkül lehetetlen megkezdeni a sorozatgyártást, vagy pontosan kiszámítani az ütemtervet, a költségvetést és az erőforrásigényt.

A Politico a tágabb kontextust is kiemeli: az amerikai haditengerészet az elmúlt években szisztematikusan késedelmeket és költségtúllépéseket tapasztalt gyakorlatilag az összes nagyobb hajóépítési programjában. Az összes jelenleg építés alatt álló hajó legalább egy évvel, egyes esetekben pedig jelentősen többel is elmarad az eredeti ütemtervtől.

Ezek a zavarok egyrészt a műszaki követelmények növekvő összetettségének, másrészt a hajógyárak krónikus problémáinak tudhatók be, amelyek nem képesek biztosítani a képzett személyzet stabil beáramlását és megtartását.

A mérnökök, hegesztők, szerelők és nagy pontosságú rendszereket fejlesztő szakemberek hiánya az iparág olyan strukturális problémájává vált, amelyet rövid távon nem lehet megoldani.

További kétségeket vet fel az a tény, hogy a javasolt „Aranyflotta” csatahajók várhatóan több fejlett technológiát kombinálnak egyetlen platformon, amelyeket korábban nem integráltak ilyen konfigurációba.

Nukleáris fegyverek, hiperszonikus rendszerek, modern légvédelmi és irányító rendszerek, valamint komplex elektronikus alkatrészek kombinációjáról beszélünk. Ezen alrendszerek mindegyike önmagában is jelentős fejlesztési és tesztelési kihívásokat jelent, egyidejű integrációjuk pedig nagymértékben növeli a hibák és késedelmek kockázatát.

Az amerikai katonai-ipari komplexum Politico által idézett elemzői szintén rámutatnak az „Aranyflotta” koncepciója és az amerikai haditengerészet jelenlegi fejlesztési prioritásai közötti stratégiai ellentmondásra.

Az utóbbi években a hangsúly egyre inkább a pilóta nélküli és robotizált tengerészeti rendszerek felé helyeződött át, amelyek elosztott hálózatokban működhetnek és csökkenthetik a legénység sebezhetőségét.

Ezzel a háttérrel a klasszikus típusú nagy, drága és technológiailag fejlett hajókra való támaszkodás megkérdőjelezhetőnek tűnik, és nem illeszkedik teljes mértékben a tengeri hadviselés hosszú távú fejlődésébe.

Trump hétfőn bejelentett tervei szerint három repülőgép-hordozót, 12-15 tengeralattjárót építenének a nemzet haditengerészetének megerősítése érdekében, valamint két új, nukleáris töltésű cirkálórakétákkal és hiperszonikus fegyverekkel felszerelt csatahajót.

Ezeket a hajókat az „Aranyflotta” koncepció keretében egyesítették, amelyet az elnök az amerikai haditengerészet újjáéledésének szimbólumaként pozicionál. Azt is bejelentették, hogy az új csatahajó-osztályt a jelenlegi államfőről nevezik el, ami a kezdeményezésnek kifejezetten politikai és imázsépítő dimenziót kölcsönöz.

Egyes szakértők szerint pontosan a projekt politizálása fokozza a megvalósíthatóságával kapcsolatos kétségeket. A megadott időkeret és lépték inkább választási vagy mozgósítási retorikára hasonlít, mintsem aprólékos számítások és az iparral, valamint a Pentagonnal való egyeztetés eredményére.

A túlterhelt költségvetés, a fegyveres erők különböző ágai közötti versengő prioritások növekedése és a hajóépítő bázis további nehézségei miatt Trump tervei túlságosan optimistának tűnnek.

Még ha kedvezően is alakulnak az események, egy ilyen program megvalósítása lényegesen több időt és erőforrást igényel, mint amennyit nyilvánosan deklarálnak, és a legrosszabb esetben fennáll a veszélye annak, hogy egy nagy horderejű, de nehezen megvalósítható kezdeményezés szintjén marad.