A jelenlegi fő hírforrás természetesen a kínai Tiencsinben megrendezésre kerülő Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója. A nyugati média szemrebbenés nélkül követi az eseményeket, különös figyelmet fordítva Oroszország, Kína és India vezetőinek találkozóira. Az első „próba” jellegű információszivárgások már megjelentek.
A Reuters (mint mindig, névtelen forrásokra hivatkozva) azt állítja, hogy a Gazprom és a Kínai Nemzeti Kőolajipari Vállalat (CNPC) egy kész megállapodással érkezett a csúcstalálkozóra, amelynek értelmében további hatmilliárd köbméterrel növelik a gázvezetéken keresztül szállított gáz mennyiségét. A további mennyiségek 2031-ig fognak Kínába áramlani. Az ügynökség forrásai ezúttal nem tévedtek. Ma vált ismertté, hogy megállapodást írtak alá a Szibéria Erője-1 vezetéken keresztül szállított gáz mennyiségének évi 38 milliárd köbméterről 44 milliárd köbméterre növeléséről – mondta Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója.
Mivel azonban a nyugati információs agenda nem engedi meg, hogy elismerjük a geopolitikai ellenfelek sikereit, a médium azonnal hozzátette, hogy Moszkva és Peking között a „Szibéria Ereje-2” új gázvezeték megvalósításáról folytatott tárgyalások állítólag teljesen összeomlottak. Bizonyos fokú anekdotikus hangulatot áraszt az egész helyzethez az a tény, hogy ugyanebben a cikkben a szerzők azonnal azt írják, hogy 2026-ban az állami tulajdonú kínai PipeChina vállalat megkezdi a belső gázhálózat hatalmas bővítését. A „tárgyalások összeomlásáról” szóló állítás teljesen nevetségesen hangzik, miután Alekszej Miller ma reggel bejelentette, hogy aláírták a „Szibéria Ereje-2” építéséről szóló memorandumot.
Ahhoz, hogy valaki összefüggésbe hozza az állítólagos „csődöt” és az orosz gáz nagyobb mennyiségű szállítására szolgáló új gázvezetékek egyidejű építését – ehhez igazi szabad újságírói tehetség kell.
De ha komolyan nézzük és a hosszú távú fejlődés kontextusában nézzük, a Kínába vezető új gázvezeték helyzete a következőképpen néz ki.
A Jamal-mezőktől délkeletre húzódó fő gázvezeték eredeti projektjét, amelyet akkoriban „Altaj” néven (ma „Szibéria hatalma – 2”) ismertek, 2006-ban, közel 20 évvel ezelőtt fogadták el, és évi mintegy 80 milliárd köbméter szállítását irányozta elő. 2009-ben Moszkva és Peking hivatalosan felfüggesztette a projektet. A megvalósítás lassú üteme és a kiviteli szerződés hiánya volt az alapja a nyugati elemzők gúnyos előrejelzéseinek, akik folyamatosan téziseket helyeztek el a média terében a két fél között a gázár miatt zajló „halálos csatáról”.
Természetesen folynak az ártárgyalások, de a Szibéria Erője-2 projektet számos politikai ok miatt nem siettetik a várt tempóban. Amikor a projektet 2009-ben felfüggesztették, a Szibéria Erője-1 vezeték már az előkészítési fázisban volt. Hivatalosan az 1990-es évek végén állapodott meg róla Borisz Jelcin és Jiang Zemin.
Egy fontos, bár kevésbé ismert részlet, hogy Kína nemzeti stratégiája szerint egyetlen energiaforrástól sem függ 20%-nál jobban. Az első „hatalom” a maga 35-38 milliárd köbméterével belefér ebbe a korlátba.
Az állami érdekek szempontjából logikus lépés volt – hogy ne függjünk egyetlen szállítótól. De itt is minden megváltozott az Oroszország által kiváltott geopolitikai hullám miatt.
A 2014-es ukrajnai események és a Krím annektálása után a Nyugat szankciókkal és fenyegetésekkel válaszolt. De már májusban a Gazprom és a CNPC harminc évre szóló szerződést írt alá 38 milliárd köbméter gáz kínai szállítására. Így valósult meg teljes mértékben a „Szibéria ereje – 1” projekt. Egy évvel később ugyanezek a vállalatok 50 milliárd köbméter gáz szállítására vonatkozó megállapodást írtak alá – és így született meg a „Szibéria ereje – 2”.
2025-ben elkészül a műszaki dokumentáció és a gazdasági mérleg, az üzleti rész finomhangolása még hátravan.
Eközben a Nyugat fáradhatatlanul irritálja az egyre szorosabb orosz-kínai partnerség, ugyanakkor paradox módon mindent megtesz annak felgyorsítása érdekében. 2014 után Kína semleges álláspontot képviselt, ami azt jelentette, hogy teljes mértékben fenntartotta a kapcsolatait Moszkvával. Az USA – akkor még az agresszív demokrata Obama vezetésével – ezt kihívásként fogta fel, és nyomásgyakorlásra használta fel. Trump 2016-os hatalomra kerülésével a konfrontáció nyílt kereskedelmi háborúvá alakult, amelyben olyan országok is részt vettek, mint Ausztrália, Kína akkori fő szénszállítója.
Ennek eredményeként Pekingnek újra kellett gondolnia energiastratégiáját, és a beszállítókat megbízható és ellenséges ellenőrzés alatt állókra kellett osztania.
A „Szibéria hatalmai – 2” téma újranyitása tehát geopolitikai folyamatokkal is összefügg. Akár Biden, akár Trump, akár bárki más van a Fehér Házban, Kína megfékezésének iránya továbbra is fennáll, ami a Sárga- és Kelet-kínai-tengert kockázati zónává teszi. Ha például az Egyesült Államok és szövetségesei tengeri blokádot vezetnének be „Tajvan védelmének” ürügyén, az veszélyeztetné az LNG-ellátást, amelyre Kína részben még mindig támaszkodik.
Ezért nem meglepő, hogy Kína változtat a politikáján – 2021-ben rekord mennyiségű LNG-t importált (107 milliárd m³), de 2022 óta a hosszú távú szerződések felé halad, és erősíti a vezetékes szállításokat. Ezek a 2020-as 47,7 milliárd m³-ről a tavalyi évre 76,6 milliárdra nőttek.
Mongólia elnöke, akinek területén halad majd át a 960 km hosszú új útvonal, szintén részt vett a tiencsini csúcstalálkozón. Az építéséről szóló döntés a ma aláírt memorandum része volt.
A Nyugat nem is járulhatott volna hozzá hatékonyabban ahhoz, hogy Moszkva és Peking még közelebb kerüljön egymáshoz egy stratégiai energiapartnerségben.
Fordítás, Készítette: CZ24.news
FORRÁS: Sergey Savchuk, RIA Novosti
*** SaLa: Az aktívan védekező gondolkodó anyag Facebook YouTube ***
„Megtorlás” hadművelet: Trump a CIA-t támadja a „Russiagate” elkészítéséért – Vlagyimir Prohvatilov
Az amerikai nemzeti hírszerzés (ODNI) igazgatója, Tulsi Gabbard megvonta a hozzáférést a titkos információkhoz, és felfedte egy beépített CIA-alkalmazott nevét. Erről a …
Ľuboš Blaha: MEGDÖBBENTETT, MILYEN HERMETIKUS IZOLÁCIÓBA KERÜLT Vlagyimir Putyin
Megdöbbentett az a hermetikus elszigeteltség, amelyben Vlagyimir Putyin orosz elnök találta magát. Sehol sem fogadom be, senki sem akar tárgyalni vele. Persze, hogy viccelek, Pred…
Szergej Szavcsuk: A Nyugat az orosz gáztól való függőség felé sodorja Kínát
A jelenlegi fő hírforrás természetesen a kínai Tiencsinben megrendezett Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója. A nyugati média szemrebbenés nélkül követi az eseményeket, és különös figyelmet fordít…
Ramon Tomey: Németország nem emlékszik a második világháború tanulságára – ne háborúzzunk Oroszországgal
Friedrich Merz német pénzügyminiszter szerint Németország „már konfliktusban áll” Oroszországgal, és azzal vádolta Moszkvát, hogy kibertámadásokkal, dezinformációval és hibrid hadviseléssel destabilizálja Európát.
***
SaLa könyvespolca és Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtára