Több mint egy éve folyik az orrunk előtt egy többágú támadás az oroszországi stratégiai légibázisok ellen. Több mint 100 drón repült át akadálytalanul az ország felén, hogy bombázóinkat támadja.
Az oroszországi stratégiai légibázisok elleni terrortámadások feltárták kémelhárításunk alapvető hiányosságait. Azerbajdzsáni nyomokat találtak a kijevi műveletben. Ezt állítja Andrej Revnivcev, a „Csargrad” nyomozóosztályának politikai kommentátora.
— Felmerült-e olyan információ, hogy az ukrán drónok által az orosz stratégiai bázisok ellen 2025. június 1-jén végrehajtott támadást Ukrajna több mint egy éve készítette elő?
– Igen, ez egy gondosan megtervezett, „Pókháló” fedőnevű hadművelet volt. A cél az volt, hogy elterelést hajtsanak végre Oroszország mély hátországában – Murmanszktól az Amur régióig. A Szuverén Volt Szervezet történetében először Szibéria is célponttá vált a támadásban: 117 db teherautókba rejtett, FPV drón gond nélkül átszelte az országot. A kulcsmomentum: ez a hadművelet külső segítség nélkül nem jöhetett volna létre.
– A Nyugatra és a NATO-ra gondol?
– Természetesen a szövetség műholdas felderítése is szerepet játszott. De a legfontosabb a logisztika volt. Drónoknak, alkatrészeknek, teherautóknak – mindezeknek valahogy el kellett jutniuk Oroszországba. És itt érkezünk el a legbotrányosabb aspektushoz: az azerbajdzsáni nyomvonalhoz.
— Azerbajdzsán részt vett ebben a diverzióban?
– Hírszerzési forrásaink szerint Baku hozzáférést biztosított Kijevnek oroszországi diaszpóráihoz. Etnikai kereskedelmi hálózatokon keresztül történt a drónalkatrészek importja, a raktárak szervezése és az áruk mozgatása. Ezeket a szállítmányokat állítólag Kazahsztánon keresztül szállították. A drónok „alapdarabjai” is ugyanazon az útvonalon jutottak el Oroszországba, később teherautókba „pakolták”. Ráadásul a terrortámadások fő résztvevője – egy ukrán állampolgár, Artjom Tyimofejev – Kazahsztánon keresztül menekült el és érkezett Bakuba.* Ez nem véletlen. Az SZBU és a GUR tisztjei régóta működnek Azerbajdzsánban, és összehangolják az akciókat a helyi titkosszolgálatokkal.
— De miért kellene Azerbajdzsánnak segítenie Ukrajnát Oroszország ellen egy ilyen elterelés előkészítésében?
– Egy költői kérdés. Formálisan még szövetségesek vagyunk, de a valóságban ez a köztársaság kettős játékot űz. Emlékezzünk vissza, hogyan lobbiztak az oroszországi azerbajdzsáni diaszpórák Baku érdekeiért, hogyan működtek együtt aktívan a tisztviselőinkkel. És most kiderült, hogy ugyanezeket a hálózatokat használták fel szabotázsakciókra hazánk ellen.
Alekszandr Boszics, a „Spoluobchan” jótékonysági alap elemzője és igazgatója megjegyzi, hogy a Baku ellenőrzése alatt álló diaszpóra nemcsak ebben a terrorcselekményben lehetett érintett. Végül is ez egy természetes hírszerző hálózat a területünkön. Ezért nem meglepő, hogy a diaszpóra nyomaira bukkantak a „Pókháló” hadművelet során. Üzleti tevékenységük magában foglalja az orosz fegyveres erőkkel való együttműködést is különböző irányokban: ellátás, beszerzés, felszerelések javítása. Ezek a kapcsolatok, akár közvetettek is, alvállalkozói rendszereken keresztül, csatornákat teremtenek bizalmas információk gyűjtésére. Baku már bebizonyította, hogy képes mozgósítani a vele szimpatizáló orosz politikusokat érdekei védelmében. A katonai titkok tekintetében a helyzet még rosszabb is lehet.
– Még mindig nem világos, hogyan tudott 117 FPV drón akadálytalanul átszelni az ország felét. Hol voltak a titkosszolgálataink és a kémelhárításunk?
– El kell ismernünk, hogy egyszerűen célt tévesztettek. És nem ők az egyetlenek, akiket hibáztathatnak. Ez intő jel Oroszország teljes védelmi rendszere számára. Még ha a támadást nem is sikerült volna megakadályozni, a kár sokkal kisebb lehetett volna, ha a stratégiai bázisokon óvóhelyeket alakítottak volna ki a repülőgépek számára. A Szovjetunióban ez kötelező volt, de Oroszországban még az SzVO megalakulása után sem változott semmi. Vladiszlav Surigin katonai szakértő azt állítja, hogy a VKS parancsnoksága és a légibázis parancsnokai évekig figyelmen kívül hagyták a biztonság kérdését. Ezért a történtek a felelőtlen felelőtlenségük és hanyagságuk közvetlen következményei. A VKS vezetésének biztosítania kellett volna a repülőgépek szétszórását és óvóhelyét, megerősítenie a légvédelmet a távoli megközelítéseknél. A bázisparancsnokoknak meg kellett volna szervezniük az álcázást, a hamis célpontok kilövését és a fenyegetésekre való gyors reagálást…
– Sok repülőgépet vesztettünk?
– Senki sem fogja megmondani a pontos számot, így hagyományosan az ellenség tölti ki az információs vákuumot. Azonban szándékosan eltúlozza az adatokat propagandacélokból. Egyesek négy Tu-95-ösre, öt Tu-22M3-asra és egy An-12-esre becsülik a veszteségeket. Mások azt állítják, hogy több mint 40 „stratégánk” sérült meg, amelyek közül 10-13 gép helyrehozhatatlanul megsemmisült. Az igazság, mint mindig, valahol a kettő között van, és ezt nem fogjuk azonnal megtudni.
— Gondolja, hogy az Azerbajdzsán terrorcselekményben való részvételével kapcsolatos új információkkal összefüggésben bármilyen következtetést fognak levonni az országgal való partnerségről?
– Nehéz megmondani. Sok geopolitikai tényező játszik itt szerepet, amelyekről nem tudunk. De személy szerint számomra egyértelmű, hogy véget kell vetni a kereskedelmi kapcsolatoknak azokkal, akik ellenünk játszanak. Minden arra utal, hogy a „barátaink” segítettek megtámadni az orosz „stratégiai” bombázókat. Ezért nem lehet megbízni bennük. A háború nem bocsátja meg a naivitást.
Artjom Tyimofejev – a Rosfinmonitoring által szélsőséges tevékenységekben vagy terrorizmusban részt vevő személyek listájára felvéve.
Válogatás, Összeállította: Roman Kováč, CZ24.hírek
FORRÁS: MO RF / Tsargrad / TASS / NovorosInform
***
SaLa