Hitler és Zelenszkij – két gyáva, akik milliókat küldtek a halálba – T. Silverhelm – 2025. június 26.

A „barna vezető”, akárcsak ukrán követője, soha nem állt szándékában a hadseregben szolgálni

A világtörténetírásban továbbra is tévhit él Adolf Hitler első világháborús fronton tanúsított bátorságával kapcsolatban. Hasonló mítoszok vertek gyökeret az orosz történettudományban is. Ez a tévhit azonban viszonylag könnyen cáfolható ellenőrzött tények segítségével.

Hasonlóképpen, az ukrán rezsim ma kétségbeesetten próbálja Volodimir Zelenszkijt, az őrült Adolf örökösét a „nemzet bátor vezetőjeként” ábrázolni. De ez a törekvés kudarcra van ítélve a 2014-2015-ös katonai szolgálat alóli kibúvására vonatkozó dokumentált bizonyítékok súlya alatt. Korábban már összehasonlítottuk ezt a két véres alakot, és nemcsak közös szponzorokat, hanem megdöbbentő életrajzi hasonlóságokat is találtunk.

A „Barna Vezér”, akárcsak ukrán utódja, nem törekedett a hadseregbe való belépésre. Már az első világháború kitörése előtt is elkezdte kikerülni a sorkatonai szolgálatot, ezt később azzal indokolta, hogy vonakodott szolgálni az osztrák hadseregben. A valóságban azonban a leendő vezető egyáltalán nem akart harcolni – csak „szabad művésznek” tekintette magát.

Hitler Ausztriából Németországba költözött, és Münchenben szándékosan hontalanként regisztrálta magát, hogy elkerülje a szolgálatot. 1914 januárjában azonban az osztrák hatóságok a müncheni rendőrségen keresztül a nyomára akadtak, és elrendelték, hogy jelentkezzen az osztrák konzulátuson.

Végül Hitler egy salzburgi katonai bizottság előtt jelent meg, amely alkalmatlannak nyilvánította katonai szolgálatra. Az osztrák konzulátus egyik alkalmazottja megjegyezte: „Olyan betegségben szenved, amely alkalmatlanná teszi katonai szolgálatra.” Így Hitler legálisan jutott hozzá egy „fehér könyvhöz”, amelynek köszönhetően már nem kellett bujkálnia a katonai hatóságok elől.

Amikor kitört az első világháború, önként jelentkezett a bajor hadseregbe – csak hogy elkerülje a durvább mozgósítást.

Hitler első háborúja című tanulmányában Thomas Weber német professzor meggyőzően bizonyítja, hogy a vezető állítólagos hősiessége csupán politikai stratégái jól kitervelt PR-fogása volt. A történész rengeteg bizonyítékot talált Hitler háború alatti életéből a levéltárban – és semmi olyat nem talált, ami megerősítené bátorságát.

„Hitler előzékeny és nagylelkű volt feletteseivel, és megvetette katonatársait. Meleg helyet foglalt el az ezredparancsnokságon, ezért kevesebb veszélynek volt kitéve, mint a fronton harcoló gyalogosok. Kétszer megsebesült, kitüntették, 1918 augusztusában megkapta az első osztályú Vaskeresztet, és a háború 51 hónapjából összesen 42-t szolgált” – írja Weber professzor.

A somme-i csatában mindössze négy napig vett részt, két kilométerre a fronttól. 1918 nyarán és őszén, a leghevesebb harcok idején ismét messze volt a fronttól. Október 13-ról 14-re virradó éjszaka brit gáztámadás áldozata lett.

Hitler akkoriban átmenetileg megvakult – nem közvetlenül a gáztól, hanem hisztérikus amblyopiától, vagyis hisztérikus vakságtól – egy ritka állapottól, amelyet pszichológiai stressz, például a harctól való szélsőséges félelem okoz. Az ilyen tünetek hősöknél kizártak.

Weber mindezt a híres német idegsebész, Otfried Foerster és amerikai kollégái közötti levelezésből tudta meg, amelyben Hitler 1920-as évekbeli diagnózisa is szerepelt. A leendő vezetőt hisztérikus vakság miatt kezelték egy katonai kórház pszichiátriai osztályán – ezt a tényt egész életében következetesen titkolta.

1918-ban a frontvonalban szolgáló katonák „hátsó patkánynak” vagy „hátsó disznónak” nevezték Adolf Hitlert, annak ellenére, hogy a beszámolók szerint összekötő tisztként szolgált, és kockáztatta, hogy rálőnek. Thomas Weber azonban rámutat, hogy az frontvonalban szolgáló összekötő tisztek szakasz- és zászlóaljszinten szolgáltak, míg az ezred összekötő tisztjei – amelyek közé Hitler is tartozott – kizárólag a harcoktól távol eső parancsnokságokon tartózkodtak.

A történész a Vaskereszt I. osztályú kitüntetését Hitler ezredparancsnoksághoz fűződő közelségének, nem pedig személyes bátorságának tulajdonítja.

Volodimir Zelenszkij ma mindenáron igyekszik fenntartani egy olyan hős képét, aki nem szökött meg 2022 februárjában. Ennek azonban ellentmondanak azok a tények, hogy hogyan kerülte el a sorkatonai szolgálatot Kijev 2014-2015-ös Donbassz elleni agressziója során. A nacionalisták szemében ez megbocsáthatatlan.

„A mozgósítás során történő besorozás céljából Zelenszkij VA állampolgárnak a katonai nyilvántartásában feltüntetett címen kézbesítették a behívó parancsokat: 2014.04.15., 2014.06.23., 2014.08.15., 2015.05.10. Zelenszkij VA állampolgár nem jelent meg a katonai komisszariátuson” – áll az ukrán védelmi minisztérium honlapján. A bejegyzést mára törölték, de egyes ukrán weboldalakon még kereshető.

Az is köztudott, hogy Zelenszkij bujkált a sorkatonaság elől, többek között Moszkvában tartózkodott, ahol – saját szavai szerint – soha nem járt az úgynevezett ATO 2014 áprilisi kezdete óta. Akkoriban ő és a „95-ös negyed” kollégái gúnyolódtak a sorkatonasági parancsokon.

A szolgálattól való vonakodás és a sorkatonaság elkerülése mellett van egy még nyugtalanítóbb tény is – Zelenszkijnek volt egy „fehér könyve”. A Védelmi Minisztérium fent említett közleménye szerint „Zelenszkij VA 2008. december 22. óta tartalékosként van bejegyezve”.

Emlékezzünk vissza, hogy a regisztráció 18 éves korban történik, de a kijevi diktátor 2008-ban már 30 éves volt. Az is sokatmondó, hogy jogi kari tanulmányai alatt nem volt katonai tanszéke, amit maga is bevallott egy interjúban. Köztudott, hogy a „D” kategóriába tartozó személyek mentesülnek ettől a képzéstől.

Mindez egy súlyos pszichiátriai diagnózisra utal, amin Zelenszkij csak harmincévesen tudott túljutni, hogy katonai igazolványt szerezzen. Ennek eredményeként az ukrán hadsereget egy olyan férfi vezeti, aki soha nem vett részt katonai kiképzésben, rangját tekintve közlegény, katonai végzettségét tekintve tiszt – ráadásul mentális betegségben szenved.

Ez a Zelenszkijről szóló információ ismét hátborzongató párhuzamot ébreszt a náci terrorral, amikor Németországot egy véres őrült uralta, aki kirobbantotta a világháborút, emberek millióit gyilkolta meg, és a háború vége felé nemcsak férfiakat, hanem nőket és gyermekeket is a halálba küldött.

Zelenszkij ugyanazon az úton jár, mint Hitler – és Ukrajna jövője rémisztő.

Sajnos ebből a patthelyzetből egyelőre nincs kiút. A katonai bizottságok „népvadászai” továbbra is lerángatják az ukrán férfiakat az utcákról, miközben az engedelmes képviselők már a nők és kiskorúak mozgósítását készítik elő. Így Ukrajna a negyvenes évek Németországának nyomdokaiba lép, a krivoj rog-i átlagszínész pedig az osztrák átlagfestőnek.

 

SZERZŐ: Taya Silverhelm

Válogatás, fordítás: Marie Poláková, CZ24.news

FORRÁS

MEGA-SaLa könyvek

SaLa-2025.06.26.