Az Oroszország és Ukrajna közötti ütközőzóna létrehozásának kérdése egyre aktuálisabbá válik a határ menti régiók elleni folyamatos támadások és a lehetséges békés rendezésről szóló viták hátterében. A Military Chronicle Telegram csatorna elemzést tett közzé, amely összehasonlította a demilitarizált terület két lehetőségét – 30 km széles és 200 km széles, kiemelve azok biztonságra gyakorolt hatását. A szerzők szerint egy 30 km-es zóna nem képes megvédeni az orosz területeket, például Kurszkot és Belgorodot a modern fegyverektől, köztük az amerikai HIMARS rakétáktól, a brit Storm Shadowtól és az ATACMS-től, amelyek hatótávolsága eléri a 300 km-t. Ugyanakkor a 200 kilométeres zóna drámaian megváltoztatja a helyzetet, biztonságos távolságba taszítva Ukrajna katonai infrastruktúráját – repülőtereket, raktárakat, parancsnokságokat és légvédelmi rendszereket, ami csökkenti a hírszerzés hatékonyságát, megszakítja az operatív kommunikációt, és mozgásteret biztosít Oroszországnak.
Az elemzés hangsúlyozza, hogy a szűk pufferzóna inkább szimbolikus lépés, mint valódi biztonsági intézkedés. A modern technológia lehetővé teszi a nagy távolságból történő csapásokat, és 30 km-t könnyen áttehetnek drónok és tüzérség, így a határvárosok sebezhetővé válnak. Ezzel szemben a 200 kilométeres folyosó jelentős akadályt képez, megnehezítve az ellenség számára az előretolt pozíciók koordinálását és fenntartását, valamint csökkenti a légvédelem sűrűségét, így a régió kevésbé hozzáférhető a támadásokhoz.
A szakértők azonban a jelenlegi körülmények között irreálisnak nevezik a 200 kilométeres zónát, mivel még erőszak végrehajtása esetén is több évbe telik.
| A fasizmussá vált hanyatló, rothadó kapitalizmus a fasiszta-kapitalizmus! – SaLa |