Budapest, 2025. április 5. szombat (MB)

Magyarország náci megszállása és a nyilasok rémuralma alól történt felszabadításának 80. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek szombaton, Budapesten, a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél.

A Magyar Antifasiszta Liga szervezésében megtartott megemlékezésen hat politikai és társadalmi szervezet vett részt: a szervező Antifasiszta Liga, a Magyar Békekör, a Munkásőr Emléktársaság, a Marx Károly Társaság, a Stromfeld Aurél Egyesület, és a Magyar Munkáspárt.

Oroszország Garibian Tigran Levonovics követtanácsossal, ügyvívővel és Zarudnyev Alekszej Alekszandrovics katonai és légügyi attaséval képviseltette magát az ünnepségen. Fehéroroszország képviseletében Uladzimir Ulahovics nagykövet volt jelen.

A magyar, az orosz és a fehérorosz himnusz elhangzása után a magyar szervezetek vezetői beszédet mondtak a felszabadulási ünnepségen, majd az orosz és a fehérorosz diplomatákkal együtt koszorúkat helyeztek el a szovjet hősök emlékművének talapzatán.

A Magyar Békekör koszorúját, melynek szalagján „Értünk áldoztátok az életeteket” felirat áll, Simó Endre elnök és Petráss László alelnök helyezte el.

Simó Endre beszédében kijelentette: nekik köszönhetjük szabadságunkat, melyet ma élvezünk. A Békekör elnöke kérdéseket intézett Orbán Viktor miniszterelnökhöz és kormányához. Beszédének szövegét lásd külön!+++

Simó Endre beszéde a Magyarország náci-fasizmus alóli felszabadulásának 80. évfordulója alkalmából rendezett Szabadság-téri koszorúzási ünnepségen

2025. április 5.

Itt állunk a szovjet hősök emlékműve előtt, akik életüket áldozták értünk. Hazánk felszabadításáért a náci német megszállók, és nyilaskeresztes csatlósaik rémuralma alól. Nekik köszönhetjük szabadságunkat, melyet ma élvezünk.

A Vörös Hadsereg tíz- és tízezer katonája ontotta vérét azért, hogy Magyarország békében éljen a Szovjetunió népeivel, ne pedig a Don-kanyarban keresse jövőjét.

Mégis akad, aki nosztalgiával viseltet a múlt iránt, és nem akar megbékélni annak tudatával, hogy hazánk igaz barátai Keletről jöttek, hiszen Nyugatról belekényszerítettek minket egy olyan háborúba, amelybe csaknem egymillió magyar halt bele. Ezt az emlékművet Orbán Viktor miniszterelnök 2019-ben a „megszállás emlékművének” nevezte, és csak azért kímélte meg, mert az Egyesült Államok, a Szovjetunió szövetségese a II. világháborúban, ragaszkodott a megtartásához.

A magyar kormány ma sem hajlandó megemlékezni azokról, akik életüket adták a függetlenségünkért. Nem hajlandó leróni tiszteletét 80 évvel a náci-fasizmus felett aratott győzelem után. Ma is orosz agresszióról beszélnek Ukrajna ellen. A miniszterelnöki kabinetirodától március végén kapott levélben is Ukrajna orosz katonai inváziójáról írnak, figyelmen kívül hagyva, hogy Oroszország is szeretne biztonságban élni, és ha a NATO, benne mi, nem hagyjuk, akkor maga szerez érvényt a biztonságának, mint tette 80 évvel ezelőtt.

Jó volna tanulni a történelemből, kormányzó uraink! Nemcsak olajból és gázból áll a barátság! Ez az ország békében és barátságban élt együtt Oroszországgal 45 éven át. Mély emberi kapcsolatok szövődtek az oroszokkal és ott élő más népekkel. Házasságok és családok születtek, megtanultunk együtt élni olyanokkal, akiket megtestesült ördögként festettek le nekünk, a gonosz birodalmának, az Antikrisztusnak magának.

Miniszterelnök Úr! Mondja már meg nekünk, miféle békét akar Ön Oroszországgal, ha agresszornak tartja?! Abban merülne ki békepolitikája, hogy nem szállít fegyvert Ukrajnának, és nem önt olajat a tűzre? Ne higgye, hogy mi nem örülünk ennek, de nem gondolja, hogy a békéhez ennél több kell?

Nem tartja vérszegénynek azt a politikát, amely átmeneti tűzszünetekben és ütköző zónákban látja feltárulni a konfliktus békés rendezését? Ahelyett, hogy választ adna a kulcskérdésre, az egyenlő biztonság kölcsönös szavatolására?! Miért akarja gyanúba keverni a magyar népet azzal, hogy nem akarja elismerni Oroszország egyenlő jogát a biztonsághoz? Netán’ ez a taktikázgatás szolgálná Magyarország biztonságát? Vagy ez is inkább idegen érdekeknek felelne meg, melyektől képtelenek volnának megszabadulni?

Netanjahu izraeli miniszterelnökkel tartott sajtóértekezletén, csütörtökön ön azt mondta, hogy a zsidó-keresztény civilizációt védik. Kitől? Netán’ Oroszországtól, vagy nem zsidó-keresztény más civilizációktól? Tessék mondani, miért nem tud békében élni a zsidó-keresztény civilizáció Oroszországgal és más civilizációkkal? Miért akar védekezni ellenük? Miért nem ismeri el a zsidó-keresztény civilizáció mások egyenlő jogát a békéhez, a biztonsághoz, a nemzeti fejlődéshez? Egyáltalán, miféle társadalmi rendszer az, amely képtelen békében élni másokkal, köztük az oroszokkal, akik szeretnének békében élni vele?

Oroszország fenyegetné azt a civilizációt, amelynek maga is része? Oroszország akarná bevonni nemlétező katonai szövetségébe a NATO államait, vagy a NATO vonta be soraiba Európa volt szocialista országait, megpróbálván lenyelni Ukrajnát is!?

Mi ez, ha nem képmutatás? Janus arcú kettősség! Miért bízik ön a „Kállay kettős” politikában, mely hazánk náci megszállásához vezetett?

A Magyar Békekör igazi békét akar! Igazságos, tartós békét, Oroszország 2021. decemberében előterjesztett jogos biztonsági követeléseinek teljesítésével egy eurázsiai kollektív biztonsági rendszer keretében, a kölcsönösség és az egyenjogúság alapján. Egyik fél sem érvényesítheti biztonságát a másik rovására. Egy ilyen rendszer keretében kiküszöbölődhetnek az okok, melyek az ukrajnai konfliktus kirobbanásához vezettek. Ezért a mi civil diplomáciánk arra irányul, hogy elősegítsük az egyenjogú kollektív biztonsághoz vezető folyamatot. Tesszük ezt idehaza és külföldön egyaránt.

Mi békében, és jó viszonyban akarunk élni Kelettel és Nyugattal egyaránt. Nemzeti érdekünk a független, szuverén Magyarország itt, Európa közepén, a hadak útján. A tényekből arra a következtetésre jutottunk, hogy Magyarország szuverenitását nem Oroszország fenyegeti!

Barátaim, Honfitársaim!

Egy világ változik meg körülöttünk, nekünk pedig az a feladatunk, hogy népünk megtalálja a helyét benne! Hogy a konfrontáció rendjét a kooperáció világrendje váltsa fel, még ha ez nem is megy egyik napról a másikra. A Békekör azon munkálkodik, hogy a magyar nép közösséget vállaljon a többi néppel a békés, egyenjogú, kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködés új rendjében.

Meggyőződésünk, hogy ezzel szolgáljuk a legjobban népünket, nemzetünket, hazánkat, és szabadságunkat, melyért a szovjet hősök életüket adták.

Kiadta: Magyar Békekör

Emlékezünk a hazánk szabadságéért elesett szovjet katonákra. Nem engedjük, hogy elhallgassák. Mindent megteszünk a történelem meghamisítása ellen.
Április 4-én a német megszállás alól szabadultunk fel. Magyarország a második világháborúba Németország oldalán lépett be. Fontos tanulság, hogy Magyarország csak vesztes lehet egy olyan háborúban, amelyet valamelyik nagyhatalom oldalán Oroszország ellen indítanak.
Április 4-e a fasizmus, a német és a magyar fasizmus alóli felszabadulás napja is. A fasizmus a tőke legszélsőségesebb köreinek legvégső eszköze, amelyet akkor vet be, ha a kapitalizmus megmentésére más eszközt nem lát.
Magyarország felszabadítása sok zsidó ember szabadságát adta vissza. Emlékeznünk kell a fasizmus zsidó áldozataira, a holokauszt szörnyűségeire.
Április 4-én emlékezünk a magyar antifasiszta ellenállás mártírjaira. Emlékezünk minden magyar honfitársunkra, akik világnézetüktől, pártállásuktól függetlenül igyekeztek előmozdítani a felszabadulást. Fejet hajtunk az új magyar államiság létrehozásában 1944-45 folyamán szerepet vállalt személyiségekre.
Április 4-e méltó alkalmat ad arra is, hogy elítéljük a háborút, és síkra szálljunk a békéért, a népek és országok együttműködéséért.
A felszabadulás a függetlenségünk visszaszerzését is jelentette. A nemzeti szuverenitás, a függetlenségünk védelme ma is a legfontosabb feladat.
Április 4-e új korszak kezdete a magyar történelemben. A felszabadulás 1945 után felforgatta a magyar társadalmat. Munkások, parasztok, elnyomottak milliói törtek ki elzártságukból és a fejlődés mozgatójává váltak. Nekünk, egyszerű magyar embereknek ez az új világ, a szocializmus többet adott, mint a kapitalizmus.