A petrográdi felkelés – 4
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Az ideiglenes kormány végső erejét feszítette meg, hogy saját védelmét megszervezze.
Október 25-én éjjel 2 óra 20 perckor a Kerenszkijhez szolgálattételre beosztott tábornok, Levickij felhívta a főhadiszálláson Duchonyint és a hadseregfőparancsnok két sürgős táviratát közölte vele az Északi front főparancsnoka számára, kategorikusan követelve azoknak haladéknélküli végrehajtását.
„Elrendelem, hogy jelen parancs átvétele után az 5. kaukázusi kozákhadosztály valamennyi ezredét az egész tüzérséggel, a 23. doni kozák ezredet és valamennyi többi Finnországban állomásozó kozák egységet, az 5. kaukázusi kozák hadosztály parancsnokának vezetése alatt indítsák el vasúton a Petrográd-Nyikolajevszkij-
A másik táviratban Kerenszkij parancsot adott, hogy gyűjtsék össze az 1. doni kozák hadosztály Északi fronton szétszórt csapatait és azonnal rendeljék Petrográdra. Kerenszkij körültekintően hozzátette: ha a vasutasok nem adnának vasúti kocsikat, az ezredeket gyalog küldjék. A Téli palota segítségére mindenhonnan főképpen kozákokat rendeltek ki.
Amint megkapta Kerenszkij sürgönyét, Duchonyin azonnal felhívta, az Északi front vezérkari főnökét, Sz.G. Lukirszkij tábornokot.
A tábornok jelentette, hogy az 1. doni kozák hadosztály két ezrede éppen most érkezett meg Revalba, a másik két ezred október 24-én reggel az első hadsereghez ment, hogy lefegyverezze azt a gyaloghadosztályt, amely megtagadta a hadiparancsok teljesítését.
Duchonyin megparancsolta, hogy a tábornok a maga választása szerint küldjön kozákcsapatokat, mert a helyzet nem tűr semmi késlekedést. Parancsának alátámasztására Duchonyin hozzátette, hogy a Kerenszkijhez szolgálattételre beosztott tábornoktól éppen most a következő táviratot kapta:
„Petrográd helyőrsége jelenleg, néhány egység kivételével, ténylegesen vagy a bolsevikok oldalán áll, vagy semleges. A Téli palota nyilván körül van kerítve; komolyra fordul a helyzet. Értesítse erről Cseremiszovot. Valószínűleg nemsokára nem lesz többé módomban beszélni. Levickij”.
Az Északi front azt válaszolta, hogy már minden intézkedést megtett. Elsőnek a kerékpáros zászlóalj századai fognak Petrográdra érkezni, melyek már indulásra készen állanak Batyeckája állomáson.
Reggel Duchonyin felhívta Levickijt a Téli palotában. „Nagyon örülök, hogy módomban van beszélni önnel” — mondotta Duchonyin és közölte a főhadiszállás és az Északi front intézkedéseit. Petrográdra irányították a 44-es gyaloghadosztály dandárjait két üteggel, az 5. kaukázusi kozák hadosztályt tüzérségével együtt, a 43-as doni kozák ezredet. Ezenkívül az Északi frontról Petrográd felé elindultak tüzérségükkel együtt a 13. és 15. doni ezred, az Első doni kozák hadosztály ezredei pedig, melyek útban voltak az Első hadsereghez, parancsot kaptak, hogy irányt változtatva azonnal vonuljanak Petrográdra. A 3. és 6. kerékpáros zászlóalj már a vasútvonal mentén menetelt. Duchonyin elrendelte, hogy a katonák elé „bizalmi embereket” küldjenek. Az Északi frontnak azt ajánlotta, hogy a csapattestekkel együtt a hadseregbizottságok választott képviselőit is küldjék el. Az eszereknek és a mensevikeknek az volt a hivatásuk, hogy a katonákat a forradalom elleni fellépésre beszéljék rá.
Végül Duchonyin arra kérte Levickijt,hogy az összes frontok tájékoztatása céljából adjon rövid helyzetjelentést.
Levickij részletesen beszámolt a legutóbbi eseményekről. Kronstadtból matrózok érkeztek. A fölvont hidakat a forradalmi csapatok újra helyreállították. Őrségek hálózata borítja be az egész várost. A telefonközpont a bolsevikok kezén van. A Téli palota be van kerítve.
„Általában — fejezte be Levickij tábornok, a frontról sürgősen csapatok küldését kérve — olyan a benyomás, mintha az ideiglenes kormány ellenséges állam fővárosában lenne, mely már befejezte a mozgósítást, de még nem kezdte meg az aktív hadműveleteket”.
Kerenszkij október 25-én reggel négy óra felé megjelent a hadkerületi parancsnokságon, de ott sem talált semmi vigasztalót. A döntő pontok az ellenfél kezében voltak; erősítést nem volt honnan várni: a csapatrészek, melyek segítséget ígértek, átmentek a felkelők oldalára.
Kerenszkij a kerületi parancsnokságon tanácskozást hívott össze. Elhatározták, hogy kirendelik a Petrográdon állomásozó l., 4. és 14. doni ezredet. Az ezredekhez a következő telefonparancsot küldték:
„A hadseregfőparancsnok megparancsolta, hogy az 1., 4. és 14. kozák ezredek, a hazai föld szabadsága, becsülete és dicsősége nevében siessenek a forradalmi demokrácia szovjetjei központi végrehajtó bizottságának, az ideiglenes kormánynak segítségére és mentsék meg a pusztuló Oroszországot”.
A telefonparancsot Bagratunyi vezérőrnagy írta alá és a központi végrehajtó bizottság megbízottja, Malevszkij erősítette meg.
A kozákok tudták, hogy kaszárnyáik minden oldalról körül vannak véve a Vörös Gárda őrségeivel. A Moszkva-, Narva- és Peterhofi kerületből bármely percben a munkások ezrei özönölhettek volna ide, hogy megakadályozzák a kozákok akcióbalépését. Kérdést intéztek a parancsnoksághoz: fellép-e velük együtt a gyalogság, mert egyedül nem hajlandók akcióba lépni.
A kerületi parancsnokságról Kerenszkij kora reggel visszatért a Téli palotába.
A Téli palotában kiderült, hogy fogytán az élelmiszer. Amikor a kormány nagyszámú különítményt összpontosított a Téli palotában, körülbelül 1600 embert, nem számolt azzal, hogy egy szép napon a Téli palotát el fogják vágni az összes hivataloktól és nem gondoskodott a szükséges élelmiszer odaszállításáról. Már az október 25-ére virradó éjszaka úgy kiéleződött a Téli palotában az élelmezési válság, hogy élelem szerzésére hadapródokat voltak kénytelenek kiküldeni. Az egyik ilyen hadapród-gépkocsit a Nyikolájevszkij-pályaudvarnál feltartóztatta a Vörös Gárda és a Szmolniba vitte.
Ez alatt azok az erők, amelyekre az ideiglenes kormány támaszkodni szándékozott, egyre fogytak.
„A hadapródok — írta Kerenszkij — akik kezdetben nagyszerű hangulatban voltak, csüggedni kezdtek. Később a páncélgépkocsik legénysége kezdett nyugtalankodni. Az erősítésekre való meddő várakozás minden további perce egyre jobban csökkentette ezeknek is, amazoknak is »harcképességét«”.
A Mihály-lovardában tartott gyűlés után a páncélgépkocsi-osztály katonáinak nagyrésze átment a forradalmi katonai bizottság oldalára. Később, október 25-én 11 órakor, a páncélgépkocsi-osztály teljes létszámban megjelent a Szmolniban és a forradalmi katonai bizottság rendelkezésére bocsátotta magát.
A Téli palotában csak egy páncélgépkocsi maradt, az „Achtirec”. Ennek legénysége kijelentette, hogy hajlandó a palotát „mint műemléket” őrizni.
A kormány új tanácskozásra ült össze. A Téli palotából a vezérkarba, és onnan vissza percenként futkostak miniszterek, tisztek, futárok. Egymást kergették a riasztóbbnál-riasztóbb hírek. A helyzet feszültsége tetőfokra hágott.
A kormány ülésén Kerenszkij közölte, hogy elhagyja a palotát. Kerenszkij — mint kijelentette — „elhatározta, hogy személyesen fogadja az érkező csapatokat”. Október 25-én 11 órakor reggel elhagyta Petrográdot. Maga Kerenszkij szökéséről azt írta, hogy saját autóján utazott, de távozásának híre „nem tudom mi módon… a szövetséges követségek fülébe jutott”.
Valójában pedig Kerenszkij külföldi követség zászlajának védelme alatt szökött.
Buchanan angol követ így írja le Kerenszkij szökését:
„Reggel tíz órakor (október 25-én. — A szerk.) Kerenszkij egy tisztet küldött azzal a megbízással, hogy új gépkocsit szerezzen neki. A tiszt találkozott Whitehouse-zal, az Amerikai Egyesült Államok követségének egyik titkárával és rábírta, hogy adja kölcsön autóját Kerenszkijnek amerikai zászló alatt. Együtt visszamentek a Téli palotába. Kerenszkij azt mondotta Whitehouse-nak, hogy Lugába szándékozik menni, hogy a frontról berendelt csapatokhoz csatlakozzék. Ezután Kerenszkij a követségi titkár útján arra kérte a szövetséges követeket, ne ismerjék el a bolsevik kormányt, mert reméli, hogy 12-én (a régi időszámítás szerint október 30-án. — A szerk.) elég katonasággal tér vissza, hogy helyreállítsa a rendet”.
Buchanan elbeszélését teljes egészében megerősítik a Kerenszkijt kísérő tisztek vallomásai. Reggel tíz órára a kerületi vezérkarba hívták a petrográdi hadkerület gépkocsiosztag-parancsnokának segédtisztjét, B.I. Knirs zászlóst. Polkovnyikov azt a parancsot adta neki, hogy szerezzen két gépkocsit Kerenszkij számára, aki a közeledő csapatok elé akar utazni.
A hadkerület főparancsnoka parancsot adott, hogy forduljanak valamelyik követséghez gépkocsiért. Az amerikaiaktól szereztek is gépkocsit. A segédtiszt az amerikai követség katonai attaséjával együtt tért vissza a kerületi parancsnokságra.
Amikor a külföldi zászlóval fellobogózott gépkocsi a Palota-térre hajtott, a vörösgárdisták átengedték.
Egyáltalán nem volt „véletlen”, hogy Kerenszkij külföldi gépkocsira tett szert és ez a gépkocsi egyáltalán nem tartotta magát „tisztes távolban”. A külföldi zászló segítette Oroszország ideiglenes kormányának elnökét abban, hogy megszökjék a forradalmi Petrográdról.
A forradalom támadása feltartóztathatatlan volt. Az ideiglenes kormány minden egyes kísérletét, hogy a felkelés diadalmenetével szemben ellenállást fejtsen ki, haladéktalanul visszaverték. A miniszterek számára nem maradt más hátra, mint hogy bezárkózzanak a Téli palotába és reménytelenül várják a katonaság megérkezését a frontról.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!