Kemény Gábor

A tárgyalás

(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)

1

Az elnök ezután szünetet rendelt el, aminek elteltével Kemény Gábor volt nyilas külügyminiszter kihallgatását kezdte meg a bíróság. Kemény kijelentette, hogy nem érzi bűnösnek magát. 1944 május végén lett a párt külügyeinek vezetője.

Elnök: Mi volt az Ön megbízatásának alapcélkitűzése a pártvezér részéről?

Kemény: Első volt a párton belül tudatosítani a párt belpolitikai felfogását a kormánnyal kapcsolatban és a külpolitikai elveket.

Elnök: Ön úgy tekintette a jelenlévő németeket, mint akiknek ingerenciájuk van belpolitikai viszonyokba is és akikkel éppen azért tárgyalnia kell? Tájékoztatta őket a belpolitikai viszonyokról.

Kemény: Nem tájékoztattam, mert ők tájékozódva voltak teljesen közigazgatási, politikai és katonai szempontból.

Elnök: Egyéb célja mi volt az Ön megbízatásának.

Kemény: Én a német követséggel is érintkezést tartottam, a pártvezető utasítása szerint.

Elnök: Ebből a célból mit kért a németektől? Miért kerülgeti, ki fog derülni. Mi volt a célja, amit Szálasi Ferenc megjelölt a küszöbönálló hatalom átvételének előkészítése körül?

Kemény: Arról volt csak szó, hogy a jelenlévő német hatalom ellene van-e vagy nem.

Elnök: Még magyarabbul megkérdezem. Talán az volt az Ön megbízatásának célja, hogy a német hatalomtól a belpolitikai átállításhoz az önök hungarizmusa jegyében német támogatást kérjen?

Kemény: Egyetértést és szoros kapcsolatot csupán.

Elnök: Támogatást kértek vagy vártak a németektől?

Kemény: Nem vártunk semmi mást.

Az elnök ismerteti a naplónak azt a részét, amely a vádlott 1944 június 26-i jelentését tartalmazza Veesenmayernél tett látogatásáról. A napló szerint a nyilaskeresztes párt különböző vélt sérelmeit tárták Veesenmayer elé.

Elnök: Mi célja volt ennek? Ez is mutatja, hogy segítséget vártak a németektől. A naplóból kitűnik, hogy Veesenmayer fölényes, atyai, de mindenesetre jóindulatú hangon tanácsokat adott önöknek. Az ellenben egyáltalában nem tűnik ki, amit ön állított az előbb, hogy megfenyegették volna, hogy szembetalálják magukat velük.

Az elnök által ismertetett más naplófeljegyzés szerint a vádlott több társával június 21-n megjelent Veesenmayernél abból az alkalomból, hogy Hitler megmenekült az ellene végrehajtott merényletből és „a magyar hungarizmus vezérférfiai katonás fegyelemmel felsorakoznak Veesenmayer előtt”.

Elnök: Hova juttatták önök a magyarság önérzetét!

A vádlott lehajtott fejjel hallgat.

Elnök: Ön minek minősíti azt a ténykedését, hogy a kormányhatalom terveit Ön besúgja a németeknek?

Kemény: Ez nem volt a magyar kormányhatalom, hanem illegális előkészítés. Hír jött, amely általában tudott, ismert volt.

Elnök: Mit ért Ön azon, hogy „nem kormányhatalom”, Lakatosékat-e, mint az akkori kormánnyal szemben álló tényezőket?

Kemény: Igen.

Elnök: önök hatalomrajutásukhoz miért nem kértek előre felhatalmazást?

Kemény: A háborúba való belépés és abból való kilépés a magyar parlament hozzájárulását igénylik.

Elnök: Önök itt nem tartották szükségesnek bizonyos törvényhozási intézkedéseket előre, csak a háborúból való kiválás kérdésében voltak annyira aggályosak, pedig a dolog természeténél fogva itt sokkal inkább nélkülözhető volt az alkotmányos forma, mert itt minden perc életet jelentett. Az államfői jogok gyakorlásának kérdésében egész nyugodtan bevárhatták volna az alkotmányos tényezők érvényesülését.

Kemény: Érvényesült is, viszont az azelőtti államfő mulasztásának.

Elnök: Önöknél ez egész iskola. Ön ugyanabban a stílusban kertel, mint vezére és kitér a felelet elől.

A továbbiakban az elnök kérdésére elismeri a vádlott, hogy augusztus 5-én Veesenmayemél volt és közölte vele, hogy hajlandók további koalíciós tárgyalásokra az államfővel és a nemzettel együtt, kibontakozás céljából.

Elnök: Ön átnyújtotta Szálasinak ugyanezen a napon a kormányzóhoz intézett emlékiratát?

Kemény: Úgy emlékszem, ez zárt borítók volt, tartalmát nem is olvastam, nem emlékszem rá.

A napló a továbbiakban lerögzíti, hogy Veesenmayer megbízta Keményt, köszönje meg Szálasinak, hogy a kormányzói jelentés másolatát megküldte neki. Kemény a napló e részletére megjegyzi, hogy ezek azt bizonyítják, hogy Veesenmayer részese volt a magyar belpolitikai életnek. Az augusztus 26-i feljegyzésben Kemény fölemlíti, hogy Hallernak előző nap feltett kérdésére, hogy nem tudná-e megállapítani, magyar részről ki tárgyalt a szovjettel, most már közölheti, hogy értesülése szerint a francia követség kultúrattaséja közvetlenül tárgyal Moszkvával. Fölemlíti a napló azt is, hogy a beérkezett jelentések szerint az intelligenciának nem kell félni a Szovjettől, mert a Szovjet ezen keresztül akarja megalapítani európai politikáját.

Az elnök abban az irányban faggatja a vádlottat, kihez intézték a németek azt a kérdést, hogy magyar részről ki tárgyal a Szovjettel. A vádlott végül bevallja, hogy tőle kérdezte Haller. „Az, hogy Ön erre nem válaszolt azonnal, nem azon múlott, hogy Ön erkölcsileg lehetetlennek tartotta a választ nemzethűség szempontjából, hanem annak, hogy nem tudott akkor még többet” — állapítja meg az elnök. Kemény Gábor a szövetséggel igyekszik magyarázni tettét, az elnök azonban a hallgatóság élénk helyeslése közben oktatja ki: a nemzethűséggel szemben nem kötelez semmiféle szövetség, ha a nemzet életéről van szó, akkor pusztuljon minden szövetség, de a nemzet éljen.

Elnök: önök szerint a katonai diktatúrának következménye lett volna a háborúból való kilépés.

Kemény: Nem, Antonescu kiirtotta a vasgárdát.

Elnök: Antonescu kiirtotta a vasgárdát, de folytatta az oroszok elleni háborút, önök szerint a katonai diktatúrának számba jöhető feje Lakatos volt, aki az önök saját beállítása szerint akkor már tárgyalt az oroszokkal.

Az elnök továbbolvasva a hungarista naplóból, ahhoz a részéhez ér, amelynél Veesenmayer felvetette a kérdést: a párt tömegtüntetésre, vagy például a rendőrség megrohanására képes volna-e. Vádlott a napló szerint megfelelő fegyverek hiányára hivatkozott. Ezeket a fegyvereket már régen kérték, most legfeljebb néhány géppisztolyuk van, a rendőrség pedig jobban fel van szerelve, mint a katonaság, így tehát összeütközés esetén a párt helyzetét nem látja biztatónak.

A napló szerint Veesenmayer megkérdezte, tudna-e Szálasi 48 óra alatt akciót megszervezni. A válasz erre az volt, ha megadják a lehetőségeket és Szálasi bizonyos kérdéseket előre tisztázhat, akkor igen.

A vádlott most arról beszél, hogy valamennyi délkelet-európai néppel ki akartak békülni.

Elnök: Miért nem a Szovjet-Únióval, az angolszászokkal, az amerikaiakkal?

Kemény: Nem mirajtunk múlott. Az akkori helyzet a 38-as politikából származott.

Sokkal reménytelenebb dolog volt a magyarfaló Horia Simával kibékülni, ahogyan akartuk, mint a szövetségesekhez az utat megtalálni, Önök a magyarság legnagyobb ellenségével akartak szövetkezni. Önök olyan javaslatokat tettek, hogy a délerdélyi csapatokat helyezzék német parancsnokság alá. Igaz ez?

A vádlott mellébeszéléssel próbál a kérdés elől kitérni, mire az elnök erélyesen felszólítja: feleljen világosan, igennel vagy nemmel. Tettek-e ilyen javaslatokat?

Kemény: Felmerült. (Nagy zaj, derültség.)

Az elnök ezután előrebocsátja, hogy most nagyon fontos részlet következik, minthogy a naplónak ez a része a szeptember 10-éről, a fegyver-szünet kérdésében tartott kormányzótanács utáni napról szól.

Kemény: A kormányzótanács nem volt alkotmányos szerv, mert nem volt azonos az országtanáccsal.

Elnök: Nem vagyok hajlandó alkotmányjogi bíbelődésekkel vesződni, pláne nem olyanokkal, akik egyszer alkotmányosdit játszanak saját céljaik érdekében, máskor pedig ugyancsak saját céljaik érdekében maguk rúgják fel az alkotmányjog legsarkalatosabb pilléreit.

Az elnök olvassa: 1944 szeptember 11-én közli Haller, hogy amennyiben a vasárnap tartott kormányzótanács határozottan fegyverszünetet kér az angolszászoktól, az amerikaiaktól és a szovjettől, Szálasi már most kijelenti, hogy a határozatot nem ismeri el a nemzet számára kötelezőnek; ettől a pillanattól kezdve a kormány és a kormányzó működését törvény- és alkotmányellenesnek bélyegzi; saját elhatározásából azonnal saját kormányát beállítva átveszi az uralmat. Ennek egyetlen előfeltétele, hogy az e szempontból lényeges politikai rendőri intézkedéseket a németek kezdeményezzék, miután mi nem tudjuk, például a miniszterelnököt letartóztatni.

Kemény: Nem így van, másik jelentésem …

Elnök: Ne kerteljen. Arról van szó, mondotta Ön ezt, vagy hamis naplót írt?

Kemény: Nem írtam hamis naplót!

Elnök: Mondotta Ön ezt?

Kemény: Nem emlékszem rá.

Elnök: Önök rengeteg dologra nem emlékszenek, különösen arra, hogy akkor mit cselekedtek.

Kemény: Az írás szerint mondottam, de nem egyezik a valósággal.

Elnök: (Erélyes hangon.) Megint gyáva, nem mer felelni. (Felkiáltások: Gyáva!)

Nagy Vince n. ü. Erdélyi fejedelmi ivadék, aki így hazudja le cselekedeteit és saját írásait!

Elnök: A bujkáló nyilasok büszkék lehetnek gyáva vezetőikre. Mégegyszer azt kérdezem: két alternatíva van, vagy hamis napló, vagy hogy Ön ezt mondta?

Kemény (hosszas hallgatás után): A napló nem hamis.

Elnök: Tehát Ön ezt mondta.

Kemény: Ezt nem tudom, kérem felolvasni naplómnak másik részét, ami éppen az ellenkezőjét mondja. Kérdezte Haller azt is, hogy „tehát német kezdeményezést akarunk” és azt válaszoltam, hogy nem.

Elnök: Ez nem német kezdeményezésről beszél, hanem arról, hogy Szálasi fog kezdeményezni, de ennek a kezdeményezésnek az előfeltétele az, hogy a rendőrpolitikai tényezők a németektől kapjanak támogatást.

Nagy Vince n. :ü. Butábbnak akarják magukat feltüntetni, mint amilyenek!

Kemény: Mindkét helyen kezdeményezés szerepel.

Elnök: Legjobban megérti talán, ha az önök terminológiáját használom, vagyis hogy a hatalomátvételre irányuló akciónak a rendőrpolitikai intézkedések csak egyik „szelvényét” képezik. (Gúnyos derültség.)

Az elnök ezután a napló szeptember12-i feljegyzéseit ismerteti. Eszerint szeptember 12-én sikerült semlegesíteni egy puccs-kísérletet, amikor a fegyverszünetet puccs-szerűen akarták végrehajtani.

A február 11-i tárgyaláson az elnök felolvasta Kemény értesüléseit a kormányzótanácsról. Ezen Bethlen volt a hangadó ő követelte a fegyverszünetet, a kormányzó ehhez azonnal hozzájárult.

A napló szerint Lakatos azt a feladatot kapta, hogy néhány nap alatt készítse elő a fegyverszünet lehetőségét a németek nélkül, úgyhogy legfeljebb következtethessenek erre az akcióra. Szálasi ekkor Megbeszélést kívánt a németek katonai és politikai megbízottaival, hogy beavatkozhassanak az események folyásába.

Elnök: Ön azt mondotta, hogy a németektől segítséget nem vártak, csak negatív magatartást. Mi szükség volt akkor arra, hogy Veesenmayeren kívül, aki teljhatalmú politikai megbízottja volt Hitlernek, Greifenberggel és Winckelmannal is, tehát a katonai és a rendőri megbízottal is megbeszélést folytassanak?

— A további szöveg megint megerősíti, amit mondtam, mert Szálasi Ön szerint azt mondja (olvassa): Meg kell teremteni a politikai és politikai rendőri feltételeket, egyedül nem kezdeményezhet, ezért óhajtja a tárgyalást … — Ez is a közreműködés kieszközlésének szándékára mutat, egyúttal gyengéd figyelmeztetés kifelé, hogy ne kezdeményezzen ezúttal semmit. „Mindig azt halljuk, hogy várjunk és várjunk” … „Senki sem kívánhatja, hogy lőjem le Lakatost, miközben hátulról engem lőnek le” … „Sokkal nagyobb döntés előtt állunk. A döntés küszöbén határozott választ várunk. Nem cselekedhetünk úgy, hogy az a német szervekkel ne legyen összhangban.” — Írja a napló. — Veesenmayer azonban még három heti haladékot tart szükségesnek.

Elnök: Ha önök negatív magatartást vártak a németektől, nem tudom, miért kellett volna német erősítések beérkezését bevárni. A németek halogatták a hatalomátvételt, a vádlottak pedig sürgették, tehát a németektől nemcsak passzív magatartás biztosítását, hanem aktív támogatást is vártak.

A vádlott azonban makacsul kitart amellett, hogy mindez a naplóból nem olvasható ki, ők csak a németek „semlegesítését” akarták biztosítani.

Elnök: A továbbiakban így szól a jelentése (olvassa): Kijelentettem Hallernak, ne csodálkozzék, ha én következetesen visszatérek a dolog megismétlésére. Ez nem türelmetlenség, de a helyzet világos felismerése és parancsa. Ceterum censeo …

— Tudja Ön, hogyan folytatta annak idején minden becsületes magyar ember ezt a mondást, hogy ceterum censeo Carthaginem esse delendam? Körülbelül így: különben az a véleményem, hogy a nyilasokat el kell pusztítani. Tudja Ön egyébként, ennek a ceterum censeo mondásnak az eredetét és az értelmét?

Kemény: Igen.

Elnök: Mit ért ezalatt?

Kemény: Hogy meg kell hozni a döntést.

Elnök: Honnan származik ez a mondás? Mondja, hogy kicsoda mondotta!

Kemény: A belpolitikai nyugtalanság veszélyezteti a háborús erőkifejtéseket, tehát döntést kell hozni …

Elnök: Nem ezt kérdeztem. Ki és milyen okból mondotta.

Kemény (hallgat).

Elnök: Nem válaszol? Persze, mert nem tud válaszolni. (Derültség.) Művelt külügyminiszter! Mit ért Ön az alatt, hogy Szálasinak nincsenek továbbmenően gátlása, mióta a kormányzó és a kormány az alkotmányt sorozatosan megsértették?

Kemény: A megoldást illetően állandóan az volt az álláspont, hogy a nemzet és az államfő közös akaratából jöjjön létre.

Elnök: Megint másról beszél. Arról van szó, hogy Szálasinak nincsenek továbbmenően gátlásai. Ez azt jelenti, hogy nincsenek gátlásai az irányban, hogy a kormányzó ellenére is cselekedjenek. A pártvezető is közölte, hogy a kormányzó háromszor megszegte az alkotmányt: a pártok feloszlatásakor, a Lakatos-kormány kinevezésekor és a fegyverszünet mellett való állásfoglaláskor. Szeptember 21-én találkozik Ön és Haller. Ön ismét rátereli a beszélgetést arra, hogy miért nem jön már döntés a magyarországi helyzettel kapcsolatban.

— A politikai foglyok kiadásával kapcsolásán megjegyezte, mire volt akkor egyáltalán jó a márciusi fordulat. Miért fájt Önnek a magyar foglyok kiadása?

Kemény: Mint külügyminiszter magam is kértem a kiadást.

Elnök: Jelentése ezzel ellentétben áll. Szeptember 26-án Ön Szálasi jelenlétében beszélt Veesenmayerrel, aki közölte, hogy a Führer kívánságára Szálasit azonnal fegyveres német védelem alá kell helyezni. Közölte azt is, hogy Magyarország részéről egyedül Szálasit tekintik felelős tényezőnek. Szálasi kijelentette, esze ágában sincs a hatalom-átvételt az országgyűlés hozzájárulásához, mint előfeltételhez kötni. Emlékszik erre?

Kemény: Nem emlékszem.

Elnök: Emlékszik-e arra, hogy Szálasi közölte, a megoldást csak úgy tudja elképzelni, ha az a legszorosabb együttműködésben történik a magyarországi német erőkkel.

Kemény: Valószínűleg vonatkozott ez a szoros együttműködés a semleges magatartására. Mert ha nincs, akkor nem lehet. (Derültség.)

Elnök (Szálasihoz): Fenntartja védekezését?

Szálasi: Úgy értelmeztem, hogy a német erők és hatalmi tényezők teljesen semleges álláspontot foglalnak el.

Elnök: Szálasi közölte azt is, hogy a legnagyobb veszélyt az átállítással szemben a határon küzdő két magyar hadsereg jelenti. Beregfy révén ő megtette az intézkedéseket, hogy adott jelre a magyar parancsnokságok leváltása megtörténjék. Miért jelentette ez a legnagyobb veszélyt?

— Abból, hogy csak Miklós Béla ment át, nem következik, hogy a többiek szívesen és lelkesen harcoltak Önök mellett. Ellenkezően, Önök maguk is veszélynek látták.

Kemény: Ha a hadsereg ellenünk lett volna, nem lett volna október 15-e.

Az elnök Szálasihoz: Az Ön tájékoztatásainak lényeges tartalma az volt, hogy az események kedvezően fejlődnek?

Szálasi: Nem láttam olyan kedvezőnek a fejlődést, mert a késedelmet hátránynak láttam kezdeményezésünk szempontjából, mert ebből kifolyólag a németek kezdeményezhettek volna nélkülünk.

Az elnök Szálasihoz: Mi volt a Pasaréti-út?

Szálasi: A Kovarcz által összeállított csoport munkahelye.

Elnök: Mi volt ennek a célja?

Szálasi: Arra az esetre, ha bárki részéről olyan lépés jön, amely a nemzet életét veszélyezteti, hogy a hungarista mozgalom ezt a veszélyt elhárítsa.

Elnök: Tehát a hungarista mozgalom fellépésének fegyveres előkészítése volt Kovarcz célja.

— Tudott Ön erről, — kérdezi ezután az elnök Keményt.

Kemény: Nem, én csak azt tudtam, hogy találkozó lesz ott október 15-én.

Szálasi az elnök kérdésére kijelenti, egészen biztos az, hogy Kemény erről nem tudott, mert neki semmi dolga nem volt ezzel kapcsolatban. Csak az működhetett közre, aki erre vonatkozóan megkapta az utasításokat. Nemcsak Keménynek, de a többieknek sem volt közük ehhez a dologhoz.

Elnök: Tudomása sem?

Szálasi: Nem.

Elnök Keményhez: És mit talált ott?

Kemény: Mások is gyülekeztek. Kovarczot találtam ott, ő említette a kormányzói szózatot, mire én azt mondtam, hogy felmegyek a Várba Veesenmayerhez a követségre. Ott ültünk és vártunk.

Elnök: Önnek fogalma sem volt arról, hogy mi fog következni?

Kemény: Igen, gondoltam, hogy Szálasi Ferenc intézkedik.

— Amit megtudtam, azt a rádióból tudtam meg, körülbelül hét órakor hallottam a hadparancsot.

Elnök: Csak innen értesült a hatalom átvételéről?

Kemény: Igen.

Elnök: Mit gondolt, milyen célból gyülekeznek a nyilasok, azért, hogy a kormányzó fegyverszüneti parancsának érvényt szerezzenek?

Kemény: Nem, hogy Szálasi parancsát teljesítsék. A tárgyalások arra mentek, hogy tisztább helyzetet teremtsünk.

Elnök: A pártszolgalatosok összecsődítése azt a célt szolgálta, hogy ha kell, erőszakkal szembehelyezkedjenek a felhívással. Tudta ezt?

Kemény: Nem. Erre nézve Vajna Gábor és Szőlősi tudnának felvilágosítást adni. Én a külpolitikai szolgálatot láttam el.

Elnök: Mégis belpolitikai kérdésekről tárgyalt. Önnek tudnia kellett azt is, hogy a fegyverszüneti proklamáció elhangzásakor a nyilas összefogás az ezzel szemben való erőszakos állásfoglalást célozza. Be meri ismerni vagy nem?

Kemény: Erre a kérdésre nem-mel tudok csak válaszolni.

Elnök: Szálasi Ferenc, lehet, hogy nem tudott róla?

Szálasi: Lehet, hogy tudott, az is lehet, hogy nem.

Elnök: Mit gondolhatott?

Szálasi: Rátartozik, hogy mit gondolhatott. Egyáltalán én sosem közöltem a dolgokat.

Elnök: Más dolog, hogy közölt-e vagy nem és tudta vagy nem.

Szálasi: Ez rá tartozik.

Elnök: Okos felelet, üljön le! (Keményhez fordulva): Október 16-án mi történt?

Kemény: Összegyűltünk a miniszterelnökségen, öt órakor megalakult az új kormány és esküt tett. Azután átmentem a külügyminisztériumba. A várostromról másnap szereztem értesülést, amikor lent a miniszterelnökségen voltunk.

Elnök: Szóval Ön nem is tudott semmit a hatalomátvétel részleteiről?

Kemény: Nem.

Elnök Szálasi Ferenchez: Mikor voltak a kormányzónál?

Szálasi: Kétszer voltunk, egyszer délelőtt, egyszer délután.

Elnök: Kemény Gábor mikor volt?

Szálasi: Mindig négyszemközt tárgyaltam a kormányzóval, Kemény csak elkísért. 16-án voltam nála, egyszer délelőtt, egyszer délután. A kormányzó írásbeli lemondása ugyancsak 16-án este jöhetett ki, ha a 17-i lapokban megjelent, tehát 16-án voltam fent kétszer nála.

 

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!