A tárgyalás
(idézet: A Szálasi-Per – Ítél a történelem – HÍRADÓ KÖNYVTÁR – 1945)
5
A népügyész elébetárta Szálasinak, hogy augusztus 29-én a kormányzóval folytatott tárgyalásának tartalmát augusztus 30-án ismét közölte a németekkel. Szálasi kijelentette, hogy a németekkel olyan szoros politikai, gazdasági szövetségben voltunk, hogy ezt nem tartja a titoktartás megsértésének.
Frank: Igaz-e, hogy Önnek a koalíciós kormány csak ürügy lett volna ahhoz, hogy a hungarista párt totális hatalomra jusson?
Szálasi: Ezt csak ötven év után szándékoztam megvalósítani, amint a hungarista alkotmány előírja.
Frank: Szóval igaz, az, hogy a koalíciós kormány Ön előtt csak átmenet lett volna. Kifelé mutatja a koalíciót, de azután következik a hungarizmus uralomra jutása.
Szálasi: A koalícióknak mindig ez a sorsa.
Frank: Ön azt mondotta egyik népbíró úrnak, hogy tudomása szerint a hadüzenet sem volt alkotmányos. Horthy tehát az első alkotmánysértést 1941-ben és nem 1944-ben követte el. Ön mégis 1944 május 3-án azt mondotta, hogy amíg Horthy nem lesz alkotmánysértő, addig Ön csak Horthyval együtt hajlandó csinálni valamit.
Szálasi: Minden körülmények között simán akartam a dolgokat elintézni. Felesleges volt súlyosabbá tenni a belső helyzetet, mint amilyen egyébként is volt.
Frank: A hatalom átvétele előtt számított-e Ön arra, hogy az országot ki kell majd üríteni?
Szálasi? A katonai hadműveletek folyamán természetesen a legrosszabb esetben számolni kellett ezzel.
Frank: Igaz-e, hogy október 10-e előtt megbízta Csiát és néhány társát hogy menjenek a japán követségre és kérjék fel egy megszállás esetén az ország érdekeinek védelmére?
Szálasi: Igen.
Frank: Ön tehát annak tudatában, hogy az országot meg fogják szállni, vállalkozott a hatalom átvételére és annak megakadályozására, hogy október 15-én megkössük a fegyverszünetet?
Szálasi: Nem annak tudatában vállalkoztam, de a legrosszabb esetre is el kellett készíteni a terveket.
Frank: De ha a kormányzó kiugrik a háborúból, akkor ez a legrosszabb eset nem következik be.
Szálasi: Ki mondta, hogy nem következik be?
Frank: Nyilván nem következik be. Romániát és Finnországot sem kellett kiüríteni.
Szálasi: Ha a hungarista mozgalom nem csinálta volna meg ilyen határozottan a hatalomátvételét, akkor a németék részéről sokkal szörnyűbb dolgok történtek volna.
Frank: Romániát nyolc nap alatt le rohanták.
Szálasi: Akkor nem tudják az urak, hogy mennyi német csapat volt útban Magyarország felé.
Szálasi ezután elismerte, hogy sok magyar személyiségről adott információt a németeknek, beszélgetés során, de ebben nem lát semmi kifogásolhatót, mert a németek szerinte nem idegenek voltak.
Frank: Igaz-e az, hogy önnek júliusban volt egy elgondolása az egész hadviselésről, melynek élére egy vezetőt kell állítani: Hitlert akinek helyettese lett volna Mussolini és Horthy?
Szálasi: Igen.
Frank: Ehhez egy törzset kellett volna építeni.
Szálasi: Egy Európa-törzset.
Frank: Ebben Magyarország részéről Szálasi Ferenc lett volna.
Szálasi: Igen. Benne van a naplóban.
Nagy Vince politikai ügyész: Mi volt az isteni sugallata Önnek, hogy otthagyja a katonai pályát és így próbálja „boldogítani” ezt a nemzetet. Milyen tanulmányokat végzett?
Szálasi: 1922 óta a magyar nép és nemzet történelmét, földrajzát és néprajzát tanulmányoztam, azonkívül szociológiai könyveket.
Nagy: Történelmet és földrajzot mindenkinek tudnia kell. Ön csak neki ugrott vezérkari elhatározással, hogy politikát csinál?
Szálasi: Tudatosan készültem rá.
Nagy: Október 11-én az orosz hadsereg már eljutott Szegedig. Ön nyolc-tíz napos kedvező epizódra merészelt bazírozni egy hatalomátvételt, majd tizenöt-húsz hadosztállyal akarta megfordítani a világháború sorsát, mint a naplójában írja?
Szálasi: Ez a nagy kérdéssel nincs összefüggésben, csak átmeneti katonai akció lett volna, a nagy katonai hadműveletet tavasszal akarták végrehajtani. (Élénk derültség.) De ezt a fontos körülményt elhallgatták előttem, amikor 1944 decemberben Berlinben voltam.
Nagy: Szóval Ön a németekkel való megbeszélés alapján azt gondolta, hogy Sztálingrádtól kezdve másfél éven át csak taktikai okokból vonultak vissza. És nyugaton csak „becsalogatták” német területre az angolokat? Meg volt győződve róla, hogy ez harcászati taktika?
Szálasi: Ez nem harcászati, hanem hadászati kérdés. (Élénk derültség.)
Nagy: Ön a naplójában beszámol a külföldről dolgozó magyar lektoroknak — nyilván az önök nyilas lektorainak — az egyes államokról alkotott benyomásából. 1944 augusztus 20-án eszerint Bécsben teljes letargia, van, Hitlert utálják, Németországnak még csak 3 millió ember tartaléka van, határozott nézet mindenütt, hogy harcolni kell, de a cél már nem a feltétlen győzelem, hanem a kompromisszumos béke. Ezt az ön kiküldöttei jelentik.
Szálasi: Nem az én kiküldötteim.
Nagy: Akkor nem elfogult, hanem objektív emberek voltak. Egy évvel korábban, 1943 augusztusban azt írja naplójában, a németek 1943-ban csak védekezni fognak, az nyeri meg a háborút, aki 1944-ben támadni tud. Ön mindennek tudatában 1944 októberében vakmerőén készült arra, hogy átvegye a hatalmat és Magyarországot további kalandba sodorja.
Szálasi: Ez csak az illetők szubjektív véleménye volt. Sok véleményt ki lehet hámozni a naplóból.
Nagy: Én két hónapon át tanulmányoztam a maga összes badarságait. (Nagy derültség.) Ön mindenre jól emlékszik, csak zavart akar kelteni, hogy talán az elnök úr, vagy más nem tudjuk ráolvasni. Hálásak vagyunk önnek, hogy ezt a sok szamárságot leírta, mert nem a nyilas történetírás, hanem az igazságos demokrácia számára írta le.
— Veesenmayerben és a többi németben nagyobb lelkiismeretesség volt mint önben, parlamenti vonalon is alá akarták támasztani a hatalomátvételt, ön nem sokat törődött ezzel.
— Ön folyton azt hirdette, hogy a jövő év a „miénk”, ön mindig puccsra készült, merényleteket terveztetett a kormányzó és mindenki ellen, aki útjában állt.
Szálasi: Ez hazugság.
Nagy: Nem hazugság, jogerős törvényszéki ítéletek bizonyítják.
Szálasi: Ez ellen be is adtam jogorvoslati kérést.
Nagy: Fel kell vetnem a kérdést, mikor és mennyi pénzt kért és kapott a németektől vagy másoktól, hogy azok elősegítsék az ön hatalomrajutását?
Szálasi: Nem tudok róla. Az én tudomásom szerint a nyilaskeresztes párt hungarista mozgalom ilyen pénzeket nem kapott.
Nagy Vince politikai ügyész most elébe tárta a vádlottnak naplójának azt a részletét, amely szerint a magyar nép vezetésre képtelen. Magyarország területén népi államok fognak létrejönni és lesz a magyar állam területén egy magyar állam is. — Ezt Ön helyesli? — kérdezi tőle.
Szálasi: Ki mondta, hogy helyeslem? Tessék tovább olvasni. Benne van, hogy helyeslem-e. Mecsér mondta.
Nagy: Miért nem dobta ki pártjából? — Tehát Magyarország területén nemzetiségi államok fognak létrejönni és ezek közül az egyik Magyarország lesz, ezek pedig közvetlenül Berlinhez lesznek csatolva és onnan kapják irányításukat.
Szálasi: Ezt Mecsér továbbította mint német körökből kapott híreket.
Nagy: Így folytatja a napló: „Pártvezető hajlandó Mecsérrel beszélni, felveti a kérdést, elfogadjon-e a párt külföldről anyagi támogatást vagy nem … Pártvezető véleménye szerint elfogadhatunk, de nem egyedül a németektől. Leghelyesebb volna, ha a németektől és olaszoktól egyaránt fogadnánk el. (Élénk derültség és zaj.) A japánokat annyira lenézte, hogy tőlük nem akart elfogadni? (Derültség.)
Szálasi: Ez egy gondolat volt részemről. Ez minden pártnál felmerülhet, amely világnézeti alapon áll.
Nagy: Az, hogy külföldről kérjen pénzt?
Szálasi: Igen.
Nagy: Mutasson nekem még ilyet. Egy szuverén állam polgárait csak saját hadseregébe szokták besorozni. Az az abuzus csak Magyarországon történt, hogy besoroztak a német hadseregbe nemcsak sváb származású fiatalembereket, hanem még magyarokat is bevitték az SS-be. Mi volt Önnek a véleménye arról, hogy ezt megtették Sztójayék alatt?
Szálasi: Nem helyeseltem, mert hungarista légiókat akartam felállítani.
Nagy: 1943 januári naplójában a következőket írja: „A Nyilaskeresztes Párt állásfoglalása a német hadseregben önként szolgáló magyar állampolgárok kérdésében: kötelességteljesítésük nem járhat erkölcsi, szellemi vagy anyagi hátránnyal!” — Ön tehát kötelességteljesítésnek veszi, hogyha magyar állampolgárok önként beálltak idegen állam hadseregébe.
Szálasi: Ha mint világnézeti katonák harcolnak.
Nagy: De miért nem a magyar hadseregben?
Szálasi: A magyar hadseregben nem alakult ki az a világnézet, amely Európa vezetésére készült volna.
Nagy: Miért tartott fenn akkor Ön a tisztelt Beregfy úrral egy magyar hadsereget? Akkor az egész magyar hadsereget fel kellett volna oszlatnia.
Szálasi: A világnézeti nevelés megindult a hadseregben. Azonkívül minőségi alakulatokat állítottunk fel, amelyeknek lényege az volt, hogy a nagy világnézeti kérdéseket tisztázzák.
Nagy: Ne csavargassa a dolgokat. Ez állampolgárság kérdése. Nem szolgálhatnak magyar állampolgárok idegen hadseregben.
Szálasi: Dehogynem szolgálhattak.
Nagy: Azt láttuk, hogy a fizikai lehetőség megvolt rá.
Elnök: Ön azt mondja, hogy a hadseregnek világnézeti nevelésre volt szüksége. Máskor meg azt, hogy az ország többsége Ön mögött állt, vagyis hogy az Ön világnézetét osztotta. Meg akarták fertőzni a hadsereget, amely részben már meg volt fertőzve.
Nagy: Ön kialakította magában a „hungarista felfogást” és azt mondja, hogy ez világnézet. Minek ilyen ostoba címet adni neki? A marxizmus szocializmus néven ismert, de „hungarizmus” azt jelenti, hogy magyarizmus.
Hogyan legyen valami magyarizmus néven egy általános, egész világra elfogadható ideológiai elnevezés? Nem parasztfogás ez? Itt Magyarországon magyarizmus, nacionalizmus, kint nemzetközi ideológia?
Szálasi: Nem akarok arról vitatkozni .a népügyész úrral, hogy a marxizmus mint ideológia mit jelent és mit jelent a hungarizmus.
Nagy: Az egyikkel tisztában vagyok. (Élénk derültség.)
— Melyik esztendő az, amikor Ön megállapodott magával abban, hogy a hungarizmust fogja kifejleszteni és képviselni?
Szállási: Kérem a Népügyész urat arra, hogy kérdéseiben olyan hangnemet használjon … (Mozgás és zaj a teremben. Felkiáltások: Piszok! Pfuj! Gyilkos!)
Elnök: Csend legyen! — Három napi sötét zárkával büntetem. Hogyan merészeli magának ezt a tónust megengedni! (Taps.) — Tessék tovább kérdezni!
Nagy: Ön jelentkezett egy időben a magyarországi Szociáldemokrata Pártnál és kérte, hogy felvegyék.
Szálasi: Nem kértem felvételemet.
Nagy: Miért jelentkezett?
Szálasi: Katonai beosztásomnál fogva alkalmam és lehetőségem nyílott, hogy hivatalosan eljárjak az egyes politikai pártoknál, hogy célkitűzésükről tájékozódjam és ebből a szempontból a szociáldemokrata pártnál is voltam.
Nagy: Nem fejezte ki kérését, hogy a Szociáldemokrata Pártba felvegyék és nem ajánlotta fel szolgálatait?
Szálasi: Nem … Meglehet, hogy ez a benyomás alakult ki, de ugyanígy voltam Rassaynál, Bródynál és másoknál …
Nagy: Mindenütt felajánlotta szolgálatait?
Szálasi: Igen.
Nagy: A szociáldemokratáknál nem ajánlotta fel, hogy Ön szervező tehetség és ha megfelelő pozícióba teszik, megmutatja képességeit? (A vádlott válasza nem hallható.) Különben majd Peyer képviselő úr ezt el fogja mondani.
Nagy: Amikor Ön a fogságból kikerült, magáévá tette a Hubay-párti féle indítványt?
Szálasi: Magamévá tettem, mert a hungarista mozgalomnak megfelelt.
Nagy: Maga Teleki Pál indítványozta ezeknek a képviselőknek mandátumuktól való megfosztását, Ön ennek dacára a közvéleménnyel szemben mégis magáévá tette ezt a javaslatot.
Szálasi: Igen.
Védő: Volt tudomása arról, hogy a németek erőszakos lépés megtételére készülnek a kormány ellen?
Szálasi: Erre nézve voltak nekem olyan híreim, hogy, Németországban minden körülmények között biztosítani akarják Délkelet-Európában azt a helyzetet, amely a győzelmes háborúnak kimenetelét megalapozza. Úgyhogy minden körülmények között e lépések a németek részéről bekövetkeztek volna, ha a magyar kormány részéről bármilyen lépés történt volna.
Védő: Kérte Ön a németeket erőszakos lépés megtételére?
Szálasi: Nem.
Védő: Szükséges volt, hogy a németek támogassák vagy hogy a németek közbe ne lépjenek?
Szálasi: Kimondottan határozottan az volt a célom, hogy a németeket minden erőszakos lépéstől távoltartsam és megakadályozzam azt, hogy belefolyjanak a magyar csapatok irányításába.
Védő: Bízott Ön a németek győzelmében?
Szálasi: Világos. Már 1944 október 15-e előtt határozottan és konkrét formában híreket kaptam, amelyek szerint a németek hadviselési és hadieszközök szempontjából olyan új fegyverekkel bírnak, amelyeknek segítségével a háborút könnyen és feltétlenül megnyerhetik. Azonban nemcsak a németek részéről hallottam ezt, hanem a nemzetközi sajtónak is, különösen a semleges sajtónak megfelelő írásaiból is értesültem ezekről az új eszközökről, amelyek megjelentek a svájci, a spanyol, a portugál, a svéd és a török lapokban és az angol parlamentben Churchill részéről elhangzott beszédekből is kihámozhattam azt, hogy amennyiben az angolszászok a háborúban nem tudják bevetni kellő időben erejüket, Anglia olyan súlyos időket él át, amilyen súlyos időket az angol nép története folyamán még nem tapasztalt. Mindezek együttesen bennem azt a határozott képet alakították ki, hogy az új hadviselés német katonai sikert hoz. De különösen az a figyelmeztetés hatott rám, amelyet 1944 nyarán Goldschmiedt, Basch előtt, a német népcsoport vezetője előtt tett, hogy Hitler a felavatott új tiszteknek kijelentette, hogy igen nehéz és súlyos helyzet előtt áll Németország, de küzdeni kell, mert utána az új eszközök kerülnek harcbavetésre és itt félbe szakítva önmagát, Hitler csak annyit mondott, remélem, hogy az Úristen a háború utolsó 14 napját meg fogja nekem bocsátani. Németországban ezt a kijelentést meg is erősítették.
Védő: Milyen ígéretet tettek önnek a németek arra vonatkozólag, hogy Magyarország területéről igyekeznek távoltartani az orosz hadsereget?
Szálasi: Mindez megtörtént. Még október 15-e előtt határozottan kijelentették, hogy Magyarország számukra katonai szempontból sem átmeneti terület, hanem határozottan beépített bástya, ami annyit jelent, hogy hadászati szempontból életkérdés számukra.
Védő: Bizalommal voltak Ön iránt a németek?
Szálasi: Ha bizalommal lettek volna, akkor 1940 óta megtalálhattak volna. Négy éven keresztül a legteljesebb hidegséggel kezelték az egész hungarista mozgalmat. Ebből a szempontból is súlyos harcaim voltak. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy az a megnevezés, amely először a parlamentben 1940 november 17-én elhangzott Teleki Pálnak a szájából, hogy én orvos-pszichológiai tünemény vagyok a magyar politikai életben, ezt meg előzően Németországban is elhangzott, éppen azért, mert nem voltam hajlandó a német nemzeti szocializmus gyakorlatát elfogadni. Kimondottan hungarista ideológiát akartam a magyar nép szempontjából megvalósítani.
Védő: Megfenyegették Önt a németek azzal, hogy internálják?
Szálasi: Ez sajnos megtörtént részükről, mégpedig 1944 március 19-e után, egyrészt mert élesen állást foglaltam a párt értekezletein a zsidókérdésnek általuk javasolt megoldásával kapcsolatban és azonkívül, mert a magyar kormányban nem akartam részt venni, ahogy ők elképzelték.
Védő: Mi a véleménye önnek az orosz hadsereg teljesítményeiről?
Szálasi: Mint vezérkari tiszt ki kell jelentenem, hogy az orosz hadsereg történelme folyamán mindig megállotta helyét a legteljesebb mértékben, és itt ebben az óriási nagy küzdelemben egészen kivételesen nagy teljesítményekre tekinthet vissza.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!