A modern kor kihívásainak megfelelően az emberi elmékben igény támadt arra, hogy sűrű, nem fémes, átlátszatlan közeg mögött rejtőző dolgokat is feltérképezhessenek.
Az erre kifejlesztett UWB (UWB: Ultra-WideBand) radarok a dielektrikumok töltéssel rendelkező részecskéinek elektromágneses mezővel történő kölcsönhatásait használják ki. A dielektrikumoknak nincsenek jelentős szabad töltéseik (bár mindegyik bír bizonyos átvezetéssel), viszont a radar külső hatására dipólusok alakulnak ki bennük, az időben változó mezőre reagálva pedig ezek a dipólusok megváltoztatják az irányukat, felmelegítve az anyagot, egyúttal dielektromos veszteséget eredményezve.
Az UWB szignál lefedi a teljes, 1,99 Ghz-től 10,6 GHz-ig terjedő frekvenciatartományt az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) 2002-es definíciója alapján, és sávszélessége a sávközép-frekvencia 20%-ánál nagyobb (relatív sávszélesség > 0,2). Annak érdekében,hogy ne zavarják a kommunikációs eszközöket, a kisugárzott teljesítményt (EIRP-sűrűség: a meghatározott tartomány bármely frekvenciáján tetszőleges irányban mért jelerősség) megfelelő szabályozásokkal korlátozták.
A technológia alapjait már 1974-ben alkalmazták föld alá behatoló radar formájában (Rexford Morey, Geophysical Survey Systems, Inc. (GSSI)), az 1980-as években pedig katasztrófák utáni életjelek keresése céljából kutatták, ezekért többek között a régészek igen hálásnak bizonyultak később, hiszen ők is használják a végeredményt. De orvosi alkalmazása is ismert. Mint oly sok minden más, a ’70-es és ’80-as években az UWB radar érdekessé vált a katonai felhasználások szempontjából, mind az Egyesült Államokban, mind a Szovjetunióban, illetve Kínában. Az utóbbi időkben egyebek mellett a MIT Lincoln Laboratory kutatóitól hallhattunk komoly sikerekről, még 2011-ben. Akkor azzal büszkélkedtek, hogy fejlesztésük képes lehet 60 lábról (kb.18 méterről) képeket készíteni egy 8 hüvelyk (kb. 20 cm) vastag betonfal mögött elhelyezkedő célpontról.
Az UWB radarok alkalmasak arra, hogy segítségükkel a kezelőjük átláthasson például egy szokványos tégla- vagy betonfalon. Épületekbe való behatolásoknál, légicsapások előtti felderítéseknél egyaránt bevethetők.
Természetesen Izrael is használja őket. Az alábbi (propaganda)videón jól kivehető, hogy a kezelő gyakorlatilag átlát a megfigyelt ház tetején, viszont nem lát át a fémből készült mentőautón.
Persze rögtön felmerül a kérdés: hogyan lehet védekezni ellenük?
A technológia szempontjából az anyagok három tulajdonsága meghatározó: a permittivitás (dielektromos állandó, amely egyfajta „energiatárolási” kapacitás), a permeabilitás (a közeg mágneses teret áteresztő képessége) és a konduktivitás (fajlagos vezetőképesség). Minél nagyobbak ezek az adott frekvencia használatakor, annál kevésbé lehet „átlátni” a radarral az anyagon. Nagy fajlagos vezetőképessége van pl. a fémfelületeknek vagy a magas sókoncentrációjú víznek. Magas relatív permeabilitása van a ferromágneses anyagoknak (pl. vas). Permittivitás szempontjából ellenállóak e technológia számára a fémek.
(Fergeteg)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!