1970. MÁRCIUS 5.
(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
Fock elvtárs kormánybeszámolójában utalt arra, hogy a következő ötéves tervidőszakban nemzetközi gazdasági együttműködésünk fejlődésével számolunk. A nemzetközi lehetőségeket figyelembe véve kormányunk sokat tett és tesz annak érdekében, hogy bővítsük államközi gazdasági kapcsolatainkat minden olyan országgal, amely kész a kölcsönös érdekek és az egyenjogúság alapján a Magyar Népköztársasággal együttműködni.
Korunkban a különböző tudományok és a termelési erők gyors fejlődésének és internacionalizálódásának vagyunk tanúi. Ez a világ jelenség, ami felveti annak szükségességét, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködését új módon fejlesszük tovább. A KGST-országok fokozatos integrációjának megteremtése objektív és történelmileg szükségszerű folyamat.
Országunk közvéleményében joggal merül fel a kérdés, hogy a szocialista országok szorosabb gazdasági kapcsolatait hogyan képzeljük el. Miben különböznek a most alakuló együttműködési formák, az integrációs program kidolgozására vonatkozó elhatározások a korábbiaktól, és hol tartunk ebben a munkában?
A kérdésre nem könnyű röviden válaszolni. A kommunista és munkáspártokat az elmúlt évben megrendezett KGST-tanácskozáson az a szándék vezérelte, hogy szorosabbra fűzzék gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésüket, és olyan új termelési kapcsolatokat hozzanak létre, amelyek jobban megfelelnek a mai követelményeknek. A tanácskozáson benyújtott magyar javaslatok abból indultak ki, hogy gazdasági együttműködésünk továbbfejlesztésével minél jobb feltételeket teremtsünk nálunk és minden KGST-államban a szocializmus építéséhez.
A NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁS
TOVÁBBFEJLESZTÉSÉT KIVÁLTÓ OKOK
Felmerül a kérdés, hogy milyen tényezők tették szükségessé a munkamegosztás új formáinak és módszereinek a kialakítását. Ezek vázlatosan a következők:
1. A rohamosan fejlődő termelési erők és a tudományos-műszaki forradalom következményeként a kutatásban, a termelésben és a forgalomban a kis és közepes nagyságú országok keretei és lehetőségei már túl szűkek. A fejlődés, az új követelmények természetesen nem egyszerre, nem máról holnapra jelentkeztek. Ha visszagondolunk a 20 évvel ezelőtti, tehát a KGST megalakulása körüli időszakra, nyilvánvaló, hogy akkor ilyen jellegű problémák még nem merülhettek fel.
Húsz évvel ezelőtt Magyarország ipari termelése már túlhaladta ugyan a háború előttit, de gazdasági fejlődésünknek csak a kezdetén tartottunk. Akkor még a lakosság fele a mezőgazdaságban dolgozott, most pedig csupán 30 százaléka. Azóta az ipar, az építőipar, egész gazdasági életünk hatalmas fejlődésnek indult. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelem termelésében a korábbi 39 százalékról mintegy 62 százalékra emelkedett. Ennek a fejlődésnek sok éven át az ipari munkáslétszám növekedése volt az alapja.
Az említett fejlődési fokon a legtöbb szocialista ország túljutott. Hazánk és a többi KGST-állam fejlődését is meghatározza a tudomány és a technika korunkban végbemenő forradalma, új követelményei. A fejlődés olyan törvénye ez, amely már jóval azelőtt éreztette hatását, hogy az integráció kérdése napirendre került volna. Gondoljunk csak olyan közös vállalkozásainkra, mint a szocialista országok villamosenergia-rendszerének összekapcsolása, nemzetközi olajvezeték-rendszer kiépítése, a magyar-szovjet alumíniumipari együttműködés, vagy a közös vasúti vagonpark kialakítása, hogy csak néhány legismertebb példát említsek.
A legkülönbözőbb termelési ágak fejlesztése ma szerteágazó tudományos kutatást követel a területileg legnagyobb és iparilag legfejlettebb országoktól is. Egy kis ország természetesen csak akkor dolgozhat sikeresen, ha kiveszi a részét az együttműködésből.
2. A következő időszakban nagyobb szerephez jutnak az áru- és pénzkapcsolatok is. Nagyon fontos a vállalatok közvetlen együttműködése a műszaki fejlődés gyorsításához, a népgazdaság megfelelő struktúrájának kialakulásához, a beruházások hatékonyságának növeléséhez és a munkatermelékenységének emelkedéséhez. Ez nemcsak nálunk, hanem a többi szocialista országban is így van.
3. A gazdasági integráció szükségessége a nemzetközi gazdasági és politikai helyzet alakulásával, a szocialista és tőkés világgazdaság közötti versennyel is összefügg. A gazdaságilag fejlett tőkésországokban a tudományos-technikai forradalom előbb jelentkezett, mint nálunk. Igaz, hogy ennek mozgatói, végrehajtói elsősorban a nagy tőkésmonopóliumok, de a termelési erők fejlődése, a tudományos-technikai forradalom – többek között – itt is integrációs törekvésekhez vezetett.
4. Végezetül egész népgazdaságunk fejlődése szempontjából egyre nagyobb jelentőségűvé válik részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban. Külkereskedelmi forgalmunk útján realizáljuk ma már a nemzeti jövedelem értékének közel 40 százalékát, és napjainkban az iparban nagyjából minden ötödik magyar munkás exportra termel.
Az elmúlt években valamennyi KGST-tagországban széles körű közgazdasági elemzések folytak gazdasági együttműködésünk eddigi eredményeiről, és a fejlődés új követelményeiről. A vitáknak nagy szerepük volt abban, hogy ma már kikristályosodnak a legfontosabb tennivalók.
A KGST XXIII. (rendkívüli) Tanácsülése körvonalaiban meghatározta a KGST-országok gazdasági integrációjának kialakításával kapcsolatos feladatokat. Közel egy év telt el azóta. A KGST Végrehajtó Bizottságában, a különböző nemzetközi munkacsoportokban és az állandó bizottságokban széles körű munka indult meg az integrációs lehetőségek felmérésére, olyan komplex távlati együttműködési program elkészítésére, amelyet későbbi időpontban a KGST-ben részt vevő kormányok vagy mint egyezményt, vagy mint államközi szerződést hagynak jóvá.
A végrehajtó bizottság néhány napja befejeződött ülésén is ezek a kérdések szerepeltek, ahol megvitattuk a KGST-államok minisztériumai, gazdasági szervezetei, kutatóintézetei, tervezőirodái közötti közvetlen kapcsolatok megteremtésének elveit, és szerződéses viszonyok kialakításának feltételeit. Szó esett – egyebek között – egy nemzetközi beruházási bank létrehozásáról. Végül foglalkoztunk a szocialista világrendszer gazdasági problémáit kutató közgazdasági intézet létrehozásával.
Jelenleg széles körű munka folyik a végrehajtó bizottságban a tagországok által kidolgozott integrációs javaslatok összegezésére. Több mint 200 alapvető gazdasági együttműködési témát vizsgálnak, illetve javaslatot dolgoznak ki. Már ez a felsorolás is mutatja, hogy igen sokrétű kérdésről van szó. Őszintén meg kell mondanom, hogy az integrációval kapcsolatos javaslatok sokoldalú kimunkálása nem könnyű feladat. Sokszor még egy országon belül is nehéz összhangot teremteni a különböző gazdasági szervek között, 8 ország esetében még nehezebb – többek között – azért is, mert a KGST-ben részt vevő országok gazdasági fejlettsége eltérő. Mások a gazdasági adottságaik, társadalmi lehetőségeik, és különbségek vannak gazdaságirányítási rendszereik között. Ezért nagy türelemre van szükség az országok javaslatainak megvizsgálásánál, érdekeik helyes megértésénél. Mindannyiunkat az a közös szándék vezet, hogy az integráció létrehozásával új erőforrásokat tárjunk fel és jobban használjuk ki a szocialista társadalmi rendszerből fakadó előnyöket, illetve lehetőségeket. Ugyanakkor a javaslatok kidolgozásánál figyelembe kell venni a tagországok közötti fejlettségbeli különbségeket, erősíteni kell a kiegyenlítődés tendenciáit, nem kis mértékben az országok közötti ésszerű munkamegosztás útján.
Hangsúlyozni szeretném, hogy az a sokirányú gazdasági elemző munka, amely most a KGST szerveiben és országaiban folyik, egyaránt szolgálja az egyes országok nemzeti s az egész közösség nemzetközi érdekeit.
Abból kell kiindulni, hogy a szocialista integrációban önálló népgazdaságok vesznek részt. Ebből következik, hogy az integrációban érdekelt országoknak a kapcsolatok olyan formáját kell kialakítaniuk, amelyek keretében az együttműködés bizonyos – arra érett – funkcióit integrálják, de természetesen fenntartják a népgazdaságok nemzeti irányítását. Megítélésünk szerint úgy kell kiépíteni kapcsolatainkat az integráció keretében, hogy az együttműködés egyszerre három szinten fejlődjék: kormányszinten, a különböző ágazatok vonalán és a vállalatok között.
Úgy látjuk, hogy az integrálódás hosszabb folyamat lesz, amelynek keretében egyrészt realizálni kell a már meglevő lehetőségeket, másrészt ehhez kapcsolódva meg kell teremteni a még hiányzó feltételeket. Ugyanakkor mi az integrációs folyamat komplex jellegét igen fontosnak tartjuk, mert megítélésünk szerint nem lehet különválasztani például a pénzügyi és hitelkapcsolatok alapvető továbbfejlesztését a közös beruházások rendszerének létrehozásától, vagy a gazdaságpolitikai koncepciók összehangolását a hatékony és széles körű gyártásszakosítástól, a külkereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztését az árak problémájától. Ha gazdasági együttműködésünket tovább akarjuk fejleszteni, akkor nemcsak a külkereskedelem, hanem a termelés, a nemzetközi pénz- és hitelrendszer és az árak szférájában egyidejűleg kell keresni az együttműködés új, a jelenleginél hatékonyabb formáit, lehetőségeit.
A gazdasági integráció a résztvevők, így a magyar népgazdaság számára is azt jelenti, hogy mindinkább lehetőség nyílik például az optimális termelőkapacitások kiépítésére, a gyártásszakosításra és kooperációra, ami végső soron előfeltétele a gazdaságosság, a termelékenység növelésének, a népgazdaság struktúrája átalakításának, egész termelőtevékenységünk hatékonysága megjavításának. Kormányunk nevében ilyen értelmű javaslatokat terjesztettünk a KGST megfelelő szervei elé.
A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ
TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK FŐ ÚTJAI
A KGST-országok gazdasági integrációjának továbbfejlesztését két úton kívánjuk elérni. Egyrészt az alapvető fontosságú kérdéseket magában foglaló mind hatékonyabb tervkoordináció, másrészt az áru-pénzviszonyok széles körű kibontakoztatása útján. Mint szocialista tervgazdálkodást folytató ország, a jövőben is alapvetőnek tekintjük országaink között a népgazdasági tervek nemzetközi koordinációját. Ennek fontos előfeltétele, hogy megvalósítsuk az alapvető ágazatokban a gazdaságpolitikai koncepciók kölcsönös konzultációját.
A tervkoordináció során mindenekelőtt két kérdés eddiginél hatékonyabb megoldására törekszünk. Az egyik: a KGST-országok, illetve népgazdaságunk nyersanyagszükségletének teljesebb kielégítése, a nyersanyag-kitermelési lehetőségek racionálisabb kihasználása. A másik a technikai fejlődésben élenjáró ágazatok fejlesztési programjának tervszerű összehangolása országaink között. Az az elképzelésünk, hogy a jövőben a nemzetközi együttműködéstől erősen függő iparágak központi fejlesztési programjait a többi KGST-országgal rendszeresen egyeztetni fogjuk.
Ebből a szempontból különös figyelmet érdemel olyan ágazatok fejlesztésének jobb összehangolása és szélesebb körű, hatékony gyártásszakosítás, illetve kooperáció kialakítása, mint például a szerszámgépipar, a járműipar, a számítógépgyártás, egyes híradástechnikai termékek előállítása, az atomtechnikai ipar stb. Az ilyen jellegű együttműködés országaink között közös fejlesztési koncepciók kialakítását teszi szükségessé, amely további szervezési intézkedéseket is követel (nemzetközi egyesülések létrehozását és más új együttműködési formákat).
Úgy véljük, hogy gazdaságpolitikánk koordinálása és a tervhivatalaink közötti szervezettebb együttműködés mellett a másik tényező, amely a fejlődési folyamatot meggyorsítja: a KGST-országok közötti áru- és pénzkapcsolatokkal kapcsolatos.
A gazdaságpolitikai együttműködés és a tervkoordináció tökéletesítése mellett nagyobb súlyt kell helyezni a gazdasági ösztönzésre. Közvetlen célunk a sokoldalú elszámolási rendszer megvalósítása. Kezdettől fogva azon a véleményen vagyunk, hogy országaink között a szorosabb gazdasági együttműködés létrehozása olyan komplex, sokoldalú feladat, amely feltételezi az integráció lényeges követelményeinek egy időben való megvalósítását.
Pénzügyi együttműködésünk továbbfejlesztése több intézkedést tesz szükségessé. Így többek között időszerű közös bankunk, a Nemzetközi Együttműködési Bank rövid és középlejáratú hitelrendszerének megjavítása.
Emellett az is szükséges, hogy az egymás közötti külkereskedelmi árak ne szakadjanak el hosszú időre a világpiaci áraktól, s kifejezzék a kereslet-kínálati viszonyokat. Fokozatosan olyan árak érvényesítésére gondolunk, amelyek ösztönzik a termelést és a szocialista országok egymás közötti forgalmát.
Végül szeretném hangsúlyozni, hogy a KGST-tagállamok gazdasági integrációja nem jelent elzárkózást a világ többi térségétől, sőt nyitottnak tekintjük gazdasági szövetségünket más államok előtt is.
Az elmondottakban kívántam röviden összefoglalni kormányunk elképzeléseit és eddigi tevékenységünket a szocialista gazdasági integráció létrehozásával kapcsolatban.
AZ 1971-1975. ÉVI NÉPGAZDASÁGI TERV
NÉHÁNY NEMZETKÖZI VONATKOZÁSA
Az 1970-es esztendő – ahogy erre Fock elvtárs beszámolójában utalt – a jelenlegi tervperiódus befejező és a következő ötéves tervciklus előkészítő éve.
A szocialista országokkal az 1966-1970-es évekre megkötött hosszú lejáratú megállapodásaink ez év végén lejárnak. A negyedik ötéves tervidőszakra új megállapodásokat kell kötnünk, amelyek előkészítése céljából már hosszabb ideje széles körű tervkoordinációs és külkereskedelmi előkészítő munka folyik a KGST-országok illetékes szervei között. Az 1971-1975. évekre vonatkozó tervkoordinációt az egyes KGST-országokkal úgy kívánjuk lefolytatni, hogy az
– nemzetközileg megalapozza negyedik ötéves tervünket,
– lehetővé tegye hatékonyabb bekapcsolódásunkat a nemzetközi együttműködésbe, és járuljon hozzá a szocialista gazdasági integráció fokozatos kibontakozásához,
– segítse elő a magyar népgazdaság kedvezőbb ágazati struktúrájának kialakítását és gazdálkodásunk hatékonyságának növelését.
Az elmúlt időszakban az egyes szocialista országokkal több tervkoordinációs tárgyalást folytattunk, és ez év közepére be kell fejeznünk az ezzel kapcsolatos munkákat, hogy megköthessük az új, 1971-1975. évi árucsereforgalmi egyezményeket. Ezzel összefüggésben szeretném a következőket kiemelni:
Először: Tervkoordinációs tárgyalásaink során nagy figyelmet fordítunk a Szovjetunióval kiépült gazdasági kapcsolataink továbbfejlesztésére. A Szovjetunió bír a legnagyobb fontossággal gazdasági együttműködésünkben, hisz teljes külkereskedelmi forgalmunkból közel 38 százalékkal részesedik. A magyar népgazdaságnak az 1971-1975. években növekvő mennyiségben kell importálni nyersanyagokat, bővíteni kell gépipari termékeink kölcsönös forgalmát, de mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkeink hosszú távon történő biztos elhelyezése is csak a Szovjetunióval való együttműködés keretében oldható meg.
Másodszor: Arra kell törekednünk, hogy minél több területen hozzunk létre ágazati hosszú lejáratú államközi szerződéseket a következő tervidőszakra. Olyan államközi megállapodásokra gondolunk, mint a magyar-szovjet timföld-alumínium egyezmény, az autóbuszegyezmény, a magyar-lengyel kénegyezmény, hogy csak ezeket említsem az ipar területéről vagy a magyar-szovjet zöldség-gyümölcs egyezmény, amely mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk számára nagy fontosságú. A több évre szóló ágazati egyezmények tartós export- és importpiacot biztosítanak, egyben lehetővé teszik a kedvezőbb gyártmány- és exportstruktúra kialakítását éppúgy, mint a gyorsabb műszaki fejlesztést.
Harmadszor: Nyersanyagszükségleteink kielégítése mellett a minisztériumoknak és az üzemeknek nagy figyelmet kell fordítaniuk a különféle gépek és berendezések kölcsönös szállításának további bővítésére, az ipari kooperációs és szakosítási lehetőségek feltárására. A gépipari termékek kölcsönös forgalmánál abból indulunk ki, hogy ezen a területen olyan jelentős és tartós együttműködés kialakítására kell törekednünk, amely megalapozza az egyes szocialista országokkal meglevő gépforgalmunk egészséges fejlődését. A magyar vállalatok exportkapacitásai jelenleg lényegesen meghaladják a gépimportot és az összforgalom által „behatárolt” volument. Márpedig világos, hogy exportunk nem szakítható el az importtól.
Ezzel kapcsolatban kívánom felhívni gépvásárló szerveink figyelmét, hogy jobban ismerjék meg a szocialista országok gépkínálatát. Ha a tőkés és a szocialista beszerzési piacok között választhatnak, akkor azonos technikai színvonalú gépek esetében mindenképpen a szocialista piacot részesítsék előnyben, sőt, ha megközelítően azonos a gépek műszaki teljesítőképessége, már akkor is ajánlatos a szocialista piac preferálása.
Itt szeretném elmondani, hogy az elmúlt időszakban több eredményes kezdeményezés történt a szocialista országokkal kialakított ipari együttműködésünk bővítésére. Csupán teherautó- és autóbusziparunkra utalok. Több szocialista országgal olyan alkatrész- és részegység-kooperációt építettünk, illetve építünk ki, amelynek eredményeképpen jelentősen növelhető a termelés gazdaságossága. Ismeretes a magyar-szovjet autóbuszegyezmény és részvételünk a szovjet személygépkocsi-gyártásban. Ezekre most nem térek ki. De utalhatok azokra a kooperációs szerződésekre, amelyeket a Német Demokratikus Köztársasággal kötöttünk – többek között – a műszeriparban, a járműiparban, a szerszámgépgyártásban, a híradástechnika, a mezőgazdasági és az élelmiszeripari gépgyártás területén. Megemlíthetnék más relációkat is: így például Bulgáriával egyezményt kötöttünk egy nagy kapacitású szódagyár építésében való részvételre. Ennek felépítéséhez hitellel és gépi berendezések szállításával járulunk hozzá, évi mintegy 120-140 ezer tonna szóda szállítása ellenében. Kénszükségletünk jelentős részét – kb. évi 100 ezer tonnát – Lengyelország fedezi a már említett magyar-lengyel kénegyezmény révén. A szakosítási szerződések rendszere támasztja alá például gyógyszeriparunk és gumiiparunk termelését, de megemlíthetnék más iparágakat is.
Mindezeket a tényezőket figyelembe kell vennünk a tervkoordinációs munka során is. Hangsúlyozni szeretnénk: a közgazdasági szabályozók fokozottabb, hatékonyabb érvényesítése a tervgazdálkodás továbbfejlesztését jelenti. Ahogy Fock elvtárs erre utalt: számunkra a népgazdasági terv a gazdasági munka fő céljainak, elveinek és eszközeinek, valamint a központi intézkedéseknek összefüggő rendszerét jelenti. A terv végrehajtása a kormány, illetve a gazdaságirányító szervek számára kötelező. Ma már megállapítható, hogy az 1966-1970. évekre vonatkozóan a szocialista országokkal kötött hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásainkat – de más nemzetközi egyezményeket is – teljesítettük. Ez a törekvés hat át bennünket az 1971-1975. évekre szóló új egyezmények előkészítése során is.
Szeretném aláhúzni, hogy a kormány mindent megtesz a kétoldalú tárgyalásokon az 1971-1975. évi tervkoordinációs és külkereskedelmi tárgyalások sikeres befejezése és az új államközi egyezmények megkötése végett.
Tisztelt országgyűlés! Az elmúlt időszakban bővítettük gazdasági kapcsolatainkat a nem szocialista országokkal is. Megállapítható, hogy külkereskedelmi szabályozó rendszerünk, ezen belül különösen az új vámrendszer jó alapot szolgáltatott arra, hogy kereskedelempolitikánkat hatékony módszerekkel, illetve eszközökkel támasszuk alá. Vámrendszerünket úgy kell továbbfejlesztenünk – egyetértve Fock elvtárssal –, hogy az jobban befolyásolja áruforgalmunk országonkénti alakulását, és hozzájáruljon gyorsabb műszaki fejlődésünkhöz.
Az egyes tőkésországokkal kötött új hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásaink az áruforgalom további növelését irányozzák elő és sok vonatkozásban új elemeket is tartalmaznak, amelyek kölcsönösen ösztönzik a vállalatok közötti ipari és kereskedelmi kooperációt, a műszaki-tudományos együttműködést.
A gazdasági kapcsolatok bővítése mellett fontos célunk a sokoldalú gazdasági együttműködés formáinak kialakítása is. Ennek érdekében tovább kívánjuk növelni tevékenységünket a KGST-n kívüli nemzetközi gazdasági szervezetekben is. Ezt a célt szolgálják az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezményhez – a GATT-hoz – való csatlakozásunkra irányuló tárgyalásaink. Törekvéseink a gazdasági együttműködés fejlesztését szolgálják, de ennek során a teljes egyenjogúságot, a kölcsönös előnyök biztosítását és a diszkrimináció felszámolását elengedhetetlen követelménynek tartjuk.
Részvételünk a nemzetközi gazdasági szervezetek tevékenységében azt a célt is szolgálja, hogy a világgazdaság fejlődéséből leszűrhető tapasztalatokat népgazdaságunk megfelelő ütemű és korszerű fejlesztéséhez minél jobban tudjuk hasznosítani. Ugyanakkor szerény eredményeink alapján mi is hozzá kívánunk járulni a nemzetközi szervezetek sikeres tevékenységéhez. Ilyen értelemben tartjuk fontosnak az Európai Gazdasági Bizottságban és más nemzetközi szervezetekben, így például az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete – a FAO – munkájában való részvételünket. 1971-től tagja leszünk az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottsága Tanácsának, ami újabb feladatokat jelent majd számunkra.
Végezetül meg kívánom említeni, hogy jelentős erőfeszítéseket tesz kormányunk a fejlődő országokkal folytatott árucserénk és gazdasági kapcsolataink állandó bővítésére is. Ez politikánk lényegéből fakad. Az elmúlt időszakban e téren is több kezdeményezés történt a különböző magyar szervek, intézmények és üzemek részéről.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!