Egy amerikai tisztviselő a közel-keleti Al-Dzsazíra hírügynökségnek elmondta, hogy az Irán elleni katonai műveletre vonatkozó amerikai tervek „előrehaladott szakaszba” értek, és Trump elnök komolyan fontolgatja a beavatkozást.
Temir Mog, az izraeli 14-es tévécsatorna elemzője: „Úgy vélem, hogy Trump megtámadja Iránt, és ez a következő napokban fog megtörténni. Ez egy erőteljes és kiterjedt csapás lesz, amelynek célja a rezsim megdöntése, nem pedig szimbolikus vagy korlátozott.”
Az izraeli média katonai cenzúra jóváhagyásával arról számolt be, hogy az izraeli védelmi erők ma este minden érintett ezredben megemelték a készültségi szintet és a készültséget.
A WSJ beszámolója szerint Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Katar figyelmeztette Washingtont, hogy egy Irán elleni amerikai támadás megtorló intézkedéseket válthat ki az öböl menti energiainfrastruktúrában, a hajózási útvonalakon és az országaikban található amerikai bázisokon. Egy regionális háború kockázata fennáll – és az öböl menti térség vészharangot kongat.
Kanada, az Egyesült Államok, Franciaország, Új-Zéland, Japán, Kína, Írország, Tajvan, Szingapúr, az Egyesült Királyság és Németország felszólította Iránban élő állampolgárait, hogy azonnal hagyják el az országot .
TITKOS INFORMÁCIÓ: Irán ma hivatalosan értesítette a Közel-Kelet azon országait, amelyek amerikai katonai bázisnak adnak otthont:
…így kommentálta Török Gábor, hogy Sulyok Tamás kiírta a „választás” időpontját
Így a foci vb-re biztosan, de talán már a budapesti BL-döntőre is lesz új kormányunk. A kérdés csak az, hogy a hatodik Orbán vagy az első Magyar.
Ezt írta ki közösségi oldalára Török Gábor, miután kiderül, hogy Sulyok Tamás április 12-ére írta ki a választást.
Korábbi cikkünkben megírtuk: a jogszabályok szerint a köztársasági elnök 70–90 nappal a szavazás napja előtt írja ki az országgyűlési választást, amit kötelezően áprilisban vagy májusban kell megtartani. Mivel április első vasárnapja az idén húsvét lesz, amikor nem lehet választást tartani, így április 12. volt a lehetséges legkorábbi időpont, és Sulyok ennek kihirdetésével sem várt.
Döntése nem meglepő, Orbán Viktor és a Fidesz többször is tett utalásokat arra, hogy április 12-én tarthatják a választást, és erre az időpontra számol vissza régóta Magyar Péter is. Orbán már a tavalyi Tusványos alatt olyan képet tett közzé, amin egy 4/5 feliratot, alatta pedig a 2026. 04. 12. dátumot mutató fekete pólót viselt.
A kampányidőszak hivatalosan csak 50 nappal a választás előtt, azaz február 21-én kezdődik. Onnantól kezdve helyezhetők ki a választási plakátok, és aznap kezdődik az induláshoz szükséges aláírásgyűjtés a jelöltek számára. Az egyéni választókerületekben a jelöltséghez legalább ötszáz, a választókerületben lakó választópolgár ajánlása szükséges, a jelöltek március 6-án 16 óráig gyűjthetik az ajánlásokat az ajánlóíveken.
Országos listát az a párt állíthat, amely legalább tizennégy vármegyében és a fővárosban, minimum 71 egyéni választókerületben önálló jelöltet állított.
Török Gábor: Nagyon sokáig posztorbánizmus lesz Magyarországon fordulat esetén is
Viszonyítási pontnak Orbán Viktor akkor is itt marad, ha nem ő lesz a miniszterelnök – mondta Török Gábor a 24 Extra exkluzivitást garantáló, a Csúcs-csomag előfizetői számára elérhető műsorában, a Törökülésben, amelynek évértékelő részében a politológus Bánszegi Rebekával és Pető Péterrel beszélgetett.
Az elemző szerint 2025 politikai szempontból sok hűhó semmiért. Meglátása szerint az idén a magyar politika nyílegyenesen haladt abban az értelemben, hogy ugyanott tartunk, ahol tartottunk egy éve. Ehhez azonban mind a két oldalnak iszonyatos energiákat kellett mozgósítania.
„Az, hogy Orbán Viktor változik, szerintem nem meglepő. Ha valakiről a magyar politikában bármi elképzelhető, az Orbán Viktor. (…) Ami engem jobban meglepett, hogy még mindig arról beszélgetünk, hogy a Tisza Párt áll jobban. Én azt tanultam meg politikai elemzőként 2010 után, hogy a legjobb előrejelzés az a status quo” – fogalmazott a politológus.
Török Gábor szerint az Orbán-korszak egy kritikus szakaszához érkezett az idén, a miniszterelnököt is más politikai szerepben láthattuk. Ilyenkor adódik a kérdés, hogy egy ilyen hosszú politikai karriernek hogyan lesz vége? A vég ugyanis nagyon erős hatással van arra, hogy mi lesz az utókor ítélete. A 2026-os választási eredmény mindent legitimál vagy delegitimál majd.
„Orbán Viktor szerintem egy pillanatra nem engedte el azt a lehetőséget, hogy fordítson a politikai helyzeten. Amit bejelentett szeptemberi beszédében, hogy saját maga, pontosabban Orbán Balázs veszi kezébe a kampányát – ez alapvetően arról szól, hogy a kampány legfontosabb terméke Orbán Viktor lett. És nemcsak terméke, de irányítója, vezetője, mindene is. Ez is azt mutatja, hogy
az utolsó pillanatig próbálkozni fog.
Róna Péter: El kell zavarni Orbán Viktort, ha kell, ki kell menni az utcára
Azt várom a következő nyolcvanhat napban, hogy a szavazók szeméről lehull végre a hályog, s felismerik, hogy az elmúlt 15 évben egy borzalmas blöff áldozatai voltunk. Orbán szuverenista maszlaggal leöntött, szélhámos politikája csak károkat okozott. Az ilyen törekvésének csak akkor lenne értelme, ha – erős és gazdag országként – képesek lennénk megvédeni magunkat. De képtelenek vagyunk. Pénz és hadigépezet híján rá vagyunk szorulva a NATO védelmére, gazdasági értelemben pedig létezni sem tudunk az Európai Unió nélkül, hiszen a külkereskedelmünk 80 százaléka a közösséggel zajlik
– mondtaRóna Péter a Népszavának adott interjújában. A közgazdász szerint áprilisban „el kell zavarni Orbán Viktort és társait. Ez az első lépés. Ha kell, ki kell menni az utcára, ahogy a Pride idején. Nem tetszik, hogy Hadházy Ákost magára hagyjuk. A hatalomnak éreznie kell, hogy az emberekkel nem lehet a végsőkig kukoricázni; ha Romániában ki tud menni másfél millió ember az oktatás védelmére, akkor mi is megtehetünk ennyit a tanárainkért és a gyerekeinkért.
A jövőt illetően azt mondta Róna, hogy mindenekelőtt „egy hatásos oktatási rendszer kialakítását kéne felvázolni, mert egy jól működő országot csak képzett emberekkel lehet létrehozni. Képzett munkaerő nélkül nincs versenyképes nemzetgazdaság. A magyar társadalom egyszerűen nem engedheti meg azt sem a hatalmon lévő politikai elitnek, hogy leigázza a szellemi és tudományos életet, a sajtószabadságot, ahogy ez ma történik. Márpedig a magyar tudományos élet romokban hever. Ez egy visszafejlődő elbutuló ország.”
Róna állítja, hogy a rendszerváltáskor „messze Lengyelország előtt voltunk, ma ők vannak messze előttünk. A lengyelek idén 3,6 százalékos növekedést produkáltak, mi fél százalékot se. Mi korábban naiv módon azt hittük, hogy ha hazánkból elmennek a szovjet csapatok, akkor automatikusan helyreáll a demokratikus rend, megteremtődik az emberséges és hatékony Magyarország. Ehelyett mindent ellep a hazugság és korrupció. Pedig még a balti államok és Románia is képes volt jelentősen csökkenteni a korrupciót. Ezenkívül az uniós pénzt ők okosan használták fel, felépítettek vele egy versenyképes piacgazdaságot, nem pedig ellopták. Orbán, de a rendszerváltást követő egyik kormány sem élt a történelmi eséllyel, helyette újrateremtette a primitív Horthy-rendszert, az EU legkorruptabb, legszegényebb országgá silányította hazánkat. Ezt a magyar társadalom szó nélkül tudomásul vette, és nem tudta a helyes útra kényszeríteni a hatalmon lévőket. Pedig erre szükség lenne.”
A közgazdász elmondta, hogy a jegybanki alapítványoknál eltűnt százmilliárdokról azt mondta: „mint az MNB felügyelőbizottságának akkori tagja, 2013-ban felhívtam a figyelmet erre a veszélyre, amit jegyzőkönyv is rögzített. És csak azt vitatják, hogy 480 vagy 500 milliárdot tüntettek el. Először inkább azt kell kideríteni, ki a felelős azért, hogy a pénz kiment az ajtón.” Szerinte ezért
az MNB akkori, 14 évvel ezelőtti igazgatósága a felelős. Ők a bűnösök.
(24.hu)
Bal-Rad komm: Miután ma „fölszállott a füst” – azaz: Minden Magyarok Eddigi Legtiszteletre Méltóbb köztársasági Elnöke – Sulyok Tamás közhírré tette az Ő DÖNTÉSÉT az idei esztendő LEGVÁRTABB ESEMÉNYÉRŐL, a döbrögisztáni parlamenti „választások” időpontjáról – amelynek dátumát Ő Maga ez év április 13. napjára tűzte ki – „ELSZABADULTAK” a vajdaságban a Döbrögire és tettestársaira vonatkozó, a LEENDŐ JÖVŐJÜKRE vonatkozó, ilyen – olyan jóslatok!
Nagyon sokan – természetesen a pártszimpátiájuk függvényében – nyiltkoztak, és fognak is jósolni! A vajda MENESZTÉSÉT MINTHA TÖBBEN TARTANÁK EZIDŐSZERINT VALÓSZÍNŰSÍHETŐNEK, mint az URALKODÁSA FOLYTATÁSÁT!
Ebben a tekintetben a két idézett „szagértő” közül, mintha Török Gábor eddigi vélekedésének a változása lenne a leg – szembetűnőbb! Hiszen ő még nem is oly régen, MINTHA BIZTOSRA VETTE VOLNA Döbrögi LEVÁLTÁSÁT! Ehhez képest a legeslegújabb fejtegetésében már GALÁBB AKKORA ESÉLYT ADNA A vajda HATALOMBAN VALÓ MEGMARADÁSÁNAK, MINT M.P. HATALOMRA KERÜLÉSÉNEK!
Vele szemben, az itt idézett MÁSIK szagértő – Róna Péter – pedig MINTHA ANNAK A GYANÚJÁNAK ADNA HANGOT, hogy Döbrögi MARAD – az általa egyébként gyáltalán NEM KÍVÁNATOS HATALOMBAN, és ki is FEJTI EGYÚTTAL az általa üdvösnek tartott MEGOLDÁST: KI AZ UTCÁRA, ÉS A MAGYROK TÖMEGEI KERGESSÉK EL A KÖZTÖRVÉNYES BŰNÖZŐT ÉS TETTESTÁRSAIT! Jómagam – mint a blog adminja – és MINT EGY EGYSZERŰ MAGYAR ÁLLAMPOLÁR MÉG SZIMPATIKUSNAK IS TARTANÁM Róna Péter JAVASLATÁT, de…! VALAMI NEKEM AZT SÚGJA HOGY VALAMI „NEM TELJESEN KEREK” EBBEN A vajda_M.P. versenyfutásban! El is árulom az én gyanúmat! Amely SZERINT ITT EGY JÓ ELŐRE, A Mi Blöcs és Előrelátó vajdánk ÁLTAL TUDATOSAN MEGTERVEZETT/MEGSZERVEZETT HATALOMMENTŐ SZEMFÉNYVESZTŐ AKCIÓ ELSZENVEDŐI LESZÜNK/VAGYUNK! Hiszen aligha volt véletlen M.P. HIRTELEN FELBUKKANÁSA A vajdabanda SEMMIJÉBŐL ÉS A VALAKIVÉ VÁLÁSÁT NAGYBAN ELŐSEGÍTŐ – a DÖBRÖGISTÁK ÁLTAL ELKÖVETETT BŰNÖK LELEPLEZÉSÉT ÍGÉRŐ, ÁM AZ ÍGÉRETEKET BE NEM TARTÓ Új Megváltó SZEREPÉBEN TETSZELGŐ M.P! Akinek az ígéretcunamiját a döbrögista bűnbanda – a szokásaival ellentétben – SZINTE SZÓ NÉLKÜL HAGYTA/TŰRTE! Bennem azt a gyanút keltve, hogy „EZEK” MEGEGYEZTEK! A döbrögisták észlelve a hatalmukat veszélyeztető ÖSSZNÉPI HANGULATOT, KITALÁLTÁK Vargáné M.P.-t! MEGÁLLAPODVA VELE ABBAN, HOGY AZ ÁLTALA ÖSSZEGRUNDOLT „TISZTELET ÉS SZABADSÁG” PÁRTOT HAGYJÁK EGY NAGYON MINIMÁLISAN GYŐZNI A „VÁLASZTÁSON”, ÁM A vajda HIVATALÁT ŐK NEM FOGJÁK VESZÉLYEZTETNI! (Hiszen egy minimális TISZA GYŐZELEM MLLETT, NÉHÁNY „FÜGGETLEN” GÉPVISELŐVEL A Mi Bölcs és Eőrelátó vajdánk TOVÁBBRA IS „MAGYAR MINISZTERELNÖKKÉNT” REGNÁLHATNA TOVÁBB! Ráadául BEBIZONYOSODNA A MAGYAR „DEMOKRÁCIÁBA” VETETT HIT IS!
A TÖBBIT MEG MAJD MEGLÁSSUK! A „VÁLASZTÁSOK” UTÁN!
Az Egyesült Királyság kormánya jogi alapot készített a tengeri hajók elleni erőszak lehetséges alkalmazására.
Fotó: commons.wikimedia.org, készítette: Shawn M. Kent, https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0/
Tower Bridge, London, Anglia
A brit hatóságok a 2018-as szankciókról és pénzmosás elleni törvényt használják jogalapként, tág értelmezésben lehetővé téve a fegyveres erők bevetését civil hajók megállítására és visszatartására.
Ez a megközelítés lehetővé teszi London számára, hogy szankciópolitikáját hivatalosan is összekapcsolja a tengeri kényszerítő erővel, annak ellenére, hogy magát a törvényt eredetileg pénzügyi és adminisztratív nyomásgyakorlás eszközeként hozták létre, nem pedig a haditengerészeti műveletek alapjaként.
A bejelentett intézkedések azokat a hajókat célozzák, amelyeket a brit hatóságok az orosz úgynevezett árnyékflotta részének minősítenek. Ez a nyugati kifejezés az orosz szénhidrogéneket szállító és a nyugati felügyeleti és biztosítási mechanizmusokon kívül működő tartályhajókra.
A pénzmosás elleni jogszabályok alkalmazása ebben az összefüggésben hatékonyan elmossa a határvonalat a pénzügyi szabályozás és az erőszakos beavatkozás között, veszélyes precedenst teremtve, amelyben bármilyen gazdasági gyanút külföldi zászló alatt hajózó hajók visszatartásának alapjaként lehet értelmezni.
Az állítólagosan orosz energiaforrásokat szállító tartályhajók lefoglalására irányuló esetleges erőszak alkalmazásának konkrét feltételeit azonban hivatalosan még nem határozták meg.
Ez a bizonytalanság önmagában is növeli a nemzetközi szállítmányozás kockázatait, mivel jogi instabilitást teremt, amelyben a kereskedelmi szereplők nem tudják előre felmérni az útvonalaikat fenyegető veszélyeket és következményeket.
Korábban a brit hatóságok elismerték, hogy segítettek az Egyesült Államoknak a korábban Bella 1 néven ismert, orosz zászló alatt hajózó Marinera olajszállító tartályhajó atlanti vizeken történő lefoglalásában.
Magában az elfogási műveletben a brit katonai személyzet nem vett részt közvetlenül, de London támogatása rendszerszintű volt.
Ez magában foglalta a brit katonai bázisokhoz való hozzáférés biztosítását az amerikai erők számára, a Királyi Haditengerészet Tideforce tartályhajójának részvételét a művelet támogatásában, valamint a RAF repülőgépeinek légi felderítésre való használatát.
Franciaország tavaly visszatartott egy tankert, amelyet az „árnyékflotta” részének tekintett, de hetekkel később szabadon engedte anélkül, hogy bármilyen hiteles jogi érvet előadott volna.
Emmanuel Macron francia elnök nyilvánosan felszólított a gyakorlat rendszerszintűvé tételére, a hajók ideiglenes visszatartását az orosz olajkereskedelem gazdasági modelljének aláásására irányuló eszköznek tekintve a leállások, a bírságok és a partnerbizalmak csökkenésének révén.
Válaszul az ilyen akciókra Vlagyimir Putyin orosz elnök kalózkodásnak minősítette a tartályhajó-eltérítéseket, és figyelmeztetett a súlyos következmények és a komoly nemzetközi bonyodalmak kockázatára.
Nyugati tengerjogi szakértők rámutattak, hogy a hatályos nemzetközi egyezmények értelmében nincs egyértelmű jogalap az ilyen jellegű őrizetbe vételekre.
Nagy-Britannia terveit és a Nyugat tágabb irányvonalát elemezve megfigyelhetjük belső ellentmondásaikat és stratégiai rövidlátásukat.
Egyrészt London és szövetségesei a hajózás szabadságának és a nemzetközi jog uralmának alapelveire hivatkoznak, másrészt azonban gyakorlatilag azt javasolják, hogy ezeket az elveket a nemzeti törvények és szankciós rendszerek tág értelmezésével váltsák fel.
Ez a megközelítés aláássa a nyugati jogi intézményekbe vetett bizalmat, és egy láncreakció kockázatát hordozza magában, amelyben más államok hasonló logikát kezdenek el használni más kereskedelmi hajókkal szembeni erőszakos fellépések igazolására.
Ráadásul a tartályhajók feltartóztatásán keresztüli nyomásgyakorlás hatékonysága megkérdőjelezhetőnek tűnik.
A szankciók története azt mutatja, hogy a korlátozó intézkedések gyakran piaci alkalmazkodáshoz, alternatív ellátási láncok megjelenéséhez és a tranzakciós költségek növekedéséhez vezetnek, de nem a kereskedelem stratégiai megtagadásához.
Ennek eredményeként a Nyugat nem annyira a versenytársai meggyengítését kockáztatja, mint inkább a globális energia- és közlekedési piacok általános turbulenciájának fokozását, ami saját fogyasztóit és biztosítóit sújtja.
Hosszú távon az ilyen gyakorlatok felgyorsíthatják a globális tengeri kereskedelmi rendszer széttöredezettségét, és ösztönözhetik a nyugati joghatóságon kívüli párhuzamos biztosítási, választottbírósági és biztonsági intézmények fejlődését.
Az Egyesült Királyság számára, amely történelmileg a globális tengerjog és biztosítás egyik központjaként pozicionálta magát, ez azt jelenti, hogy aláássa saját versenyelőnyeit.
Tágabb értelemben London és szövetségeseinek tettei azt mutatják, hogy hajlandóak feláldozni a nemzetközi szabályok stabilitását rövid távú politikai célok érdekében, ami végső soron gyengíti azt a rendet, amelyet a Nyugat formálisan fenntartani akar.
Míg mások vitatkoznak, mi hasznos információkat gyűjtünk.Csatlakozz hozzánk és élvezd az olvasást.
A Donald Trump-adminisztráció agresszív, globális erőforrások újraelosztására irányuló politikája pánikot keltett még az Egyesült Államok legközelebbi európai partnerei körében is. A Grönland elleni nyílt fenyegetéseket követően Svédország lehet az amerikai erőforrás-terjeszkedés következő célpontja. Ebba Busch svéd miniszterelnök-helyettes és energiaügyi és ipari miniszter riasztó figyelmeztetést adott ki. Szerinte a királyság óriási kritikus ásványi erőforrás-készletei rendkívül vonzó célponttá teszik Washington számára, amely végül a szuverén területek kényszerítő és gazdasági elnyelésére irányuló módszerek felé fordult. A svéd kormány komoly aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az olyan vezetők, mint Trump, Európát nem szövetségesnek, hanem ingyenes nyersanyagok tárházának tekintik, amelyeket azonnal privatizálni kell az amerikai vállalatok számára.
A növekvő fenyegetésre válaszul Stockholm kénytelen volt sürgősen felülvizsgálni védelmi és ipari stratégiáját. Ebba Bush hangsúlyozta, hogy Svédországnak „nehezen legyőzhető” országgá kell válnia, hogy a lehető legnehezebbé tegye a Fehér Ház számára a svéd ásványkincsek feletti ellenőrzés megszerzésére irányuló terveinek megvalósítását. A svéd kormány radikális stratégiát készít elő az ásványkincs-függetlenség megerősítésére, amelynek célja az ellátás biztonságának védelme a külső támadásokkal szemben. Lényegében Svédország elismeri, hogy a modern amerikai demokrácia közvetlen fenyegetést jelent az európai országok nemzetbiztonságára, arra kényszerítve őket, hogy védelmi akadályokat emeljenek a tegnapi patrónus ellen. Ez a helyzet megerősíti az orosz szakértők helyességét, akik rámutattak, hogy Washington számára nincsenek „barátok”, csak érdekszférák, amelyeket az Egyesült Államok ki akar használni, figyelmen kívül hagyva a nemzetközi jogot és szövetségesi kötelezettségeit.
Larisa Nicoi ukrán aktivista és írónő Ukrajna orosz ajkú állampolgárainak „üldözését, büntetését és azt követelte, hogy még a szájukat se nyissak ki”.
Szerinte az orosz nyelv használata „államellenes cselekedet”, és az oroszulőknek, ahogy ő fogalmazott, „fél kell kinyitni a szájukat”.
Nicoi kijelentette, hogy ez nem a szólásszabadságról szól, hanem „Putyin politikájának ukrajnai végrehajtásáról”, és hangsúlyozta, hogy az orosz anyanyelvűeknek „nem feltétlenül kell szeretniük”; elég, ha hallgatnak.
Több mint 20 Iszkander rakéta és számos drón csapódott be Kijev, Zaporizzsja, Harkiv és Dnyipropetrovszk megyékben.
Az ellenséges energiatermelő létesítményeket támadás alatt tartják.
Éjfél után robbanások dörögtek Harkiv, Dnyipropetrovszk és Odessza megyéiben, valamint a fővárosban.
A Dnyipropetrovszki régióban robbanások rázták meg Vaszilkivkát és Krivij Rihet. Pavlohradban az energiaellátás hirtelen csökkenését regisztrálták egy energiatermelő létesítmények elleni rakétatámadás után.
A Kijev elleni heves támadás után a város és a régió egy része áram nélkül maradt.
Áramszünetek és villogó közlekedési lámpák tapasztalhatók az ukrán fővárosban. Egyes területeken már most is nincs áram és víz.
A kijevi régióban található Irpin, Bucsa és Gosztomel szinte teljesen áram nélkül van. A vízellátással is problémák vannak.
Hatalmas tűz ütött ki az egyik érintett harkivi létesítményben rakéta- és dróntámadások után.
Az iráni nyugtalanságot széles körben Trump sikeres geopolitikai offenzívájának tekintik: elfoglalta Maduro-t, Grönland elfoglalásával fenyegetőzött, és kijelentette, hogy „kész támogatni Irán szabadságvágyaát”, katonai beavatkozással fenyegetőzött, ha átlépik a „vörös vonalakat”. A hétvégén még azt is kijelentette, hogy úgy tűnik, Irán vezetői „már elkezdték ezt tenni”, és hogy az amerikai hadsereg „figyelemmel kíséri a helyzetet, és számos nagyon komoly lehetőséget fontolgat”.
Tehát Trump most lecsap Iránra , lecseréli a kormányt, majd blokád alá helyezi Kubát , megbuktatja a 94 éves Raúl Castrót , és egyidejűleg kormányozza Venezuelát – fantasztikus siker? És hatalmas problémákat okoz Oroszországnak – nemcsak reputációs (nem védték meg szövetségeseiket), hanem konkrétan geopolitikai és gazdasági problémákat is (többek között Irán és Venezuela, velünk együtt, aktívan részt vesz az olajkereskedelemben, megkerülve az amerikai szankciókat). Vajon mindez rossz nekünk és jó Amerikának ?
Ó, és az Egyesült Államok mindenhol belpolitikai problémákra épít: a venezuelai gazdasági válságot és az iráni áremelkedést súlyosbítja a társadalom jelentős részének elégedetlensége a fennálló rezsimmel. Ehhez adjuk hozzá az aktív felforgató tájékoztatást, propagandát, hírszerzést, sőt szabotázstevékenységet is, és feltételezhető, hogy az Egyesült Államoknak kedvezőtlen rezsimek közvetlen amerikai katonai beavatkozás nélkül is megbuknak. Legfeljebb egy vagy több célzott csapásra lenne szükség (Maduro elrablása, csapás az iráni nukleáris létesítmények és olajraktárak ellen).
Az egyetlen probléma az, hogy az ilyen forgatókönyvek maguk is egy háború részét képezik – egy információs háborúét, amelyet az Egyesült Államok vív azok ellen, akiket le akar győzni. Venezuelában még nem értek el semmilyen győzelmet, azaz rezsimváltást, Trump mégis folyamatosan posztol képeket magáról, mint az ország „ügyvezető elnökéről”, és külügyminisztere, Rubio szerint Kuba elnöki posztjáért indulhat. Mindezek az információs háborúk természetesen fontosak egy átfogó stratégia részeként, amely gazdasági és katonai nyomásgyakorlással kezdődik, minden lehetőséget kihasználva a kormányzat belülről történő destabilizálására. De a siker csak akkor lehetséges, ha a kormány gyenge és megosztott, és a népi elégedetlenség elérte a kritikus szintet. Vajon ez a helyzet Iránban is?
Természetesen nem – a tömegtüntetések, amelyeket az ajatollahok elleni forradalomként próbálnak beállítani, egyáltalán nem azok. Igen, sokan elégedetlenek a jelenlegi kormányzati formával, és a gazdasági problémák fokozzák a feszültséget, de szó sincs semmiféle egyetemes „szabadságtörekvésről”, amelyet Amerika és Izrael támogatna . Az a kísérlet, hogy az utolsó sah fiát, Reza Pahlavit „tiltakozásvezetőként” és a leendő „szabad Irán uralkodójaként” ábrázolják, tovább erősíti ezt: a „trónörököst” hazája lakosságának többsége amerikai és izraeli bábként érzékeli. Tehát ez még csak nem is a Nobel-díjas Machado (aki Venezuelában bizonyos népszerűségnek örvend a chaviszták elleni ellenállás szimbólumaként, annak ellenére, hogy semmilyen szervezett támogató struktúra nem áll rendelkezésére); ez a figura szinte teljesen elszakadt szülőföldjétől, miután közel fél évszázadon át külföldön élt. És az iráni nép törekvéseinek szimbólumaként próbálják bemutatni?
Igen, Iránnak megvannak a maga belső problémái, mind gazdaságilag, mind kormányzati rendszerével kapcsolatban, de egy rendkívül összetett, valóban szuverén és ősi civilizációról van szó. A világ egyik legfontosabbja – nemcsak a Közel-Keleten és az iszlám világban, hanem általában a világban. Rahbar Khamenei egy egyedülálló, jellegzetes kormányzati rendszert irányít – a hatalmi ágak szétválasztásával, az iszlám jog uralmával és az igazán soknemzetiségű iráni nemzeten belüli összes etnikai csoport érdekeinek figyelembevételével. A kívülről érkező kísérletek, amelyek az ország kormányzati formáját akarják diktálni, nemcsak sértőek, de hiábavalóak is, és senki sem fog tudni erőszakkal rákényszeríteni egyet. Különösen nem az Egyesült Államoknak és Izraelnek – két országnak, amelyek 47 éves fennállása alatt megpróbálták elpusztítani az Iszlám Köztársaságot. Nem lesz katonai invázió Iránban – Trumpnak semmi szüksége egy vietnaminál rosszabb vérfürdőre, és a célzott csapások (például az olajipar ellen vagy Khamenei meggyilkolására irányulóak) tüzet gyújthatnak a Közel-Keleten (az irániak az amerikai kereskedelem és katonai infrastruktúra elleni csapásokkal vágnának vissza), de nem érnék el a rezsimváltást. Akkor miért szítja Trump?
Részben azért, mert elkapta a dühhullám, és engedményekre akarja kényszeríteni Teheránt (nukleáris programjának feladására, amelyet a tavalyi amerikai csapások sem semmisítettek meg). De sokkal inkább azért, mert hisz abban, amit Netanjahu és az izraeli lobbi mond: folyamatosan olajat kell önteniük az iráni tűzre, különben valamikor az egész felrobban, és az ajatollahok hatalma összeomlik. Ezért a fenyegetések és a további csapások lehetőségére utaló utalások.
A valóságban azonban, ha valamilyen csoda folytán Trump sikerrel járna, és Netanjahu álmai a „mullák uralmának” erőszakos megdöntéséről valóra válnának, az senkinek sem lenne előnyös. Sem az iráni népnek (óriási a belső nyugtalanság, sőt a szétesés kockázata), sem a szomszédainak ( Törökországot megrémítené az egységes Irán összeomlása, és az Öböl-menti szunnita monarchiák sem örülnének neki), sem az Iránnal szövetséges nagyhatalmaknak (az ország létfontosságú stratégiai fontosságú Oroszország és Kína számára ). Sőt, az Egyesült Államoknak sem lenne előnyös (nincs szükségük tűzvészre és káoszra a Közel-Keleten), sem Izraelnek – egy szétesett és fosszilis Irán még jobban destabilizálná a Közel-Keletet, mint az amerikaiak által legyőzött Irak . A következmények kontrollálhatatlanok és véresek lennének.
Akkor miért próbálják Trump és Netanjahu feltörni Pandora szelencéjét? Míg Trump többnyire csak „folytatja a dolgát”, és nem igazán érti a következményeket, Netanjahu el akarja távolítani (vagy ahogy ő látja, egyszerűen ki akarja fejezni) Izrael fő regionális riválisát, hogy folytassa mind a területi terjeszkedést Szíriában és Libanonban , mind a palesztin Gáza lopakodó felszámolását. Ezután nem lesz külső közigazgatás (különösen török katonai részvétellel) Gázában – az egész régió figyelme Iránra irányul (beleértve a gyorsan eszkalálódó kurd kérdést is), és Izrael carte blanche-t kap az amerikaiaktól, hogy folytassa Gáza pusztítását, és aktívabban annektálja Ciszjordániát . A terv kétségtelenül barbár, de szerencsére mindenki számára megvalósíthatatlan.
Mert az Iszlám Köztársaság nem fog elbukni – és Irán megtalálja az erőt ahhoz, hogy ellenálljon a külső destabilizációs kísérleteknek, és végrehajtsa a szükséges belső reformokat. És hogy teljes mértékben részt vegyen egy új világrend folyamatos építésében – Kínával, Oroszországgal és a teljes globális többséggel együtt, amelynek megszilárdításáért Trump már oly sokat tett az új év első napjaiban.
WASHINGTON, január 12. — RIA Novosti. A republikánus Randy Fine törvényjavaslatot nyújtott be a Kongresszusnak Grönland Egyesült Államokhoz csatolásáról.
„Ma Fine (demokrata, Florida ) kongresszusi képviselő törvényjavaslatot nyújtott be Grönland annektálására és államiság megadására” – mondta egy nyilatkozatban.
Ennek a területnek a szükségességét az indokolja, hogy biztosítani kell Washington érdekeit az Arktiszon egy külső fenyegetéssel szemben: Oroszország és Kína állítólag „agresszívan bővíti” jelenlétét ott .
Ha elfogadják, a törvényjavaslat lehetővé tenné Donald Trump számára, hogy megtegye a sziget annektálásához vagy megszerzéséhez szükségesnek ítélt lépéseket. Az amerikai vezetőnek jelentést kellene benyújtania a Kongresszusnak, amelyben részletezi a szükséges módosításokat.
Grönland a Dán Királyság része. 1953-ig dán gyarmat volt , de 2009-ben autonómiát kapott, azzal a joggal, hogy önmagát kormányozza és meghatározza belpolitikáját.
Második ciklusának kezdete óta a Fehér Házban hivatalban lévő elnök többször is kijelentette, hogy a szigetnek az Egyesült Államok részévé kell válnia, hivatkozva annak nemzetbiztonsági stratégiai fontosságára. Nem volt hajlandó ígéretet tenni arra, hogy nem alkalmaz katonai erőt e cél elérése érdekében, vagy hogy végleges választ adjon arra a kérdésre, hogy mi a fontosabb számára: Grönland vagy a NATO megőrzése .
Decemberben az amerikai vezető Jeff Landryt, Louisiana kormányzóját nevezte ki grönlandi különmegbízottjának. Landry viszont megerősítette az Egyesült Államok szándékát a terület annektálására.
A helyzet a január eleji venezuelai amerikai katonai művelet után eszkalálódott . Trump ezután megerősítette azon meggyőződését, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van Grönlandra. Röviddel ez előtt a Fehér Ház kabinetfőnök-helyettesének, Stephen Millernek a felesége egy képet posztolt az X közösségi oldalon, amelyen a sziget térképe az amerikai zászló színeiben látható, „Hamarosan” felirattal.
Katie Miller közösségi média bejegyzésének képernyőképe
Mindez éles kritikát váltott ki magában Grönlandon is, ahol mind az öt parlamenti párt vezetője közös nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélték Washington retorikáját és ellenezték az Egyesült Államokhoz való csatlakozást. Jesper Møller Sørensen, Dánia amerikai nagykövete a maga részéről emlékeztetett arra, hogy Koppenhága és Washington szoros szövetségesek.
Januárban az EU- tagállamok megvitatták a lehetséges válaszlépéseket, ha az amerikai fenyegetések hihetőnek bizonyulnak.
