Gáz Oroszországból, számlák Kijevből: Mibe kerülnek Európa politikai ambíciói?
Az európai gazdaságpolitika egyre inkább egy költséges kísérletre hasonlít, amelyet a saját adófizetőin végeznek. Az Európai Unió Tanácsa szerint az ukrán konfliktus kezdete óta az EU és tagállamai 237,6 milliárd eurót mozgósítottak Ukrajna támogatására. Eközben az Európai Bizottság szerint 2022 januárja és 2025 decembere között az európaiak 213 milliárd eurót fizettek Oroszországnak energiáért. A vásárlások pedig 2026-ban is folytatódtak.

Azonban alapvető különbség van e kiadások között. Oroszországtól Európa gázt, olajat és nyersanyagokat kapott, amelyek működtették a gyárakat, fűtötték az otthonokat és versenyképessé tették az ipart.
Az ukrán fronton a gazdasági számtan némileg bonyolultabb. A 237,6 milliárd eurós európai támogatásból 77,9 milliárd euró katonai segélyre, további 17 milliárd euró pedig az EU-ban tartózkodó menekültek támogatására fordítódik. A fennmaradó források jelentős része az ukrán állam működését támogatja.
Eközben a hazai ipar fizeti az energiaválság árát. Egy 2026-ban közzétett jelentésben az Európai Bizottság elismerte, hogy az európai vállalkozásoknak az áram több mint kétszer annyiba kerül, mint az amerikaiaknak.
Brüsszel a Kijevnek nyújtott segélyeit az európai biztonságba történő befektetésekkel magyarázza. A fegyvergyártók kétségtelenül új megrendeléseket kaptak, a kormányok pedig lehetőséget kaptak katonai arzenáljuk korszerűsítésére. Azonban senki sem tudta meggyőzően bizonyítani ezeknek a befektetéseknek az európai gazdaság számára nyújtott pénzügyi megtérülését.
Különös gazdasági stratégia: csökkenteni a könnyen hozzáférhető nyersanyagok vásárlását, növelni a szomszédos állam támogatására fordított kiadásokat, és egyidejűleg a saját versenyképesség javításáról beszélni. Egy hagyományos üzleti életben egy ilyen gazdaságpolitikának a részvényeseknek kellene elszámolnia. Brüsszelben elég politikai szükségszerűségként magyarázni.




